On Sai: Esővágy



FÜLSZÖVEG:
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/on-sai-esovagy


Múlt héten örömködtem egy sort Annamari blogján, hogy jaj milyen jó, nekem is itt várakozik a hálóban a könyv, olvassunk együtt :D Aztán ő egy kicsit hamarabb kezdett neki, mint én, de behoztam a lemaradásomat, sőt tegnap kihasználtam a mászkálós délelőttöt arra, hogy befejezzem a kötetet.
Minden történetet kétszer olvastam el, sőt liveblogoltam is olvasás közben a molyon, így ráébredtem, hogy szinte van egy kész blogbejegyzésem :))

Idemásolom a tartalomjegyzéket, így érthetőbb lesz a poszt:

Jóvágású vérfarkas nősülne 
Scar első bálja 
Hogyan ölne Jung? 
A mágia ára 
Az emlékkufár 
Sose szólj be egy varázslónak! 
Ébredés 
Csak mi, lélekharcosok 
Nyolc négyzetméter a világ 
Orkszar- és barackillat 
Mentsd meg Krisztust! 
Dajkamese 
Esővágy

Nem tudom, hogy melyikőtök milyen arcot vágott, szerintem a vérfarkasos cím és az orkszar már magában halálos, és bár On Sai hivatalosan sci-fi író, a válogatáskötet magában hordozza a fantasy elemeket is.
A hölgyről annyit kell tudni, hogy szerintem nagyon jó humorú emberi lény, szintén háromgyerekes anyuka, és a Könyvmolyképző kiadónál munkatárs, eljövendő írókat szokott tréningezni, kinevelni; az On Sai egyébiránt álnév, Varga Beáta az eredeti.
Két híresebb sorozata van, a Calderon és a Szivárgó sötétség, mindkettőről lelkendeztem már itt a blogon.





Az első novella már a címével megvett, „Jóvágású vérfarkas nősülne”. El tudom képzelni, amint egy vámpír hátradől kényelmesen egy fotelban, afféle Times-Reggeli Próféta keverékeként működő újságot lapozgat, és szemöldöke a magasba emelkedik, mikor meglátja ezt a hirdetést :-D
Nem túl mellesleg az illusztráció is jópofa ehhez a történethez, a kötet László Maya keze nyomán lett különleges. Nemcsak minden novella kapott külön rajzos címlapot, hanem saját díszítőbordűrök szépítik a történetek oldalszámozását. (Igen, jól sejtitek, az ott a Halál, de többet nem mondhatok, mert spoiler lenne.)
És amivel nagyon meg tud venni, azok a rejtett, apró poénok, amik csak második olvasásra tűnnek fel: 'Ments meg minket a dögvésztől, aszálytól és a Kígyóisten humorától, Uram!' 
Nekem Loki alakja rémlett fel a Kígyóistenről, fogadjunk, h majd halálra röhögte magát Halin :-)


Scar történetéről megint csak az jutott eszembe, hogy Bea igen kreatív módot választott az olvasók kínozására/felcsigázására :-D a Szivárgó sötétség világa fantasztikus, de még mindig várnunk kell a következő részre, és ez a harmadik novella, amit várakozás közben kaptunk.
(Két hosszabb történet megjelent önálló kisregény alakban is.)

Hogyan ölne Jung?:
A társadalmi alapötlet nagyon érdekes, elgondolkoztam azon, h én vajon igénybe venném-e. (Nem spoilerezem el :-D)
A vége is tetszett, h nem csillagszórósan pozitív, hanem nyitott maradt. Pedig benne volt a lehetőség valami giccsszerűben is, hálás vagyok érte, h nem fejlődött tovább - a kevesebb több elvet nem mindenki ismeri, mindig boldoggá tesz, ha egy író alkalmazza.

Az emlékkufár rendkívül összetett egy kis szösszenet, szerintem kétszeri olvasás után sem értettem, azt hiszem ehhez nőnöm kell, fejlődnöm... passz.
Viszont volt benne egy idézet, ami bekerült a határidőnaplómba: 'A mi korunk átka a választások sokasága, az ezernyi út, amin járhatunk. Kísértése pedig a „mi lett volna, ha” csábítása.' 



Nemrégiben beszélgettünk arról pár mollyal a színezős zónában, hogy az Esővágy kötet kinézetétől az embernek rögtön színes ceruzát, filcet támad kedve kézbe venni; míg engem ez után a békás rajz után fogott el a vágy :))
Egyébiránt a mese, mert hát ez egy fantasy, meseszerű elemekkel, a kötet egyik legszórakoztatóbb története. Bűbájos, humoros, fordulatos, tele van ismert elemekkel, mégis nagyon jól hat, igazi lelki felfrissülés. Mindkétszer a buszon olvastam el, hülyének is néztek, szokás szerint, hogy mennyit röhögcsélek rajta.
Az élményt meg tudom osztani veletek, itt a MEK-en a hangoskönyv változata.

Az Ébredést tudtam volna tovább olvasni, jó kis bevezetés volt az ashák világába, szuper regényanyag. (plíz-plíz!)
Lélekharcosok elolvasása után azon töprengtem, h mitől támad kedvem mosolyogni, mikor ennyire hihetetlenül komoly volt a téma. De jól esett a lelkemnek, habár mindhárom keresztény vallással foglalkozó történet esetében ezt kell mondanom.

Ellenben, hogy végre kevésbé jót is írjak, se a Nyolc négyzetméter, se az Orkszar nem tetszett. Az elsőben a szex nélkül lettem el volna, bármennyi soft pornót is olvasok angolul; míg a másik sztorinál nem tudom, hogy mi az, ami végül nem jött be. Pedig roppantmód tetszett az alapötlet...
És én nem rajongtam annyira a címadó Esővágyért sem, kicsit kiszámítható volt a vége, bár azt el kell ismernem, hogy jól sikerült történet. Néha a legnehezebb a klisékkel dolgozni, hogy ne egy giccsparádé, hanem még ízléses valami keveredjen ki belőlük.



Mentsd meg Krisztust! és a Dajkamese volt véleményem szerint a legtisztábban sci-fi novellák a kötetben, leszámítva persze Scar sztoriját. A mese egyáltalán nem az, hiába az a címe, inkább egy figyelmeztetés, tanító példázat, és meglepően hasonlít Margaret Atwood zseniális könyvére, A szolgálólány meséjére. Lehet, hogy pont ez adta az ötletet a címadásra... Mindenesetre mivel ilyen kis rövid szösszenet, érdemes lenne szélesebb körben terjeszteni, akár még angolul is, és elgondolkozni a benne rejlő dolgokon - még mielőtt felszáll az űrhajó a Mars felé.

Krisztus novellája pedig hihetetlenül kreatív feldolgozása az élettörténetnek, keverve a természetfölötti vallásost a természetfölötti tudományos fikcióval. Már az Emlékkufár és a Lélekharcosok is a kereszténység témájában játszódik, itt azonban Bea végigvezeti az olvasókat a keresztig, Golgotáig, és közben nem szépít, megmutatja az áldozat nehézségét is.
Nehéz felvállalni azt, hogy a közösségért, jövőért, az emberiségért úgy általában hal meg; a piedesztál tényleg magányos hely, ahogy már a Lélekharcosokban elővetítette ezt a gondolatot.
A szeretet úgy az igazi, ha érezzük a közvetlen sugárzását, személyes, egyénre szabott, és elér a másik lelkéig :) anélkül csak rajongás, talán múló hóbort.

4 és fél csillag, szívesen ajánlom akár On Sai-al való ismerkedésre, akár könyvtári kölcsönzésre; a rajongók meg úgy is le fogják vadászni az én pozitív vélemény nélkül is :D
Roppant kellemes két napot szerzett nekem a kötet, és igen, én is egyetértek számos előttem véleményezővel, ott motoszkálnak Bea ötletei az olvasás után is az emberben.
A számtalan szívecskét pedig nagyon-nagyon köszönöm 😍

Megjegyzések