„Január a visszanézés és az előre pillantás hónapja” – ezt nem én állítom, hanem az egyik kedvenc Drarry fanfictionömben olvastam. A lényeg, hogy a mondat igazságtartalma tényleg nagy, a legtöbb ember egyszerre zárja még az előző évét le, miközben már készíti elő az éppen aktuális esztendejét is.
Nálunk a munkahelyen egyfelől zajlik a tavalyi év statisztikáinak összegzése, jelentés készül mindenről, másrészről már lessük, hogy mikor és mennyi szabadságra mehetünk 2020-ban.
Mindez a kettősség az olvasmányaimban is nyomon követhető, végre befejeztük Timo Parvela csodás gyerekkönyvének, a Miú és Vau éppen aktuális részét, újraolvastam Neil Gaiman Soseholját, de közben haladtam a várólista csökkentéssel is. Sőt, valójában szinte az egész hónapban csak a VCS-vel voltam elfoglalva, mint többször leírtam már, úgy rendeztem el a moly polcot, hogy hosszúság szerint sorakoznak rajta a kötetek. A rövid olvasmányokkal kezdtem neki az idei csökkentésnek, 7 könyvön vagyok túl. Eltekintve a tavalyi kórházas évet, még sosem álltam ilyen jól egyik évben sem – azt hiszem, hogy sikerült személyes VCS módszert kitalálnom.
Januári olvasmányaim voltak:
- Neil Gaiman: Neverwhere
- Neil Gaiman: How the Marquis Got His Coat Back
- L. Frank Baum: Dorothy and the Wizard in Oz
- Timo Parvela: Miú és Vau
- Veronica Henry: The Apple Orchard
- Noelle Adams: Unguarded
- Edith Eva Eger: A döntés
- Noelle Adams: Stripping the Billionaire
- Brené Brown: Braving the Wilderness
- Kertész Erzsébet: Bettina három élete
Lehet, hogy előbb-utóbb rászánom magam hosszabb értékelésekre, de addig is, pár mondatban írnék a hónapban sorra kerített 10 kötetről.
Neverwhere (Sosehol) újrázás volt, de vagy másodszorra több türelmem volt a főszereplő, Richard totojázásaihoz, vagy Gaiman stílusa ennyivel élvezhetőbb eredetiben. Mindenesetre egyszer annyira sikerült belefeledkeznem az Alsó Londonban játszódó kalandokba, hogy elfelejtettem leszállni a metróról! :D
A regényhez tartozó novella, How the Marquis Got His Coat Back volt a várólista csökkentő tétel. Mit ne mondjak, Marquis de Carabas tipikusan egy rosszfiú, aki hajlandó szívességért cserébe jónak is lenni, egy mardekáros jellem, és hát nyilvánvalóan a kedvenc karakterem. Szerencsére Neil Gaiman már bejelentette, hogy írja a folytatást, aminek Seven Sisters lesz a címe.
(A netes források még vitáznak rajta, hogy 2020 szeptember hányadikán jelenik majd meg)
Nem emlékszem, hogy ajánlottam-e már Timo Parvela művet, a Miú és Vau sorozat nálunk telitalálat volt. Miú a macska hiú, álmodozó, kreatív lélek, míg Vau kutya szolidabb, sokat dolgozó, kissé unalmasabb alak. A két gyerekem, és én jómagam is, hol Miúnak, hol Vaúnak adok igazat egy-egy mesében, kalandban. Élmény mindegyik könyv eddig, elégé komplex szókinccsel, több fordulattal.
 |
| https://www.instagram.com/czenema |
Veronica Henry alkotása viszont finoman szólva is csalódás volt, még short storynak is túl rövid volt, szinte csak egy tárcahossznyi novella volt.
Noelle Adams két romantikus története nem volt rossz kikapcsolódás, holott én nem sűrűn olvasok hetero erotikus-romantikusokat. Unguarded a Szépség és Szörnyeteg sablon miatt érdekelt. Kicsit sok időnként a főhősnő, Charlie fejében lenni, 24 éves korára se nagyon nő fel a drága, de kétségtelen, hogy időtöltésnek, szórakozásnak nem volt rossz, és kedvet csinált az írónő többi művéhez is. Stripping the Billionaire nem volt annyira erotikus, inkább érzelmes, és meglepő módon a férfi szereplő, Ben jobban tetszett, mint Mandy.
Brené Brown: Braving the Wilderness című könyve könyvtári zsákmány, 200 forint volt, és szintén csalódás. Hullámzó volt, néha tényleg szinte elsírtam magam a szavain, vagy egyetértően bólogattam, néha pedig felvont szemöldökkel nem értem, hogy mi a problémája. Úgy döntöttem, hogy marad a polcomon, pár év múlva újraolvasom.
Kertész Erzsébet alkotása, Bettina három élete roppant hosssszú volt, brazil szappanopera stílusban, legalább 50 szereplővel. Ezt biztosan nem olvasom újra, még azon is gondolkoztam, hogy vagy elajándékozom, vagy behozom a könyvtárba eladásra. A többi értékelő amúgy vagy egyet ért velem, hogy túl terjengős a kötet, vagy pont a nyugalmas lassúságát dicséri :))
A hónap legjobb olvasmánya a Sosehol mellett természetesen A döntés volt, vitathatatlanul 5 csillagot érdemel még úgy is, hogy az eleje hasonló volt Baba Schwartz: Májusi cserebogár című visszaemlékezésével. A túlélők meséje a legfontosabb figyelmeztetés, nekünk többieknek - írtam a Májusi cserebogárról szóló értékelésemben, és most A döntés kapcsán is ugyanez a véleményem.
Bettina három életét még gyerekként olvastam, akkor imádtam, pont a nagy családot, hogy kivel mi történt, ezt szerettem már az Elizabeth-ben is. Bár azt hiszem Goethe részhez túl fiatal voltam, azt csak később értettem meg :)
VálaszTörlés