2015. január 30., péntek

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság


Be kell vallanom, nem a könyv leírása, hanem a különleges címe, illetve a külleme csábított olvasásra :)
"Az, hogy a társaságunk nevébe bekerült a krumplihéjpite, Will Thisbee műve volt. Németek ide, németek oda, ő csak akkor volt hajlandó ülésekre járni, ha valami harapnivalót is feltálalnak! Mivel vaj kevés volt, liszt még kevesebb, cukor meg, a fejadagon kívül, egyáltalán nem, Will megalkotta a krumplihéjpitét. A töltelék tört krumpliból állt, édesítésre répát reszelt, a külső tésztaréteg pedig krumplihéjból készült. Will receptjei többnyire gyanúsak, de a krumplihéjpite óriási sikert aratott, és gyakran szerepelt a menün."
A könyv levélregény, 1946. januárjában kezdődik. Az elején egy főhősnő van, Juliet Ashton 30 év feletti hajadon írónő, aki a háború alatt híressé vált egy kitalált figura, egy ápolónő kalandjait taglaló szatirikus könyvvel. Miután sikeres felolvasókörutat tudhat maga mögött, sőt szert tesz egy gazdag amerikai hódolóra, új felkérést kap a Times-tól, egy cikksorozatra. (egyetlen kikötésük van, hogy ezúttal nem használhat álnevet, mint a sikerkönyve esetén tette)
Juliet írói válságban szenved, viszont lelkesen fogadja udvarlóját, mikor egy régi könyvét megtaláló férfi, Dawsey Adams levelet ír neki. A férfi írásában megemlíti, hogy Guernsey szigetén a német megszállást a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság és az olvasás miatt lehetett kibírni. Juliet jó szimattal rákérdez a részletekre, mire Dawsey hamarosan rábeszéli az olvasóklub többi tagját is, hogy írjanak a fiatal nőnek.
Innen indul a történet, ami aztán kiszélesedik, színesedik, nemcsak a német megszállás részleteivel, emberi sorsokkal, koncentrációs táborokról szóló beszámolókkal, szerelmi szállal; hanem egy új főhőssel, Elizabeth McKennával.




FÜLSZÖVEG:
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
„A szerzőpáros magával ragadó, ugyanakkor szívbe markoló könyvet írt – Jane Austen-i hangulatú, történelmi tanmesét. A leveleket nem az olvasónak címezték, mégis neki szólnak.” 
Sarah Addison Allen
„Soha nem akartam annyira egy könyvklubhoz tartozni, mint a Krumplihéjpite olvasása közben. A regény minden lapjáról sugárzik a szeretet.” 
The Christian Science Monitor
„Hihetetlen szerelmi történet, mely egyben a túlélésről és a hősiességről is szól, emléket állítva egy kis közösségnek, melyet a könyvek szeretete kovácsolt eggyé.” 
The Charlotte Observer

Szívből ajánlom mindenkinek, akit érdekel a második világháború egy pici, de roppant érdekfeszítő része. Bár tudtam róla, hogy Londonban a gyerekeket evakuálták, azért a Guernsey szigetén történtek még nekem is új információk voltak. Anyaként szörnyű volt arról olvasni, hogy 4 évig nem lehettek együtt a családok, vagy hogy a németek mennyire átformálták a sziget eredeti kinézetét, lakóinak jellemét. Persze elgondolkodtató az is, hogy csak a háború nyomása okozta-e a kollaboráns tettek kialakulását, vagy egyes személyek azért hajlottak el, mert nem volt mellettük segítő baráti kéz.
Megfigyeltem már, hogy rengeteg brit regény hátuljára írják le Jane Austen nevét, effajta reklámcsalétekként, még akkor is, ha a tartalomnak köze sincs Austen finom humorához, mértéktartó hőseihez, soraiból áradó intelligenciához.
Itt van, és nemcsak Juliet fantasztikus humorérzéke austeni, hanem leginkább Elizabeth McKenna bátorsága, haláltáborig vezető, másokat megsegítő jelleme miatt.
Letehetetlen volt :)



Néhány sziporkázó, kedvcsináló részlet:

"A könyvesbolti eladók, komolyan mondom, egy külön kaszt. Nincs épeszű ember, aki ezért a fizetésért beállna dolgozni egy könyvesboltba, de épeszű ember tulajdonos se akarna lenni - túl csekély a haszon. Az ilyenekben tehát csakis az olvasók és az olvasás iránti szeretet munkálhat – no meg, hogy az új könyveket először lestoppolhatják maguknak."

"Mi az ördögöt meséltél Isolának? Útközben benézett Ameliához a Büszkeség és balítéletért, és megdorgált, amiért sosem meséltem neki Elizabeth Bennetről és Darcyról. Miért nem értesülhetett róla, hogy léteznek színvonalasabb szerelmes regények is, amelyek nincsenek telespékelve világfájdalmas férfiakkal, szorongással, halállal és temetőkkel?"


"Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan valami apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani feladvány, amely sehol nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele."
"Ha az ember jó könyveket olvas, a gyomra már nem veszi be a rosszakat." :)

Januárban olvastam (hóvégi zárolás, számolás)


Könyv: 6600 oldal

  1. Agatha Christie: Gyilkosság méretre 
  2. Frans Eemil Sillanpää: Hiltu és Ragnar 
  3. Szabó Magda: Hullámok kergetése 
  4. Franz Kafka: A per 
  5. Vavyan Fable: A pepita macska 
  6. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Nagycsalád lettünk 
  7. E. M. Forster: Szellem a házban 
  8. Benyák Zoltán: Csavargók dala 
  9. Ráth-Végh István: A fáraó átka 
  10. Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet 
  11. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Irány az iskola! 
  12. Robert Galbraith: Kakukkszó 
  13. Mándy Iván: Csutak és a szürke ló 
  14. Walt Disney – Arielle, a kis hableány 
  15. Walt Disney – A rút kiskacsa 
  16. Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Évszakos könyv 
  17. Szabó Magda: Für Elise 
  18. Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán 
  19. N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága 
  20. Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt 
  21. E. M. Forster: Szoba kilátással
  22. Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt
  23. Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
  24. Alessandro Baricco: Tengeróceán
  25. Alice Clayton: Faldöngető
  26. Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
  27. Bartos Erika: Bogyó és Babóca beteg
  28. Janikovszky Éva: Aranyeső
  29. Howard Gardner: Rendkívüliek
  30. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Petikönyv – Gézengúzok könyve
  31. Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme



Fanfiction:

Teljes Mindenízű Drazsé mezőny :) 
Merengő KívánságÜst ficek és a Sötét Varázslatok kategóriából 11 történet, ez kb.: 61 ezer szó
Drarry angolul:
A Love So Belated (44 fejezet, 135 ezer szó) + 20 ezer egyéb pwp.
Nagyjából összesen 200 ezer szó. 





2015. január 27., kedd

Megint Hétfő - No.2. ezúttal Kedden

Teljesen hihetetlen, hogy ilyen hamar a repül az idő, kölcsönkérem Fanni tegnap kapott utó-karácsonyi ajándékát, az időnyerőt :)


Kedden az a nagy öröm ért, hogy el tudtam jutni a hivatalos, bankügyek intézése után könyvtárba is, ami kellemes élmény volt, sosem gondoltam volna, hogy ennyien nyüzsögnek délelőtt 11-kor odabenn.

2015. január 19., hétfő

Megint Hétfő - No.1.



Múlt hét szerdai bejegyzésem óta töprengek, hogy melyik mostanában olvasott könyv legyen a következő, ami külön posztot érdemel, de addig is, míg ezt eldöntöm, itt egy lista a januári olvasmányaimról, aztán blogajánló és álláskeresési miegymások :)

Eddigi januári olvasmányaim:
  1. Agatha Christie: Gyilkosság méretre
  2. Frans Eemil Sillanpää: Hiltu és Ragnar
  3. Szabó Magda: Hullámok kergetése
  4. Franz Kafka: A per
  5. Vavyan Fable: A pepita macska
  6. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Nagycsalád lettünk
  7. E. M. Forster: Szellem a házban
  8. Benyák Zoltán: Csavargók dala
  9. Ráth-Végh István: A fáraó átka
  10. Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
  11. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Irány az iskola!
  12. Robert Galbraith: Kakukkszó
  13. Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
  14. Walt Disney – Arielle, a kis hableány
  15. Walt Disney – A rút kiskacsa
  16. Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Évszakos könyv
  17. Szabó Magda: Für Elise
  18. Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán
  19. N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
  20. Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt
  21. E. M. Forster: Szoba kilátással
Ha nem lennék olyan lusta, mint amilyen, akkor már lenne egy oldalszámolós polcom is, de azt hiszem, ezt meghagyom hétvégi projektnek.
Az utolsó kettő épp folyamatban van, illetve belekezdtem egy 385 oldalas angol Drarrybe :D szeressük nagy fába vágni a fejszénket, abból 187 elolvasott oldalnál járok.
Első pillantásra rettentő soknak néz ki a dolog, de már 8 gyerekkönyvet sikerült esti meseként felolvasnom, illetve Fannival közösen elolvasnom. Lassan de biztosan közelítem az 5 ezer oldat, még biztosan sorra kerítem a Krumplihéjpite irodalmi társaságot is a héten, aztán jöhet ezerrel a várólista csökkentés.

Ma lett új könyvespolcunk is, így kulturáltabban néz ki az állomány, mutatom:



A lehetséges 12 polcból még mindig én foglalok többet, szám szerint hét fakkon várakoznak rám mindenféle nyomtatott szépségek :)

Álláskeresésről most csak annyit, hogy múlt héten megpályáztam egy álomhelyet, antikvárium adminisztrátori részmunkaidőt, de más molyok is lecsaptak a lehetőségre, szóval azt hiszem, az már elúszott :( Nem mintha feladnám a dolgot, ma reggel már jelentkeztem másfelé, és megpróbáltam összehozni egy új, aktualizált önéletrajzot, de az délben elszállt.
Amúgy meg, mivel kérdezték, sokan:
igen, tényleg van egy tanítói diplomám, de NEM, nem akarok tanítani. Egyfelől nem bírok fegyelmezni, ezt be kell látni; másfelől utáltam a rengeteg papírmunkát, jelentést, amivel a meló járt. Az összeszedett gyerekbetegségekről nem is beszélve...
Nekem olyan állás kéne leginkább, ahol emberekkel foglalkozhatok és jó lenne, ha a meglévő SAP tudásomat is kamatoztathatnám. Nem derogálna a bolti pénztáros, árufeltöltő, mert hiába fizet keveset, azért én már 5 nagyon hosszú éve itthon vagyok, ergo nem dolgoztam mással! (az meg olyan meló, ahol alkalmazkodni is kell, de önálló munkavégzéssel is jár)
Majd meglátjuk, augusztusig van még időm:)


És végül, a beígért blogajánló:


Amikor januárban eldöntöttem, hogy új év = új tervek, a nyár óta halogatott blogolás valahol a lista elején állt, közvetlenül persze az önéletrajz, álláspályázatok után.
Megnéztem, hogy mi a trend, mert ugyebár mindenben vannak divatok, és bár azzal a kitétellel nem értek egyet, hogy csakis egyféle témával foglalkozzam; rögtön megtanultam egy új kifejezést, az inspirációs blog nevet.

Az inspiráció (sugallat, ihlet, késztetés), a lelki és szellemi tett egyik mozgatórugója, ami a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez.
Míg az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely a későbbiekben megvalósítja az ötletet, az inspiráció ezen kreatív ötlet létrehozására buzdító belső indíttatás, vagy külső folyamat, amit tudatosan fejleszteni lehet. Azt is mondhatjuk, hogy a inspiráció képes összekötni a kreativitással járó alkotóerőt, elméleti indíttatást és elképzelést az innováció révén megvalósult és létrehozott újítással egyfajta teremtő erőként.

Félreértés ne essék, nem én vagyok ilyen okos, hanem a Wiki :) És persze vele együtt mások is, akikre idén találtam rá. 
  • Szintén van amcsi része az urban eve-nek is, meglehetősen sok olvasói levéllel, de azt most nem linkelem be, annál inkább egy vizsgaidőszakhoz készült cikksorozatot és még inkább a letölthető, gyönyörűséges inspirációs naplók linkjét: http://www.urban-eve.hu/extrak/
    Ez a blog nem csak kinézetében gyönyörű, hanem megfogadható, hétköznapi módon ír, hétköznapi gondokról. A Fejezd be a mondatot legutóbbi posztja épp jókor jött, mert itthon elég könnyű maga alá zuhanni az embernek, a házimunka sokak szemében nem munka. Iszonyú hatékonynak érzem magam, ha… kezdetű mondat viszont meglepően hosszú felsorolás lett, szóval köszi, Via!
    (nem túl mellesleg: elég izgalmas elolvasni, hogy másoknak mit jelent ez a poszt!)
  • Pennát a kézbe gyakorlati írói feladatai időről-időre elgondolkodtatnak, még ha nem is ragadok billentyűzetet, hogy megalkossam őket. Még mindig nehezen mászok ki a fanfictinök világából, holott folyamatosan bosszankodom azon, ha nem bírok megfelelni.... bár igazán SENKI nem bír megfelelni :)
    2014-es kihívások tapasztalata: ~ ha negatívra veszed a karaktert, NEM JÓ, mert túl OOC; ~ ha pozitívra írod a szereplőt, NEM JÓ, mert túl OOC; ~ ha canonra írod meg, NEM JÓ, mert túl hideg, távolságtartó….amúgy nincs sok elvárás, mért gondolom :D
Hogy Ti is, Kedves Olvasóim kellő ihletet kaphassatok, vagy csak egy jót énekeljetek, itt a címadó dal:



"Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!"

Találkozunk jövő hétfőn! :) Szép Hetet, Drágák!

2015. január 14., szerda

Könyvjelző olvasóverseny



Fanni, a nagylány az én régi általános iskolámba jár, ami öt utcasarokra van tőlünk; mosogatás közben, ha nagyon pipiskedem, akkor pont kilátok az iskola tetejére.
Már első osztályos kora óta lelkesen vesz részt az iskolai könyvtár által szervezett, Könyvjelző olvasóversenyen, ahol megadott listából kell kiválasztani, elolvasni legalább négy könyvet, majd azokról szövegértési tesztet kell kitölteni.

Minden évnek volt/van tematikája, amely egy kiválasztott állat körül forog; volt már Egér, Medve, Kutya, Ló éve. Az adott évi olvasmánylista mindig változik, #update: ma megkaptam Márta nénitől a hivatalos listát.
A Könyvjelző Olvasóklub ajánlata 5. évfolyam számára
a  2014/ 2015. tanévre, mely a „KUTYA ÉVE”
(3 választott mű – fordulónként 1 - olvasása egész év alatt az alábbi kínálatból.)

1.    Fekete István:Bogáncs
2.   Cécile Aubry: Belle és Sébastien
3.   Knight, Eric: Lassie hazatér
4.   Per Olov Enquist: A harmadik barlang titka
5.   Gyurkovics Tibor: Kiskutya-Nagykutya
6.   Mándy Iván : Csutak és a szürke ló
7.   Kiss Attila: Altináj
8.   Fekete István: Téli berek
9.   Twain, Mark: Koldus és királyfi
10. Burnett, Frances H.: A titkos kert
11. Móra Ferenc: A rab ember fiai
12.  Saint-Exupéry, Antoine de: A kis herceg
13.  Békés Pál: A Félőlény
14.   Ende, Michael: Momo
15.   Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán
16.   Bibliai történetek (Károly vagy új fordítás alapján)



No, és miért olyan érdekes ez?
Hát azért, mert a felsorolt könyvekből párat az osztályfőnök, Viki néni is kiválasztott KÖTELEZŐ olvasmányként. (Lassie, Kis herceg, Altináj, Félőlény) A családunkból volt, aki sokkalta a mennyiséget, és általános ugyebár az a nézet, hogy ha valami kötelező, akkor azt megutálják a gyerekek.
Nos, hát szerintem ezek roppant jól kiválasztott könyvek, pláne mivel a Kis herceget maga az osztályfőnök olvasta fel, irodalom órán a gyerekeknek, szó se lehetett elbliccelésről. El kellett képzelni mindent, ott helyben, óráról-órára, és ez talán nem igazán kell elmagyaráznom, hogy mennyire szemléletformáló módszer.
Amúgy pont a Lassie és a Kis herceg azok a művek, melyeknek mindenféle feldolgozása létezik, a szőke kisfiú története még rajzfilmsorozatban is szerepelt.
Persze ez az olvasóverseny, de a kötelező olvasmányok nyújthatnak egy másik plusz oldalt is, ha a szülő hajlandó rá, kedvet érez hozzá és idejét áldozza. Fannival mi külön polcon gyűjtjük a mindkettőnk által elolvasott műveket, amelyen minden kötelező olvasmány; mind a hét Harry Potter kötet, és Rumini összes kalandja is szerepel.




Megéri, megérte tegnap este is kézbe venni Csutak kalandjait? Talán nem nekem íródott mű, nem fogom újraolvasni, de KÖZÖS ÉLMÉNY.
Mert megbeszéljük, hogy mit olvasott/mit olvastam, ki volt a kedvenc szereplő, melyik volt a kedvenc rész, melyik ereklyét választanánk a háromból :) Közösen megyünk, biciklivel a könyvtárba, sokszor együtt válogatva, így találtuk meg a herceg folytatását.
Holnap ezért fogom elolvasni az általa már kiolvasott Nagyapó a cseresznyefán-t, míg Fanni meg nekikezdett Csutak lókalandjának. Aztán ha szerencséje van, akkor idén is megnyeri, éppen úgy, mint tavaly.

A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi.
Müller Péter

2015. január 12., hétfő

A lány, aki körülhajózta Tündérföldet



FÜLSZÖVEG:

Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.


Ha azt hiszed, hogy hosszú a cím, bizony tévedsz, mert az eredeti így hangzik:
Catherynne M. Valente: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making
:)


Bevallom őszintén, nem szeretem az amcsi gyakorlatot, hogy mindenféle híres író reklámozza egy-egy könyv elején az aktuális kötetet, különösen nagy fenntartásaim vannak, ha a dicsérő Holly Black (Spiderwick Krónikák), és még inkább Stephanie Meyer esetén. De ezt a könyvet Neil Gaiman is ajánlja, több molyos figyeltem is kedvelte, és főleg: benn volt a könyvtárban mindkét magyarra lefordított része.
Mert ez egy a kortárs fantasyknál már megszokott módon több részes történet, pontosan 5 részből áll.
http://en.wikipedia.org/wiki/Fairyland_%28series%29
Van egy bevezető novella, aztán a sárkányos kötet, majd a teáscsészés lila; a negyedik, kék rész egy holdutazás története. Az ötödik regény egy fiúról fog szólni, aki trollá válik, és tavasszal adják ki.
(elég fura ötlet főszereplőt változtatni, de a bevezető novella szereplője sem a könyvek fő karaktere?!?)





Az értékelésem 4,5 csillag lett, mert muszáj volt levonnom egy fél csillagot, ugyanis helyenként meglátszanak a nagy elődök, főleg Alice és Óz :/
Az eleje nagyon döcögősen indult, a keresztútig nem tetszett, viszont a tábla! Na, az egy roppant elgondolkoztató kérdés volt :)

"A fából faragott nőnek négy karja volt, más-más irányba kinyújtva, és tekintéllyel mutattak előre. Keleti karja arra mutatott, amerről Szeptember érkezett, és belső oldalára valaki mély, elegáns betűkkel ezt véste: 
ERRE ELVESZÍTED AZ UTAD 
A sziklák orma felé mutató északi karon ez állt: 
ERRE EVESZÍTED AZ ÉLETED 
A tengerre mutató déli karon: 
ERRE ELVESZÍTED AZ ESZED 
A kis hegyfok és az apadó aranypart felé mutató nyugati karon pedig ez: 
ERRE ELVESZÍTED A SZÍVED"
Azért ez egy nagyon érdekfeszítő, különleges kérdés, tulajdonképpen szépen összefoglalja, hogy miből áll a felnőttlét.



Lúg és Elly (a sárkánygyík) volt a kedvenc szereplőim, a szappangólemes rész az egyik legjobban sikerült, varázslatosan érdekes, és igaz:
"Amikor megszületsz – mondta halkan a gólem –, a bátorságod még új és tiszta. Mindenhez elég bátor vagy: hogy lemássz a lépcsőn, kimondd az első szavaidat anélkül, hogy félnél, más majd butának fog tartani, hogy furcsa dolgokat vegyél a szádba.
De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és félelmet, és a tudást arról, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. Mire félig felnősz, a bátorságod már alig moccan, annyira bemocskolta az élet. Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor.
Sajnos a te világodban nem sok olyan intézmény akad, amelyik olyan szolgáltatást nyújtana, mint mi. Így aztán a legtöbb ember mocskos gépezettel mászkál, holott csak egy kis suvikszolásra lenne szükség, hogy ismét paladinok, bátor és igaz lovagok legyenek."


Ha nagyon szőrös szívű lennék, - és nem mindig vagyok az, - le kellett volna vonnom még fél csillagot a többi gyermek, ifjúsági irodalom maradvány miatt (Swift,  Robinson Crusoe, Pinokkió lelkiismerete most egy lámpába zárva) és sajnálatosan disneys a történet vége egyelőre :/ A gonosz nem győzetik le, csak elalszik, akárha ő lenne Csipkerózsika.

Még a héten elolvasom a következő kötetet, de addig is figyelembe ajánlom ezt a gyönyörű gondolatot:
"Tudvalevő, hogy az olvasás semmihez sem fogható módon gyorsítja a szív növekedését."

2015. január 9., péntek

Legek listája



Azt gondolom, hogy az olvasás során az embernek óhatatlanul kialakulnak preferenciái, írók, akik rá valamilyen különös okból jobban hatnak, mint más szerzők.
Van egy közös hang, érzelmi, értelmi húr ilyenkor, amin együtt rezeg a két lélek, hiszen Az olvasás (...) áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. (http://www.citatum.hu/szerzo/Steven_Pinker)

Molyos karrierem, mármint az olvasmányok rögzítése 2012 szeptemberétől tart, akkor is, ha az még az előző profilommal történt. Első évben 29 könyv, másodikban (2013) 100 könyv; az elmúlt évben már 200 feletti szám állt a nevem mellett. 2014-ben megismertem jó néhány új írót, de a régi kedvencekhez nem lettem hűtlen, őket jó újra felfedezni, rácsodálkozni, hogy mennyit tud az idő, tapasztalat adni az olvasás befogadásához; és persze vannak kiválasztottak, akik/amik megunhatatlanok.



Példának okáért, Agatha Christie örök szerelem, így a lista élén áll; ha jól számoltam, akkor 49 regényét olvastam el, a több mint 100 közül. A legjobban azok a könyvei tetszenek, amikor szűk körből kerülhet ki a gyilkos, 3-5 személy közül, mint a Nyílt kártyákban vagy az Éjféltájtban.
(Az elsőként említett regény angolul is megvan, míg a másik kedvenc színdarab változatát is ismerem eredetiben; kicsit eltérő szereposztással, de ugyanolyan intenzitással írta át AC néni a regényt színdarabra.)

A régi kedvencek közül Darren Shan 16 címmel szerepel a listámon, ebből 12 a vámpír sorozatához, Rémségek cirkuszához kapcsolódik.
Szabó Magda, Virginia Woolf, Vavyan Fable és Neil Gaiman egyaránt 10-10 művükkel nyűgöztek le; külön-külön polcokon tartom nyilván az olvasásaimat velük kapcsolatban. Továbbá abban is hasonlóságot követelnek az életemben, hogy mindegyikőjükkel kapcsolatban indítottam kihívást, felettébb azonos feltételekkel is.
(elárulom: 3, NG esetén 5 könyvet kell elolvasni + értékelni, de általában eltérő műfaji változatokat kérek. pl:NG esetén 3 regényt, 1 gyerekkönyvet és egy novellás kötetet :D )

Nem meglepő módon JKR is 10 könyves íróm, angolul olvastam el a HP sorozatot 2013-ban a bárd meséivel, amit 2014-ben magyarul megismételtem, kiegészítve még a Legendás állatokkal is. Az Átmeneti üresedést még két éve januárban olvastam, míg a Kakukkszó a hálóban vár rám :)
Akiket már csak kevesebb olvasmánnyal tudok említeni, de szívemnek kedvesek lettek, és tervben van tőlük még sok-sok könyv, azok:
Jane Austen,Murakami Haruki, Fekete István, Aldous Huxley, Benyák Zoltán, Joanne Harris és Szerb Antal.
Mondanom se kell, gondolom, már jelentkeztem a 2015-ös 100 és 150 könyves kihívásra :D



Kapcsolódó link:
http://moly.hu/tagok/mariann_czenema/olvasmanylista

Tűnődések, firkálmányok (saját írás) - Anna örök

Csendesen szitálóvá szelídült az eső, a teáscsésze jólesően melegítette a kezét, ahogy kibámult az ablakon. A harmadik emeleti bérház apró szobájából rálátott a közeli térre, eltűntek a sétálók, csak egy-egy kocsi húzott maga után vizes nyomot a pocsolyákkal borított aszfalton.
Szerette ezt az időt, amikor nem az emberek, hanem a természet uralta végre a nagyvárost; Péter Anna-időnek hívta ezt. Egy apró hang ütötte meg a fülét, ezért halkan odaosont a másik szoba ajtajához, és belesett az alvóra. A kislány összegömbölyödve feküdt, arcán még ott volt a könnyei nyoma, de csak a kimerültség miatt mocorgott, és nem a védőnő által megjósolt hőemelkedéstől. Eddig minden oltást jól viselt, és Anna azt remélte, hogy most sem lesz nehezebb éjszakájuk a szokásosnál.
Visszament a nappaliba, leereszkedett az ablak előtti olvasózugba, és arra próbált rájönni, hogy vajon miért jutott eszébe a férfi. Másfél év telt el, ennek elégnek kellett volna lennie, pláne mert volt, akin kiélhette szeretetéhségét.

De szíve körül a tompa fájdalom mindennél jobban emlékeztette valakire, aki egykor összetörte a szívét.

*~*~*

A limuzin végre megérkezett a divatosan felújított budai villa elé, amit Péter nem is bánt, lassan unta már Petra hosszúra nyúlt csevegését barátnőjével, Csillával. A sofőr kivette a bőröndjét, a házvezetőnő és a titkárra lelkesen üdvözölték, Péter meg elégedetten nézett körül a tágas nappaliban. Amíg az alkalmazottai beszámoltak az elmúlt fél év legfontosabb történeteiről, Petra kitöltött egy-egy pohár italt mindkettőjüknek, majd eltette a telefonját.

- Köszönjük, de most kettesben szeretnénk maradni – szólt a barátnője, ellentmondást nem tűrően a két magyarázó felé.
- Este, a parti után folytatjuk a megbeszélést, Márk – mondta Péter a titkárának. – És biztos vagyok benne, Zsuzsi néni, hogy kitűnő vacsorával várja a vendégeinket – mosolygott az idősebb nőre. - Nem voltál velük udvarias – jegyezte meg Petrának, miután becsukódott az ajtó a két beosztott távozásakor.
- Az sosem volt az erősségem – vigyorgott a lány, és beleült Péter ölébe. Csókja viszki ízű volt, ruhája édeskés illatú, arcbőrét erős smink szépítette meg. A férfi minden lelkesedés nélkül csókolt vissza, előre sejtette, hogy mi lesz a lány kívánsága.
- Hoztál nekem ajándékot? Végül is jó kislány voltam, hat hosszú hónapig éltem itt, mint egy zárdaszűz – nyafogta Petra.
- Hoztam, odafenn megkaphatod – válaszolta neki, mire a lány kipattant az öléből és kezénél fogva húzta őt magával a hálószobájukba.
- Gyönyörű – Petra mosolya és nyilvánvaló lelkesedése elfeledtette vele az iménti rossz érzést, amit a lány alárendeltekkel szembeni viselkedése kiváltott benne. Péter egyre hevesebben csókolgatta barátnője nyakát, majd melleit, amíg a lány feldíszítette magát a gyémánt fülbevalóval és karkötővel.
- Igazán csinos – nézegette kedvtelve a lány, mialatt Péter levetkőzött.
- Az – értett egyet a férfi, de szavai belefulladtak egy elégedett morgásba, ahogy elmerült a lányban.

Nem figyelte, de nyilván Petra egész idő alatt a gyémánt ragyogásával volt elfoglalva. Nem baj, a kocsi után alig egy órával ismét elbódította a szex kiváltotta kéj, amit fél évig kénytelen volt nélkülözni.
A többi meg majd kialakul.

*~*~*

- Hogy ment? – kérdezte aggódva a férfi a telefonban.
- Jól, nincs láza, csak egy kis hőemelkedés. Szegényke elsírta magát. Megijedt a két oltástól – felelte Anna.
- Nem csoda, én is utáltam gyerekként – válaszolt a férfi.
- Még most is utálod, Öcsi – nevetett fel Anna, aztán riadtan hallgatózott, hogy vajon felébredt-e kislánya. – Szegényke, alig evett valamit vacsorára is, tisztára kótyagos volt még.
- Vagy az idő miatt – vetette fel a másik. – Álmosító ez az eső.
- Én szeretem ezt az időt – mondta Anna. – Nincs is jobb ilyenkor, mint bebújni a takaró alá egy csésze meleg teával, és olvasni.
- Azért én inkább egy másik emberrel bújnék ágyba, ha lehet – morogta a férfi.
- Mi tart vissza, hogy megfelelő lányt találj hozzá?
- Semmi. Csak előbb tudni akartam, hogy rendben volt-e minden.
- Kösz, Öcsi, ez kedves volt tőled – érzékenyült el Anna.
- El ne sírd magad, hallod?! Inkább le is teszem, péntek van, ilyenkor partizni kell menni! – A fiatalabb férfi lelkesedése megmosolyogtatta nővérét.
- Akkor jó szórakozást!
- Köszi. Holnap jelentkezem.
- Azt el is várom, de ne úgy, mint múlt héten, jó?
- Muszáj még egyszer az orrom alá dörgölni, igaz? – morogta még a férfi, mialatt letette a telefont.

Anna megint felkacagott. Öccse az előző hétvégére teljesen eltűnt, mert egy buliban elhagyta a telefonját. Mire már nekiállt a rendőrséggel kerestetni, akkor derült ki, hogy a fiú még mindig nem józanodott ki a hosszúra nyúlt buliból, és szerencsére kutya baja sem volt.
Furcsa volt nővérnek lenni, illetve az volt fura, hogy alig egy éve tudtak mindketten a dologról. Anna szülei elváltak, anyja évekig azt mesélte neki, hogy meghalt az apja. Testvére épp jókor bukkant fel életében, mikor körülötte minden a feje tetejére állt, és szüksége volt valakire, aki elfeledteti kínjait.
Ákos komolytalan, nagyra nőtt gyerek volt, Annától majd tíz évvel fiatalabb, éppen az utolsó előtti évét végezte az egyetemen. Segített Annának az új lakásába költözni, együtt festették ki, Ákos cipelte be a bútorokat, szerelte össze a kiságyat, amikor szükség lett rá; és ami a fő, első szóra elkísérte Annát szülni.
A kislány érkezése óta egy család voltak, fura egy kis família, de Anna nem cserélte volna el magukat semmiért.

*~*~*

- Utálatos ez az idő! – Petra már vagy egy tucatszor mondta el ugyanezt a panaszát, Péter már meg se hallotta. Laptopja nyitva feküdt előtte az ágyán, magára húzott egy lepedőt, amivel eltakarta meztelenségét, és olvasgatta az elektronikus leveleit.
- Remélem, hogy nem mondja le senki – zsémbelt újra a lány, miközben nekiállt alapozóval eltüntetni a harapásnyomokat a nyakáról. – Lehettél volna kicsit kíméletesebb is – vetette oda párjának.
- Mit csináljak? Ellenállhatatlan voltál – válaszolta Péter, egy pillanatra felnézve barátnőjére.
- Ugye? – dorombolta a lány elégedett hangon.

A férfi alaposabban, elgondolkozva méregette a szemlátomást büszke Petrát. Időről időre egy apró hang a kétségeit fejezte ki barátnőjét illetően; vajon mennyire szereti őt valójában, és mennyire a pénzt, hatalmat, biztonságot, ami Péterrel jár? Nyilván sokat nyomott a latba a multinacionális cégnél betöltött vezető pozíciója, de elég vonzó lehetett a limuzin és a villa is. Már felhívta az összes barátnőjét, és eldicsekedett a gyémántos ajándékával, de persze Péter hallotta azt a mondatot is, hogy „Sajnos gyűrű az nem volt a fülihez, karkötőhöz.” Valójában volt, legalábbis lehetett volna kapni az apró bombayi ékszerboltban, de Pétert nem bírta rábeszélni az üzletvezető sem, hiába kínálta végül fél áron a gyűrűt.
Egy gyémántgyűrű elhatározást fejezett volna ki, olyat, amit ő még nem érzett. Kérdés volt, hogy vajon érezni fogja-e valaha.

*~*~*

- Drágám, ez a fiú nem illik hozzád, tisztára kölyök még! Hol szedted össze? – Péter ez egyszer Petrával kellett, hogy egyetértsen, a Csillát kísérő fiatal srác egyértelműen csak egyetemista volt, míg a nő lassan negyven éves, bár ezt igen gyakran letagadta. A fiatal férfi mosolyogva fogott kezet mindenkivel, csak az övét rázta kicsit hosszabban.
- Pedig olyan helyes fiú, látnád, amikor babakocsit tol! – lelkesedett Csilla.
- Mit?
- Babakocsit. A nővérének van egy gyereke, tündéri kislány, kilenc hónapos. Épp mielőtt ideértünk hívta fel Annát, hogy megkérdezze, hogy viselte a kicsi az oltást. Hát nem ennivaló, ahogy vigyáz rájuk? – Csilla szinte sugárzott, ahogy eldicsekedett a fiújával; nem vette észre, hogy mennyire árulkodó a lelkesedése.
- Ne gyere megint a gyerek témával! – sziszegte Petra mérgesen, és egy másik barátnője felé fordult tüntetőleg.
- Nem tudom, hogy mi baj származna abból, ha nekem is lenne egy gyerekem – vonta meg vállát Csilla, majd a távolabb álló kísérőjéhez lépett. Valószínűleg elmesélte az előző beszélgetését, mert a srác Petrára, majd Péterre meresztette a szemét.
Ahogy a zöld szemek az övébe fúródtak, felmérték még egyszer, és Péter csak ekkor jött rá, kire emlékezteti a srác

Anna.
Már nem tudta, hogy mit füllentett, de szüksége volt erre a zavartalan fél órára, hogy rákeressen a lány profiljára a fészbúkon. Volt kedvese kitörölte őt az ismerősei közül, de a cég közös csoportjából nem lépett ki, ezért Péter rá tudott kattintani pár nyilvános képére. A legtöbb az utolsó fél évben egy baba arcát ábrázolta, egy kislányét, akinek kétszínű szeme volt.
Az egyik kék, a másik barna. Heterokrómia.
Péter a fejét a kezébe temette, hirtelen eszébe jutott Anna régi mondata, a nevetése.
„Azt szeretem benned, hogy olyan más vagy, olyan egyedi. Még a szemed is kétszínű!”

*~*~*

Hangosat dörgött kint az ég, Anna rémülten ült fel az apró hálóban, és azonnal a gyerekágy felé hallgatózott. A kislány összeráncolta homlokát a zajra, de aztán békésen aludt tovább, apró kezével az alvócicáját szorongatva. Megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd kisettenkedett a nappaliba, ahol égve hagyta az állólámpát, mint minden éjszaka. Így érezte biztonságban magukat, hogy a beszűrődő fényben bármikor átlátott a kiságyba.
Melegített magának egy kis zöldteát, és újfent kibámult a szakadó esőbe. Minden esőcsepp különböző hangon ütközött az ablaknak, párkánynak, odalent az aszfaltnak; egyedülálló dallama volt a zivatarnak.

Hirtelen egy apró hang pityegett a bekapcsolva felejtett számítógép felől, új elektronikus üzenetet kapott. Meglepődésében le kellett ülnie a székre, ahogy a száraz ügyvédi szöveget olvasta. Hihetetlennek tűnt, szinte álomba illőnek, hogy Péter most lépjen vele kapcsolatba; de ismerte már annyira a férfit, hogy tudja, számára a munka éjjel-nappali elfoglaltságot jelent. Valószínűleg éppen partit tart, vagy munkavacsorán volt, és utasította az ügyvédjét, hogy intézkedjen. De vajon kitől származott az értesülése, ki mesélt neki Nóráról?
Anna fejében egymást kergették a gondolatok, ahogy próbált rájönni, hogy ki lehetett titkának árulója. Végül is senki sem mehetett biztosra, ő sosem mondta ki a férfi nevét, Nóra születési bizonyítványában ismeretlen apa állt.
Nem volt képes azt feltételezni egyik régi kollégájáról sem, hogy beszámoltak volna Péternek, és ha mégis, akkor miért csak most, ennyi idő elteltével?
Kész rejtély volt számára az egész, csak a válaszban volt biztos. Azt fogja tenni, ami a gyereknek a legjobb, bárhogy is fájjon neki magának.

Órákig ült még a kanapén, jéghideggé vált teáját szorongatva, beleborzongva a régi napok emlékeibe. Annyira boldog volt, oly naiv. A titkárnő és a nagyfőnök jobb keze, leendő utódja, mint a mesékben. Hitt, bízott és talán természetszerűen -, csalódott. Mikor megjelent a cégnél Petra, és elindultak róla a pletykák, hogy a lány csak a szájának, mintsem szakmai tudásának köszönheti elért sikereit, mindig letorkolta a fecsegőket. Petra nem volt szép, igaz, Anna sem; de csodálta a másik sminkelési tudományát, és azt, hogy milyen magabiztosan viselte a ruháit, mennyire tudta, mi áll jól neki. Nem volt beszédes kolléga, legalábbis nők között, inkább férfitársaságban virult ki. Már akkor mindenki azt híresztelte, hogy mekkora útszéli nőci, mikor Péter mellé került egy külföldi kiküldetésre.
Anna nem vett észre semmit, a háta mögött folyt a viszony, talán egy hónapig, mikor egy este visszament az irodába, az ott felejtett könyvéért. A hangoknak még nem hitt, a látványnak kénytelen volt. Órákig bolyongott sírva az utcákon, később se tudta megmagyarázni, hogy miért a régi főnöke háza felé vette az irányt. Az idősebb férfi nem kérdezett semmit, ezek szerint tisztában lehetett a dolgokkal, jobban, mint Anna. Felajánlott neki egy állást, otthoni munkát, kevesebb fizetésért, de saját időbeosztással.
Úgy egy hónap múlva, mikor gömbölyödni kezdett a hasa, őszintén hálás szívvel gondolt a jövőbe látó főnökére. Aztán ahogy teltek a hónapok, úgy látszott egyre jobban a várandóssága, és felbukkant Ákos is az életében. Soha jobbkor.

*~*~*

Már csak szemerkélt az eső, mire minden vendég távozott a partiról, nem mintha Péter ebből bármit is észrevett volna. Petra legnagyobb bosszúságára, és minden kérlelés, sértődés ellenére, sőt később a hiszti sem volt képes elcsalogatni a férfit munkája mellől. A vendégsereg nem észlelte a párocska közti viszályt, talán csak Csilla és az egyetemista fiúja tudott a dologról bármit, a személyzeten kívül. Péter úgy rendelkezett, hogy titkára személyesen menjen az ügyvéde elé, és kísérje a dolgozószobába, anélkül, hogy bárki meglátná.
Mindkét férfi megrökönyödött arccal bámult rá, mikor beszámolt nekik a felfedezéséről, a jogász pedig csak a kislány fényképe láttán hagyta abba kétségei hangoztatását. Péter nem remélte, hogy Anna olyan hamar válaszol a megkeresésre, mint tette; de amint megérkezett volt kedvese levele, képtelen volt tovább odafigyelni beosztottjaira. Fél óra kínlódás után, még jócskán tizenegy előtt elnézést kért mindkét férfitól, és hazaküldte őket pihenni. Ő azonban órákig ott ült még az íróasztal előtt, és bámulta a képernyőjén a kislány fényképeit.

Van egy lánya, egy gyermeke. Valaki, akire nem számított, de aki órák óta, mióta tudomást szerzett a létezéséről, elfoglalta minden gondolatát. Hitetlenkedve rázta meg a fejét, kattintott, előrelapozott a képek között, majd újra kattintott. Kereste a további hasonlóságot, ami a gyerekhez fűzte, a szemein kívül, de igazán csak Annára hasonlított a kicsi lány. Ugyanaz a fejforma, meggypiros ajkak, nevető gödröcskék, amik egykor megtetszettek neki a szende titkárnőben. Anna törékeny volt, nevetős, őszinte, ritka vitáikban komoly. És szerette őt, ki is merte mondani neki, de Péter sosem viszonozta a vallomást.
Mire kiürült az előtte álló borospalack, már nem tudta, hogy vajon érzett-e szerelmet Anna iránt, vagy csak a nyilvánvaló behódoltság igézte meg hónapokra.

Felette az emeleten becsapódott egy ajtó, valószínűleg Petra vonult be sértetten a hálószobájukba. Reggel alighanem kénytelen lesz elmondani neki, hogy megváltozik az életük, mert felvállalja a gyermekét; tetszik barátnőjének, vagy sem, nem fogja érdekelni.
És ha megkérdezi tőle, hogy mi vitte rá erre az őrültségre, valószínűleg az időre fogja fogni. Az esőre. Anna-időre.

Talán tényleg van igazsága a költőnek, Anna örök.


*~*~* Vége *~*~*


Heterokrómia:
http://starity.hu/magazin/37026-heterokromia-a-sztarok-vilagaban/

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Sütivarázs (saját írás, HP fanfiction)

Weasley Kihívás 2013 - Karácsonyi meglepetés novella
Író: Mariann (Acedia)

Helyszín: Roxfort 
Varázslény: unikornis 
Karácsonyi ihletelf: magyal
Figyelmeztetés: AU, OOC, angst
Kép:
http://monycris.deviantart.com/art/Winter-Solstice-281294925


*~*~*~*~*~*







1993, karácsonyi szünet 

Három órája hullott már a hó, a kastély környéke elnéptelenedett, csak bentről szűrődött ki a karácsonyi vacsorát élvező diákok kacagása. Egyetlen alak bandukolt Roxfort körül, nem törődve a hópelyhek folyamatos rohamával, sem a dermesztő decemberi csípős széllel.
Talán meg sem igazán érezte környezete hőmérsékletét, mert amióta összeveszett ikertestvéreivel, magánkívül, dühtől feltüzelve rótta magányos köreit a kastély parkjában.

„Nem értenek, sosem értettek – gondolta Percy Weasley magában, talán századszorra. – Nem látják, hogy a szüleink élete folyamatos küzdelem, hogy apa mi mindent el nem vállal egy-két nyamvadt galleon kedvéért, hogy évek óta ő az egyetlen, akit nem léptettek elő a Minisztériumban. Mit számít Frednek vagy George-nak, hogy anya hány órán át stoppolta éjjel a saját ruháit, mert azokon spórolt, hogy ajándékot adhasson karácsonyra mindenkinek? Tényleg azt hiszi Ron és Ginny is, hogy merő karriervágyból akarok minél hamarabb dolgozni? Hát tényleg csak ennyire ismernek?”

Zaklatott szívvel sétált tovább, maga se tudta már, hogy merre járt a hatalmas roxforti birtokon, de szinte nem is látta a külvilágot, annyira lefoglalták elméjét az ebéd utáni vita emlékképei. Az ikrek sosem voltak vele kedvesek, és Percy talán hajlamos volt hamarabb ugrani minden egyes poénra. De képtelen volt nem komolyan venni a jövőjét, ábrándokat kergetni, mint ahogy öccsei tették. Ő kézzel fogható és minél előbbi jövendőt akart, egy apró, de biztos állást a Minisztériumba, hogy minél előbb támogathassa szüleit fizetéséből. De szívének ezen vágyát nem akarta megosztani senkivel, hiszen érezte, hogy apja, anyja sejtik mire készül. Testvérei viszont idegenként meredtek rá, karriervágyát folyton-folyvást kinevették, kigúnyolták, sőt az ikrek, ha csak tehették lejáratták őt. Percy néha órákig feküdt egy-egy ütősebb csínytevés után ágyában, várta, hogy legalább George, aki józanabbul gondolkodott feltűnik és elnézést kér, de mindhiába. Érezte, hogy mire kijárja Roxfortot, menthetetlenül el fog távolodni ikeröccseitől. Hogy vajon Rontól és Ginnytől is, azt még maga se tudta.

Töprengését egy vékony, de magabiztos női hang zavarta meg:
- Vigyázz, hogy hová lépsz!
Egy szőke, aprócska lány állt egy óriásira nőtt magyalbokor mellett, aminek örökzöld ágain temérdek hó gyűlt össze. Percy épp időben lépett vissza, még mielőtt egy kiadós mennyiségű égi csoda a nyakába nem borult volna.

- Köszönöm! – nézett meglepetten a nála jóval fiatalabb lányra. Nem volt ismerős a diáktársa arca, nem lehetett griffendéles, mert háza minden tanulóját ismerte név szerint.
- Te Ginny egyik bátyja vagy – jelentette ki a szőke boszorkány, majd az igenlő választ meg se várva elindult egy közeli kidőlt fatörzs felé. Letelepedett, Percy meg mint aki álomban jár, követte őt.
- Kérsz egy kis sütit? – kérdezte az ismeretlen diáklány, zsebéből ínycsiklandó illatú, piros bogyós korongokat húzva elő.
- Igen, de elárulnál nekem valamit? – lépett közelebb Percy.
- Luna Lovegood – mondta a lány, miközben elkezdett majszolni egy sütit. – Vagy nem a nevemre voltál kíváncsi?
- De, igen, arra is – felelt Percy, kezében még mindig csak forgatva a finomnak látszó, de ismeretlen küllemű süteményt. – Miből készült ez a süti? Mik ezek a bogyók? És mit csinálsz itt egyedül, ebben a hidegben? Neked nem benn lenne a helyed, ünnepelni?
- Magyal. És neked is ott lenne a helyed, nem?
- Mi? Hiszen az mérgező! – kiáltotta elképedve Percy.
- Vagy mégsem – felelte Luna, teljes nyugalommal tovább eszegetve sütijét. – Semmi sem az, aminek elsőre látszik, nem igaz? – nézett Percyre jelentőségteljesen.

Az idősebb fiú hirtelen úgy érezte, mintha a kék szempár egészen a szíve mélyéig ellátna.
- Nem, tényleg nem az. Akkor miből készült? – firtatta tovább, miközben végre beleharapott a kapott édességbe. Szájában azonnal összefutott a nyál, a süti több mint tökéletes ízű volt. Az apró piros bogyók savanykás ízét pompásan ellensúlyozta a tészta vaníliás-cukros édessége. Mennyei süti volt, az egyik legjobb, amit valaha kóstolt, talán még az édesanyja süteményeinél is jobb.
- Piros ribizli. Anyám receptje. Tudod, ilyenkor nagyon hiányzik. Máskor is, de ilyenkor jobban – csacsogta Luna.
- Sajnálom, mármint úgy értem, részvétem – dadogta Percy.
- Köszönöm, de tudod, én hiszek a túlvilágban. Majd találkozunk, előbb-utóbb – magyarázta a szőke boszorkány, aztán megfogta Percy karját. – Ne mozdulj!
- Miért? Mi az? – ijedt meg egy pillanatra az iskolaelső.
- Egy unikornis. Nézd – mutatott Luna a legtisztább varázslényre, amint az óvatosan, feléjük lesve lépett ki egy közeli fenyőfa mögül.

Percy szinte lélegzetet is alig mert venni, de Luna lassan felállt mellőle, és pisszegésével mit se törődve, halkan, apránként az unikornis elé lépdelt. A tenyerében tartott bogyós sütit a csodalény előbb bizalmatlanul megszagolta, majd vigyázva megkóstolta. Percy később nem bírta eldönteni, hogy vajon álom volt-e, vagy valóság, a szőke különös lány, amint etette a hóesésben az unikornist, és beszéltette közben őt, sötétedésig.

A kastély bejárata előtt megkérdezte Lunától, hogy miért vendégelte meg őt. Nem csalódott a válaszban, az is ugyanolyan különleges volt, mint a közösen eltöltött délután.
- Mert semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik. Szükséged volt a sütire – szólt a lány, majd meglepő módon Percy arcára nyomott egy puszit. – Boldog Karácsonyt!
Mire felelni bírt meglepődésében, Luna már messzire járt.

*L&P*



1998 

Évekig meg volt róla győződve, hogy neki volt igaza, hogy szülei a valóság talajáról elrugaszkodottan éltek, amikor egy öregember és egy kamasz fiú állításait hitték igazságnak. Nem nézett vissza a múltba, erőnek erejével kényszerítette magát, hogy ne reagáljon apja elfelhősödő tekintetére, ha összeakadtak a Minisztérium egyik-másik liftjében; vagy anyja időnkénti könyörgő leveleire. Nem érdekelte, hogy mit pletykáltak róla ikeröccsei, és azt sem, hogy bátyjai megpróbálták megbékíteni őt szüleivel.
Persze, hogy fájt a múlt, persze, hogy fájt a szíve, de senki sem nézte ki belőle, hogy ő is érzőlény, tehát nem mutatta ki érzéseit.
De aztán meghallott egy suttogást a folyosón, és eszébe jutott az a délután, Luna, az unikornis, a puszi. „Mert semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik.” Épp ideje volt, hogy belássa az egyetlen igazságot, a lány igazát. És épp ideje volt, hogy ő is megmutassa, nem az, akinek gondolják.

Kihúzta pálcáját, egyetlen mozdulattal borította lángba asztalát és szórt magára kiábrándítót. Már Aberforth Dumbledore előtt állt, készen arra, hogy harcoljon Roxfortban; mire a Minisztériumi volt munkatársai elbírták oltani az irodáját eltüntető tüzet.


*L&P*



A májusi napsütés aranyló fényárral vonta be a frissen emelt sírt, míg a gyászolók válla meg- megrázkódott a mérhetetlen fájdalomtól. A csapás, ami két hete érte őket Fred Weasley halálával, begyógyíthatatlan sebeket ejtett a fiú minden családtagja, barátja szívén.
Percy napokig nem aludt, az önvád kínzó gyötrelemként állandóan újra vetítette öccse halálát, amint lehunyta szemét. Legszívesebben világgá szaladt volna, hogy ne hallja többé anyja zokogását, ne lássa George szinte élettelen tekintetét.

Megborzongott, szeméből észrevétlenül hullott a könny. Hirtelen szelíd érintéssel valaki letörölte arcát, majd átölelte őt. Vanília édessége csapta meg az orrát a szőke hajkoronából. Szokatlan hevességgel ölelte át a törékeny testét, csakhogy biztosan tudja, nem álom, nem is emlék a lány, hanem valós, kézzelfogható, szerethető lény.
De Luna több volt ennél, maga a két lábon járó megváltás. „Mert semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik.”

VÉGE :)


2014.februárban az egyik kiemelt történet volt a Merengőn, köszönöm még egyszer a kiemelést!

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Új év - új tervek




Volt idén januárra pár fogadalmam, és már most elég jól haladok.

Nevesítve:

  • időben leadtam az Üst ficet (és nem is annyira gáz, mint… de erről, majd később)
  • elolvastam, végigkritiztem a Mindenízű mezőnyt, és nem értem a hisztit, nagyon jó kis drabblek születtek! (perverz módon minél több figyelmeztetés volt a fejlécben, annál jobban tetszett a végeredmény :D nem is én lennék, ha másképpen lenne)
  • visszatértem a Kritika Klubba (bár ez a hír nem fog mindenkit felhőtlen örömmel eltölteni :3 )
  • megírtam végre az önéletrajzomat, és nekiálltam az online álláskeresésnek! Tegnap leadtam 14 részmunkaidős pályázatot, ma bejelentkeztem a tecsó rendszerébe (btw, ez a kis kaland pöpet félórát vett el az életemből, állatira részletesen kérnek ám mindent! Viszont cserébe egy évig lehetek álláskeresőként regisztrálva náluk)
  • workmanián is kapok már napi hírlevelet, most még finomítok a jobline-on is, és körbenézek még egy pár helyen :)
  • délután meg olvasás jöhetne végre… meg persze kritizálás.

#update1:

Agyhalál volt a profession.hu :'(
8-10 lépesből állt a profil összeállítása, volt nyelvtan teszt (40 kérdéses, hurrá, 30/40-et értem el… fogalmam sincs, hogy miket hibáztam/mennyire jó eredmény ez ahhoz képest, hogy 2005-ben volt utoljára angol nyelvtankönyv a kezemben)
és persze figyelmeztetett, hogy adjam meg a fész profilom, mert úgy hitelesebb leszek :( így ott is átállítottam pár adatot, publikusból friendsbe, illetve marad a csopiban/legjobb barátok közti kommunikáció… milyen jó, hogy a tavalyi fényképeimet már letöröltem!

Még majd vinnyogok délután egy kört, mert vár rám még a monster.hu is....
Közben az is megvolt már, meg a Libri is … Igazából a Shoplineba (bookline-ba) jelentkeznék, de csak általánosságba fogadnak be önéletrajzot. Ők 6 hónapig őrzik az álláskeresők adatait.

Mondtam már, hogy fárasztó ez az egész?! :/ 

#update2:
ma hívtak az egyik állásközvetítőnek hála, de persze Budára szólt az ajánlat.

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura


Suzanne Collins: Az éhezők viadala



FÜLSZÖVEG:
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. 
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

https://moly.hu/konyvek/suzanne-collins-az-ehezok-viadala

Szerintem vannak sikerkönyvek, amiket nem kell bemutatni, pláne, ha éppen a mozikban adják az X-edik filmrészét belőle.
A mi háztartásunkba úgy került, hogy G. tavaly ezt kapta karácsonyi ajándékként, majd szülinapjára a második részt, névnapjára a harmadikat.
Tudom, sokan szeretik, sokan shipelik, az én olvasásomat a molyon kilencen, a fészbúkon még többen lájkolták.
Az eredeti könyv 2008-ban jött ki, a fordítás 2009-ben; valami félelmetes 1179 értékelés van fenn a molyon a könyvről, 93 %-on áll; "30. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján".





Ezek után jövök én ugyebár, aki így értékelte:

Bár meglehetősen sokan kedvencelték az ismerőseim közül, mind itt a molyon, mind a fészbúkon, sajnos rossz hírem van: NEM jött be a könyv.

Talán generációs problémák miatt, hiszen 38 évesen egy szerelmi háromszög már nem feltétlenül izgatja fel az embert. Nem túl szerencsés dolog az sem, hogy egy éven belül olvastam el Orwell 1984-ét és Huxley Szép új világát, tehát a disztópiás részek egyértelműen a két örök érvényű regény átiratának éreztem. De ami még nem nyerte el a tetszésemet, az a könyv nyelvezete, ami nekem túl egyszerű. (hogy érzékeltetni tudjam, ma kettőtől idáig sikerült elolvasnom a könyv 2/3-át, a 143 oldaltól a végéig.) 
Peeta elég sok húzása kiszámítható, mint például az első vallomása, illetve a végén a megsértődése.

Két mozzanat tetszett nagyon: Katniss produkciója a bírák előtt, az jó poén volt, hogy kilőtte az almát :) Valamint jó az arénás rész, függetlenül attól, hogy mennyire hasonlít a Battle royalra; pláne az utolsó, mutánsos rész. Szinte ez az egyetlen rész, ami érdekelne a továbbiakban, mert amúgy nem vonz a könyv, meghagyom a férjemnek, és nem is csillagozom. 
Hiába disztópia, nem az én világom, ahhoz túl urban fantasy.


Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok



Megvallom őszintén, amikor kiderült, hogy lesz ilyen, új Poirot könyv, akkor elgondolkoztam erősen azon, hogy akarom-e én ezt a könyvet a polcomra; rövidebben szólva, megvenném karácsonyra.
Aztán valahogy várakozó pontra jutottam vele, és nem bántam meg.


A fülszöveg (reklámszöveg) ez:

Poirot visszatér! 
1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb.

Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.




Értékelésem: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Utánanéztem, szerencsére nem tettem kívánságlistára a könyvet, amit könyvtárból vettem ki, így nem zavar majd a tudat, hogy ezért a borsos árért (3500 Ft) kettő normál AC-ét lehetne venni. És inkább azt kell venni, semmint ezt a könyvet!

Cselekményileg a Hétvégi gyilkosság többszálú szerelmi bonyodalma kereszteződik egy Láthatatlan kézben olvasott falu történetével. De míg az elsőként említett könyvben ott van Henrietta, akivel lehet azonosulni, vagy Lucy Angkatel, aki elszórakoztatja az olvasót, itt nincs meg a szokásos AC irónia. (illetve a pincérlány nekem ehhez kevés).
Adva vagyon helyette egy olyan gyilkossági nyomozó, aki irtózik a halottaktól (sicc!) és miután a szeme láttára követnek el egy gyilkosságot, legszívesebben elmenne a helyszínről (wtf?). Azt sem igazán értettem, hogy Edward miért nem a helyi rendőrt/körzeti megbízottat faggatja egy múltbéli gyilkosságról, és mit téblábol a könyvben, mintha most szabadult volna a rendőrakadémiáról.

Szóval NEM, ez nem jó könyv, Poirot minden franciasága ellenére sem, mert iszonyatosan hosszadalmas (az átlag AC könyv 250 oldal, ez meg a duplája!); a szerelmi sokszögtől egy kortárs urban fantasy jut inkább eszembe, és kifejezetten idegesítettek az üresjáratok, pl. mikor Poirot buszra száll, hogy gondolkozni tudjon.
Hármas, és jóindulatú voltam.

Tanulság (nem az enyém, de mélyen igaz!): Hercule Poirot-ból bizony csak egy van.

Szabó Magda: Hullámok kergetése




Útijegyzetek

Az olvasó csak akkor vegye kezébe ezt a könyvet, ha tudomásul veszi, hogy az olvasottak semmivel sem bővítik majd gazdasági, földrajzi vagy társadalomtudományi ismereteit, nem útirajzot kap, csak személyes jellegű följegyzéseket, egy utas reakcióit életében először látott tájakra, országokra, magára az utazás tényére.
Aki írta, nem gyűjtött adatokat útközben, egyetlen statisztikai számot nem rögzített esténként, mikor füzetében összegezni próbálta, mivel gazdagította az aznapi nap. Nem tette, nem is tehette, mert vagy holtfáradtan, pihenni indult útnak, hogy valahol, távol telefontól, napi postájától ismét erőre kapjon valami nehéz munka után, vagy mert – nem lévén egyetlen rokona se külföldön – utazásait más országbeli kiadók meghívása tette lehetővé, s kötött program szabályozta napjait. Amit írt, nem útinapló, csak utazás közben írt napló, nem kultúrfilm, csak pillanatfelvételek sokasága, s olykor maguk a felvételek kevésbé fontosak, mint az emlék, melyeket látásuk felébresztett. Az utast ezeken az útjain egy élő s egy holt útitárs kísérte el, ez utóbbi, a holt emlékének ajánlja most feljegyzéseit, apjának, akinek a világ helyett csak IBUSZ-prospektusok s egy részletre vásárolt földgömb jutott, de aki megtanította vágyakozni gyermekét is tengerek s hegyvonulatok után.

A könyv a DIA-án olvasható egészben.




Igazán szépen megírt figyelmeztetés Magdától, de a mű jóval több ennél!
Szerintem: Csillagos ötös.
Érdekfeszítő, nagyon személyes, helyenként lírai, és magában hordozza az összes szabó magdai kifejezésmódot: a körmondatok, latinos-irodalomtörténeti vonatkozásokat, rengeteg humorral, hihetetlenül nagy és váratlan csattanókkal.
Elbűvölt 48 órára, külön öröm, hogy olvastam a sokat emlegetett Őzet, hogy jártam én is egy pár helyen, amit felsorolt; és máris pakolnék, hogy kezemben ezzel a könyvvel lássam Magda és T. útját.

Ilyen gyönyörűséges mondatokat, gondolatokat tartalmaz:
"A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni."
"Amíg élsz, addig nem késő semmi."

"Minden irodalomtörténészt, mindenkit, aki kritikával foglalkozik, odaállítanék John Keats sírja elé, és megtaníttatnám vele könyv nélkül a költő sírfeliratát: „Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét”, hogy jegyezze meg, nemcsak a tüdőbaj pusztít, hanem a közöny, a rosszindulat, az ostobaság, az új irodalmi jelenségekre való süketség is, hogy a meg nem értés is ölhet."

Szívből ajánlom minden SzM rajongónak!

E. M. Forster: Howards End


Magyar cím:
Szellem a házban
https://moly.hu/konyvek/e-m-forster-szellem-a-hazban



A már életében klasszikusnak számító angol írónak ez volt a negyedik, a kritikusok szerint a legjobb regénye. Ismét életre kel az Edward-kori Anglia. A történet középpontjában két család áll. Egyrészt a dúsgazdag Wilcoxék: Henry, a hűvösen charme-os vállalkozó, és beteges felesége, Ruth. Másrészről a művelt, érzékeny Schlegel kisasszonyok, akik intellektuális lelkivilágukat a londoni teaszalonokban élik. A két életforma között és alatt Leonard Bast, a Helen Schlegel védőszárnyai alá került fiatal hivatalnok tengődik, a kisember, aki a kultúra világába vágyakozik, de akit a wilcoxi könyörtelenség és a schlegeli könyörület egymással versengve tesz tönkre.

Szegény könyv 35 csillagozás után, 72 %-on áll, és általában utálják az olvasók. Az értékelések fele a filmváltozatra hivatkozik, amit James Ivory rendezett, 1992-ben.




Értékelés:
4 csillag

Az eddigi véleményektől eltérő az értékelésem, mégsem tudok 5 csillagot adni.
Ha nem tudnám, ki az író, korai Virginia Woolf regényként olvastam volna a történetet, a hasonló gondolatfolyamos stílus miatt. A nyelvezet azonban jóval kevésbé költői, mint Woolf-é, és nem tetszett a szirupos, happy end vég.
(a temérdek elírás, nyomdai hiba meg végképp sokat ront az olvasási élményem :/ )

Viszont az alapellentét számos más angol írónál is megjelenik, Henry Wilcox olyan despota gazdag, akiket Agatha Christie általában rövid úton kivégez méreg vagy még inkább fegyver által, akik zsarnokságát a környezetük alig-alig tűri. A könyv első 200 oldala unalmas is, mert én folyton Henry halálát vártam, és bár ez nem következett be, a végső összeomlása jólesett az örökké gyengéket pártoló természetemnek.
Margaretet nagyon kedveltem, sok tekintetben emlékeztetett Katharine Hilbery-re, lavírozik az eszmeiség és a prózai hétköznapok között.

Rengeteg szempontból bámulatosan feminista ez a regény, hiszen majd mindegyik férfialak a tipikusan összetartó férfitársaság idegesítő tagja; számukra minden kihágás, botlás, hazugság, önbecsapás, megcsalás megbocsátandó vétek, a női szavazatjog zavaró ötlet; míg a hölgyek tisztessége csak az ő normáiknak megfelelő lehet, mert különben a vétkes másként gondolkodót, cselekvőt kizárják maguk közül.

Számomra ez a regény tanulsága:
„Csak arról van szó, hogy az emberek sokkal különbözőek, mint általában mondják. A világ tele van férfiakkal és nőkkel, akik azért gyötrődnek, mert nem tudtak olyanná fejlődni, amilyenné állítólag kellene.”

(Amúgy elolvasva a többi értékelést, azt szűrtem le, hogy ez is egy olyan regény, amit nem jó a film után nézni, mert valószínűleg az a cselekményre van kihegyezve, és nem a belső, lelki történésekre.
Az meg végképp elhibázott, hogy Austenhoz hasonlítják, attól mert még angol és női regény, nem ő volt az egyetlen ilyen témájú író! ><
JA meghalt 1817-ben, ez a könyv meg 1910-ben jelent meg legelőször.)