A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)


Kovács Barbara:
MA ROSSZ LESZEK
(iskolás változat)


Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök!

Az osztályban verekedni fogok ,
Egy vonalzót talán még össze is török.

Könyvem, füzetem, elő nem veszem,
Ceruzám, tollam, a padról földre verem.

Padtársam füzetét összefirkálom,
Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom!

Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni,
És hangosan fogok jó sokat csuklani.

Írás óra alatt mindig felállok,
Mindenbe úgy is belekiabálok!

Szünetben száguldozok a folyosón föl-le,
Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre.

A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,

De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha,
Fog majd csodálkozni az egész iskola!

Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni,
Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni…

A krétákat apró darabokra töröm,
Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm!

Eldugom a szivacsot! Lehet, majd keresni!
Hogy fog mérgelődni a tanító néni!

Énekórán eszegetem majd az uzsonnámat,
A kottaírás, szolmizálás, igazán várhat!

A táblához nem fogok azért sem kimenni,
Hiába hív majd a tanító néni!

Elviszem a plüss-macimat, mellém ültetem,
Vagy ez nem rosszaság? Nem tudom… töröm a fejem…

Még sosem voltam rossz. Ezért észre sem vesznek!
De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek!

A tanítók folyton beszélgetnek velük,
Lefoglalják őket, hogy ne legyen idejük

A rosszalkodásra, meg semmi másra…
Csak a figyelésre és a tanulásra…

Az a szörnyű Karesz, dicséretet kap,
Ha semmi jót nem csinál, csak egyszer szót fogad!

Én mindig jó vagyok. Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy, mint egy rossz gyereket!


Megjegyzések