A hét verse - Dsida Jenő: Nyáresti áhitat

by - augusztus 28, 2017



Dsida Jenő: Nyáresti áhitat

Lépkedj vigyázva, kedves! 
Míg mély varázsa tart 
e percnek, ülj le mellém. 
A csöndet ne zavard.

Az Ur mennydörög olykor, 
máskor a suhogó 
tölgyek holdfénybe rezgő 
szavával suttogó,

máskor csókokba csattan 
termő parancsa, majd 
költők szájával szólal, 
mikor a rím kihajt.

Most, hogy ily enyhületben, 
mivel sem küzködőn 
ülök a tiszta csendben, 
a tiszta küszöbön:

egy kis tücsköt választott 
s e cirpelésen át 
beszél. Figyelj, figyelj csak! 
Én értem a szavát.

***
Vers forrása:

You May Also Like

0 megjegyzés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!