FÜLSZÖVEG:
A vidám és szókimondó Ellen házassága bizony inogni kezd a sok teher alatt: a gyerekek lassan kezelhetetlenné válnak, a lakás pedig leginkább egy disznóólra emlékeztet. Peter, a kilencéves fia egyfolytában az iPadjén csüng, Jane, a tizenkét éves lánya pedig a fejébe vette, hogy világhírű Instagram blogger lesz. Simon, a férj gyakori időközönként üzleti útra megy különféle egzotikus vidékekre, így a számtalan nehézség közepette egyedül Judgy, a büszke és nemes terrier az, aki hűségesen kitart a ház asszonya mellett.
Ellen egyszer csak újabb kihívással kerül szembe: teljes munkaidős állást kap egy modern informatikai cégnél. Itt azonban nemcsak amiatt aggódik, vajon (negyvenkét évesen) fel tud-e tápászkodni a babzsák fotelből, hanem azért is, nehogy kiderüljön, hogy mégsem az a keményen dolgozó, szingli csaj, akinek kezdetben kiadta magát.
De vajon meddig lehet eljátszani a színjátékot a munkahelyen, miközben még a családot is össze kellene tartani valahogyan? Mit szólnak a munkatársak, ha Ellen anyukaszerkóban érkezik a megbeszélésre? És a legfontosabb kérdés: hogy lesz így ideje felhajtani egy jókora pohár gint tonikkal? Úgy tűnik, Ellen rohadt nagy pácba került…
Ez a könyv rólad szól! – kaptam meg a férjem véleményét hétvégén, pedig fogalmam sincs, hogy mire gondolt. Esküszöm, én csöppet sem káromkodom annyit, mint Ellen, az iváshoz meg pláne nem úgy állok, mint ő, de tényleg aktuális volt most olvasnom a könyvét. Persze, ki kellett várni a soromat, mert nálunk a családban előbb az anyukám (66), majd a gimnazista nagylányom, és végül én (42) olvastuk el, egymás után Gill Sims mindkét könyvét.
A két rész között két év telt el, Ellen otthagyta a félállását, és lassanként felélte a sikeres alkalmazásáért kapott, félretett pénzét. Eredetileg úgy képzelte, hogy készít egy újabb pénzesőt hozó applikációt, de persze az időbeosztással nem tudott annyira bánni, mint ahogy a gyermekeivel. A regény/napló elején minden szülő rémálmával kezdünk, a nyári szünet fenyegető közeledtével. Habár Angliában csak hat hét a vakáció, azért az is tud épp elég megpróbáltatás lenni a szülők számára. Ellen kínjait fokozza még az a helyzet is, hogy az új tanévben két igen nagy fába vágja a képzeletbeli fejszéjét: munkába áll, teljes állásba ráadásul, valamint elvállalja a szülői munkaközösség (szmk) vezetését.
Amikor én hétvégén olvastam ezt a részt, éppen egy állásinterjúra készültem lélekben, tehát igencsak nagyokat röhögcséltem Ellen szokásos szerencsétlenkedésein. Tapasztalatból tudom, hogy mennyire nehéz összehangolni a szülők között, ki, mikor, melyik gyerekért megy, hozza, viszi erre-arra, vagy épp csak gondoskodik a bevásárlásról, főzésről, porszívózásról. Az is roppant ismerős szituáció volt, mikor Ellen lánya, Jane megpróbálta kijátszani az anyját, és azt hazudta, hogy megengedte neki az Instagram fiók megnyitását az apjával – habár nálunk a kisebb csemeték próbálkoznak mindenféle, ilyesmi furfanggal.
Tehát ez a könyv is rengeteg, főleg anyáknak ismerős kalandot tartalmaz, csak sajnos nem annyira vicces, mint az első rész volt.
Ahogy Sam, a meleg legjobb barátja Ellennek megjegyezte, meglepő, hogy internetes fejlesztőként annyira Instagram ellenes, konkrét monológokat nyomott le az applikációval szemben ellenérvként. Nekem furcsa volt, vagy csak most tűnt fel?-, hogy mennyi a nagybetűs kiabálás a kötetben, kiváltképp a női egyenjogúság és munkamegosztás témakörében, mikor Ellen a munkahelyén pedig hazugságban élt.
Ahogy Sam, a meleg legjobb barátja Ellennek megjegyezte, meglepő, hogy internetes fejlesztőként annyira Instagram ellenes, konkrét monológokat nyomott le az applikációval szemben ellenérvként. Nekem furcsa volt, vagy csak most tűnt fel?-, hogy mennyi a nagybetűs kiabálás a kötetben, kiváltképp a női egyenjogúság és munkamegosztás témakörében, mikor Ellen a munkahelyén pedig hazugságban élt.
A gyerekek és a mellékszereplők most talán több poént vittek a hátukon, kifejezetten röhögőgörcsöt kaptam, mikor a családi ebéd közben próbálták az ártatlan unokatesókat felvilágosítani a Télapóval és a szex-szel kapcsolatban.
Mondjuk az asztal körüli, étkezéssel kapcsolatos viselkedésük még mindig borzalmas, ebben a könyv szerintem jócskán túloz, leegyszerűsít. Mint ahogy Simonnal, a férjjel kapcsolatban is csak a szórakoztató, kifigurázható túlzásokat veszi számba.
De ahogy a Goodreadsen láttam, már érkezik a harmadik rész is a sorozatból, mi pedig biztosan vevők leszünk rá, alig várjuk! :))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!