2019. június 24., hétfő

A hét verse - Balogh József: Nyár


Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

***

Vers:
https://www.operencia.com/versek/nyari-versek/1635-balogh-jozsef-nyar

2019. június 21., péntek

Miss Marple nyomoz és Hercule Poirot nyomoz


Múlt hónapban láttam meg egy moly figyeltemnél két nagyon helyes, Agatha Christie-hez kapcsolódó kitüntetést, amit a Miss Marple nyomoz kihívás és a Hercule Poirot nyomoz kihívás teljesítéséért lehet kapni.
Viszonylag egyszerűek a feltételek, Miss Marple plecsnihez 3 könyvet kell elolvasni, Poirot-hoz kettőt, de itt az a nehezítés, hogy legalább egy olyan történetet kell hozni, amelyben nem csak Poirot szerepel, hanem másik karakterek is nyomoznak. Például Battle főfelügyelő, Race ezredes, Ariadne Oliver, aki mint a rajongók tudják, AC néni alteregója.

Instán a mellékelt képhez odaírtam, hogy mennyire nagyon jól estek most ezek az ismert krimik, mert nálam újraolvasás volt mindegyik teljesítés. Tavaly szeptemberben olvastam utoljára AC néni könyvet, az meg jó régen volt ;)



Three Act Tragedy-vel kezdtem a sort, amit magyarul Tragédia három felvonásban címmel lehet megtalálni. Sir Charles Cartwright, a híres színész,miután otthagyta a színpadot, egy tengerparti villában boldogítja környezetét. Több helybelit, és londoni ismerősét is vendégül látja egy partin, többek között Mr Mr Satterthwaite-t és Hercule Poirot-t, mikor egy korty koktél elfogyasztása után elhalálozik a helybeli pap.
A szerencsétlen öregúr halálát mindenki balesetnek tartja mindaddig, míg ugyanúgy, egyet korty italt elfogyasztva meg nem hal a híres lélekgyógyász Sir Bartholomew Strange, Sir Charles legjobb barátja. A második gyilkosság természetesen már jóval több gyanút kelt, hiszen a lélekgyógyász patiján szinte minden vendég részt vett, aki ott volt az első partin...

No, ennyi ismertetés remélem meghozta a kedveteket, én nagyon szeretem ezt a regényt, főleg azért, mert Mr Satterthwaite, műkedvelő főhős szemszögéből, nézőpontjából olvashatjuk végig a történetet. Poirot nem szerepel annyit benne, mint a többi történetben, Satterthwaite maga is elég sznob, illetve nagyon ügyesen vezeti végig az olvasót a regényen.
Ez a 11.Poirot regény, a 39 közül. 4,5 csillag.


Bantry házaspár tisztességes helyi nobilitás, akikről álmukban sem gondolná senki, hogy egy fiatal szőke táncosnő hulláját rejtegetnék a könyvtárszobájukban. Ki a szőkeség, talán a falubeli filmes berkekben dolgozó fiatalember kedvese? Netalán a közeli hotel hivatásos táncosnője? Vagy az eltűnt cserkészlány?
Mindenre fényt derít Miss Marple, aki szerencsére Bantry ezredes feleségének egyik legjobb barátnője.

Miss Marple ezen szereplése a harmadik regénye volt, eredetileg 1942-ben jelent meg. Több, másik történetben szereplő karakter is újra feltűnik benne, például a Bantry házaspár, Melchett ezredes és Slack nyomozó a helyi rendőrségtől, és persze Sir Henry Clithering, a Scotland Yardtól.
Legalább három szálon bonyolódik a történet, tele van rejtett humormorzsákkal, például, amikor Slack kárára, háta mögött poénkodik mindenki.
Nekem az a kiadás van meg, amelyik a Geraldine McEwan által játszott sorozat egyik részét képezi, így a sorozatbeli szereplők is beszámolnak pár oldalon a karakterükről. Nagyon izgalmas kiegészítő volt olvasni róluk, a kötetben mellékelt fotók mellett, hogy például mi alapján döntöttek Miss Marple ruháiról, vagy hogy mennyire legyen Mrs Bantry kisminkelve, felékszerezve.
5 csillag. 


Murder at the Vicarage, vagyis Gyilkosság a paplakban az első Miss Marple történet, 1930-ban adta ki AC néni. Két igen figyelemreméltó tulajdonsága van, az egyik, hogy az elbeszélő a lelkész, Leonard Clement, és hogy rengeteg benne a poén.
A legviccesebb, mikor Miss Marple közli Melchett ezredessel, hogy nem ismeri az emberi természetet :D azt hittem, hogy leesem a fotelból, a nevetéstől.

"Miss Marple éléken bólogatott. 
– Neveket természetesen nem mondok. Az igazán helytelen volna. De sajnos ezen a világon sok a gonoszság. A magafajta derék, becsületes, őszinte katonaember, Melchett ezredes, mit sem tud az emberi gonoszságról. 
Azt hittem, az ezredest menten megüti a guta."


Egy másik gyöngyszem:
"– Tüsszentést hallottam. Méghozzá nem is mindennapi tüsszentést, de nem ám! 


Egy bűntény körül semmi nem mindennapi. A lövés nem volt mindennapi lövés. A tüsszentés nem volt közönséges tüsszentés. Bizonyára szabadalmaztatott gyilkostüsszentés volt."

 És még egy:
"– Felfoghatatlan számomra – mondtam –, hogy ebben a fészekben hogyan jut bárki egy falat ennivalóhoz. Gondolom, az ablaknál állva kapják be az ebédet, a vacsorát, hogy a világért el ne mulasszanak semmi látnivalót."

Természetesen Miss Marple segít lebuktatni a gyilkosokat, de azt meg kell jegyeznem, hogy az alaphelyzet, ami kirajzolódik a regényből, több AC regény gerincét is képezi, nem túl egyedi.
A körítéstől lesz különleges, más, a sok mellékkaraktertől, rengeteg igazi brit humortól.
5 csillag.




Cards on the Table, Nyílt kártyákkal az abszolút kedvenc Agatha Christie regényem, bármikor szívesen olvasom.
Alaphelyzete roppant egyszerű, Mr Shaitana, aki híres az extravagáns kinézetéről és különleges partijairól, jócskán Mefisztói karakter, valahogy minden ismerőse tart tőle, hogy kifürkészi titkaikat. Mi sem volna a kiteregetésre alkalmasabb pillanat, mikor négy civilt és négy ismert 'nyomozót' hív meg magához vacsorára. Mire a vendégek befejezik a bridzs játszmákat, Shaitana halott. 

A négy meghívott nyomozó: Hercule Poirot, Battle főfelügyelő a Scotland Yardtól, Race ezredes, a titkosszolgálattól és Ariadne Oliver, írónő. A négy civil mindegyike képes gyilkosságra Shaitana véleménye szerint, a halott férfinek pedig biztosan igaza volt egyikőjükkel kapcsolatban, mert halála ezt bizonyítja. AC írt egy rövid előszót a regényhez, melyben azt feltételezi, hogy ez volt Poirot egyik kedvenc története, míg Hastings kapitányt untatta. 

Legutóbb ötödik alkalommal olvastam, de még mindig az a legnagyszerűbb, h egyszerre szerepel benne Poirot, Mrs Olivier és Battle felügyelő ;-) 
Nem értek egyet Hastingssel, ez egy nagyszerű könyv. Habár AC néni stílusának apróságai igazán az eredeti nyelven, nem a fordításban jönnek elő. 
Ez az egyik olyan darabja, amit nem tudok megunni, pedig viszonylag sok a főbb szereplő,akik egyformán fontosak, oda kell rájuk figyelni,  4 gyilkos + 4 kopó, a számos mellékszereplő mellett.
A legborzasztóbb segédkarakter a csöppet sem vigasztalhatatlan özvegy, a színpadias figurája kortalan, bárhol megtalálható. Egy igazi aranyásó a nő, az őt leíró fejezet a kedvencem. Olyan jól tudtak Poirotval egymásnak végszavazni :-) nagyszerű komédia az a rész, a sok komoly, komor mozzanat között.
5 csillag, kedvenc. 


A láthatatlan kéz, esetleg Nem zörög a haraszt címmel megjelent magyar fordításokhoz még nem volt szerencsém, csak az eredeti Moving Finger-t olvastam. Ez a negyedik Miss Marple történet a 14 regényéből, és viszonylag későn, valahol a kétszázadik oldal után bukkan fel benne az öreg hölgy.
Megint külső szemlélő nézőpontjából olvashatjuk a sztorit, mégpedig Jerry Burton, volt pilóta szemszögéből. Miután balesetet szenved gépével, a kezelőorvosa vidékre, nyugalomba küldi gyógyulni a fiatal férfit.
Lymstock városkája tényleg csendesnek tűnik, egy ideig, de aztán Jerry kézhez kap egy mocskos nyelvezetű névtelen levelet, aztán kiderül, hogy a helyiségben többen is kaptak kézhez hasonlókat. Egy haláleset után érkezik egy másik, és felbolydul az apró település, Mrs Dane Calthrop, a tiszteletes felesége pedig vendégségbe hívja magához a 'gyilkossági szakértőt', Miss Marple-t.

A történet több csavart is tartalmaz, megint rengeteg mellékszereplő van benne, a Miss Marple történetekben jellemző "bárki lehet a gyilkos" sokasággal áll szemben az olvasó. A főszereplő Jerry és húga, Joanna sorsa borítékolható, és a gyilkossági rész már megint egy olyan séma, amit több történetében felhasznált AC néni.
Előbb-utóbb majd szívesen elolvasnám magyarul, de nem a kedvenc darabom. 
Picivel kevesebb romantikával jobban tetszett volna, habár nagyon érdekes Hamupipőke történet, ezúttal a Herceg szemszögéből. A névtelen levelek és a gyilkosságok szinte csak fűszerezik a mesét. 
Kedvenc szereplőm meg egyértelműen Mrs Dane Caltroph, a hihetetlenül sokkoló modorával.
4 csillag. 

2019. június 17., hétfő

A hét verse - Romhányi József: A rák haladása


A rák haladása

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
  - Ne haladjon hátra,
  hisz nem jut előbbre soha,
  kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Azt értette belőle,
szégyenszemre hátráljon meg előre.
De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
más kárát tanulná meg a saját hasznán,
hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
előregázolna hátra az iszapba.
Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
és hogy ne hagyja a drága időt veszni,
elhatározta, már tegnap el is kezdi.

***
Kép: Pixabay

Vers:
https://fejlesztok.hu/mesek-es-versek/versek/455-romhanyi-jozsef-versei.html

2019. június 14., péntek

Monok István: A ​hagyományos világ átváltozásai


FÜLSZÖVEG:

A ​Magyar Királyságnak és az Erdélyi Nagyfejedelemségnek egy új európai rendezést (utrechti béke, 1713) követően – a Német-Római Birodalmon belül, a török kiűzése, a Thököly Imre, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette Habsburg-ellenes felkelés és szabadságharc után – vesztett helyzetben kellett elkezdenie az ország újjáépítését. Úgy, hogy az Európa nyugatibb feléről érkező modernizálási szándék ambivalens érzések mentén és csak részben valósult meg. A mindenki által üdvözölt változások mellett ugyanis a külső hatalom kiterjesztésének nem is nagyon leplezett kísérlete, sokszor gyakorlata visszatetszést keltett azokban a vezetőkben is, akik egyébként Habsburg-pártiak és katolikusok voltak. 

Az itt élők kulturális színvonalát minden erő emelni akarta, érdekükben állt. Nem volt mindegy azonban, hogy ezt kinek sikerül megvalósítani, és milyen szellemben. A bécsi udvarnak, vagy a magyar és erdélyi rendeknek? Utóbbiakon belül a főuraknak, vagy valamelyik egyháznak? 
Az összefogás mellett működött egyfajta versengés is, hiszen az ország fizikai és szellemi újjáépítését elősegítők társadalmi presztízse méltán emelkedett. A könyv, a könyvtár, az olvasás olyan eszköze volt a modernizációnak, amely mentalitást meghatározó erővel bírt, hiszen a könyvtár a potenciálisan megszerezhető ismeretek tára. Olyan ismereteké, amelyek tanúskodnak, emlékeztetnek, tanítanak. 
A kötet a XVIII. századi könyves világban bekövetkezett változások epizódjait villantja fel.


 A KÖTET ITT KAPHATÓ A KIADÓ WEBOLDALÁN KEDVEZMÉNYES ÁRON :)

MTA könyvtára, saját fotó

Tanulmányok a XVIII. századi magyarországi könyvtárak történetéhez - egészíti ki alcímében Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának igazgatója, az egri Eszterházy Károly Egyetem oktatója műve főcímét.
Azoknak, akik nem könyvtárosok, vagy nem tanultak könyvtörténetet mesélem, hogy Monok tanár úr személye élő legenda körünkben. Egyfelől szinte minden könyvtáros, könyvtárostanonc találkozott már a nevével, mert jelenleg Magyarországon sokan őt tartják a legnagyobb tudású könyvtörténésznek. Másfelől könyvei általában kötelező olvasmányként, vagy kiemelt ajánlott olvasmányként szerepelnek a tananyagban, így nálunk az ELTE-n is.

Vezető művelődéstörténészként eszméletlen publikációs listája van az MTMT-ben, vagyis a Magyar tudományos Művek Tárában, 92 oldalon, 919 elem tartozik Monok tanár úrhoz.
Életútja igen szép példakép lehet a fiataloknak is, 2017-ben jelent meg róla egy internetes újságcikk, ahol az építőipari szakközépiskolás indulásról beszélgetett az újságíró hölggyel.
 „Monok István évtizedek óta kutatja a XVII-XVIII. századi magyar művelődéstörténetet, magyarán azt, hogy annak idején mit olvastak a magyar főurak s mások, és ez miképp hatott a magyar társadalomra. Nincs olyan levéltár a Kárpát-medencében, ahol ne járt volna hagyatéki leveleket olvasva, hiszen azokból derült ki, volt-e könyv az örökségben.”
Saját könyvtára ekkor 22 ezer kötetet számlált, amit nem is csodálok, A hagyományos világ átváltozásai kötetben a rövidítve idézett szakirodalom 61 oldalt tesz ki.

MTA könyvtára, saját fotó

Nyilvánvalóan ennek a kötetnek, sajnos, nem lesz rajongótábora, olvasók hada nem fogja követelni belőle az újranyomást. Meg is értem, 5 fejezetben, kicsivel több, mint 30 tanulmányban foglalja össze a magyarországi könyv- és könyvtártörténet igencsak izgalmas kezdeteit.
Nem mondom, hogy gyorsan haladós olvasmány, mivel szakszöveget tartalmaz, de például nekem hihetetlenül nagy segítség lesz a januári záróvizsgámon, mert az egyik szóbeli tételem felét lefedi a tudásanyaga.


Mi magyarok, ha könyvtárról van szó, hajlamosak vagyunk Mátyás királlyal kezdeni a felsorolást, holott előtte volt még két híres bibliofíl tudós, Vitéz János bíboros, esztergomi érsek és az ő unokaöccse, Janus Pannonius. Mindkét művelt humanista nagyúr, nemcsak hogy Mátyás nevelésében, uralkodása kialakításában, ízlése megalapozásában segítettek, hanem önmaguk neve is fényesen ismert volt az akkori latin nyelvű európai tudóstársadalomban. Mikor aztán kiestek a király kegyéből, a könyvtörténeti hagyomány szerint Mátyás lelkesen rátette kezét a könyvtáraik anyagára, és Vitéz János, illetve Janus Pannonius könyvei képezték a Corvina-könyvtár alapját.
Még egy aprócska megjegyzés: habár manapság nagyon romantikus, idealista, tökéletes uralkodónak tűnik Mátyás, a róla kialakult legendák halála után nagyjából száz évvel kezdtek terjedni, és ebből kifolyólag igencsak nehezen hihető, hogy pontosak volnának.

Monok tanár úr tanulmánykötete jóval a török megszállás utáni időkkel indít, 1717.októberében, egy bajor nyomdász magyarországi hagyatéki leltárával. Elöljáróban tudni kell, hogy míg három részre volt szakadva az ország, a középső, török által megszállt területeken tilos volt az olvasás és a könyv, így a 16-17. században meglehetősen nagy volt az analfabétizmus.
Drágák is voltak a könyvek, míg el nem terjedtek a nyomdagépek, amelyek azonban a Habsburgok uralta királyi Magyarországon, illetve az Erdélyi Fejedelemségben működtek. 1526-ban a mohácsi csata utáni évektől megérkezett hozzánk is a reformáció, és a 16. században lassanként a protestáns hit lett az egyeduralkodó. A század végén azonban beindult az ellenreformáció, a hivatalos nyelv pedig egészen 1848-ig a latin volt.
A könyvbehozatal a 18. század elején fejezet részletesen bemutatja Budán és Pesten élő német könyvkereskedők hagyatékát, és bevezeti az olvasót a hazai cenzúratörténelmébe is. A második fejezet a református értelmiség olvasmányait taglalja, az iskolai könyvtárakról szóló tanulmányt a nagyegyedi kollégium 1764. évi katalógusa és a németalföldi kiadványok arányairól szóló értekezés kíséri.

Számomra nagyon izgalmas rész volt a hazai könyvtárosok szerepét ecsetelő, és a könyvtári nyilvánosság kialakulásáról szóló fejezet. Eddigi kutatások szerint, valószínűleg 1678-ban készült el az első magyarországi diák tollából származó, könyvtárakról szóló szakdolgozat. Szerzője a soproni Adam Gruberrel, a lipcsei egyetemen tanult, szakdolgozatának címe: „De bibliothecis.”
Az arisztokrata könyvtárak változásai fejezetet a központi gyűjtemények kialakulása, a szakkönyvtárak, tudományos könyvtárak és természetesen a nemzeti könyvtár megalakulásáról szóló tanulmányok követnek.

A könyvtárakban fellelhető könyvek nyelve egészen a reformkorig latin és német nyelvűek voltak, de az arisztokrácia esetében a francia és olasz nyelv is előfordult. Vicces tény, hogy például Descartes vagy Voltaire művei milyen sokáig üldözött, felfordító irodalomnak számítottak a cenzúra és egyes papok szemében is.
Igen izgalmas kérdés, és Monok tanár úr már több tanulmányában felvetette, hogy külön kell választani a könyvgyűjtést, bibliofíliát, könyvbirtoklást, attól, hogy melyik arisztokrata, vagy főpap mennyire olvasta, használta a könyvtárában megőrzött, fennmaradt kötetet.

MTA könyvtára, folyóiratolvasó, saját fotó 


„A könyvtár már az első gyűjtemények óta demokratikus intézménynek tekinthető. A mindenkori hatalom ugyanis általában nem fordít figyelmet arra, hogy a könyvtár a potenciálisan megszerezhető ismeretek tára. Olyan ismereteké, amelyek tanúskodnak, emlékeztetnek, tanítanak. Másképpen gondolkodni is, mint azt az éppen aktuális hatalmi szereplők szeretnék. Ha a hatalom szereplői ráébrednek erre az intézményi helyzetre, akkor következik be a könyvtárak pusztítása, az emlékezet kiiktatása, illetve a gyűjtemények tartalmi összetételének megváltoztatásával a társadalom agymosása.”

Ez az első bekezdés A szakkönyvtárak szerepe a tudományos kutatás szabadságának kivívásában – Egy európai történet, magyarországi példákkal című, 2017-es, könyvtáros szakkiadványban, a Könyv, könyvtár, könyvtárosban megjelent, de a kötetben is szereplő értekezésből.
Az MTA huzavonája talán akkor még nem kezdődött el, az OSZK, mint Nemzeti könyvtár felszabdalásáról meg rémálmok sem voltak, de Monok István már előre megérezte, megjövendölte a szomorú prognózist.
Talán még mindig van remény az eredeti állapotok megtartására, mert az MTA forrásainak hiánya bizony veszélyezteti a könyvtárának jövőjét is, melyet 1826-ban, Teleki József családjának 30 ezres állományával alapítottak.
Szívből drukkolok mindkét tudományos fellegvárnak, már csak azért is, mert ahogy a könyvtári gyakorlatomon láttam, megbízható hátteret biztosítanak a tudományos munkához. 


Köszönöm a könyvet a Kossuth kiadónak!

2019. június 10., hétfő

A hét verse - Weöres Sándor: Ének a teremtésről




Weöres Sándor:  Ének a teremtésről


Amikor Isten a világot szülte, 
a mindenség az ujjára fagyott. 
Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne, 
föléjük gyujtotta fönn a Napot. 
Recsegtek a jegek, 
amint a tűz-gyerek 
fölfele tört. 
S éledt a föld. 
A lánggömb kék útján végiggurult, 
aztán a tükröző mélységbe hullt: 
habokra ráhajolt, 
szikrázva fuldokolt, 
pirosan elhasadt, 
mint aki sugarat 
többé se hint – 
de reggel visszatér az égre megint. 

És ahogy a Nap a hevét kifújta, 
a szinekbe-bomlott világra újra 
árnyék hajolt. 
S fölkelt a Hold. 
Ujjasan elomló 
éjszakai fény, 
szelid helytartó 
a király helyén. 
Míg hajnal előtt 
szunnyad a színek csokra, 
fehér legyezőt 
terít a habokra. 
Az örök szerelmet példázza ő: 
dagad és apad, de mindig visszajő. 

S hogy fény legyen itt lenn 
ha a Hold kiapadt: 
kigyujtotta Isten 
a csillagokat. 
Nem-változók, aprók, kemények: 
örök szeretetről beszélnek. 
S ha burkot vonnak az égre a rémek: 
eltűnnek, aztán megint visszatérnek. 

A világ világolt élettelen. 
Hiányzott mindenből az értelem. 
Hogy legyen, aki épít, rombol, 
ember készült hóból és koromból: 
szájában édesség, 
fejében fényesség, 
szivében lüktet a vér 
s mindegy, hogy mi neve, 
boldog-e, szives-e, 
kinek a kedvese: 
elmegy és vissza se tér.

***
Kép: Pixabay
Vers: https://moly.hu/karcok/1258565

2019. június 7., péntek

Párhuzamos univerzumok - Képzelet és tudomány


FÜLSZÖVEG:

Elpusztíthatja-e ​holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek?
Három éve jelent meg A sci-fi politológiája című ismeretterjesztő könyv. A tanítva szórakoztató kötet jól ismert tudományos-fantasztikus filmek, sorozatok és regények segítségével világított meg mindenkit érdeklő és érintő társadalmi, politikai problémákat. A szintén társadalmi kérdéseket vizsgáló Fantasztikus világok, majd a pedagógiai szempontokat megjelenítő Nevelj Jedit! a szerzők, a vizsgált műfajok és a felhasznált tudományos eszközök körét is kinyitotta.

A Párhuzamos univerzumok tizenöt tanulmánya a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkozik. A műfaji sokféleség mellett a kötet fő újdonsága, hogy a társadalomtudományok mellett a természettudományok kiváló és elismert magyar képviselői is képviseltetik magukat benne. Az új kötetekben így nemcsak politológiai, pedagógiai, jogi, közgazdaságtani és viktimológiai, de pszichológiai, csillagászati, asztrofizikai vagy éppen geológiai szempontok is hangsúlyosan megjelennek.
A kötet szerzői: Bokor Nándor, Filippov Gábor, Flach Richárd, Gáspár Attila, Hraskó Gábor, Miyazaki Jun, Lápossy Attila, Nagy Ádám, Orosz László, Pirkhoffer Ervin, Pongrácz Máté, Radó Péter, Torbó Annamária, Tóth Csaba, Vancsó Éva, Vinkó József, Zsótér Dániel.


A KÖTET ITT KAPHATÓ A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN :)


Forrás: www.facebook.com/athenaeumkiado

Kikerestem a blog bejegyzései közül, épp a tavalyi Könyvfesztiválra jelent meg a Nagy Ádám  szerkesztésében, a Nevelj jedit! című ismeretterjesztő kötet, amely sorozatot Tóth Csaba által összeállított A sci-fi politológiája és a Fantasztikus világok kötetek előztek meg.
Úgy néz ki, hogy hála az egyetemi oktatók publikálási kötelezettségeinek, még van a tarsolyukban számos érdekfeszítő tanulmányötlet.
Mivel nekem a tavalyi kötet is tetszett, habár nem minden írás, nem volt kétséges, hogy amint lehet, szívesen jelentkezek majd a kiadónál ajánlót írni, sőt az előző két könyvet is várólistára tettem.
Már csak egy megfelelő ekönyves akciót kell kifogni hozzájuk…

Párhuzamos univerzumok, Képzelet és tudomány hirdeti az alcím. Minden egyes rész önálló írásmű, tudományosságra törekvő tanulmány, egyedi megállapításokkal, sokszor meghökkentő kiindulási pontokkal. Ismét nem olvastam el minden fejezetet, és nem azért, mert nem érdekeltek volna, hanem azért, mert sajnos nem ismerem a hozzájuk kapcsolódó fandomot, így nem tudnék róluk érdemben nyilatkozni.
Talán mondanom se kell, idén is Harry Potter világában kezdtem, még az előszó elolvasását megelőzve is. Once a Potterhead, always a Potterhead – ugyebár.
Lápossy Attila az ELTE ÁJK Alkotmányjogi tanszékén egyetemi tanársegéd, Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának gyermekjogi osztályvezetője. (mellesleg megjegyezném: az ÁJK weboldalán elavult a róla szóló információ)


A regényekben és filmekben bemutatott gyermekjogi helyzetek a tanulmánya fő témája, Rowling által megteremtett világot az ENSZ Gyermekjogi egyezményével párhuzamosan vett górcső alá. Magyarország 1990-ben írta alá a Gyermekjogi egyezményt, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Ezek alapján a gyermekek jogai a következőképpen csoportosíthatók avagy a “3P modellje”: minden gyereknek joga van 1., Védelemre (Protection), 2., Ellátásra, gondozásra (Provision) és 3., Részvételre (Participation).
Szerintem akik olvasták a könyvsorozatot, kapásból tudnak Harry életéből mondani olyan helyzeteket, amikor ezek az alapvető jogai megsérültek – pont e miatt nem igazán értettem egyet a tavalyi Nevelj jedit! kötetben szereplő állítással, hogy Dumbledore lenne Roxfort legjobb tanára.
A legmanipulatívabb talán inkább, nem kissé felelőtlenül helyezte el Harryt nagynénjénél.


Miyazaki Jun félig japán, félig magyar onlineszakértő a számomra nagyon kedves Star Trek sorozatok világába kalauzolt el, ahol a galaxis legstabilabb szuperhatalma a Bolygók Egyesült Föderációja. Elemzésében nemcsak hogy végigvette az összes ST sorozatot, vagy filmet, nagyszerűen nosztalgikus érzéseket ébresztve bennem, hanem olyan fogalmakat is kifejtett, hogy mi a szuperhatalom. Nagyon érdekes volt azt olvasni ebben a tanulmányban, hogy a Star Trek politikai felosztása, a bolygók konföderációja az Európai Unióra hasonlít.

Éppen ugyanannyira meglepett Gáspár Attila összehasonlító birodalomtudománya, ahol a Star Wars világát az antik Római Birodalomhoz viszonyította.
„Ez a tanulmány a Csillagok háborúja világának Galaktikus Birodalmába invitálja az olvasót. A cél nem más, mint megérteni a Birodalmat az elitek és társadalmi csoportok közti viszonyok  változásán keresztül. Három fő állításom: 1. a Birodalom a császárság létrejötte pillanatában már évek óta létezett, csak éppen köztársasági államforma mellett; 2. a Birodalom szűken értelmezett időkeretében sem kizárólag az uralkodó akarata érvényesült, hanem nagyon finom és többszintű hatalmi egyensúly működtette a rendszert, és ennek megbomlása okozta a vesztét; 3. a Birodalom radikális társadalmi változásokat hozott, amelyeknek széles tömegek voltak tényleges haszonélvezői, még akkor is, ha a rendszer súlyosan diszkriminatív volt más rétegekkel szemben.”


Forrás: www.facebook.com/athenaeumkiado


Utazás az elképzelt világokban, avagy a sci-fi földrajza címet adta Pirkhoffer Ervin, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézet egyetemi docense értekezésének. Meglehetősen szakmai szemléletű esszéjében a Star Wars, Star Trek és a Dűne könyvek, sorozatok világa mellett említésre kerül a Pitch Black (Riddick filmek), Csillagok között helyszínei is, de a két kedvencem az Armageddon vagy a Mentőexpedíció filmek is.

Vinkó József asztrofizikus, MTA doktora pedig még tovább fokozta a tudományt, pontosabban a csillagászatban mélyed el elemzése során. Kozmikus katasztrófák – forgatókönyvek a megsemmisülésre című fejezet két igen közkedvelt és gyakran használt világvége jelenetet vizsgált, a mindent elnyelő szupernóva esetét és az aszteroidabecsapódás realitását, illetve lehetséges hatásait.


Mutattam AniTigernek, hogy a moly merítés Young adult zóna forrásként szolgált Nagy Ádám és Torbó Annamária kortárscsoportokat elemző tanulmányában, amelyik fejezet mondjuk kissé (nagyon) spoileres, nem ártott volna valami figyelmeztetés az elejére.
No nem mintha valaha is be akartam volna fejezni az Éhezők viadala trilógiát, nekem elég volt az első résznyi Katniss pompás személyiségéből, de a tanulmánynak köszönhetően már nem kell elolvasnom, megnéznem az Alkonyatot sem.

Két nagyon izgalmas fejezetet hagytam ajánlóm végére, Filipov Gábor jegyzi Margaret Atwood: A szolgálólány meséje című zseniális művének politikai elemzését, melyet a diktátorokról, demokráciákról, elnyomó rezsimekről írt. Külön izgalmas volt, hogy én ezt a fejezetet az ELTE ÁJK épületében olvastam el múlt szombaton, míg a lányom nyelvvizsgáját írta.

A Roboraptor két szerzője, Pongrácz Máté és Zsótér Indi Dániel foglalkoznak az egyik legkomolyabb morális témával elemzésükben, a fajizmusról írnak Pierre Boule A majmok bolygója regénye, és a belőle készült filmadaptációk, képregények kapcsán. Mitől ember az ember? kérdés talán évezredek óta birizgálja a gondolkodó értelmiségek, tudósok fantáziáját, a két szerző választ sugall az ő szemszögükből.


Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Sci-fi és fantasy olvasóknak, ismereteik kibővítéséhez, eljövendő sci-fi és fantasy íróknak, fanfiction íróknak. És persze minden rajongónak, geeknek, akik csillogó szemekkel olvasnak tovább, még a kedvenc fandomjukról, merengnek el általuk észre nem vett apróságokról.


Forrásom volt:
https://roboraptor.24.hu/2019/05/20/parhuzamos-univerzumok-konyvkritika/
https://mindennapkonyv.hu/interju/radio/beiratkoznal-roxfortba-dr-nagy-adam-eloadasa-parhuzamos-univerzumok-c-kotet-kapcsan




Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

2019. június 3., hétfő

A hét verse - Juhász Gyula: Alvás előtt



Juhász Gyula: Alvás előtt


Esténkint – régi keresztény szokás volt – 
Számot vetek a lelkiismerettel: 
Mit tettél ember, mit vétettél ember? 
És mit nem tettél ember, most felelj?

Csordultig mindig a szív, e nagy kehely. 
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman 
És álmosan, mert minden áldott reggel 
A régi vágy von: kelni napkelettel. 
Azután mentél, mert az élet: menni, 
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.

És mit vétettél ember? Ember voltál 
S embernek lenni: siralmas való már 
És dicsőséges. Mint a csillag csillag 
S a rög csak rög, az ember is csak ember. 
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel, 
Amíg az élet mégis tűrhető, 
Míg ébredésre kedv van és erő. 
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad, 
De új igét még mondhat és ha lankadt 
Szegény karod az ölelésre, lelked 
Ölelni tud jövőt, világot, embert.

***

Kép: Pixabay
Vers: Gabó karca
https://moly.hu/karcok/1258047

2019. június 1., szombat

Havi zárás: ez volt 2019.május








Gyorsan kiemeltem az olvasmánylistámat, hogy tudjak mesélni, ugyanis május nagyon gyorsan, és rengeteg élménnyel telt el.
Először is: túl vagyok az Egyetemen! :)) Legalábbis órára biztosan nem kell többet bejárnom, várom az utolsó jegyem beírását, és aztán megkaphatom az abszolutóriumot. Szakdolgozatot ősszel írok, illetve záróvizsgát januárban teszem le, ami annak a fényében, hogy a csoporttársaimnak június 12-én lesz, én meg itt vagyok a három gyerekkel megint férj nélkül - meglehetősen bölcs döntés volt a halasztás tőlem.


No mindegy, már hozzá vagyunk szokva az apamentes léthez, évente minimum egyszer, de néha többször is előfordul, hogy vidéken elérhetetlen távolságban dolgozik G., csak a legkisebb gyerek fogja hiányolni az ovis ballagásán.
Twitteren a követőim olvasták, hogy voltam egy szakkönyvtárban állásinterjún, és én vontam vissza, egyfelől a férjem távolléte miatt (élmény lenne most betanulni!), másfelől a munka felkínált feltételei miatt. De mindenesetre tapasztalatnak jó volt, hogy miket kérdeznek egy könyvtáros interjún, és persze legalább frissítettem az önéletrajzomon.



Májusban több családi programunk is volt, a fentebb beillesztett Lego kiállítás (Természettudományi Múzeum) volt az egyik, a másik egész napos nyüzsgés pedig gyereknapon a Tropicarium volt.
Mint látható, a rája is kíváncsi volt a gyerekekre, de a gyerekek is a rengeteg vízi élőlényre. Szerencsénk is volt, épp akkor volt etetés, mikor a víz alatti folyosón álltunk, pont láttuk, hogyan és mit esznek a különböző halak. 

A hét versei rovattal valahogy sikerült 13 bejegyzést posztolnom májusban, ez idén eddig a csúcs, amit viszont le is fogok venni heti max. két posztra. Hétfőnként jön majd a szokásos vers, ha jól rémlik, akkor beidőzítettem júliusig; péntekenként pedig érkeznek a könyvajánlók. 
Az utolsó két recipéldányt olvasom a könyvfesztiváli halomból, de nyárra nem is tervezek semmit se vállalni - első látásra 20 olvasatlan könyv tornyosul a hálószobában. 


Májusban a birtokomba került hat könyv, de csak egyet vettem, Viktor Pelevin: Kristályvilágát, amit ki is olvastam. Katie Fforde könyveket egy Instagram nyereményjátékon nyertem, @mybookbubble Noémitől, ami teljesen meglepett, sosem szokott szerencsém lenni. Mindenesetre lesz mit olvasni a nyáron, csajos-romantikus könyvek már kézközelben, csak a strandidő kell hozzájuk :)
A maradék két könyvet pedig ingyen hoztam el a Péceli úti könyvtárból, Kónya Judit Szabó Magda monográfiája nagyszerű adalék lesz az életmű olvasás mellé.




Egyébként mire Ti ezt a bejegyzést olvassátok, én már úton leszek egy könyvesbolt felé, hogy át tudjam venni az idén nagyon várt reprintet, előrendelésemet, Neil Gaiman és Terry Pratchett közös művét, az Elveszett próféciákat ;)

Ilyen gyöngyszemeket tartalmaz a regény, amit már kétszer olvastam, de ezer százalék, hogy most újra fogom:
"Azirafael volt az első angyal, aki számítógépet vett. Olcsó, lassú jószág volt, agyondicsérték, hogy ideális egy kisvállalkozó számára, Azirafael pedig szinte vallásos tisztelettel vezette rajta a könyvelését, ami olyan kínosan precíz volt, hogy az adóhatóságok röpke pár év alatt ötször is teljes kivizsgálást tartottak nála azt gyanítva, hogy minimum egy hullát rejteget a lakásában."


2019. május 31., péntek

Rubin Eszter: Árnyékkert



FÜLSZÖVEG:

Az ​Árnyékkert egy pár és egy család harminc évet felölelő, sodró lendületű, fordulatos krónikája. Az 1980-as években kezdődő, és napjainkig ívelő történet két főhőse, Gyuri és Lia kamaszkori szerelemből lépnek át a házasságba. Eleinte jól alakul az életük, a rendszerváltás lehetőségeit megragadva igyekeznek boldogulni, és lépésről lépésre jutnak előre. Gyermekeik születnek, karriert és házat építenek, ám az otthonuk falán egy napon repedés jelenik meg. Ettől fogva különös, rejtélyes módon a kapcsolatuk és az életük is repedezni kezd. A házuk mintha önálló életre kelne, a dolgozószoba külső fala eltűnik, sűrű borostyánból nőtt függöny zárja el a nappaliba nyíló ajtót – a mágikus hely mindenkit megbabonáz és hatalmában tart. 
A szereplők szélsőséges érzelmek rabjaivá válnak, egyre inkább az elemi ösztönök és nyers érdekek vezérlik őket, sötét titkokat rejtegetnek, megcsalnak és megcsalatnak. A romlás feltartóztathatatlannak tűnik, hatalmas léptekkel halad, és felfal mindent, ami útjába kerül. 

A regény fejezetei, az évszakok és a természet változásait követve fokozatosan tárják fel a családtagok közti kapcsolatok mélyrétegeit, az önsorsrontás és élethazugságok széles skáláját jelenítve meg. Egyszerre lebilincselő és hátborzongató követni, ahogy a harmonikus együttélés fokozatosan pokollá válik. A szerző mindezt az elmúlt évtizedek magyar valóságának társadalmi tablójára rajzolja fel, kiváló arányérzékkel vegyítve a realitás és a misztikum elemeit. Rubin Eszter családregénye, ez a sokféle olvasatot és értelmezést kínáló, sejtelmes hangulatú mű szimbólumokban gazdag, mágikus erejű szövegével a kortárs próza magával ragadó darabja.

A REGÉNYT ITT LEHET A KIADÓ OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN MEGVÁSÁROLNI ;)



"Van úgy, hogy a lián egyszerre több fán is megkapaszkodik, s az eredeti támasztékul szolgáló fa pusztulása után is tovább növekszik. Jelentős fényigénye miatt elképesztő tempóban törekszik felfelé, mindent legyűr, lehúz, altat, befed. Végül, miután árnyékba borított minden elfoglalt területet, s a gazdanövény az örök félhomály birodalmában pusztulásra ítéltetett, tovább terjeszkedik. Rendkívül életképes."


Kicsit nehéz helyzetben vagyok a mai ajánlóm megírásakor, mégpedig azért, mert roppant fordulatos, kiszámíthatatlan Rubin Eszter családregénye, és én nem fogok tudni ahhoz mérten megfelelő szavakat találni. Tehát előre is bocsánatot kérek, nem biztos, hogy elég koherens lesz a véleményem – de, legalább majd kiolvasható belőle, hogy milyen hatással volt rám a könyv ;)

A történet 1980-ban indul, levélváltásokból derül ki az olvasó számára, hogy mennyire lángoló, mindent elsöprő szerelembe esett egymással Molnár Kornélia (Lia) és Stark Gyuri. A tizennyolc éves lány még érettségi előtt áll, már cigizik, vermuthot iszik egy presszóban a barátnőivel, tehát nem az eszményi feleséganyag, viszont dekoratív és hatásosan fecseg. Gyurival való megismerkedésekor még egy másik fiú szerelme, a fiú a műegyetemi felvételi előtt, katonaként szolgál. Kettőjük levelezése előbb baráti, aztán lassanként egyre biztosabban szerelmi hangba megy át, míg Lia előző pasija, Gyuri volt katonatársa, barátja a lánnyal való szakítás után öngyilkosságot próbál meg. 

Rubin Eszter regénye tele van útjelzésekkel és szimbólumokkal, azonban én csak az utóbbiakról fogok írni, mert nem szeretnék spoilerezni. Lia és Gyuri szerelme többször is akadályba botlik, még a házasság előtt is, ebből az első András öngyilkossági kísérlete. Aztán a Molnár szülők megpróbálják eltiltani lányukat Gyuritól, majd még az esküvő előtt mindkét szerelmes megcsalja egymást. 
A legérdekesebb, legszemléletesebb jelkép, hogy nem kellene ezt a kapcsolatot erőltetni viszont az a pillanat, mikor Gyuri kezéről lecsúszik a jegygyűrűje zuhanyzás közben..
Természetesen kihalássza a csatornából, de én a helyében ezt nagyon rossz előjelnek vettem volna. 

Mindennek dacára, a szerelem mégis kitart, házasság lesz belőle, majd rövidesen érkezik a fiatal pár életébe lányuk, Sára. Lia nem bír magával, nyughatatlan, mindig új tanulmányokba, hobbiba kezd, míg Gyuri vállalkozó lesz, és elkezdi felépíteni cégét. Egy zavaró mozzanat után ikerfiúk érkeznek a családba, Stark Gyuri pedig kiválasztja az eljövendő családi otthon színhelyét a Zergehegyen. 
Habár a ház építése nem zajlik minden probléma nélkül, Gyuri elengedi a füle mellett a figyelmeztető hangokat, amelyek egy régen eltemetett kútból szállnak fel hozzá. Nem menekül, se a hegyről, se a családjából.


Régebbi ismerőseim tudják rólam, hogy évekig dolgoztam ékszerboltokban, ékszer nagykereskedésekben is, és ott láttam már Stark Gyurihoz hasonló férfiakat. Meglehetősen érdekes tény, de attól még igaz, hogy Magyarországon is lehet megfelelő vállalkozást űzve milliárdos valaki önerőből, de gyakran ez nem hozza el a boldogságot. A nagy vagyon, a rongyrázás, a feltűnően szép vagy kikapós feleség, a partizás mint a lepkét a fény, vonzza a léhűtőket, magukat barátnak hazudó álszent ingyenélőket. Az illető milliárdos, akit én ismerek, aki az esküvőmön még ott táncolt nála fiatalabb nejével, egy évtized után vagyona töredékét tudta csak, nagy nehezen megtartani. 

Lia, a feleség magában megérne egy ajánlót, mert a regény nőalakjai közül, azt hiszem, sejtem, hogy ő lesz az, aki a legtöbb olvasóból reakciót fog kiváltani. Mégpedig valószínűleg utálkozást, a férfiak hidegrázást fognak tőle kapni, mi meg nők, szidni fogjuk, de szerintem életében mindenki legalább egyszer találkozott egy hozzá hasonló lénnyel. Lia tipikusan az a nő, akitől a fiús anyák féltik a fiaikat, akit közelebbről megismerve az ember legszívesebben elkerülne, de ő liánként csimpaszkodik a fény felé, hírnév felé, ki tudja milyen célból. 
És amikor már az olvasó túljut a számomra nagyon misztikus végső mesén is, ami Gyuri későbbi szerelmét, Hannát illeti, olyan csattanója van a regénynek, hogy azt tessék elolvasni! :P mert hogy nem árulom el, de én biztosan nem számítottam rá, holott tényleg visszanézve, ott voltak az útvezető jelek. 

Ez egy roppant okosan megírt, nagyon olvasmányos, rengeteg kérdést felvető, misztikus családtörténet, kiszámíthatatlan végkifejlettel. Igazi 5 csillagos, meglepő élmény volt. Szívből ajánlom ;)


Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!


2019. május 28., kedd

Szeifert Natália: Az ​altató szerekről




FÜLSZÖVEG:


A második kötetével jelentkező Szeifert Natália a magyar kortárs irodalom által kevésbé ismert világot mutat be az olvasónak Az altató szerekről (Ágyregény) c. könyvével. A kortárs magyar irodalomban szokatlan hitelességgel és mélységgel ír a testről és a nőiségről, miközben nem akar sem dogmatikus, sem küldetéstudatos lenni. De elmondhatnánk ugyanezt a könyv számos további témájáról, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságig. Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmesélés, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen egy-egy fontosabb pillanatban találkoznak, a regényt átjárja e feszültség, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését.





Ismerős művéről jóval nehezebb ajánlót írni, mint ismeretlen íróéról, egész egyszerűen azért, mert már volt egy feltevésem, elképzelésem az írásmódról, stílusról az addigi kommunikációnkból.
Natival mi twitterpajtik vagyunk, már homályba vész, hogy melyik bejegyzése nyomán kezdtem el őt követni, és persze arról sincs fogalmam, hogy minek köszönhetem a megtisztelő viszonzást.

Itt a blogon belinkeltem a követett blogok között Nati lapját is, ami egy netes napló, hol hosszabb, hol rövidebb posztokkal, ilyesfélével: 
"Feléljük a bolygó energiakészletét, megsemmisítjük a természet önfenntartó rendszerét, kilyukasztjuk az ózonréteget, pet-palack szigeteket képezünk az óceánokon, nejlonzacskóba fojtjuk a madarakat, Japánban új császár ül a trónra, ezzel új időszámítás kezdődik.
Éldegélünk a Földön."

Tavaly volt egy időszak, gondolom a Merítés zsűridíj hajrájában, amikor több molytag egyszerre esett neki Az altató szerekről regénynek, és keserítette el íróját az értékeléssel. Akkor azon beszélgettünk, hogy mennyit tud számítani egy fél csillag a szerzönek, és most megkövezhetsz Nati, de én is csak 4,5 fogok jelölni. Mégpedig Zelma miatt, vagyis hát azért mert a történet egyik szereplőjét nem éreztem magamhoz közel, a róla szóló részeket csodálkozással, iszonyodva, és sajnálkozva olvastam. 

Miről szól a regény? 
Tulajdonképpen olyan ez a két nő, mint egy pénzérme, fej és írás, színe és fonákja egy szövetnek. Rendkívül sokféle női sors létezik, Zelma és Zsuzsa csak egy-egy lehetséges utat járnak be ezek közül. 
Az számomra nem derült ki, hogy pontosan hány év korkülönbség van a két szereplő között, lehet, hogy csak a rendezettebb háttér, szokványosabb életvitel miatt tűnt Zsuzsa 5-10 évvel idősebbnek Zelmától. 
Mindketten fiatalon veszítik el egyik szülőjüket, Zsuzsa az apját, Zelma az édesanyját. A kettőjüket még összekötő kapocs pedig Zsuzsa apukájának boltja, az Antik, ahol nevéhez hűen antik bútorokat, tárgyakat, könyveket lehet venni. Zelma egyetemi oktató apukája onnan hozott neki egy mesekönyvet, még gyerekkorában. A lány eltört kézzel sétál be egy nap, a már félig kávézóvá átalakított antikboltba, ahol csak merednek egymásra Zsuzsával, mert ismerősnek tűnnek egymásnak. 

Ennyi bevezető után kezdődnek a párhuzamos, visszaemlékezéssel bőven tarkított életmesék, rengeteg idősík volt a történetekben. Előfordult olyan, hogy az egyik szereplő múltját olvashattuk, aztán jött a másik szereplő jelene, a kötet aktív figyelmet követel az olvasótól is. 
Rengeteg okos megállapítás van a szövegbe ékelve, mondjuk erre számítottam is, Natit ismerve, például ilyesmik: 
"A magam tempójában megyek majd, ahogy megszoktam (adagio), nem veszem tudomásul az utasítást a város partitúráján."


Mint írtam, nekem Zsuzsa sorsa ismerős, mondhatni kézközelből, bár reménykedem, lekopogom, hogy a megcsalatás nem. De igen, az anyaság, munka, feleség, házimunka mókuskereke mellett is bőven marad hiányérzet az emberben, és rácsodálkozás is, hogy nem ilyen lovat akart az ember.
Az is ismerős volt, hogy jó dolgában mit nyavalyog, ha pénz van, akkor minden van - gondolja a külvilág, holott ha az alapvető szükségletek megvannak, akkor az ember szinte természetesen feljebb kívánkozik a Maslow-i szükségletpiramison. 

Zelma Zsuzsához képest nem csak a sorsában különbözik, hogy apja halála után csak a magány jut neki, hanem a depresszióra való hajlamában is. Szerencsétlenebb a fiatalabb főhős, egy viszony után szinte sose tud aludni, az altatószerek is egyformán összekapcsolják a szereplőket. Zsuzsának kevesebb kell, Zelmának több bogyó, Zsuzsának több jut az élet napfényesebb oldalából, Zelmának kevesebb. Mindketten melankolikus beállítottságúak, mindkettőjük mellett ott áll egy-egy barátnő, habár a sors ebben kárpótolja Zelmát, neki Mara állandóbb társa, mint Zsuzsának Orsi. 

Végtelenül sajnáltam Zelmát míg a szerelmet, vagy akár a pillanatnyi kéjt kergette, és nem mondhatnám, hogy nem lepett meg a rengeteg szex, mert de, igen. Időnként vulgáris a történet, nem is a dolgok testiségével, bár néhol azzal is, hanem inkább azzal, hogy mekkora sivárság, lelki szárazság marad Zelmában bármilyen forró szexjelenet után. A kötet végére megleli ő is a szerelmet, vagy valami hasonlót, de igazából azzal se jár jól, talán a szeretetéhsége, kínzó kötődéshiánya miatt. 
Nem kell hozzá Nobel-díjas kutatónak lenni, hogy az olvasó megértse, a két nő sorsa látlelet a fejlett, fejlődő, nyugati, mi társadalmunkról.

Kedvcsináló idézetek:
"A város lapos lett, mint egy pingpongasztal, a házai lecsukódtak, mint a panoráma 
mesekönyvemben a falak, a nappal és az éjszaka alig különbözött egymástól, 
éppen csak az éjszaka volt valamivel kontúrosabb, az élesebben világított objektumai dombormű-szerűen léteztek, ott voltak, de körbejárhatatlanul, és nappalra megint egészen eltűntek, mintha hason kúszva éltem volna az életem, nem tudtam fölemelni a fejem."

*~*

"Az arca egy gyűrött papírzsepire emlékeztetett, ahogy hátradőlve hallgatott, pedig annyira még nem lehetett öreg. Gondolom, csak összegyűrődött az életben."

*~*~*

"Nem akarok elvonulni a világtól és befelé nézni, mást sem csinálok az utóbbi időben, mint befelé nézek, és ott nem találok a kétségbeesésen kívül semmit."

2019. május 27., hétfő

A hét verse - Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén




Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén 
ki gyújtja s oltja csillagod 
csak az nem fél kit a remény 
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem 
ez a megtartó irgalom 
a gondviselő félelem 
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén 
vajon amikor zuhanok 
meggyújt-e akkor még az én 
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy 
sötétlő maggá összenyom 
s nem villantja föl lelkemet 
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén 
mondják úr minden porszemen 
mondják hogy maga a remény 
mondják maga a félelem

***
Kép: Pixabay

Vers: https://moly.hu/karcok/1261055

2019. május 24., péntek

Bauer Barbara: Kétszáz ​éves szerelem




FÜLSZÖVEG:

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli.

Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését.

 Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

A REGÉNYT ITT LEHET A KIADÓ OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN MEGVÁSÁROLNI ;)


https://www.facebook.com/jaffakiado/

Vannak könyvek, amik a mondanivalójukban különlegesek, vannak olyanok, amik a stílusukban. Létezik azonban egy ennél is különlegesebb kategória, mikor mind a történet egyedi, mind a nyelvezet kivételes, és nálam most Bauer Barbara könyve ez utóbbi volt. 
Ritkán szoktam boszorkányokról szóló könyveket olvasni, még ritkábban olyat, ami egyszerre misztikus, másfelől viszont romantikus, de mégis a feminista szál sem áll távol tőle.

A kötet eleje Szegeden kezdődik, 1728-ban, egy boszorkányégetéssel, de meglepő módon egy férfi szemszögéből. 
Aztán váltunk át tulajdonképpeni főhősünkre, Szentirmai Róza egy 30 feletti fiatalasszony, aki bába Istenhátán, a furcsa nevű szülőfalujában. Évszázadok óta öröklődik a bábaság szakmája a családjukban, már gyerekkorában elviszi őt édesanyja magával a szülőágyak mellé tanulni. Mondhatni, ebbe a munkába nő bele, az összes élettapasztalatát átszövi mindaz, amit édesanyjától ellesett. De Róza különleges is, hátán van egy sajátságos anyajegy, folt, amiről úgy tartják a felmenői, hogy a boszorkánysághoz van köze. 
Sem Róza édesanyja, sem nagynénje, Boris, sem maga Róza nem gyötrődnek attól a tudattól, hogy mágikus képességűnek tartják őket a faluban. Róza a történetben sokszor csak katalizátor egy-egy sorsban, édesanyja is inkább csak elindítója egy-egy folyamatnak természetgyógyászati szereivel, mert tudják, érzik jól, hogy a legtöbb embernek csak választani, dönteni nehéz. 

Róza kicsit (nagyon) önfejű, önálló teremtés, és rögtön a kötet elején több tragédiát is átél. Jelen időben, 1928-ban történik meg a házának leégése, amiért aztán kénytelen gyerekestől átköltözni nagynénjéhez, Boris nénjéhez. Többször is visszaemlékezik múltjára, arra, hogy mit tanult, hogyan tanult édesanyjától, miket látott, tapasztalt a szülőágyak körül; illetve a helybeli báró fiára, Miklósra és annak feleségére. Az idősíkok sokat keverednek, figyelmesen kell olvasni, pláne mert Róza talál egy bőrkötéses könyvecskét a leégett házában, amivel pedig a kétszáz évvel azelőtti, valószínűleg felmenője, Anna naplóját. 
Az emlékkönyv azonban meglehetősen misztikus eszköz, beláthatatlan kalandokat indít el Róza életében, főképpen akkor, mikor elutazik Szegedre, hogy rátaláljon Anna boszorkánymáglyájára. 



https://www.facebook.com/jaffakiado/

Őszintén megmondom, kicsit lassan olvastam el a regényt, és nem azért mert ne lenne olvasmányos. A történet rögtön, az első 50-60 oldalon megfogott, de még az utolsó egyetemi nap előtt kezdtem bele, és félre is tettem, mert vagy Róza meséjére koncentráltam, vagy tanultam… az meg fontosabb volt. 
Aztán újra belekezdtem és szinte le sem tettem a regényt, mert fordulatos, kiszámíthatatlan kettő apró részletet leszámítva, és nagyon gyors lefolyású cselekménye van. Mint már említettem, több idősíkon folyik a történet, a végére kapcsolódik össze 1728 és 1928, Anna múltja és Róza jelene, mégpedig meglehetősen érdekes módon. 
Nem spoilereznék, de igazából az összekapcsolódás pillanata volt az a pont, mikor én nem tudom azt ajánlani, hogy ez könyv mindenkinek való. Nyitott szívvel, elmével kell olvasni a benne történő csodát, ami az előrelátható szerelmi szál mellé társul.

A regény nyelvezete nagyon szép, nekem már az Élet hangjá-ban is nagyon tetszett Bauer Barbara választott stílusa, a női karakterek lelkiereje pedig hihetetlenül találó, semmi sem giccses, még a szerelmi hevület sem túlírt. Róza és Miklós tánca, csókja az egyik legszebb szerelmi évődés, amit az utóbbi időben olvastam. Nagyon képszerűek a leírások, kedveltem a mellékszereplőket is, különösen Boris nénjét és a szegedi pincért. Az egyik az éleslátásával emelkedett ki, a másik meg szállította a humort.

Rendkívül könnyű belefeledkezni ebbe a könyvbe, aminek még muszáj megdicsérnek a borítóját, külalakját is. Csodás ez a régies, barnás színvilág, amivel ha jól számoltam, már hatodik kötetét adják ki Barbarának, mert nagyon illik hozzá. 
Az egyetlen kifogásom, mert telhetetlen olvasó vagyok, hogy a következő kiadást érdemes lenne egy 1728-as és 1928-as Szeged térképpel kiegészíteni, hogy ne csak a helyi olvasók tudják, melyik helyszín minek felel meg. De ahogy több szegedi könyvmolyt láttam már leírni, nekik igazi kincsesbánya, csodanapló eme regény. 



Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!