A hét verse - Reményik Sándor: Vízválasztó



Reményik Sándor: Vízválasztó

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem, 
Hogy e mostani megpróbáltatásom 
Vízválasztó legyen, 
Amelynek kopár hegytaraján túl 
Eztáni életem 
Új forrása ered: 
Legyen, kérlek, e forrás 
Mélyebbről fakadó, 
Nem magának-való 
Tisztultabb szeretet. 
Legyen e tiszta nedv 
Felbuzgó munkakedv, 
Önzetlenebb erő, 
Malmot hajtó patak, 
Szolgáló akarat, 
Sziklából feltörő.

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem, 
Hogy e mostani megpróbáltatás 
Vízválasztóm legyen, 
Amelyen túljutva 
Egészen más a táj –:

Hadd mosolyogjak én 
Azon is, ami fáj 
Azon is, ami e 
Világban vaksötét, 
Fáklyavivő legyek, 
Míg tart e furcsa lét. 
Legyek összeszedett, 
Szelíden is kemény, 
S hogy ne ítéltessem, 
Mégse ítéljek én, 
Nevessek a világ 
Játékai felett, 
De ez a nevetés 
Legyen egy ölelés, 
Amellyel mindenkit 
Magamhoz ölelek.

Elmúlik a világ 
És játékai is, 
Még kívánsága is, 
Szél szórja szét a színes szavakat, 
De sorsom lényegének, 
De lelkem Istenének 
Beszéde megmarad.

1934. szeptember 27.

Megjegyzések