A hét költője - Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés;

a boltban a tanácstalan álldogálás,

amikor vendégek várhatók,

hogy házigazdává átalakuljak;

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

*~*~*

Vers forrása:

Nádasdy Ádám: Az az íz 

Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár.