2015. február 16., hétfő

Megint Hétfő - No.4: On Sai: Calderon





"Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?"

http://moly.hu/konyvek/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt-kerestetik
Nem tudom, hogy más olvasó emlékszik-e arra, hogyan találkozott össze egy-egy íróval. Én biztosan tudom, hogy On Sai (alias Varga Beáta) neve nekem akkor rögzült az agyamba, amikor a moly Yaoi zónában valaki nekiállt egy merengős original történetet keresni; és kiderült, hogy ott bonsai = On Sai -al :)) (Most jól lebuktattam :D)
Mindenesetre, én ezen a ponton írtam fel képzeletbeli palatáblámra, hogy nini, még egy volt ficíró, akiből valódi író lett, hát figyeljünk majd reá.

Nem is nagyon kellett gondolkoznom tehát tavaly, amikor megláttam a könyvtárban Scar regényét, amiről eléggé lelkendezős értékelést írtam a molyra. http://moly.hu/ertekelesek/1460438
Lusta leszek bemásolni, hosszú is, ellenben sikerült akkor szóba elegyednem Beával, aki elárulta, hogy épp a folytatást, Lucyt írta. 
(Ez a moly egyik legeslegszimpatikusabb része, hogy lehet fangirlködni az írókkal :D )

Sajnos éreztem én már, a Scar után, hogy a rajongás fájdalmas lesz nekem -pénzügyileg mindenképpen. Mert bár a már sokat emlegetett Scar jóval komolyabb, érettebb mű, Calderon kis ujjgyakorlat előtte, de nálam az újraolvasós, szétröhögöm rajta magam kategória lett. Még úgy is, hogy (innen az értékelés) ehhez a könyvhöz minden feminizmust hátra kell szorítani magában a női olvasónak, mert bizony Calderon mindaz, amitől az anyák védenék a lányaikat. Nem egyszerűen szélhámos, hanem SVINDLER, így csupa nagybetűvel. Sármos, színjátékos, sajnos eszes, és még szamuráj is; szóval, elkerülendő. 
Engem végtelenül lenyűgözött az az ügyes módszer, ahogy Bea végigvezette az útján, ahogyan rászedett mindenkit :) Felkerül a kívánságlistára a könyv, mert itt is bámulatos a sok politikai csűrés csavarás, de a csöppet hálivúdi szerelmi szálért jár egy fél csillag levonás.
Calderon második részében meg még tovább bonyolódnak a szálak, egy transzcendens elemmel bővül Taina és a kapitány kapcsolata. Noha meglehetősen sokan szidják a molyon, nekem tetszik ez a Zorach féle bűbáj; megfűszerezi a mesét, mint Harry Potter esetében a mágia működése, vagy a Star Warsnál a jedi erő. Számomra izgalmas volt a sok politikai csatározás is, egyszerűen beleszerettem Oregon admirális keresetlen módszereibe, de főleg Matteo Ferrero grófon röhögtem torkom szakadtából. 


"Matteo gróf is odasompolygott,most éppen ciklámenrózsaszín ruhában és „cukirózsaszín" körmökkel. Nehéz volt elhinni,hogy a férfi hetero, Oregon szemét vonzotta a tömzsi fehér kéz ezernyi gyűrűvel és a színes körmökkel. 

– A körmömet nézi? Ez most nem hordoz semmiféle üzenetet. Terra tábornokkal volt megbeszélésem. Tudja homofób a drága,így aztán a kedvéért mindig kiteszek magamért."

Még egy apróság, amit még nem dicsértem, de muszáj, az Taina sorsfeladata. Tulajdonképpen elég sokféle akadály ki lehet találni hős és hősnő közzé, de ez a tradicionális nevelés, japán szemlélet ad egyfajta feminista élt a második résznek. Habár rejtetten hordoz ilyet mindegyik lány élete, legyen az nemes Fay csemete, vagy Ferrero lány; mindegyik másképpen feszít az aranykalitkába zárva.

Valószínűleg mindannyiunknak ismerős az élmény:
"Anyád, gondolta Taina összeszorított szájjal, és emlékeztette magát, hogy ő most szélben susogó nád. Még négy napig legalább."

Melyik nő, lány nem élte ezt az érzést át, legalább egyszer az életben?

Összefoglalva: Köszöntem, ÉLMÉNY volt, nagybetűs, ötcsillagos, ajánlós, nagyon szeretős, fangirlködős, újraolvasós kategória :))



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése