A hét verse - Juhász Gyula: Alvás előtt



Juhász Gyula: Alvás előtt


Esténkint – régi keresztény szokás volt – 
Számot vetek a lelkiismerettel: 
Mit tettél ember, mit vétettél ember? 
És mit nem tettél ember, most felelj?

Csordultig mindig a szív, e nagy kehely. 
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman 
És álmosan, mert minden áldott reggel 
A régi vágy von: kelni napkelettel. 
Azután mentél, mert az élet: menni, 
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.

És mit vétettél ember? Ember voltál 
S embernek lenni: siralmas való már 
És dicsőséges. Mint a csillag csillag 
S a rög csak rög, az ember is csak ember. 
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel, 
Amíg az élet mégis tűrhető, 
Míg ébredésre kedv van és erő. 
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad, 
De új igét még mondhat és ha lankadt 
Szegény karod az ölelésre, lelked 
Ölelni tud jövőt, világot, embert.

***

Kép: Pixabay
Vers: Gabó karca
https://moly.hu/karcok/1258047

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Varró Dani: SMS-VERSEK