Szabó Magda : Csigaház



FÜLSZÖVEG:


Mindmáig ​az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó. 


S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. 

A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára. 


A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte – valószínűleg itt először – prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét. 
A Csigaház igazi irodalmi szenzáció és felfedezés!
A KÖTET A JAFFA KIADÓNÁL KAPHATÓ -20% KEDVEZMÉNNYEL :))


Egy könyvmolynak ritkán van alkalma a kedvenc írójától olvasni olyan könyvet, amelyik 74 évig egy fiók mélyén hevert, ezért szerencsésnek érzem magam, hogy kézbe vehettem a Csigaházat. 
Szabó Magda életéről sokat tudunk, főleg a tavalyi centenáriumi év hozott felszínre több rejtett titkot. De azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy senki sem számított egy kisregény felbukkanására. 

Ez a történet szerintem nagyban hasonlít a Katalin utcához vagy éppen a Freskóhoz. Minden SzM kötet olvasásakor az az érzésem van, hogy az írónő igyekszik az emberi viszonyok olyasféle bonyolultságát bemutatni, amelyik a pillangó effektushoz, hatáshoz hasonlít. Ha az egyik szereplő csinál valamit, az hatással van az összes többi szereplőre – még akkor is, ha ez a hatás csak napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel később mutatkozik. 

Mint minden SzM regényben, ebben a kisregényben is kevés szereplő van, maximum egy tucatnyi. Mégis összeköti őket egy dolog biztosan, a Csigaház, mert ott bérelnek szobát. A szereplők jellemzőit tényleg egy-két odavetett mondattal, jelzővel, vagy akár a szájukba adott véleménnyel elintézi az írónő – ahogy ezt az utószóban Jolsvai Júlia, az életműsorozat szerkesztője megemlíti.
Nagyon érdekes, hogy mennyi politikai szál húzódik a háttérben, meglapulva, ugrásra készen, a nemzetiszocialista párt módszerei szerint.
Tulajdonképpen hihetetlen, hogy Magda milyen tűpontosan érzékeli a veszélyt, amit Hitler alulról, stikában szerveződő pártja jelentett. Persze könnyű utólag okosnak lenni, a kisregényen 1944 szerepel, míg az Anschluss 1938-ban történt meg. De kevés korabeli könyvet találni, melyben leírják, hogy miként zajlott a pártba beszervezés, vagy hogy ki-miért léphetett a nemzetiszocialisták közzé. 

A Csigaház jó néhány lakója viszont vagy a szegénységgel, vagy pedig szerelmi csalódásokkal küszködik. Én megértem Júliát, tényleg meglepő élmény lehetett az udvarlóját a nevelőanyja karjában viszontlátni; hirtelenjében nehéz is eldönteni, melyik fél csapta be őt jobban. 
Edmund és Schoberné kapcsolata akár szokványosnak is mondható, az arisztokrata magányos ifjak mindig is vonzódtak a szépasszonyokhoz. De természetesen ez a viszony nem lehet tartós, Edmund őszinteséget és szerelmet kíván, míg a nő meg óhajt élni. 
A fiatalember rokonságát is láthatjuk egy temetés után, az unokahúga elszegényedik, és egy idősebb nagynénihez kerül – kegyelemkenyérre. Még a Csigaház vezetője, Toni is boldogtalan, sok a panzióval a gond, nem győzi egyedül és természetesen, magányosnak, meg nem értettnek érzi magát. 

A Csigaház egy roppant feszített, sűrű légkörű mű, tulajdonképpen tele van drámai, szomorú történésekkel. Meglepő módon a legboldogabb, vagy inkább azt mondom, az igazán boldog páros nem polgári származású, nincsen nekik rangjuk, még pénzük is kevés; mégis kiemelkednek a bánatos történetből. Valahogy úgy éreztem olvasás közben, hogy Szabó Magda így próbálta kifejezni az igazságot: nem a rang, doktori cím, szép lakás, előkelő állás, pénz adja meg a boldogságot, hanem az a szívben lakozik.
Jó szívvel ajánlom a kötetet első ismerkedésnek az írónővel, rajongóknak pedig kötelező olvasmány, mert szerepel a Moly.hu Szabó Magda életmű listán :)



Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Megjegyzések