2016. június 30., csütörtök

Havi beszámoló: Ezt olvastam júniusban





  1. Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (félbehagytam)
  2. Kevin Leman: Születési sor(s)rend
  3. Fiona Dunbar: Lulu és az igazságsüti
  4. Marina Gask: Milyenek a fiúk? …És a lányok?
  5. Faith Hines – Pam Brown: Murphy (kis)asszony törvénykönyve
  6. Virág Emília: Sárkánycsalogató
  7. Fiona Dunbar: Lulu és a kívánságsüti
  8. Tóth Krisztina: Pixel
  9. Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója
  10. Márton András: Karakterből
  11. Kökéndy Ákos – Vekerdy Tamás – Gyarmathy Éva – Karkus Ottó – Bácskai Júlia – Herczog Mária – Mesterházi Zsuzsa: Szülők iskolája
  12. Agatha Christie: A fogorvos széke
  13. Marni Bates: Segítség, YouTube-sztár lettem!
  14. Závada Pál: Egy piaci nap
  15. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
  16. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
  17. Bencsik Orsolya: Több élet
  18. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
  19. Szabó Magda: Freskó
  20. Alan Alexander Milne: Micimackó
  21. Cheryl Strayed: Vadon
  22. Derek Landy: Az ősök jogara
  23. Piers Paul Read: Életben maradtak




Június hónapban ezzel a maival együtt 17 bejegyzés született, idén összesen már 91.
Ebben a hónapban négy recenziós könyvről írtam véleményt, ezek:

Ez utolsó blogbejegyzés a hónap legnépszerűbb írása, illetve egy hét alatt felküzdötte magát az oldal legnépszerűbb posztjának :) Egyértelműen két oka van a sikernek: egyfelől a kiadói facebook megosztás rengeteg forgalmat hozott, a mellett a tény mellett, hogy a molyon az enyém volt az első értékelés a könyvről.





Hétfőn jártam könyvtárban, és hoztam 6 esti mesét, 3 kamasz könyvet, valamint hat darab kötetet magamnak. Javarészt az általában kéthetes olvasási határidős olvasmányok között válogattam, ezeket fogjuk olvasni júliusban.

Nektek is jó olvasást és nagyon kellemes júliust kívánok!
Share:

2016. június 28., kedd

Joanne Harris: Tíz tweet a könyvekről

Ma kivételesen nem tényleges könyvről fogok véleményt írni, hanem a twiterről hoztam el Nektek Joanne Harris írónő (Csokoládé - trilógia szerzője) tegnapi tweetjeit, azaz rövid kis csiripjeit.
A fordításra és felhasználásra kértem és kaptam engedélyt :)

Thanks for the permission again, Joanne!


Source:
http://joannechocolat.tumblr.com/post/146561465091/ten-reasons-to-read-fiction

Originally here:
https://twitter.com/Joannechocolat


Today's #TenTweets are on the subject of something we all need more of - BOOKS. Follow the hashtag to collect them all!
  #TenThingsAboutBooks


1. Current research suggests that 3 in 10 households in the UK have no books at all.
Egy aktuális kutatásra hivatkozik az írónő, mely szerint az átlag brit háztartások egy harmadában nincs könyv :(
Egyfelől omg, ez nagyon-nagyon alacsony szám, másfelől kíváncsi lennék, hogy van-e, létezik-e ilyesféle felmérés nálunk, Mo-on. Nyilvánvalóan a könyvmolyok esetében ez nem kérdés, de ha körülnézek a saját rokonságomban, akkor tény és való, kevés kötetet birtokolnak az emberek, és abból még kevesebbet olvasnak is el.


2. And yet, access to books is maybe the most important factor in achieving academic, personal & professional success. #TenThingsAboutBooks


Ezzel teljes szívemből egyet kell értsek: a könyvek talán a legfontosabb lehetőségek mind az oktatási, személyes és szakmai előmenetel, siker eléréséhez.
Túl a tankönyvek, szakkönyvek világán, a jól megválasztott kötelező irodalom, nem fikciós, vagyis tényleges világról szóló ismeretterjesztő kötetek, és persze a nyelvkönyvek, mind-mind tudásunkat gyarapítják. De akár egy regény is lehet a tájékozódás forrása, egy-egy életrajz, életsors leírása ha másra nem elrettentő példának is jó lehet :)
Mint most nekem Cheryl Strayed könyve, hogy NE induljunk el túrázni témakörben...


3. Reading helps develop essential critical thinking skills.  #TenThingsAboutBooks

Nos igen, az olvasás fejleszti a kritikai érzéket. Egyeseknél túl, másoknál alul. :P
Még a Merengő Kritika klubos koromban tanultam azt az igazságot, hogy minden történetnek van legalább egy pozitív pillanata, és még ha a többi nem is tetszik, azt a jó apróságot illik kiemelni.


4. Reading fiction helps develop empathy and understanding for people living in different circumstances to our own. #TenThingsAboutBooks

Regények olvasása segíti az empátiát és a megértést, hogy más emberek milyen, az olvasótól eltérő körülmények között élnek.
Minden életsors elolvasása egyben egy rálátási szög, lehetőség is, tudásbővítés, és komfortzónából kitekintés pillanata is.


5. Reading gives a context to our place in the world and in society. #TenThingsAboutBooks


Az olvasás segít elhelyezni magunkat a világban és a társadalomban. Bár ez igazából főleg a gyerekeknek hasznos, de tudok egy biztos témát, amiben így van: a gyereknevelésben!
Nem véletlenül olvasok én sem annyi gyerekpszichológiai témájú könyvet, ahogy változnak, nőnek a gyerkőcök, úgy bukkannak fel más és más problémák, amelyekben bizony elkél a segítség.
Bár konkrétan nem elég könyvből nevelni csemetét, de a tudat, hogy az anyuka nincs egyedül a gonddal, más családokban is előfordulnak hasonló gubancok, rendkívül nyugtató hatású :)


6. As little as 6 minutes of reading fiction can reduce stress by 60%. (That's three times more than taking a walk.)  #TenThingsAboutBooks

Már hat perc olvasás is 6 százalékkal csökkenti a stresszt, ami háromszor annyi, mintha sétálni mennénk.
Habár mint a twitteren valaki megjegyezte, ez pédául sci-fi, fantasy és krimi esetén pont fordítva van, hiszen az olvasó képes a körmeit is lerágni izgalmában :))


7. People who read fiction are statistically likely to be happier, more fulfilled and more successful in relationships. #TenThingsAboutBooks
A regényeket olvasók statisztikák szerint valószínűsíthetően boldogabbak, elégedettebbek és eredményesebbek a kapcsolataikban.
Khm, nos, ezt én teljesen sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom :D Két dolgot már így is kaptam az olvasás által: Harry Potter meséjének köszönhetek egy nagyon jó kis baráti, ismerősi kört; és egyáltalán a könyveknek, olvasásnak a blogot.
Mindenesetre az biztos, hogy egy-egy JÓ könyv elolvasása után, ha nem is katarzisélmény szakad a nyakamba, azért hajlamos vagyok ezt-ezt átgondolni, szavaimat másként formálni. Az már biztos, hogy a jövőmnek továbbra is sok köze lesz a könyvekhez, tehát hatása bőven lesz rám.


8. Reading promotes creativity, effective communication and flexibility of thought. #TenThingsAboutBooks

Az olvasás elősegíti a kreatív gondolkodást, az eredményes kommunikációt és általában a gondolkozásbeli rugalmasságot.
Itt a nyelvezetet, főként a szókincset emelném ki, nálunk Fanni nagylányom, 13 éves, esetén nem győzik távolabbi, közelebbi ismerősök, és a tanárai sem dicsérni, hogy mennyivel fejlettebb nyelvileg, mint a kortársai.
Persze, hiszen idén már a 88-dik könyvet olvassa el, ő olvasott idén is a legtöbbet az iskolában.
 (ami félig jó hír, félig nem)






9. To be a reader means never being lonely, or bored. #TenThingsAboutBooks
Olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos, vagy unatkozó.
:) maximum egyedülállóan szétunod az agyad pár könyvön :D Vicceltem, persze.
Ez volt szinte az egyetlen pont, amikor nem értettem egyet az írónővel; szerintem könyvmolyként is bőven lehet unatkozni, magányosnak, elveszettnek érezni magunkat.
Néha így van, néha meg nem :/


10. As well as having a better overall quality of life, readers are 32% less likely to suffer mental decline in old age.#TenThingsAboutBooks

Ez abszolút jó hír: azon felül, hogy általában jobb életminőséget élhet át egy olvasó, még 32 százalékkal kevesebb esélye is van az öregkori szellemi hanyatlásnak nálunk.


So please, read. Read to your kids. Fight for our libraries. Do it for the 3 in 10 kids who don't own any books at all. #TenThingsAboutBooks
Because, when those kids grow up, we all need them to be happier, kinder and more open-minded than their parents were. #TenThingsAboutBooks
Tehát kérlek, olvass! Olvass a gyerekednek, harcolj a könyvtárakért. Tedd meg azt annak a három gyereknek a kedvéért, akiknek nincs egyáltalán könyve otthon.
Mert ha ezek a gyerekek felnőnek, mindannyiunknak arra lesz szüksége, hogy ők boldogabbak, kedvesebbek és nyitottabb szemléletűek legyenek, mint amilyenek szüleik voltak.



Utaltam már rá, most fejeztem be Cheryl Strayed könyvét, akit a vadonbeli vándorlására többek között édesanyja halála indította.
 Cheryl úgy nőtt fel, hogy biológiai apja a szemük láttára bántalmazta anyját, és hogy mikor sikerült a férfit elhagyniuk, egy anyaotthonban kötetek ki.
A Pacifikus Túraösvényen gyalogolva Cheryl elégette az elolvasott könyveit, és én ezt egy elég barbár dolognak éreztem először, de rájöttem, hogy egyfelől csak azt tüzelte el, amit már elolvasott, magába szívott, betéve tudott; másfelől a tűz tisztítóláng is volt egyben.
A múltat is felperzselte maga mögött, a szegénységgel, tudatlansággal, nehézségekkel együtt.

Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem. - írta Krúdy Gyula.
Író nincs meg olvasó nélkül, könyv forgatója nélkül, jövő jelenbeli és múltbéli tettek nélkül.

Jó olvasást kívánok, máskor is fogok kérni Joanne Harristől fordításra engedélyt :)
Share:

2016. június 27., hétfő

A hét verse: Máté Mónika Ildikó - Erdő munkásai



Erdő munkásai


Csirip csirip szól a madár,
Ott szállingózik fent a fán.
Csirip csirip jaj de szép,
Dalotokból kérek még!

Szökken szökken kicsi mókus,
Dióval ő hogy meg-meglódul.
Szökken szökken, jaj de édes,
Apró szőre száll a széllel.

Kopog kopog kicsi harkály,
Fát gyógyítja, hogyha fáj.
Kopog kopog s doktorál,
Minden fánál motoszkál.

Süvít süvít most a szél,
Megmozdítja azt, mi él.
Süvít süvít s tovavisz,
Abbamaradt most a víz.

Mozog mozog az avar,
Falevelek takarnak.
Mozog mozog a süni,
Hátán hordja a tüsit.



Share:

2016. június 26., vasárnap

Vasárnapi Próféta 22.: Szeged

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :)
Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.

Nos, hát bizony Isten fogalmam sem volt arról, mikor márciusban felmondtam, hogy ennyire elfoglalt leszek a nyáron, de aki a twitteren is követ, az tudja, hogy három hétig nemcsak főállású, hanem egyedülálló anya is voltam; G vidéken teljesített szolgálatot.
Kicsit összezsúfolódott a tanévünk vége is, többször vittem a nagyobb gyerkőcöket fogorvoshoz, fogszabályozásra; volt ballagás a családban, előtte két napig sütisütő projekt; erre még ráment pluszba a börze, a Könyvhét és egy szívemnek nagyon kedves barátnőm látogatása nálunk.
(25 éve itt lakom a reptér szomszédságában, de csak múlt héten jártam ott először :D)


Mindeközben persze nem állt meg itt a blogon az élet, habár éppen a hétfői kortárs versekből kifogytam, recenziós könyvem van még kettő: Széchenyi Ágnestől a Pályaképek , illetve Derek Landrytól Az ősök jogara, amit Fanni már el is olvasott és nagyon szeretett.
Holnap könyvtárba készülök, meghosszabbítom a Vadont, mert csak tegnap kezdtem el olvasni, és mivel bezár a kisebb könyvszentély három hétre, kicsit garázdálkodni fogok a friss, általában kéthetes olvasási határidős újdonságok között. Kihasználom a lehetőséget, hogy hosszabb időre birtokolhatok pár (reményem szerint jó pár) kötetet :) ahogy ismerem magam, kihozom a max keretet, nyolcat...




No, de hogy visszatérjek a címhez: Szegeden jártunk, sajnos csak három napot, pedig ennél jóval többet érdemes rászánni erre a gyönyörű városkára. Itt van pár kép mutatóban, a belvárosból, ahová gyalog át tudtunk sétálni a hotelből a Belvárosi hídon át. 







A dómot szerintem méterenként lefotóztam, annyit nem mellékelek, viszont jó szívvel ajánlom én is a Levendula cukrászdát, amit Tekla javasolt nekem twitteren. Klassz volt a levendula fagylaltban, a mentás-citromos, a mentás-epres de még izgalmasabb ízű volt az egri bikavéres! Az aztán ütős volt :)



További fotókat az instára és a tumblr-ra tettem fel, nyugodtan lessétek meg.

Szegednek meg üzenem: két év múlva megyünk vissza, több napra, mert a belváros felfedezésére legalább két nap kell!
:)
Share:

2016. június 25., szombat

Milne: Micimackó

„Mert ez se könnyű feladat – mondta Micimackó magában, ahogy ott állt és nézte az elmúlt Otthont. – A zümmögés, a költészet… nem lehet ám ezeket csak úgy megkapni a boltban; hatalmunkba venni őket… ezek Olyanok, hogy inkább ők kerítenek bennünket hatalmukba! Méghozzá elébük kell menni…”



Vannak mesék, amelyek titokzatos módon ejtik rabul az olvasóik szívét, a nélkül, hogy mélyebben elgondolkodnánk rajta, mitől is működik ennyire jól a történet, hogy generációk egyértelmű kedvence lett, és lesz. Ilyen Saint-Exupéry Kis hercege, de ilyen Milne Micimackója is.
A kisfiú és a kedvenc állatainak kalandjai, mint ahogy mára köztudomású, esti mesének készültek az író gyermeke számára, de alapvetően szerintem azért olyan jók, mert könnyen általánosítható a mű.

Minden gyerkőc imád plüssökkel játszani, akár felnőttek is szívesen ragaszkodnak egy-egy kitömött játékhoz, mellyel gyermekként még ténylegesen el lehet játszani a mi lett volna, mi lenne ha szituációkat.
A Százholdas Pagony lakói pedig olyan alap embertípusok, akiket nem kell messze keresgélni bárki környezetében sem.
Általában mindenki ismer legalább egy neurotikus, fontoskodó felnőttet (Nyuszi); olyan borongós, depresszióra hajló kedvű egyént, mint Füles; nyüzsgő Kanga anyukát; okoskodó, nagyon felnőttes Baglyot; rosszcsont gyermeklelkű Tigrist, aki nem feltétlenül akar rosszat, csak éppen nem számítja ki a dolgok lehetséges végeredményét.
Személy szerint Malacka introvertált kis világát imádom, de könnyen azonosulhat a gyermek a hősies és okos Róbert Gidával, a kis örökmozgó Zsebibabával, illetve a lassú, de annál jobban szerethető bölcs Micimackóval.
A regény nemcsak a számtalan dal, rajzfilmfeldolgozás miatt kedves a szívünknek, de azt hiszem mindenki egyetért azzal, hogy mind Shepard illusztrációi, mind Karinthy zseniális fordításai utánozhatatlanul emelték az eredeti mű színvonalát.






Nekem ez a sokadik olvasás, az eredetileg gyerekként kapott kötetem valahová eltűnt, de vettem helyette másikat.
Vannak viccek, rímek, amiket betéve tudok, fennen mondom a könyvvel együtt, de most, a nyári szünet küszöbén olvasva az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen ez a kis mese arról is szól, hogy mi felnőttek mennyire erőltetjük, hogy gyermekünk ne tegyen semmit.
Holott semmit tenni jó, ha nem is a legjobb dolog a világon, mikor nem kell elszámolni a múló idővel, mikor arra csavaroghatnak a gondolatok, amerre csak akarnak.
Hiszen valójában ez, az ábrándozás, a konkrét semmittevés az, amiből új művek, képek, dalok, ötletek, innovációk születnek, amiből Micimackó története is kiindult.

Jól foglalja össze a gyermeki ész, lélek szemszögéből Micimackó, hogy mi a baj a felnőttekkel:
"- Nyuszi csöppet se buta – mondta Micimackó elmélkedve.
- Úgy van. Okos – vélte Malacka.
- Esze, az van neki.
- Van neki – vélte Malacka. – Esze, az van neki.
Mire hosszú hallgatás következett.
- Úgy vélem – mondta Micimackó -, ez az oka annak, hogy soha semmit meg nem ért. "

Így a nyári kánikula, és szombat révén mit is kívánhatnék Nektek is: sok semmittevős, boldogítóan hosszú órát, a kedvenc hobbitokkal, barátaitok, családtagjaitok társaságával megkoronázva :)

Share:

2016. június 23., csütörtök

Závada Pál: Egy piaci nap

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!


FÜLSZÖVEG:

Mi vezet arra embereket, hogy csoportba verődve mások ellen támadjanak? És miféle helyzetek, beidegződések és indulatok idézhetik elő azt, hogy falusi járókelők, piaci vevők nekiessenek olyan szomszédaiknak, akik nemrég halálgyárakból menekültek meg? Hogy kerülhet valaki lincselők közé?
Závada Pál új regénye 1946-os magyarországi antiszemita pogromok történetén keresztül keresi a választ. Egy piacnapon az elbeszélő főszereplő, a falu tekintélyes kereskedőjének lánya, egy tanárember felesége tanúja lesz egy zsidó tojáskereskedő elleni támadásnak, amely vérengzéssé fajul. Asszonyok vezetik a rettentő pusztítást, amely nem kímél sem nőket, sem gyermekeket. A pogromot követően nyomozás indul, és tárgyalások során tárulnak fel az előzmények, a háború alatti és az utána kialakult állapotok. Az események előterében azonban emberek és eltorzuló emberi viszonyok állnak. A történelem, amely bármely pillanatban ma is próbára tehet bármelyikünket.



Szerintem:



Megmondom őszintén, az egy örömünnep egy könyvmoly életében, mikor rátalál egy kiadóra, akiktől folyamatosan megbízható, irodalmilag igényes, jó minőségű könyveket tud beszerezni.  Volt egy idei fogadalmam, mely szerint több szépirodalmat, és főleg kortárs magyart akarok olvasni, és a Magvető pont ezt a válogatottan jó irodalmat kínálja, elég csak Grecsó Krisztiánra, vagy Tóth Krisztinára gondolnunk.
De persze a Jadviga párnája írója, Závada Pál is nagyon-nagyon magasra lőtte a mércét idei alkotásával. Meglestem a molyon, érdekes, hogy pont a lélektani címke hiányzik a műről, pedig bőven ráférne ez a jellemző.

ITT el lehet olvasni a regény első kilenc oldalát, kellően illusztrálja azt, ami a történet két nagy nehézsége: egyfelől több síkon zajlik a cselekmény, állandó ugrálás van a többféle múlt és a jelen között. Illetve bemutatásra kerül az, amiért szerintem pszichológiai a történet, hogy átlagemberek más emberek pletykái, híresztelései, rémhírei hallatán miként változnak normális, beszámítható emberi lényekből barbár csürhévé. 
Ez a kötet egy napló, jobban mondva egy feleség, Hadnagy Sándorné, Marika feljegyzéseiből áll össze, de nem teljes történetté, nem kerek egésszé. Természetesen mivel egy szemszögű a mű, nem pártatlan, leginkább teljes egészében áthatja egy indulat, egy érzelemvilág: a férj életéért való rettegés.
De nemcsak ezért állt hozzám közel Marika mondanivalója, hogy néha szinte együtt sóhajtottam vele, nagyon jól ábrázolt, kitűnően érzékeltetett a főszereplő és férje közti házasság, és ebből fakadó összes nehézség. Az asszony éjt nappallá téve félti férjét, mégpedig nem alaptalanul, mert az értelmiségi Hadnagy Sándor tanár csak egyet nem lát át előre: hogy milyen tökéletes bűnbak, még akkor is, ha éppen nem csinál semmit.


"Meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat, amikor belém nyilallott, hogy ennek a viharverésnek a legsúlyosabb villámcsapása miránk fog lesújtani. Hogy innentől fogva nem óv meg semmitől, ha szörnyülködve befogom a szemem. Hogy hazafuthatok ugyan, s befúrhatom a párnák közé a fejem, mert iszonyodom attól, amit ezek művelnek – ám ezzel se megyek semmire. Mert már nemcsak
másokat fenyeget ez a roham a szemünk láttára, hanem hogy az ostromoló kedvnek éppen mi leszünk a kiszemelt célpontjai, ez világosodott meg előttem abban a percben. "

A regény látszólag a pogrom képeivel kezdődik, a főszereplő "katasztrófaturistáskodásával", mikor a kunvadasi piacon a tömeg halálra ver egy zsidót, de jóval előbbre nyúlnak a történet szálai, a második világháborúig. Marika egy helyütt leírja, hogy valószínűleg az volt a baj, mikor férje elvállalta a kötelező levente-képzést, és bár éppen, egészségesen visszahozta a rá bízott fiatal katonákat, örökre szerzett magának jó néhány falubeli ellenséget. 
Habár a zsidóüldözés, verekedések alatt Hadnagy Sándor otthon ült, mert szó szerint vette a kijárási tilalmat, a bíróság bizonyítottnak véli, hogy ő volt az értelmi szerzője a pogromnak, mivel számos régi tanítványa belekeveredett az ügybe. És ha mindez nem lenne elég, a legnagyobb hibája, hogy a legjobb barátja egy kisgazda, az akkori párt helybeli prominens tagja.

A történet sokféle oldalról megközelíthető, például megkérdőjelezhető, hogy mennyire jó döntés egy értelmiségitől, ha tudja, hogy kiállhatna a kisebbség mellé, és megvédhetné őket, akkor miért nem teszi azt?
Hogyan lehet az, hogy magukat értelmesnek gondoló emberek képesek elhinni azt a szomszédaikról, hogy gyerekeket rabolnak el, vagy emberhúst esznek? 
Marika elmondása szerint számtalan olyan léhűtő volt a faluban, akik még meg se várták, hogy elinduljanak a zsidókat deportáló vonatok, már kifosztották az üresen álló házakat, később mégis hitelt adtak a szavuknak…
És persze legfontosabb üzenete a történetnek, hogy egyetlen botrány képes tüzet okozni, és sárba tiporni az addig népszerű párt dicsőségét, hogy aztán teret engedhessen a vörös irányításnak…

Kinek ajánlanám?


16 év felett mindenkinek, kiemelten a magyar történelmet tanulók, tanítók, szeretők körét. De azt hiszem, vannak olyan történetek, amiket széles körben érdemes megismerni, mert hozzátesznek nemcsak a tudásunkhoz, nemzetünkről való ismereteinkhez, de emberekről szóló élettapasztalatainkhoz is.
Olvasás után világos volt, kristálytisztán kirajzolódott, hogy tulajdonképpen habár nem egyszerűen olvasható a regény a többsíkú történetmesélés és a számtalan szereplő, mendemonda, politikai utalás miatt, azért érthető, hogy miért most írt erről Závada Pál.
Manapság is megtörténhetne egy ilyen pogrom, hiszen az internet korában, mikor a többség ész nélkül oszt meg rémhíreket, még hamarabb csapnak magasba az indulatok, gerjeszthetők az álhíradások, becsaphatóbbak az emberek, mint egy emberöltővel ezelőtt, mikor pár pletyka jóvoltából dőlt el egy egész falu dominóként.

Kitűnő tanmese volt, köszöntem az élményt.
4 és fél csillag a lehetséges ötből. :)


Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/zavada-pal-egy-piaci-nap

Interjú a könyvről:
itt.

A mellékelt képek a molyról, illetve a Magvető oldaláról származnak. 
Share:

2016. június 20., hétfő

A hét verse: Balogh József - Nyár




Balogh József: Nyár


Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
    fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
    lajháros-lusta ágylakót,
    tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

 A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
  izzad az erdő, fű, a rét,
  patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
  fürge felhő száll, dús-esős,
  lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

***
Vers forrása: ITT, a kép innen származik. 
Share:

2016. június 18., szombat

{Vigyázz! Kész! Posztolj!}: Kötelező olvasmány

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.




A kötelező olvasmányokról jobbára mindenkinek sok-sok unalmas, szenvedéssel teli óra jut eszébe, mikor éppen Jókai tájleírásain próbált keresztülverekedni, vagy értelmetlennek tűnő ősi nevek műveltek rímekben elképzelt kalandokat az ókori Hellászban.
Azt hiszem tavaly beszélgettem arról pár emberrel, hogy őket mostanában, húsz éves korukon túl kezdi érdekelni Odüsszeusz, vagy Antigoné története, de egyértelműen elmondták azt is, hogy középiskolásként semmi kedvük nem volt efféle műveket olvasni.

A kötelező irodalom legnagyobb részével ez a baj, hogy NEM való a korosztálynak, akire ráerőltetik. Elnézem most a 14 éves keresztfiamat, akinek ősszel Illiászt kell majd olvasnia… Még ha csak részlet is, elborzasztóan távol áll az éppen kamaszodó ifjúságtól Homérosz nyelvezete.
De nem jobb a helyzet pár orosz íróval, vagy akár Móricz műveivel sem. Hol van már az a jobbágyság, vagy a tanyavilág a mai Magyarországon, ahol a lakosság 80 százaléka város, kisváros lakója, vagy városias életmódot él? Mit tud egy mai gyerek a csinyovnyikokról, mikor nekünk még tanulni kellett oroszul, tehát értettük a mű mögötti logikát, kultúrát is.
Ráadásul elővettem édesanyám középiskolás tankönyvét, 1971-es a tankönyv, felidézném az akkori kötelezőket:
Gogol – A köpönyeg
Arany János – Toldi
Mikszáth – A Noszty fiú esete Tóth Marival
Ibsen – Nóra
Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Ismerősek a címek, igaz? Tessék csak belegondolni, a magyar általános és középiskolai oktatást valamikor a második világháború után, 1946-1951 között kezdték megreformálni – nem először és utoljára a 20. századi történelme során; de a legtöbb akkor kiválasztott mű ma is szerepel egy nebuló életében.
Konkrétan hiába fejlődött körülöttünk a világ az unoka ugyanazt tanulja, mint a nagyszülő, anno.
És aztán csodálkozunk, hogy el vagyunk maradva mindenkitől…Hogy nem rugalmas a magyar népesség, túl hagyománytisztelő, maradi, konzervatív;  hogy nincs kedve olvasni – de hiszen nem is éri pozitív élmény olvasás közben!

Márpedig az olvasás készség, ami fejleszthető, pont úgy, mint a biciklizés, de aki sokszor bukik fel, nincs kedve nyeregbe pattanni, pontosan úgy, mint aki csak száraz, számára értelmetlen, érthetetlen, életétől távoli, unalmas tényekkel kénytelen agyát bombázni.
Bár alapvetően azt gondolom, hogy az olvasásra nevelés otthoni, szülői munka, az iskola is jócskán tehet az általános, nemzeti sikertelenségről!
(Most nem vizsgálnám meg azt, hogy ez mennyire félreértelmezett röghöz kötődés, semmint hagyománytisztelet, netalán lustaság, kényelemszeretet van a régihez ragaszkodás mögött, de véleményem szerint SZÉGYEN ennyire régi elvekhez ragaszkodni.)


Amik nálunk családilag lesznek/vannak kötelezők:




Valószínűleg a Harry Potterrel nem mondtam semmi meglepőt, most hogy hetedszerre olvasom, még mindig találok benne újdonságot, nem unom, sőt.
Sok jó könyv van, de semmi, SEMMI sem fogható Jo meséjéhez :D

Pedig fantasztikus könyveket írt Fekete István, Gerald Durrell – mindkettőjükhöz azért ragaszkodnék, mert a mai ember jobbára teljesen mű világban él, állatoktól elzárva, és jócskán van mit tanulnunk tőlük az anyatermészetről, földünkön élő más élőlényekről.
Szabó Magdát is lelkesen ajánlom fűnek-fának, a Tündér Lala, Szigetkék után kicsit más világ volt az Álarcosbál, de Fanni mégse bánta meg, mikor végre végigolvasta. Igazat adott nekem, hogy jó könyv.
Ha már a nagylány, ő Ruminit szokta javasolni másoknak, de Meg Cabot összes művét szintén az egekbe marasztalja.

Ha pedig kortársról van szó, akkor én Lois Lowry-tól nagyon szerettem Az emlékek őrét, és egy amerikai kötelező olvasmányt, Chbosky-tól az Egy különc fiú feljegyzéseit.
És persze nem győzöm sosem azt hangsúlyozni, hogy mennyire egetverően jó Orwell Állatfarmja, vagy az 1984, Huxley-tól a Szép új világ, Anne Frank naplója, Harper Lee-tól a Ne bántsátok a feketerigót, de akár A marsi, a 35 kiló remény, a Semmi vagy a Felhőatlasz is.
(BTW: egy ki kiegészítés: a tiltott könyvek listáját érdemes végigböngészni, nyilván ami kiveri egy átlagos "felnőtt" érzelmi szintjét, az csak jó lehet!
Gonosz vagyok, de amúgy a legzseniálisabb és leginkább élvezhető klasszikus művek itt vannak felsorolva.)





Én se tudok mást, okosabbat mondani, csak ezt: ha nem szeretsz olvasni, az lehet a legnagyobb gond, hogy még nem találtad meg a megfelelő könyvet.
Csak egyre kérlek, nagyon szépen: NE ítéld el/meg az Irodalmat a kötelező olvasmányok nyomán! :)
Az mindegy, mit találtál jónak, az olvasással kapcsolatban csak egy hiba lehet: ha nem gyakoroljuk. Pontosan úgy, mint a biciklizést, ezt sem lehet részvétel nélkül űzni. Csináld, olvass bármit, idővel kialakul a saját ízlésed, és talán mire középkorú leszel, újra nekiveselkedsz a kötelezőknek.
A saját gyerekeiddel...

A bejegyzéshez háttér információt és véleményt (Elavulttá váltak a kötelező olvasmányok) a linkelt oldalakról szereztem.

 Jó hétvégét, jó olvasást kívánok, én röppenek vissza Roxfortba! :DD


Share:

2016. június 15., szerda

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

"Mi volna, ha minden évben egyetlen napra fölvennénk egy pólót, amelyre reggel felírjuk a titkunkat? Hatalmas, színes, ragyogó, harsogó felirattal hirdetnénk ki azt, ami miatt a leginkább félünk az emberek ítélkező tekintetétől. Feltüntetnénk magunkon: „Igen, én ez vagyok, és az év háromszázhatvannégy napján szenvedek attól, hogy nem fogadtok el.” Mindannyian láthatnánk egymás gyöngéit, és felismerve, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, az előítéleteket, a rosszindulatú pletykálást és az egymásról és önmagunkról gyártott hazugságokat felcserélné az együttérzés."




Fülszöveg:


Steiner Kristóf második könyve leginkább egy doboz szellemi csokoládéhoz hasonlatos: bárhol felnyithatjuk, és szemezgethetünk a hetvenkét történet, emlék, gondolat, álláspont, vagy szokatlan párbeszéd között. 
A „buddhista családban nevelkedett, Izraelben élő vegán, meleg kabbalista celebritás” a ráaggatott címkéket olykor leszaggatva vagy azokra önironikusan ráerősítve hol viccesen profán, hol szándékosan gejl, hol meglepően mély, és ezúttal édesen kesernyés „lélekbonbonokkal” kínálja meg azokat az olvasókat, akik a szerzővel együtt hisznek benne: miként az étel, a boldogság is csak akkor igazán finom, csak akkor valódi, ha megosztjuk valakivel.




Szerintem:
Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmazó szöveg!!!


Harmadszori olvasás, úgy álltam neki, hogy most igyekszem a formára, Kristóf írásmódszerére figyelni, aztán persze elvittek a szavak :) Sebaj, legközelebb.

Szerintem ez a bonbonos leírás megtévesztő kicsit, mert könnyedséget sugall. Holott tényleg nehezen indul be a könyv, amit persze szívesen olvas a kíváncsi embertárs, hiszen vélhetően lesz benne szó Kristóf magánéletéről, és szexszel sok mindent el lehet adni. Meg aztán van az örökös irigykedés is, hogy lássuk, mitől különb a másik, mitől lett ő sikeres, mi meg a közönsége. 
Szóval ez a novelláskötet azt ígéri a leírásban, hogy egyedi terméket ad, de nem. MÉG nem, mint ahogy azt Kristóf is érzi, tudja, leírja, nincs még kész. Eddig én bonbonok helyett mindig muffinoknak néztem ezeket az írásokat, némelyiket színes cukormáz borítja, némelyiket nehéz töltelék. 
De most túl sok-sok olvasáson, mindenféle stílusban, inkább olyan élmény volt ez a könyv, mintha ülnénk együtt egy köteg fénykép mellett és azokat kommentálná Kris. Kicsit bemutatja az életét, kicsit tanít, kicsit énekel veled, és persze beszél, mesél. 
Van olyan mese, amelyik szívbemarkoló, édes, szórakoztató, elgondolkoztató, kacagtató. És persze van olyan, ami nem ér el az olvasóhoz, a másfajta tapasztalatok miatt, az életfelfogás különbözősége miatt, vagy csak azért, mert azt inkább magának írta a szerző.

Megvan itthon a Hajónapló is, majd azt is újraolvasom jövőre, és szerepel a kívánságlistámon a Gangesz is. Követem őt elég sok helyen, rácsodálkozva életére, elhivatottságára, nem irigyelve tőle a tudatot, hogy hiába minden munka, ima, energia, NEM fogja tudni megváltani kis hazánkat sem, hát még a világot. Viszont azt is értem, hogy mi a belső késztetés, ami hajtja előre, mert bizony bizony elég sok mindenben egyet értük, érzünk. 
Csak egyben nem, hiába veszem majd kézbe a beígért receptkönyvet, nem leszek vega. De itt leszek és várom, hogy beérjen az író, és megossza az első regényét velünk. 
Addig is köszönöm a világbékés írást, mert garantált röhögőgörcsöt okoz mindig :)

4/5 csillag, eredeti molyos értékelés ITT található.


Kristóf FB oldala, ahonnan a kép is származik:
https://www.facebook.com/steinerkristofoldala/




Share:

2016. június 13., hétfő

A hét verse: Mészáros András - Veszprém



VESZPRÉM

Legszebb megyénk székhelye,
Ne kérdezd, hogy szép hely-e!
Kinézel az ablakon:
Itt a Bakony, Balaton!

Gizellával kezdődött:
Melege volt - vetkőzött.
Királynénk mondta: "Vessz prém!"
Így kapta nevét Veszprém.

Dimbes-dombos ez a táj
Dombot mászni mégse fáj.
Fennsík, de mégsem lapos
Még ebben sem átlagos.

Elszáll annak minden gondja, ki Veszprémben él,
Azért jó hely Veszprém, mert itt mindig fúj a szél!

Nézd a húszemeletest!
Ha eltévedsz, azt keresd!
Iránytűnk, büszkeségünk
Amíg látjuk, nem félünk.

Város közepén a vár
Ott van a királyi pár!
Most is, mint ezer éve
Büszkén néznek a Sédre.

Ezer éves a város,
Élénk és barátságos.
Lásd, ha ide fújt a szél:
Itt csak boldog ember él!

Elszáll annak minden gondja, ki Veszprémben él,
Azért jó hely Veszprém, mert itt mindig fúj a szél!

Természetben egy túra?
Vagy inkább a kultúra?
Mindkettőben jók vagyunk,
Unatkozni nem hagyunk.

Gulya-domb, Séd-völgy, Liget
Keresd fel mindegyiket!
Tanösvényünk Berkenye,
Külváros a rejteke.

Színház, könyvtár, egyetem:
Ott vannak mind egy helyen.
Hangvilla: ha kell a zaj,
Csak a belépő a baj.

Elszáll annak minden gondja, ki Veszprémben él,
Azért jó hely Veszprém, mert itt mindig fúj a szél!

Állatkertben pingvin, fóka...
Megnézni kevés egy óra.
A Völgyhídról nézd a várat,
Belátod az egész tájat.

Arénában a csapat
Kézilabdában arat.
Ez már a város széle
De még nem a vers vége!

Májusban Gizella nap:
Ilyenkor kisüt a nap!
Veszprém Feszt, utcazene:
Ha jót akarsz, hát gyere!

Elszáll annak minden gondja, ki Veszprémben él,
Azért jó hely Veszprém, mert itt mindig fúj a szél!

***
Share:

2016. június 12., vasárnap

Vasárnapi Próféta 21: Könyvhéten jártunk!

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :)
Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.



Túljutottunk a első könyvheti élményeinken, ahová most először mentünk, és amit most már össze tudunk hasonlítani a Könyvfesztivállal. Hát mindenki mondta a moly-on, hogy más, mint a fesztivál, de ekkora tömegre mégse számítottam :)) Hihetetlenül hangulatos, van egyfajta természetes bája is a környékbeli épületek miatt, de mint a heringek, úgy tódult a nép.
És persze hozzá kell tenni, hogy kevés annál viccesebb látvány van, mikor egy csapat japán turista magyar újságokat, vagy pláne Böszörményi Gyula Beretva és tőr című művének beharangozóját vizsgálgatja, hogy vajon, mi a csuda lehet az :D

Mi most eléggé ki voltunk költekezve, elsősorban Fanninak mentünk könyvért, meg azért, hogy találkozhassak Zsófival és Beával, a Könyvutca bloggereivel <3 Mint a helyszínen kiderült, Zsófi velem beszélt meg talit, Bea meg a Könyvparfé írójával, Ivettel, így duplán folyt a csevely :)
A beszélgetés után Fanni ebédelni kívánt, és visszatérve pont belefutottunk a Rumini dedikálásba.

Szerzeményeink képekben:


Fanni könyvei

***

Recenziós kötetek a Manó könyvektől és a Magvetőtől :)

***


Könyvutca könyvjelzők <3 és Radnóti könyvjelző +
az új svéd könyvem (csak 800 Ft volt, leárazva)

Eltekintve a szűkös pénzügyi keretet, azt gondolom, hogy élménynek nagyszerű volt ez a nap, mert észleltük (nem volt nehéz) a nagyon-nagyon hosszú dedikálásra váró sort Böszörményi Gyulánál, majd Csukás Istvánnál; Varró Dánielt a Pagony standjánál nézelődni, illetve Lackfi Jánost szintén a Pagony előtt dedikálni.
Merthogy nálunk itthon súlyos irodalommérgezés zajlik, már a két kicsinek is meséltük, hogy láttuk azt a bácsit, aki a Lecsöppenő Kecsöp Benőt írta :) 

Remélem, hogy Nektek is legalább ilyen jól telt a vasárnapotok.
Szép hetet, sok olvasást kívánok!


Share:

2016. június 9., csütörtök

Márton András: Karakterből

Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly





Fülszöveg:

Tudja-e Ön, hogy miket írogatott titkos füzetébe a volt amerikai elnök, Ronald Reagan? Hogy ki rejtett ’56-ban gránátokat egy fa odvába a Várhegyen? Ki alapította a Los Angeles-i magyar konzulátust és a Merlin Színházat? Hogy ki volt ott a legendás pesti Katona és a nagy kaposvári társulat indulásakor, de mégis lelépett? Hogy mivel tölti el egy átlagos napját egy finn melós? Hogy mit jelent a „karakterből" kifejezés? Ha nem, épp itt az ideje fellapoznia ezt a könyvet!
Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/marton-andras-karakterbol




A véleményem:



Nem szokásom önéletrajzokat olvasni, talán mert keveset élek kifelé, keveset tévézek, nem fogyasztok annyi médiát, hogysem sztárokról szóló pletykák érdekeljenek; meg talán tudatosabban is válogatom meg, hogy kire szánok időt.
Azonban határozottan emlékszem arra, hogy a Könyvfesztiválon a Corvina standján láttam kiírva Márton András nevét, hogy dedikálni fog, és motoszkált bennem a tudat, hogy én ezt a nevet, arcot valahonnan ismerem.
Aztán mikor megláttam a kiadói hírlevelet, már tudtam kihez kapcsolni a kötetet, de példának okáért anyukámnak keresnem kellett egy fiatalabb kori képet a színművész úrról. Ezért csatoltam most is egy ilyet :) 

Egy színész élete általában vonzó, kalandosnak tűnik a többi ember szemében, de Márton művész úré még az átlagnál is csavarosabb. Csak hogy példának okáért felsoroljam a színész által űzött sportokat: rúdugrás, síelés, vitorlázás, lovaglás, mostanában a tenisz; szerintem jól szemlélteti, hogy milyen mozgékony ember volt életútja során.
Hát még mennyi helyen járt! A kiindulópont Nyíregyháza, aztán Budapest, Anglia, Finnország, az USA, Pécs, Kecskemét; nem is soroltam fel az összes helyszínt, ami a kötetben szerepelt.
Pláne elképzelhetetlenül élménygazdag volt Márton András sorsa, hiszen nem csak a színpadon, vagy éppen a katedrán állva teljesített évekig, de bizony dolgozott kétkezi munkásként (díszítőmunkás, asztalos) és magas rangú diplomataként is. 

Egy szóval nem is tudom jellemezni önéletrajzát, de olvasás közben végig az ismert szólás járt a fejemben: 'A reader lives a thousand lives before he dies, said Jojen. The man who never reads lives only one.' George R.R. Martin okossága, hogy az olvasó ezer életet is átélhet olvasás közben, míg a nem olvasó csak egyet, Márton színművész úr sorsát olvasva teljességgel bizonyos.
Van a műben egy mondat, mely szerint azért fognak rá irigykedni, utálkozni, mert annyi híres személyt ismerhetett meg és említett is meg könyvében, de szerintem a féltékenység alapja teljesen más lesz.

Vágyni egy kalandos, kivételes életre, illetve merni meglépni az ismeretlent is, ha lehetőségünk van, az két nagyon-nagyon különböző dolog. Márton András született kalandor, nyughatatlan, talán önmagát, talán a világban elfoglalt helyét kereső ember,- ezt még olvasás után sem tudom biztosan - , de hogy nem egy otthonülő típus volt, az biztos. 
Ma már egészen gyakori, hogy a fiatalok külföldre menjenek dolgozni, de nyelvtudás nélkül, nekiindulni az ismeretlennek, a megalkuvás helyett, ez teljesen rendhagyó dolog volt a kommunista időkben.

Számomra sok nagyon elgondolkodtató része, számos nagyon szórakoztató része is volt ennek az önéletrajznak, de a pillanat, mikor felkaptam a fejemet, és azt mondtam, hogy wow, az ez volt:
Az északi sarkkörön délelőtt 11 körül lassan minden rózsaszínű lesz, aztán világos, de már fél kettő tájt kék, amely hamarosan feketébe fordul. És ettől fogva minden teljesen sötét. Az északi fény száraz időben gyakran látható. Félelmetes és lenyűgöző. Olyan végtelenül nagynak látszik, amilyen törpévé zsugorodik az ember ebben az érthetetlen, háromdimenziós fényjátékban, mintha már hívnának odaátról.
Hány magyar ember mondhatja el magáról, hogy látta már élőben a sarki fényt? Hányan ültek egy asztalnál Diana hercegnővel, Ronald Reagen-nel, Gábor Zsazsával?
A fülszöveg persze kicsit szépít, hiszen csak egy-egy anekdota erejéig szerepelnek a hírességek, és persze Márton úr szemszögéből ismerhetjük meg őket, de akkor is.
Valószínűtlenül fordulatos, és igaza van a szerzőnek, szereplehetőségekben gazdag életútja volt, hiszen színésznek születni kell, és aki az, az élete végéig szerepként, karakterként éli meg helyzeteit.




Kinek ajánlanám?


Színházszerető, rajongó embereknek, nemtől, életkortól függetlenül nagyon-nagyon! :)
Kifejezetten a pesti színház, a pécsi Poszt nézőinek, mert például ez utóbbi témáról nyolc oldalas fejezet szól.
De persze hozzá kell azt is tennem, hogy ismerősnek kell lenni a színész, rendezőkollégák neveivel, hiszen  - és ez mindenképpen egy nagyon érdekes, de egyben meghökkentő jellemzője is a kötetnek-, kevés a kép, talán összesen ha húsz darab volt benne.
Egyébként ez a mű szerintem nagyon jó ajándék lehet az idősebb korosztálynak, akik javarészt kortársai Márton művész úrnak.

Legkedvesebb anekdotám a Laurence Olivier történet, azon szinte betegre röhögtem magam, de itt egy válogatás a könyvből kedvcsinálónak, még mielőtt kölcsönadnám anyukámnak, anyósomnak, és pécsi, színházimádó barátnőmnek:

… színésznek lenni életfogytig tartó, halálos betegség. Hiába szolgáltam diplomataként két cikluson keresztül, igazi diplomata soha nem lettem. Hiába dolgoztam asztalosként Finnországban, igazi asztalos soha nem lettem. Hiába tanítottam az egyetemen, sose lettem egyetemi tanár. Minden éles helyzetet karakterből oldottam meg, végül is, csak ehhez értek. És amit megtanultam az életem összes foglalkozása alatt, annak csak a színészmesterségben van némi hasznosítható tanulsága.
***
Ott álltam az üres Krisztina körúti lakásban árván, társ nélkül, rémes gondolatokkal küszködve. Azon gondolkozom, hogy egy ilyen izgalmas, színes élet milyen őrületes sebességgel változik át sivár, ijesztő, halálos ürességgé. Hogy a múlt élményei soha nem vigasztalják meg az embert, csak a jövő ígéretei képesek ideig-óráig kirángatni a reménytelenségből. Naná, hiszen ezért rohanok egész életemben kalandból kalandba.

***

Annak a szerepnek, amelyhez most próbálom hozzátörni a lelkemet, az a lényege, hogy miképpen békül meg a karakter a halál gondolatával. 
… 
A folyamatban most már ott tartok, hogy a halál ellen nincs semmi kifogásom, csak éppen még nem szeretnék jelen lenni, amikor bekövetkezik.


Köszöntem, jól esett, ha minden önéletrajz ilyen olvasmányos lenne, biztosan rászoknék erre a műfajra is.
4,5 csillag a lehetséges ötből, nagyon jól áll az Író karakter Márton Andrásnak ;) 
Mint Turai, nagyon szépen elrendezte ezt az egészet, bravó, nálam újratapsolás, azaz pár év múlva ismételt olvasás lesz az eredmény.

Corvina hírlevele szerint Márton András Színművész Úr 2016. június 12-én, vasárnap 16 órától dedikálja önéletrajzát a Vörösmarty téren, az Ünnepi Könyvhéten.

Share:

2016. június 7., kedd

Hogyan írjunk blogot?



Múlt héten belefutottam egy wtf jelegű aprócska kellemetlenségbe, ami mellett mégsem fogok elmenni szó nélkül, mert annál jobban igazgatja a fantáziámat.
Szóval most jön egy kis tanítás – mégiscsak az az eredeti szakmám :D – blogolásról, azaz hogyan blogolj szerintem.

1., A blogolás alapköve a szenvedély

Steve Scott egy amerikai kindle e-könyv író, aki több blogot vezetve, megalkotva jutott el az önálló könyvírásig, és egyáltalán nem fél könyveiben elmondani, hogy mennyi hibát csinált és csinál a mai napig.
Steve jó tanácsa, és azt hiszem, hogy tényleg ez egy sikeres blog alapköve, hogy ismerd meg magad, tehát fogj egy papírt, ülj le és írd fel, melyek azok a témák, amikről nem órákig, hanem évekig tudnál beszélni folyamatosan. Ugyanis minden tematikus blog (az enyém is az, 90-95 %-ban könyvekről szól), illetve minden szakmai blog alapja ez.
Nem tudod, nincs ilyen? Semmi baj, akkor még mindig itt a lehetőség, hogy személyes online naplót nyiss, ha mersz, ha erősnek érzed magad annyira, hogy a világ felé élj.

Miért hangsúlyozom ezt ki így?
Mert itt is a második pont:
2., A blog az online személyiséged, brand, én-márkád megtestesülése.
Lehet, hogy ez így elsőre nem teljesen érthető, vagy félelmetes, de mindjárt bővebben kifejtem.
Tehát, mikor elhatározod, hogy mától aztán lesz egy blogod, afféle online játszótered, el kell döntened azt is, hogy mennyire mered felvállalni magad benne.
Adod-e az arcodat, tényleges, akár a valós, hétköznapi életedben használt nevedet hozzá? Szakmai blog esetén ez persze nem kérdés, hanem elvárás, de akár tematikus, akár személyes blog esetén szabadon eldönthető dolog.

Vannak nagyon jól működő blogok kvázi arc nélkül is, hogy kreálsz magadnak egy személyiséget és a mögül írsz (lásd Olvasónapló); és vannak felvállalt blogok, lásd Barok Eszter, urban eve, Tekla könyvei.
Esetleg megpróbálhatsz félutat képviselni, hogy magadról kevés képet teszel fel – de azért meg lehet találni -, viszont a saját, jól bejáratott nevedet adod a munkádhoz, mint Gabo, Könyvutca, vagy AniTiger.





3., Kezdeti lépések:
Megvan a témád, tudod, hogy milyen felhasználónévvel regisztrálsz, most jön a következő nagy gond: a blog neve + a szolgáltató kérdése.
 Mo-on igazából négy nagyobb blogszolgáltatót használunk: Blogger (blogspot.hu/com), cafeblog.hu (Nők Lapja oldalához kapcsolódik), blog.hu (Index fennhatósága) és a Wordpress. Ez a legutolsó az, ami a legnagyobb szabadságot jelenti, és ahonnan gyorsan önállósítható a blogod, ha már lábra szeretnéd állítani, azaz egyedi URL címmel, domain-nel ellátni.
(btw, domain, url : vannak szakszavak, amiket ez a bejegyzés nem magyaráz, nem is fog, mert úgy veszi, hogy rendelkezel némi internetes háttértudással. És még egy megjegyzés, igen tudom van még postr, illetve reblog.hu, tumblr, de azokat nem ismerem működés közben, ezért nem említem őket bővebben.)

Caféblog és a blog.hu előnye, ha nem tudnád, hogy amennyiben jó cikket írsz, népszerűt, lehetőséged nyílhat arra, hogy a két szolgáltató szerkesztői esetleg beválogatják oldaladat a kiemelt, ajánlott blogok közzé, míg természetesen a bloggernél, vagy Wp-nél ilyen nincs.
Mi a Wp előnye? Hogy nyílt forráskódú, azaz rengeteg widget, oldalelem, kód születik szerte a világon programozók ezreitől. Azon kívül lássuk be szép, nagyon szép, elegáns, kifinomult, szebb, mint a Blogger. Persze igen, lehetőség van arra, hogy te egy Wp sablont a blogspotos blogodra telepíts, de ez már igényel némi számtech tudást, konrétan a HTML nyelvekről.

Mindegyik blogszolgáltatóval kapcsolatban nem árt tudni egy fontos dolgot: bár a tartalom a tiéd, de ingyenes blog esetén nekik bármikor joguk van lekapcsolni téged. 

Blog neve lehet a saját neved (szakmai blognál), vagy lehet kreált név is, esetleg csak egyetlen szó.
Nálam előbb a cím volt, aztán vettem át a netes felhasználónevemre, de ha tovább fogom vinni WP-re, egyéni domainre (mint tervezem) még nem tudom, hogy változtatok-e megint.


4., Blogkinézet hibák szerintem:

 ~ számomra a legidegesítőbb hiba, ami miatt mindig bezárok egy oldat az automatikus zenelejátszó. Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, akár tematikus, akár személyes blogról van szó, soha, de tényleg SOHA ne told bele a saját zenei ízlésedet mások arcába.
Képzeld el, nálam folyton Roxette szólna :D Olvasnál? nem biztos…

~ Világító gifek, csicsa betűk, össze nem illő színek (magentán a fekete, vagy sárgán-zöldön a fekete) használata.
Ne már, mi ez itt, óvodás rajz?
Tanulófázisban, mármint amíg kitanulod a blogolás csínját - bínját, a legegyszerűbb kinézet a legjobb, de amúgy is azt gondolom, hogy az egyszerű, nagyszerű.
A sima fekete-fehér, esetleg szürke, bézs, halvány kék-zöld háttér elegendő elkezdeni.

(btw, külső. Ha alaposan körbenézel, most két trend van a blogokkal kapcsolatban: van ez a magazin stílus – akár barokeszternél, akár az urbaneve-nél nézed, ezek elég hasonlóak; fehér háttér, színes fejléc, nagyjából azonos oldalelemek. Illetve van a másik út, aki nem tud, akar ilyen design-t használni, és egy saját háttérrel, fejléccel dolgozik, amit ő bügykölt össze, esetleg talált a neten és a blogjához passzította. Mindkettővel lehet sikeres bárki.)

5., Mennyit, milyen hosszan, milyen gyakran?

Minél többet, annál jobb! Steve szerint hetente legalább 2x, én inkább annyit mondanék, hogy 2-4 alkalom között. Figyeld meg: nálam van két állandó poszt (A hét verse + Vasárnapi Próféta), ezen kívül 2-3 könyvértékelés hetente.
Hosszra annyit mondanék, hogy most tart ez a poszt 1000 szónál :)
(Én legalább 500 szavas értékeléseket írok + ehhez jön a könyvek fülszövege, mert így kívánja meg a  Könyvmoly Párbaj.)
Azt tudnod kell, hogy google nagytestvérünk, aki mégiscsak a legnagyobb keresőmotor a neten, a friss tartalmat szereti. Tehát minél többet adsz, ő annál jobban meghálálja azt, mert előrébb tesz a keresési rangsorban.
Mivel lehet még előbbre jutni? SEO-val, közösségi médiával, társulásokkal.

SEO magyarul keresőoptimalizálást jelent, vagyis azt, hogy hányadik találatként hozza fel a gugli az ember blogját egy adott kifejezésre. A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás az előrejutásra a blogbejegyzések címe, de ezen kívül persze rengeteget segítenek a címkék, labelek is.
(Mivel ez egy külön szakma, rengeteget lehet róla tanulni a neten, tehát nézzetek utána!)

Közösségi médiában azt kell kitalálnod, hogy akarsz-e saját Facebook oldalt csinálni, vagy inkább kiposztolod az üzenőfaladra az új blogbejegyzéseid linkjét. Az első előnye, hogy ingyenes, rögtön látod, hogy mennyi ismerőst ért el a bejegyzésed, viszont azzal is foglalkoznod kell. Oda is folyamatosan posztolni kell, legalább az írásaid linkjét.
A második módszer viszont direktebb, de azzal is járhat, hogy egyik-másik ismerősöd leiratkozik rólad, és te ebből semmit se fogsz tudni… (meg elég szájbatolós módszer, én hetente max 2-szer posztolok blogírást az üzifalamra). Gondold át, akarod, hogy a szomszédod, aki elsők között bejelölt az Fb-én olvasson?

Blogostársulásokat szerte az fb-bén lehet találni, de akár te is létrehozhatsz gyűjtőoldalt, csoportot, viszont akkor adminkodni, felügyelni kell.


6., Mennyi idő mire befutsz?

Először is, mi számít befutásnak? Hogy ismert leszel, vagy, hogy látogatóid lesznek? Sok-sok, legalább egy éves munka (írás + reklám) után nálam havi 1500-2000 látogató jár, ha ez siker, akkor az vagyok.
Ellenben ez azt is jelenti, hogy hetente legalább 10-15-20 órát töltök el írogatással, megfelelő illusztráció kereséssel, linkelgetéssel, reklámmal is.




7.,  Személyes jótanácsaim:

NE hagyd abba! Akkor se, ha nehéz, ha nincs ötleted, témád, kedved. Írj akkor arról, hogy milyen strapás írni, hogy nem pattannak a blogodra maguktól a bejegyzések, és hogy most éppen hullámvölgyben vagy.
Még ha szakmai is a blogod, az, ha beleviszel magadból valamit, jót fog tenni. Neked azért, mert kiereszted a gőzt, az olvasónak azért, mert látja, hogy Te is ember vagy, olyan, mint ő.
(és végső soron mindenki magára kíváncsi, azért olvas nálad, hogy össze tudja magát valamivel, valakivel hasonlítani.)

Linkelj, írd oda a pontos forrásokat, NE lopj!
Semmit, se giffet, se képet, se szöveget, se zenét. Pláne a kedvencem, amit egyes magyar bloggerek csinálnak, hogy legugliznak egy képet, aztán ellátják magyar feliratokkal :( láttam én már így Times illusztrációt átdolgozva, rögtön el is ment a blogtól a kedvem.
Képek forrásai lehetnek az ingyenes stock fotó oldalak, én pl mostanában a Pixabay-re esküszöm.

Kezd el, még ma, most rögtön! 
Hidd el, ha visszaforgathatnám az idő kerekét, én már 2014 óta ezt a blogot írnám, utólag belátom, hogy kár volt annyit vacillálni rajta.
Hogy lesz-e közönséged, ugyan kit érdekel az írásod; nem olyan még, mint amilyennek lennie kellene?
Senki sem született blogger, de mindenki az! :D
Nekem is rengeteget alakult a szókincsem, íráskészségem, remélhetőleg a helyesírásom is, mióta tudatosabban blogolok.
(Ha nem vagy biztos magadban, írd meg Wordben a posztot, ott is van helyesírás ellenőrző, majd illeszd be a blogba, ott újra átnézi a blogmotor.)

Az online adott szó is adott szó, ha vállalod, hogy írsz valahová valamit, akkor tedd azt meg. Mert azért visszakereshető elég sok minden a neten, és legközelebb már nem biztos, hogy könnyen bevesznek egy blogolós csoportba.
(ha más nem, a téged kitiltó admin emlékezni fog, és nem biztos, hogy jó szájízzel rád.)

Ellenőrizd az oldal kinézetét több böngészőben is, illetve mobilról is légy olvasható!
Ezen kívül, olvass, tanulj a témáról!
Személy szerint én a mai napig rengeteget köszönhetek Viá-nak (urbaneve.hu), Timinek (Kincsesfüzet), de imádom Vidi Rita és Vida Ági blogolós cikkeit is.


Kérdés, óhaj, sóhaj, megjegyzés bőven jöhet bárhol :))
Update:
ezt a három könyvet olvastam Steve Scott-tól, amik a blogírásról szóltak:



Share:

2016. június 6., hétfő

A hét verse: Buzgó Ágnes - Indián nyár




Indián nyár


Védtelen
ültünk a végtelen
kéktelen
ég alatt
kellett a jó szó
mint éhezőnek egy kis falat
hogy bontsuk le a falat
mit közénk húzott
a dac és a cáfolat...

Hulló falevelek nyomát
seperte a hajnali szél
nem nézett nem beszélt
csak lazán borzolta a múlt neszét
vajon hol hagyta az emlékek noteszét...

Változás lebegett a levegőben
egy életszakasz elmenőben
egykoron mikor álltunk a rekkenő hőségben
egy hegyvidéki tónál délidőben
már csak homályos filmkocka feledőben...

A kósza kis kócos nyár
már tudta
lépni kell
hagyni hogy a változás szele vigye el
az összes választ ami már nem felel
a kattogó kérdések zajára
így hát szedte a cókmókját
s jegyet váltott
egy új élet mozijára...


***
Ágnes oldala:
Share: