MARIANN KÖNYVTÁRA

Ady Endre: Új Vizeken járok Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj, hajóm, Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre, Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj, hajóm, Új horizonok libegnek elébed. Nem kellenek a megálmodott álmok, Új kínok, titkok, vágyak vizén járok, Röpülj, hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze: Röpülj, hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. *** vers forrása: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/ujvizek.htm kép forrása: https://teszt.hangoskonyvek.hu/magyar-koltok-ady-endre-1-letoltheto-formatum.html

Ady Endre: A csodák esztendeje Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,  Folyók mély bölcsőkből kikeltek  S engem elhagynak már azok is,  Akik eddig szívvel sziveltek. Valaki megőrült az Űrben,  Valamely Nap járja bolondját,  Valaki mindent összezavart  S üstökösök jövését mondják. Nagy vágy-kötelek elszakadnak,  Ébrednek oktalan szerelmek  S karunkon a régi örömök  Lesznek bús, utálatos terhek. Bicskák szomjasabbak a vérre  S gőzösök egymásba szaladnak  S akik szerették az Életet,  Most nagy Halál-légyottot adnak. Ki csinálja, ki jár közöttünk?  Egymás mindene minden-minden  S a felhőt az a Cél kergeti,  Mely itt tapos a lelkeinkben. Egy pillanat és minden más lesz,  Más a holt Tenger, más az örvény  S másképpen villan meg agyamon  Minden gondolat, minden törvény. Jaj, jaj, be félek, félek, félek:  Mi lesz vajon, jaj mi lesz...

Ady Endre: A nyári délutánok Mikor az Ég furcsa, lila-kék  S találkákra mennek a lyányok,  Óh, be titkosak, különösek  Ezek a nyári délutánok. Járunk bolondul és ittasan  Nagyvárosi utcákon égve,  Fekete, szigoru vonalak  Rajzolódnak a nyári Égre. A város árnyas és remegő,  Ezer tornya, kéménye, karja  Úgy mered a csókos Ég felé,  Mikéntha ölelni akarna. Mint zavarodott szerelmesek,  Pírral s pihegve szemben állnak  Az Ég s a Város. Szivük dobog  Vad ritmusára a Halálnak. Szemünk könnyes, mégis nevetünk,  Föl-föltekintve vágyva, félve  Arra, ki szép s kit nem ismerünk,  Hideg szeretőnkre, az Égre. S ott fenn az Égen, ott valahol,  Egy-egy pillantást visszavetnek.  Sírván nevetünk az Ég alatt  S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/924373 Kép forrása: link

Párisban járt az Ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok. Füstösek, furcsák, búsak, bíborak Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és sugott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek  végig az úton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Ősz kacagva  szaladt. Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt. *** Vers forrása. Képek innen .