Az erkölcs, II.
Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény
és bűn mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb,
annál görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből
bajosan.
Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel
össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen
felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos
sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a
tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-
forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó
gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és tolakodó
vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság
és mások szennyesében túrkálás, stb.
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava
lehetne: „Amit én nem teszek, másnak sem szabad."
Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást,
szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik,
azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját
töpörödöttségüket.
Forrás:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!