2017. október 17., kedd

Justin Trudeau: Ami ​összeköt



FÜLSZÖVEG:

Vajon ​előny vagy hátrány, ha egy történelmi jelentőségű elnök fiaként látjuk meg a napvilágot? Képesek vagyunk elviselni, hogy egész életünket a nyilvánosság előtt kell leélnünk? Hogyan éljük meg a saját tragédiáinkat és boldog pillanatainkat, ha azok nem csak ránk tartoznak? 
Vajon kicsoda Justin Trudeau? Kanada miniszterelnöke most végre feltárja, mi vezette el azokhoz az eszmékhez, amelyek ma politikai tevékenységét befolyásolják. Megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzte és fűzi a gyönyörű Sophie Gregorie-hoz. Végre megérthetjük, Justin fiatalemberként hogyan találta meg saját hangját, és miért döntött úgy, hogy politikai pályára lép. 
Betekintést nyerhetünk abba, hogy Trudeau miképpen kezelte a 2011-es liberális vereséget, és hogyan reagált arra, hogy a kanadai nép látszólag teljesen elveszítette a kapcsolatot a Liberális Párttal. Vajon mi motiválta abban, hogy a nehézségek ellenére folyamatosan segítette a párt megújulását?

Justin Trudeau meggyőződése, hogy Kanadát épp a sokszínűsége erősíti és teszi naggyá. És hogy mi a titok? Mit kell tenni, hogy egy ország felvirágozzon? Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem mindig azt, AMI ÖSSZEKÖT!

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/justin-trudeau-ami-osszekot

A könyvet ITT tudod kedvezményesen megrendelni! :)





Szerintem két eset van, mikor egy könyves bloggernek érdemes várnia az értékelés írásával: ha nagyon tetszett neki a könyv, amit olvasott, illetve, ha nagyon nem.
Szerencsére Justin Trudeau önéletrajzi művénél az első eshetőség forgott fenn, ahhoz, hogy a lányos, rózsaszín rajongói csöpögésen túl, értelmesen is le tudjam írni a véleményemet a kötetről, muszáj volt előtte mást is olvasnom, és szó szerint aludni pár éjszakát az értékelésem előtt.

Valószínűleg, akik online már követnek egy ideje, olvasgatják a blogot, pláne akik tudnak a tumblr oldalam létezéséről, de akik követnek twitteren is, már sejthetik, mit fogok írni: igen, én is liberális vagyok. A kevés nyilvános facebook adataim közül ez az egyik, amit nem szégyenlek ország, világ, online közösségek előtt felvállalni.
Természetesen drukkoltam két éve Justin győzelméért, nagyon boldogan posztoltam ki széltében, hosszában, hogy újra Liberális elnöke lett Kanadának, teljes rajongói boldogságban úsztam napokig.

Többen kérdeztétek, hogy milyen a könyv, már az első pillanattól kezdve, és ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám: olvasmányos. Trudeau jó stílusban ír, de ezen nem nagyon kell csodálkozni, hiszen eleve politikus családból érkezett, szinte vérében van az ékesszólás képessége. Az édesapja, Pierre volt Kanada 15. miniszterelnöke, míg anyukája, Margaret családjában a pedagógus pálya számított általánosnak.

Justin gyermekkora elég kettős volt, éppen úgy, mint szülei. Apja a francia gyökereket jelentette a családban, ezen a nyelven is beszélt velük, míg édesanyja az angolszász kultúrát és főleg a liberalizmust hozta magával otthonukba. 30 év korkülönbség volt a szülők között, és talán Pierre Trudeau munkamániája, talán Margaret Sinclair egyre erősödő depressziója tehetett róla, de elváltak 13 év után. Justin kamaszként ezt nehezen bírta feldolgozni, munkált benne is a bűntudat, mint minden gyermekben, illetve szerette volna anyját segíteni, hogy kilábaljon a betegségéből, de próbált teljességgel megfelelni a perfekcionista apjának is.

"Rájöttem, hogy ő és a szülők ugyanolyan esendőek, mint én, és hogy a felnőttek sem tökéletesek. Sok tekintetben gyermekek maradnak a lelkük mélyén. A félelmek, amiket gyermekként éreztünk, mérséklődnek az érettséggel és a korral, de ott maradnak, mint a csontvázak a szekrényben. Anyám betegségének legrosszabb szakaszának félelmei és rémálmai a gyermekkorából származtak. Nem hinném, hogy más lett volna, mint a többi felnőtt, csak a betegsége kinyitotta azokat a szekrényeket, amik más tudatában zárva maradnak. A csontvázak kiestek belőlük és felügyelet nélkül sétafikálni kezdtek."



Az, ha valaki híres szülő gyermeke, roppant megterhelő, mert elvárásokkal fordul felé a környezete, állandó összehasonlítást kell már gyermekként is elszenvednie, a kiteljesedett felnőttel szemben. A fiatal Trudeau is megérezte ezt, miután mindenki elvárta volna tőle, mint elsőszülöttől, hogy apja középiskolája után ő is a jogra menjen. De ehelyett Justin előbb bölcsészdiplomát szerzett, angol irodalomból, majd egy kisebbfajta hátizsákos világkörüli túra után snowboard oktató lett. Jellemzően mindenhol megszenvedte, ha bemutatkozott, így időnként csellel élt, például mikor beiratkozott egy bokszklubba, anyai családnevét kissé elváltoztatva, mint Justin St. Clair. Persze, előbb-utóbb rájöttek mindenhol, hogy ki ő, de valószínűnek tartom, hogy egész életében hasonlítgatni fogják tetteit, szavait, és főleg a politikáját apjáéhoz.

Ha őszinte akarok lenni, természetesen meg kell vallanom, hogy vannak unalmasabb, lassabb részek a műben, eredetileg Justin csak Kanadának írta meg a könyvet. Így tehát azok a fejezetek, amik Québec különválási törekvéseit, vagy más politikai társulásokat, kanadai törvényeket, politikusokat, a kétnyelvű társadalom nehézségeit, problémáit taglalják, nem biztos, hogy az európai olvasóknak izgalmat rejtenek.
Sőt, hadd legyek teljesen nyílt: egyáltalán nem mindig egyszerűen követhetőek, azonban számomra azért voltak érdekesek, mert mind angolul, mind franciául értek, ismerem a két nyelv különbségeit, el tudom könnyen képzelni a gondolkodásmódokból fakadóakat is.

"A francia nyelvtan megköveteli, hogy mielőtt belekezdünk egy mondatba, már tudjuk, mi lesz annak a vége. Tehát nagyfokú tudatosságot kíván a használójától. Ha így kezdted a mondatot, nem fejezheted be úgy. Ezért nehéz legyőzni a francia entellektüelek számára a lelkük mélyén szunnyadó Proustot, amikor a tévében vagy több ember előtt beszélnek.
Az angol mondatok bárhogyan végződhetnek, bármilyen konklúzióra juthatsz menet közben, attól függetlenül, hogyan is kezdtél bele egy gondolat kifejezésébe. A mondatod közepén úgy kanyarodhatsz más irányba, hogy nem rúgod fel a nyelvtani szabályokat. Az angol nyelv lazasága ismeretlen a franciában, ahol nagy figyelmet igényel összhangba hozni a tagmondatokat."

"Mint a kétnyelvűek általában, gyakran ugráltam a nyelvek között, általában önkényesen. A matekra franciául gondoltam, mert ez volt a matekórák nyelve. Amikor nyugaton franciát tanítottam és láttam, milyen sokat szenvednek vele a diákok, megmutattam nekik a francia nyelv romantikus aspektusát. Amikor hiányzik valaki, franciául azt mondod, hogy „tu me manques”. Vagyis a te a mondat alanya. Ellentétben az angol változattal, az „I miss you”-val, ami teljes egészében a beszélőről szól. Kis differencia, de a tinédzsereknek, akikben tomboltak a hormonok, nagyon tetszett."
Persze vannak a könyvben jócskán érzelmes részek is, például, mikor Michaelról, kisebbik öccsének haláláról ír, vagy mikor apja elvesztéséről. De ugyanilyen megindító a feleségével, Sophieval való megismerkedése is, sőt végtelenül romantikus, hogy már az első randin azt javasolta Justin, hogy jegyezzék el egymást.

Tehát ha azt kérdezitek, hogy szerettem-e én ezt a könyvet, ajánlom-e másnak, egy hatalmas igennel fogok válaszolni. Mert tényleg szórakoztató, olvasmányos, egyenes, jó stílusú mű, olyan, mint amilyet Trudeau arcára tekintve remél az olvasó.
Már a huszadik oldalon is csak annyi bajom volt vele, hogyan bírjam megállni, hogy ne idézzem ki a könyv egészét.
Számomra nagy élmény volt olvasni a kortesbeszédeit is, illetve a kötet utolsó pár fejezetét, amely már a politikai útját taglalja, de még szívmelengetőbb volt a mellékelt fotókat nézegetni… amiből lehetett volna jóval több is :D


Ez lett a kedvencem: 
http://www.cbc.ca/news/trending/justin-trudeau-yoga-photo-peacock-pose-2013-pierre-trudeau-1.3513238

Nemes egyszerűséggel "yoga trudeau"-nak címkézi még a gép is :D


Ennél jobban nem tudom ajánlani nektek a könyvet, a kiadónak viszont nagyon-nagyon köszönöm az előolvasás lehetőségét!

 Athenaeum kiadó
Weboldal Facebook - Moly

Share:

2017. október 16., hétfő

A hét verse - Szabó Lőrinc: Egy pohár víz


Szabó Lőrinc: Egy pohár víz

Hogy a napfény ráesett, 
szinte szívdobogva nézem 
ezüstszikrás börtönében 
az ezüsthideg vizet.

Víz, még sohse láttalak; 
és lelkem sok szennye-bűne 
boldogan megszégyenülve 
érzi, milyen tiszta vagy.

Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű! 
Tündértestű meztelenség, 
voltam én is, és leszek még, 
mint te, olyan egyszerű?

Jöjjetek, igaz imák: 
jó vizek, öntözzetek meg, 
és kit oly rosszul szeretlek 
válts meg, égi tisztaság!

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/977229

Kép forrása: Pixabay
Share:

2017. október 12., csütörtök

Mary Hooper: Édességek ​kicsiny boltja & Szirmok ​a hamuban


FÜLSZÖVEG:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán. 
Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség. 
Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük. 
A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri. 
A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára lehetséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.

Első rész adatlapja:
https://moly.hu/konyvek/mary-hooper-edessegek-kicsiny-boltja
Folytatás a molyon:
https://moly.hu/konyvek/mary-hooper-szirmok-a-hamuban




Akik régebben követnek, azoknak nem lesz újdonság, hogy felváltva olvasok, hol szakkönyvet, hol klasszikus irodalmat, hol gyerekkönyvet, hol kortársat, és igen bizony, időről-időre becsúszik a young adult, ifjúsági címke is, mégpedig pihenésképpen.
Most is így jártam, két kortárs magyar novelláskötet depressziótengere után vágytam valami habkönnyűre, gyorsan emészthetőre, és Mary Hooper könyvei ennek az elvárásomnak nagyszerűen meg is feleltek.

A molyon mindkét kötet címkéi között ott szerepel a „történelmi” jelző, hát az bizony jócskán félrevezetheti az olvasókat, ha csak szigorúan erre a szóra keresnek rá.
Hűséget nem tudom, hogy mennyire lehet felróni ennek a két történetnek, mert bár az írónő utal rá, hogy kinek a naplója indította útnak a regényeit, sőt a fejezetcímek alatt szerepel is egy-egy kiragadott naplórészlet; azért jócskán mai ez a két könyv. Erről pedig szerintem a teljesen átlagos főhős, a 16 éves Hannah tehet, akit elég sokáig a pestis helyett jobban érdekel a kinézete, tehát tipikus kamaszlány.
Ha a regényeket hirtelen a mába áttéve filmesítenék meg, mint ahogy a Veszedelmes viszonyokat átplántálták a Kegyetlen játékokba, Hannah bármelyik szőke amcsi leányzó lehetne, az első történet elején annyira tucatjelleme van.

Igaz, ami igaz, később sem fejlődik a karaktere valami fényesen, a második regény kezdetén kell neki az a pofon az élettől, hogy úgy tudja, hogy meghalt a neki tetsző fiatalember – szerintem ekkortól kezd élettel megtelni Hannah szerepe, innentől lehet őt megkedvelni, megsajnálni.
Mikor visszavittem a két könyvet a helyi könyvtárba, ott a gyerekrészlegért felelős kolléganő azt vettette a történet szemére, hogy nincs befejezve, levegőben lóg a vége. Tényleg nincs lezárva, azzal végződik a második regény, hogy Hannah újra hazamegy, de én nem éreztem azt, hogy több kellene a regényből.
Volt boldogság, megmenekültek a szereplők a londoni tűzvésztől, merthogy a második kötetben az a fő ellenség, a lepra után; azonban nagyon rózsaszínbe forduló végződéstől végképpen elvesztette volna a történelmi jellegét a történet, még azt a keveset is, ami addig jellemezte. Én személy szerint örülök neki, hogy giccsmentes maradt a befejezés, legfeljebb az a meglepő, hogy egy tini könyvben van így :P

Ami viszont nekem megint tetszett, és most bánom azt, hogy Fanni nagylányommal nem beszéltem át, mert ő ajánlotta a könyveket, maga a pestis terjedésének leírása, az emberi reakciók, főleg az orvosi csodaszerekről szóló részek voltak nagyon jók az első könyvben.
A folytatásban, a Szirmok a hamuban legemlékezetesebb része számomra a király, II. Károly felbukkanása volt. Mary Hooper nem tudom, hogy mennyire ért a varráshoz, de igen szemléletesen le tudta mindkét regényben festeni a korabeli kelméket, vásznakat, csipkéket, díszeket, és ez II. Károly külsejének leírásakor csúcsosodott ki.

Csillagokat tekintve csupa jóindulatból kap minkét regény 4-4 csillagot; illetve szórakoztató, pihentető olvasmánynak szívesen ajánlom a könyveket. :)


További linkek a témához:

Daniel Defoe: A londoni pestis
Fekete halál 

és

A nagy londoni tűzvész
Share:

2017. október 9., hétfő

A hét verse - Szabó Magda: Szonett



Szabó Magda: Szonett

Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák, 
és felrettentik lombjukon a csöndet, 
a síró felhők halkan rád köszönnek, 
fürge csikók zablájukat kioldják.

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep, 
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják, 
minden vízen feszülnek a vitorlák, 
torony körül vad csillagok keringnek.

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák, 
álmos virágok kelyhüket kitátják, 
az érhetetlen égből gyöngy pereg,

a napraforgók szirmuk fényre tárják, 
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát, 
lábadhoz ejti arcát s szendereg.

***

Vers forrása:

Share:

2017. október 5., csütörtök

Shrabani Basu: Viktória ​királynő és Abdul


FÜLSZÖVEG:


„Oly nagyon kedvelem őt – írta Viktória 1888-ban. – Jó, gyengéd és megértő… igazi megnyugvás számomra." 
A magas és jóvágású Abdul alig huszonnégy évesen érkezett Agrából Angliába, hogy az aranyjubileumát ünneplő Viktória királynő asztalánál szolgáljon fel. Az indiai ifjú alig egy év leforgása alatt az udvar befolyásos személyisége lett. 
Így kezdődött Viktória királynő hosszú uralkodásának talán legbotrányosabb évtizede. Az uralkodó mérhetetlen örömet és megnyugvást talált munsijában. Abdul mindeközben megosztotta az indiai szubkontinenssel kapcsolatos szerteágazó tudását India császárnőjével, aki soha nem jutott el az egzotikus országba. A királyi udvar megvetéssel tekintett a bizalmas kapcsolatra, amely egészen a királynő 1901. január 22-én bekövetkezett haláláig kitartott. 
Shrabani Basu eredeti dokumentumok alapján eleveníti fel Viktória és Abdul páratlan kapcsolatát, és vele a késő tizenkilencedik század Brit Birodalmának életét.
Szeptemberben ​Judi Dench főszereplésével, Stephen Frears rendezésében a filmvásznon is találkozhatunk a történettel.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/shrabani-basu-viktoria-kiralyno-es-abdul
A könyvet ITT tudod kedvezményesen megrendelni! :)




Egyszer volt, hol nem volt, volt egy indiai fiatalember, aki szegény, de jóravaló családból származott. Atyja egyszerű ápoló volt, úgynevezett bennszülött orvos egy börtönben, Agrában, ahol hősünk, Karim, aki második gyermekként látta meg a napvilágot, a hatgyerekes családjában, tisztviselő-helyettesként dolgozott. Agra kereskedelmi központnak számított akkoriban, a 19. század végén, ahol a börtönben élők fogságuk alatt szebbnél-szebb, díszesebbnél-díszesebb ajándékot készítettek India Császárnőjének, Viktória királynőnek.

Az agriai börtönből érkezett kézműves tárgyak nagy megelégedettségére szolgáltak őfelségének, olyannyira, hogy felszólította a börtön igazgatóját, hogy uralkodása jubileuma alkalmából látogassa meg, és hozzon magával két indiai felszolgálót, akik majd őt, a királynőt fogják kiszolgálni egy évig.
1887-ben, mikor Karim útnak indult Angliába, egy hónapi hajózásba és vonatozásba került, mire elérték az ünnepi lázban nyüzsgő Londont. A későbbi munsi egy másik szolgálóval érkezett meg a jubileumra, és bizony el kellett telnie jó pár hétnek, mire Viktória felfigyelt a filmben oly nagyon kiemelt barna szempárra, de legalábbis arra, hogy a fiatalabb indiai értelmes, és tehetséges.

Fél év után indulnak meg a híressé vált hindusztáni nyelvleckék, egészen sajátságos módszerrel tanult az ekkor már 68 éves királynő. Abdul Karim szótárat szerkesztett őfelségének a gyakran használt urdu szavakról, melyeket az érthetőség kedvéért latin betűkkel jegyzett le. A szavakat ábécébe rendezték, a kifejezéseket pedig a mindennapi életből merítették. Vörösbe kötött, aranyozott élű kis zsebkönyvek voltak Viktória királynő Hindusztáni naplói, melyek máig kiadatlanok; és amelyekbe urdul, majd alatta angolul voltak lemásolva a példamondatok.

Noha Abdul Karim eredetileg asztali inasnak, felszolgálónak, kvázi pincérnek érkezett az udvarhoz, alig egy év alatt nagyot emelkedett a ranglétrán: Munsi Háfiz lett belőle, azaz a királynő titkára és tanítója is egyben. És ez még csak a kezdet volt karrierjében, mert egyre gazdagodott, sőt önálló otthont is kapott, a Karim Cottage-ot, melybe beköltöztethette feleségét és anyósát. Mindenhová elkísérte a vénülő királynőt, sokszor helyette olvasott fel, tisztázta őfelsége levelezését – mind a hivatalos, államügyeket, mind a magánleveleket is; tehát kedvelt szolga lett, kegyenc.
Ez persze bőven okot adott mind a féltékenységre a brit szolgálók, tisztviselők között, de Abdult egyre kevésbé szívlelték saját honfitársai sem, a többi indiai, akik fölébe helyezte az uralkodói kegy.




Pupillával beszélgettünk arról a twitteren, hogy ebben a történetben a korrajz végtelenül érdekes, de nekem a királynő, Viktória alakja is nagyon vonzó volt. Hihetetlenül strapabírók az angol női uralkodók, szívósan dolgoznak szinte a halálukig, és persze a személyiségük is jelentős.
Viktória királynő korában volt Anglia a legnagyobb kiterjedésű, a Brit birodalom érdekeltségei behálózták a Földet Északi sarktól a Déliig, kelettől nyugatig. És nemcsak a terület nagysága, hanem a gazdasági, politikai befolyása is felfoghatatlanul, utolérhetetlenül nagy volt; elég, ha azt említem, hogy a kilenc gyermeke házasságaik révén minden európai, sőt az orosz uralkodói házzal is rokonságban voltak.

Mi végre hát a nagy hűhó az egyszerű indiai jöttment körül, aki mikortól felívelt a csillaga, már nem mindig viselkedett szimpatikusan?
Az uralkodás, a hatalom, főleg a felelősség roppant magányos teher. A királynő férje halála után sosem vette le a gyászruháját, mindig hordta a menyasszonyi fátylát – végtelenül hűséges teremtés volt. Abdul Karim előtt John Brown a skót szolgája volt, aki kegyenc hírében állt a királyi udvarban, amit talán bizonyít, hogy a skóttól kapott gyűrű a királynő kezén maradt koporsójában is.

De hogy Abdul titka mi lehetett? Talán a külső, sőt, bizonyára számított, hogy a jubileumra érkezett két indiai szolga közül Abdul Karim volt a vékonyabb, magasabb, fiatalabb. Számíthatott a férfi természetes intelligenciája is, hiszen alig pár év alatt teljességgel elsajátította az angol nyelv minden fordulatát. És persze számíthatott az is, hogy személyében Viktória királynő saját elfoglaltságot talált, mégpedig meglehetősen rendhagyót, hiszen ő volt az uralkodó, a férfi főnöke, de egyben tanítványa is. Őfelsége mindezeken túl haladó szemléletű volt, hajlandónak bizonyult félretenni mind a rang, mind a származásbeli különbségeket, amit a korabeli környezete nem tett meg, és nem is értett meg.
Persze, a kérdés fennáll: vajon leült volna egy asztalhoz bármelyik indiaival is, vagy csak Abdul Karimmal, és a férfi rokonságával?
Vajon mit szólt volna ahhoz, ha tudomására jutott volna, hogy a férfi Viktória halála után kérkedett a nála töltött évekkel, mutogatta a róla készült fotókat, és bárkinek, aki kíváncsi volt, beszámolt az udvari életéről?




Kinek ajánlom a könyvet?

A történelem, ezen belül nyilván angol és indiai történelem iránt érdeklődőknek. Rengeteg érdekesség kiderül a századfordulós sajtóból, etikettből is, európai történelem iránt érdeklődők is nyugodtan szánhatnak pár napot a kötetre.
Azok akik az egyenlőség, egyenjogúság hívei, feltétlenül kedvelni fogják Abdul alakját; viszont azok, akik szeretik a politikai színezetű regényeket, élvezni fogják a rendkívül sok levélváltásból vett idézetet, amelyek Brit Birodalom szerte felkavarták a kedélyeket.
És végezetül ajánlanám ezt a történelmi regényt azoknak, akik szerették a Mean Girls (Bajos Csajok) című filmet :D én ezt nem szerettem Abdul Karim alakjában, hogy dettó ugyanolyan, mint a Lindsay Lohan által játszott lánykarakter: minden konfliktusban benne volt ő is, mert hihetetlenül hamar, eszméletlen magasságokba emelte a királynő, és nem tudott szerény maradni.

A történetben váltakozva vannak lassabban csordogáló, unalmasabb részek, talán időnként túl sok a név is, de mégis Abdul dicsekvése, tárolókba elrendezett, kiállításként működő „szeretete” az, amiért nagyon jóindulattal 4 és fél csillagot adok. Hiszen a szerző beleadta minden erejét, nem tehet arról, hogy főhőse nem tudott úgy elbájolni, mint Viktória királynőt :-P


Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

Weboldal Facebook - Moly



Share:

2017. október 2., hétfő

Havi zárás: Ez volt 2017. szeptembere



Hű, hát nagyon strapás hónap volt ez a szeptember, de előreláthatóan a következők sem lesznek jobbak. Pénteken már  novemberi időpontokat jegyeztem fel a konyhai családi naptárba, illetve a határidőnaplómba.

Pár mondatban, hogy mi is történt velünk:

- Már két iskolás gyermekem van, a 14 éves nagylány a felvételi + középiskola választás előtt áll; míg kisfiam most kezdte el a tanulmányait, 7 évesen. A suli tetszik neki, már van dicsérete, környezetismeretből, csak magatartási gondjai vannak. A "sokat beszél" bekerült már az üzenőbe, de a mai fogadóórán is fogom hallani...

- Megkezdődött nekem is az egyetem második éve, rögvest Hajdú tanárnő, a tanszékvezető osztályozáselmélet órájával. A tárgyszavakból, indexekből, tezauruszokból már 19-én zárthelyit írunk :( jó nekünk.

- Járok gyakorlatra is a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába, eddig 2 alkalmon vagyok túl. Perverz vagyok, mert a leltározást élveztem :D

- Programok tekintetében kicsit kilóg ez a hónap, nem sikerült eljutnom az Olvasás Éjszakáján tartott moly találkozóra - megmondom őszintén, olyan náthás voltam, hogy jobb is!

- Szeptemberben van a szülinapom, és hát picit elszálltam ajándékba kiválasztott könyv mennyiség tekintetében, de tulajdonképpen már csak egyet nem olvastam abból, amit megkaptam ;)


Viktória királynő és Abdul recenzió volt, a Saját szobát Bogitól kaptam; a többit vettem meg a szülinapi keretből :)
Nem olvasott: a Jók és Rosszak Iskolája 3.

- Visszairatkoztam a Keresztúri és a Kőbányai könyvtárba is, tehát most 3 Szabó Ervinben + a KSH-ban vagyok tag; ez összesen 8+8+8+7 könyvet jelent havonta :D XDXD
Nyilván nem használom ki a keretet, mert az még nekem is kezelhetetlen mennyiség lenne, de azért... Hetente hozok-viszek könyveket, valahová.

- voltunk a hónapban moziban, LEGO Ninjagót néztük meg, illetve tegnap kaptunk jegyet az Eötvös Cirkusz előadására. Mindkettő klassz élmény volt, az utóbbiról van fenn kép az instagram fiókomon.

- kemény két órás keresgélés és hozzá további két órás szerkesztgetés után, újfent kinézetet cseréltem a blogra. Reményeim szerint utoljára, mert habár én nem szeretem a pirosat, de a fekete-fehérrel elég időtlen, divatváltozásoknak ellenálló színkombináció.
Plusz a visszajelzések alapján úgy lett reszpozitív a design, hogy végre nem csúszik el semmilyen böngészőben, sőt mobilon sem; köszönöm az üzeneteket, itt is!
A legördülő menüsor megizzasztott, de megérte :D, elég büszke vagyok az eredményre. 



Mechwart liget




No, és ennyi mese után, ezeket a könyveket olvastam szeptemberben:




  1. Mikszáth Kálmán: Különös házasság
  2. Tevan Andor: A könyv évezredes útja
  3. Szabó Magda: Születésnap
  4. Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten
  5. Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
  6. Tóth Krisztina: Párducpompa
  7. Szabó T. Anna: Törésteszt
  8. Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja
  9. Mary Hooper: Szirmok a hamuban
  10. Birgit Bondarenko: Iskolás leszek!
  11. Bosnyák Viktória: A kacifánt nem elefánt
  12. Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről
  13. Popper Péter: Felnőttnek lenni…
  14. Lomb Kató: Így tanulok nyelveket
  15. Csernus Imre: Bevállalja?
  16. Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja
  17. Sjón: A macskaróka
  18. Walt Disney – Bambi 2
  19. Bartos Erika: Együtt lenni jó!
  20. Linnea Dunne: Lagom
  21. On Sai: Miogin bázis
  22. Brené Brown: Bátraké a boldogság
  23. Berg Judit: Cipelő cicák a városban
  24. Katie Daynes: Hogyan látunk?
  25. Shrabani Basu: Viktória királynő és Abdul



Amiről készült értékelés azt linkeltem; amiről majd érkezik: az az Athenaeum recenzió, Viktória királynő és Abdul, mert ma azt írom meg, és csütörtökre időzítem.
Illetve már készen van, és sorára vár Mary Hooper young adultja, az Édességek kicsiny boltja + Szirmok a hamuban. Mivel hátra van még egy recim, Justin Trudeau, a kanadai miniszterelnök könyvének olvasása, értékelése, inkább október második felében várhatjátok.


Egy roppant helyes őszi képpel búcsúznék, az egyik kedvenc moly zónámból hoztam.
Szép hónapot, jó olvasást kívánok októberre! :D

https://moly.hu/karcok/978543




Share:

A hét verse - Szabó Lőrinc: Kíváncsiság


Szabó Lőrinc: Kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A 
mindenség tündöklő titkaira, 
arra, ami adat és gondolat 
s ami csak villózik e név alatt, 
a képre kint, a tükörképre bent, 
s amit a tükör önmaga teremt.

A valóság üres kereteit 
építgettem, mint méh a sejtjeit, 
s vártam, amit majd a tapasztalat 
gyűjt bele, a mézet, az igazat.

És gyúltak bennem álmok és csaták, 
hitek próbái, pörök, kritikák, 
szedtem magamban, okkal, oktalan, 
ami jött, por, mag, pelyva, színarany: 
száz éden zárult, nyílt száz új szezám, 
s csak én maradtam igazi hazám, 
én, a néző… Azt adja a világ, 
amit belelát a kíváncsiság.

***
vers forrása:
Gabo karca :)


Share:

2017. szeptember 28., csütörtök

On Sai: Miogin bázis


"Mindig azt hitte a „légy önmagad” az a szűk ösvény, amin át a lélek Istenhez kapcsolódik.
De most azt kérik, legyen más. Hol van az a pont, ami még változás, és hol kezdődik az önárulás?"

FÜLSZÖVEG:

Mit jelent az, hogy „légy önmagad”? 

A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból. 
Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet. 
Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet… 
Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek? 
Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja. 
Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa? 
Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja? 
A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik… 
A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.



Ez lesz a harmadik posztom a Szivárgó Sötétség sorozatról, amelynek részei így követik egymást: 
1.: Scar; 2.:  Lucy; 2,5: Szürke szobák és 2,7: Miogin bázis.
Ez a kívülállóknak pénzlehúzásnak is tűnhet, holott arról van inkább szó, hogy iszonyatosan nagy munkából, rengeteg karakterrel és eseményszállal játszódik a történet, amit kidolgozni bizony-bizony jó időbe telhet.
De a rajongók hűségesek, még mindig lelkesen várjuk a sorozat harmadik részét, ami Artúr nevét fogja viselni, ezt már biztosan tudjuk.

Hogy mi többet tudunk? Hát legfeljebb sejtéseink lehetnek arról, hogy a két kisregényben megkezdek történetszálak tovább bonyolódnak, és azt ott megismert alakok szerepelni fognak.
Márkot például bűn lenne kiírni, Artúr legjobb barátja, aki időnként a negatív tükörképe, egyfelől jócskán szórakoztató figura, másfelől a véglegesen különböző meglátásaik nyomán szépen halad előre a cselekmény is.

"– Képzeljétek el Artúr arcát, ahogy kiugrok egy dobozból, és riszálni kezdem magam! – Márk felemelte a karját, és be is mutatta, hogy milyen erotikus csípőkörzést tud. 
Artúr odaért a sor elejére, ahol egy csinos lány merte az ételt. A teljes ebédlő fuldoklott a visszafojtott nevetéstől. 
Márk is érezhette, hogy valami nincs rendben, mert megállt, és leeresztette a karját.
– Mondjátok, hogy nem áll mögöttem! – nyögte."

Ez Márk, de ez is:
"– …aztán rájöttem, hogy keresztények. 
– Ekkor tértél meg? – dőlt előre mohón Hrabal a másik ülésben. Látszott rajta, a kérdés évek óta foglalkoztatja. 
– Dehogy! Fogtam a babát és újra elloptam. Mégsem hagyhattam ott egy gyerekszíveket evő szektánál. – Márk vigyorgott, látszott, szereti ezt az emléket. – Aztán Ignác atya elkapott, és azt mondta, ne aggódjak, mert épp van náluk elég gyerekszív raktáron. És munkát ajánlott, csempészni kellett. Gondoltam, maradok egy darabig, legalább rajta tartom a szemem a kis pelenkáson, nehogy azok a fura cukrászok belesüssék a pitébe."


A sorozat két legnagyobb erénye szerint itt szépen megmutatkozik, egyrészt a hihetetlenül sok karakter miatt könnyű valakibe beleszeretnie az olvasónak; másfelől pedig egyik szereplő jelleme sem fekete-fehér. Eszméletlenül sokrétűek, a jóban van bőven makacsság, öntörvényűség, izgágaság (Scar, Artúr), míg az elsőként gonosznak tűnő karakter pedig meglepő tettekre is képes - ez Márk is, és Késes is a Szürke szobákból.

Ami pedig végképpen nagyon tetszett, és főként ezért olvastam el kétszer is vasárnap éjjel a könyvet, azok On Sai (Varga Beáta) időről-időre a szövegbe burkolt, elrejtett okosságai.
Olyanok, mint a mottónak választott idézet, de ezek is:
"Bármit mondd a világ, van egy iránytű, ami bensőből vezérel."
"A halogatás a legjobb út, hogy a kis problémákból nagyok szülessenek."




A sorozat első részéről ITT írtam, míg a Szürke szobákról itt. Az biztos, hogy nálam jövő évi tervek között szerepel jó néhány újraolvasás, és ez a tetralógia előkelő helyen szerepel a képzeletbeli listámon :)

Nagyon jó szívvel ajánlom, briliáns sci-fi, nagyon eredeti világgal, számtalan elgondolkodtató szereplővel és gondolattal. A szokásos 5 csillag röppent rá a molyon.
Share: