Holch Gábor: Ez ​a város egy távoli bolygó

FÜLSZÖVEG:

Minden ​utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek? 

Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget."

Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni. 

Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.

A kötet a Magyarok külföldön sorozat ötödik darabja.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

Megint messzebbről fogom kezdeni a véleményemet, de talán már megszokhattátok, hogy igyekszem egy kis személyességet belecsempészni a bejegyzéseimbe.
Most azzal a vallomással indítok, hogy bár én ezt a könyvet elég hamar bejelöltem, hogy olvasom, valójában napokig halogattam azt, hogy ténylegesen kezembe vegyem. Az ok abban keresendő, hogy abban a könyvmoly betegségben szenvedek, hogy rengeteget olvastam az idén, de nagyon-nagyon kevés maradandó olvasmányélményem van.

Holch Gábor önéletrajzi elemekben bővelkedő, anekdotázós ismeretterjesztő műve viszont roppant kellemes érzeteket hagyott maga után. De hát tudhattam volna, hogy tetszeni fog a könyv, hiszen Theodora és Bea is dicsérték, a kötet hátsó oldalára pedig Gábor régi barátja, Nyáry Krisztián írt ajánlót.
Nem megyek el a nélkül sem, hogy megemlítsem, szuper a védőborító, de még klasszabb, mikor lekerül, és sárga szín ötlik az olvasó szemébe. Értitek a poént: egy sárga könyv szól Kínáról ;)


No, de hosszas bevezetőm után mit is dicsérjek a könyvön?
Nekem az nagyon tetszett, hogy közvetlen, roppant olvasmányos stílusú, csöppet sincs elszállva a szerző magától – holott az üzleti sikerei, magánéleti ismeretségei nyomán gyanítom, hogy lehetne. Holch Gábor gyermekkora nem volt tipikusnak mondható, édesapja a Tungsramnál dolgozott, így a család pár évig kint élt Irakban. Itthon is többször váltott iskolát, költöztek a belvárosból Budára, ezért számára az ismerkedés, újrakezdés elég természetes. Előbb az Eltén tanult, majd következett a CEU, aztán Bécs, a diplomataiskola.
Boszniában az EBESZ békafenntartó iroda után került Kínába, ahol talán véglegesen letelepedett – bár egy ilyen bevallottan világpolgár, kalandor természetű embernél ezt senki sem tudja biztosan.


Mindezen felsorolt helyekről (Magyarország, Irak, Bécs, Bosznia) szól a kötet, sok információ lakozik benne Kínáról, de Ázsia minden részéről.
Nem is tudtam eldönteni, hogy mi volt mókásabb: a kambodzsai romváros túra sztorija, vagy a Szecsuán tartomány, Emei hegyén található kolostor de luxe szobája. Ami egyébiránt feltűnően hasonlít a Jedi visszatért evok falujára…
Ezen kívül meglehetősen elgondolkodtató könyv, sokat morfondírozik a kozmopolita, kalandor, világcsavargó, otthontalan, másság, kulturális különbségek témában, tehát ha nagyon be akarnám gyömöszölni egy kategóriába, akkor azt emelném ki, hogy ez egy interkulturális kötet, egy multikulturális felfogású szerzőtől.

A legérdekesebbek az apró, szinte elmesélhetetlen különbségek a kultúrák között, amivel Gábor egyfelől nap mint nap találkozik, másfelől dolgozik, hiszen nemzetközi cégeknek nyújt tanácsadást, tréninget, akik Ázsiában, de főképpen Kínában akarnak befektetni. Az üzletről kevés szó esik, amit mesél, az is mind történetbe ágyazva derül ki.
Extrovertált személyiségként gondolom az, hogy írt önmagáról, nem okozott gondot, de nagyon ügyesen tette, három lépés távolságot megtartva, semmilyen túlságosan magánéleti dolgot el nem árulva.
Talán az egyetlen kivétel e szabály alól a felesége, aki egy elvált kínai nő, egyedülálló anya, aki nem remélhette, hogy válása után még egyszer megházasodik, mert a kínai férfiak nem hajlandóak ’más levetett feleségét’ magukhoz venni.

A kötet még egy-két ponton ilyen vérforralóan egyenes, mikor arról ír, hogy hány országban nem vezethetnek nők, vagy, hogy Ázsiában számos helyen mai napig lehetetlen női vezetőket találni a cégekben.  Ami nekünk természetes, az máshol undorító szokás, és vica versa.

„Mások rendjével összehasonlítva a sajátunk mindig ésszerűbbnek, nyilvánvalóbbnak tűnik.”Ezen az elven való felülemelkedésre buzdít a könyv, miközben Holch Gábor bölcsen belátja, nem mindenki szeretne világpolgár, vagy multikulti lenni. És ez így is van, de itt van nekünk ez a kötet, aminek a segítségével a karosszékünkből utazhatunk a világ számos tájékára.
Jó olvasást, szórakozást kívánok, nekem ez 5 csillagos élmény volt :)

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly