MARIANN KÖNYVTÁRA

Váci Mihály – Sugárzás Az órák lengő kengyelébe  emelem könnyedén a lábamat,  nyergébe vesz és elporoszkál vélem  egy-egy selymes sörényű pillanat. Döcögő szekerek jönnek el értem,  s mint részbe mért gabonás zsákokat,  lomha napok csikorduló keréken  széthordanak nagy porfelhők alatt. Úgy fogyok el, mint a folyamkanyarban  nyárfák alól a vízbeomló hantok,  a szívverésem omlaszt szakadatlan,  mint tengerdörej öklözi a partot. A vágy bennem, mint az uránium,  csendesen és fénytelenül sugárzik,  és észrevétlen a semmibe szórja  a sóvárgástól bomló test molekuláit. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1201105

Váci Mihály: Valami nincs sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,  – valamit mindennap elmulasztunk.  Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,  – s valamit minden tettben elmulasztunk.  Áldozódunk a szerelemben egy életen át,  – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből,  – minden csókból hiányzik valami.  Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,  – minden szerelemből hiányzik valami.  Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,  – a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,  – az életedből hiányzik valami.  Hiába vágysz az emberi teljességre,  – mert az emberből hiányzik valami.  Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,  – mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag,  – a Mindenségből hiányzik valami.  A Világból hiányzik a mi világunk,  – a Világból h...

Váci Mihály – Szabadon Mint ágak közt a szél,  csillagok közt a felhő,  úgy nőni önmagamban  kuszáltan, mint az erdő,  szabadon össze-vissza,  sok millió irányba,  erdőnyi kitárt ággal  mindent ölelni vágyva,  minden csillagra ággal  mutatni, mint a gyermek,  minden szellőre sírni,  mint hogyha vihar ver meg:  eget ölelni milliárd  görcsös gallyal és vággyal,  s a földet átkarolni  gyökerek hálójával,  a zuhogó fényt inni  fuldokló levelekkel,  és vihart lélegezni,  sóhajtani kék reggelt,  kétfelől átölelni  a szorongó világot,  foganni benne, – s nyitni  tőle fordult virágot:  itt gyökerezni: éhhel  fogózni friss husába,  – de minden rezdüléssel  valami másra vágyva. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/759190 Kösz Gabó! Kép innen .