Így ​mesélj, hogy olvasson

április 10, 2020




FÜLSZÖVEG:


Amikor ​felelős szülőként arról gondolkodunk, hogy milyen jó lenne, ha olvasóvá válnának gyerekeink, egyből a hogyanokra fókuszálunk, pedig fontosabb lenne a miérttel kezdeni! Meg tudjuk fogalmazni, hogy számunkra miért értékes az olvasás? Van-e helye a digitális világban az elmélyült olvasásnak? Miért lesz boldogabb az, aki minden nap olvas szépirodalmat? Miért sikeresebb az életben az, akinek gazdagabb a szókincse, sokféle szövegértési stratégiával rendelkezik?

Az olvasóvá nevelésnek világszerte számtalan jó gyakorlata van. Az Így mesélj, hogy olvasson nem törekszik a teljességre, megelégszik azzal, hogy 12 irányból közelítsen az olvasóvá nevelés lehetőségei felé. Igyekeztünk olyan könyvet összeállítani, ami nemcsak a megoldásokra fókuszál, hanem közérthető módon bemutatja az egyes jelenségek mögötti hátteret is segítve abban, hogy pontosabban megfogalmazzuk a céljainkat, és ehhez mérten válasszunk a kínált megoldási lehetőségekből.


Hisszük, hogy sokunkat érintő kérdésekre keressük a válaszokat, célunk az érdeklődés felkeltése, a pozitív szülői attitűdök kialakítása és információátadás – mert a tájékozottság vezethet el az igazán személyre szabott olvasás-pedagógiához.






12 fejezet gyakorlati tanácsokkal az olvasóvá neveléshez  ígéri Pompor Zoltán által szerkesztett kötet alcíme az érdeklődő olvasónak, legyen az szülő, tanító, vagy éppen könyvtáros. 
A 130 oldalas könyv jó kezdeményezés, de sajnos nem teljesen váltotta be a hozzá fűződő reményeimet. A tucatnyi fejezet hasonló felépítést követ: előbb egy híres embert idéz, majd pár kérdés után a problémát mutatja be röviden, és megoldási ötleteket vet fel. Minden fejezet végét konkrét könyvajánlóval zárja, ami előtt még szerepel néhány, speciálisan magyar szolgáltatás, szolgáltató, tanfolyam, lehetőség bemutatása.

A kötet fejezetei, problémafelvetései:
-      Boldogabb az élet az olvasással
- Napi 15 perc a szövegértésért
- A mesélést nem lehet elég korán elkezdeni
- Utazzunk együtt hangoskönyvvel
- Olvassunk vagy meséljük a népmesét?
- Mesék a digitális világban Mesetárnyi mese
- Megbirkózni a kötelező olvasmányokkal
- Miért hasznos könyvtárba járni?
- Hogyan válasszak könyvet a könyvesboltban?
- Biztos, hogy a díjnyertes könyv a jó könyv?
- Van könyv minden problémára?
- Hogyan vegyük rá a kamaszokat az olvasásra?

Az olvasás oldja a feszültséget, empatikusabbá tesz, és persze nem elég megtanulni az iskolában az olvasást, hanem gyakorolni is kell – ez az első fejezet rövid összefoglalása. A napi 15 perc meseolvasás témája újra és újra felbukkan, nemcsak a szakirodalomban, hanem a netes újságokban is, hogy aztán a hétköznapok rutinjában újra feledésbe merüljön. A kötet írói úgy gondolják, hogy a mesélést nem lehet elég korán elkezdeni, amit nemzetközi példákkal is illusztrálnak. A brit és a finn programról már én is olvastam, a könyves babakelengyékről, a német precedens ellenben újdonság volt számomra. A hangoskönyv és digitális könyvekről szóló fejezetek egyértelműen a fő szponzor, a BookR Kids eladását támogatják.

Lackfi János kérdése azonban jócskán jogos a kötelező olvasmányok kapcsán: „Mi, felnőttek, elolvasnánk-e egy olyan szöveget, melynek minden oldalán újabb húsz ismeretlen japán szót találunk?”
Mondjuk, én igen, de többen azt róják fel a Battle Royale kapcsán, hogy túl sok a japán név, nem tudják megjegyezni, ezért nem olvassák el. Manapság pedig a gyerekeink, unokáink nem tudnak mit kezdeni a tájszavakkal és régies kifejezésekkel, de akár a húsz-harminc éve természetes rövidítésekkel, márkanevekkel sem. 

Miért hasznos könyvtárba járni fejezetet természetesen imádtam, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze :D Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyve anno kötelező olvasmány volt a nagylánynak, most én tervezem majd beszerezni egy poket változatát. A díjnyertes könyvekről szóló fejezet volt számomra a legunalmasabb, míg az utolsó két szakasz olyan problémákat elemez, amik már jóval izgalmasabbak. Én szívem szerint hosszabbra nyújtottam volna ezt a két részt, mert itt lehetne bevonzani egyfelől a nem olvasó felnőtteket, akik természetesen, és elég gyakran, nem olvasó kamaszokat nevelnek ki otthon; másfelől jobb lett volna dupla mennyiség a tabu, tiltott és mégis érdekfeszítő témájú könyvekből.
Mi könyvmolyok, tudjuk, hogy létezik könyv minden problémára, és azt is, hogy mennyire nagyon nagy segítség tud lenni egy néma, de megértő társ a hétköznapokban. Itt az ajánlásokkal is több gondom volt, a Két Lotti felnőttként újraolvasása kicsit idealisztikus, meseszerű megoldást tartalmaz a válásról, és csöppet sem életszagú.





A kötet illusztrációi és szövegezése szerintem megfelelő, ez az általam „infografika” stílusnak nevezett, mostanában menő kinézetet képviseli az élénk, bátor színpárosításaival. A molyon számosan szidták a könyv nyelvezetét, megfogalmazásait, amivel én nem teljesen értek egyet. Tudomásul kell vennünk, nekünk könyvmolyoknak, hogy egyfelől ez a kötet NEM nekünk, elszánt, mániákus, olykor túlbuzgó könyvfalóknak készült, hanem az átlag magyar állampolgárnak, aki ideje 80-90 százalékát képernyő előtt tölti, és számukra az olvasás egyenlő a netes, tévés információ fogyasztásával.
Természetesen abban a fanyalgóknak igaza van, hogy helyenként túlságosan általánosít, sőt egyszerűsít a könyv, de ez csak arról árulkodik, hogy mit gondolnak az olvasás népszerűsítésével foglalkozó szakemberek az átlag szövegértéséről. (Nem túl sok jót…)

Amivel viszont egyet értek a többi mollyal, hogy bizony bizony az Így mesélj, hogy olvasson jó néhány ponton nem eléggé gondozott szöveg, ami azért nagyon szégyenletes, ha már példát akar állítani. Számos elválasztási hibát, felcserélt betűkombinációt tartalmaz a kötet, a 102. oldal pedig egy az egyben megismétlődik a 112. oldalon.
A könyvajánlóknak nagyon örültem, több ismerős címet is találtam a Témába vág címmel, szakirodalomként bemutatott könyvek közül – és pont ezért tudom azt mondani, hogy ezek a címek NEM valók átlag szülőknek! Tanulmánykötetekről van szó, az olvasásukhoz nem elég az elhivatottság, ismerni kell a bennük említett regényeket, vagy éppen nem árt pedagógusnak lenni, hogy tudjon a szakirodalommal, benne szereplő óravázlatokkal, felmérésékkel mit kezdeni az olvasó.

Számomra tartalmazott is jó pár új szakirodalmi tippet a kötet, és persze az is sokat nyom a latba, hogy féláron vettem a könyvet, aminek a végén van egy kód a BookR Kids alkalmazáshoz.
Átlagban mégis azt tudom mondani, hogy egyszeri, kétszeri olvasmánynak nem rossz, elindulásnak a téma, olvasásnépszerűsítés felé, csakhogy ennél többet sajnos nem kínál a kötet, bármilyen szép is.


You Might Also Like

0 megjegyzés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!