Októberi esti mesék



A szeptemberi esti meséket tárgyaló blogbejegyzés nyomán bátorkodtam arra jutni, hogy más családokban is érdekes lehet, mi milyen könyveket és miért olvastunk, szerettünk :)
Biztosra vehetitek, hogy fix rovat született a blogon.

A három Cipelő, Ciró, Pepe és Lőri legnagyobb meglepetésére felbukkan egy titokzatos új szereplő. Szürke bundáján sárga csíkok vannak, farka végén ezüst és arany gyöngyök, napszemüveget visel, a neve Zserbó… Vajon barátságos vagy ellenséges az új cica? Lehet vele játszani vagy érdemesebb nagy ívben elkerülni? Ha elkísérjük a Cipelőket a balatoni strandra vagy a vándorcirkuszba, mindenre fény derül. A sorozat harmadik részében fagyizó mobiltelefonokkal, a világhírű Fregoli Nagycirkusz művészeivel, és magával a Mikulással és krampuszaival is találkozhatunk. Sőt, még azt is eláruljuk, a cicák és a krampuszok bizony összeakasztják a bajszukat…
 Moly: https://moly.hu/konyvek/berg-judit-cipelo-cicak-a-cirkuszban


Mint már említettem, nálunk a Cipelő cicák nagyon kedveltek, amit mind a gyerekszereplők hármas leosztása, a játékcicák hármasa és Agócs Írisz nagyon jópofa rajzai is indokolnak. Pláne egybeesett a mese olvasása a két kisebb gyerkőcöm első cirkuszi látogatásával, tehát többszörösen biztosítva volt a könyv sikere :) Még úgy is, hogy ezeket a meséket már ismerték, mert a nyári napközis táborban ebből olvastak fel nekik, naponta egy történetet.
Nem is csodáltam én sem, hogy tetszett a gyerekeknek a négy kis mese, az egyiket még Fanni is élvezettel olvasta. Mutatom, hogy mi a poén benne, miért működik:


Imádom az olyan könyveket, amik áthallásosak, vagyis egyaránt élvezhetőek gyermeki és felnőtt aggyal, szívvel, humorérzékkel is. És persze mekkora igazságok vannak ebben a kis párbeszédben elrejtve, a nyilvánvaló poénon túl!
Igen, a felnőttek cipelő cicája, kabalája, varázstárgya éppenséggel a telefon, elég sok fejetlenséget is okoz az, hogy az összes telefon életre kell, és szabadságot vesz ki Halló és a Cipelő cicák vezetésével. A sok elfoglalt felnőtt kénytelen egymással szóba állni, nem csak egy készüléken keresztül beszélni :)
No, de ha a mese végére vagytok kíváncsiak, olvassátok el a könyvben, jó szívvel ajánlom!



Szabó T. Anna gyerekkönyveit már többet is olvastunk, volt, amit nagyon szerettünk, pl. a Tükörrobotot Máté nagyon imádta, én is ötletesnek tartottam, viszont a Fűszermadár nem annyira jött be. Ezt a könyvecskét ellenben kétszer is el kellett olvasnom, mert érdekes szavakkal, kifejezésekkel volt tele, már a főszereplő, Püspökkenyér bácsi is megfogta mindkét gyerek képzeletét.

Püspökkenyér bácsi egy óriási edénytornyot egyensúlyoz a kezében. Cila és Laci, az ikercicák fogócskáznak a konyhában. Ráadásul a cukrászmester ikerlányainak szülinapja lesz, tortát kell sütni! A cicák betűket és számokat formálnak a tortára marcipánból, méghozzá úgy, hogy a most olvasni tanuló gyerekek is sikerrel elolvashassák a feliratokat. 
Szabó T. Anna finom humorú rímei és Maul Ági játékos kedvű illusztrációi garantálják a színvonalas szórakozást az olvasáshoz, felolvasáshoz.
Moly : https://moly.hu/konyvek/szabo-t-anna-tukorcicak


Ezt a mesét olvasásgyakorlásra hoztam ki a könyvtárból, mert olyan a szerkezete, hogy az egyik oldalt a szülő olvashatja, míg a másikon egy-két mondat az önálló olvasásra szolgál. Máténak persze még korai volt, de mivel Lackfi írta a történetet, a nyelvi humorban bővelkedik a mű.
(Mondjuk mivel egy ültő helyünkben megint el lehet olvasni, mert képes mesekönyv, csak 24 oldal, a gyakorlásra rövidnek éreztem.)

Van valamerre, ha máshol nem, hát ebben a könyvben, egy kisváros, a neve Ozsonnád. Akad itt iskola, kocsma, templom, kerekes kút és Jolánbusz, no meg Mámori-tó és Hencegi-erdő. Aztán van ám itt két ovis, Beni és Szabi, no meg két komoly iskolás lány is, Heni és Ági. Első hajmeresztő kalandjukat közösen olvashatják már olvasni tudó kicsik és velük együtt olvasó nagyok.
Moly: https://moly.hu/konyvek/lackfi-janos-heni-es-a-hajmereszto-terv




Ezt a könyvet is kifejezetten Máténak vettem ki, de lányoknak is jó lehet, csak inkább már iskolás, iskolába készülő korosztálynak.
Kiindulásként egy folyópartot rajzolt a szerző, arra egy őskori falut, majd történelmi korszakot lépünk át, és antik rómaivá válik a környezet. Rendkívül sok apró szövegből áll a kötet, nincsenek hosszadalmas mesék, inkább az illusztráció és egy-egy tárgy, élethelyzet leírásából lehet tanulni.
Nem néztük végig mindegyik korszakot, ezt le kell szögeznem, mert mint mondom, ez nagyobb gyerekeknek való könyv, 8-9 éveseknek még bőven jó lehet; inkább csak érzékeltetni akartam vele, hogy mivel foglalkozik a történelem.
Egy oldalpárt néztünk át többször is, az napokra megfogta a képzeletét, ez pedig a Fekete halál volt, az európai pestisjárvány.

Lapozd át 12000 év történelmét, és nézd meg, milyenek voltak az utcák régen és most! 
Vágj bele egy szédítő időutazásba, kövesd nyomon, hogyan változott meg az utcák képe a nomád gyűjtögető törzsek táborhelyétől napjainkig. 
Az aprólékos részletességgel kidolgozott rajzok vezérfonalként kalauzolnak végig a történelmi korszakok útvesztőin, és bemutatják, hogyan éltek, dolgoztak, játszottak vagy éppen háborúztak elődeink. Újra meg újra visszalapozva mindig újabb és újabb részletet fedezhetsz fel a bájos, humoros képeken.
(btw: humort én nem fedeztem fel, de hááát már megszoktuk a fülszövegek túlzását.)
Moly: https://moly.hu/konyvek/anne-millard-utcak-regen-es-most



 

Október mindig gesztenyeszezon az oviban, készülnek a gesztenyeállatkák, idén gesztenyemanók; megnézték a különbséget a szelíd és a vadgesztenye között is, sőt meg is kóstolták. Hogy ez nemcsak a mi ovinkban van ez így, azt onnan tudom biztosan, hogy hiába vagyok 3 Szabó Ervin könyvtárba beiratkozva, végül a KSH törökbálinti raktárából kellett kihozatnom ezt a két kötetet :)
Ezért érdemes több helyen tagnak lenni...

A Kippkopp, hol vagy mesében Kippkopp megsérül és eltűnik, Tipptopp és a gesztenyegyerekeik együtt mentik meg őt.
Aranyos kis történet volt, számomra mégis inkább a Kippkopp karácsonya az emlékezetesebb, mert 1984-ben írta és rajzolta Marék Veronika, és egy az egyben visszaidézi az összes régi karácsonyi emlékemet. Van benne aranyozott dió, toboz, papírból készült láncdísz, igazi üveggömb dísz, gomba, piros papíros a zselés szaloncukor, habkarika díszek, valódi gyertya a fán, csillag a tetején... szóval a régi szocialista milliő minden karácsonyi kelléke :D




Nagyon öreg kezdek lenni, hogy képes vagyok nosztalgiázni egy könyv segítségével, de biztos vagyok benne, hogy anyám, anyósom is így tenne, ha látták volna. Szerintem azért érdemes elolvasni, mert a rendszerváltozás előtt született összes szülő fog találni benne ismerős karácsonyi díszt, és érdemes megmutatni gyermekeinknek, unokáinknak, hogy milyen volt a mi saját gyerekkorunk.
:) Sejthetitek, jó szívvel fogom ajánlani, mindjárt itt a szezonja is!

Megjegyzések