MARIANN KÖNYVTÁRA

 

Kit ​Yates neves matematikus és biológus – egyike a biomatematika nevű tudományág azon kevés számú kutatójának, aki sikeresen képes népszerűsíteni szakterületét.

Gondolkodásra serkentő könyvében Yates sorsfordító események igaz történetét meséli el, amelyekben a matematika helyes vagy helytelen alkalmazása kulcsszerepet játszott: betegek rokkantak meg hibás gének miatt és vállalkozók mentek csődbe helytelen algoritmusok eredményeképp; ártatlanok estek áldozatul bírói tévedéseknek és mit sem sejtő felhasználók szenvedték meg a számítógépes hibákat.

Vegyük észre: körülvesz minket a matematika, használjuk hát okosan, hangsúlyozza Yates, aki szerint a matek jelenti a legnagyobb reménységünket arra is, hogy egyszer majd megfejtjük a világegyetem rejtélyeit és az emberi faj titkait.

A terjedőben levő oltásellenes mozgalom veszélyeinek ismertetésétől a világjárványok elleni küzdelemig a matematika képezi az alapját azoknak a döntő jelentőségű, életmentő beavatkozásoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy a betegségeket eltöröljük a Föld színéről.

Kit Yates a Bath-i Egyetem biomatematikusa; matematikai összefüggéseket kutat a világ legkülönfélébb megnyilvánulásai mögött. Tudományos értekezésekben foglalja össze egyes jelenségek ismétlődő mintázatát embriók kórtanától a tojáshéj mintáján át a pusztító sáskajárásokig – a matematika szigorú törvényei alapján.


A KÖNYV MEGVÁSÁROLHATÓ A LÍRA WEBSHOPBAN KEDVEZMÉNYESEN! :)

A kötet 7 fejezetben taglalja a matematika és a hétköznapok kapcsolatát:

 

---

 

 

Kalauz ​a sikeres jövőtervezéshez és az eredményesebb élethez

Yvonne Dederick gazdasági igazgatóként évekig irányított cégeket, sőt a TV2 tulajdonosa is volt. Amikor szerepet vállalt a Feleségek luxuskivitelben című tévés realityben, elképesztő méretű rajongótábora lett. Meglepő módon leginkább a fiatalok körében. Azóta úton-útfélen faggatják őt életéről, és arról, hogyan látja a minket körülvevő világot.

Yvonne Dederick kötete rendhagyó és hiánypótló kalauzt ad a fiatalok kezébe, amely segítséget nyújt a sikeres jövőtervezéshez és az eredményesebb élethez.

Hogyan építsd fel a karriered? Mit csinál egy influenszer? Milyen a mai lányok, fiúk hozzáállása a szexhez? Mit adhat nekünk a sport, a kultúra? Miért fontosak a személyes képességek? Számos kérdés és tanács olvasható a könyvben, miközben a magánemberhez is közelebb kerülünk.

Kiderül, miért kellett Yvonne Dedericknek már tizenöt évesen férjhez mennie egy idegen országban, hogyan birkózott meg a zsarnoki férjjel, miként élte meg a nélkülözés éveit.

Mesél arról, milyen stációk vezették a multinacionális cégek sűrűjébe, s milyen lépésekkel került igazgatói pozíciókba.

Elkalauzol a nagyvállalatok ismeretlen világában, miközben az újrakezdések nehézségeit sem hallgatja el, és arra is kitér, hogyan lehet ép ésszel túlélni a COVID 19 járványhoz hasonló kataklizmatikus változásokat.

A KÖNYV MEGVÁSÁROLHATÓ A LÍRA WEBSHOPBAN KEDVEZMÉNYESEN! :)

Gyakran bevallom, hogy nehéz recenziót, véleményt, értékelést írni, mert egyfelől minden olvasó más lélekkel, befogadási helyzettel áll egy-egy olvasmánynak neki.
Másfelől azonban, még ha komolyan is gondolom, ahogy Matt Haig írja, minden könyv egy lehetőség, idén valahogy az „Élni és élni hagyni” szlogen egyre fontosabb szerepet játszik az életemben. 
(Zárójelben jegyzem meg, jó, ideális lenne, ha másnál is így lenne.)

Tehát most úgy fogok véleményt, ajánlót írni, hogy közben nem akarok senkit ráerőltetni Yvonne könyvére. Ennek is több oka van, a legfőbb talán az, hogy a kötet elolvasása nyomán én úgy vélem, Yvonne van annyira karakteres, önálló, erős nő, hogy nincs szüksége hihetetlen eladási számok látványára. Nyilván jól esne, esik majd neki, ha népszerű lesz a könyve, de ez a mű egy meglehetősen okos, markáns személyiség alkotása, aki tudja magáról, hogy mit ért el, és nem fél véleményt nyilvánítani. 

A másik ok pedig az, hogy az ilyen életvezetési, stratégiai, karrierépítést elősegítő, önfejlesztő könyvek nem véletlenül szoktak az olvasók kezébe kerülni. Leginkább akkor tud hatni egy ilyesféle olvasmány, amikor a diák készen áll a mester fogadására 😉 Előtte, külső nyomásra, még akár rábeszélésre is, csak ellenkezést fog kifejteni az adott könyv. 

Eddig ketten értékelték előttem Yvonne könyvét, mindkét olvasó követte a bizonyos tévéműsort, és az abból fakadt kíváncsiság vezette el őt a kötethez, nekem ellenben csak bulvársajtós értesüléseim voltak olvasás előtt.
Ami miatt érdeklődtem a kötet iránt, az egyértelműen az az egyedi kettősség volt, hogy milyen mondanivalója lehet valakinek, aki egyaránt vezetett egy országos tévécsatornát, de tévés realityt is elvállalt. 

Szokás szerint javítani fogom a fülszöveget, habár szóba kerül egy-két apróság Yvonne múltjával kapcsolatban, - többek között az életkora, ami gyakori gugli keresés,  - én nem éreztem, hogy annyira tabudöntögető, elhallgatott igazságokkal teli, szenzációkat kitaláló mű lenne a Pályakezdő milliárdosok. Ez egy nagyon okosan megírt mű, pont annyit árul el Yvonne a múltjából, amivel az éppen aktuális témát alá tudja hitelesen támasztani, tehát ügyesen, cselesen és nagyon biztos kézzel állított magánéleti határokat.
Valószínűleg lesznek rajongók és újságírók, akiket ezzel ki is fog akasztani :P

Ha a kötet stílusát nézzük, biztosan lesznek olyan olvasók, akik nem fogják díjazni az amerikai nonfiction kifejezésmódnak megfelelő rövid fejezeteket, amik inkább egy-egy hosszabb blogbejegyzésnek felelnek meg.
A témakör teljesen változatos, a siker hozzátevőit járja körbe, a nemzetközi iskolák követelményei, az influenszer jelenség, gyakornoki tapasztalatok, nyelvtanulás, saját brand például azok a tárgyak, amiket a fülszöveg nem említ. 

Ha pedig magyar környezetből kell hasonló mondanivalójú szerzőket említenem, akkor Oravecz Nóra kissé fellengzős stílusa és Farkas Lívia (urbaneve) gyakorlatiassága között foglal el középen helyet ez a kötet.
Néhol olyan, mint amikor Nóri csak az elmélettel bombázza az olvasóit, követőit, néha viszont Via józansága, életszerű praktikái jutottak eszembe olvasás közben. 

Elvileg a Pályakezdő milliárdosok a Z generációnak íródott, de én itt 44 évesen rengetegszer bólogattam olvasás alatt. A kötetet el lehet olvasni szinte egyetlen délután alatt, de mint ahogy Nóri és Via könyveit is elő szoktam venni újra és újra, amolyan lelki, szellemi iránytűnek kitűnő, többszöri olvasmánynak is. 

Két számomra fontos elemet fogok kiemelni a könyvből.
Az első a szokásos megjegyzés, ami tucatnyi amcsi életvezetést tanító könyvből ismerős lehet, hogy a munka + munka + munka édeshármasa a legfontosabb összetevője a sikernek, de azért a rengeteg munka belefektetése előtt érdemes elgondolkodni, hogy neked mi a siker fogalma, mit takar és miért akarod elérni azt?

A másik számomra emlékezetes kérdés pedig így szól:

„Hunyd be a szemed, és képzeld el húsz év múlva az osztálytalálkozódat! Gondold végig, hogy mit kell tenned, hogy ott büszkén villoghass, és ne te legyél az egykor szebb napokat látott, de mára lecsúszott osztálykedvenc.”

Remekül sikerült, nagybetűsen JÓ első mű lett, a fanyalgóknak előre üzenem, hogy tessék akkor leülni és összehozni egy olyan művet, amit kihoz egy országos kiadó! Mert nem elég híresnek lenni, ha a hírnév nem takar teljesítményt ;)
A Pályakezdő milliárdosok gyakorlatias, higgadt, mértéktartó mű, kifejezetten jól esett olvasnom ebben a szellemileg, lelkileg megerőltető időszakban. Ajánlom. 

 

 

 

„Ha ​az emberiség javát akarod szolgálni, javíts a nők helyzetén! Ha hozzájárulsz egy nő felemelkedéséhez, magának az emberiségnek a felemelését szolgálod.”

Az utóbbi húsz évben Melinda Gates a világ legtávolabbi pontjain élő, súlyosan nélkülöző emberek megsegítésének szentelte életét. Munkája során egyre világosabbá vált számára, hogy ha elő akarjuk segíteni a társadalmi fejlődést, mindenekelőtt a nők elnyomását kell megszüntetnünk.

Megindító, mozgósító erejű könyvében együttérzéssel, tapintatosan, mégis őszintén és elfogulatlanul mutatja be azokat a rendkívüli asszonyokat, akiknek a történetei egytől egyig a közös akarat és az összefogás hatalmas erejét bizonyítják. A nők helye a legégetőbb problémákra irányítja figyelmünket a gyermekházasságtól kezdve a fogamzásgátláshoz való hozzáférés akadályain át a munkahelyi diszkrimináció számos jelenségéig.

Melinda Gates, a világ egyik legbefolyásosabb üzletemberének feleségeként most először vall saját életéről is: leírja, milyen út vezetett a házasságán belül az egyenlőségen alapuló kapcsolatig, és bemutatja, milyen változatos lehetőségek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy valóban megváltoztassuk a világot – és önmagunkat.

https://moly.hu/konyvek/melinda-gates-a-no-helye

https://moly.hu/konyvek/melinda-gates-the-moment-of-lift

Tavaly nyáron véletlenül bukkantam rá akciósan Melinda Gates könyvére az Amazonon, 3 dollár alatti összeget fizettem a kindle verzióért. Idén rengeteg szó esik a koronavírus kapcsán is férjéről, kettőjük alapítványáról, de azért olvastam el a könyvét, mert jó volt az első pár oldala, az előszó stílusa. 

Rögtön megjegyezném, én is egyetértek az egyik molytársammal, az angol cím A felemelkedés pillanata / ideje lenne szó szerinti magyar fordításban. A nő helye címverzió valószínűleg tudatos választás volt a fordítótól, kiadótól, amellyel figyelemfelkeltővé szerették volna tenni a könyvet. 
Hiba volt, mert nem pusztán feminista mű a kötet, hanem szociológiai, társadalomtudományi olvasmány. 
Ha már pontosításról van szó, akkor arra is sort kerítenék, hogy megjegyezem, természetesen túloz a fülszöveg, nincsenek szaftos pletykák a könyvben a Gates házaspárról, még a házasságukról is csak annyi derül ki, amit a Wikipédián amúgy is elolvashat a kíváncsi külvilág. 

Miről szól hát a kötet, ha nem a fülszöveg által kihangsúlyozott dolgokról? 
Leginkább a fejlődő világ, Afrika, India, Ázsia szerte élő nőkről, lányokról, gyerekekről, az ő tragédiájukról, gondjaikról. 
A könyv 6 részre taglalja a mélyszegénységben élők alapvető problémáit, rögvest kezdve az anyák és születendő gyermekeik gondjaival. Hiába küldtünk embert a Holdra, lassan a Marsra, de gyerekek, felnőttek halnak bele nap-mint-nap abba a ténybe, hogy szegénységbe születtek, és nem kapnak külső segítséget a gazdag országoktól, mert nem jut el a hangjuk a gazdagok füléhez. 
Ahogy Melinda itt az első fejezetben megállapítja: a betegségek és a szegénység nem egymástól izolált problémák, hanem egymással szorosan összefüggő bajok. 

A második fejezet kapcsolódik a gyermekágyi anya és gyerekhalálokhoz, mert a családtervezés a fő témája. Melinda Gates katolikus, gyakorolja is a vallását, mégis úgy véli (helyesen), hogy a naptármódszer, amit az egyháza ajánl, az nem lehet megoldás senkinek.
Egy házaspárnak meg kell adni a lehetőséget, hogy annyi gyermeket vállaljon, amennyit biztosan és egészségesen fel tud nevelni, - főleg a fejlődő és túlnépesedésre hajlamos országokban.
Ha egy nő 2-3 évet tud várni a gyermekei születése között, azzal a teste is helyreáll szülés után, tud koncentrálni az éppen aktuális csecsemőre is, és valószínűleg egészségesebb újabb gyermeket fog szülni, a legközelebbi alkalommal. (Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire primitív felfogás tenyészkancaként tekinteni egy nőre.)

Szoktam mondani gyerekeimnek, hogy szerencsések, hogy iskolába járhatnak, ami mondásom gyakran/mindig tiltakozó morgást vált ki belőlük. 2014-ben egy csapat iskoláslány megtapasztalhatta Afrikában, hogy milyen, ha megpróbálják őket eltiltani az iskolától.
"A legfrissebb adatok szerint Chibokban 276 diáklányt raboltak el felfegyverzett iszlamisták Nigéria északkeleti részén egy bentlakásos iskolából az április 15-ére virradó éjjel. A Borno állambeli településen fegyveresek érkeztek teherautóval a lányoknak fenntartott állami középiskola épületéhez, ahova a lányok azért jöttek, hogy letegyék az év végi vizsgát."

A Boko Haram iszlamista emberrabló csoport neve azt jelenti: „A nyugati oktatás bűn”. A lányokat azért rabolták el, mert nem csak Nigériában, vagy Afrika több országában, hanem Ázsiában is mindennapos manapság, amíg ezt a bejegyzést írom, olvasod, a gyereklányok kiházasítása. 
A legtöbb kislány 10 év körül kerül el a szülői háztól, de azokban a férfiközpontú, hagyományos társadalmakban, ahol fizetni szokás a feleségért, ott még korábban, akár 7-8 évesen is férjhez kényszerítik a gyerekeket. 
És ne legyen senkiben illúzió, elhálják ezeket a nászokat...

Ha egy gyerek iskolába járhat, az az egész társadalmat szolgálja, többet tanul meg az őt körülvevő világról, önmagáról, és főleg fizikálisan beérik. A tanuló nők persze a legtöbb tradicionális országban veszedelmet jelentenek, meg hamarabb kötnek egymással is szövetséget, állnak ki a saját és környezetük jogaiért. 
Azt is elmondják ezek a kifejlett bestiák, amiről a kötet ötödik fejezete szól, hogy állandó hátráltató erő a nők életében a házimunka, gyereknevelés, idős hozzátartó gondozását jelentő társadalmi egyenlőtlenség.
A háztartási meló, mosás, főzés, vasalás, takarítás, bevásárlás tipikusan az a fizetetlen munka, ami miatt a feleségek második műszakot húznak le, ha a munkahelyükről hazaérnek, de a gyereknevelés is ebbe a kategóriába tartozik. Még a híresen jó szemléletű skandináv országokban is van napi fél óra eltérés a nő javára a fizetetlen munka kapcsán. 

Ebben a hónapban több forrásból is olvastam azt a hírt, hogy végre elkezdtek azzal foglalkozni az USÁ-ban, hogy nőknél azért gyakoribbak a gyógyszermellékhatások, mert a legtöbb forgalomban lévő szert férfiakon tesztelik, az ő szervezetükre állítják be. 
Vannak, akik a gender szó hallatán már hátast dobnak, de próbáljatok egy-két sor erejéig velem maradni még ;)
"A társadalmi nem vagy gender (más írásmóddal dzsender) olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján."
A genderelméletekkel azért kell foglalkozni, hogy nők is lehessenek politikusok, hogy a világ minden táján lányok is tanulhassanak matematikát, számítástechnikát, vagy éppen autót vezetni, de persze ne záródjon be a kapu az óvóbácsik, tanítóbácsik előtt sem - és ne nézze őket automatikusan a külvilág vagy pedofilnak, vagy homoszexuálisnak. 
A genderelméletek és a feminizmus karöltve hozták el a #MeToo mozgalmat, az állandósult női zaklatással minden nő találkozik az utcán, beszólás, utánafütyülés formájában. 

Melinda Gates az alapítványa segítségével számos iskolai programot támogat, ami színesbőrű, vagy mélyszegénységből érkező diáklányok matematika, természettudományos oktatását fizeti, főiskolai tandíjukat állja, és az egyik fő szószólója annak, hogy több nő kell az IT szektorban is. 
Mert mi lesz, ha a mesterséges intelligencia is csak férfiakra lesz beállítva, tesztelve? Az arcfelismerő szoftverek esetén már ismert hiba, hogy 30-40 %-ban NEM ismerik fel a női arcot. 
Képzeljük el a jövőt, amikor lányainkat, unokáinkat nem fogja beengedni a bankba a mesterséges intelligencia, mert az ajtózáró szoftver nem ismeri fel a női arcot... onnan már csak egy lépés, hogy a nő sehová se mehet férfi nélkül, nem juthat a saját bankszámláján a saját pénzéhez és el is érünk Margaret Atwood Szolgálólány meséjéhez.


Szóval sejthető, ajánlani fogom Melinda Gates könyvét olvasásra, tanulmányozásra, átgondolásra. És semmiképpen ne higgyük azt, amire őt a svéd mélyszegénység-kutató, orvos Hans Rosling tanította, hogy attól mert egy dologhoz jól értünk, akkor minden dologhoz ugyanúgy értünk. 
Nem, közelebb kell lépni, meghallgatni a szenvedők valós problémáit, empátiával fordulni a kulturális különbségek felé, és aztán megkérdezni, hol, hogyan segíthetünk.
Én most éppen azzal segítek, hogy a Magyarországon is terjedő Gates-ellenesség helyett elmondom, hogy nem ők a koronavírus terjesztői, kitalálói, nem fogják meglovagolni a járványt, hanem éppen több alapítványon keresztül, több millió dollárt, éveket beáldozva azon igyekeznek, hogy kevesebb szegény nő, család legyen - mert az mindannyiunk érdeke, legyen bármilyen politikai irányultságunk is. 

 

 

https://pixabay.com/photos/cat-glasses-eyewear-pet-furry-984097/

Mivel teljesen kiüt engem ez a 30 fok feletti idő, komolyan mondom, hogy hasonlítok erre a szunyókáló macskára. Tehát ebben a hónapban sem lesz új könyv értékelése, helyette válogattam négy régi kedvencet.

Murakami Haruki az egyik legkedvesebb íróm, holott sok klisét alkalmazz műveiben, és a mágikus realizmus miatt írásai nem mindenkinek valóak. De pont a múlt héten beszéltük meg egy olvasóval, hogy a Kafka a tengerparton nála is mindent vitt, a szívének, szívemnek kedves MH regények közül az a leges-legkedvencebb.
Már első olvasás után lelkendeztem rajta, pedig az első 500 oldalon nehezen jutottam túl. 2018-ban újraolvastam, és mint ahogy elsőre, akkor is Ósima, a transzgender könyvtáros volt a kedvenc karakterem.


"- Szeretnék kérdezni valamit. Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor zenét hallgatunk, egyszer csak megváltozunk… 
– Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Én már tapasztaltam ezt. Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem."


További véleményem ITT olvasható.




A kíváncsiság az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, ami mind az értelmi, mind bármilyen fejlődés alapja. Ha az első ősember nem ment volna közelebb a parázsló zsarátnokhoz, és nem próbálta volna megszelídíteni a tüzet, nem indult volna el a technológiai fejlődések hosszú-hosszú sora, melynek végeredménye a mai csúcstechnológia :)


Egyes elmék, egyének persze jóval érdeklődőbbek a többieknél, belőlük lesznek a jó tanítók, tudósok és újságírók, írók is. Malcolm Gladwell az egyik legeredetibb ízlésvilágú amerikai újságíró, akinek magyarul is megjelentek kiváló kötetei a Hvg Könyvek fordításában, most tart éppen a hatodik sikerkönyvénél.

Gladwell neve szélesebb körben a 10 ezer órás szabályról lehet ismert, mert a Kivételesek (Outliners) című könyvében arra a következtetésre jutott, hogy körülbelül 10 ezer óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki klasszis legyen saját területén, legyen szó szakmáról, sportról vagy művészetekről. Ezt az elméletét azóta számtalan ellenérv cáfolta, illetve több oldal mai napig támogatja.

A kutya szemszögéből a The New Yorker hasábjain megjelent cikkek gyűjteménye, elég vegyes témában. Cesar Millan kutyasimogató sikertörténete mellett Gladwell foglalkozott a fogamzásgátló tabletta feltalálójának keserédes történetével, a hajfestés huszadik századi kitalálásával, a pánik és a szorongás közti különbségekkel.

A kötetről ITT írtam hosszabban.



Darvasi László Taligását azt hiszem azért olvastam el, mert két molytársam is, Gabó és Kuszma is, akik nem feltétlenül olvasnak mindig egyforma témában, de sok, minőségi szépirodalmat fogyasztanak.
"Bécs, ​​1728. Egy Taligás nevű ember járja Európa országútjait, és éppen a Gnómok házához érkezik. Nem lehet tudni, honnan jött, merre tart, csak azt, hogy úton van: szavakkal és könyvekkel kereskedik, szaval és fél. Bécsben Wolzbein titkos tanácsostól rejtélyes küldetést kap: egy süketnémának tűnő fiút kell magával vinnie Szeged feszültségekkel terhes városába. A hosszú úton elkíséri őt Barbara Strozzi, az üvegbe zárt gnóm is. Taligás maga sem tudja küldetése célját."

A hírmondó élete mindig viszontagságos, nehéz, ha jó hírt hoz, tán életben hagyják, de ha rosszat, akkor biztosan rajta töltik ki a nagyurak a bosszúságukat, még akkor is, ha ténylegesen szerencsétlennek semmi köze és befolyása a dolgok alakulásának irányába.
Taligás egy szerethető karakter, minden hibájával együtt, bonyolult sorsa is van, nemcsak az epilepsziás rohamai miatt, hanem mert kilóg a sorból, azért is mert érti a költészetet, irodalmat, különböző nyelveket. Igazi csodabogár, felhasználható, zsarolható, korát megelőző értelmiségi figura, aki parasztként kénytelen csetleni-botlani a nagyurak sakktábláján.

Eredetileg ITT dicsértem a könyvet, még négy év után is jó szívvel ajánlom!




Erdős Renée verseit az elmúlt pár hétben olvashattátok a blogon, most az életét feldolgozó történelmi regényt fogom újra ajánlani. Menyhért Anna író, egyetemi oktató kiemelt kutatási területe a női irodalom, 2013-ban megjelent Női irodalmi hagyomány című kötetében tudományosan értékelte Renée munkásságát.

Azonban az első női sikeríró élete annyira izgalmas volt, pláne a Bródy Sándorhoz fűződő szerelem miatt, hogy nem csodálom, amiért regényesebb formában is a nagyközönség elé tárta a szerző.
Néhányan nem szerették a könyvet, keveselték a hosszát, a mélységét, a stílusát, szerintem viszont érdemes lenne akár egy sorozatot is útjára indítani, és mindegyik magyar női írónak szentelni egy-egy regényt.

Hosszabb véleményem ITT olvasható.