2017. július 24., hétfő

A hét verse - Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza



Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza


Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék, 
de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok.

Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd, 
de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt.

Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél, 
de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos.

Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék, 
de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat.

Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk, 
de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme.

Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk, 
de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon.

Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp, 
de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz.

Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel, 
de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled.

Azt akarom mondani, jó, újra óvatos leszek a vágyaimmal, 
de azt mondom, te már megint csak magadra gondolsz.

Azt akarod mondani, szinte bármit megtettél volna értem, 
de csak azt mondod, az eddigieknél többet nem várhatok el.

Azt akarom mondani, csak a szeretet maradását várom, 
de azt mondom, neked minden más fontosabb maradt nálam.

Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám, 
de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég.

Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető, 
de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég.





Vers forrása:
Hévíz irodalmi antológia
https://moly.hu/karcok/926041
*


2017. július 19., szerda

Lázár Egon: Ráadás


FÜLSZÖVEG:


A kilencvenöt éves Lázár Egon a bölcsességével és tapasztalatával lett a magyar színházalkotók doyenje. Finom öniróniával, úri tartózkodással meséli el életét, amely azonossá lett a színházéval. Elsősorban a Vígszínházéval, ahol négy nagyszerű igazgatónak szolgált. Lázár Egon fogalom, a színházi világban tájékozott emberé. Kitűnő író is, persze, az anekdotamesélés tette azzá. Az anekdota pedig a halhatatlanság biztos előlege.
Ungvári Tamás

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/lazar-egon-raadas


Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly



Őszintén megvallva: lehetett volna annyi eszem, hogy már a cím, Ráadás alapján megsejtem, hogy ez egy visszaemlékezés második része, és nem az első… De gondolom, ebből már sejthető, hogy nem volt :P
A recit azért kértem, mert bár én maximum kétévente egyszer járok színházba, mégis izgalmasnak tartom, hogy valaki évtizedeket töltsön el egy fogalom szintű, kultikus intézményben, konkrétan a Vígszínházban. Valószínűleg azért, mert ez a második memoár, ebben a kötetkében több szó esett Lázár Egon életéről, mint a színházról, de ezt én csöppet sem bántam.

Nagyon vékonyka ez a könyv, alig száztíz oldal, mégis süt belőle a bölcsesség és a derű. Ami annak fejében jócskán meglepő, hogy Egon bácsi zsidóként temérdeket szenvedett a második világháború alatt; nyilván nem tudott továbbtanulni, két évig munkaszolgálatos volt, majd három évig hadifogoly.
Számomra az volt rengetegszer a meglepő tény, hogy nincs semmiféle neheztelés a szörnyű emlékeiben, sőt nagyon-nagyon megszűrhette a visszapillantásokat, pedig sok halált látott.

A második világháború brutalitása után aztán gazdasági tisztviselő lett, dolgozott az Operában, majd a Déryné Színházban is, még a Víg előtt. A Dérynével kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy az 1950-es években hatalomra került kommunista párt ide száműzte a számára nem megfelelő elemeket, színészeket. A színtársulat tagjai évekig vándorszínházként működtek, vidékre vitték le a kultúrát, olyan színháztörténeti nevekkel, mint Ascher Oszkár.

A kötet végén van egy levél, egy méltatás Lázár Egonról, mind a személyiségéről és mind a munkásságáról. Ezt olvasva végig csak bólogatni tudtam, igen tényleg van egyfajta letisztultság Egon bácsi stílusában is, és a mondanivaló témáját tekintve is. Szavaiból árad a belső nyugalom, nem a magabiztosság, hanem a megélt évek, élettapasztalatok bölcsessége.
Én őszintén meghökkentem azon – valószínűleg azért, mert engem is befolyásol a szenzációhajhász külvilág-, hogy nincs egyetlen pletyka, rosszindulatú megjegyzés sem a visszaemlékezésében, sőt úgy sejtem, hogy az előző kötetben sem. Hihetetlenül hangzik, de érezhető, hogy Egon bácsi nem haragszik senkire, nincs haragosa, és nem azért, mert távolságtartó, hanem valami született diplomáciai érzék miatt.

Az egyetlen ok, amiért csak négy csillagot kapott a könyvecske, az a számtalan szóismétlés, azért látszódik, hogy nem írással főállásban foglalkozó egyén emlékiratát olvashatjuk - és, khm, ezen azért a szerkesztő tompíthatott volna. De talán ettől pont hiteles a könyv.

Jó szívvel ajánlom, színházat kedvelőknek, színházba járóknak és idősebb olvasóknak főleg.:)

2017. július 17., hétfő

A hét verse - Theodore Roethke: Sötét időben




Theodore Roethke - Sötét időben


Sötét időben látni kezd a szem,

A mélyülő homályban látom árnyam;

Visszhangom hallom az erdő szavában --

A teremtő, egy fának könnyezem.

Vadak közt, odvak kígyóival élek,

Ahol az ökörszem s a szürkegémek.



Mi más a téboly, mint a meghasadt

Lélek nemessége? Napjaim égnek!

Láttam fokát a kétségbeesésnek,

Az izzadt falra szegzett árnyamat.

Kanyargó ösvény -- vagy barlang az ott

A sziklák közt? A legszélén vagyok.



Kapcsolatok örök viharjai!

Rongyos hold, éjjeli madár-özön,

S fényes nappal az éjfél újra jön!

Az ember messze megy, hogy tudja: mi --

Egy könnytelen éjen meghal az én,

Nem vetül dolgokra emberi fény.



Sötét a fényem, s vágyam még sötétebb.

Lelkem hőségtől veszett légy, donog

A párkányon. Én melyik én vagyok?

Bukott ember, félelemből kilépek.

Az elme Isten, önmagába tér,

S az egy az Egy, szabad, bár tépje szél.

***

Fordító:
Ferencz Győző

2017. július 12., szerda

Corina Bomann: Holdfénykert


FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lilly ​Kaiser beletörődött abba, hogy a férje halála után magányos, bonyodalommentes élet vár rá, így amikor egy idegen besétál a berlini régiségboltjába egy antik hegedűvel, és azt állítja, hogy a hangszer Lillyé, a nő teljesen összezavarodik. Hiszen hogyan is örökölhetne egy ilyen kivételes zeneszerszámot?

A legjobb barátjával, Ellennel és a zenetörténész Gabriellel Lilly a hegedű titkainak nyomába ered. Az egyre rejtélyesebb jeleket követve Angliából először Olaszországba, majd Indonéziába viszi az útja, miközben szép lassan felfejti a hangszer történetét. Tudomást szerez az egzotikus szépségű, tehetséges Rose Gallway-ről, aki száz évvel korábban a hegedűjátékával elvarázsolta a fél világot – amíg egy nap váratlanul el nem tűnt.

Miközben Lilly újabb és újabb titkokkal szembesül, lassan a saját életét is új szemszögből látja. És ahogy minden egyes felfedezés közelebb viszi Gabrielhez, úgy éled fel benne a remény, hogy talán sikerülhet kitörnie a magányból, amely ez idáig bilincsbe zárta őt és a szívét.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/corina-bomann-holdfenykert




Elöljáróban muszáj két dolgot leszögeznem, egyfelől azt, hogy én nem vagyok egy nagyon romantikus szerzet. Másfelől viszont azt, hogy nekem sokat számít egy könyv külseje, címe is, és a Holdfénykert kinézete is, megnevezése is vonzott, mikor lehetőségem nyílt recenziót kérni.
Pihenni óhajtottam olvasás közben, és ezt az tapasztalatot, mármint a megnyugtató, lassú történetfolyamot, lazító élményt biztosan megadja a mű. De a pihentető, lassanként csordogáló sztori nem azt jelenti, hogy egyszerű lenne a regény szerkezete, sőt meglehetősen távol áll tőle.

A történet három szálon játszódik, elsőként 1920 -ban járunk, Londonban, mikor egy neves hegedűművészt, Helen Cartert baleset ér. Lilly Kaiser, a regény tulajdonképpeni főhőse napjainkat idézi meg életével, míg a huszadik század legelejére, 1902-be ugrik a történet, hogy Rose Gallway sorsába is belepillantást engedjen az írónő.
Az egész könyv ilyen többszálú, időnként események, szereplők, helyszínek közti ugrálásból áll, és be kell vallanom, hogy jócskán követel figyelmet az olvasótól, mert mindhárom hős körül gyülekeznek a további fő- és mellékszereplők.

Tehát nem egysíkúan szerelmi történetről van szó, ráadásul nagyon szép, plasztikus leíró nyelvezete is van a könyvnek - szinte már szépirodalmi stílusig igényes.
Íme egy példa:
„A konyhaablakból figyelte, ahogy a nap végleg eltűnik a fák kopasz ágai között, és valamivel később a lilás égbolt helyét egy ezernyi jeges csillaggal díszített, sötétkék bársonytakaró foglalta el. Berlinben sohasem volt ilyen az éjszaka, ott minden csupa fény volt, amely elnyelte a csillagokat, és az égboltot még a tiszta éjszakákon is valamiféle ködös narancsszínre festette. „



Kinek ajánlom ezt a könyvet?

Akik a romantikus, többszálú, lassú történetfolyamot szeretik, és nem bánják, ha az író kicsit sok mellékszálat vezet.
Azok ellenben, akik jobban szeretik a pörgős, cselekményes meséket, vagy azt imádják, ha a szerző meglepi őket, azok úgy fogják érezni, mint én, hogy csak négy csillagos a mű.
Rose és Helen közti kapcsolatra szerintem nagyon hamar rá lehet ébredni, egyedül a regény vége lepett meg. A kevesebb mellékszereplő jóval maradandóbb élményt okozott volna, például nem igazán értettem, hogy mi értelme volt Lilly barátnője alkalmazásában álló kertészt név szerint szerepeltetni, pláne a taxisofőröket. Nekem meglepő volt a kissé túl őszintén megfogalmazott szex is, valahogy nem illett az amúgy gyönyörűséges, leíró nyelvezetbe, ami a kötet sajátossága.
A stílusért járt volna az öt csillag, a kivitelezésben kicsit túlburjánzott.

Mindezeken túl, azt tudom mondani, hogy ez a könyv egy igazi pihentető nyári olvasmány, vízpartra, nyaralásra, vagy így, mint én, hétvégi lazulásra tökéletes választás 😏



Köszönet a recenziós példányért a General Press kiadónak!
Weboldal - Moly - Facebook


2017. július 10., hétfő

A hét verse - Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell


Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat. 
Ahogyan talpig zuzmarásak. 

Tanulni kell. A nyári felhőt. 
A lobbanásnyi égi-erdőt. 

Tanulni kell mézet, diót, 
jegenyefát és űrhajót, 

a hétfőt, keddet, pénteket, 
a szavakat, mert édesek, 

tanulni kell magyarul és világul, 
tanulni kell mindazt, ami kitárul, 

ami világít, ami jel: 
tanulni kell, szeretni kell.

***


2017. július 8., szombat

On Sai: Esővágy



FÜLSZÖVEG:
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/on-sai-esovagy


Múlt héten örömködtem egy sort Annamari blogján, hogy jaj milyen jó, nekem is itt várakozik a hálóban a könyv, olvassunk együtt :D Aztán ő egy kicsit hamarabb kezdett neki, mint én, de behoztam a lemaradásomat, sőt tegnap kihasználtam a mászkálós délelőttöt arra, hogy befejezzem a kötetet.
Minden történetet kétszer olvastam el, sőt liveblogoltam is olvasás közben a molyon, így ráébredtem, hogy szinte van egy kész blogbejegyzésem :))

Idemásolom a tartalomjegyzéket, így érthetőbb lesz a poszt:

Jóvágású vérfarkas nősülne 
Scar első bálja 
Hogyan ölne Jung? 
A mágia ára 
Az emlékkufár 
Sose szólj be egy varázslónak! 
Ébredés 
Csak mi, lélekharcosok 
Nyolc négyzetméter a világ 
Orkszar- és barackillat 
Mentsd meg Krisztust! 
Dajkamese 
Esővágy

Nem tudom, hogy melyikőtök milyen arcot vágott, szerintem a vérfarkasos cím és az orkszar már magában halálos, és bár On Sai hivatalosan sci-fi író, a válogatáskötet magában hordozza a fantasy elemeket is.
A hölgyről annyit kell tudni, hogy szerintem nagyon jó humorú emberi lény, szintén háromgyerekes anyuka, és a Könyvmolyképző kiadónál munkatárs, eljövendő írókat szokott tréningezni, kinevelni; az On Sai egyébiránt álnév, Varga Beáta az eredeti.
Két híresebb sorozata van, a Calderon és a Szivárgó sötétség, mindkettőről lelkendeztem már itt a blogon.





Az első novella már a címével megvett, „Jóvágású vérfarkas nősülne”. El tudom képzelni, amint egy vámpír hátradől kényelmesen egy fotelban, afféle Times-Reggeli Próféta keverékeként működő újságot lapozgat, és szemöldöke a magasba emelkedik, mikor meglátja ezt a hirdetést :-D
Nem túl mellesleg az illusztráció is jópofa ehhez a történethez, a kötet László Maya keze nyomán lett különleges. Nemcsak minden novella kapott külön rajzos címlapot, hanem saját díszítőbordűrök szépítik a történetek oldalszámozását. (Igen, jól sejtitek, az ott a Halál, de többet nem mondhatok, mert spoiler lenne.)
És amivel nagyon meg tud venni, azok a rejtett, apró poénok, amik csak második olvasásra tűnnek fel: 'Ments meg minket a dögvésztől, aszálytól és a Kígyóisten humorától, Uram!' 
Nekem Loki alakja rémlett fel a Kígyóistenről, fogadjunk, h majd halálra röhögte magát Halin :-)


Scar történetéről megint csak az jutott eszembe, hogy Bea igen kreatív módot választott az olvasók kínozására/felcsigázására :-D a Szivárgó sötétség világa fantasztikus, de még mindig várnunk kell a következő részre, és ez a harmadik novella, amit várakozás közben kaptunk.
(Két hosszabb történet megjelent önálló kisregény alakban is.)

Hogyan ölne Jung?:
A társadalmi alapötlet nagyon érdekes, elgondolkoztam azon, h én vajon igénybe venném-e. (Nem spoilerezem el :-D)
A vége is tetszett, h nem csillagszórósan pozitív, hanem nyitott maradt. Pedig benne volt a lehetőség valami giccsszerűben is, hálás vagyok érte, h nem fejlődött tovább - a kevesebb több elvet nem mindenki ismeri, mindig boldoggá tesz, ha egy író alkalmazza.

Az emlékkufár rendkívül összetett egy kis szösszenet, szerintem kétszeri olvasás után sem értettem, azt hiszem ehhez nőnöm kell, fejlődnöm... passz.
Viszont volt benne egy idézet, ami bekerült a határidőnaplómba: 'A mi korunk átka a választások sokasága, az ezernyi út, amin járhatunk. Kísértése pedig a „mi lett volna, ha” csábítása.' 



Nemrégiben beszélgettünk arról pár mollyal a színezős zónában, hogy az Esővágy kötet kinézetétől az embernek rögtön színes ceruzát, filcet támad kedve kézbe venni; míg engem ez után a békás rajz után fogott el a vágy :))
Egyébiránt a mese, mert hát ez egy fantasy, meseszerű elemekkel, a kötet egyik legszórakoztatóbb története. Bűbájos, humoros, fordulatos, tele van ismert elemekkel, mégis nagyon jól hat, igazi lelki felfrissülés. Mindkétszer a buszon olvastam el, hülyének is néztek, szokás szerint, hogy mennyit röhögcsélek rajta.
Az élményt meg tudom osztani veletek, itt a MEK-en a hangoskönyv változata.

Az Ébredést tudtam volna tovább olvasni, jó kis bevezetés volt az ashák világába, szuper regényanyag. (plíz-plíz!)
Lélekharcosok elolvasása után azon töprengtem, h mitől támad kedvem mosolyogni, mikor ennyire hihetetlenül komoly volt a téma. De jól esett a lelkemnek, habár mindhárom keresztény vallással foglalkozó történet esetében ezt kell mondanom.

Ellenben, hogy végre kevésbé jót is írjak, se a Nyolc négyzetméter, se az Orkszar nem tetszett. Az elsőben a szex nélkül lettem el volna, bármennyi soft pornót is olvasok angolul; míg a másik sztorinál nem tudom, hogy mi az, ami végül nem jött be. Pedig roppantmód tetszett az alapötlet...
És én nem rajongtam annyira a címadó Esővágyért sem, kicsit kiszámítható volt a vége, bár azt el kell ismernem, hogy jól sikerült történet. Néha a legnehezebb a klisékkel dolgozni, hogy ne egy giccsparádé, hanem még ízléses valami keveredjen ki belőlük.



Mentsd meg Krisztust! és a Dajkamese volt véleményem szerint a legtisztábban sci-fi novellák a kötetben, leszámítva persze Scar sztoriját. A mese egyáltalán nem az, hiába az a címe, inkább egy figyelmeztetés, tanító példázat, és meglepően hasonlít Margaret Atwood zseniális könyvére, A szolgálólány meséjére. Lehet, hogy pont ez adta az ötletet a címadásra... Mindenesetre mivel ilyen kis rövid szösszenet, érdemes lenne szélesebb körben terjeszteni, akár még angolul is, és elgondolkozni a benne rejlő dolgokon - még mielőtt felszáll az űrhajó a Mars felé.

Krisztus novellája pedig hihetetlenül kreatív feldolgozása az élettörténetnek, keverve a természetfölötti vallásost a természetfölötti tudományos fikcióval. Már az Emlékkufár és a Lélekharcosok is a kereszténység témájában játszódik, itt azonban Bea végigvezeti az olvasókat a keresztig, Golgotáig, és közben nem szépít, megmutatja az áldozat nehézségét is.
Nehéz felvállalni azt, hogy a közösségért, jövőért, az emberiségért úgy általában hal meg; a piedesztál tényleg magányos hely, ahogy már a Lélekharcosokban elővetítette ezt a gondolatot.
A szeretet úgy az igazi, ha érezzük a közvetlen sugárzását, személyes, egyénre szabott, és elér a másik lelkéig :) anélkül csak rajongás, talán múló hóbort.

4 és fél csillag, szívesen ajánlom akár On Sai-al való ismerkedésre, akár könyvtári kölcsönzésre; a rajongók meg úgy is le fogják vadászni az én pozitív vélemény nélkül is :D
Roppant kellemes két napot szerzett nekem a kötet, és igen, én is egyetértek számos előttem véleményezővel, ott motoszkálnak Bea ötletei az olvasás után is az emberben.
A számtalan szívecskét pedig nagyon-nagyon köszönöm 😍

2017. július 3., hétfő

A hét verse - Varró Dániel : Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson





Varró Dániel:
ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson 
valahogy mégis elfelejteni, 
leírod, aláhúzod, kiragasztod, 
szamárfülecskét hajtogatsz neki, 

kisimítod, odateszed a székre, 
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen, 
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre, 
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad, 

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt 
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt - 
mikor megnyugszol, akkor veszted el.




2017. július 1., szombat

Havi zárás: ez volt 2017. júniusa


Június volt az a hónap, mikor voltam olyan agyalágyult (v hülye), hogy bevállaltam egy napra két vizsgát, a gyermekeim tanévzárójával egy időben :D
No, de spongyát a lükeségemre, merthogyhát sikerült az első tanévet bukás, sőt kettes nélkül abszolválnom, a legrosszabb jegyem két hármas volt még az előző félévben; míg a mostanit öt darab jelessel sikerült zárnom.

Mint ahogy a bétám, Breathless szokta mondani, stréber vagyok, de piszkosul, amit mi sem mutat jobban, mint hogy április végétől június közepéig terjedő 55 napból képes voltam 40-en tanulni...
Azóta se nagyon bírtam kipihenni magam.
😅



Olvasni ellenben a vizsgák óta rengeteget olvastam, falom a könyveket, sőt számos új dologba is belevágtam.

Csak csupán 37 napig tartott, de végigszenvedtem franciául a kedvenc Jane Austen regényemet, a Büszkeség és balítéletet; és ezen úgy felbuzdultam, hogy elolvastam a Kis herceget is eredetiben.

Még nem hallgattam hangoskönyvet sem, de múlt hétvégén, színezés közben belekezdtem Neil Gaiman meséjébe, a Temető könyvébe (The Graveyard Book), amit a kiadó, a Harper Collins tett fel a youtube-ra. Neil 2009-ben ezért a könyvért megkapta az amerikai gyermekkönyvtárosok éves különdíját, és ezt megünneplendő, felolvasói körútra indult. Minden városban egy-egy fejezetet olvasott fel a művéből, és ezeket felvették, közkincsé tették. Neil Gaiman Reads The Graveyard Book - itt a link nektek is :))


Ennyi körítés után ímhol a lista, ezeket a könyveket olvastam el (olvastam fel) júniusban:
  1. Szabó Magda: Tündér Lala
  2. Cormac McCarthy: Isten gyermeke
  3. Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
  4. Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesi Miklós: Magyar könyvtártörténet
  5. Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig
  6. Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”
  7. Janikovszky Éva: A tükör előtt
  8. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
  9. Janikovszky Éva: Jó nekem!
  10. Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
  11. Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
  12. Varró Dániel: Bögre azúr
  13. Vekerdy Tamás: Honnan? Hová?
  14. Bertil Marklund: 10 aranyszabály avagy hogyan éljünk 10 évvel tovább
  15. Jessica Williams: Merre tart a világ?
  16. Marie Le Prince de Beaumont: Beauty and the Beast
  17. Jane Austen: Orgueil et préjugés
  18. Antoine de Saint-Exupéry: Le Petit Prince
  19. Hermione Granger – Képes kalauz
  20. Michael Kogge: Legendás állatok és megfigyelésük
  21. Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
  22. Lázár Egon: Ráadás
  23. Star Wars Mánia
  24. Berg Judit: Maszat a vonaton
  25. Berg Judit: Doktor Maszat
  26. Sven Nordqvist: Ismered Pettsont és Finduszt?


Június közepére ez is meglett :))


Ez a 26 piszkosul jól néz ki, de azért ebből tíz kötet 50 oldal alatti tartomány, vagy gyermekirodalom, tehát nem az a nagy mennyiség. (Ellenben egész jól állok a Janikovszky Éva plecsni felé vezető úton is.) Az egész hónapban az az egyetlen figyelemre méltó tény, hogy immáron három nyelven is olvasok, és remélhetőleg lesz ez négy is.

Mint egy párszor már említettem, nagyon-nagyon szerencsés vagyok, mert bár nem sikerült kijutnom a Könyvhétre sem, azért a kiadókban nem felejtették el a nevem, és kaptam négy könyvheti friss megjelenésű szépséget is :D
Már az utolsót, a Holdfénykertet olvasom, a 10 aranyszabályról ITT írtam, míg Ralf Rothmann könyvéről, ami kedvenc is lett, ITT.




Blogírás tekintetében a június az idei év mélyrepülése, csak kettő könyvértékelést írtam, a két recenziót, amúgy a versek és a könyvheti programajánlók tették ki a hónapot.
Shame on me, de nem ígérek javulást, mert ráébredtem, hogy nekem ez a havi 10 körüli poszt a kényelmes, a tartható tempó, tanulás mellett.
Most meg a jövő heti festés mellett pláne... Mindenesetre annyit biztosan mondhatok, hogy egészen szeptember első hetéig beidőzítettem heti egy verset, érkezik majd Varró Dani, Nemes Nagy Ágnes, Ady és Dsida Jenő is :D

Végezetül jöjjön egy kis zenei inspiráció, motiváció, nekem is, ma még nem duolingóztam, csak pakoltam :P