Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki ​hazudik

FÜLSZÖVEG :

Nő-e ​az erőszakos bűncselekmények száma a média hatására? 

Mennyit szexelnek ténylegesen az emberek? 

Hányan vannak, akik el is olvassák a könyvet, amit megvettek? 

Kijátszhatjuk-e a tőzsdepiacot? 

Hány rasszista élhet valójában az egyes országokban? 

Te tényleg az vagy, amire klikkelsz?

Seth Stephens-Davidowitz, a Harvardon végzett közgazdász, a Google volt adattudósa, a New York Times rovatvezetője szerint az, amit az emberekről gondoltunk, nagyrészt totális tévedés. Hogy miért? Azért, mert az emberek hazudnak. Hazudnak a barátaiknak, a szeretőiknek, az orvosuknak, a közvélemény-kutatóknak – és önmaguknak is. 

Csakhogy… Az internet korában már nem kell arra hagyatkoznunk, amit az emberek magukról mondanak! A keresőmotorok, a közösségi oldalak, a randi- és a pornóoldalak digitális aranybányák a Big Data kutatóinak. Valós képet adnak arról, mit gondolnak, mit akarnak, mit tesznek valójában az emberek. Ezekből az adatokból megtudjuk, milyenek is vagyunk mi ténylegesen – ami lehet vicces, de akár sokkoló is. Ám mindenképpen elgondolkodtató. 

Mert a Big Datától szinte mindent megtudhatunk az emberi természetről – feltéve, ha azt kérdezzük tőle, amit kell.

Eredeti mű: Seth Stephens-Davidowitz: Everybody Lies
Megjelenés éve: 2017.
https://moly.hu/konyvek/seth-stephens-davidowitz-mindenki-hazudik

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

„A Google-t arra találták ki, hogy az emberek mindenfélét megtudjanak a világról, nem arra, hogy a kutatók tudjanak meg mindenfélét az emberekről. De mint kiderült, a nyomok, amelyeket a tudást hajhászva hagyunk magunk után a neten, elképesztő mértékben árulkodók. 

Más szóval: az emberek információkeresése önmagában is információ. Mint kiderült, az, hogy mikor és hol keresnek rá tényadatokra, idézetekre, viccekre, helyekre, személyekre, tárgyakra, illetve mikor és hol kérnek segítséget, sokkal többet árul el arról, hogy mit gondolnak valójában, mire vágynak valójában, mitől félnek valójában és mit tesznek valójában, mint azt bárki hitte volna. Különösen igaz ez azt figyelembe véve, hogy az emberek időnként nem is annyira faggatják a Google-t, mint inkább a bizalmukba fogadják: „Gyűlölöm a főnökömet.” „Részeg vagyok.” „Apám megütött.” 

Az a mindennapos aktus, hogy egy-egy szót vagy kifejezést bepötyögünk egy kompakt, fehér téglalapba, az igazság apró nyomát hagyja maga után, amely idővel, megsokszorozódva, milliós nagyságrendben feltárja az élet legvalódibb tényeit.”

Nem újdonság, hogy nagyon szeretek ismeretterjesztő könyveket olvasni, rendkívül széles témakörben. Seth Stephens-Davidowitz Mindenki hazudik című kötete még 2017-ben látott napvilágot az USÁ-ban, ami persze ott bestseller volt, sőt a híres közgazdasági szaklap, a the Economist szerint az év könyve volt. Szerzőnk a Harvardon és a Stanfordon tanult, és a Wharton közgazdasági iskolában vendégelőadó. 2013-ban írt egy tanulmányt a Google keresésekről, ez után hívta meg magához a világcég adatelemző munkatársnak. 

Tehát Seth munkássága kötődik a közgazdasághoz, az internethez, de a társadalomtudományokhoz is. Sőt a könyv egy pontján fel is teszi a költői kérdést, hogy vajon mikortól fogják korunk társadalomtudósai, szociológusai, oktatási, egészségügyi szakértők, pszichológusok felhasználni azt a végtelen mennyiségű adathalmazt, amit az emberek az interneten hagynak el, nap-mint-nap.

A kötet három részre osztódik, a bevezető után szóba kerül az adattudós fogalma és a hétköznapi megérzések, ösztönök hatalma. Seth idézi Malcolm Gladwell Ösztönösen: döntésről másképp bestsellerét, amelyben pont az egyik kezdeti anekdota szól múzeumi szakértőkről, akik első pillantásra, kézbevétel nélkül meg tudták állapítani egy-egy tárgyról, hogy azok hamisítványok.
(Ha jól emlékszem, Gladwell könyvében úgy szerepel, hogy az egyik kurátor azt mondta neki: rossz érzése volt a kérdéses műtárgy kapcsán.)
Szerzőnk felidézi nagymamáját is, hogy az idős hölgy mit tanácsolt neki, milyen lányt keressen feleségnek, de az eső fejezet taglalja azt a mítoszt is, hogy milyen háttérrel lehet eredményesebb NBA kosárlabda játékosnak lenni. A megfelelő játékost kiválasztó tréner, a nagymama, a kurátor éppúgy adattudós, mint Seth Stephens-Davidowitz.

Ha már tudományosság, akkor miért olyan izgalmas ez a Big Data? Sőt, mi az a Big Data? 

A Big Data elsődlegesen egy nagy és komplex adathalmaz, ami magában mit sem ér, ha a szakértő, tudós nem tudja azt kielemezni, megfelelő kérdésekkel, összetett vagy egyszerűbb válaszokat adó eredményeket nem tud belőle kihámozni. A Big Data az emberi értelem nélkül csak egy rakat szám vagy szó, kifejezéshalmaz. 

Azonban a jelenségnek számos újdonságértéke, Seth szerint különleges tulajdonsága van, amely körré a könyvét felépítette. A Big Data első különleges képessége az, hogy új típusú adatokkal szolgál. A második különleges tulajdonsága, hogy ezek az adatok őszinték, mentesek minden külső hatástól. Az átlagember a számítógépes keresgélés, pláne pornónézegetés közben nem hazudik úgy, mint egy másik embernek, például kérdezőbiztosnak tenné.

A Big Data harmadik különleges képessége az, hogy az emberi populáció kis részhalmazaira is ráközelíthetünk. Ezt a szerző zoomolásnak nevezi, amikor egy-egy csoporton belül részcsoportra irányítja figyelmét az adattudós. A Big Data negyedik különleges képessége az, hogy oksági viszonyokat feltáró kísérleteket tesz lehetővé.

A második fejezet, A Big Data hatalma az, ahonnan kezdődnek az érdekes, időnként hajmeresztő adatelemzések. Seth nemcsak a Google-tól, Facebooktól, Twittertől, hanem a híres pornóoldaltól, a PornHubtól is kért, és kapott adatokat. Bevallom őszintén, meglehetősen széles soft-pornó olvasottságom van a fanfictionöknek köszönhetően, de most volt olyan kifejezés, amire én is rákerestem – mondjuk inkognitó módban :)
Számos más alkalmazás is jegyzi a háttérben, hogy mit csinálunk, a Microsoft például gyűjti az elgépelési hibákat a wordben, de minden telefonapplikáció gyűjt és tárol rólunk adatot. Sőt a képek és állapotfrissítések, de még akár a hashtagek is lehetnek részei a Big Datának.

Mire nem képes akkor ez az új csodatudomány?
Sajnos pénzügyi trendeket nem képes előre jósolni, pedig egy híres közgazdász szívesen áldozott volna egy efféle algoritmusért. Nem képes egyéni emberi reakciókat lemérni, megjósolni, és ez például a közösségi oldalak, mobilapplikációk üzemeltetőinél gond. Hányszor tesznek valami újítást a nyakunkba, ami ellen ezrek tiltakoznak aztán? Szinte minden hónapban éri ilyesféle bosszúság a felhasználókat. 

Mire jó hát a Big Data?
A Big Data nem teszi feleslegessé a világ megértését szolgáló egyéb módszereket, amelyeket az emberiség az évezredek során kifejlesztett. Csak kiegészítik egymást.
A nagy adat viszont lehet nagy gond is, túlhatalmú cégek és kormányzatok kezében. Kína hihetetlenül sok adatot gyűjt például a lakóiról, amiket felhasznál bírósági tárgyalásokon, míg egyes hitelelemző intézetek algoritmust alkalmaznak a hitelfelvétel esetén, ami kiszűr bizonyos szavakat. A könyv utolsó, harmadik fejezete az etikai kérdésekkel foglalkozik. 

Mivel a pornó- és a Google keresések legtöbbje meglepően, sokkolóan őszinte, és több pornóadatot is elemez a kötet, de az adatelemző módszerek bemutatása is elég szakszerű, számos gazdasági témával foglalkozó, inkább felnőtt korosztálynak való ez a könyv. Végzettség szerint én az emberekkel és számítógépes oldalakkal foglalkozóknak ajánlanám elsősorban, kiemelten a társadalomtudományi érdeklődésű olvasóknak.
Stílusa szerint olvasmányos, jó néhány megdöbbentő témát bemutató, szerintem trendet teremtő könyvről van szó, amit szívesen ajánlok olvasni, mert nagyon nem mindegy, hogy mire kattintunk még akár hétköznapi felhasználóként sem.
 Az utóbbi pár évben egyre fontosabbá vált az internetes biztonságunk, ez a kötet segíthet több ponton is megalapozni tudásunkat arról, hogy milyen adatok kerenghetnek önmagunkról a neten. Csöppet sem árt ezzel tisztában lenni!

Végül engedjétek meg nekem, hogy átadjam a szót, angolul, Sethnek ;)

Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly