Mini-könyvklub 2.: Ahol a szivárvány véget ér

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. 
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Én mindig később kapom kézbe a trend könyveket, van, amit évekkel később, mint a többség. Harry Potterrel is így volt, és most így van, mert bár tavaly olvastam már Aherntől egy novelláskötetet, hát kicsit sem nyűgözött le.

Szóval jelentős félelmekkel álltam neki az olvasásnak, míg lefelé utaztunk nyaralni. És most már biztosan tudom, ez egy olyan jóféle, nyári olvasmány. Igazából nem lett kedvencem, mert hatalmas sablon a vége, de elég sok mindenen elgondolkoztam olvasás közben.
Legelőször azon, figyelem SPOILER!, hogy míg nálunk természetes az abortusz, Írországban még mindig tilos. A főszereplő Rosie szerintem kicsit Bridget Jones-hoz hasonlít, legalábbis szertelenségért, következetlenségért nem megy át a szomszédba kölcsönkérni :) Jóisten viszont remek humorérzéket adott neki, rengeteg poén, helyzetkomikum volt a történet során. Valahogy kicsit túl hosszú a regény vége, és ötvöz jó néhány régebbi filmet, könyvet, mikor az anyuka is boldog véget ér a legjobb barátjával, sok-sok év után; meg a lánya is társra talál a gyerekkori játszópajtása szemében.
(brr-brr, hálivúdi gicsses vég)

Ami újdonság volt, és kellemesen érintett, az egyfelől a forma, hogy levélregény, mailekből, chatszobai fecsegésekből állt a történet. Másfelől, hogy nem rejti véka alá, nehéz egy egyedülálló szülő dolga, pláne ha extra fiatalon, tizenhét évesen kapja be a legyet.

Ellenben nagyon kiszámítható volt a férje, Mr. Hogyishívják viselkedése :( és felesleges túlbonyolításnak éreztem a legvégén az indiai vendéglőst, Rupertet, internet kávézós srácot. Az ő szerepükhöz képest elenyészően kevés információ van akár Rosie nővéréről, akár Alex bátyjáról. Ez egy olyan hiba, amit átlagban le szoktam pontozni fanfiction kihívásokon is, értem én, hogy az író tudja, mi van a fejében, de nehogy már az olvasónak térkép kelljen ahhoz, hogy mindenkivel követhessen minden fejleményt. Kicsit elszalad a mellékszálakon a történet, túldagad önmagán, ettől tűnik unalmasnak, hosszúnak. 
A  számomra legkedvesebb talán a 41. fejezet volt, Rájöttem, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés gondolat talán a legjobb az egész regényben, és persze igen, ismerős az érzés, hogy anyaként ott lebeg az ember feje felett: a gyereked előbb-utóbb végleg el fog hagyni téged.
Nagyon tetszett Ruby és a salsa órái is, illetve a chatszobai párbeszédek, mivel tőlem ez távol álló kultúra.
(Bár azt most nem értettem, hogy hiteles volt-e az online esküvő)

"ELVÁLT_1: Bizonytalan, Tommy kipucolta a bankszámlájukat, ellopta MagányosHölgy eljegyzési gyűrűjét, egy darab bútort sem hagyott a lakásban, elvitte a tévét, a CD-lejátszót, MagányosHölgy összes cd-jét, a ruháit, és a személyes tárgyait, aztán eltűnt. Én nem értem, miért akarná MagányosHölgy viszontlátni, hacsak nem detektívüveg mögül, amint előlép a sorból azonosításra. 
BIZONYTALAN: Mert szereti a férjét, és a házasság örökre szól. 
ELVÁLT_1: De az az ember egy tolvaj! Hölgyek, ti mind megőrültetek. 
VADVIRÁG: Tudod, azt mondják, a szerelem vak. 
ELVÁLT_1: És ebben a chatszobában még süket és hülye is."

Értékelésem: 4/5 csillag, és fogom még olvasni! 
További értékelések a klubtagoktól itt:
http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/ahol-szivarvany-veget-er.html