MARIANN KÖNYVTÁRA

Maradni, maradni Az átzuhanás, az megterhelő. Ilyenek: az elalvás, a fölébredés, a megszeretés, a meggyűlölés; a boltban a tanácstalan álldogálás, amikor vendégek várhatók, hogy házigazdává átalakuljak; a vendégség után pedig a bútor, mert vissza kell tolni megint privátba. Ezek a nehezek. Amikor maradok, az jó: az alvásnak mestere vagyok, és ébren lenni nagyon szeretek. Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van szerelmem, illetve ha nincs. De átzuhanni egy beállításból egy másikba, az összekuszál. Maradni szeretnék, mindig maradni: ha ébren vagyok, élesen figyelni, ha alszom, mélyebb gödörbe leásni; magányos levesporokat fölönteni, vagy élettársi szennyest kotorászni. Átzuhanni: az fáj. A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás. *~*~* Vers forrása: Nádasdy Ádám: Az az íz  Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár.

Nádasdy Ádám: Ítélkezni kéne A szavak fürdetnek, ölel a hang, csak gondolat nem kéne hogy legyen. Elszomorít, hogy humor jön belőlem: teszem; de ó, nem kéne, hogy tegyem. Irány kéne elém és feladat, utam gerincén szaggatott fehér csík. Távolba nézni, ó, sosem merek, ha erőltetem, a szemem bevérzik. Hűséges feladat volna pedig: hogy síktükörnek használjam magam. Ítélkezni kéne a rossz fölött; de nincsen hozzá felelős agyam. Tőszavak kellenének. Rövidek. A koldusnak. Barátnak. Lányaimnak. És főleg neki; ő még tapsol itt kint, mikor engem majd egyszer hátrahívnak. Hosszú a szöveg a tragédiához, kevés, amit fogok, túl nagy a markom. Átkapcsolom a rádiót hamar, s az újságot is, ó, fordítva tartom. A moziban behunyom a szemem, majd csak megoldódik, ez csak a vászon. Az ember néha reszkessen kicsit, hogy szőréről minél többet lerázzon. Alig beszélek elvhű férfiakról, nem prédikálok, ó, szinte soha. A temető művelt kirándulás, mintha nem mágnes vonzana oda. A tetők ...