Weöres Sándor: A teljesség felé #44


 

Jóslás a trágyaözönről

Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik:
ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik:
ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez
ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett
az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert,
törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzel, hatósági pecséttel,
rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-
palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton
repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s
egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket.
Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt emelt maga fölé,
mely most, a huszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor
az egetostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most
a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön.
Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés,
háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes
fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egés
földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad.
Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi
egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak
egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a
rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-
korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármílyen iránynak,
rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt
elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök
mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön
után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz
többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy
trágyaözön nem lesz többé.


Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Megjegyzések