Oravecz Nóra: Van egy ötletem

FÜLSZÖVEG:

Hogyan ​lehet sikeres énmárkát építeni az online világban? Van egy ötleted, de nem tudod, miként fogj hozzá a megvalósításhoz? Hogyan érheted el, hogy a neten milliók kövessék a bejegyzéseidet? 

Oravecz Nóra saját tapasztalatai mellett ezúttal a legsikeresebb hazai és nemzetközi bloggerek, illetve véleményvezérek tanácsait is megosztja olvasóival, így a leghitelesebb szakemberektől tudhatjuk meg, 

– miként érhetjük el, hogy emlékezzenek ránk; 

– hogyan alakíthatunk ki elkötelezett követői bázist; 

– mi kell egy pénzügyi szempontból is megtérülő énmárka felépítéséhez. 

A Van egy ötletem kihagyhatatlan azok számára, akiket érdekelnek a közösségimédia-sztárok kulisszatitkai vagy az énmárkaépítés kipróbált és bevált módszerei, de azok számára is nélkülözhetetlen, akiknek van egy ötletük, amit az online világban szeretnének megvalósítani. 

Oravecz Nóra számos sikerkönyv szerzője, a Huffington Post díjazott bloggere. Világszerte tart workshopokat és előadásokat egyebek mellett énmárkaépítés és kapcsolatépítés témákban.

Pár éve még a VKP csoportban belebotlottam egy fiatal lányba, aki azt jelentette be a fészbúk csopiban, hogy köszöni szépen a tagságot, de túl kevés az olvasója, ezért abbahagyja a blogolást. Nem akarok hazudni, már nem emlékszem pontosan, hány hónapja írogatott, mikor bedobta a törölközőt, nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy blogot írni, énmárkát építeni időigényes elfoglaltság.
Az az igazság, hogy ez utóbbit én nem tudatosan csinálom, ezt például Nóri egyik online tanfolyamából is tudom.
Van ugyanis egy olyan feladat, hogy fogalmazd meg önmagadat, az énmárkádat, a küldetésedet, blogodat, lényegedet egy mondatban... és ez a feladat kifogott rajtam pár hete. Felírtam egy-több mondatot, amit magamra, a blogomra nézve igaznak találtam, de még nem csapott meg az "Ez az, ez az Igazi!" érzése.
Pedig ez lenne az énmárka alfája és omegája, a mitől vagy más, mint a többi kérdésre a válasz. Ez a kiindulópont és a végcél is, csak én még nem vagyok biztos mi írna le legjobban: Egy különc könyvmoly anya világa/ Nagycsaládos könyvmoly oldala? 

Nóri könyve elvileg az énmárkáról szól, elég sok személyes történeten keresztül. Zakkant írta tavaly, hogy van élet az idézeteken túl is, és a BTK több bloggere, többek között a Sorok között írója, Tibi is egyet értett ezzel a véleménnyel.
Tőlem is többen kérdeztétek, molyon is, instagramon is, hogy milyen volt a mű, érdemes-e elolvasni?

Én is csak azt tudom ismételni, mint előttem a többi könyves blogger, igen JÓ ez a kiadvány, csak éppen nem teljesen a rutinos öreg rókáknak szól. Illetve ez így nem pontos, mert olvasás során rengetegszer bólogattam, hogy igen, aha, szerintem is így van, és ez nem rossz érzés.
Blogot írni ugyanis egyszerre nagyon nyílt, másfelől nagyon zárt világ.
Nóri kifejti, hogy ez úgy hobbi, hogy iszonyatosan sok munkaórát igényel, valamilyen céltudatosságot, elhivatottságot, de amúgy nem egy "legális valami" itthon, legalábbis Magyarországon vagy nem érti a nagy többség, hogy mi ebben a jó, vagy ingyenélőnek néz, mert X mennyiségű szponzorációt kapsz a "kvázi munkádért".
És megélni nem lehet belőle, úgy biztosan nem, mint ahogy az angolszász területeken, tehát elmagyarázhatatlan a külvilág felé, hogy sokadik éve pötyögsz. Esetleg, ha akarod lehetnek reklámbannerek az oldaladon, de mondjuk én azt máshol sem szeretem, tehát köszönöm, inkább nem.

Szóval kiadod magad, még ha van egy online személyiséged is, akkor is felvállalod a véleményedet, haladsz valamerre az életben, jó esetben kaptál már terméket cserébe érte - így többszörösen célkeresztben vagy. Egyedül, mert aki nem blogger, vagy nem ír, annak nem tudod elmagyarázni, hogy mi miért fontos az életedben.
Én most szerencsésnek érzem magam, van egy csapat könyvmoly, könyves blogger a twitteren, hozzájuk szoktam fordulni ezzel-azzal, de az első két év, míg kialakultak az ismeretségeim, azok fájdalmasan magányosak voltak.

Azt nagyon szerettem a könyvben, hogy Nóri leírta, ő majdnem 7 évig blogolt, mire eljutott a könyvírásig, és több helyen leírta, hogy itthon 2 - 2 és fél év kell legalább a befutásig. (Ha főállásban csinálod, 1- másfél év megfeszített munkája is elég a viszonylagos ismeretségig.) 
De igen, az hatalmas kérdés, hogy van-e kedved, erőd, önbizalmad, kitartásod, témád ennyi időt, munkát beletenni egy hobbiba? Ami persze nem garantálja, senki sem garantálja neked a 100 százalékos siker.
Ó, igen, és persze: mi neked a siker szó definíciója? Mi számít sikernek, pénz, ingyen utazás, ingyen könyvek, ingyen termékek, ismertség, tévé, rádió, lájkok, követők száma? Ez nagyon fontos alapgondolata a műnek.

Vajon ha elértél valamit, akkor merre tovább? Mert teljesen más az út elején állni, a blog kialakításakor, mint ha már X ideje megy a projekt. Tudod-e, hogy miért csinálod, önazonos vagy-e, van-e esetleg másik téma, ahová elvezetett a blogod, mint ahogy őt most a saját vállalkozásába.
Ezek is mind nagyon-nagyon jó felvetések voltak, sőt, ezeket a témákat szerintem érdemes évenként átgondolni, mert ahogy fejlődsz te, úgy alakul a blog is - ezzel a Nóri által leírt elvvel teljesen egyetértek.

http://redfairyproject.com/2015/08/you-get-what-you-focus-on/

Összességében négy csillagot adtam a könyvre, mert szerintem is túl sok volt az én-történet, a személyes sztori, és kevés a harmadik félről szóló példázat.
Nekem furcsa volt az is, hogy bár Nóri kedvenc módszere a listázás, majd a pontok kifejtése - és tényleg ezek a legjobb részek a kötetben!-, nincs a fejezeteknek címe, se alcíme. Ez egy szakmai, vagy ismeretterjesztő könyvben elsődleges elvárás lenne. A szerkesztőnek egy picit egyébként vérmesebb kezűnek illett volna lenni, a 33. és 103. oldalon ugyanaz a történet szerepel, kicsit más szavakkal...

A bibliográfia, felhasznált szakirodalom, források hiánya a legsúlyosabb pont, ez mindig az a hiányosság, amitől én hajat tudnék tépni.
A főiskolai, egyetemi szakdolgozatokhoz minimum követelmény 20-30 pontos bibliográfia, melynek legalább negyede kell, hogy idegen nyelvű forrás legyen. Ha nekem a 30 oldalas szakdogához ennyit le kell adni, akkor egy 190 oldalas könyvhöz is legyen már, könyörgöm! * morcosan néz* Ne kelljen nekem kigugliznom, hogy Arianna Huffington milyen könyvet írt, ami Nóri kedvence, meg amit többször is említ a könyvben.

Ajánlani fogom-e, ezek után?
Igen, olvassátok el, főleg kezdők, hogy biztosan tudjátok-e mibe kezdtek, de rutinos bloggerek kezébe is ajánlom, mert olyan jó érzés, élmény tudni, hogy nincs új a Nap alatt, nem vagyunk egyedül!
Amíg pedig nem jelenik meg újabb, szakmaibb könyv, itt a link Nóri blogjához, ott gyakran olvasgatok én is :)) Az egyik kedvenc alapfelvetésem onnan, hogy hírnévre vágysz, vagy elismerésre adott körben?
Na, ez is alfa és omega jellegű kérdés :D


Jó olvasást, töprengést kívánok!