2017. november 20., hétfő

A hét verse - Geisz László: Őszi vers




Geisz László: Őszi vers


Ősz kószál a dombokon, 
rozsdabarna lombokon 
szellő lebben, ringató. 
Búcsúzik a nyárutó.

Fényevesztett subáját, 
fák lehullott ruháját 
fújja a szél, táncra kél. 
Hajnaltájban jő a dér.

Hordóban a hegy leve, 
már pihenni kellene. 
Meg is tenném, nem lehet. 
Meg kell várni a telet.

Fél árbócon lóg a nap, 
gólyák szárnyat bontanak. 
Eső koppan, hallgatom, 
őszre zárom ablakom.

***

Kép forrása:
https://unsplash.com/
Share:

2017. november 18., szombat

Októberi esti mesék



A szeptemberi esti meséket tárgyaló blogbejegyzés nyomán bátorkodtam arra jutni, hogy más családokban is érdekes lehet, mi milyen könyveket és miért olvastunk, szerettünk :)
Biztosra vehetitek, hogy fix rovat született a blogon.

A három Cipelő, Ciró, Pepe és Lőri legnagyobb meglepetésére felbukkan egy titokzatos új szereplő. Szürke bundáján sárga csíkok vannak, farka végén ezüst és arany gyöngyök, napszemüveget visel, a neve Zserbó… Vajon barátságos vagy ellenséges az új cica? Lehet vele játszani vagy érdemesebb nagy ívben elkerülni? Ha elkísérjük a Cipelőket a balatoni strandra vagy a vándorcirkuszba, mindenre fény derül. A sorozat harmadik részében fagyizó mobiltelefonokkal, a világhírű Fregoli Nagycirkusz művészeivel, és magával a Mikulással és krampuszaival is találkozhatunk. Sőt, még azt is eláruljuk, a cicák és a krampuszok bizony összeakasztják a bajszukat…
 Moly: https://moly.hu/konyvek/berg-judit-cipelo-cicak-a-cirkuszban


Mint már említettem, nálunk a Cipelő cicák nagyon kedveltek, amit mind a gyerekszereplők hármas leosztása, a játékcicák hármasa és Agócs Írisz nagyon jópofa rajzai is indokolnak. Pláne egybeesett a mese olvasása a két kisebb gyerkőcöm első cirkuszi látogatásával, tehát többszörösen biztosítva volt a könyv sikere :) Még úgy is, hogy ezeket a meséket már ismerték, mert a nyári napközis táborban ebből olvastak fel nekik, naponta egy történetet.
Nem is csodáltam én sem, hogy tetszett a gyerekeknek a négy kis mese, az egyiket még Fanni is élvezettel olvasta. Mutatom, hogy mi a poén benne, miért működik:


Imádom az olyan könyveket, amik áthallásosak, vagyis egyaránt élvezhetőek gyermeki és felnőtt aggyal, szívvel, humorérzékkel is. És persze mekkora igazságok vannak ebben a kis párbeszédben elrejtve, a nyilvánvaló poénon túl!
Igen, a felnőttek cipelő cicája, kabalája, varázstárgya éppenséggel a telefon, elég sok fejetlenséget is okoz az, hogy az összes telefon életre kell, és szabadságot vesz ki Halló és a Cipelő cicák vezetésével. A sok elfoglalt felnőtt kénytelen egymással szóba állni, nem csak egy készüléken keresztül beszélni :)
No, de ha a mese végére vagytok kíváncsiak, olvassátok el a könyvben, jó szívvel ajánlom!



Szabó T. Anna gyerekkönyveit már többet is olvastunk, volt, amit nagyon szerettünk, pl. a Tükörrobotot Máté nagyon imádta, én is ötletesnek tartottam, viszont a Fűszermadár nem annyira jött be. Ezt a könyvecskét ellenben kétszer is el kellett olvasnom, mert érdekes szavakkal, kifejezésekkel volt tele, már a főszereplő, Püspökkenyér bácsi is megfogta mindkét gyerek képzeletét.

Püspökkenyér bácsi egy óriási edénytornyot egyensúlyoz a kezében. Cila és Laci, az ikercicák fogócskáznak a konyhában. Ráadásul a cukrászmester ikerlányainak szülinapja lesz, tortát kell sütni! A cicák betűket és számokat formálnak a tortára marcipánból, méghozzá úgy, hogy a most olvasni tanuló gyerekek is sikerrel elolvashassák a feliratokat. 
Szabó T. Anna finom humorú rímei és Maul Ági játékos kedvű illusztrációi garantálják a színvonalas szórakozást az olvasáshoz, felolvasáshoz.
Moly : https://moly.hu/konyvek/szabo-t-anna-tukorcicak


Ezt a mesét olvasásgyakorlásra hoztam ki a könyvtárból, mert olyan a szerkezete, hogy az egyik oldalt a szülő olvashatja, míg a másikon egy-két mondat az önálló olvasásra szolgál. Máténak persze még korai volt, de mivel Lackfi írta a történetet, a nyelvi humorban bővelkedik a mű.
(Mondjuk mivel egy ültő helyünkben megint el lehet olvasni, mert képes mesekönyv, csak 24 oldal, a gyakorlásra rövidnek éreztem.)

Van valamerre, ha máshol nem, hát ebben a könyvben, egy kisváros, a neve Ozsonnád. Akad itt iskola, kocsma, templom, kerekes kút és Jolánbusz, no meg Mámori-tó és Hencegi-erdő. Aztán van ám itt két ovis, Beni és Szabi, no meg két komoly iskolás lány is, Heni és Ági. Első hajmeresztő kalandjukat közösen olvashatják már olvasni tudó kicsik és velük együtt olvasó nagyok.
Moly: https://moly.hu/konyvek/lackfi-janos-heni-es-a-hajmereszto-terv




Ezt a könyvet is kifejezetten Máténak vettem ki, de lányoknak is jó lehet, csak inkább már iskolás, iskolába készülő korosztálynak.
Kiindulásként egy folyópartot rajzolt a szerző, arra egy őskori falut, majd történelmi korszakot lépünk át, és antik rómaivá válik a környezet. Rendkívül sok apró szövegből áll a kötet, nincsenek hosszadalmas mesék, inkább az illusztráció és egy-egy tárgy, élethelyzet leírásából lehet tanulni.
Nem néztük végig mindegyik korszakot, ezt le kell szögeznem, mert mint mondom, ez nagyobb gyerekeknek való könyv, 8-9 éveseknek még bőven jó lehet; inkább csak érzékeltetni akartam vele, hogy mivel foglalkozik a történelem.
Egy oldalpárt néztünk át többször is, az napokra megfogta a képzeletét, ez pedig a Fekete halál volt, az európai pestisjárvány.

Lapozd át 12000 év történelmét, és nézd meg, milyenek voltak az utcák régen és most! 
Vágj bele egy szédítő időutazásba, kövesd nyomon, hogyan változott meg az utcák képe a nomád gyűjtögető törzsek táborhelyétől napjainkig. 
Az aprólékos részletességgel kidolgozott rajzok vezérfonalként kalauzolnak végig a történelmi korszakok útvesztőin, és bemutatják, hogyan éltek, dolgoztak, játszottak vagy éppen háborúztak elődeink. Újra meg újra visszalapozva mindig újabb és újabb részletet fedezhetsz fel a bájos, humoros képeken.
(btw: humort én nem fedeztem fel, de hááát már megszoktuk a fülszövegek túlzását.)
Moly: https://moly.hu/konyvek/anne-millard-utcak-regen-es-most



 

Október mindig gesztenyeszezon az oviban, készülnek a gesztenyeállatkák, idén gesztenyemanók; megnézték a különbséget a szelíd és a vadgesztenye között is, sőt meg is kóstolták. Hogy ez nemcsak a mi ovinkban van ez így, azt onnan tudom biztosan, hogy hiába vagyok 3 Szabó Ervin könyvtárba beiratkozva, végül a KSH törökbálinti raktárából kellett kihozatnom ezt a két kötetet :)
Ezért érdemes több helyen tagnak lenni...

A Kippkopp, hol vagy mesében Kippkopp megsérül és eltűnik, Tipptopp és a gesztenyegyerekeik együtt mentik meg őt.
Aranyos kis történet volt, számomra mégis inkább a Kippkopp karácsonya az emlékezetesebb, mert 1984-ben írta és rajzolta Marék Veronika, és egy az egyben visszaidézi az összes régi karácsonyi emlékemet. Van benne aranyozott dió, toboz, papírból készült láncdísz, igazi üveggömb dísz, gomba, piros papíros a zselés szaloncukor, habkarika díszek, valódi gyertya a fán, csillag a tetején... szóval a régi szocialista milliő minden karácsonyi kelléke :D




Nagyon öreg kezdek lenni, hogy képes vagyok nosztalgiázni egy könyv segítségével, de biztos vagyok benne, hogy anyám, anyósom is így tenne, ha látták volna. Szerintem azért érdemes elolvasni, mert a rendszerváltozás előtt született összes szülő fog találni benne ismerős karácsonyi díszt, és érdemes megmutatni gyermekeinknek, unokáinknak, hogy milyen volt a mi saját gyerekkorunk.
:) Sejthetitek, jó szívvel fogom ajánlani, mindjárt itt a szezonja is!

Share:

2017. november 17., péntek

Varró Dániel: Mi ​lett hova?


FÜLSZÖVEG:

Küldök ​egy új verset, Óda a haladékhoz címűt, remélem, elég szívhez szóló, mert pár nap haladék még nagyon elkelne – írja a költő a kiadónak, aki természetesen meghatva megadja a haladékot, hiszen ez a kötet csupán tizenhét évvel a Bögre azúr, valamint épp hogy kilenc évvel a Szívdesszert után készül el, és hát a jó munkához, tudjuk, idő kell. Főleg, ha a költő nem kapkodós. Viszont bámulatos költemények születhetnek épp emiatt arról, hogy nem az, és hogy milyen nem még. Hogy nem kertbarát, nem e-mail- és telefonbarát, viszont gyerek- és családbarát, illetve hogy mit jelent számára a költői szerep, kiváltképp mikor hitvesi, esetleg létösszegző lírát vagy épp futballkommentátor-ódát, tehenészeti költeményt költ. Ebben a kötetben minden tiszta sor, mindent ki lehetett mondani, minden olyan mint minden, és Daniból közben Dániel lesz, mi pedig megtudjuk, hogy az ő korában / egy rendes költő meg van halva már. Azonban ő konokul ragaszkodik magánemberi rendetlenségéhez, miközben ha a rímek és ütemek rendjéről van szó, a nyelv és a forma úgy engedelmeskedik neki, ahogy nagyon keveseknek a kortárs költészetben.

"A negyedik kávéját itta aznap, 
mely az írásba máskor beleránt, 
de álmosság ült lángeszére attól, 
mint ugró nyúlra nemvárt elefánt."

Gondolkodtam rajta, hogyan lehetne kedvcsinálót készíteni ehhez a kötethez, noha persze a kortárs költészet terén pont Varró Dani az, akihez nem nagyon kell.
Itt a blogban is, két verset szerettek nagyon, gugliztok állandóan, Urbánus költő a virágoskertben az egyik ezek közül :)

Szóval igazából nem tudok semmi többet, pláne okosat írni, mert ez a kötet magáért beszél, a küllemében is. Rácz Nóra illusztrációi aprólékosak, bűbájosak, én azt őszintén sajnálom, hogy nem tudom levenni a papírborítót a könyvről, mert a könyvtárban ráragasztották, pedig ilyen jópofa úgy is:

Forrás: http://www.unikornis.hu/kultura/20161121-varro-daniel-mi-lett-hova-vers-kolto-bogre-azur-kritika.html

"Kávéja mellé álmosan harapta 
az önsajnálat sajtos bagelét,
 mert úgy érezte, ő már percre tudja,
mit tartogat számára még a lét." 

Tehát engedtessék meg nekem, hogy Varró Dani könyvéről most csak annyit írjak: roppant szórakoztató, tüneményes, magával ragadó verseskötet, amelyet időnként felettébb kacagtató élmény volt olvasni - a buszon csak kicsit néztek hülyének, mikor majd leestem a röhögéstől az ülésből.

"Mit egzecíroztattok engem? 
Kedvem marcangol, belet ont!
 Kinyalhatod, világ, a seggem, 
nem veszem fel a telefont."


Mint minden líra, leginkább érzésekkel mutat be élethelyzeteket, a lassanként 40 felé ballagó városi lét nehézségeit, örömeit, kicsit múltba néz, kicsit jelenbe, kicsit borongós, mikor vidám is - tehát kellően összetett, mint az élet.



"belőlem amúgy teljesen hiányzik a közléskényszer 
ami az emberek zömében sőt úgy vettem észre rajtam kívül 
     lényegében mindenkiben kigyomlálhatatlanul megvan 
mindenkinek sokkal több közlendője van mint amit mások 
     hajlandók lennének meghallgatni"



Műfaját tekintve is széles a kínálat, nemcsak tárgyát tekintve, a szabadvers, rímtelen szójátékok, haiku, makáma, sestina, bujdosóének, más költők stílusában újraírja a Boci, boci tarka című gyerekverset... tehát akik a formai sokaságra buknak, azt hiányolják a fiatal költőktől, azok is bőven találnak kedvükre való olvasmányt.
Nem is lehet csodálkozni azon, hogy mind a moly Merítés líra zsürije, mind a közönség ezt a kötetet díjazza idén, mint legjobb magyar kortárs verseskötetet. 

Szóval ne rám hallgassatok, hanem a többi molyra, akik szerint ez a 20. legjobb verseskötet, amit ma hazánkban lehet olvasni :)
Várhatóan januártól ezt ti is megtapasztaljátok, hiszen számos verset ki fogok írni a hét verse rovatba, addig itt hagyom a moly linket, ahol idézeteket lehet olvasni a kötetből, és szívből ajánlom a könyvecskét.
Ha idén csak egy verseskötetet vesztek kézbe, akkor ez legyen Varró Dani műve ;)


Végül egész sok kedvcsinálót beillesztettem, zárom a sort az egyik kedvencemmel:
"Áldom a szerelmet, 
leoltva értelmet 
ki döntést hoz felettünk. 
Ki viseli gondunk, 
betölt, mikor kongunk, 
enged páncélt levetnünk, 
s tudva tudhatatlant, 
látva láthatatlant, 
sorsot választ helyettünk."

Share:

2017. november 13., hétfő

Török Gábor: A ​lakott sziget

FÜLSZÖVEG:

Az emberiség egyik legfontosabb és legveszélyesebb találmányával építeni és rombolni is lehet. A politika önmagában, egy lakatlan szigeten vagy élettelen bolygón nem értelmezhető, hiszen csak az emberek kezében válik eszközzé. A résztvevők természetesen változnak, cserélődnek, ezért a politika célja, formája, tartalma és meghatározása is változhat. De mire való igazán ez az eszköz? Mi a politika lényege? 
Török Gábor politológus hiánypótló, teljes áttekintést nyújtó kötetében nem csupán tudományos megközelítéseket használ, hanem népszerű filmsorozatokon keresztül is bemutatja e szövevényes rendszer játékszabályait. Különösen hasznos útmutató mindazoknak, akik most ismerkednek a politika világával.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/torok-gabor-a-lakott-sziget

A könyvet ITT tudod kedvezményesen megrendelni! :)

A LÍRA oldalán bele is tudsz olvasni a kötetbe :D

Forrás: https://www.facebook.com/torokgaborelemez/


November egy borús hónap, de nem ezért sikerült több politikai témájú könyvet olvasnom mostanában, hanem életkoromnál fogva már kezd érdekelni ez a meglehetősen megosztó témájú dolog.
Ne haragudjon meg érte senki, de számomra a tudomány, eszme szó csak pozitív dolgokra értelmezhető, a politika meg olyan izé, bigyó, ami legalábbis itt hazánkban bősz káromkodásra, mérgelődésre inspirálja az embereket, sem mint valamiféle jóra. 
Persze elfogadom én Török Gábor érvelését, hogy a politika olyan, mint a tűz, mint az áram, létezését illetően neutrális, csak a felhasználói fordítják el jó és rossz irányba. Igen, mindhárom dolog pont az az életben, amivel építeni, de rombolni, ölni is lehet… kár, hogy a politikát emberek csinálják, akiket a hozzá kapcsolódó előnyök, főleg a pénz és hatalom vágya rendszeresen a sátáni felé szokta elfordítani.

Ha összefoglalóan kellene szólnom erről a kötetről, akkor azt tudnám írni, hogy ez egy jó szakkönyv, gondolom politológus hallgatóknak kötelező tankönyv is lesz, akik nem jártak rosszul ezzel az olvasmánnyal. Mivel én kívülállóként, mondhatni laikusként olvastam végig a kötetet, pont az hiányzott belőle, hogy túl általános, kevés benne a konkrét példa, de azért belátható az is, hogy minden szándékot nehezen lehet egyszerre kivitelezni. 
Lusta leszek rákeresni, hogy vajon hány tankönyv, szakjegyzet foglalkozik ma itthon a politika tudományával, pláne, hogy mikor készültek el, hány éves kiadványok, de őszintén lenyűgöz a tény, hogy valaki úgy ír, hogy vélhetően tudja: a véleménye befolyással lesz számos egyetemi hallgató életére.
Török Gábor fel meri vállalni a liberális, mégis korrekt hozzáállását a szaktémájához, ez a mű nem tocsog, vájkál múltakban, nincs benne sok aktuálpolitikai megjegyzés – mondhatni, óvatos a megfogalmazása. És ez manapság, mikor hazánkban szinte mindent átitat a politika, nagyon nehéz.

A kötet 11 fejezetre oszlik, minden rész előtt egy jópofa karikatúra díszíti, amiért Merényi Dániel, Grafitembert illeti kiemelt dicséret. Szerintem külsős, mezei olvasóként, de főképpen szavazó állampolgárként az utolsó előtti fejezetet lenne jó, ha minél többen elolvasnánk. Ez a rész a politika és a kommunikáció, a tömegmédia, akár az újságok, tévé, de főleg a közösségi oldalak összefonódásáról ír.
Igen, mindig volt szóbeszéd, mindig izgalmas dolog volt a közösségi vezetőket kibeszélni, minden korban, de azért nem ilyen mélységig, és ekkora hatásfokkal, mint akár a 20.században, és akár manapság. Mióta megjelent az internet, leomlottak a hagyományos kommunikációs csatornák, átalakultak a hírfogyasztási lehetőségeink, és szerintem ez nincs jó hatással senkire.Igen, persze a katasztrófákról hamarabb kapunk hírt, de vajon hat-e még ránk, ha óránként egyszer ugyanazt meghallgatjuk? Átjut-e a tudatunkon, mélyebb szinten, mint egy megosztás, fejlődik-e az emberiség az által, hogy lehengerli a hírvilág?
Pláne tudatában vagyunk-e annak, hogy mennyit internálunk, teszünk belsővé, sajátítunk el a körülöttünk zajló kommunikációs folyamatokból?

Még ha nem is figyelünk oda, ha megkérdezném, hogy milyen gyógyszer mire való, kapásból tudnánk, mert a műsorok közötti reklámok, még a háttérben is befolyásolják az életünket. Egyes amerikai felmérések szerint egy átlag amcsi akár 3 EZER reklámmal is találkozik egy átlagos napon, legyen ez rádió, tévé, óriásplakát, újsághirdetés, közösségi médiából érkező, weboldalba beépített banner.
Nálunk talán kicsit jobb a helyzet, de kétlem, hogy sokkal jobb lenne…
Mondhatod-e, hogy szabadon választasz, hogy tudod, mit választasz, ha még a háttérben működő választási és reklámozási rendszerrel se vagy tisztában? Régmúlt századokban nem volt ennyire kérdés, hogy mennyire szabad a választópolgár…

Ha csak kicsit is felelősen gondolkozol, jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, mert habár nem egy könnyed olvasmány, de valóban igyekszik 110 százalékig körbejárni a politika néha mocskos, másszor csillogóan vonzó világát.

Én rengeteget tanultam, okultam belőle, köszönöm az előolvasás lehetőségét a kiadónak, a tanítást Török Gábornak :) 
4,5 csillag a lehetséges ötből.


Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

Weboldal Facebook - Moly

Share:

A hét verse - Kálnay Adél: Őszi reggelek



Kálnay Adél: Őszi reggelek

Ó jaj, az őszi reggelek! 
Az ember szíve megremeg, 
mert hív a táj, mert húz a táj, 
maradni többé nem lehet.

Ó jaj, az őszi reggelek! 
Melyet, ha festők festenek, 
csak látszat az, csak látomás, 
nem moccan rá a képzelet.

Ó jaj, az őszi reggelek! 
Vörösen izzó napkelet, 
messzi az ég, távoli kék 
madarak viszik lelkedet.

Ó jaj, az őszi reggelek! 
A súlyos lomha fellegek, 
ha rád szitál az égi víz, 
arcodra könnyet permetez…

Ó jaj, az őszi reggelek! 
Kerengve hulló levelek, 
a rozsdaszín, a törtarany 
avarból készül szőnyeged.

Ó jaj, az őszi reggelek! 
Bőrödbe csíp a morc hideg. 
A dér hava, s a zúzmara 
üvegágakról rád pereg.

Ó jaj, az őszi reggelek! 
Köd lebeg a táj felett, 
a krizantém és gyertyaláng 
illata végül eltemet…


***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/998265

Kép forrása:
https://unsplash.com/
Share:

2017. november 9., csütörtök

Potozky László: Égéstermék


FÜLSZÖVEG:
„Felkerült egy kép a Facebookra, hiába csinálták drónnal, még a parlament se látszik rajta jóformán, annyian bejelölték magukat, nincsenek fejek, esernyők se, csak rengeteg név.”

A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában. Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné. Végignézi, ahogy felfordul körülötte a kiábrándult, kétszínű világ, de a barikádtüzek füstjével együtt a remény is elszáll. Ingerszegény létezés egy ingerült társadalomban, ahol a hősiesség legfeljebb csak félreértés.


A regényt ITT tudod olcsóbban megrendelni a kiadótól!

Moly adatlap:

https://moly.hu/konyvek/potozky-laszlo-egestermek




Megosztó témákról nehéz mit írni úgy, hogy az ne lehessen félreérthető, és hát a politikánál jelenleg hazánkban megosztóbb témát nem igen lehet találni.
Tehát előrebocsátom, a következőben leírtak csakis és szigorúan az én véleményemet tükrözik, nem biztos, hogy egyeznek egy átlagos olvasóéval.

Hogy feleljek a szerző, Potozky László megszólítására: igen, tetszett a műve. Sőt csillagos ötöst érdemel mind ő, mind a kiadó, hogy a mostani csak 50 %-os szólásszabadságban be mertek vállalni egy ilyen kiadványt.
Miért mondom ezt? Mert ismerek olyan mai magyar felnőtt állampolgárt, eljövendő szavazót, akinek már a fülszöveg sok volt, és bőszen leszólta a hülye liberális sorosbérencet, alias az írót. Tehát a narancsszínű forrongó düháradatra bizton számítani kell, még úgy is, hogy szerintem ez a regény nem csak Magyarországról szól.

Kevés karakter van a történetben, őket se lehet szeretni, sőt olykor még együtt érezni is nehéz velük. A főhősnek nincs neve, legalábbis csak becenéven szerepel, Minibullernek hívja a fiatal férfit a főnöke, mégpedig a srác rendőr öccse után. Nikka, a bölcsészlány lesz a történet mozgatórugója, vagyis hát miután a fiatalok összejönnek, ő cipeli magával Minibullert mindenféle kocsmázásra, világmegváltó csevejre.
Egy diszkótűz után Nikka és bölcsész barátai megemlékezést és tüntetést szerveznek, majd szépen lassan eldurvul a helyzet, elfoglalják a Konrád teret és egy régi lepusztult pártházat. Szervezkednek az ellenzékiek is, hozzák magukkal az embereiket is, míg az állami Egyes csatorna lelkesen szólítgat nyugdíjasokat, hogy minek hőbörögnek a fiatalok. Aztán a Függetlenség teréről elindul a tömeg, és szétverik a tévécsatorna épületét.

Eddig azt hiszem, még a politikailag tájékozatlanok is könnyen vissza tudnak emlékezni a közelmúltra, meg tudnák keresni a neten, hogy melyik esemény, melyik valóságos történetből merített ihletet. De ami ezután történik, a félig milicista őrző-védő szervezet kialakítása egy volt zsoldos vezetésével a Konrád tér köré, nos, az már nem hungarikum.
Török Gábor politológus könyvét az Égéstermék előtt olvastam, és ő azt állítja, hogy a politika éppen annyira hasznos, vagy haszontalan, mint a tűz, vagy az áram. Lehet pozitív kimenetele is, ha használom, de ölni, pusztítani is képes vele bárki. Még ha ezzel az alapelvvel egyetértek, hogy egy szellemi dolog, nem tud negatív, vagy pozitív lenni, ugyanezt a politikusokra, úgy általában nehezen tudom elképzelni.

A hatalom vonzó, és még vonzóbb a hozzá kapcsolódó tengersok előny, meg a pénz, amivel jár. És ez utóbbi miatt azt gondolom, hogy az Égéstermék nem kizárólagosan szól Magyarországról. Bármelyik kelet-európai országról szólhatna, sőt, talán még vannak hasonló egyesült államokbeli tagállamok, ahol hasonló helyzetek előfordulhatnának, bedurvulhatnának.
Érdekes lenne angolra lefordítani a regényt, hogy vajon hány ország, demokrácia lakói mondanák: ez nálunk is történhetne…





Amit viszont cseppet hiányoltam, és azt muszáj szóba hoznom, hogy kicsit kevésnek érzem a nézőpontokat.
Minibullernek nincs felvállalt véleménye, ő az átlagember, aki sodródik az árral. Nikkától többször kivert a víz, én kifejezetten utálom a fészbúkon okoskodó, de amúgy országot elhagyó emberkéket. Főhősünk anyja is elég tipikus lélek, aki mindent elhisz, mert „azt mondta a rádió, tévé”… Simán rákérdezhetnénk: ugye a háború után, a Ratkó korszakban tetszett születni?
A skála másik véglete, akik tudják, hogy szar a helyzet, de teszik a dolgukat, a három nehézfiú: Buller, a főhős rendőr öccse; Korbuc, Minibuller börtönőr barátja, és Avner, a zsoldos. Mindhárman fegyveresek, ki itt, ki ott, és őket aztán végképpen irányítja a politika, de olyannyira, hogy még felelősséget is kell vállalni a rájuk kiosztott hálátlan szerepek miatt.
És ezen kívül? Hát ezen kívül nincs nagyon vélemény, élettörténet, pedig lehetne. Taxisofőrök, orvosok, mentősök, buszvezetők érintettek nap, mint nap a sztrájkok, térfoglalás miatt. Hallottam már olyanról is, aki pusztán szórakozásból, részegen ment a tévészékház ostromához, de hiányoltam társadalomtudósok, költők, írók, tanárok, egyetemi oktatók, papok és elborult hivatástudattal rendelkező egyének világmegváltó gondolatait is a műből.

Az apró hiányérzettől függetlenül én azt hiszem, ha a gyerekeink gyerekei már a történelemkönyvekben fognak olvasni erről a korról, akkor szóba fog kerülni ez a kissé disztópikus regény is. Jó szívvel ajánlom, nem csak liberális, szocialista beállítódású olvasóknak, hogy még a jövő évi választások előtt ismerkedjenek meg ezzel a könyvvel.
Mert ez nem kortárs irodalmi történet, hanem figyelmeztető látlelet, elgondolkodtató kordokumentum, és valószínűnek tartom, hogy tartósan meg fog maradni még a következő négy évben is a köztudatban.
4 csillag a lehetséges ötből.


A recenziót köszönöm a MAGVETŐ kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly

Share:

2017. november 7., kedd

A hét verse - Jean Claude Ibert: Mert

Jean Claude Ibert: Mert

Mert hitt a virágokban, 
a földben, az égben, a tengerben, 
a fájdalomban, a régi szerelemben, 
mert az életben tévedezett, 
mert egyszerű volt és mohó, 
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett, 
mert ártatlan volt, édes, tökéletes, 
mert feláldozta magát a mágusoknak, 
mert nem tudta bűnét, 
se erényét, se éhségét, se bátorságát, 
mert csúnyának látta magát, 
és imádkozott a katedrálisokban, 
mert a holdra figyelt, 
az éjszakára a nyári mezőn, 
eszeveszett örömmel nézte a tüzet, 
mert boldog volt nagyon, 
mert lelke nyugalmas parcellákra 
szabta az időt, 
mert idegen volt itten, 
mert hitt a csodákban, 
az igazság szörnyetege egy napon 
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte, 
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát, 
mert szép volt 
mert elege volt 
abból a világból, ahol az emberek 
nem tudnak emberi nyelven szólni már…

***
Kép: Pexels

Share:

2017. november 6., hétfő

MÁSRÓL SZÓLUNK – Ülök a padon…


Ülök a padon, van egy fél órán még, mielőtt elkezdődne a következő programpont a naptáramból. Fél óra magamra,ez jó néhány éve a luxus kategória. 30 perc elfoglaltság, tennivalómentesen, és főleg, gyerekmentesen, nagy kincs.

Zaj van itt a parkban, de még ez is jó. Nem rekeszt ki magából a külvilág, csak én próbálom kizárni a buszok, autók zaját, ahogy visszatérek az olvasmányomhoz. A történet épp most kezd érdekessé válni, Hastings kapitány összetalálkozott Monsieur Poirotval, és én már biztosan tudom, hiszen olvastam a fordítást, hogy innentől leáldozott a gyilkos csillaga. 

Olvasni jó, olvasni kaland, élmény, megoszthatatlan, de más által is átélhető érzelmi hullámvasút.
Ó, hogy mennyire naiv tud lenni mon ami Hastings, ezt a magyar verzió nem is volt képes érzékeltetni.
Tekintetem száguld a képernyőn, közben eszembe jut a néni, aki idefelé jövet a metrón megkérdezte, hogy miféle jószág a kindle a kezemben. Tetszett neki, mikor megértette, hogy csak könyv olvasására tudom használni, azt mondta, hogy ritkán látni manapság olvasókat a földalattin. Én éppen az ellenkezőjét tapasztaltam, ha belefeledkezem utazás közben egy-egy könyvbe, legyen az elektromos, vagy hagyományos, vonzom magam mellé az olvasótársakat.
Akárha piciny tűz lenne Gutenberg áldása, úgy gyülekezünk köréje, egymás mellé telepedve, különválva a szabadnak tűnő, mégis az átlagosság csoportrabságában szenvedő mobilozók között.



„Minek mész könyvtárosnak, nem tudod, hogy a könyvtárakat hamarosan bezárják?”- kérdezte tőlem nemrég valaki. Milyen érdekes, vajon azt számon tartja valaki, hányadszorra írja le az emberiség a könyvtárakat, könyvtárasokat? Sosem fogom tudni megérteni, hogy miért fáj másnak, ha másképpen ütöm el az időmet, mint ők. Nem vagyok hangos, nem bántok mást, nem is szólnék máshoz, ha hozzám nem szólnának. Egy könyv mellől ráadásul bármikor fel lehet állni, már ha éppen nem túl izgalmas, és nem felejtek leszállni, mert úgy belefeledkezem az olvasásba.

Jó, hogy eszembe jut, meg jó az is, hogy süt rám az őszi nap, melegíti a padot, és csönd lett. Úgy látszik piros a lámpa, mert hirtelen eltűnt az autók zaja, és észhez térít. Órámra pillantok, még van öt percem. Körbenézek, mindenki más bőszen nyomkodja a mobilját, hiszen a park bejáratánál ott a csábító tábla: ingyen wifi. 


Dróton rángatott világban élünk, én nem a könyvtárak bezárásától tartok, hanem az olvasók eltűnésétől. A máshogy, mást, másként olvasók felvilágosult elméjét keveslem néha.
De azért remélek is, minden korban volt kulturális mélygödör, hogy aztán újra szárnyra kaphasson az emberiség.

Azt is remélem, hogy még megélem, de addig is, ha nem, keresd azt a fekete táskás, barna hajú, szemüveges nőt a metrón, aki három kitűzőt is hord a tatyóján. Büszkén hirdeti, hogy moly, illetve akár boszorkánysággal is vádolhatnád, mert egy seprű képét is a táskáján hordja, amit a keresztnevének megfelelő piros betű díszíti.
Ha pedig piros, a harmadik csecsebecse egy angol mondás, londoni ajándék. Keep calm and Carry on – azaz tartsd ki és folytasd csak. Én folytatom is, mind az olvasást, mind a bizakodást, még akkor is, ha most letelt a kiszabott időm a padon.

Csatlakozol? ;)

A többi Témázó írásait itt keresheted:
~ Bea
Heloise
Mandi
~ Nima
~ Nikkincs
~ Pupilla
Share: