2017. szeptember 23., szombat

Linnea Dunne: Lagom

Mi lehetne egy svédekről szóló könyv természetesebb kísérője, mint egy IKEA csésze? :D


"Szóval mi is a lagom törvénye? 
Legegyszerűbben a kifejezés valami olyasmit ír le, ami „éppen elég” vagy „pont helyes” – mint a megfelelő minőségű tej a kávéban, vagy a tökéletes mértékű nyomás masszás közben. Az anyagi világon túllépve a jelentés egyre kifinomultabbá válik, a társas viszonyok szabályai között tökélyre fejlesztett kötéltáncra utal. 
Lagom az, ha elfogadjuk egy barátunk meghívását, hogy nála töltsük a hétvégét, de magunkkal visszük a saját ágyneműnket mert úgy tisztességes, ha nem kell még mosnia is utánunk. Lagom a jog, hogy otthon maradhatunk a beteg gyerekünkkel – fizetett szabadságon –, de soha nem élünk vissza e jogunkkal. 

Lagom az, hogy praktikus autót veszünk, nem pedig a legmenőbbet. Lagom az, hogy csak az egyik falat festjük dizájnosra a nappalinkban, a többit pedig fehéren hagyjuk, mivel az egész szoba kidekorálása túl sok volna. Lagom az, ha élénkvörös rúzst viselünk, ám a sminkünk többi részét szolidra vesszük. Lagom az, ha vesszünk egy hamburgert, de nem vesszünk hozzá krumplit, mivel a mértékletesség erény. Lagom az, ha pusztán a maradékokból ütünk össze egy vadonatúj vacsorafogást, mivel a pazarlás vétek."
7-8-9. oldal, Bevezető



Szoktam panaszkodni twitteren, hogy milyen lassan haladok a Duolingóval, hogy hiába gyakoroltam már be 41 minileckét a 66-ból, amiből a tanfolyam áll; azért messze nem érzem közelinek az azt alapfokot, mint amit el lehetne az applikációval érni.
De azért haladgatok, jelenleg naponta 2 gyakorlással, nem öttel, mint augusztusban, mert így lagom, így fér bele az életembe, így pont elég.

:) Szóval valahol nem véletlen nálam sem a svéd mánia, ami persze még ősidőkből, '89-90-ből gyökerezik, és biztosan két törzsgyökeres svéd zenész okolható érte, Marie Fredriksson & Per Gessle. Manapság persze már eljutottam odáig, ha Per svédül csiripel, posztol az Fb-én, nem ijedek meg, felismerek pár szót. De még messze-messze, homályba vész a cél: hogy ezen a nyelven is tudjak legalább olvasni.
Amíg azonban elevickélek odáig, pótléknak nagyszerűen megfelel Linnea Dunne könyve, amit legelőször is muszáj dicsérni a külsejéért. Mert kemény kötésű, nagyszerű, letisztult tipográfiája van, de a cím rajta dombornyomású - tehát bibliofíl alkatú olvasóknak igen ajánlott, tapizásra, simogatásra :D



Ha valamit a könyv szemére lehet hányni, hát az csak egyetlen dolog: túl rövid, túl velős... mondjuk lehet, hogy ettől lagom? A bevezető után sort kerített a szerző a munka és az élet egyensúlyára; majd a második fejezetben tárgyalja, hogy milyen a Lagom szerint enni. Fika szó, mint talán már olvastátok, csak nekünk magyaroknak gusztustalan, svédül a kávészünetet jelenti, amely során gyakran esznek a vikingek leszármazottai házi süteményt, főleg a híres kannelbullart, azaz fahéjas csigát.
Ezt utóbbit vagy meg lehet kóstolni a helyi Ikeákban, vagy ki lehet próbálni a receptjét, amit Linnea mellékelt a fejezethez. Ha már említettem a híres lakberendezési áruházláncot, természetesen csak azért volt, mert a könyvben is szerepel; a harmadik fejezet tárgya a design, divat és lakberendezés, míg a negyediké az egészség és a jóllét.


Volt jó néhány apró tény, amit a szerző csak szinte mellékesen jegyzett le egy-egy oldalra, engem még is megfogott; ebből mutatok egy csokornyit.
"A világon - népességszámra vetítve - Svédországban működik a legtöbb kórus: mintegy 600 000 ember tagja valamely énekkarnak."
" A RÄKNA till 10 - azaz 'Számoljunk el tízig' kampány arra biztatja a svédeket, hogy próbálják ki a módszert: ha épp megvennének valami újat, vagy kidobnának valami régit, előbb számoljanak el tízig, és kérdezzék meg maguktól, hogy tényleg szükség van-e rá, nem lehet-e megjavítani, és csak ezután döntsenek. Próbáld ki!"
"A közösségi érzés igen erős a svédekben: 92 %-uk érzi úgy, hogy van valakijük, akire szükség esetén számíthatnak."

Tegyél meg nekem egy szívességet, kedves Olvasó, olvasd végig még egyszer az utolsó mondatot!..
92 %
ez iszonyatosan magas szám, még nekem is, aki nagycsaládban élek, aki pozitív szemléletű vagyok, aki hirtelen nem is tudom, hány közösségi, social media oldalon vagyok jelen.
Ha van valami, amit én ebből a könyvecskéből le bírtam szűrni - a nyilvánvaló szókincs gyarapodáson kívül -, akkor az irigységet félretéve a rácsodálkozás, hogy így is lehet... lehetne.

Dunne hivatkozik Axel Sandemorse dán-norvég író 1933-ban publikált könyvére, amely szerinte jól írja le a skandináv országok átlagos életre törekvő szabályait. Más források szerint ugyanez a szemlélet lehet a dánok sikere is, hiszen ami átlagon alul van, majd elmúlik, de az átlagon felüli dolgoknak mindig örülni lehet, még akkor is, ha azok apróságok.
(ITT olvashatjátok a 10 pontot, amit Sandemorse megfogalmazott). 



Hogy én olvasás után mit viszek magammal ebből a könyvből? 
A svédek iránti rajongásom megmaradt, és bár stílusát, mondanivalóját gyorsan össze lehet foglalni, haladós ez a könyv, inkább csak afféle bevezető, útmutató egy kultúrába; nekem sajna tetszett annyira, hogy a karácsonyfa alá kívánjak belőle egy példányt :))
Azért is, mert szívesen kipróbálnám a recepteket, meg azért is, mert volt benne egy anekdota, a szerző édesapjáról, ami tisztára Fredrik Backman Ovéjére emlékeztettet.

Backman és Ikea rajongóknak kötelező legalább a könyvtárakból kivenni, de ne aggódjatok, ha nem jön be, mert érkeznek úgy is további hasonló címkéjű/című kötetek hamarosan - ez például novemberben ;)


Share:

2017. szeptember 21., csütörtök

Gyereknevelés ​dán módra



FÜLSZÖVEG:



Dánia ​évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek. 
A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jessica-joelle-alexander-iben-dissing-sandahl-gyerekneveles-dan-modra




"If You are open to growth, You tend to grow." - Ha nyitottak vagyunk a fejlődésre, akkor fejlődni is fogunk. 
Ezt a nagyon megszívlelendő, frappáns mondatot a harmadik fejezet, Hitelességhez írt jegyzetek között találtam, a New York Times egyik cikkének kezdőmondata volt, még 2008-ban. De megragadom itt az alkalmat, hogy kijelentsem: ez a mottó az élethez, és ezen belül a gyermekneveléshez való hozzáállást is lefedi, hiszen a világ fejlődik, folyton új információkat kínál a szülőknek is.

A dánok napjainkban két dologról híresek, hogy ők a "legboldogabb nemzet" számos kutatás szerint, jelentsen ez bármit is; valamit hogy elégedettségüket állítólag a hygge (meghittség) nevű életérzés, életstílus(?) biztosítja.

A dán gyereknevelésről szóló kötet ennél is továbbmegy, amerikai és dán szerzője szerint A DÁN MÓDSZER ALAPPILLÉREI a következőek:
Játék: 
Hogyan segít a szabad játék boldog, magabiztos és érzelmileg rugalmas felnőttekké válni?
Hitelesség: 
Hogyan teremt az őszinteség erősebb éntudatot? Hogyan dicsérjünk úgy, hogy a saját képességeinkről való rögzült szemlélet helyett az érzelmi rugalmasságot és rezilienciát erősítsük a gyerekekben?
Átkeretezés: 
Hogyan teheti jobbá az átkeretezés használata az egész család életét?
Empátia: 
Miért fontos az empátia megértése, elsajátítása és tanítása ahhoz, hogy boldogabbak legyünk?
Ultimátumok nélkül: 
Hogyan növeli a bizalmat, a rugalmasságot és a gyerekek boldogságát, ha elkerüljük a hatalmi harcokat, és demokratikusabb nevelési módszereket alkalmazunk?
Együttlét és hygge (meghittség): 
Miért fontos boldogságunkhoz és általános jóllétünkhöz az erős szociális háttér? Hogyan segít a meghittség megteremtése abban, hogy ezt a hatalmas ajándékot a gyerekeinknek is átadhassuk?




Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? könyv értékelésénél említettem, hogy a nyári szünet végén olvastam, előtte pedig ezt a dán szemléletű könyvet.
Két dolgot megemlítenék elöljáróban: véleményemet nyilvánvalóan befolyásolta a tény, mely szerint majd' három hónapot 7/24-ben együtt töltöttem a három gyerkőcömmel, és ebből bizony négy hétig az apjuk is vidéken volt. :D
A másik megemlítendő apróság pedig az, hogy én is azt gondolom, ez a könyv roppant rövid, majdhogynem inkább csak egy tanulmány, mintsem egy önálló gyereknevelési kézikönyv. A magyar kiadás 160 oldal, utána jönnek a jegyzetek, aztán Vekerdy doktor utószava... szóval kicsit soványka mű.

De azért nem rossz, könyvtári kölcsönzésre még így is szívesen ajánlom, holott idézetben már feltüntettem, hogy mikre összpontosít a könyv. Számomra két fejezet, a Hitelesség és az Átkeretezés volt a leginkább meggyőző, legrészletesebb, talán ott volt felsorolva a legtöbb tanulmány is; míg a többi inkább olyasmi, amit józan ésszel már tud az anyák többsége.
Most, hogy már lassan eltelt három hét is azóta, hogy végigböngésztem a könyvecskét, az is eszembe jutott, hogy nem csak a túltengő amerikai egyszerűsítő módszer miatt ilyen rövid a kötet, hanem elképzelhető, hogy azért, mert benne élnek a szerzők, és belülről megélve a legtöbb dolog jóval egyszerűbb, mint ahogy kifelé el tudnánk azt magyarázni.
(:D és most akkor nem tudom, hogy érthető voltam-e...)

A mű legnagyobb része inkább élményszerű, anekdoták fűszerezve csöppnyi háttéranyaggal, elég egyértelmű nyelvezettel, stílusban; ahogy olvasgattam a Goodreadsen, javarészt ezzel volt mindenkinek baja. Kicsit időnként olyan, mintha egy kötelező olvasmány kivonata, váza lenne; vagy egy csokor blogbejegyzés lenne kiadva - ezzel tudom legjobban szemléltetni a könyvecskét.
Tehát, ha valaki magvas gondolatok óhajtana olvasni, az kénytelen lesz egy vaskosabb könyvet kézbe venni, de aki csak egy újabb szemléletre kíváncsi, akár hétvégi gyorsolvasmánynak is, annak megfelelő lesz a kötet.




Két gondolatot biztosan magammal fogok ebből a könyvből vinni, a legelsőként felsorolt mottón kívül.

 Az egyik a kontrollhelyek fogalma:  „A belső kontrollos emberek úgy gondolják, hogy saját maguk befolyásolják az életüket, és a velük történő eseményeket. Indíttatásuk belső és személyes, a kontrollhely bennük található. 
Azok az emberek viszont, akik külső kontrollhellyel rendelkeznek, úgy hiszik, hogy rajtuk kívül álló tényezők, például a környezet vagy a végzet irányítják életüket, és nekik csak csekély hatásuk van rá. Az őket mozgató erő kívülről érkezik, ezért nem tudnak változtatni azon, ami velük történik. „
Nyilvánvalóan kevesen tisztán egyik vagy másik típusú egyének, de amiből több érzés van bennük, az a szemlélet alakítja az életüket… olyanná, amilyen.

A másik pedig ez a bekezdés:
"A dicséret szorosan összefügg azzal, ahogy a gyerekek az intelligenciájukról gondolkodnak. Ha folyamatosan dicsérik őket, hogy alapvetően milyen okosak és tehetségesek (ugye milyen ismerősen hangzik?), akkor kialakul bennük az ún. rögzült gondolkodásmód, azaz azt fogják gondolni, hogy az intelligenciájuk állandó, és ez így is marad. 
Ezzel szemben azok a gyerekek, akinek azt mondják, hogy munkával és tanulással az intelligenciájuk fejleszthető, ún. rugalmas gondolkodásmódot alakítanak ki, azaz az válik a meggyőződésükké, hogy fejleszthetik készségeiket, ha megdolgoznak érte."

4 csillag volt, ahogy már említettem, kölcsönzésre, szemléletmód tágításra jó szívvel ajánlom :)


Share:

2017. szeptember 18., hétfő

A hét verse - Petri György: Római elég



Petri György: Római elég

Mostanság hallgatok, eltűnök, eltünődöm, 
töpök és rengek, 
olykor – önnön agyrémem – földerengek 
kimért chiméraként öfényesítő lakkcipőmben, 
osztrigát szürcsölök e zord időkben 
– éheztem eleget ifjúkoromba’ 
hadd legyek most már én részvétlen és goromba, 
éppen elégszer kisemmiztek, megaláztak, 
a világ úgy viselt el, mint hőmérő a lázat, 
hülyének véltek, mikor a szívem lázadt, 
ezért növesztek tehát csigaházat 
lelkem köré, hogy ne lássék az alázat, 
az inkorrekt szenvedés, az öntetszelgő szégyen, 
hogy hajh miért, miért, miért nem éppen 
én vagyok a szenvedő alanya ennek 
a nyomor-nyelvtannak, amelynek szabályai szerint szenved 
embertársaim bő egyharmada, 
gyerekek, nők, csecsemők garmada, 
ezt nem veszi be a gyomrom semmiképpen, 
(talán ezért élek többnyire semmin vagy pépen). 
Egyenlőtlenség! Testvérietlenség! 
Ja, szabadság az van. Tessék élvezni! Tessék!


Share:

2017. szeptember 16., szombat

Moly kihívás ajánló



Az élet a komfortzónán kívül kezdődik - mondta állítólag először az önfejlesztés, szemléletmódváltás egyik guruja, Neale Donald Walsch.
Szerintem az a jócskán meglepő ebben a mondatban, hogy nemtől, kortól, és főleg vallási hozzátartozástól függetlenül szereti ezt az elvet számos nő és férfi a világon, holott mondjuk nem biztos, hogy egyet tudnának érteni például a Beszélgetések az Istennel című könyvvel, amit szintén Walsch írt. :)
Véleményem szerint ez is a komfortzónán kívüli rész, hogy tanuljunk a másiktól, hallgassuk meg, még akkor is, ha amúgy jócskán távol áll tőlünk az alapszemlélete.

Nos ezen mottó jegyében hoztam három moly kihívás linket, hátha kedvetek támad sokat olvasni, mert bizony ezekhez a plecsnikhez rengeteget könyvet kell forgatni.




1., Harry Potter angolul
Gondolom semmi meglepő nem volt a kezdő linkben :D
A feladat nagyon egyszerű, mind a 7 részt angolul kell elolvasni, 3 hónapon belül. - írja a kihívás gazdája, aki sokak nagyon nagy örömére az úgynevezett Harry Potter 8-at, Az elátkozott gyermeket nem kéri elolvasni. (De például a Rowling életmű olvasáshoz kell.)
A kihívás 2018. április 20.-án ér véget, április elsejéig lehet jelentkezni.



2018. december 31-ig kell elolvasni erre a kihívásra az eddig megjelent négy Alien kötetet, már annak, aki bírja a borzongást! :D
Tapasztalatból mondom, az első kötet meglepő módon nem is olyan véres, legalábbis a filmhez képest. Az elején az űrhajón való utazást mutatja be, a legénység életét a hiperűrugrás és ahhoz kapcsolódó mélyalvás után, tehát az eredeti történet jóval több sci-fi elemet ír le, mint ami aztán a vászonra került.





Ez a kihívás ér véget a legkésőbb, egészen 2022 szilveszteréig van rá ideje bármelyik  lelkes könyvmolynak belekezdeni az olvasásba :)
Aki azt hinné, hogy nincs miből válogatni, hát igen nagy tévedésben él, Agatha Christie történeteiből 40 magyar Poirot fordítás jött össze, erről a polcról lehet szemezgetni:
https://moly.hu/sorozatok/hercule-poirot


Remélem, hogy mivel elég különböző műfajokból merítettem, sokatoknak meghozza a kedvét a jelentkezéshez, olvasáshoz.
Én biztosan indulok 2018-ban a Poirot megmérettetésen :)) drukkoljatok, hogy nem kapjak  AC mérgezést! :P
Share:

2017. szeptember 14., csütörtök

Horányi Katalin: Tanuljunk ​tanulni



FÜLSZÖVEG:
Tanulás nélkül előrejutni nem lehet! Tanulni azonban tudni kell! A könyv lépésről lépésre vezet be a tanulás fortélyaiba. S legyél egyetemet végzett diplomás, vagy egy iskolából kibukott diák, kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy újra tanulnod kell. Itt az idő, hogy belásd, intellektuális énedet időről időre újra kell építened. Ehhez ad segítséget ez a könyv.





Arról beszélgettünk anyukámmal, miután ő is elolvasta ezt a könyvet, hogy milyen méltatlanul kevesen ismerik, szeretik, dicsérik Horányi Katalin művét, pedig volna mit rajongani rajta.
Még meglepőbb volt számomra az, hogy a moly címkéje sem pontos, ez a kötet ugyanis önfejlesztő könyv is, sőt tulajdonképpen az első 76 oldal csak az, utána foglalkozik bővebben a tanulási technikákkal.

De miért ilyen hosszú a bevezető?
Mert a szerző messziről kezd, egyfelől önmagáról mesél egy tanulságos történetet; majd részletezi, hogy milyen hátráltató tényezők jöhetnek az életben az olvasó tanulása, fejlődése közben... olykor megelőzve, de akár még megakadályozva is a fejlődést.
Azt hiszem, ez a könyv inkább felnőtteknek szól, de azt biztosan tudom, hogy olyan 16 év alatt kevés diáknak adnám a kezébe, mert azt kéri az olvasójától, hogy vegye számba, milyen okai vannak a tanulásának, mit vár az újabb képzettségétől, egyáltalán hová tart az életben…
Ez pedig fiatalabb korban nem lehet, nem szokott kérdés lenni.

„Mára elfogadott, hogy megfelelő tréninggel a legsatnyább alkatból is formálható sportos, izmos test. De vajon köztudott-e, hogy szellemünk is formálható, építhető?
Fejleszthetjük koncentrálóképességünket, megtanulhatunk fegyelmezetten tanulni, sőt örömöt is lelhetünk a szellemi munkában.”
Vekerdy Tamásnál olvastam ezt az idézetet: „Ami igazán eredményt hoz, az a mindennapok aprómunkája.” Nem véletlenül írtam le egymás után a két idézetet, előbb Horányi Katalin elképzelését, majd Vekerdy gondolatát, mélyen egyetértek velük.
De ha józan paraszti ésszel utánagondolunk, igazuk is van, ha minden nap eszel, akkor nem éhezel, jól elvan a szervezeted; ha minden nap mosakszol, akkor tiszta, ápolt maradsz; ha minden nap mosogatsz, akkor van tiszta tányérod… és így tovább.
Éppenséggel a mindennapos nyelvtanulás az alapja a Duolingo applikációnak is, tapasztalatból mondom, már akár három nap kihagyás után is vért izzad az ember, mire ledolgozza az elmaradásait. De éppen így van az olvasással, ha régen nem olvastál, a biciklizéssel, és a takarítással is… hajaj, mennyit tudna arról minden háziasszony mesélni, hogy mekkora kosz tud felgyűlni, ha huzamosabb időt kihagy a rendrakásban.

Tehát valamilyen módszer kell, sőt jólesik az embernek, ha célja van, de persze előbb ehhez azt kell tudni: van-e célja az életének? A diplomás, több nyelvet beszélő ember, vagy az, akinek többféle végzettsége van, mindig hamarabb talál magának munkát, több lehetősége van az életben, mint annak, aki nem képezi magát.
Még akkor is, ha nem használod fel a nyelvtudást, új kultúra, más szemlélet nyílik meg előtted; mint az előtt, aki sose volt kíváncsi semmi újra, eléldegél, mint egy növény a televízió előtt.
Pláne a mai hírekkel, fals híresztelésekkel megszórt, médiavezérelt, pletykaéhes világunkban, aki művelt, olvasott, „kereső” ember, az nem fog elhinni minden hamis tényt, nem ugrik bele egy-egy weboldal reklámhadjáratába, körültekintően, több oldalról tájékozódik.
Az nem lehet már mérvadó a világunkban, hogy "hiszen bemondta a rádió/tévé"!!!






Minden állandó, csak a változás örök! Hérakleitoszhoz társított, körülbelül 2500 éves mondást csak azzal tudnám megtoldani, hogy a fejlődés is hasznos, ha örök :)
Mert számos orvosi kísérlet kezdi bebizonyítani, hogy az, aki használja idősebb korban is az agyát, az elkerülheti az Alzheimer-kórt is.

Horányi Katalin könyve elsősorban felnőtt tanulóknak szól, és tartalmaz egy úgynevezett Navigációs füzetet, ami napokra lebontva segíti a tanulást. Javaslata szerint érdemes először 10-15 perccel kezdeni a tanulást, majd hetente növelni az idő hosszát, 25-30 percre.
Alapfeltételként rögzíti a nyugodt körülményeket, zavaró tényezők (családtagok) kiiktatását, jól megvilágított asztalt, könyv mellé jegyzetfüzetet, tollat.

Már a tanulást megelőző napon azt kéri – igen bölcsen-, hogy döntse el az olvasó, hány oldalt, mit fog pontosan tanulni; hánykor ül le tanulni, és jegyezze fel, hogy a valóságban mi sikerült az elképzeléseiből.
Az utolsó tanulási időszak után pedig jöhet az önértékelés: mit, mennyit sikerült haladni, sikerült-e kizárni a külvilágot; illetve jöhet a következő napi tananyag meghatározása.

A Navigációs füzetek egy hónapot ölelnek fel, heti hat nap tanulással számolva; a napi tíz perces koncentrálásból fokozatosan elérve a napi fél órás összpontosítást. És ami még kiegészíti a füzeteket, az négy esettanulmány, személyes beszámoló.
Egy drogos naplója, egy munkanélküli férfié, egy egyedülálló anyáé, és egy fiatal, otthonról kidobott leány története. Őszinte szembenézések ezek, illetve segítségek az olvasónak is. Hiszen, ha nekik sikerült tanulással megváltoztatni az életüket! Akkor ugyebár bárkinek :D


Szívből ajánlom ezt a könyvet, mi itthon úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk beszerezni belőle egy antikvár példányt.

Share:

2017. szeptember 11., hétfő

A hét verse - Reményik Sándor: Vízválasztó



Reményik Sándor: Vízválasztó

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem, 
Hogy e mostani megpróbáltatásom 
Vízválasztó legyen, 
Amelynek kopár hegytaraján túl 
Eztáni életem 
Új forrása ered: 
Legyen, kérlek, e forrás 
Mélyebbről fakadó, 
Nem magának-való 
Tisztultabb szeretet. 
Legyen e tiszta nedv 
Felbuzgó munkakedv, 
Önzetlenebb erő, 
Malmot hajtó patak, 
Szolgáló akarat, 
Sziklából feltörő.

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked 
Sorsom, vagy Istenem, 
Hogy e mostani megpróbáltatás 
Vízválasztóm legyen, 
Amelyen túljutva 
Egészen más a táj –:

Hadd mosolyogjak én 
Azon is, ami fáj 
Azon is, ami e 
Világban vaksötét, 
Fáklyavivő legyek, 
Míg tart e furcsa lét. 
Legyek összeszedett, 
Szelíden is kemény, 
S hogy ne ítéltessem, 
Mégse ítéljek én, 
Nevessek a világ 
Játékai felett, 
De ez a nevetés 
Legyen egy ölelés, 
Amellyel mindenkit 
Magamhoz ölelek.

Elmúlik a világ 
És játékai is, 
Még kívánsága is, 
Szél szórja szét a színes szavakat, 
De sorsom lényegének, 
De lelkem Istenének 
Beszéde megmarad.

1934. szeptember 27.
Share:

2017. szeptember 7., csütörtök

Libby Purves: Hogyan ​ne legyünk tökéletes anyák?



FÜLSZÖVEG:
Ki ​vagy te? Tökéletes anya, aki szerényen mosolyog, makulátlan rendet tart, a pelenkából sárkányt hajtogat, neveléselméleti könyveket olvas, soha föl nem emelné a hangját. Igazi anya, akinek mindig pecsétes a pulóvere, soha nem fejez be semmit, sántikál, mert rálépett egy építőelemre, titokban romantikus regényeket olvas, nyüszít a kimerültségtől. Libby Purves négy év edzés után, miután röptében kapkodta el a lepottyanó ételt „dörzsölten” és sziporkázó humorral bizonyítja, hogy a legkevésbé ígéretes anyák is képesek a túlélésre: csecsemőik, tipegő gyerekeik gondozására. Földhözragadt jó tanácsok és falrengető anekdoták teszik teljessé ezt a tűzvonalban álló anyáknak írt kézikönyvet, mely a terhességtől az óvodáskorig, a testvérharcokon és jól előkészített kirándulásokon át a gyerekfelügyeletig és a szakmai karrierig ívelő kérdéseket tárgyalja. Libby Purves bátran támaszkodik a saját, két gyerek dúlta otthonában szerzett tapasztalataira és további ötven, hasonló gondolkodású anya bölcsességére: szégyenkezés nélkül mondja el, hol lehet csalni és magunkhoz igazítani a szabályokat, melyek különben sem számítanak soha igazán. A Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? fölbecsülhetetlen értékű kalauz azoknak, akik még élvezni is akarják tökéletlen anyaságukat.

Eredeti megjelenés éve: 1986



Molyon ezt írtam az olvasáshoz: Igaz, hogy már csak egy hét van hátra a szünidőből, de piszkosul hosszúnak rémlik mostanra – muszáj bevetnem az iróniát :-P
Az instagramra pedig: Nekem ez már könyv nélkül is megy (mármint nem vagyok tökéletes anya), de kihasználom a vasárnap reggeli csendet ;)
Kicsit ezzel a két megjegyzéssel ízelítőt is adtam ehhez a könyvecskéhez, amit megmondom őszintén CSAK gyakorló anyáknak ajánlok! Nekik, nekünk ismerős lesz számtalan szituáció, illetve el lehet borzadni a brit terhesgondozás színvonalán (annak hiányán), de első szülés előtt álló anyukáknak biztosan nem javasolnám Libby művét.
Hogy miért? Mert szókimondó, nem ortodox nézeteket vall, és őszintén szólva sem az ősanyák, sem a bioanyák, de a tudatos nevelés hívei sincsenek dicsérve a művében. Ha már itt tartunk, én is inkább a közepet képviselem, semmiből sem kell túlzásba esni, szerintem se, de főként nem kell akkora feneket keríteni az anyaságnak.





Három gyerek után én azt tudom mondani szülés előtt álló, gyereket fontolgató nőtársaimnak, hogy NE stresszeljék túl magukat! Ez a legjobb és legfontosabb tanács, mert mind a szülés, mind a csecsemő nevelése olyan dolog, mint az első szerelem, vagy az érettségi. Mindenki tud róla mesélni valamit, egyesek szerint egyszerű, mások szerint csodás, de mindenképpen agyonmisztifikált események :D :P

Minden gyerkőc más, minden nő más, egy dolog a biztos: nincs tökéletes anya, csak adott gyereknek elég jó! 
De lássuk be, ez az élet minden területén így van, akár párkapcsolatról, diákról, vizsgázóról, tanárról, de még akár húslevesről is legyen szó. Nincsenek tökéletes dolgok, csak éppen megfelelőek, kár annyit versengeni. A legtöbb gyerkőcnek az a legfontosabb, hogy viszonylagos tisztaságban legyen, kapjon az étvágyának elegendő ennivalót, és érezze, hogy szeretik. A többi meg majd szépen lassan kialakul…






Mégis, akkor kinek ajánlom a könyvet? Egy, két, többgyerekes gyakorló anyukáknak, nagymamáknak. Garantáltan jól fognak szórakozni egy napig, pláne a nyári szünidő végén, mikor már minden fegyverből kifogyott a suliig-oviig visszaszámoló gyerekfelvigyázó. 
😉


Share:

2017. szeptember 4., hétfő

A hét verse - Nadányi Zoltán: Így volt



Nadányi Zoltán: Így volt

Zuhantál és elkaptalak, 
ruhád csücskénél és a vak 
mélységbe fejjel lefelé 
csüngtél és én tartottalak, 
a rácsnak rogyva, görcsösen, 
öt ujjal, kínnal és dühvel. 
Egyetlen szörnyű akarat 
volt bennem: nem engedlek el!

És megvirradt és este lett 
és jöttek őszök, tavaszok 
és még mindig tartottalak 
és már harmadszor havazott 
és még mindig tartottalak 
és súgtam lázas szavakat 
és az öt ujjam majd letört 
és a ruhád szakadt, szakadt.

Hogy volt tovább, nem is tudom. 
Egyszer csak elmúlt az egész. 
Kiszállt belőlem az a láz, 
az a vad, gyilkos rettegés. 
Itt állok az erkélyen és 
az élet zúg a körúton 
és a felhőkbe nézek és 
nem is tudom… nem is tudom…

***
vers forrása:



Share: