Richard Ford: Vadon

FÜLSZÖVEG: 

A ​montanai Great Falls városka a Sziklás-hegység vonulatától nem messze fekszik, ahol 1960-ban, az olajkonjunktúra idején éppoly végtelennek tűnt a jobb élet reménye, mint az ember szeme előtt elterülő síkság. A háromfős Brinson család is azért érkezik a városba, hogy megcsinálja a szerencséjét. 

A hegyekben hatalmas erdőtűz pusztít, a tizenhat éves Joe apja pedig elindul, hogy önkéntesként segítsen a tűz oltásában. A fiú ezalatt tanúja lesz annak, hogyan használja ki apja távollétét anyja arra, hogy bomlásban lévő házasságából egy kapcsolatba meneküljön.

Ford regényeit és novelláit a „dirty realism”, a „piszkos realizmus” irányzatába sorolják. A világszerte ismert szerző generációjának egyik legjobbja, akit számtalan díjjal tüntettek ki. Independence Day című, 1995-ös regénye megkapta a Pulitzer- és a PEN/Faulkner-díjat is; ezzel az első olyan mű lett, amely mind a két jelentős amerikai díjat bezsebelte. 

A Vadonból Carey Mulligan és Jake Gyllenhaal főszereplésével 2018-ban film készült.

Eredeti mű: Richard Ford: Wildlife
https://moly.hu/konyvek/richard-ford-vadon

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

"Amikor tizenhat éves az ember, nincs tisztában mindazzal, amivel a szülei igen, zömében azzal se, amit a szülők értenek, azzal pedig még kevésbé, ami a szívükben van."

Úgy egy éve leszoktam arról, hogy olvasás után, az élmény hatására írjak véleményt egy-egy könyvről, de most muszáj, mert Richard Ford műve szerintem egy hangulatkönyv. 

A felnőtté válás, felnövekedés általában lehangoló, gyakran drámai szokott lenni az irodalom szerint, még akkor is, ha a való életben nem mindig úgy zajlik. Joe Brinson 16 évesen, alig három nap alatt kényszerül másképpen tekinteni mind a világra, mind a szüleire, mint addigi életében. Habár Joe a regény elbeszélője, talán csak a sportolói próbálkozásairól tudunk meg igazán részletes dolgokat, de amúgy szinte külső szemlélőként emlékszik vissza szülei szakítására. Nekem gyakran lassú, naiv, és roppant csodálkozóan ártatlan volt a 16 éves kamasz szemléletvilága, elég sok mindent készpénznek vett, amivel a szülei traktálták. 

Richard Ford három felnőttet ábrázol ebben a történetben közelebbről, Joe szüleit, a golfoktató apát, Jerryt, Joe anyját, Jeanettet, és a nő szeretőjét, Warren Millert. Meglepő módon az eredetileg gonosznak szánt, antihős, Miller az, aki szerintem önazonos, a két Brinson szülő nem viselkedik mindig felnőttként, és csöppet sem konvencionális alakok. Még olvasás után, nem csak alatta töprengtem el azon, hogy vajon tényleg különcek voltak, vagy az is csak egy szerep volt számukra, megjátszás?

Mindenesetre a regény, ami meglepő módon csak három nap eseményeit sűríti magában, nem egy különösképpen szerethető történet. Ránéztem a Goodreads értékelésekre, és érdekes módon, amilyen rövid, majdhogynem novella hosszúságú a mű, annyira szélsőségesek a róla szóló vélemények. Vagy nagyon szeretik az olvasók, vagy utálják, és sokan megjegyzik, hogy milyen megtévesztő a címe. 

Azt gondolom, hogy habár ez a történet nem szól az igazi vadonról, a vadállatok világáról, mégis átvitt értelemben igen.
A felnövekedés egyik lehetséges kínját mutatja be, mikor a szülők alakja egyik pillanatról a másikra leesik a piedesztálról – és ez persze lehet drámai, tűzvészhez hasonló pillanat is, de lehet ilyen sötéten, pesszimistán, egyszerűen is elmesélni, mint ahogy Ford tette. 

Az élet abszurd, kiszámíthatatlan és fordulatos, ez a kötet is az. Stílusában Richard Fordot Hemingway-hez hasonlítják, de szerintem Cormac McCarthy rajongói jobban fogják kedvelni, érteni ezt a könyvet.

Az idézet Theodora véleményéből származik ;)

Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly