Megint Hétfő - No.3 J. K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard

Szerintem nincs az a Potterhead a Földön, akinek különösebben el kellene magyarázni, hogy mennyire különleges ez a vékony kis könyv, milyen varázslatos titkok bújnak a sorai között. :) Igazi mestermű JKR-től, körülbelül 5-6x olvastam már el, két nyelven is megvan itthon.

Fantasztikus élmény egy kötetben tapasztalni, most aztán tényleg sűrítve, a lényeget mutatva, JKR bölcsességét (mesék) és humorérzékét (Dumbledore kommentjei: "A fenti levélváltást követően Mr. Malfoy – nem kis kitartással – azon kezdett el fáradozni, hogy ne legyek többé igazgató a Roxfortban; jómagam pedig – hasonló kitartással – azon, hogy ő ne legyen többé Voldemort nagyúr legkedvesebb halálfalója." ).

Ráadásul vérbeli Potterheadként nem kevés időt tölt el az ember nüanszok, nyomok után kutatva, amik a hét kötetet kiegészítik. Legnyilvánvalóbban persze a Három fivér története, de mind a szökőkúthoz fűzött Dumbledore-i hozzászólás, mind a Szépség és Szörnyeteg feldolgozás horrorisztikus szőrös szíve megragadt bennem, már elsőre jókat derültem, csodálkoztam Jo leleményein. „Csak akkor bolygasd a legmélyebb titkokat – az élet forrását, az egyén létének lényegét –, ha készen állsz vállalni a legszörnyűbb következményeket” – megjegyzés kifejezetten jól jött volna Voldemortnak, bár már későn.

Egy-egy idézethez akár a HP hét kötetéből több szereplőt is lehetne társítani, pontosan ezért is ez az egyik kedvencem: "Nincs olyan ember a világon, legyen bár férfi, nő, varázzsal bíró vagy varázstalan személy, aki élete során ne szenvedne el testi, mentális vagy érzelmi traumákat. Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk."
Jo bölcsessége lenyűgöző, egyszerű, de időtlen.

Megjegyzés: a filmbéli poén alkonyatkor-éjfélkor szintén felülmúlhatatlan :D

"De hát melyikünk mutatkozna olyan bölcsnek, mint a legifjabb fivér, ha választhatna a Halál ajándékai közül? A hatalom vágya mágusokat és muglikat egyaránt kísért; hányan tudnánk ellenállni a Végzet Pálcája csábításának? Akad-e ember, aki egy szeretett személy elvesztése után ne vágyna a Feltámadás Kövére? Még én, Albus Dumbledore is a láthatatlanná tévő köpenyről mondanék le legkönnyebben, s ebből kitűnik, hogy hiába állok jól ész dolgában, épp olyan sült bolond vagyok, mint bárki más."