Joanne Harris: Csokoládécipő

"Gyakorlott, ügyes eljárás, és nagyon megnyugtató nézni, először is felolvasztja és hagyja megereszkedni a nyers csokoládét, ezzel éri el, hogy a csokoládé kristályos állapota megszűnjön, és felvegye azt a fényes, alakítható formát, ami alkalmassá teszi a bonbon készítésére. Egy gránitlapon dolgozik: úgy teríti ki az olvadt csokoládét, mint a selymet, és egy lapáttal hordja aztán újra össze. A massza ezek után visszakerül a meleg rézüstbe, és a melegítést és hűtést addig ismételgeti, amíg késznek nem nyilvánítja a csokoládét. Ritkán használja a cukorhőmérőt. Azt mondja, olyan régóta készít csokoládét, hogy érzi, amikor az anyag eléri a kellő hőfokot."


Fülszöveg:
Öt év telt el a Csokoládé óta, sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. 



Idei várólistámra felkerült mindkét maradék kötet a Csokoládé-trilógiából, és most, hogy befejeztem a másodikat, még ma éjszaka nekikezdek a harmadiknak, mert nagyon-nagyon elbűvölt Vianne és családja újabb kalandja.
Gonosz vagyok a kezdőidézettel, de azt akartam vele érzékeltetni, hogy időnként - sajna, túl gyakran - mekkora kín volt olvasni a chocolaterie-ben készülő rengeteg finomságról, ínyencségről. A leggázabb az volt, amikor kifogytam a csokiból :)
Maga a történet most három nő szájából kerül elmesélésre, Vianne, a kamasz lánya, Anouk és a bolti eladó, minden bajból kisegítő Zozie szemszögéből. Mindkét Rocher küzd a beilleszkedéssel, megfelelni vágyással, Vianne úgy dönt, hogy férjhez megy egy unalmas férfihez, míg Anoukot volt barátnője trendi új társai szekálják. Zozie hamarosan a kislány legfőbb hallgatósága és tanácsadója lesz, akinek el lehet mesélni, hogy miért és honnan repítette a kis családot a szél Párizsba, és akinek számtalan ötlete lenne még arra, hogy Anouk hogyan használja fel a szél mágikus erejét.

"Annyira könnyű őt manipulálni – mint mindegyikőjüket –, és már szinte érzem a zsákmányt a kezem között, érzem a ritmust az ereimben, és hallom, mint a távoli tenger morajlását, s olyan édes ízű, mint a csokoládé."

A regény molyos címkéi: 21. század, angol, Franciaország, gasztronómia, kortárs, mágia, mágikus realizmus, misztikus regény, romantikus.
Joanne Harris saját szavaival: „néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom” - ez a Lollipop Shoes.
Alapvetően ez a könyv nem feltétlenül a Csokoládé történet folytatása, önálló regényként is megállná a helyét, és a boszorkányság a témája. Házias és gyakorlatias praktikák, különféle istenek, ismert gyógynövények és mérgező növények bukkannak fel benne, a végső szembesítésig.
Szerintem az angol cím, de pláne az amerikai (The Girl with no Shadow) meglehetősen lelövi a poént - amit én nem fogok -, én mindenesetre jobban értékeltem a sötétebb, baljósabb, misztikusabb világát, mint az első kötetét.


És két igazságot mindenképpen beírtam a szívembe:
"– Nem létezik varázslat – jelentettem ki. 
– Akkor hívd másnak – vont vállat. – Ha úgy tetszik, nevezd viselkedési módnak, karizmának, hücpének, igézetnek vagy bájnak. Alapvetően arról van szó, hogy kihúzzuk magunkat, az emberek szemébe nézünk, lehengerlő mosolyt villantunk rájuk, és azt mondjuk: csessze meg, káprázatos vagyok!"
"Ez a hely hat nyomasztóan rá, ez a hely, ami at ő segítsége nélkül hoztunk létre. Minden darab csokoládé, minden egyes eladás, minden egyes vendég, akit név szerint üdvözlünk, még a szék is, amin ül - minden arra emlékezteti, hogy mi hárman függetlenek vagyunk, rajta kívül is van életünk, és van múltunk, aminek Thierry le Tresset nem volt részese soha."

Ami még nagyon tetszett, és figyelemre méltó kis apróság, az a három szereplőt jelképező pici szimbólum a fejezetek elején, Zozié macska, Vianne-é nap, Anouk-é félhold.


Kedvenc borítóm:
a francia, ami a chocolaterie nevét használja címként, nem olyan árulkodó mint az angolok, de segít elképzelni a boltot.
Nálam a négycsillagos Csokoládé után ez a rész 4 és fél csillagot kapott, kíváncsian várom, hogy milyen lesz a folytatás, amikor Vianne újra visszatér Lansquenet-be, az első regény színhelyére. :)

Megjegyzések