Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok



Megvallom őszintén, amikor kiderült, hogy lesz ilyen, új Poirot könyv, akkor elgondolkoztam erősen azon, hogy akarom-e én ezt a könyvet a polcomra; rövidebben szólva, megvenném karácsonyra.
Aztán valahogy várakozó pontra jutottam vele, és nem bántam meg.


A fülszöveg (reklámszöveg) ez:

Poirot visszatér! 
1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb.

Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.




Értékelésem: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Utánanéztem, szerencsére nem tettem kívánságlistára a könyvet, amit könyvtárból vettem ki, így nem zavar majd a tudat, hogy ezért a borsos árért (3500 Ft) kettő normál AC-ét lehetne venni. És inkább azt kell venni, semmint ezt a könyvet!

Cselekményileg a Hétvégi gyilkosság többszálú szerelmi bonyodalma kereszteződik egy Láthatatlan kézben olvasott falu történetével. De míg az elsőként említett könyvben ott van Henrietta, akivel lehet azonosulni, vagy Lucy Angkatel, aki elszórakoztatja az olvasót, itt nincs meg a szokásos AC irónia. (illetve a pincérlány nekem ehhez kevés).
Adva vagyon helyette egy olyan gyilkossági nyomozó, aki irtózik a halottaktól (sicc!) és miután a szeme láttára követnek el egy gyilkosságot, legszívesebben elmenne a helyszínről (wtf?). Azt sem igazán értettem, hogy Edward miért nem a helyi rendőrt/körzeti megbízottat faggatja egy múltbéli gyilkosságról, és mit téblábol a könyvben, mintha most szabadult volna a rendőrakadémiáról.

Szóval NEM, ez nem jó könyv, Poirot minden franciasága ellenére sem, mert iszonyatosan hosszadalmas (az átlag AC könyv 250 oldal, ez meg a duplája!); a szerelmi sokszögtől egy kortárs urban fantasy jut inkább eszembe, és kifejezetten idegesítettek az üresjáratok, pl. mikor Poirot buszra száll, hogy gondolkozni tudjon.
Hármas, és jóindulatú voltam.

Tanulság (nem az enyém, de mélyen igaz!): Hercule Poirot-ból bizony csak egy van.

Megjegyzések