A változás fájdalma

"Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója."

"Life Begins At The End Of Your Comfort Zone" vagyis az élet a komfortzónán kívül kezdődik Neale Donald Walsch szerint.
A dolog aktualitása nálam most többszintű, egyfelől tanulok online Vidi Ritánál, és tegnap olyan házi feladatot adott, amivel lerombolta az egyik régebbi hiedelmemet, szó szerint bedobta a társaságot a mély vízbe, hogy lássuk, ki áll neki úszni :D
Általában iszonyatos nehézségek árán, rengeteg panaszkodással, de mindenki. Nagy tanulólecke volt, pedig még csak a negyedik 'órán' vagyunk túl.

" Minden emberben irgalmatlan erő feszül, amit lehet önfejlesztésre és önpusztításra is fordítani. Elnyomni bizonyos folyamatokat és érzéseket mindig nagyobb energiát emészt fel, mint hagyni őket megnyilvánulni. Összességében tehát rengeteg energiát pocsékolnak el azok, akik elfojtanak – olyan energiát, amit önfejlesztésre is lehetne használni."
Múlt héten panaszkodott az egyik barátnőm, hogy mennyire nem írom meg én sem a baráti körből, hogy vagyok, mi van velem, és két dolgot válaszoltam neki, hogy egyrészt ide írok, másrészt a Twitter mikroblog szolgáltatást használom. Most nézem, hát ott van az október elsejei fotó a rövid hajamról, de a lényeg nem: múlt héten elbeszélgettem a melóhelyen a biztonsági főnökkel, mert hiányom volt.
Nem a hiba a mellbevágó, végül is, mikor megláttam a képet, már mondtam, hogy mit rontottam el, hanem a tény. Szóval jelenleg rám fér a szabadság, mert két napig csak az járt a fejemben, hogy mit csinálok-csináltam másként, mire kell majd fokozottan odafigyelnem; és becsülettel bevallom megijedtem.
A változás, újratervezés fájdalmas.

Minden változás fájdalommal jár – akár a mindennapok gyakorlatában, akár érzelmeink terén igyekszünk rendet teremteni. Ugyanakkor mindenki szabadon dönthet arról: megfutamodik-e a kihívások elől, vagy szembenéz a félelmeivel, és nap mint nap megvívja személyes küzdelmeit.

Dr. Csernus Imre elmúlt években tartott előadásai újra és újra ezt a kérdéskört boncolgatják, legyen szó akár a társfüggésről, az intimitásról, az alkalmazkodásról, a szülői szerepekről vagy egyéb párkapcsolati problémákról. E kötet az előadások legjavából szemezget, amelyek nem csupán húsba vágó kérdéseket szegeznek szembe az olvasókkal, de felidézik a szerző személyes varázsát is.

Csernus könyve, A fájdalom arcai épp jó pillanatomban talált meg, habár meglehetősen sok témát ölel fel, azért titkon csak egy dolog érdekli a doktort: hogy gyávaságból, gyengeségből, a változástól való félelemtől hajtva mennyire szeretjük mi emberek struccként élni az életünket, homokba dugott fejjel. Valamennyien függők vagyunk, és nem kell hozzá kábszer. alkohol, dohány, éppúgy megteszi a társ, férj-szerető-elérhetetlen szerelem, vagy a tévé, számítógép, de akár egy hobbi. (igen elismerem, az olvasás is az!)
Régen volt már ilyenem, hogy nemcsak vágyom arra, hogy milyen jó lenne még egyszer végigolvasni egy könyvet, mielőtt visszaviszem a könyvtárba, hanem tényleg meg is tettem.

"De ha minden fájdalmasat és rosszat elkerülünk, akkor honnan fogjuk tudni, mitől jó a jó? Ha nincs viszonyítási alapunk? Legyenek a rosszak akár különböző traumák, akár fájdalmak, halálesetek utáni érzések: ezek valójában szükségesek. Mégis eltoljuk magunktól. Azért tesszük magunkat vakká, mert nem merjük látni, nem merjük észrevenni, ami körülöttünk van…És csak halmozódik a gyávaság."

A kedvenc idézetem:

"A mosoly lehetősége minden ember számára adott, de a mosolyt elérni csak következetes, kemény munkával lehetséges, miközben a tét a belső erőforrásaink fejlesztése. Aki megdolgozik ezért a mondatért: 'elfogadom, hogy emberből vagyok, és meg fogok halni, tudom, hogy az időm véges', az felismeri azt, hogy téblábolni kockázatos dolog, és még kockázatosabb nem beletenni élete összes szegmensébe mindazt, amit tud.

…

Figyeljék meg, hogy az az ember, aki szívvel-lélekkel teszi a dolgát, és mer élni nap mint nap, az tud mosolyogni. A többiek nem. Azok csak feleslegesen pazarolják az idejüket."

:D Nem kell aggódni, az élet megy tovább, már túl vagyok a mélyponton - senki se mondhatja, hogy ez nem lett elég személyes poszt. Az újabb diploma távolabbi cél, a svéd nyelvtanulás napi szintű, míg a GR tanfolyam minden másnapra ad új kihívást.
"Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója."
A könyvet jó szívvel ajánlom, nálam kívánságlistás lett.

Ihletet köszönöm Kelly Clarksonnak is: