Library Thing, Moly, Goodreads, több nem jut eszembe

Olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos és soha nem fogsz unatkozni. Joanne Harris angol író véleményét idézem, aki szintén nagy könyvmoly az írás mellett.
Habár maga a könyvolvasás tevékenysége önállóan zajlik, de rengeteget tud adni egy olvasmányélményhez, ha van kivel megbeszélni azt, vagy vannak az olvasóhoz hasonló ízlésű könyvmolyok, és új műveket ajánlanak az embernek. Hiszen eredendően társas lények vagyunk, szívesen osztjuk meg akár a pozitív, akár a negatív érzéseinket.

A könyvmolyok két legnagyobb könyves Paradicsoma, közösségi oldala a méltán világhíres Goodreads.com, illetve kis hazánkban a Moly.hu.
Először az volt az elképzelésem, hogy erről a két oldalról fogok írni, de pár vicces kedvű csoporttársam az eredeti cím mellé odaírt egy félmondatot, ami új utakra vezetett engem.

Library Thing, Moly, Goodreads, több nem jut eszembe – ez az apró megjegyzés igen elgondolkodtatott, mert a napokig tartó kutatás előtt tényleg nem ismertem én se másik könyves közösségi oldalt.
De immáron igen, ezeket a frissen talált kincseket szeretném bemutatni 5-10 mondatban.

aNoobi

"Together we find better books" Együtt jobb könyveket találunk - ígéri a 2006-ban alapított, 20 országban jelen lévő, mégis inkább az olasz olvasók körében népszerű oldal.
Az aNoobi név eredete latin, Anobium punctatum magyarul kis kopogóbogár, azaz faszú, faféreg. Az oldal nevének leírása nem hibás, így írják – kicsi a betűvel, nagy N-nel.

A rendszerben 10 millió könyv adatai szerepelnek, kettő és fél millió műről született már szöveges értékelés (review), 25 millió kötetet pedig csillagoztak már a felhasználók.
Az oldal teljesen hasonlóan működik a Goodreads-hez, lehet online könyvtárat építeni, kívánságlistát, mindkettőt akár úgy, hogy bárki láthassa, akár csak privátra állítva.
Amiben kicsit többet és mást tud, hogy egy-egy könyvhöz nem csak idézetet lehet felvinni, hanem megjegyzést (note), és videót is – ez hasonlít a Moly karc rendszeréhez.

Biblionasium

Gyerekeknek is létezik külön Goodreads oldal, kettőt is találtam, és természetesen az USA-ból. A Biblionasiumot két szülő hozta létre, de 2016-ban az a szerencse érte őket, hogy támogatóra leltek a Follett által. A 140 éves tankönyv és gyerekkönyv kiadó az USA 80 ezer iskolájával áll partneri viszonyban, akik közül számos kezdte el használni a Biblionasiumot is.

A gyermek Goodreads igen figyel a gyerekek adataira, elsődlegesen vagy a tanár, vagy a szülő az, aki létrehoz egy profilt az oldalon. Ehhez csatlakozhat a gyerkőc, feljegyezheti online az olvasmányait, írhat róluk véleményt, indíthat, részt vehet olvasóversenyeken, és természetesen látja társai értékelését is.
A Follett terméke a Destiny iskolai könyvtári szoftver, ami természetesen csatlakozik a Biblionasium rendszeréhez is, így a gyerkőc le tudja csekkolni otthonról, hogy benn van-e a könyv az iskolai könyvtárban. Sőt, amit kivesz a könyvtárból, az automatikusan rákerül a Biblionasium profiljára is.
Még szimpatikusabb, szinte hihetetlen funkció az, hogy a gyerekek által kiválasztott kívánságlistás könyvet az iskolai könyvtáros is látja - ha nincs meg, természetesen meg tudja rendelni a Follett-tól.

Nekem azonban a célkitűzős rendeltetés tetszett a legjobban, már napi 20 perc olvasás után ad egy kitüntetést a Biblionasium. Tudom, kevésnek tűnik, de úgy számolják, hogy 20 perces olvasással 1,8 millió szót is el tud olvasni a gyerek egy év alatt. Összehasonlításként mondom, a Harry Potter hét kötete együtt 1 millió szó. És ami még fontosabb, akár ezer új kifejezéssel is gazdagodhat a gyermek szókincse.

Bookbrowse

Ez volt az egyik legszebb könyves közösségi oldal, amire rábukkantam, bármilyen lányos, giccses szövegnek hat is a megállapításom. A Goodreads nagyon letisztult, ultraminimál, a Moly már unalmas kék, viszont a Bookbrowse olyan szép, klasszikus, kifinomult.
Ez egy olyan oldal, aminek van egy hivatásos szerkesztői csapata, és vannak a könyvmoly tagjai. Egy-egy könyvhöz mindkét társaság szabadon írhat véleményt, értékelést. A kötetek egy részét az amerikai olvasók megkaphatják előolvasásra, legalábbis azok, akik hajlandóak évi 39 dolláros tagdíjat fizetni.

A közösségi oldalt még 1997-ben alapította egy pár, akik könyvesbolti túrájuk során kevésnek találták a könyvekről szóló információkat. Kerestek ilyesmit az interneten is, de akkor még nem volt ilyen témájú oldal. Így hát megalakították a BookBrowse-t. A weblap akkor lett ismert, amikor 1998-ban a Yahoo kiemelte, mint Incredibly Useful Site of the Day, vagyis roppant hasznos oldalként.
2000-s évektől már írói interjúkat is közöltek, illetve az utóbbi években a tagok havi kétszer kapnak az új kiadványokról hírlevelet, ajánlókat.
A BookBrowse 2015-ben és 2017-ben is elnyerte a Modern Library Award-ot, tehát a modern könyvtári díjat, amit a LibraryWorks, a Random Publishing House kiadó tagvállalata szponzorált.

Az újdonságokat többféleképpen is részletezi az oldal, egyfelől külön listázza a hard cover (kemény kötésű) könyveket, külön a sima paperback (papírkötésű, ragasztott) könyveket.
Van saját listája a szerkesztők válogatásának, illetve a tagok által nagyra értékelt újdonságoknak. A weboldalon léteznek külső oldalakról linkelt hírek, de számos saját cikkük is van, például az írógép történetéről, az amerikai olvasási szokásokról, a fiatal felnőtteknek (young adult) szóló könyvekben szereplő depresszióról; vagy éppen a női karikatúra, képregény rajzolókról.
Egyedi és meglepő módon a szerkesztőség tagjai saját kezűleg választják ki a read-a-like (hasonlót olvass) könyvajánlataikat, nem úgy, mint a Goodreads, vagy az Amazon, hogy egy kód, mesterséges intelligencia végez összehasonlítást.

Bookopolis

Kifejezetten 7 és 12 éveseknek készült gyerek könyves közösségi oldal, amit két fiú gyermekkel megáldott anyuka indított el. A weboldal neve Norton Juster 1961-es könyvéből, The Phantom Tollbooth származik, ott eredetileg Digitopolis világok vannak.

A honlap különböző online kitüntetések és pontok rendszerével dicséri a gyermek olvasási fejlődését, akit vagy a szülő tud regisztrálni az oldalra, vagy a tanár viheti fel egyben az egész osztályt. (Elvileg, ha jól értelmeztem, akkor külön pontok jártak az olvasásért és külön a vélemény, értékelés írásokért is.)
A rendszer több szinten is szűri a felkerülő könyveket, kifejezetten tiltó listán vannak az oldalon a káromkodó, sértegető, vagy szexuális tartalmú művek, több egyházi iskola is  Bookopolist preferálja.
A tanárok is kapnak segítséget, van többféle videós spot az oldal használatával kapcsolatban, de majdnem minden könyvhöz van letölthető tanítási segédanyag, óraterv, vagy tesztlap, feladatlap.

Douban

Ez volt az egyetlen közösségi oldal, amit biztosan nem tudtam alaposabban kipróbálni, még akár a nézegetés is nehézségekbe ütközik, hiszen Kína legnagyobb social media oldaláról van szó.
A Douban 2005-ben nyitotta meg oldalát a lelkes kínai fiatalok felé, és mivel az országban tiltott a Facebook, ez a legnagyobb közösségi oldal.
2013-as adat szerint 200 millió felhasználója van, habár a kínai adatokkal érdemes mindig óvatosan bánni, nem teljesen pontosak.

A Douban attól más, mint a többi eddig felsorolt oldal, hogy zenei, filmes, mozis-tévés élményeket is meg lehet rajta osztani, ki lehet beszélni, nemcsak könyveket. Viszont a hatóságok éjjel-nappal figyelik, főleg a csoportokban zajló párbeszédeket, de a meghirdetett eseményeket is.
Két angol nyelvű beszámolót találtam az oldalról, az egyik azt emeli ki, hogy szinte minden kínai zenésznek, előadónak van saját aloldala, profilja a Doubanban, sőt aki zenész, attól az oldalhoz csatlakoztatott rádióállomáson keresztül is könnyen hozzá lehet férni, meg lehet venni az albumát.
A másik vélemény pedig a Facebook marketplace-hez, vagyis belső piachoz hasonló funkcióról mesélt, vagyis online lehet vásárolni a Doubanon keresztül.
(Nekem ez eléggé központosított világot jelent, hogy egyetlen giga weblapon keresztül intézzek el mindent, de nem csodálom, hogy a kínai pártvezetés viszont ezt preferálja. A Nagy Testvér mindent lát.)

Helloreads

2016-os fejlesztésű oldal, eredetileg a Kobo márkájú ebook olvasókhoz tervezték. 2017-ben megjelent az applikáció iOS változata is, de azóta mintha picit csend lenne az oldal körül.

Sem a 2018-ban megjelent könyveket sem találtam a rendszerben, de még a 2017-es kiadványok közül se mindent.

A Quora kérdezős fórumon ellenben rábukkantam egy bejegyzésre az egyik fejlesztőtől, Ryan Hittner-től, azt írta, hogy azért találták ki a Helloreads-et, mert jobban bízik egy másik könyvmoly véleményében, mint a mesterséges intelligenciában, kódokban, alkalmazásokban, mint amit a Goodreads is alkalmaz. Vagyis az oldal más felhasználók adatai alapján ajánl hasonló olvasmányokat.

Library Thing

Az eredeti könyves közösségi oldal, mármint ez volt az első, 2005-ben alapították. 2,3 millió felhasználója van, több, mint 2200 könyvtári állománnyal áll összeköttetésben - olyan nagyágyúkkal, mint az Amazon, Kongresszusi központ könyvtára ( Library of Congress), British Library, Ausztrál központi könyvtár ( National Library of Australia). Opac rendszert és a Dewey osztályozást használ az oldal, ez utóbbi okozhat némi nehézséget.

A Library Thing annyival több a Goodreads-nél, hogy az alap funkciókon túl, könyvtári állomány felvitele, katalogizálás, többféle szempontú állományrendszerzés, polcok készítése, olvasások rögzítése, lehet filmeket, és zenét is rögzíteni.
200 darabos állományig ingyenes a rendszer használata, onnantól lehet éves díjat, illetve életre szóló, egyszeri díjat kifizetni.
Van mikro integrált könyvtári rendszere is a weblapnak, Tiny Cat néven, ahol szintén 200 kötetig ingyenes verziót lehet használni, de csökkentett árat kínálnak az iskolai könyvtáraknak is, 20 ezer darabig.

Létezik saját wiki a Library Thingen belül, és van egy roppant érdekfeszítő adatokkal telezsúfolt aloldal, amely csak a statisztikában elmélyülni vágyók paradicsoma, de azoknak aztán bőven kínál érdekességeket.
A legtöbb értékeléssel bíró könyv például az Éhezők viadala (Hunger Games 1.,), a legnépszerűbb szerző J.K.Rowling és a legtöbb nem angol, hanem más nyelvű könyv a Library Thing rendszerében az francia nyelvű.

Litsy

Egy kép többet mond ezer szónál mondás mindennapos igazságát nemcsak a televízió, internet online felületein tapasztaljuk, hanem az okostelefonok elterjedésével is. Létezik egy nagyon híres képes közösségi oldal, hozzá kapcsolódó applikáció, az Instagram, ami főleg a Facebook felvásárlás óta hatalmas piaca a könyveknek, könyvkiadóknak és könyves bloggereknek is.

A Litsy alapítói 2015-ben gondolták, hogy ők is megpróbálkoznak egy hasonló képes, csak a könyvekre célzott alkalmazás megalapításával, amit kicsivel egyszerűbb használni, mint az Instát.

Alapvetően három funkciója van az appnak, lehet idézni (quote) a könyvből, amit éppen olvasunk; lehet véleményezni, értékelni (review) egy könyvet; illetve lehet reklámozni (blurb).

Nagyon szimpatikus, hogy a véleményt négyféle kis ikon jelzi a kép mellett, hogy mennyire értékeljük a könyvet: pick, so-so, pan, bail.

A könyveket több módon lehet listázni, to read (várólista), reading (éppen olvasom), read (elolvasva).

Roppant szimpatikus, hogy a felhasználók alap befolyásoltsági szintjét (Litfluency) 42-től kezdi el számolni a rendszer, mert mint tudjuk a Galaxis útikalauz stopposoknak című remekműből, a világegyetem összes végső kérdésére a válasz: 42.

Ami viszont az applikáció ellen szól, amiért nem nagyon hallani róluk: az a felhasználók csekély száma. Jobban mondva, kevés a felhasználó, tehát nem használjuk és nem használjuk, mert kevés a felhasználó. Én is csak kipróbáltam, de nem fogom rajta hagyni a mobilon.

ReadGeek

"A Site That Knows Your Favorite Books Before You Do" - Egy oldal, amelyik tudja, mi lesz a kedvenc könyved, még mielőtt te tudnád volt a címe számos hasonló online oldalon a reklámcikkeknek, amelyek három éve próbáltak több felhasználót szerezni a 2010-ben alapított ReadGeeknek. A rendszer 2016-ban került német tulajdonba, és három nyelvű oldal, angol, német és spanyol nyelven elérhető.

A weboldal elég egyszerű használatú, első pillanatokban 10-15 könyv értékelését kéri a felhasználótól.
A részletes leírás szerint egyfelől egy algoritmus figyeli az értékelésünket, de másik részről keres a rendszerben hozzánk hasonló olvasókat, és az ő véleményük, ízlésük alapján tesz ajánlatokat. A skála, amely mentén értékelhetünk, 1-10-ig tart, aztán a rendszer ajánl 8 könyvet.
Őszintén szólva, 15 könyv értékelése után, a rendszer ajánlotta nyolc könyv közül kettőt már elolvastam, és csak kettő érdekelt volna, tehát félig sikerült eltalálnia az ízlésemet. Még furcsább volt, mikor 33 könyvet értékeltem, akkor a 8 ajánlott mű közül kettőt már elolvastam, de a többire nem lennék kíváncsi.

Together We read

Együtt olvasunk hirdeti az a könyves közösségi oldal, amely a volt Brit királyság olvasó alattvalóit gyűjti egy helyen össze. A rendszer az ugyanolyan elektronikus könyvek fogyasztóit kapcsolja össze Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új Zéland lakosai közül.

Bevallom, itt igen aktívan sóhajtoztam, egyfelől a kapcsolódás, együtt olvasás élménye miatt, másfelől mert tudom, hogy ezekben az angolszász országokban a könyvtári kölcsönzőjeggyel két hétre lehet kölcsönözni ekönyvet.
Sőt számtalan könyvtár, de Kanada magában tartott együtt olvasós időszakot, amikor várakozás nélkül, bárkinek lehetősége volt az Overdrive használatával kikölcsönözni a megjelölt elektronikus művet.
Nagy Britanniában pedig készülhetnek már az olvasók Madeline Miller könyvére, - az írónőtől  Akhilleusz dalát én is agyondicsértem. November első két hetében egy újabb görög tragédiát feldolgozó művét, a Kirkét (Circe) fogják közösen olvasni.


* Megjegyzés:
ez a blogbejegyzés egyetemi beadandó feladat, az oktató tudomásával és engedélyével került megosztásra :))

Read More

A hét verse - Szabó Magda: Ősz

Szabó Magda: Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér 

meg az eső, mely bő kontyát kibontja, 

ám apad a víz a rakpart kövén, 

s a hegyek és fák sorvadnak naponta. 

Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt, 

sovány a város, olyan egyszerű lett: 

nyurgább a kémény, horpaszak a házak, 

hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb. 

A tömör levegő is lefogyott, 

keskeny, hasít, és hajlik, mint a penge, 

a szenvedély nem tombol, csak morog, 

vackot keres, megbúvik a szívekbe. 

A vidék is sovány. Diója csörren, 

a mustja csorran, mégis ösztövér. 

Benned nézem magam már, mint tükörben, 

s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér. 

Köd birkózik az ideges szelekkel; 

meddő az írás. Mégse voltam meddő. 

Csörög a vers. A termésem kinek kell? 

Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő. 

Mit feleljek, ha megkérdez az ősz? 

Kopár a hegy, vetkőzik a faág. 

A visszhang sem volt sosem ismerős, 

mért volna ismerős a némaság?

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1163318

Read More

Oravecz Nóra: Van egy ötletem

FÜLSZÖVEG:

Hogyan ​lehet sikeres énmárkát építeni az online világban? Van egy ötleted, de nem tudod, miként fogj hozzá a megvalósításhoz? Hogyan érheted el, hogy a neten milliók kövessék a bejegyzéseidet? 

Oravecz Nóra saját tapasztalatai mellett ezúttal a legsikeresebb hazai és nemzetközi bloggerek, illetve véleményvezérek tanácsait is megosztja olvasóival, így a leghitelesebb szakemberektől tudhatjuk meg, 

– miként érhetjük el, hogy emlékezzenek ránk; 

– hogyan alakíthatunk ki elkötelezett követői bázist; 

– mi kell egy pénzügyi szempontból is megtérülő énmárka felépítéséhez. 

A Van egy ötletem kihagyhatatlan azok számára, akiket érdekelnek a közösségimédia-sztárok kulisszatitkai vagy az énmárkaépítés kipróbált és bevált módszerei, de azok számára is nélkülözhetetlen, akiknek van egy ötletük, amit az online világban szeretnének megvalósítani. 

Oravecz Nóra számos sikerkönyv szerzője, a Huffington Post díjazott bloggere. Világszerte tart workshopokat és előadásokat egyebek mellett énmárkaépítés és kapcsolatépítés témákban.

Pár éve még a VKP csoportban belebotlottam egy fiatal lányba, aki azt jelentette be a fészbúk csopiban, hogy köszöni szépen a tagságot, de túl kevés az olvasója, ezért abbahagyja a blogolást. Nem akarok hazudni, már nem emlékszem pontosan, hány hónapja írogatott, mikor bedobta a törölközőt, nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy blogot írni, énmárkát építeni időigényes elfoglaltság.
Az az igazság, hogy ez utóbbit én nem tudatosan csinálom, ezt például Nóri egyik online tanfolyamából is tudom.
Van ugyanis egy olyan feladat, hogy fogalmazd meg önmagadat, az énmárkádat, a küldetésedet, blogodat, lényegedet egy mondatban... és ez a feladat kifogott rajtam pár hete. Felírtam egy-több mondatot, amit magamra, a blogomra nézve igaznak találtam, de még nem csapott meg az "Ez az, ez az Igazi!" érzése.
Pedig ez lenne az énmárka alfája és omegája, a mitől vagy más, mint a többi kérdésre a válasz. Ez a kiindulópont és a végcél is, csak én még nem vagyok biztos mi írna le legjobban: Egy különc könyvmoly anya világa/ Nagycsaládos könyvmoly oldala? 

Nóri könyve elvileg az énmárkáról szól, elég sok személyes történeten keresztül. Zakkant írta tavaly, hogy van élet az idézeteken túl is, és a BTK több bloggere, többek között a Sorok között írója, Tibi is egyet értett ezzel a véleménnyel.
Tőlem is többen kérdeztétek, molyon is, instagramon is, hogy milyen volt a mű, érdemes-e elolvasni?

Én is csak azt tudom ismételni, mint előttem a többi könyves blogger, igen JÓ ez a kiadvány, csak éppen nem teljesen a rutinos öreg rókáknak szól. Illetve ez így nem pontos, mert olvasás során rengetegszer bólogattam, hogy igen, aha, szerintem is így van, és ez nem rossz érzés.
Blogot írni ugyanis egyszerre nagyon nyílt, másfelől nagyon zárt világ.
Nóri kifejti, hogy ez úgy hobbi, hogy iszonyatosan sok munkaórát igényel, valamilyen céltudatosságot, elhivatottságot, de amúgy nem egy "legális valami" itthon, legalábbis Magyarországon vagy nem érti a nagy többség, hogy mi ebben a jó, vagy ingyenélőnek néz, mert X mennyiségű szponzorációt kapsz a "kvázi munkádért".
És megélni nem lehet belőle, úgy biztosan nem, mint ahogy az angolszász területeken, tehát elmagyarázhatatlan a külvilág felé, hogy sokadik éve pötyögsz. Esetleg, ha akarod lehetnek reklámbannerek az oldaladon, de mondjuk én azt máshol sem szeretem, tehát köszönöm, inkább nem.

Szóval kiadod magad, még ha van egy online személyiséged is, akkor is felvállalod a véleményedet, haladsz valamerre az életben, jó esetben kaptál már terméket cserébe érte - így többszörösen célkeresztben vagy. Egyedül, mert aki nem blogger, vagy nem ír, annak nem tudod elmagyarázni, hogy mi miért fontos az életedben.
Én most szerencsésnek érzem magam, van egy csapat könyvmoly, könyves blogger a twitteren, hozzájuk szoktam fordulni ezzel-azzal, de az első két év, míg kialakultak az ismeretségeim, azok fájdalmasan magányosak voltak.

Azt nagyon szerettem a könyvben, hogy Nóri leírta, ő majdnem 7 évig blogolt, mire eljutott a könyvírásig, és több helyen leírta, hogy itthon 2 - 2 és fél év kell legalább a befutásig. (Ha főállásban csinálod, 1- másfél év megfeszített munkája is elég a viszonylagos ismeretségig.) 
De igen, az hatalmas kérdés, hogy van-e kedved, erőd, önbizalmad, kitartásod, témád ennyi időt, munkát beletenni egy hobbiba? Ami persze nem garantálja, senki sem garantálja neked a 100 százalékos siker.
Ó, igen, és persze: mi neked a siker szó definíciója? Mi számít sikernek, pénz, ingyen utazás, ingyen könyvek, ingyen termékek, ismertség, tévé, rádió, lájkok, követők száma? Ez nagyon fontos alapgondolata a műnek.

Vajon ha elértél valamit, akkor merre tovább? Mert teljesen más az út elején állni, a blog kialakításakor, mint ha már X ideje megy a projekt. Tudod-e, hogy miért csinálod, önazonos vagy-e, van-e esetleg másik téma, ahová elvezetett a blogod, mint ahogy őt most a saját vállalkozásába.
Ezek is mind nagyon-nagyon jó felvetések voltak, sőt, ezeket a témákat szerintem érdemes évenként átgondolni, mert ahogy fejlődsz te, úgy alakul a blog is - ezzel a Nóri által leírt elvvel teljesen egyetértek.

http://redfairyproject.com/2015/08/you-get-what-you-focus-on/

Összességében négy csillagot adtam a könyvre, mert szerintem is túl sok volt az én-történet, a személyes sztori, és kevés a harmadik félről szóló példázat.
Nekem furcsa volt az is, hogy bár Nóri kedvenc módszere a listázás, majd a pontok kifejtése - és tényleg ezek a legjobb részek a kötetben!-, nincs a fejezeteknek címe, se alcíme. Ez egy szakmai, vagy ismeretterjesztő könyvben elsődleges elvárás lenne. A szerkesztőnek egy picit egyébként vérmesebb kezűnek illett volna lenni, a 33. és 103. oldalon ugyanaz a történet szerepel, kicsit más szavakkal...

A bibliográfia, felhasznált szakirodalom, források hiánya a legsúlyosabb pont, ez mindig az a hiányosság, amitől én hajat tudnék tépni.
A főiskolai, egyetemi szakdolgozatokhoz minimum követelmény 20-30 pontos bibliográfia, melynek legalább negyede kell, hogy idegen nyelvű forrás legyen. Ha nekem a 30 oldalas szakdogához ennyit le kell adni, akkor egy 190 oldalas könyvhöz is legyen már, könyörgöm! * morcosan néz* Ne kelljen nekem kigugliznom, hogy Arianna Huffington milyen könyvet írt, ami Nóri kedvence, meg amit többször is említ a könyvben.

Ajánlani fogom-e, ezek után?
Igen, olvassátok el, főleg kezdők, hogy biztosan tudjátok-e mibe kezdtek, de rutinos bloggerek kezébe is ajánlom, mert olyan jó érzés, élmény tudni, hogy nincs új a Nap alatt, nem vagyunk egyedül!
Amíg pedig nem jelenik meg újabb, szakmaibb könyv, itt a link Nóri blogjához, ott gyakran olvasgatok én is :)) Az egyik kedvenc alapfelvetésem onnan, hogy hírnévre vágysz, vagy elismerésre adott körben?
Na, ez is alfa és omega jellegű kérdés :D


Jó olvasást, töprengést kívánok!

Read More

Harry ​Potter – Utazás a mágia történetében

FÜLSZÖVEG:

A Harry Potter megjelenésének 20. évfordulóját ünnepelve ismerkedj meg a British Library Harry Potter – A mágia története című kiállításán bemutatott varázslatos tárgyakkal! A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában oktatott mágiaágakat sorra véve a varázslás több ezer éves múltja tárul fel e könyv lapjain. Ismerd meg az alkímia világát, készíts magadnak saját bájitalt, csodálj meg egy igazi mandragóragyökeret, tudd meg, valóban létezik-e a bezoárkő, böngészd Leonardo da Vinci jegyzetfüzetének lapjait vagy a csillagos ég legrégebbi atlaszát! Ráadásként J.K. Rowling eddig publikálatlan rajzai és kéziratai révén a könyvsorozat megalkotásának folyamatába is bepillantást nyerhetsz!

Tavalyi év egyik londoni szenzációja volt a kiállítás, ami meglehetősen borsos árú volt, de így is tömve volt mindig. Természetesen én csak innen ácsingóztam, viszont annak nagyon örültem, hogy készült a kiállított anyagból könyv, itthon a Petőfi múzeum kiadványai hasonlóak - jó véleményem van ezekről a kategóriájú kötetekről.

A könyv ára azonban jócskán elriasztó, értem én, hogy színes, illusztrált, gyönyörű, de az 5,490 Ft nem pénztárcabarát. Még csak nem is kemény kötéses a kötet, csak ragasztott kartonált.
No, szóval én akkor döntöttem el, hogy csak könyvtári kölcsönzés lesz a dolog vége, mikor kiderült a végső ár, de azt kell, hogy mondjam, tulajdonképpen annyira nem létfontosságú a kiadvány, hogy mindenképp muszáj lenne megvenni.

Két kiemelt dolgot mondanék, ami nagyon tetszett benne: Jo eredeti regény szinopszisa, vagyis összefoglalója, az eredeti kéziratai, felbukkanó rajzai, táblázatai - nos ezek tényleg megdobogtatják a hard-core fanok szívét.
A másik viszont Jim Kay illusztrációi, különösen a mandragórához készült tanulmányrajzai, a kerti törpe, gnóm variációi, vagy a szárnyas kulcsok vázlatai.
Mindketten, a szerző is, a rajzoló is nem órákat, hanem napokat, heteket töltöttek el fejben, papíron egy-egy jelenet kidolgozásával, a fandom megteremtésével. 

"Amikor regényt tervezek, gyakran csapatostul röpködnek az ötletek a fejemben, próbálom hát elkapni és papírra menteni a legjobbakat. A jegyzetfüzeteim tele vannak nyilakkal és tripla csillagokkal, amelyek jelzik, hogy ugorjak előre négy oldalt, a 20 perce sietve lefirkantott ötleten túlra, és vegyem fel újra a történet fonalát."JKR

A legizgalmasabb kimaradt, átdolgozott jelenet szerintem a Titkok Kamrájából az a rész, ahol JKR eredetileg az tervezte, hogy a repülő Ford a tóba zuhan, és sellők tolják ki az autót a partra. Ebben a korai változatban a sellők még angolul beszélnek Harryhez, később döntött úgy Jo, hogy kihagyja őket, illetve saját nyelvet kapnak.

A kiadó egyébként minden kézirat részletet meghagyott angol eredetiben, aminek én személy szerint nagyon örültem.

Ezen túl mi található a kiadványban?
Sok kiegészítő információ, mese, például a különféle jóslásnemekről, tenyérjóslásról, teafű olvasásról, boszorkányokról általában; a főnix legendája, Kerberosz mondája, a bezoárkő eredete, az igazi Nicolas Flamel sírköve.

Színes, érdekes, lenyűgözően szép kötet volt, de még olvasás után sem gondolom azt, hogy lemaradtunk valamiről, amiért nincs belőle saját példányunk. 
Természetesen kíváncsi leszek ugyanennek a könyvnek a felnőtt verziójára is, ott a beékelt novellák tűnnek elsősorban különlegesnek.

Read More

A hét verse - Varró Dániel: Unalmas őszi vers az unalomról

Varró Dániel: Unalmas őszi vers az unalomról

Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt, 

vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon, 

ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban 

hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron, 

fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom, 

s rémisztő volt? hú nagyon!

„Bocs, de nincs időm momentán – mondtam perceim rohantán – 

régi költők régi kincsét szórom órák óta már 

aprópénzre felcserélve ócska rímek perselyébe – 

verset írok elsejére, hagyj merengnem, te madár, 

fázom úgyis, félek úgyis, félek attól, ami vár.” 

„S szólt a holló: Marimar.”

Megborzongtam este hatkor, tényleg ez vár engem akkor? 

Jaj, miféle szörnyü átok károg át e hangsoron? 

S elbutulva bár a bútól, mely kedélyem érte útol, 

csak kilestem, mégse bútor az, min űl az únalom, 

fenn a tévén, ott ül, ott ül (mondjuk nincs is Pallaszom), 

s hízik ott a Dallaszon.

Én, személy szerint egészen kedvelem, ha annyi részen 

át megy egy külföldi, marha sorozat, bevallhatom, 

Baywatchon nőttem fel, aztán meg a Mért éppen Alaszkán, 

tényleg nem lehet panasz rám, addig el nem alhatom, 

míg nem láttam egyet egy nap, mondom, van rá hajlamom, 

meg kellett hát hajlanom.

És azóta, mit tagadjam, leckét, verset abbahagytam, 

örökösen este hat van, nyirkos, őszi szél eseng, 

s hollómmal megosztva széket nézem a sok hülyeséget, 

melyek mind, akár az élet, hol halózunk tévesen, 

hol a fájó közhelyeknek nincs se hossza, vége sem, 

s unjuk egymást rémesen.

Hát, a versnek vége itt most, unni tetszett szinte biztos, 

untam én már írni is, csak bóbiskoltam dallamán, 

rezgett, mint a málnalekvár, bús elődöm Allan Edgár, 

félek, nem dicsérne meg már ennyi rossz rím hallatán, 

búslakodna Allan Edgár ennyi rossz rím hallatán, 

nézze el, ha hall talán.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1155281/

Read More

Lynda Balslev: A ​Fika kicsiny könyve

FÜLSZÖVEG:

Ha egyszerű örömökre vágyik az ember, egy csésze kávé egy falatnyi finomsággal felülmúlhatatlan. A svédek különösen szeretik megédesíteni a gyakran hideg és sötét skandináv hétköznapokat, így naponta többször is hódolnak a kávézás szertartásának, amelyet művészi tökélyre fejlesztettek. Ez a ceremónia a fika, azaz a kávészünet. 
Lassítani és lazítani néhány percig egy csésze kávé mellett elengedhetetlen része a svéd kultúrának. S talán egyik kulcsa az önmagukkal és az élettel való elégedettségüknek, mert egy barát társaságában elkortyolgatott csésze kávé maga a boldogság.

Ha többet akarsz tudni erről a sok évszázados hagyományról, és szeretnél te is megélni ilyen felhőtlen pillanatokat, olvasd el ezt a megszívlelendő tanácsokkal és ínycsiklandó receptekkel teli kis könyvet!

A KÖTET KAPHATÓ A  KIADÓNÁL -20% KEDVEZMÉNNYEL :))

Forrás

Napra pontosan két éve, 2016. október 5-én volt itt a blogon egy VKP bejegyzés, Sziasztok, Mariann vagyok, kávé-és könyvfüggő címmel.
Nos, azóta még többet finomodott az ízlésem, már kávés könyv függő is vagyok - azaz nagyon szívesen olvasok kávéval kapcsolatos, kávéról szóló, vagy csak kávécsészés borítójú művet.
De belegondolva, én a kávészagú kiadványokra is vevő lennék... ;)

Szóval picit nagyon mániákus vagyok a folyékony arany tekintetében, plusz rá van írva a könyvre a svéd kávészünet, Fika is - elsődleges célközösségnek éreztem magam már a kiadóban is, mikor Finy Petra ajánlotta a kicsi kötetet.

Merthogy ez tényleg csöpp könyv, valahol a Poket és Helikon zsebkönyvek közötti tartományban létezik méretileg.

Rákerestem a szerzőre, Lynda Balslev egy amerikai gasztro-és utazóblogger, aki Párizsban tanult séfnek és dán férje van. Jelenleg San Francisco-ban élnek, és egy amcsi kiadó kérésére készítette el a svédek kávészünetéről szóló könyvét, illetve kipróbált, megírt bele 20 receptet.

Nyilvánvalóan lehet szidni egy kiadót, ha rétegkönyvet ad ki, mint ahogy ez a molyon már sikerült is, de azt a kiadvány javára kell írni, hogy szemet gyönyörködtetően szép.
Ez egy tipikus ajándékkönyv, apró örömöket, szép perceket tud szerezni, léleksimogató gondolatokkal, szépséges kinézettel.
Igen, tényleg rengeteg benne az idézetes oldal, viszont az apró illusztrációs kidolgozásokon nagyon jól el lehet időzni.

Például az előző Ingrid Bergman szövegnél felfedeztétek a virágok, indák közé elbújt süteményeket?
Nekem nagyon tetszett a kötet hagyományos fehér-kék színösszeállítása is, ez a Swedish grace jellegű egyszerű, letisztult és konzekvensen végigvitt ötlet.
Ez az első ilyen színes betűs könyvem :)

Meg persze a receptek, no, azok nagyon ínycsiklandóan és részletgazdagon voltak leírva.
Azokon nagyon látszódott, hogy egy rutinos háziasszony blogger írta, mert nem csak azt írta le, hogy süsd aranybarnára, hanem azt is, hogy ez körülbelül hány perc lehet.
Ezek az apróságok rendkívül sokat számítanak azoknak, akiknek nincs akkora gyakorlatuk a konyhában, és nem igazán tudják eldönteni, hogy melyik receptírónak mi számít késznek.

A kötet végén volt egy számomra újdonság  lista is, a mennyiségek metrikus megfelelői.
Mostanában gyakori a recepteknél, hogy nem ml, gramm van megadva, hanem az hogy: negyed csésze, fél pohár; és ezek aztán végképpen zsákutcába képesek vinni a rutintalan háziasszonyokat.
Lynda gondolt ránk is, ezért mind a folyékony hozzávalók esetében, mind a szilárdaknál (liszt, cukor, só, zabpehely) megadta az átváltást is. Tehát szépen leírta, hogy hány milliliter a receptjeiben egy fél csésze folyadék, vagy mennyi grammot számított egy csésze liszt, cukor, zabpehely.
Nem hagyja kétségek között a próbálkozó szakácsokat, és ezt muszáj kiemelnem, mert nem mindegyik rutinos séf ilyen rendes.

Tehát kinek ajánlanám én ezt a könyvecskét?

Magadnak, ajándékként, jutalomként, ha kávé vagy svéd mániákus vagy, pláne ha mindkettő!
De én simán el tudom képzelni névnapi, szülinapi, vagy akár karácsonyi ajándék részeként, egy jó minőségű kávé, csoki mellé is. 
A kötet szerencsére uniszex, egyaránt lehet meglepetés nőnek, férfinak.

Viszont amit szigorúan tudok ajánlani az olvasás közben, az egy kis harapnivaló, innivaló bekészítése. Mert annyira nyálcsorgatóan jók a leírások, hogy megéhezik, megszomjazik olvasás közben az ember ;)

Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

Read More

Catherine Price: Digitális ​detox

FÜLSZÖVEG:

Ébredés ​után azonnal a mobilodért nyúlsz? Elalvás előtt pedig a telefon kijelzőjét látod utoljára? Kifolyik a kezedből az idő, amikor a közösségi oldalakat böngészed? Egyszóval telefonfüggő vagy? Ha igen, akkor ez a könyv neked szól!

A Digitális detox praktikus és hasznos útmutató, hogy mindössze 30 nap alatt legyőzhesd a mobiltelefon-függőséget – és közben újra a kezedbe vehesd életed irányítását. A legújabb kísérletek szerint a telefonunkkal töltött jelentős mennyiségű idő befolyásolja az elmélyült gondolkodást, az információk befogadását és feldolgozását, illetve az új emlékek kialakításának képességét. Ráadásul a telefon minden rezgése fokozza a stresszt.

Catherine Price hiánypótló könyvében feltérképezi, hogyan hat a folyamatos elérhetőség az agyra, a testre, a társas kapcsolatokra és a társadalomra, és neked szegezi a kérdést, hogy tulajdonképpen mennyi időt is szeretnél a telefonoddal tölteni. A szerző 30 napos, könnyen követhető terve segít felismerni a céljaidat, a fontossági sorrendet és a rossz szokásokat, segít rendet vágni az alkalmazások között és az e-mail-fiókodban, és lehetővé teszi, hogy időt takaríts meg. 

Nem kell mindörökre lemondanod a telefonodról: elég, ha megtanulod tudatosabban használni, és megtanulsz tudatosabban dönteni arról, mivel is töltöd életed értékes perceit.

Catherine Price az előszóban megemlíti, hogy könyvének olvasói két, jól körülhatárolt körből érkeznek: vannak azok, akik maguk érzik, hogy mobilfüggők; illetve vannak azok, akikről a környezetük gondolja, hogy szükségük lenne egy digitális detoxra.
Ha alaposabban latolgatjuk a mobilfüggés témáját, akkor teljesen úgy járunk, mint a cukor- és szénhidrát függéssel, nyilvánvalóan a fejlődő és fejlett országok minden lakója érintett a problémában valamiképpen.

A szerző újságíró, szeret tényekből kiindulni, ezért az előszóban szerepel egy 15 pontból álló kérdőív, amit a Connecticut Egyetem orvosi tanszéke dolgozott ki. Minél több kérdésre igen a válasz, vagy állítást érez az olvasó magára nézve igaznak, annál nagyobb a kiinduló gondja.

A 15-ből, ha 8 felett jár a bekarikázott, olvasóra jellemző állítás, akkor az egyetem szerint már olyan súlyos függésben van az illető, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez érdemes fordulnia.
Price szerint az emberiség java része az okostelefonoknak köszönhetően legalább 5-8 tünettől szenved, ez lehet a digitális detox kiindulópontja.

Nem leszek álszent, én megosztom, hogy nálam mik okoznak problémát, Ti pedig lessétek meg a neten a kvízt!
Több időt töltesz a mobil- vagy okostelefonnal, mint gondolnád? 
Rendszeresen bámulod üres fejjel a mobil- vagy okostelefonod képernyőjét? 
Észre sem veszed az idő múlását, amikor a mobil – vagy okostelefonodat használod? 
Egyre több időt töltesz a mobiloddal? Szeretnél kicsit eltávolodni a telefonodtól? 
Úgy érzed, hogy a mobil- vagy okostelefon használata időnként csökkenti a termelékenységedet? 

No, kezeket fel, kinél lett még mindegyik válasz igen, mint nálam? Akkor Nektek is való ez a könyv! Ha pedig megvan a kiindulópont, akkor tovább is lehet lépni a mobildiéta irányába. Érdemes belefogni a detoxikálásba, habár én már a könyv olvasása előtt is igyekeztem szabályozni a közösségi médiában töltött fekete lyukszerű időkiesések számát.

Catherine Price az előszó után két részre bontotta könyvét, az Ébresztőben arról ír, hogy mind magát a mobiltelefont, mind a hozzá kapcsolódó applikációkat, de főként a közösségi médiát eleve úgy tervezték, hogy minél több időt töltsünk el bennük, velük.
Mert aki több időt van fenn, az több reklámot lát, tehát valószínűleg hamarabb rábeszélhető vásárlásra. De ugyanerre játszik szinte az összes online hírmagazin, újság, illetve jó néhány blog is.

Most nem fogok részletesen írni a kattintás alapú reklámokról, sem arról, hogy melyik hírportálon mennyibe kerül egy reklámbanner elhelyezése – tessék önállóan utánajárni a témának. Az egy hihetetlen nagy átverés volt, hogy a bevezetés, „rászoktatás” idejéig nincs reklám egy felületen, de aztán pont ugyanannyi lesz, mint a tévében.
A figyelmünk, a beáldozható időnk, a befolyásolhatósági hajlamunk a legfontosabb tulajdonságunk a marketingesek szemében…

A kötet második része a konkrét Szakítás, mikor Price ad egy 30 napos programot a fokozatos leszokáshoz. Nekem erre nem teljesen volt már szükségem, mert pont a könyv olvasása előtti héten szenvedtem azon, hogy hétközben nem használtam sem a Facebookot, sem a Twittert.
Nálam ez utóbbi az igazi függés forrása, jövőre lesz 10 éve, hogy használom, azt hittem, hogy levegőt se tudok nélküle venni. Pedig de, döcögősen, de csak kibírtam hétfőtől péntekig a detoxot.

Érdekes módon a mindenki által hypeolt FB nekem nem jön be, többek között az általános hazugságra épülő világával van bajom, online Patyomkin falu az egész. De persze ezek az állandó adatlopások is elriasztóak, hiába tiltottam le minden harmadik féltől származó applikációt, nem bízok az FB állandóan változó beállításaiban.
Igazából a fiam iskolai csoportja és nekem az egyetemi csoport a lényeg, tehát ahol tananyagot kapok – a többi funkcióját automata posztoló alkalmazással használom csak.
Nyáron, és tanítási szünetekben gyakran vagyok deaktív, még nem állt meg egyszer sem a Föld forrása, mert nem láttam, hogy ki hol nyaralt, hány cicás-kutyás-mókás képet, videót posztolt :P

Az emberiség legnagyobb hibája általában az, hogy piedesztálra emel egy-egy technikai eszközt, előbb tettük az a tévével, majd jöttek a számítógépek, az utolsó évtizedben pedig az okostelefonok. Igen, bár hihetetlen tény, de attól még igaz, hogy csak tíz éve hordjuk ennyire zsebben a világot, csak sajnos a nélkül, hogy bármiféle korlát lenne a használatával kapcsolatban.
Kimondom, mert ez az igazság: ész nélkül használjuk, mind az internetet, mind a közösségi médiákat, a tévét, az okostelefonokat.

Catherine Price programjában többféle szintig juttatja az olvasót. Alapként arra ösztönzi az olvasókat, hogy kapcsolják ki az értesítéseket a mobilokon, mert a sok ding jelzésre nyúlás ugyanaz a tanult beidegződés, mint Pavlov kutyáinál a csengő. 
Ajánl telefonblokkolót, amivel legalább a munka idejére le lehet tiltani különböző alkalmazásokat, én ezekből régebben a Block appot használtam, most pedig egy másik hasonló produktivitás növelőt.

De megfogadtam Price tanácsát, és kipróbáltam egy telefonhasználatot nyomon követő alkalmazást is. Végül azt nem hagytam meg, csak kíváncsiság hajtott, vajon hányszor veszem kézbe a telefonom egy átlagos napon. Az összes óraszám elszomorító volt, napi 1-2 óra volt, ha rendes voltam, de napi 4 óra is tudott lenni hétvégén. Ez utóbbi idő alatt el tudtam volna olvasni egy könyvet is :(

A szerző legvégül vagy az egy napos telefonböjt, vagy a „próbaválásra”, azaz teljes hétvégi kikapcsolásra buzdít. Ez az ötlet sokaknál radikális lehet, bár például nyaralás esetén simán kivitelezhető.
Mi a Balatonon játszottuk el ezt, napi egyszer telefon a nagymamáknak, de amúgy mobil kikapcs, irány a strand. A fodrászom szokta azt mesélni, hogy ő vasárnapra kapcsolja ki a mobilját, de minden vendégnek el is mondja előre.

Szóval lehet élni mobil nélkül is teljes életet, sőt akkor lehet igazán!
Catherine Price szerint Az életed az, amire odafigyelsz, vagyis átalakítva idézi az amerikai trénerek egyik kedvenc mondását: Amire a figyelmed fordítod, oda irányítod az energiáidat is. - Where your attention goes, your energy flows.
Persze, nagyon kényelmes, hogy telefon – zenelejátszó – fényképezőgép – térkép – ébresztőóra – naptár kombinációját hordja az ember zsebben, egyetlen eszközben, csak éppen nem mindegy, hogy Te élsz a mobilodért, vagy a mobil él teérted?

A Duolingo kérdése mindig elgondolkodtató, hogy napi 15 perc nyelvtanulással egy-két év alatt el lehet jutni alapfokig, de vajon hová jutsz el napi 15 perc instagrammal? 
Vagy egy óra fészbúkozással?

Hát igen, fogós kérdések, mindenkinek magának kell megtalálnia rájuk a választ.

Read More

A hét verse - Huszár Erika: Lélegző, furcsa hajnalon

Huszár Erika: Lélegző, furcsa hajnalon

Lélegző, furcsa hajnalon, 

mikor hold ül a dombokon, 

ha velem alszol, átkarolsz, 

lelkem korlátján áthajolsz.

Bújik a csókod, kismadár, 

inni csak a számra jár. 

Fűrészfogú nappalok 

harapdálják a holnapot.

Mondd el nekem a titkokat, 

mely rontásunkra megfogant. 

Oly rettenetes, oly emberi, 

napfénytakarónk szétveti

Lélegző, furcsa hajnalon, 

egy csepp halál az arcomon 

ha velem alszol, úgy ölelj, 

halálomnak is megfelelj …

***

Vers forrása:
moly.

Kép:
Pexels.

Read More

Havi zárás: ez volt 2018. szeptembere

Megkímélek mindenkit attól, hogy azon sopánkodjak, hogy mennyire hamar, és hová tűnt ez a hónap... de mindenesetre a gyerkőceim négy hét ovi, suli, gimi után vannak, én meg túlestem három szülői értekezleten, egy szakdolgozat tájékoztatáson, első szakdoga konzultáción, plusz pénteken az első egyetemi napon.

Ez utóbbi már bájos, a három oktató eddig ötféle projektet osztott ki, ami december 7-ig hatályos, de még októberben jön majd a tanszékvezető, két tuti minimum követelménnyel, amiből az egyik egy 10 oldalas beadandó.
Közben persze jó lenne, az egész tanszéki tanári kar szerint, ha decemberre, de legkésőbb az első félév végére meglenne a 30 oldalas szakdoga első változata.
Időnyerőt persze nem adnak...

No, de néha nem is az idő a gond, hanem technikai jellegű problémák, hogy X adatbázist csak bent az ELTE gépein lehet használni, bár néhányat el lehet érni távoli hozzáféréssel is a Szabó Ervines kölcsönzőkártyával, de nem mindet.

Azért persze igyekszem, most az a terv, hogy a következő héten megcsinálom az egyik prezentációt meg a blogbejegyzést, amit a másik tanár kért, aztán jöhet a szakdoga írás.
Kíváncsi vagyok, az élet hogy fog beleköpni a terveimbe XDXD

Mindeközben persze nem áll meg a könyves életem, már veszettül lessem az utolsó negyedévre tervezett megjelenéseket,  határozottan viszket a tenyerem. Sajnos a helyzet itthon továbbra sem enyhül, még mindig polcstop van, muszáj vagyok kreatív módon megoldani, hogy azért be tudjon kerülni néhány (5-10) új könyv a házba. 

Sose legyen nagyobb gondom ugyebár. 

Meglepő módon úgy láttam, hogy két jelentősebb szám felé is halad a molyos karrierem, egyfelől mindjárt meglesz 150 olvasmányom 2018-ban, még ha nekem nem is tűnik annyinak. 

Másfelől meg hamarosan elérkezem az összes eddigi olvasmányom tekintetében az 1400.-hoz

:D

Mondtam a nagylányomnak, hogy neki kéne állnom befejezni az Owari No Seraph mangákat, és pikk-pakk meglenne a dolog... 

De nem csalok, nincs teljesítménykényszerem az olvasás terén. Illetve van, de idén nagyon igyekszem kontrollálni magam. Így se mindig sikerül. 

A könyvtár egy kincsesbánya!

Ezeket a könyveket olvastam 2018. szeptemberében:

1. Daniel Kalder: A pokoli könyvtár
2. Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
3. Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
4. Ryan Holiday: The Obstacle Is the Way
5. Paulo Coelho: Hippi
6. Agatha Christie: Találkozás a halállal
7. Lynda Balslev: A Fika kicsiny könyve
8. Göran Everdahl: Lagom
9. Kevin Horsley: Unlimited Memory
10. Walt Disney – Az Oroszlánkirály
11. Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
12. Sarah Andersen: Macskapásztor
13. Catherine Price: Digitális detox
14. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
15. Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

Offline olvasónaplóm szerint ebből 6 kindle e-könyv volt, míg 9 hagyományos kötet. Az Oroszlánkirályt ti is ismerhetitek, ezt lehetett most 99 forintért megvenni az újságosoknál. 

A kis herceg pedig Poket zsebkönyv, nálam az első ilyen kiadvány. Szép, színes, tényleg mobilnyi méret, és ami érdekes még benne, hogy új fordítás. Néha meghökkentően más, mint a régi, Rónay György munkája. Példának okáért az ikonikus: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.  Az új változatban: Jól csak a szívével lát az ember. A lényeg a szemnek láthatatlan. 

Kicsi különbség, de érezhető, meglepetést keltő olvasás közben. 

Új szerzemények a hónapban, köszönöm Jaffa kiadó!

A fenti négy könyvből már kettőt elolvastam, a Lagomot és a Fikát, ez utóbbi a kávészünet svéd neve.
A könyvtáriak közül a harmadát már végigbogarásztam a Harry Potter kiállítás könyvnek, ebből nyilván lesz majd blogbejegyzés is ;)

Sok jó olvasmányélményt, mesés októbert kívánok Nektek!

Read More

Göran Everdahl: Lagom

FÜLSZÖVEG:

Nincs ​jobb a pont jónál! Ez a velős mondás a svédek életszemléletének mottója. Ez a lagom, amely napjainkban egyre népszerűbb szerte a világon, és ami a gyakorlatban azt jelenti: se túl, se túl kevés, azaz pont elég. Elég lesz egy pohár bor, nem kell több csillogó gömb a karácsonyfára, és ne dobjuk el az autónk kulcsát. De nem kell átesni a ló túloldalára sem. A lagom nem azt jelenti, hogy nem iszunk egy korty rozét sem az ebédhez, nem díszítjük fel a fenyőfát, és kizárólag biciklivel közlekedünk. A lagom a tudatos mértékletesség hirdetése és dicsérete, amelynek a svédeknél évszázados hagyományai vannak.

Göran Everdahl szellemes és humoros könyvében a lagom fogalmát elemzi, és azt, hogyan valósíthatjuk meg, juttathatjuk érvényre az életünkben: munkánkban, étkezésünkben, öltözködésünkben, szűkebb és tágabb környezetünkben, utazásainkkor. A lényeg, hogy úgy fogyasszunk, úgy élvezzük ki az élet minden örömét és szépségét, hogy ne okozzunk túl nagy kárt a környezetünknek. Everdahl megírja Lagomország történetét, az előzékeny vikingek korától kezdve egészen napjainkig, kiemelve az olyan mérföldköveket, mint a pukedlisztrájk, a tegezőreform, az alacsony alkoholtartalmú sör és a népszavazás az atomenergiáról. Kellő iróniával viszonyulva önmagához és honfitársaihoz vizsgál olyan svéd szívügyeket, mint a fika, azaz a szertartásos kávészünet, a félkilónyi csipsszel feldobott pénteki lazítás és idill, a külföldieknek megrázó élményt jelentő Luca napi ünnepségek, vagy Harisnyás Pippi és Ingmar Bergman.

De nem vagyunk egyformák. Ami az egyik embernek jó, a másiknak talán nem az. Mindenkinek meg kell tehát találnia a maga lagomját, személyre szabott életstílusát, és meghódítania saját Lagomországát. Talán nem lesz tökéletes (a tökély a lagom ellentétje!), de egyensúlyt teremthet a munka és a magánélet, az egészség és a torkosság, az öröm és komolyság között. És akkor valóban nem lesz jobb a pont jónál!

A KÖTET KAPHATÓ A  KIADÓNÁL -20% KEDVEZMÉNNYEL :))

"A lagom azon néhány svéd szó egyike, amelyeknek nincs pontos megfelelőjük más nyelvekben (az ombudsman a másik), és általában úgy fordítják, hogy „se túl sok, se túl kevés”. És ez így helyes is. De a gyakorlatban a lagom majdnem mindig állásfoglalás a mértéktelenség ellen.

A „nincs jobb a pont jónál” a gyakorlatban azt jelenti: ELÉG. Elég lesz a bor, nem kell több csillámpor a fenyőre, és az autómárka mintha egy cseppnyivel többet fogyasztana a kelleténél. Nincs jobb a pont jónál. 

De mindez a másik irányba is működik. A lagom nem azt jelenti, hogy egy korty vörösbort sem isszunk az ebédhez, hogy egyáltalán nem díszítjuk a karácsonyfát, vagy hogy kizárólag biciklivel közlekedünk. Hiszen ez is túlzás lenne. Ismét csak: nincs jobb a pont jónál."

Már megint egy újabb könyv a skandinávok életmódjáról, nem unják még? – kérdezik sokan a molyon is, Goodreads-en is. Hát úgy néz ki, hogy se a könyvkiadók nem tartják uncsinak a témát, se az ilyen svéd, skandi bolondok, mint én ;)
Sőt, azon gondolkodtam, hogy jó lenne elkezdeni legalább a lagom és fika témával kapcsolatos könyveket gyűjteni. No, de amíg ez a vágyálom megvalósul, hoztam nektek egy kis ízelítőt a legutóbbi lagom kiadványból.

Rólam lehet tudni, hogy úgy bármit lelkesen olvasok, ami a svédekkel kapcsolatos, noha a nyelvtudásom még mindig a teknős (sköldpadda) fenekénél jár.
Valamikor még gyerekként is csodáltam az Abbát, aztán jött a rendszerváltás után a Roxette mániám, ami tartósnak bizonyult. Az internet elterjedésével ismerkedtem meg a svéd nyelvvel, de csak az utóbbi két évben tanulom, önállóan, ahogy időm engedi.

Számomra a svéd kultúra is izgalmas, és ebben erős ez a kötet, hogy rengeteg apró sztorit mesél el a svédekről a kívülállóknak. 
Például a lagom szó eredetét, ami a mondák szerint még a vikingekhez kapcsolódik.
Ültek a harcosok a győztes csata után a tábortűz mellett, és egy kupa mézsörön osztozkodtak. Az volt a szabály, hogy mindenkinek lagom kellett innia, hogy laget run (a körben) jusson a többieknek is a sörből.

Forrás.

Varázslatos történet, kár, hogy nem igaz a monda. Nem úgy, mint a többi sztori, például a nagyon vicces karácsonyi kacsaóra.

Sarkkörhöz közeli ország lévén, karácsonykor korán esteledik Svédországban, és a televízió minden évben ugyanazt a műsort adja le, 1958 óta. Donald kacsa és a többi Walt Disney mesehős kalandjait, három órán keresztül. Vicces módon a svédek pedig nézik, mégpedig családilag együtt. 1982-ben egy tévészerkesztő ki merészelte cserélni az egyik kisfilmet, hát iszonyatos tiltakozáshullám lett az eredménye.

De Svédország az a hely, ahol a miniszterelnök is busszal utazik, sőt ahol Mona Sahlin miniszterelnök-helyettesnek két Toblerone csokoládé miatt kellett lemondania.  Mert állami Eurocarddal fizette ki őket, ami sok minden, csak nem lagom.

Ehhez hasonló sztorik kaptak helyett a nagyon színes könyvben, aminek természetesen a belső borítása sárga-kék. Rengeteg infografika díszíti, ebben hasonlít Meik Wiking Hyyge-jére. 

És a humor is olyasféle, öniróniával jócskán megspékelt a szöveg. Ami nem is csoda, Göran Everdahl újságíró és filmkritikus, bejáratott stílussal, részletes mondanivalóval. 

https://www.ewerlofs.se/


"Eddigi életem legsúlyosabb letolását akkor kaptam, amikor véletlenül egy taxira várakozó sor elejére álltam. És 1984-ben az anyám majd belehalt a szégyenbe, amikor történetesen egy buszon utazott Olof Palme miniszterelnökkel – a svéd miniszterek magától értetődően buszoznak! –, és úgy tűnhetett, mintha fizetés nélkül szállt volna fel. A busz dugig tömve volt, és egy megállónál anyám kénytelen volt leszállni, hogy leengedje néhány utastársát. Palme nem látta, hogy anyám leszállt, csak azt, amikor visszaszállt, és nem fizetett. És a miniszterelnök rámeredt anyámra. Rettenet."

Hogy mi a lényeg?

Hogy a lagom, a pont jó a középút próbál lenni, de benne élni, megélni talán könnyebb, mint ami kívülre látszódik.

Mert ugyebár a fikához, a kávészünethez, a lagom életérzéshez, a se nem túl sok, se nem túl kevéshez azért nagyon sokat hozzátesz a biztonságos háttér, amiben a svédek élnek.

Igazából lehetetlen exportálni ezt az életmódot, és nem csak azért, mert a lagom mindenkinek más középút.

Hanem mert ez az életmód szorosan összefügg a társadalmi, oktatási, politikai, egészségügyi berendezkedésekkel, és bizony azt még a 17. században kezdte el megalapozni Axel Oxenstierna gróf.

Az ő meglátása szerint „meglehetősen csekély értelem kormányozza a világunk sorsát”, ezért igyekezett egy olyan társadalmat létrehozni, amely ellenálló a hóbortokkal szemben, a korrupció ellen.

Főként a hatalommal bírókkal kapcsolatban próbálta minimalizálni a kárt, amivel próbálkoztak, azóta is próbálkoznak.

"Az amerikai cukrászkultúra a dagadó muffinokkal és a vécéfedő méretű cookie-kkal meghódította a világot. A svédek először meghökkentek: egyetlen cookie négy-öt hagyományos aprósüteménynek felelt meg. Amint a sokkhatás elmúlt, megkóstoltuk. 

Cukormázzal."

Én rengeteget nevettem ezen a könyvön, és nagyon klassz két napot töltöttem vele, mert igazán élmény volt a sok színes rajz, grafika, ami díszítette.
A kultúráról szóló apró sztorik egy jó részét persze már ismertem, de azért volt benne újdonságot jelentő történet is.

Tömegközlekedéshez nem ajánlom, a fenti cukormázas poénon úgy röhögtem a buszon, hogy mindenki azt hitte megbolondultam :))

Az Abba-nak annak idején volt egy csomó jó száma, meg volt az első, a nem túl komoly, odaszurkálós szövegű Waterloo.

Na, ez a lagom könyv a dúdolható sláger a skandináv életmód témakörben.

Jó szórakozást kívánok hozzá, még pár idézet felkerült a könyv moly adatlapjára:

https://moly.hu/konyvek/goran-everdahl-lagom/idezetek.

Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

Read More