Miss Marple novellagyűjtemény



Fülszöveg:
Ilyen kötetet soha még magyar Christie-olvasó nem tartott a kezében: itt van mind a húsz Miss Marple-novella egyben.
Miss Marple, az éles szemű és eszű vénkisasszony első pillantásra szelíd, porcelánkék szemű, kötögető idős hölgynek tűnik. De ha valaki gonosztettre ragadtatná magát, jól teszi, ha előtte körülnéz: nincs-e ott a környéken egy ártalmatlan külsejű, ősz hajú néni. Bár még ennyi elővigyázat is kevés: ha csak elmesélik Miss Marple-nek a megoldhatatlan bűnügyet, ő kibogozza.
Húsz novella, húsz bűnügy, húsz könnyű ujjgyakorlat a világ leghíresebb detektívjének, sokórányi felhőtlen szórakozás a vénkisasszony rajongóinak.


A véleményem:


Habár természetesen már ismertem az összes novellát, mégis jó élmény együtt olvasni őket, különösen a kötet első kétharmadát szerettem.
Ez a gyűjtemény valójában két, már régebben kiadott könyv egybefűzve, a Tizenhárom rejtély (The Thirteen Problems) és a Gyilkosság méretre (Miss Marple’s Final Cases) egybedolgozása.
Nekem nem Miss Marple a kedvenc karakterem, sokkal jobban szerettem Poirot-ot, vagy még inkább Ariadne Olivier-t, akit önmagáról mintázta AC néni, de azt el kell ismernem, hogy Miss Marple két alapelve is maradéktalanul igaz.

Először is, az emberek jó része tényleg hasonlít egymásra, és nem feltétlenül jó értelemben, hanem hibáikban, botlásaikban. Nem kell ahhoz hetven-nyolcvan éves nénikének lenni, hogy felismerjük bizonyos embertársainkban az alap karaktereket, és mivel a történelem hajlamos ismételni önmagát, az eljövendő problémákat is. Ez a kategorizálás az analitikus gondolkodás alapja, amit tulajdonképpen Miss Marple művel. Van egy alapfeltevése, ha A ilyen és B is ilyen, A ezt tesz és B is ugyanezt teszi, akkor könnyen elképzelhető, hogy C, aki teljesen hasonló A-hoz és B-hez, ugyanúgy fog cselekedni.
Az emberi természet egyfelől tényleg ennyire kiszámítható, ebből élnek az orvosok, pszichológusok, tanárok, tanítók, másfelől viszont a megegyezőségek felfedezésére sok időt kell szentelni. Talán élethosszig lehet, kell, muszáj tanulni annak az emberekről, aki velük akar foglalkozni, és igaza van Miss Marple-nek, hogy nem tesznek másként a pletykás öregasszonyok sem. Ő csak annyiban tér el a többségtől, hogy kevésbé igyekszik önmagát belevinni a meglátásaiba, képes mintegy felülről, külső szemszögből meglátni, és láttatni a dolgokat, történéseket, embereket.





A Tizenhárom rejtély két nagyobb részből áll, kettő vacsora utáni társas beszélgetést idéz fel.
Az első hat történet, mely a fellengzős Kedd Esti Klub név alatt fut, Raymond West, Miss Marple híres regényíró unokaöccse társaságába viszi el az olvasót. A többiek: Joyce Lempiere festőnő (eljövendő Mrs West), Sir Henry Clithering, a Scotland Yard nyugalmazott nyomozója és doktor Pender, a helybéli lelkész, valamint Petherick ügyvéd úr játszani kezdenek, kitalálósdit. Először csak udvariasságból veszik be maguk közzé az öreg hölgyet, de Miss Marple mindenkit lepipál a társaságból.
Az egybegyűltek mindegyike mesél egy-egy rejtélyes történetet, mely megfejtésre vár, és mely jellemző mesélőjére is. A lelkész természetfölötti erőkről regél, az ügyvéd története egy végrendelethez kötődik, Joyce viszont egy festményével kapcsolatban oszt meg hátborzongató mesét.

A novelláskötet következő hat története Mr és Mrs Bantry kandallójához vezeti az olvasót, akinek a jópofa házaspár már ismerős lehet a Holttest a könyvtárszobában történetéből, ami a második Miss Marple regény volt, amit AC írt.
A tizenharmadik történet pedig egy önálló novella St. Mary Meadből.






A gyűjtemény másik részéből, mely magyarul már Gyilkosság méretre címmel megjelent, én legjobban az első történetet, a Menedéket szeretem.
Miss Marple keresztlánya, Mrs. Julian Harmon, Duci becenéven szerepelt már a legelső vénkisasszonyos regényben, a Gyilkosság a paplakban is. Hihetetlenül szórakozott férje mellett, Duci szinte kis energiabomba, szórakoztató kettősüket látni, bár ugyanígy nagyon jókat nevetgélek a Bantry házaspáron is.
Érdekes lenne tudni, vajon mely karaktereket vette AC a való életből? :)






Érdekességek a kötettel kapcsolatban:


Bár a Tizenhárom rejtélyben még Joyce-ként szerepel,  Agatha Christie később átnevezte Joan-nak Raymond West feleségét.

Több történet is szerepel átdolgozva, hosszabban regényként.
A hivatalos AC weboldal megemlíti, hogy a Társalkodónő, illetve a Halálhozó gyógyfű is átdolgozásra, kiegészítésre kerültek. Az első a Gyilkosság meghirdetve, míg a második a The Secret of Chimneys (magyarul Chimneys titka,  illetve Királyok és kalandorok címmel is megjelent) alapja lett.


Figyelmes olvasóknak Joyce/Joan története, A vérfoltos járda is ismerős lehet, mert Poirot novellában és regényben is szerepel hasonló alapötlet. A Nyaraló gyilkosok vagy éppen a Rodoszi háromszög sémája teljességgel fedi Joyce rémmeséjétis, felidézve Mrs Olivier, azaz Agatha Christie azon kijelentését, hogy előfordul, hogy ugyanazt írja, csak az emberek nem veszik azt észre.
:D
(Nyílt kártyákkal, 64. oldal.)


Összességében jó kis gyűjtemény volt, első ismerkedésre akár Agatha Christie-vel, akár Miss Marple-lal nagyon-nagyon szívesen ajánlom. 
Könyv adatlap:
http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-miss-marple

Megjegyzések