Weöres Sándor: A teljesség felé #49

 


A kivánság, mint veszélytelen

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán
a legrövidebb út.
Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly
káros, mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a
mértékletesség („élvezek, de kiskanalanként, óvatosan,
takarékosan"): összezsugorító.
Úgy neveld kivánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé
irányuljanak: ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és
mértékletességet egyaránt. Úgy alakítsd kivánságaidat, hogy akár az
élvezeteket és életbeli hasznokat, akár ezeknek hiányát mellékesen
fogadhasd, ne kelljen sokat törődnöd azzal, hogy részesülsz-e bennük,
vagy sem. Ha érzésvilágod nem a változóra, hanem az állandóra irányul,
ha a változót kívülről, idegenül szemléled, ha mindennel összhangra
törekszel, ha az örök mértékre figyelsz: ezzel életbeli kivánságaid
méregfogát kihúzod és számodra az élet javai és kárai nem
veszedelmesek többé, csak felületesen érintenek.


Forrás:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html


Megjegyzések