2017. augusztus 14., hétfő

A hét verse - Ady Endre: A nyári délutánok



Ady Endre: A nyári délutánok

Mikor az Ég furcsa, lila-kék 
S találkákra mennek a lyányok, 
Óh, be titkosak, különösek 
Ezek a nyári délutánok.

Járunk bolondul és ittasan 
Nagyvárosi utcákon égve, 
Fekete, szigoru vonalak 
Rajzolódnak a nyári Égre.

A város árnyas és remegő, 
Ezer tornya, kéménye, karja 
Úgy mered a csókos Ég felé, 
Mikéntha ölelni akarna.

Mint zavarodott szerelmesek, 
Pírral s pihegve szemben állnak 
Az Ég s a Város. Szivük dobog 
Vad ritmusára a Halálnak.

Szemünk könnyes, mégis nevetünk, 
Föl-föltekintve vágyva, félve 
Arra, ki szép s kit nem ismerünk, 
Hideg szeretőnkre, az Égre.

S ott fenn az Égen, ott valahol, 
Egy-egy pillantást visszavetnek. 
Sírván nevetünk az Ég alatt 
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.

***
Kép forrása: link

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése