Havi zárás: ez volt 2020.júliusa

Forrás.

Kicsit elméláztam azon, hogy hagyom a csudába ezt a havi zárást, mert őszintén szólva július nálam nem az olvasásról szólt.
Mennyiségileg rendben vagyok, 13 olvasmány, hű, milyen sok - holott még mindig csak a 81. kötetnél járok. Ezt múlt vasárnap megkaptam az egyik barátomtól, hogy "csak" 81., de ilyenkor már bőven 100-120 között jártam az elmúlt öt évben, szóval: csak. ;)


2020.júliusban olvastam:

• Schäffer Erzsébet: Párarajzok                                          
• Csapody Kinga (szerk.): Szívek dallama
• Jennifer Ashley: Wild Things                                            
• Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?                                                                                  
• Naomi Alderman: A hatalom                                           
• Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások                
• Finy Petra: Madárasszony                                                 
• Pomogátsné Varsányi Klára (szerk.): Francia kisokos – Nyelvtani összefoglaló
• Greg McKeown: Essentialism                                          
• Tone Finnanger: Tilda alkotóműhelye                          
• Bódi Margó: Az én ízvilágom                                           
• Monspart Éva – Siklós Olga – Vadas József: A szépen terített asztal                                                                     
• Agatha Christie: Le crime de l'Orient-Express

Fredrik Backman újdonsága, a Hétköznapi szorongások könnyen olvasható, jópofa kötet, cseles megoldással, ugyanis a szerző nem árulja el, hogy ki a könyvbeli túszejtő. Megvettem ekönyv változatban, fogom még újraolvasni.

Finy Petra könyve is jó volt, gyorsan olvasható anekdotagyűjtemény egy diszfunkcionális családról, pontosabban anyáról. Mágikus realista, nem követ időrendet, nem egy konformista, konzervatív kötet. (Szabó Magda Freskója, vagy éppen Katalin utcája lehetett az alapötlet a cselekményre, szerkezetre; kicsit hasonlít az anyuka karaktere a Merre jársz Bojangles női szereplőjére.)

Miről beszélek, amikor futásról beszélek? negyedszerre is nagyszerű olvasmánynak bizonyult, lelkesen jelölgettem benne a nekem tetsző idézeteket. 
Greg McKeown: Essentialism (magyarra Lényeglátásnak fordították a címet) harmadszori olvasás volt, és most esett le a segítségével egy csomó minden. 
Vagy úgy is fogalmazhatnám, hogy a Grit és A Képlet elindított bennem dolgokat, az Atomic Habits megerősítette az utat, hogy most minden kiteljesedhessen az Essentialism támogatásával.  

https://www.instagram.com/czenema

Ami nem jött be, nagyon nem a hónapban az a Szívek dallama kisregénykötet. Igazából előttem a molyon már mindenki elmondta a lényeget: Szabó T. Anna novellája/kisregénye a könyv kiemelkedő darabja, a többi felejthető novella.

Naomi Alderman sikerregénye pedig ezt váltotta ki belőlem:
"Hála az égnek, hogy vége van, ez egy rettenetesen unalmas kliségyár volt. Margaret Atwoodot úgy kellett volna említeni a köszönetnyilvánításban, mint társszerzőt, de persze Robert Merle mellett.
Mindkét klasszikusból, A szolgálólány meséjéből és a Védett férfiakból is számtalan elemet átvett a Hatalom szerzője, lásd a gyámok kérdését, de a végén a levélváltás is ismerős lehet az olvasóknak.
Amit meg nem a két elődjétől koppintott, az meg vagy a Közel-Keletről, szélsőjobbról szóló urban legends, vagy pedig akciófilmekből vett jelenethalmaz.
Az eredmény pont az, mikor az ember végigeszi egy teljes svédasztal kínálatát, ész nélkül: rosszullét, gyomorrontás, megbánás, fogadkozás: soha többet ilyet."