2019. október 21., hétfő

A hét verse - Lackfi János: Soroló



LACKFI JÁNOS: SOROLÓ

Kukorica, melltartó, 
csokifagyi, kandalló.

Tiniruha, primsonka, 
babakocsi, otthonka.

Gumipapucs, ágytextil, 
ikebana, csípős grill.

Fagyikehely, élvédő, 
kimeneti feszmérő.

Buzadara, dómsátor, 
fakarika, felsőcomb.

Cicakaja, vendégszék, 
maracuja, hajfesték.

Frizsider a rácspolccal, 
mirelite rántott hal.

Fiugatya, díszgömbök, 
focicsuka, zsírtömbök.

Tamagocsi, angyalszag, 
csodagyufa, vasmadzag.

Kutyagumi, fitt joghurt, 
lapozom a prospektust.

***

Vers forrása:
https://verspatika.wordpress.com/

kép forrása:
https://unsplash.com/photos/xbuEndq7fLw

2019. október 18., péntek

Vigdis Hjorth: Örökség - Skandináv könyvklub



2019. október 24. (csütörtök) 18:00
Helyszín: Országos Idegennyelvű Könyvtár, nyelvstúdió (1056 Budapest, Molnár utca 11.)

A Skandináv Ház Alapítvány skandináv könyvklubjában minden alkalommal vendégül lát valakit, aki kedvenc skandináv könyvét ajánlja.
A kötetlen beszélgetésekre szeretettel várunk mindenkit, aki szereti a skandináv irodalmat, szívesen megosztaná másokkal olvasmányélményeit, meghallgatná másokét, és eltöltene velünk egy hangulatos estét.

A könyvklub helyszíne az Országos Idegennyelvű Könyvtár, ahol Magyarország Legészakibb Könyvespolca is található.
A rendezvények ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek.
Regisztráció ➡️ regisztracio@skandinavhaz.hu.

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/2498339733745102/

2019. október 17., csütörtök

Ryan Holiday: Stillness ​Is the Key


Instant #1 New York Times Bestseller & Wall Street Journal Bestseller

In The Obstacle Is the Way and Ego Is the Enemy, bestselling author Ryan Holiday made ancient wisdom wildly popular with a new generation of leaders in sports, politics, and technology. In his new book, Stillness Is the Key, Holiday draws on timeless Stoic and Buddhist philosophy to show why slowing down is the secret weapon for those charging ahead.


All great leaders, thinkers, artists, athletes, and visionaries share one indelible quality. It enables them to conquer their tempers. To avoid distraction and discover great insights. To achieve happiness and do the right thing. Ryan Holiday calls it stillness--to be steady while the world spins around you.

In this book, he outlines a path for achieving this ancient, but urgently necessary way of living. Drawing on a wide range of history's greatest thinkers, from Confucius to Seneca, Marcus Aurelius to Thich Nhat Hanh, John Stuart Mill to Nietzsche, he argues that stillness is not mere inactivity, but the doorway to self-mastery, discipline, and focus.


https://ryanholiday.net/


Kurt Vonnegut (Bajnokok reggelije, Az ötös számú vágóhíd) írója álldogált egy new yorki milliárdos második otthonában tartott partin Joseph Hellerrel, A 22-es csapdája alkotójával. Vonnegut humorosan próbálta szekálni írótársát, azt a kérdést feltéve Hellernek, hogy nem zavarja-e a férfit, hogy a házigazdájuk minden valószínűség szerint egyetlen nap alatt több pénzt keresett, mint ami a 22-es csapdájából összesen befolyt.
Heller válasza frappáns volt, mert azt mondta, hogy nem érdekli a dolog, ugyanis van valamije, ami a milliárdosnak sosem lesz. Elég tulajdona, pénze van.

Angolul ENOUGH szóval fejezzük ki, ha valamiből elegendő mennyiség áll rendelkezésünkre, vagy röviden „e-szónak” (e-word) szokták önfejlesztő könyvekben emlegetni ezt a fogalmat. A mögötte lévő érzést, tartalmat viszont csak hosszadalmasabban lehet leírni, a Nyugalom a kulcs (Stillness is the Key) című művében Ryan Holiday többféle megközelítésből vizsgálja ezt az érzést.
Számomra meglepő információ volt, hogy Az ​ego az ellenség (Ego is the enemy), Az ​ akadály maga az út (The Obstacle Is The Way) egy trilógia része, és a Stillness a befejező darabja ennek.

A címekből tisztán kivehető egy út, amelyet Ryan Holiday tanít, hogy az egót elengedve, az akadályokon, nehézségeken felülemelkedve, lehet elérni egy bizonyos erkölcsi szintre, mégpedig a kötet három nagyobb részét alapul véve, nyugodt ésszel, nyugodt szívvel és nyugodt testtel.
Elsőre nekem furcsa volt ez a felosztás, de mégis igazat adtam a szerzőnek, Mind-Spirit-Body egység csak együtt hozhat megnyugvást. Ha akár a szív, akár a test fájdalmat él át, ha az eszet megzavarja valami, akkor nincs békesség, összhang, harmónia.

Érdekes egybeesés, hogy épp egymás után került a kezembe Ryan új könyve, és Brendon Burchard High Performance Habits című műve, amiben hasonló kérdéseket boncolgatnak.
Brendon azt fejti ki, hogy ami elérhető, megszerezhető nem mindig fontos, nem mindig létfontosságú, vagy jelentőségű dolog. Mindkét szerző egyetért abban, hogy a megkapható javak valamit kérnek cserébe a tulajdonosuktól, időt, energiát, figyelmet, helyet.

Holiday könyvében idézi Epikuroszt, az ókori filzófust, aki már időszámításunk előtt három évszázaddal arra intette tanítványait, hogy merengjenek el azon, ha megkapnának mindent, amire vágynak, akkor mi változna az életükben? Hogy fogják magukat érezni?
Ryan számos élettörténettel illusztrálja ismét mondanivalóját, negatív példaként szerepel Tiger Woods golfozó sikertörténete és ámokfutása. Voltak aztán olyanok is a történelem során, akik egyes esetekben briliánsan helytálltak, a lelkierővel átitatott nyugalommal álltak helyt megpróbáltatások esetén, mint JFK, Kennedy elnök a Kubai rakétaválság alatt, magánéletük mégis csupa ellentmondás és nőügy volt.
De ellentmondásos volt Seneca is, hiszen etikáról, vágyak megfékezéséről írt, tanított, mégis két pszichopata római császárt is szolgált, akik közül Néró később a veszte is lett.




Ha értékelnem kellene ezt az új kötetet, akkor kénytelen lennék egyet érteni a kissé elmarasztaló megjegyzésekkel, tényleg nem annyira hatásos, aha-élményekkel teli mű mint az Ego az ellenség, vagy akár Az akadály az út.
De maga a téma, a lelki nyugalom, visszafogott életfelfogás sincs összhangban a mindent fogyasztó, felfaló amerikai társadalommal. Eddig kétszer olvastam el, nekem tetszik, de míg az Ego csillagos ötös volt, az Akadály 5 alá, addig a Stillness csak 4 csillagos. Aztán majd ha fejlődtem, tovább bölcsültem, lehet, hogy ezt fogom a legtöbbre értékelni ;)




2019. október 14., hétfő

A hét verse - Szécsi Margit: Kavics-ének




Szécsi Margit: Kavics-ének


Jó az ember zsebében,
nap-meleg tenyerében.
Fehér tenyér, kő-fehér,
mégis átsüti a vér.

Pénzed: véren-vett darázs.
Én: gyógyító ráadás.
Én-orcámra ki nem lép,
éneklek ahhoz eképp:

Aki elvet szerencsét,
az lel fehér kövecskét,
kibe a hét-színű Csend
belé-pecsételtetett.

Jó az ember zsebében,
szív-dobaj közelében.
Bár bongatna sokáig,
kövek porladásáig!

***
Vers forrása:
https://verspatika.wordpress.com/

Kép forrása:
https://unsplash.com/photos/dClgXgtcqPU

2019. október 10., csütörtök

Agatha Christie: A ​ferde ház (Crooked House)



FÜLSZÖVEG:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban… Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe.
Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság…

https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-crooked-house
https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-a-ferde-haz





„Ez a könyv egyike különleges kedvenceimnek. Évekig tartogattam, tervezgettem, fontolgattam: – Egy szép napon – mondtam magamban –, majd ha sok időm lesz, és igazi élvezetre vágyom – hozzákezdek! – Az a tapasztalatom, hogy az ember könyvei közül ötnek a megírása – munka és egyéb – élvezet.
A Ferde ház tiszta élvezet volt…

Akárhogyan is: a Ferde ház jóformán mindenkinek tetszett, joggal hiszem hát, hogy a legjobb könyveim közé tartozik. Nem tudom mi juttatta eszembe a Leonides családot – egyszercsak itt voltak. Hát mit tehettem: elszegődtem krónikásuknak” – írja könyvéről Agatha Christie.



Továbbra is AC néni könyveit a legkönnyebb olvasnom az utazás közben, nagyjából kisméretűek, könnyű nyelvezetűek, és szórakoztató olvasmányok. Mondjuk ez a kiadás könyvtári könyv volt, kicsit nagyobb, mint az átlag A/5-ös méret, de még pont belefért a hátizsákomba, és kellően nagyok voltak a betűk is benne, hogy buszon rázkódás esetén is tudtam olvasni.
Viszonylag egyszerű angolságú a regény, habár tegnap azért ránéztem pár szóra, csak a pontosítás végett.

Hogy miért olvastam újra a történetet? Mert szóba került az Agatha Christie maraton zónában, hogy ez egy olyan egyedi, különleges történet, amelyben nincs hagyományos nyomozó, tehát se Miss Marple, se Poirot, se bármelyik ismert karakter.
A ferde ház kivételes történet, a kiindulópontja, mesélője miatt is. Ha nagyon akarnám hasonlítani, akkor pusztán csak azért, mert egy fiatal, szerelmes férfi az elbeszélő, mondhatnám azt, hogy emlékeztet Miss Marple negyedik felbukkanására, a Moving Fingerre (Nem zörög a haraszt/ Láthatatlan kéz).

Charles Hayward még mielőtt elindulna a frontra ráébred, hogy fülig beleszeretett Sophia Leonides-be, Aristide Leonides milliomos unokájába. A fiatalok megegyeznek, hogy nem kelnek egybe a háború előtt, de alig hogy Charles randevút kér Sophiától, megkapja a hírt, hogy meggyilkolták a nagyapát.
A helyzetet bonyolítja, hogy Charles édesapja a rendőrségnél dolgozik, de megengedi fiának, hogy első kézből értesüljön minden hírről, és lekísérje Taverner nyomozót a Ferde háznak csúfolt, különleges Leonides házba.
A családtagok mindegyike furcsa, nem mindennapi egyéniség, szinte egyikőjüknek sincs alibije, és az végképp bonyolítja az ügyet, hogy Aristide maga mesélte el egy családi összejövetelen, hogy miképpen lehetne őt megmérgezni, ha inzulin helyett a szemcseppjeit töltenék bele az injekcióstűbe…

A regény egyike volt AC néni személyes kedvenceinek, és általában megosztó véleményeket kelt az olvasókban. Kiszámíthatatlan, szerintem jócskán borzongató végű történet, azoknak szívesen ajánlom, akik nem kedvelik sem Poirot, sem Miss Marple karakterét, de szívesen megismernék a krimi királynőjének munkásságát.


A legelső képen a 2017-es filmfeldolgozás képe szerepel, a két legnagyobb név a szereposztásban: Glenn Close és Gillian Anderson, Scully ügynök volt.

2019. október 7., hétfő

A hét verse - Szép Ernő: Oly szép szívem volt





Szép Ernő: Oly szép szívem volt


Oly szép szívem volt valaha
barátom, ibolyacsokor,
kibomlott, nem tudom mikor,
elfonnyadt, émely a szaga.

Kényes volt, mint a lakktopán,
amely csak bálterembe jó,
vagy csúszni szőnyegen való,
nem sárba menni ostobán.

A szívem meleget adott,
mint május, olyan meleget,
minden növénynek eleget.
Most hol jég, hol pokol vagyok.

Kinyithattad vón mellemet,
olyan tükör volt itt belül,
kiben a csúf is felderül.
Már vaksi, nem tud kellemet.

Édes szív volt, piskóta volt,
aki harapta, tudja még,
de könnyem több volt, mint elég,
és könnyben ázott, s elromolt.

Mosolygott, mint a tengerek
remek kagylója, s idegen,
boldog zúgást tett idebenn.
Nézd, eltörték az emberek.

***

Vers forrása:
https://verspatika.wordpress.com/

Kép forrása:
https://unsplash.com/photos/hrlPhAZLyN8

2019. október 6., vasárnap

Agatha Christie: Halloween és halál



FÜLSZÖVEG:

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad – Poirot zsenialitása.


Szeptemberben volt a molyon egy Agatha Christie maraton, azaz Christie-a-thon, ahová eredetileg 8 pontot kellett volna teljesíteni, de én végül csak négy művet olvastam el. Ezekről a könyvekről még nem írtam itt a blogon, tehát minden héten fogok mesélni róluk egy kicsit.
Az első olvasmányom Hercule Poirot 36. kalandja, Ariadne Oliver 7. szereplése volt – habár szerintem ez utóbbi szám nem stimmel a molyos listán, mert ugyanazt a könyvet, de más címmel külön tételként tüntetik fel. Az viszont biztos, hogy én ezt a regényt másodszorra olvastam el, és képzeljétek: nem emlékeztem rá, hogy ki volt a gyilkos! Ez nagyon vicces tény, de elő szokott velem fordulni, vagy pedig a másik helyzet, hogy emlékszem, ki az elkövető, csak arra nem, hogy Poirot hogyan leplezi le. 

A regény alaptörténete azoknak ismerős lehet, akik olvasták Gloriett a hullának/Gyilkosvadászat/Dead Man's Folly-t.
Mrs. Olivert elhívják egy partira, ahol gyilkosság történik, ő pedig szalad Poirothoz, hogy derítse ki a tettest. A történetben a harmadik nyomozóelem Spence főfelügyelő, akit a Mrs. McGinty halott-ból, Zátonyok között-ből ismerhetünk. Spence már nem aktív, nyugdíjasként él, viszont tud engedélyeket szerezni és ajánlóleveleket adni Poirotnak, aki így szabadon tud szaglászni az igazi gyilkos után. 
A regényben sok az erős mellékszereplő, maga a meggyilkolt kislány alakja is érdekes, mert ugyebár az egész kis falu hazugnak, füllentősnek tartotta Joyce Reynoldsot, de a halála pont azt bizonyítja, hogy igazat mondott. És nem ő lesz az egyetlen áldozat…

Csavaros és nem szép végű a regény, engem a gyilkos leleplezésekor, - bár addigra ráismertem, hogy ő lesz az,- szabályosan elfogott a hányinger.
Amiért ellenben jól esett elolvasnom a könyvet, az jó pár apró gondolat, amik felett szerintem elsiklottam első olvasáskor. Kellemes kikapcsolódás volt, ideális utazáshoz, mert annyira nem igényel nagy, komoly figyelmet, de jól elszórakoztatja az olvasót :)

Ismét egy spoileres AC borító :(


Kedvcsináló idézetek következnek:

"– Értem. Szóval ön feltétlen híve az eleganciának. – Végigmérte Poirot-t. – Meg kell adni, az összhatás remek, nem is szólva a pompás bajuszáról.
– Örülök, hogy észrevette – mondta Poirot.
– Ki ne venné észre, inkább az itt a kérdés."

*~*~*~*

Poirot megint ott ült a négy férfival szemben. Timothy Raglan, Spence főfelügyelő és a rendőrfőnök olyan ünnepélyes várakozással meredtek rá, mint a macskák, amelyek arra számítanak, hogy mindjárt egy tejszínes bödön száll alá az égből.

*~*~*~*

"Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több."

*~*~*~*

" az a sok jószolgálati munka, amivel a hölgyek foglalatoskodnak, egy cseppet sem teszi rokonszenvesebbé magukat a hölgyeket. Mert mindig mindent jobban tudnak. Aztán mindig megmondják az embernek, mit szabad, meg mit nem."

2019. október 5., szombat

André Aciman: Találj rám!



"Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy a Szólíts a neveden című világsiker folytatása a nemzetközi premierrel azonos napon, október 29-én jelenik meg Magyarországon. Az előrendelt könyvek kiszállítása ekkor kezdődik meg.

Óriási megtiszteltetés mind a kiadónak, mind pedig a Margó Irodalmi Fesztiválnak, hogy a könyv szerzője, André Aciman elfogadta meghívásunkat, és a rendezvény alkalmából Magyarországra látogat. Balázsy Panna író, újságíró fogja kérdezni a Várkert Bazárban
október 11-én 19:30-tól a fesztivál világirodalmi színpadán
.

Egészen különleges kiváltságnak érezzük, hogy a világhírű szerző nálunk mutatja be először új remekművét, és a beszélgetés után dedikálja is könyveit. Mivel a Találj rám!, a jogtulajdonosok legszigorúbb utasítása értelmében a világon sehol sem kerülhet kereskedelmi forgalomba október 29. előtt, az új kötet előrendelt példányait természetesen nem tudják dedikáltatni az olvasók a Margó Irodalmi Fesztiválon, hiszen a nemzetközi szerződéseink nem engedik a kiszállítást.

A program napján (október 11-én) azonban a helyszínen minden olvasó hozzájuthat a kötethez a Líra standján.


Az Athenaeum Kiadó csapata"

2019. október 2., szerda

2019. október 1., kedd

Havi zárás: ez volt 2019.szeptembere



"Rólad reális a kép az Fb-én?"
Ezt a kérdést egy gimnáziumi osztálytársamtól, barátnőmtől kaptam még augusztusban, és érdekes módon cipelem magammal azóta is. Sokat merengtem azon, hogy vajon írjak-e, válaszoljak-e nyilvánosan, vagy csak elég az, hogy messengeren annyit írtam ki, hogy kösz, igen, reális.
Legalábbis igyekszem csak arról írni, posztolni, ami tényleg megesik velünk, velem, mondjuk ebben a hónapban sem erőm, sem időm se lett volna másra.

Melóhelyen többen említették, hogy nem látszik rajtam a három gyerkőc, de én érzem, hogy vannak napok, amikor tisztára mókuskerék az élet, reggel rohanás az iskolába, aztán a busz-metró-gyaloglás után munkahelyen 8 óra, szaladás a vonathoz, és haza. Itthon meg vár a mosogatnivaló, a mosnivaló, a vacsoráztatás, fürdetés, esti mese. Már amikor reggeles műszakban vagyok, hiszen hetente kétszer déltől este nyolcig vagyok a könyvtárban.

Egyelőre még bírja a család is, én is, - ezt le is kopogom. Mosolyogva megyek be, úgy érzem, hogy ott vagyok, ahol szerettem volna lenni, a néha különc olvasókat meg nem szabad lelkére venni a könyvtárosnak.
(Mondjuk pénteken, mikor este 8.10-kor szaladtam három utcát a metróig, hogy biztosan elérjem a fél kilences vonatot, még nem így mormogtam magam elé :D)




Nyilván ami kimaradt ebből a hónapból, az a blogírás, arra már nem jutott sem időm, sem energiám. Itt jegyezném halkan meg, hogy amíg le nem adtam a szakdogámat, addig ez a helyzet fenn is fog maradni, két kiadónak már jeleztem is, hogy nem tudok idén több recenziót vállalni.
Valahogy ez a kösz, de nem mondat egyre előbb hangzik el a számból, vagy röppen ki az emailekben, de egyelőre tanulom, szokom még az új életet én is. És akkor még nem beszéltem a januári záróvizsgáról, amire viszont már feljelentkeztem..


Amiket szeptemberben olvastam:

Walt Disney – Lilo és Stitch
Agatha Christie: Halloween és halál
Bálint Ágnes: Mazsola
Ryan Holiday: Ego Is the Enemy
Agatha Christie: Macska a galambok között
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé
Bálint Ágnes: Megint Mazsola
Varró Dániel: Akinek a foga kijött
Varró Dániel: Nem, nem, hanem
Szabó T. Anna: Kerített tér
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott
Michelle Obama: Így lettem
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak




Hát nem mondhatnám, hogy hihetetlenül sok komoly, vagy világmegváltó olvasmányt sikerült szeptemberben fogyasztanom, mivel több mint egy hétig tartott, mire rájöttem, hogy milyen módszerrel tudok egyáltalán naponta olvasni, úgy, mint eddig.

Vannak BKV-és könyveim, vagyis olyan könyvek, amiket utazás (busz, metró, vonat) közben fogyasztok, ezek voltak az Agatha Christiek, de például az Algernon is.
Mazsola könyvek esti mesék voltak, napi két mesét olvastam fel a 7 és 9 évesnek, most pedig Rémusz bácsi meséibe kezdtünk bele.
Michelle Obama önéletrajzát majdnem egy hónapig olvastam, mert 400 oldal feletti, és az a furcsa köztes méret A4 - A5 között, ami pont nem cipelés, utazóbarát. Lehúzza az ember kezét a könyv, magyarán szólva, jó kis kemény fedeles kiadvány.
Varró Dani könyveit és Szabó T. Anna verseskötetét pedig bent olvastam el, míg nem jöttek olvasók :)

Tehát párhuzamosan olvasok több könyvet is, ez a taktika vált be leginkább. Plusz megosztom veletek még azt is, hogy mit szoktam csinálni, ha tudom, hogy extra hosszú napon, vagy nagyon sok programmal terhelt napunk lesz odabent: podcastot hallgatok.
Viáék (urban.eve) már két podcastot is gyártanak, a Lecsó legutóbbi része a klímavédelemről szólt, míg a Kiköltöztünkben a Brexit rész volt nagyon klassz :)

Popkult, csajok, satöbbi két házigazdája Tünde (Lobo, Olvasónapló bloggere) és Brigi, akik két részben is tárgyalták a könyvmoly problémákat, például az újraolvasást, ekönyv - hagyományos könyv kérdéskört, vagy szóba került Gwyneth Paltrow könyvkurátora is. Jobb későn, mint soha alapon, a lányoktól több részt is letöltöttem, egyelőre visszafelé fogyasztom az adásokat - bár, ha jól számolom, akkor pont a héten érkezik új rész :D

Kicsit persze nehézkes minden hangot pontosan hallani, meglepő módon a busz mellett a négyes metró nagyon hangos, de sebaj, reggel meghallgatok egy részt, és hazafelé újrázom belőle ;)
De kitűnő szórakozás tud lenni ruhahajtogatás, mosogatás, vagy krumplipucolás, főzés mellett is, podcastot fogyasztani.

Szóval, ez a reális kép, nem tudom, hogy ebből melyik közösségi médiára mi látszódik. Ha hét közben friss tartalmat kerestek tőlem, azt az Instagramon találhatjátok meg, oda általában kétnaponta teszek fel új képet.

2019. szeptember 30., hétfő

A hét verse - Pilinszky János: Őszi vázlat





Pilinszky János: Őszi vázlat



A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

***

Vers forrása:
https://verspatika.wordpress.com/

Kép forrása:
https://unsplash.com/photos/o82PGkwUpRU

2019. szeptember 29., vasárnap

Daniel Keyes: Virágot ​Algernonnak




FÜLSZÖVEG: 


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.

Eredeti mű: Daniel Keyes: Flowers for Algernon 

Eredeti megjelenés éve: 1959




Nem tudom, hogy mennyire leszek népszerű akár a Mini-könyvklubon, akár könyvmoly, könyves blogger berkeken belül, ha rögtön azzal a vallomással kezdem, hogy bizony én nem olvastam volna még egyszer el ezt a könyvet, ha az én választásomon múlik a dolog. 

Mégpedig nem azért, mert nem jó mű lenne, hanem pont azért, mert egy borzalmasan erős alapszituációjú kötet, néha rengeteg érzelmi és értelmi vasúttal, ami lefárasztja, megterheli az olvasót is. 
A kiindulási pont 1959-ben, a könyv első megjelenésekor még nagyon távolinak, és tudományos fantasztikumnak tűnt, rajta is a művön a sci-fi címke, ami szerintem az azóta eltelt pont hatvan év alatt elvesztette létjogosultságát.

„Elon Musk Neuralink cége friss részleteket árult el arról, hogyan kötnék össze az emberi agyat a gépi mesterséges intelligenciával: a társaság sikeres majomkísérletek után most engedélykérelmet nyújtott be emberkísérletek végzésére az amerikai szabályozóknak. Az eszköz az emberi hajnál vékonyabb vezetékekkel köti össze az agysejteket egy chippel.” Forrás
Idén nyáron járta körbe a világsajtót ez a hír, ami nem pontosan fedi Charlie Gordon műtétjét, és a vele történt dolgokat, de közelít hozzá.

Charlie egy gyengeelméjű, lüke, félkegyelmű, ahogy a köznév leszólja a kevésbé szerencsés agyi tevékenységgel megáldott tagjait, akin különböző enziminjekciókkal társított, agyműtétet végeznek el. A címadó Algernon, Charlie előtt azonos módszerrel kifejlesztett szuperegér, aki lángész lesz éppúgy a rágcsálók között, mint Charlie az emberek között.

A molyon írtam, hogy viszonylag a történet végével küszködtem, nem azért, mert nem kötött le, hanem 80 %-on állva már tudtam, hogy mi következik. Az előző olvasás után ez volt a véleményem: 
„Sok minden kavargott éjfélkor, amikor befejeztem a fejemben, leginkább az, hogy Isten dolgába tényleg nem jó belekavarni.
Ami Charlie-val játszódik le gyermekkorában, és később a munkahelyén is, az akkora trauma, hogy ha tényleg megmaradt volna az értelme, akkor biztosan skizofrén vált volna belőle. Nem jó mindent mindig tudni az embernek, mert érzelmi fejlettség nélkül az intelligencia halálos, magányos csapda.
Ettől függetlenül ötös, bár én inkább lélektani regényként fogok rá gondolni, mintsem sci-fiként.”
Első kiadás borítója, forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Flowers_for_Algernon

Másodszori olvasáskor jobban tudtam az apró mozzanatokra odafigyelni, például Charlie szülei közötti reakciókra, különbségekre. Édesanyja egy ideig kívülre él, megpróbálja feljavítani a fiát, majd mikor megszületik a második, és egészséges elméjű gyermeke, Norma (beszédes név!), akkor megpróbálja a fiát elrejteni a világ elől.

Érdekes mozzanat az is, hogy Charlie mikor szuperintelligens lesz, mennyire hihetetlenül arrogánssá válik, Keyes nagyszerűen példázza rajta, hogy a nagy IQ semmit sem ér EQ nélkül, ráadásul szerintem Charlie azzal is ront a helyzetén, hogy rettenetesen sok minden tudást ömleszt a fejébe korlát és rendszer nélkül. Van egy rész a könyvben, mikor úgy egy hét alatt elolvasott mindenféle pszichológia könyvet, megtanulta az összes pszichológia iskola, irányzat elképzeléseit, elveit – aztán meg nekiáll nyakló nélkül mindenkit analizálni.

Charlie Gordon, a felnőtt, lángész verzió hiába tanult meg mindenfélét, élettapasztalat híján olyan,  mint a kezdő munkavállaló, akinek hozzá kell idomulnia egy munkahelyi környezethez, klímához. Azonban az okos Charlie nem akar, tudása hajlíthatatlan, hideg, engem most másodszori olvasásra Ebenezer Scrooge-ra, Dickens Karácsonyi énekének hősére, vagy Harpagonra emlékeztetett.
Náluk éreztem még ilyesféle lelki sivárságot, mikor az ember egy kitalált dolgot piedesztálra tesz, és mindent ahhoz mér hozzá. Szerintem az is elég fura volt Charlietól, hogy azt hitte, hogy Strauss vagy Nemur, az orvosai félistenek lettek volna, elég hibás volt a feltételezés. És mennyi harag dúlt benne, mikor intelligens lett.
(tudom már, hogy mire emlékeztet: a Borgra, a Star Trekből. 
"A Borg emberi szemmel nézve könyörtelen, érzéketlen és jobbára befolyásolhatatlan. Egyetlen még emberinek nevezhető értéket ismer: a tudást." tisztára ilyen volt néha Charlie)

Sokan írják a molyon, hogy mennyire mellbevágó élmény Charlie Gordon regénye, hogy micsoda érzelmi, értelmi hullámvasút az egész. Nagyon jó szívvel ajánlom én is, kíváncsian várom, hogy a többieknek a Mini-könyvklubon belül mi lesz a véleménye róla ;)


2019. szeptember 28., szombat

Matuz Gergely: Lex, rex, fex



2019-10-03, csütörtök, 18:00

Matuz Gergely: Lex, rex, fex (Kamaraopera ősbemutató)

Egyfelvonásos, magyar nyelvű kamaraopera Victor Hugo A nevető ember című regénye alapján.

A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött: http://www.oik.hu/lex-rex-fex

Egy örök mű, egy sorstragédia és a barokk zene találkozása egy új magyar kamaraopeában

Szereplők:
Josiana hercegnő - Kővári Eszter Sára
Barkilphedro - Iván Ildikó

Közreműködik:
Matuz Gergely - fuvola
Györffy Gergely - hegedű
Kovács Miron - cselló
Szakács István - zongora

„A „spoilerezés” manapság rendkívül elátkozott, éppen ezért – paradox módon –  hatásos eszközzé is vált, ha „körültekintően” alkalmazzák… Megkísérlem a mintegy 550 oldal terjedelmű regény (Victor Hugo: A nevető ember) tartalmát egy mondatban összefoglalni, de mindezt valójában abból a célból, hogy mindenkit, aki esetleg még nem részesült az élményben – Németh Andor kongeniális műfordítása révén –  arra buzdítsak, próbálja meg kibogozni az események láncolatát és ízlelgesse a sajátos szerkesztésmódot, mely által a cselekmény eléri csúcspontját.

Lényegében: hogyan lesz egy megcsonkított nincstelen fiúból egy pillanat leforgása alatt angol lord, aki szinte egyenrangú a királlyal és ez a tény boldoggá, illetve boldogabbá teszi-e.

De persze ez csak az egyik olvasata lehet Hugo egyik legsötétebb regényének, melynek középpontjában ismét a nevetés áll (az operarajongók egyik legnagyobb kedvence „A király mulat”, „Rigoletto” címen, szintén ezt a tematikát elemzi), az ember időről-időre kényszerű felismerésre juthat, a tizennyolcadik századi társadalmi berendezkedést az aktuálissal összehasonlítván. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy kamaraoperám címe a „Nevető ember” egyik fejezete lesz (Törvény, Király, fekália a magyar fordításban)… Szereplői Josiana hercegnő, a királynő unokahúga és Barkilphedro udvari kém, akik összerakják a történet szeleteit, a maguk sajátos „morális” tanulságait levonva a rendhagyó sorstragédiából.

A regényt mintegy húsz éve olvastam először Nagymamám könyvtárából, s azonnal úgy éreztem a történet zene után kiált. Tavaly olvastam végig ismét, s ezúttal már elmondhattam, hogy olyan felfoghatatlan mennyiségű impulzus ért a barokk korszak zenei kincsestárából, hogy tisztábban láttam, mire lehetek képes, ha operai megvalósítás jön szóba. Mivel lehetőségeim a teljes történet megzenésítésére (majd annak színrevitelére) korlátozottak voltak, egyszerűbb módot kellett találnom a mesélésre, s szerencsére ezt egy idő után inkább lehetőségként éltem meg, mint akadályként. És bevallom, izgalmasnak is tűnt úgy kifejteni a történetet, hogy két mellékszereplő van jelen… a „Nevető ember” sorsát nagyban befolyásolva. Mindezt egy klasszikus barokk „klisé” segítségével: egy levél által, mely „avatott” kezekben romboló erejűvé válik.” (Matuz Gergely – Artisjus díjas fuvolaművész, zeneszerző)

Az előadás létrejöttét az NKA támogatta.

2019. szeptember 26., csütörtök

A hétmérföldes csizma és a nagyvilág




Könnyed szemezgetés a világ mesekincseiből a népmese napján, Szilvi, a kétfülü mesemondó (Varga-Fogarasi Szilvia) segítségével.

Egy óra alatt körbeutazzuk a világot. A népmese napja alkalmából a legszakavatottabb idegenvezetőket béreljük fel: a népmeséket. Vigyázat, a könnyed műsor ismeretterjesztő betétmondatokat és komolyabb gondolatokat tartalmazhat!
Szeretettel várunk minden mesekedvelőt!

A program az Országos Könyvtári Napok keretében valósul meg.

2019. szeptember 30., hétfő, 16:00–17:00

https://www.facebook.com/events/471246536795699/


2019. szeptember 23., hétfő

A hét verse - Szabó Magda: Kinek már álma sincs



Szabó Magda: Kinek már álma sincs

Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!

Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.

Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.

Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?

Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt lehelleted a védelem.

Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.

Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.

Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.

Őrizd lelkem épségét, szerelem!

***
Vers forrása:
https://verspatika.wordpress.com/

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.