Roxane Gay: A ​rossz feminista

FÜLSZÖVEG:

„A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem.”

Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG -20% KEDVEZMÉNNYEL! :)

Magamhoz képest rengeteg ideig, 9 napig olvastam Roxane Gay esszékötetét, amire Tünde, az Olvasónapló bloggere hívta fel a figyelmemet, még pár évvel ezelőtti bejegyzésében. Nő és könyvtáros létemre is kevés feminista művet olvastam el, pláne nehezebben tudom rávenni magam az amerikai szerzők alkotásaira, mert olyan az életemtől, felfogásomtól távolinak érzem az ő sorsukat.
Gay könyvében egy-egy téma köré csoportosítva szerepelnek az esszék, egy rövid, a feminizmus fogalmát, a szerző feminista felfogását boncolgató bevezető után. Nekem legjobban az Én alcím alatt szereplő írások tetszettek, tényleg humoros volt a Scrabble bajnokságok zárt és meglepő világáról olvasni. De szerintem nemtől függetlenül mindenki érezte már önmagán az imposztor szindrómát, amiről olvashatunk Egy tipikus kezdő egyetemi tanár című esszében.

A Gender és szexualitás alcímű rész a legnehezebben legyőzhető gondolatcsokor a kötetben, túl tömény, túl unalmas, érzelmileg jócskán nyomasztó esszéket tartalmaz ez a fejezet. Olvasás alatt azon morfondíroztam, hogy vagy túl koncentrált, mindent negatívumot egybesűrített volt ez a modul, vagy én olvastam rosszkor. Már éppen készültem félretenni a könyvet, mikor eljutottam a 180.oldalon kezdődő esszéhez, amely olvasása után megbocsátottam mindet Roxane-nak.


"Mindenkinek vannak sérülései. Te azt hiszed, túljutottál a sajátjaidon? Azt hiszed, a múlt elmúlt? Aztán valami ártatlan apróság történik, ami rádöbbent, hogy milyen messze vagy attól, hogy túl legyél rajta. A múlt mindig veled marad. Sokan azt szeretnék, ha a múlt igazságától védenék meg."

Roxane kötetével az volt az egyik gondom, hogy az eredetileg 2014-ben megjelent könyv rengeteg popkulturális utalást tartalmaz, amihez nekem külön szószedet kellene (Faji kérdések és szórakozás fejezet szinte végig fekete filmeket, zenéket, sorozatokat elemzett). Illetve helyesebb úgy megfogalmaznom, hogy semennyire sem érdekelnek a sorozatok, filmek, zenészek munkássága alapján megfogalmazott véleményei, hiszen amúgy se nézek sorozatokat.

A másik probléma pedig az volt, hogy ezek az írások még 2014-ben láttak először napvilágot, és például a metoo mozgalom hatására néhány esszé egyszerűen idejét múlt volt. Ettől függetlenül persze jó néhány (sajnos) állandó gondra irányította az olvasók figyelmét Gay, nem csak a Politikai, gender- és faji kérdések alcímű fejezetben. A nemi erőszak kultúra, az áldozathibáztatás hozzáállás sajnálatos módon mindennapos gyakorlat, a Föld minden országában, bíróságokon, közösségi médiában, híroldalakon, médiában.


"Minden apró előrelépésre jut egy seggfej, aki visszaveti a haladást."

A borítón szereplő humoros jelző leginkább a Szürke ötven árnyalatát elemző esszére érvényes, azon tényleg kétrét görnyedve lehet röhögni. De a kötet többi része inkább szarkasztikus, legfeljebb sírva vígadó, és rengeteg földhözragadt, nagyon kijózanító írást tartalmaz.
Mint minden esszékötet, nem egységes színvonalú, de én megkedveltem Roxane Gayt, aki nem óhajtja piedesztálra emeltetni magát. Még az élettörténetét, a múltjának legsötétebb pontját sem adja el, mindent megmagyarázó, előnyt biztosító narratívaként, és ezért csak tisztelni tudom. A mai közösségi médiával, az állandóan szenzációra éhes híroldalak segítségével tönkre tehetné azokat, akik neki valaha ártottak, mégsem teszi ezt.
Nem bántam meg, hogy időt szakítottam Roxane kötetére, és csak annyit mondanék, hogy Team Jessica ;)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!