2018. szeptember 17., hétfő

A hét verse - Nagy László: Csönd





Nagy László: Csönd


Táncol a csönd fehér tarlón, 
trombitája égszin virág, 
hatalmától megnémulnak 
nádasok és bölömbikák.

Táncol a csönd háztetőkön, 
fáradtaknak jó az álom, 
ablak alatt, kertek alatt 
csukott szájjal danolászom.

Táncol a csönd, bejár minden 
gödröket és szegleteket, 
harmat esik, szívem fázik, 
hajt a bánat leveleket.

Borzasodik fehér kutyám, 
felettünk a bánat fája, 
szemeinkben bolond hűség, 
hallgatunk a nagyvilágba.

***

Vers forrása:
moly.
Share:

2018. szeptember 14., péntek

S. J. Scott: A szokás hatalma




FÜLSZÖVEG:

Azt ​mondják, a sikerhez vezető út, ha az ember jól választja meg a szokásait. 
Most azt gondolod, hogy új szokásokat felvenni nem könnyű, sőt hosszú és sok energiát felemésztő kihívás. De nem hallottál még a szokás-csoportosítás módszeréről, amivel Te is gyorsan átformálhatod napi rutinodat, és ezzel együtt megváltoztathatod a teljes előtted álló életedet.

A szokás-csoportosítás lényege, hogy szinte láthatatlan, apró változásokat és rituálékat viszünk a mindennapjainkba. A szokás hatalma című könyvből 127 gyorsan elsajátítható „jó szokást” ismerhetsz meg, melyek iránymutatóként szolgálnak sajátjaid kialakításához.

Építsd be és használd őket! Hamar tapasztalni fogod, hogy ez a technika azért kiemelkedően hatékony, mert elkerüli a sok stresszt, amit akkor éreznél, ha egyszerre több dolgon próbálnál változtatni. 
Vajon belefér-e a napjaidba mindez? Ha attól tartasz, hogy megmaradsz majd az elmélet szintjén, és soha nem fogod tudni egyedül megvalósítani a könyvben olvasottakat, tudnod kell, hogy a kötet kezedbe adja azokat a bevált eszközöket is, amikkel motivált és következetes maradhatsz. 
Még a legfeszültebb időszakokban is fogsz találni időt és energiát arra, hogy betartsd az újonnan felhalmozott jó szokásaidat. Csak vágj bele, és az eredmény nem marad el!


Úgy nagyjából másfél éve foglalkozom alaposabban a szokások formálásával, Scott könyve - ha jól számoltam-, akkor 15. a sorban, ami ezzel a témával foglalkozik. Persze ebben a tizenötben bőven volt kindle könyv, vagy csak pszichológiai tárgyú kötetek, amelynek egy része foglalkozott a rutinokkal, de beleszámoltam az igazi Szokások hatalmát is, Charles Duhigg: The Power of Habit-ját.

Merthogy eredetileg Scott könyve a szokások csoportosításáról szól, ahogy a fülszövegben szerepel helyesen - számomra kicsit rejtély, hogy miért lett egy másik könyvhöz hasonló címe. 
No de, ha csak a megnevezésében hasonlítana, nem is lenne vele gond, az viszont már probléma, hogy kevés benne az eredeti, egyedi tartalom. 

Pontosan én, aki már egy tucat ilyen művet vettem kézbe, jól meg tudom ítélni, ha újabb szokásokat taglaló kötet kerül a kezembe, hiszen van mihez méricskélnem. 
Scott a bevezető fejezetekben felosztja a rutinokat háromfelé, a már ismert kulcsfontosságú szokásokra (keystone habits), támogató szokásokra (support habits) és elefánt szokásokra (elephant habits).

http://www.lmicanada.ca/blog/you-are-what-you-do.aspx


Keystone habit, azaz kulcsfontosságú rutin az, ami megváltoztatja az ember életét. Ez lehet extra nagy lépés, például a cigaretta elhagyása, a vegán étrend, napi 10 ezer lépés séta, de lehet jóval kisebb, elsőre kevésbé látványos szokás is. 
Kicsinek tűnik, de nagy változást képes okozni, ha például nem fogyózunk, csak nekiállunk írni, hogy mit eszünk, azaz evési naplót vezetünk. Mert hát a sok pici összeadódik, meggondolja az ember, hogy most akkor azért vegyem elő a jegyzetfüzetemet, és kezdjek el magyarázkodni, mert megeszem egy szelet sütit, vagy inkább lemondok róla? 
Persze, egy ilyen kis napló úgy ér valamit, ha minden egyes tétel szinte azonnal belekerül, és nem úgy, ahogy Scott javasolja, hogy a nap végén írjunk le mindent.
Ki emlékszik pontosan minden falatra? Pláne, mennyi az esély rá, hogy nem próbálunk meg csalni, szépíteni? 

Hasonló kiindulási ötlet a pénzköltési napló, vagy telefonos applikáció. Ez utóbbiak elég látványos diagramokat is képesek nekünk készíteni, így még szemléletesebb tud lenni, h mire megy el az ember pénze. Számomra a Wallet hozott változást, pláne azt szeretem benne, hogy nem csak nagyobb kategóriákba lehet rendezni a költségeket, hanem fel lehet őket egyesével címkézni.
Például egyéb pénzügyi kiadásban szerepel az ebédbefizetés, gyerekenként taglalva. De van már mozijegy, mozibüfé, sőt HP legó címkém is ;)

A támogató rutin, support habit valószínűleg a legkönnyebben kitalálható kategória, ilyen pl a fogmosás, vitaminszedés, X pohár víz megivása, de akár az is, ha úgy döntünk, hogy kutyasétáltatás közben hangoskönyvet, vagy podcastot hallgatunk. 

Az elefánt szokás volt az egyetlen igazi újdonság számomra a könyvből. A megnevezés ahhoz a mondáshoz kapcsolódik, hogy miként lehet megenni egy elefántot? Apránként, darabonként. 
Tehát adva van egy cél, nyelvtanulás, vizsga, szakdolgozat, és azt felosztjuk, ha nem is 10 ezer apró lépésre, de kisebb egységekre. 
A Duolingo teljesen ezen alapszik, egy-egy nyelvet alapfok körüli szintre, napi egy leckével, két év alatt biztosan el lehet érni.

Mondhatni, hogy sok az a két év, de csak napi 5 percről van szó, annyi egy minilecke, míg mindenki elgondolkodhat azon, hogy a napi 15-30-60 perc instagram/twitter/facebook/televízió mit tud számára nyújtani....
Az elefánt szokás módszerével tanulok az egyetemen a vizsgaidőszakban, szombat-vasárnap is legalább egy órát, de a napi egy-egy leckényi francia és svéd duolingózásom is ezen alapul. 



Ez a kép Scott saját weboldaláról, Develop Good Habits-ről származik és összefoglalja a rendszerét.
(Azért szedtem le onnan, mert eszméletlenül irritáló egy weblap, az a fajta, amelyen oldalt ad sense reklámok, a posztok közben meg 2-3 affiliate marketing ajánló szerepel. Mobilon olvashatatlan, de asztali változaton se szép - számomra ez az, ami a profiból leminősít valakit a vizuális poklok mélyére ><)

1., Kezd öt perces szokással.
2., Összpontosíts az apró eredményekre.
3., Válaszd ki az időt és a helyszínt.
4., Rögzítsd a szokásaidat egy bizonyos hívójelhez.
5., Készíts egy logikus teendő jegyzéket.
6., Légy elszámolható.
7., Legyenek apró élvezetes jutalmaid.
8., Összpontosíts az ismétlésre.
9., Ne törd meg a láncot! (ne hagyjál ki egy napot sem)
10., Készülj fel az akadályokra, nehézségekre.
11., Ütemezd be a megfelelő szokáshalmozást, napi/heti/havi rutinokra.
12., Emeld meg a szintet - napi 30 percre.
13., Csak egy szokást építs egy időben.

Scott a bevezető után hét témakörben adja elő a 127 szokással kapcsolatos ötletét, mégpedig úgy, hogy a rutinokat továbbosztja kulcsfontosságú, támogató, elefánt szokás szerint is. Minden ötlethez van egy rövidebb leírás, illetve egy hosszabb magyarázat is.
A témák pedig: karrier, pénzügy, egészség, szabadidős tevékenységek, rendszerezés (organizing), kapcsolatok, spiritualitás. 

Nos, én itt már semmi újdonságot sem találtam, innentől kezdve a könyv vagy azoknak jó, akik összefoglaló művet akarnak olvasni a szokások kialakításáról; vagy azoknak, akik most kezdenek neki a rutinjaik megalkotásához.

Share:

2018. szeptember 10., hétfő

A hét verse - Finy Petra: Csempetánc


                       


Finy Petra: Csempetánc 

egyik este történt ez, fontos, hogy mikor, 
mert az ember nem kerülhet bármikor a padlóra, 
szükséges kiválasztani az ideális napszakot, 
épp csúsztam le a kanapéról, 
mert ülni nehéz volt, feküdni pedig kényelmetlen, 
tehát gondoltam, a földre gurulok, 
és majd csak lesz valami szokatlan, 
vagy legalábbis nem annyira megszokott, 
mint a kifli ottfelejtett csücske, ahogy koppan a járólapon, 
vagy a vajazásra használt kenyérvágókés margarincseppjei, 
a csempe hidege biztos, mutat majd valami újat, 
gondoltam, mert a kanapé mindig csak ölelni tud, 
soha nem lök el, vagy vág hátba rendesen, 
a csempe az más, az tudja, milyen fontos a halál, 
és mekkora fitty az élet, 
meg hogyan kell abbahagyni a sírást percre pontosan, 
vagy temetés után rántani egyet a válladon könnyedén, 
tudja, milyen viccet kell mondani, ahhoz hogy végképp elkeseredj, 
tudja, hogy a bizalom a szellemi gyengülés első jele, 
és, hogy minden mosoly vicsorgás, ha közelebbről megvizsgálod. 
lecsúsztam hát a csempére, 
gerinckoccanós érkezéssel, és levettem magamról mindent, 
ami a boldogsághoz kötött.




***
Vers forrása:
moly.

Kép:
Pexels.

Share:

2018. szeptember 5., szerda

X JAPAN: WE ARE X



Breathless Tao, aki a bétám és időnként az online lelkiismeretem, megkérdezte még áprilisban, hogy ugyan mikor óhajtok beszámolni az X Japan filmről, mikor akarok blogposztot írni róla.
Nos, végre elérkezett a pillanat, mert tény és való, rengeteget formált rajtam ez a zenekar, főleg Yoshiki, a dobos-zongorista-zeneszerző-zenekar alapító példája.

Yoshikire még tavaly csodálkoztam rá, mikor elkezdtek a szokásformálási módszerek jobban érdekelni, és a twitteren Breathless megosztotta kedvence napirendjét.
Hát, őszintén totálisan ledöbbentem attól, hogy valaki képes annyi mindent belezsúfolni a napjába, mint ez a japán sztár. Bár, mint köztudomású, a japánok munkamániások, de a hajnali 7-kor kelés, 9-tól interjúk, munkamegbeszélések, próbák sokasága Yoshi-sannál este 11-kor ér véget, egy kis levezető edzéssel 😵
Komolyan eszméletlen egy ember, akinek az élete, sorsa is nagyon izgalmas.


Persze az sem árt, hogy 52 évesen ilyen jól néz ki :))) nem fogok hazudni


Egyszer volt, hol nem volt, egy japán kisfiú, aki négy évesen elkezdett zongorázni tanulni. Kiemelkedően tehetséges fiúnak tűnt, igazi csodagyereknek, ami főleg édesanyjának jelentett kárpótlást, akinek az orvosok azt mondták szülés után, hogy nem biztos, hogy a fia életben maradt.
Nos, eme jóslat szerencsére hamisnak bizonyult, de a felnövekvő Yoshikit nem kerülte el a balszerencse. 11 éves, mikor apja megöli magát, és a kamasz szívében valami örökre megváltozik.

A zongorán szóló zene többé már nem gyógyír, ahelyett a dobolásba fekteti bele minden erejét. No meg persze a rockzenébe, és megalapítja Japán egyik első rockbandáját 1982-ben. Az énekes Toshi lesz, akivel Yoshiki az óvoda óta, négy éves koruktól  barátságban van, szinte testvérek.
Lassanként melléjük érkeznek a gitárosok, Yoshi pedig zenét szerez, de olyanokat, amik többszörösen megtöltik a Tokio dómot - cirka 50-55 ezer rajongóval, alkalmanként.
Ők a helyi Beatles, az első zenei sztárok Japánban, akiket hisztérikus rajongók hada kísér.





Aztán valakinek az a briliáns ötlete támad, hogy próbáljanak szerencsét az USA-ban is, a rock igazi fellegvárában. Ez az elképzelés pedig felszínre hozza az összes eltemetett problémát, nem tudnak jól angolul a srácok, csupa csalódás az amerikai kaland.
Toshi beleszeret egy nőbe, aki egy japán vallási szekta tagja, és beleviszi az énekest is az egyházába. Majd a dalnok bombát robbant: ki akar szállni a zenekarból.
Yoshiki szinte ugyanazt a gyászt érzi, mint egykor apja elvesztésénél, de bejelenti a zenekar feloszlatását, amit pár utolsó élő koncert előz meg 1997 decemberében.

Úgy játszanak, mint soha többé, de mindenki sír, a rajongók, a zenészek, Yoshi-san elkeseredésében konrétan szétveri a dobfelszerelését - kis híján meghal a színpadon.
De persze ennyi év nem múlik el nyomtalanul, Toshi rekedt hangján elcsukló hangon énekli a Forever Love-t - mikor a szintén síró Yoshiki megöleli őt.
(valaki észlény leszedte a youtube-ról a jobb minőségű videót, csak ilyen bénát találtam, bocsi!)





Az élet persze nem áll meg, Toshi elmerül a vallásban, a tagok szétszélednek, Yoshiki pedig visszafordul a komolyzene felé.
Sajnos a tragédiák továbbra sem kímélik a csapatot, mert elveszítik hide-t, a vezető gitárost is. (az első belinkelt videón ő van ilyen csini piros szerkóban, pink hajjal :D igazi egyéniség volt)
Talán, mondanom sem kell, még egy feltételezett öngyilkosság, habár Yoshi-san balesetnek tartja barátja halálát és a mai napig gyászolja őt.

Ennyi bánat egy tucat másik embernek jut, mint ami Yoshiki életében előfordult, viszont a zenéje, zeneszerzői képessége csak több lett általuk.
Komolyzenészként is sikert-sikerre arat, ő szerzi a japán Világkiállítás zenéjét,  a 69. Golden Globes díjátadó gála zenéjét, valamint a japán császárnak ír egy jubileumi művet, amit elő is adhat a felséges pár előtt a tokiói császári palotában.

Aztán egy nap 2007-ben megszólal a telefonja, és Toshi, az eltűnt barát hívja. Egy emlékezéssel eltöltött estéből több lesz, és ahogy az énekes lassan eltávolodik a vallási szektától, főleg a szektavezér agymosó befolyásolásától, újra megerősödik a barátságuk, és ismét szóba kerül a közös zenélés.


Saját Hello Kitty brandja van, Yoshikitty néven :D. Milyen menő már? 

Manapság pedig, az internetnek hála, teljesen új fejezet nyílt az X-JAPAN életében, mert egyre több nemzetközi rajongójuk van - sőt lehetőségük nyílt idén a Coachellán is fellépni.
Még az sem vetett sokáig gátat a terebélyesedő hírnévnek, hogy Yoshikit tavaly megműtötték.
(lol, a hírt a BBC oldaláról linkeltem, kicsit híres Japánban a drága)

Az X-JAPAN történetét pedig a rajongók filmen is megtekinthetik, a We are X nagy élmény volt számomra idén.
(Guardian viszonylag dicsérte, Variety nem - ilyen ez a zenei szakma, viszont ez utóbbi cikk alatt egész érdekes rajongói diskurzus folyik)




No, és ennyi nyáladzás után, aki még kitartott, az kap egy interjú linket, a Sound Of Japan oldalhoz, akik tavaly Bécsben jártak a WE ARE X sajtóbemutatóján 😂

Igazából mondhatok, írhatok, dicsérhetek én bármennyit, ez az interjú az, ami valójában megmutatja, hogy milyen eszméletlenül szerény ember tudott maradni Yoshiki, minden nyilvánvaló rajongás ellenére.
(Az interjú legviccesebb része, mikor rákérdez a blogger arra, hogy Yoshi-san olvasott-e fanfictiont a zenekarral kapcsolatban :D én igen, hát és, ö, vannak nagyon fura darabok XDXD)

És, hogy mi az én kedvencem tőlük?
Rusty Nail, aminek van nagyon klassz anime verziója is, de koncert videót mellékelek, mert a mobilomon így szól :))
Sőt, Yoshi-san zenéjét többszörösen is szívesen hallgatom, nemcsak rockzenéket töltöttem le, hanem Yoshiki komolyzenei albumát.





A blogbejegyzés elkészülését nagyban segítette Breathless Tao barátom, aki egyáltalán megismertetett a zenekarral, illetve a Yoshiki oldala - bár én inkább twitteren, instagrammon követem őt -, valamint természetesen a kacsolódó wikipédia oldalak:  wiki Yoshiki  és wiki X-JAPAN , illetve ez a cikk a zenekarról a világhírű Rolling Stone magazinban.

Ha szerencsém van, akkor nem is lesz sok tárgyi tévedés a posztban, és Breathless megbocsátja a lassúságomat ;) pláne mert itt az ő egyik kedvence, a Kurenai, amivel rendszeresen fárasztunk minden figyelőnket a twitteren :D XD


Share:

2018. szeptember 3., hétfő

A hét verse - Hartay Csaba: A nyár megmarad



Hartay Csaba: A NYÁR MEGMARAD

Beszakadnak olvadó egek. 
Hányszor átvonszolt napszemgolyó. 
Sisteregve égett fel a száraz törek. 
Hogy talán ez az idő már megmarad.

Megcsalnak évszakszédelgő nyarak. 
Haragos viharok kéklő agytekervényei. 
Túljár, túlcsörög a hónaplánc rajtad. 
Van ősz, ahol már nem leszel vendég.

Megroppannak nyári törzsek. 
Csillag szórta éjek suttogása. 
Még kitart, még emel az augusztus. 
Kiáltó hajnalhoz pörgő Szaturnusz.

De lásd meg, légy tolmácsa, akár némán. 
Hogy megint volt egy hűtlen évszakod. 
Egy elvesztett cetli, ábra, minta. 
Hogy talán ez a nyár már megmarad.

Nem marad, csak az üres ábra. 
A keret, a hűlő egymásutánra. 
Csak a rettegés egy ismeretlen évszaktól. 
Csak az emlék törött tükre.

Hajnalhoz pörgő Szaturnusz. 
Roppanó nyári törzsek tüze. 
Még emel, még tart az augusztus. 
Rettegés az ismeretlen évszaktól.

***

Vers forrása:
Gabo karca.

Fotó:
saját, Balaton :)
Share:

2018. augusztus 31., péntek

Havi zárás: ez volt 2018.augusztusa



Ha jól számoltam, akkor ez lesz a huszadik havi zárás a blogon, mert 2017.januárjában indult el ez a rovat az oldalon.
Azt akartam írni először, hogy tulajdonképpen nem történt semmi különös se velem, se velünk, se a bloggal, de ráébredtem, hogy ez a kijelentés így nem pontos.

Nem csináltam belőle nagy hírverést, de a nyáron, még július végén 100 ezer felé lépett a látogatószámláló, ezt a hónapot pedig már 103 ezer kattintással zárom :D
Megmondom őszintén:
amikor én belekezdtem a könyves bloggerkedésbe, azt hittem, hogy legalább 5 év kell majd ilyen számok eléréséhez... azért ilyenkor klassz, hogy rám cáfol az élet.

Röviden:
Köszönöm, ha voltál, vagy, leszel a blogom olvasója! 😍
Igen, ez egy személyes jellegű blog, írnám magamnak is, de mennyivel tutibb érzés visszajelzéseket kapni.


Megérkeztek a book journalhoz az Alice matricáim, könyves washi tapek 


A nyár két legolvasottabb bejegyzése a Témázunk csapat kitűnő választását dicséri, mind a Könyvesblogger létről írt posztot, mind a Soha többé, könyves csalódások bejegyzést nagyon kedveltétek, sokan olvastátok.
Mindkettőhöz sok visszajelzést kaptam, akár itt, akár a molyon, twitteren.
Szuper kis beszélgetések kerekedtek a témákból, 2-3 év múlva pedig érdemes lesz rájuk visszatérni.

Ha már ismétlésről van szó, ez a hónap nálam egyértelműen az újraolvasásokról szól.
Direkt nem vállaltam recenziót nyárra, a Könyvhét után mindig igyekszem még a könyvtárat is elkerülni, és az itthoni könyvespolcolról válogatni.
Az idei könyvvásárlásból még mindig van hat olvasatlan kötet, nem is beszélve a várólista csökkentésről.
Ez utóbbi 9/12-n áll, és olyan 90% hogy idén nem leszek sikeres vele.
Még előfordulhat, hogy megszáll a versenyszellem, de ez az ötödik vcs-ém, három sikeres évem volt már - alapvetően beleférne az elengedés.





Az újraolvasások szépsége címmel írtam is már erről a tárgyról, és múlt hét óta egy újabb olvasmány került a kezembe, ami ismétlés.
Murakami Haruki memoirját, a Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? címűt már olvastam magyarul, de most nagyszerű élmény volt az ismétlés angolul is.


Végül, ennyi mese után a lista - ezeket a könyveket olvastam augusztusban:

  1. Matt Haig: Reasons To Stay Alive
  2. Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője
  3. Gretchen Rubin: The Happiness Project
  4. Silvia Roncaglia – Roberto Luciani: A mumus és a vizsgadrukk
  5. Gretchen Rubin: Better Than Before
  6. Agatha Christie: Halál a Níluson
  7. Herman Melville: Moby Dick
  8. Vavyan Fable: Álmok Tengere
  9. Vavyan Fable: Barbárság Tengere
  10. Elizabeth Gilbert: Big Magic
  11. Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam
  12. S. J. Scott: Habit Stacking
  13. Haruki Murakami: What I Talk About When I Talk About Running


Hét kötet - hét Harry Potter lego mini figura :D
Drágaságaink 💕


Még egy apróság, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni: Madonna 60 éves lett ebben a hónapban! 
Olyan kortalannak látszanak a sztárok, hogy hihetetlennek tűnnek az ilyen tények. Ha van rá időtök, szívesen ajánlom a 24.hu cikkét, ami összefoglalja az énekesnő-kaméleon karrierjét, de nagyon klassz a MET gála fellépésről készült videó is.
A Hallelujah egy nehéz dal, nem is feltétlenül az énektudás az, amit Madonnával kapcsolatban dicsérni szokás, de ez egy kiemelkedően jó verzió lett.

A saját mobilomon viszont az Abba feldolgozás, Girl gone wild, Ghosttown és a Turn up the radio szól ;)
Legszívesebben mindegyik videóját mellékelném, de kénytelen voltam választani.




Tegnap voltunk Mamma mia 2-t nézni, egyértelmű volt, hogy ezt fogom ajánlani :))
Tessék hozzá kicsit énekelni és mozogni is.
(én nagyon szoktam :D)
Share:

2018. augusztus 29., szerda

Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam


FÜLSZÖVEG:



Majgull Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél. 
A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból. 
Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött. 
Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll… Képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye. 
Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata.

"Szabad vagyok… 
És ezt hogyan éljem túl?"


A REGÉNYT ITT VEHETITEK MEG KEDVEZMÉNYESEN A LÍRA OLDALÁN :)




Legutóbbi Témázunk körbeposztban azt boncolgattuk, hogy mitől tud egy könyv csalódást okozni.
Az egyik fontos tényező, ha nagy elvárással fordulunk az adott mű felé, de szerintem ugyanolyan nehézség tud lenni, ha éppen nem tudunk olvasás közben a könyvre figyelni, mert nagyon zajlik a magánéletünk.
Ahogy Elizabeth Gilbert írja a Big magicben: "vagy élem a drámát, vagy írom" - nos, nálam a vagy élem, vagy olvasok róla a helyzet.

De vajon akkor, ha nekem most nem volt teljesen aktuális, figyelmemet száz százalékosan lekötő a mű, írhatok-e róla jó recenziót?
Ez a kérdés a twitteren vetődött fel, de itt fogok rá válaszolni.
Két okból gondolom azt, hogy dicsérhetek egy könyvet, akkor is, ha néha untam:
1., Alapvetően a cigány holokauszt témája minden figyelmet megérdemel, mert szégyenteljes hallgatás övezi több százezer ember halálát.
2., Rossz időben, rossz helyen összetalálkozni sosem az író hibája, megesett ez már velem Grecsó Krisztián esetében is.


Azért is fogom ajánlani ezt a könyvet, mert rengeteg apró elgondolkodtató témát említ fel - noha, azt mindenképpen hibaként kell felrónom, hogy megoldást nem kínál rájuk.
Mondhatnám azt is, hogy ez a kötet nagyon a svédeknek készült, és nem magyaráz el olyan eseményeket, amiket az ott élők felmenői átéltek, de amiről a külvilág csak keveset tud.
(Érdekességként megjegyezném: a könyvnek még nincs angol fordítása, cseh, dán, német, lengyel és olasz fordításai vannak - pedig nyilvánvalóan, nemzetközi problémát ölel fel. Forrás: Goodreads.)

Olvasás közben nekem az is nehézséget okozott, hogy sok és teljességgel kiszámíthatatlan az idősíkok közti ugrálás, habár olvastam idén Sofi Oksanen könyvet, szintén a második világháborúról, ott ugyanez volt az elbeszélőtechnika.
Talán szerencsésebb lett volna időrendi sorrendet kitalálni, az internáló táborok, Miriam Svédországba kerülése, és a jelen között.
A regény az asszony 85. születésnapján indul, mégpedig azzal a rendhagyó eseménnyel, hogy az idős hölgy kijelenti, inkább csak önmagának, mint a családjának, hogy ő nem Miriam.
Camilla, az öreg hölgy unokája nem hagyja annyiban ezt a témát, és igyekszik szóra bírni nagyanyját, hogy az meséljen Auschwitzról, Ravensbrückről.





Ami számomra nem volt pontosan érthető, hogy bár az olvasó Miriam teljes múltjába betekintést nyer, az unokának ebből mennyit mond el az asszony - mert több helyen visszaemlékszik kimerítő részletességgel, de Camillának nem akar felelni.
Nyilván ebben közrejátszik a majd hetven évig cipelt hamis identitástudat, Miriamot valójában Malikának hívták és eredetileg cigány volt, nem zsidó, mint ahogy mindenki Svédországban hiszi róla.

A fiatal lányt családjától még Auschwitz előtt elválasztják, egy napon német csendőrök viszik el a cigány falu összes gyerekét egy átnevelő, katolikus kolostorba. Onnan viszont már a koncentrációs táborba vezet Malika/Miriam útja, ekkor még öccse, Didi és unokanővére, Anusa társaságában.
Anusát egy SS tiszt öli meg azért, mert nem akar a lány levetkőzni az auschwitzi zuhanyzóban, míg Didin a rettegett doktor Mengele végez halálos kísérleteket.

A kisfiú halála után kerül Malika egy Ravensbrück munkatáborba induló vonatra, ahol verekedésbe keveredik. Mikor a vonat célhoz ér, a lány tudja, hogy azt kell tettetnie, hogy nem sántít, ruhájának épnek kell lennie, hogy eltakarhassa teste soványságát, ezért elveszi egy halott fiatal nő ruháját.
A sors, Isten kegyes hozzá, a halott száma majdnem ugyanaz, mint Malikáé, ugyanúgy 389-re végződik - éppen csak zsidó volt, Miriam Goldberg.




Ami a nácikkal szemben nem volt előny, ők a zsidóság teljes kiirtását tűzték ki célul, de a koncentrációs táborokban és a világon mindenhol máshol szerencsés véletlennek bizonyult.
Mert mindenhol, mindenki gyűlöli és féli a cigányokat, egykor, most, a világ kezdete óta - és valószínűleg, a világ végezetéig.
Malika tehát a túlélésért Miriam személyiségébe bújt, és ehhez a hazugsághoz a táborból kiszabadulva is ragaszkodott. Ugyanis az 1960-as évekig cigányok nem élhettek legálisan Svédországban, tehát a fiatal menekültet is országhatáron kívülre tették volna.

Nekem az nem volt kristálytisztán érthető, hogy Miriam/Malika miért osztotta meg az igazságot unokájával, miért nem vitte magával a sírba a titkát.
Az viszont mindenképpen elgondolkodtató, hogy az olvasó képes lenne-e ilyesmire, vagy hogy mennyire lehet valóságos, igazi egy olyan élet, ami ilyen alapvető hazugságon alapul. Miriam titkai szerintem rányomták a bélyeget a családjára is, a regény során az olvasó elé tárul minden családtag szennyese.

Mint írtam, ez a könyv nagyon jó, csak éppen nekem nem jó időben került a kezembe.
Illetve, még egy apró hibáját muszáj megemlítenem: látszik, érződik rajta, hogy irodalmi mű, nem visszaemlékezés, néhol hatásvadász jeleneteket tartalmaz.
Ez azért is volt feltűnő számomra, mert Baba Schwartz memoirja viszont totálisan őszinte kötet, ott a stílust is meghagyták a 17 éves kamaszlány elbeszélésének - ezért rám jobban hatott.
Vagy inkább azt mondom, másképp, a zsidó Baba története a szívembe mart, míg a cigány Malika/Miriam meséje az elmémbe égett.

A szerzővel a HVG-én  ITT olvashatok interjút.


Köszönöm az ekönyvet az Athenaeum kiadónak!


Share:

2018. augusztus 27., hétfő

A hét verse - Szabó Lőrinc : Dsuang Dszi álma


Szabó Lőrinc : Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, 
a mester, egy lepkére mutatott. 
– Álmomban – mondta – ez a lepke voltam 
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke – mesélte – igen, lepke voltam, 
s a lepke vigan táncolt a napon, 
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… 
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom – folytatta eltünődve – 
mi az igazság, melyik lehetek : 
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét 
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem : – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! 
Ki volnál? Te vagy : Dsuang Dszi! Te hát! – 
Ő mosolygott : – Az álombeli lepke 
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán 
valami mégis megborzongatott, 
kétezer évig töprengtem azóta, 
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, 
már azt, hogy minden kép és költemény, 
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, 
a lepke őt és mindhármunkat én.


***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/212238
*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

Share:

2018. augusztus 24., péntek

Újraolvasások szépsége


Most, hogy már ötödik éve vagyok molytag, lassan egyre többet mélázgatok el az olvasmányaimat érintő statisztikai adatokon, mikor-mennyit-miért kapcsolatokon. 
Minden évben szokott lenni egy tucat, vagy talán húsz ismétlő olvasásom, de nem így, kampányszerűen, mint most augusztusban.
Eddig hat könyvet vettem másodszorra, harmadszorra, többedszerre a kezembe – egész egyszerűen azért, mert ez esett jól, és engedtem inkább az érzésnek, késztetésnek, mintsem, hogy új olvasmányélményeket keressek, vagy akár végezzek a várólista csökkentéssel.

Hogy mitől jó újraolvasni?
Felidézi, ha tudja, az elsődleges aha, wow-érzést, azt, amit első olvasáskor szerettem a könyvben, ha kedvencről van szó. 
Elgondolkoztat, szellemileg megmozgat a kihívás, amíg azt kutatom, vajon változott-e a kapcsolatom az adott könyvvel, több száz másik olvasmányélmény, évek tapasztalata nyomán. 
És persze, ha volt benne papír, valami jelzés, mindig érdekes látni, hogy ugyanazok az oldalak, idézetek tetszenek-e, vagy már továbbléptem, másik élethelyzetre, problémára.
Érdekes módon Gretchen Rubint eredeti nyelven olvasva, most láttam be, hogy más molyok mire gondoltak akkor, amikor kifogásolták, hogy a szerző túl vaskalapos, néha a bullying nevű piszkálódást is felemlegették vele szemben. 
Valamint az újraolvasás nagyon jó recept olvasási válság, csömör, megfeneklés esetén – teljesen mindegy, hogy rengeteg rossz könyv után veszed újra kezedbe a kedvencedet, vagy éppen kibabrált veled az élet, és kell egy kis lelkisimi.





Milyen könyveket ajánlok újraolvasásra?

Gyerekkori kedvenceket, mesekönyveket, Kis herceget, Harry Pottert, Narnia krónikáit, Disney rajzfilm átiratokat mindig jó újra kézbe venni. 
Ugyanígy, a pöttyös, csíkos lányregények, Janikovszky Éva, Szabó Magda, Dénes Zsófia, G. Szabó Judit történetei nagyszerűek lehetnek ismétlésre is.
Még talán Meg Cabot Neveletlen hercegnő sorozata is, ha nem zavar, hogy Miának nagyjából az utolsó részre jön meg az esze :P

Agatha Christie regényei is könnyű, egy-két napos olvasmányok, bármikor lehet belőlük repetázni, mert az apró nyomokat hamar elfelejti az ember. Különben is, egy idő után érdekes azon elmerengeni, hogy melyik történetében ír hasonló elemeket, melyik regénye hasonlít melyikre?
Jó kis fejtörő – megsúgom: SPOILER!
a hónap olvasmánya, a Halál a Níluson a Nyaraló gyilkosok átirata. 

Darren Hardy, a Compound effect írója, Success magazin kitalálója, főszerkesztője javasolta egyik vállalkozóknak írt könyvében, hogy NE a mennyiségre törekedjünk olvasáskor, hanem a válogatás minőségére, illetve arra, hogy teljes körűen magunkba szívjuk a non-fiction könyv mondanivalóját. Ezért azt tanácsolja, hogy egy-egy ismeretterjesztő, vagy szakkönyvet legalább hatszor olvassunk el! 
Tudom, fú, a hat nekem is rengetegnek tűnik… de megvallom őszintén, lehet, hogy nem rossz gondolat.
Végül is, a Harry Potter sorozatot olvastam hétszer, és bizonyos apró, jelentéktelen információmorzsákat már a tartós memóriámba sikerült behelyeznem, míg a szakmai tudnivalók csak a rövidtávú, vizsga előtti memóriában tartózkodnak :D
Az ETO számok ismerete hasznosabb lenne, mint a HP szereplők szülinapjának tudása…
Na, szóval lehet, hogy ez a hat nagyon sok egy-egy könyv esetében, de azért elgondolkodtató ötlet.


Ha már elmerengünk, megemlíteném, hogy Fable regényeit azért vettem ismét a kezembe, mert a molyon olvastam egy értékelésben, hogy ez már túl okoskodó, megmondó kötet az írónőtől.
Sajnos igen, az, még az első rész hagyján is, de kár volt így folytatni, a törzsolvasóknak a történetet könnyen kiszámíthatóan.
Pláne mostanában kezdek én is figyelni ilyesmire, miért van teljesen más stílusa a két borítónak, ha ugyanaz az illusztrátor??

Tehát tud csalódás is lenni egy ismételt olvasás, semmire sincs garancia, mindenesetre nosztalgiának, illetve nálam most olvasási válság elkerülésének jó volt.
Egy kis könnyed szórakozás után megint előkerülhettek a komolyabb, komorabb új olvasmányok ;)

Share:

2018. augusztus 21., kedd

A hét verse - Horváth György: Álom



Horváth György: Álom

Óra. Falon. Kattog. Kerek. 
Ember. Szuszog. Izmok. Erek. 
Éjjel. Sötét. Hűvös. Merev. 
Lámpa. Meghitten szendereg.

Paplan. Puha. Gondos. Takar. 
Párna. Hajszál. Csikland. Zavar. 
Néha moccan a láb, a kar. 
Álom. Azt lát, amit akar.

Folyó. Zúgás. Hullám. Habok. 
Felhők. Te vagy. Én is. Vagyok. 
Ülünk. Ölelsz. Óvó karok. 
Ujjbegy. Cirógat, andalog.

Jókedv. Kuncogsz. Intesz. Ugyan! 
Kutya. Kajla. Rád néz. Rohan. 
Labda. Dobod. Nézed hogyan 
játszik, kergeti boldogan.

Séta. Beszéd. Mosoly. Szemek. 
Kitágulnak idők, terek. 
Gyengéden megérintelek. 
Kezem remeg. Felébredek.


Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/185335

*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

Share: