2015. október 31., szombat

Októberben olvastam & 250 könyves kitüntetés

 Mutatom a drágámat, itt van a plecsnim:




 A vicc az, hogy én csak vártam, vártam, aztán 255 könyvnél elmentem megnézni, hogy mi újság, miért nem kapom még, erre csak át kellett volna hamarabb vennem :))
Tavaly decemberre értem el ezt az olvasási mennyiséget, és most már tudom, hogy igazából a 300 könyv/év sem elrugaszkodott cél, simán lehetne hozni. Nekem ez idén nem biztos, hogy sikerül, de a tavalyi évemet biztosan túlszárnyalom, mert most tartok 258 elolvasott kötetnél...

Tehát az októberi olvasmánylistám, 6,150 oldal lett:
  1. Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
  2. Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom
  3. Lora Leigh: Buja fiúk
  4. Ranschburg Jenő: Iskolás a gyerekem
  5. Nyulász Péter: Ciprián
  6. Csernus Imre: A fájdalom arcai
  7. Margaret Atwood: Pénelopeia
  8. Popper Péter: Lélekrágcsálók
  9. Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai
  10. Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje
  11. Jane Austen: Catharine
  12. Anthony Burgess: Gépnarancs
  13. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Játsszunk együtt!
  14. Agatha Christie: Halál a felhők fölött
  15. Shannon Hale: Holnemvolt Csodaország
  16. Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé
  17. Horgas Béla: A fabatkák kertje
  18. Thomas Brezina: Szépségkirálynő kerestetik!
  19. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Süss fel, Nap!
  20. Varró Dániel: Akinek a lába hatos
  21. Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
  22. Móricz Zsigmond: Úri muri
  23. Csernus Imre: A kiút
  24. Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
  25. Kurt Vonnegut: Börleszk
  26. Agatha Christie: A titokzatos Négyes
  27. Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
  28. Fekete István: Hú

A dőlt betűvel szedetteket olvastam fel esti meseként, az APG sorozat Peti kötetét nem jelöltem, én már unom, kisfiam nem, idén harmadszor olvastatta fel. Két Varró Dániel könyv is elém került, mert a molyos figyeltjeim is ezeket olvasták, és kedvet kaptam :)
Várólista csökkentés volt a Hú, szerintem írni fogok róla blogbejegyzést, mint ahogy még mindig tervben van egy Ever After High ajánló is.


Kedden megyek legközelebb dolgozni, addigra szeretném kiolvasni a két hete megvett Agatha Christie könyvet, A gyűlölet őrültjét, illetve mert Imi azt választotta novemberi Lumos könyvklubos olvasmánynak, gyorsan újraolvasom a Galaxis Útikalauzt :)) 
„Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz,
mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.”

Holnap megpróbálom összeszedni a bátorságomat is, és ismét változtatok egyet a blog külsején - elnézést a havonkénti csereberéért, de még mindig nem érzem magaménak a kinézetet :( sose legyen nagyobb gondom...
Vasárnap éjfélkor pedig lezárul a Könyvmoly Párbaj jelentkezés, én jövő héten Szabó Magdával fogom elkezdeni a sort.

A nagyon hangulatos kép forrása az egyik kedvenc tumblr blogom: http://faery-tales-and-nightmares.tumblr.com/


ui, update a twitterről:
igaza volt Vidi Ritának, ma is hatkor keltem, befejeztem a Hú-t, 9/12 a várólista csökkentésem, tanultam svédet, írtam a blogba és ...mindjárt kész a marhapörkölt is :)) most megyek online aratni-vetni, aztán targonyát (tarhonya Emma nyelven) főzni...

2015. október 29., csütörtök

Zsűrizésem tapasztalatai - Véget ért az Elemek harca kihívás

"Mariann, (akinek Rokonlélek pontjait köszönhetjük.)" XD nem biztos, hogy mindenki megköszönte... de félre a faviccekkel, a lényeg:
az Elemek harca kihívás sajnos ismét egy szűk körben lezajlott novellaírói verseny lett, ahol egyéniben küzdöttek a résztvevők, három fő kategóriában: real life, Harry Potter és fantasy történetek születtek.
Az íróknak nem volt könnyű dolguk, sőt, hiszen volt egy főkulcs, egy elemkulcs (tűz, víz, levegő, fa, fém), kiskulcs, illetve három alkulcs - pl: szín, helyszín, növény, ital.




Megvallom őszintén, nagyon sokat és nagyokat nevettünk azon a zsűri többi tagjával, meg a Szervezőkkel, hogy mennyire kegyetlenül őszinte véleményeket adtam, hogy egyáltalán nem voltam (és nem is leszek) kedveskedő, nem bánok kesztyűs kézzel akkor sem, ha netalán felismerem az írót.
Mert tegyük hozzá, a tizennégyből 6 történet íróját nem volt nehéz leleplezni, annak, aki már írt velük, pontozta, véleményezte őket, ismeri a munkásságukat valamelyest :))
Kár, hogy most nem játszottunk kitalálósdit, az mindig mókás szokott lenni...

Ilyenkor, ha véget ér egy-egy kihívás, mindig számba veszem a tapasztalatokat, és ezt pontozóként is kell, mert bár nem úgy tűnik, rohadt fárasztó dolog tisztességesen véleményezni.
Egyfelől muszáj minden művet legalább kétszer elolvasni, sőt, ha valami nem tetszik - nagyon nem, akkor azt érleltem is, harmadik olvasásra, vagy aludtam rá egyet, esetleg több éjszakát.
Elvárható minimum az is, hogy indokoljuk a pontokat - volt már olyan kihívás, amire én írtam, és csak a pontokat kaptam, egyetlen véleményező mondat nélkül, és nem értettem, hogy vajon mit hiányolt az olvasó, mit csinált volna másként...

Amit viszont MEGINT sajnálok, és itt mindig értetlenül állok, az a visszalépők magas száma. Elsőként is megjegyezném, hogy az egyik Szervező a Merengő egyik adminja volt, szóval aki visszalépett, az remélem számolt azzal, hogy eme tettéről a többi admin is tudomást szerez majd...
no de mindegy, ennyit a logikátlanságokról,
a dolog másik fele, az adott szó szentsége.
Merthogy az létezik, még akár online formában is.
Szerénytelen személyem a HP ficírói életében, az elmúlt pár évben 7 kihíváson indultam, kettő Merengő Kívánság Üstre írtam, és ez volt a harmadik zsűrizésem, a három gyerek + háztartás + munka mellett.
Akkor is leadtam időben, amikor vittem a fiamat orrmandula műtétre (Mindenízű alatt), vagy amikor kékhalált halt a számítógépem - ez két kihíváson is előfordult velem. Nem hiszek a megoldhatatlan problémákban, ha az nem betegség vagy halál... pláne akkor nem, ha valaki nem ad le egy novellát az éppen futó kihívásra, de jelentkezik az indulóra... az az igazi wtf.

Én még mindig ott tartok, hogy a becenév, írói név nem kerülhet adatvédelmi aggályok alá, tehát igenis, aki jelentkezik az fogadja el, hogy felnőtt és felnőtt szabályok szerint játsszon, vállalja névvel a hülyeségét is! (a pontozóknak, Szervezőknek miért kell, ha a versenyzőnek nem???) 


No, ennyi rosszindulatú megjegyzés után itt van az én kedvenceim elfogult listája :))

Real life kategóriából:
Emberáldozat Woolfe műve - akinek még mindig elég elolvasni a tartalom leírását, és máris tudni lehet, hogy ő írta :PP
 Szobavilág  votiv írása, ez erősen 18+-os!
~ Zajec írása A szintetikus nirvána
off: őket kitaláltam, nem volt nehéz, írtunk már együtt, pontoztam már az írásaikat máshol :))

Fantasy kategória: 
~ Assa írása nagyon megfogott, pedig rövid, éppen csak felvázolt egy lehetséges világot, mindenesetre szívből ajánlom a Földből, égből, lelkem legmélyéből-t
~ és nagyon nem az én humorom, de alapvetően bejött a Vasszív is, Wyndua munkája, aki egyébként félelmetesen jó rajzairól híres, de emlékszem rá, hogy már máskor is pontoztam, és dicsértem.
~ Ha te nem élsz, én sem élek íróját imádom, és általában szeretni szoktam még akkor is, ha Dramione fan és ezen mindig remekül elvitatkozunk, de ez most csak félig jött be Amphe drágám :)) <3
~ és nekem nagyon tetszett A magányos tölgy eleje, remélem lesz folytatása...

Harry Potter kategória:
Leszögezném elöljáróban, hogy itt azért sejtettem az alkotók neveit, és bocsi csajok, de itt csak egyetlen írást fogok kiemelni ... igen, Mellons-t :D
jó van na, hát kicsit fangirlködök már...

Az a helyzet, hogy én lelkesen elvitatkoztam azon a zsűrifórumon, hogy vajon lehetséges-e az Ezüst kézben felvázolt varázsló világ jövő, és mennyire van annak esélye, hogy a már Dumbledore által is használt elvet, a nagyobb jóért,  Harry Potter is alkalmazza.
Nekem ugyebár az a dilim, hogy igen, erről írtam is egy ficet, a Shiva-Lingam kihívásra, az Add a szíved címmel. "A nagyobb jóért küzd, de vajon a cél minden esetben szentesíti az eszközt?" ez volt Harry fő kérdése, és hasonlóan dark sztori, mint Mellonssé :)

Nos, ennyit a reklámról, újfent Köszöntem az élményt a Szervezőknek, Stoobie-nak és Hamy-nak, a Zsűritagoknak és Minden kedves Írónak! 
A Múzsa legyen véletek, és a ti billentyűzetetekkel :))
Nem ígérem, hogy az eljövendő kihívásokon kedvesebb leszek, vagy változna az ízlésem, és nem a legdepisebb novellák fognak vonzani, de az már biztos, hogy igyekszem majd kevésbé kedélyes nevet választani :) Rokonlélek időnként minden volt csak rokonszenves nem :P

A képek forrása az Elemek harca kihívás oldala volt.
Tigi (zsűritárs) véleménye itt olvasható a kihívásról

2015. október 28., szerda

Szabó Magda: Mondjátok meg Zsófikának

Molyos olvasmánylistámat nemrégen átnézve feltűnt, hogy Agatha Christie után Szabó Magdától olvastam el a legtöbb könyvet, szám szerint húszat, legutoljára ezt az ifjúsági lányregénynek bekategorizált művet. Félreértés ne essék, én most nem a moly címkéket fogom újra szidni, hanem azt mondom, amit az Abigél esetében is, ez a regény jóval több annál, hogy skatulyába lehessen bújtatni!
Tartalom: 
Nagy Zsófia elmúlt ötödikes, készül éppen a hatodik osztályba menni, mikor a nyári szünet elején meghal édesapja, Nagy Gábor doktor úr szívinfarktusban. Halála előtt mondja ki az apja a címadó mondatot: Mondják meg Zsófikának... De vajon mit? mit üzenhetett, akarhatott mondani a szívének kedvesebbik szülője, aki mindig is jobban érezte, értette őt, mint anyja, aki a Neveléstudományi Intézetben tanulmányokat, könyveket ír nevelésről, gyerekekről, de nem látja jól a saját csemetéjét? És vajon ki tudna erről mesélni Zsófinak? Talán Pongrácz István, akit éppen kezelt Nagy doktor, de most bokatöréssel fekszik az iskola alagsorában lévő lakásában? És vajon megbolondult-e Zsófi a gyásztól, csak azért mert nem beszéli el a felnőtteknek Dóra barátnője életét érintő titkait?
Eredeti kiadás ideje: 1958.
Moly könyvadatlap: http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-mondjak-meg-zsofikanak


Vélemény:
5/5 csillag, újabb darab a kívánságlistámra. Nyilván van ebben nagyfokú rögeszmés ragaszkodás is Szabó Magdához, de ez egy brilliáns könyv rengeteg apró okból. Elsőként talán azt emelném ki, hogy nem kissé unom már a kortárs ifjúsági művek azon elemét, hogy a főhősnő azért szenved, mert a kiszemelt srác nem méltatja figyelmére, netalán senyved két azonos módon vonzó fiú között, egyszóval a mai regények nagy részében (tisztelet és csók a kivételeknek!) a szerelem a tinik legfontosabb problémája. Régebben nem csak azért volt egyszerűbb a világ, mert későbben értek az ifjak, hanem azért is, mert szemérmesebbek voltak abban a tekintetben, hogy világgá kiáltsák szívük vonzódásának éppen aktuális tárgyát.
Halkan jegyzem meg, akkoriban a szájhagyomány (alias pletyka) volt a népi fészbúk, amely tudósított a futó viszonyokról, de valahogy mindenki jobban adott a látszatra is, és komolyabban is vette az elköteleződéseit. Tessék mindenkinek magába néznie, hogy számára mennyire menő, vonzó, kúl dolog, ha 1-2-3 évente cseréli le az aktuális párkapcsolatát a legnagyobb közösségi site-on, ország-nagyvilág szeme láttára, nyilvánosan...


No, ebben a könyvben Zsófi mivel még csak 11-12 éves, a gyász köti le jobban, illetve a hogyan tovább kérdése. Édesanyja, Judit hiába diplomás tanár, rögtön tudományos munkába állt, és egyetlen napot sem töltött valódi gyerekek között, ezért állandóan frusztrált a miatt, hogy Zsófi nem olyan gyerek, mint amilyet ő megálmodott magának. Míg elhunyt édesapjának nem kellett sokat magyaráznia, anyjának állandóan bizonyítani kellene, szerepelnie, többnek, másnak, különbnek lennie, mint amilyen közepes tanuló és álmodozó kamasz Zsófi.
Boglarina barátnőm mondta egyszer, hogy én több szálon olvasom a könyveket, és ez az a történet, amikor teljesen igazat is kell adnom eme feltételezésnek :) Szabó Márta, Zsófi tanára tulajdonképpen Szabó Magda, aki nem tudom hol találkozhatott Judithoz hasonló anyákkal, de bizony általánosságban elmondható, hogy más könyvből nevelni, és nagyon más szívből, azaz érzelmi intelligenciára alapozva! Ebben a regényben nekem az egyik legizgalmasabb történetszál a pedagógus-szülő-gyerek közti háromszög volt, azért is, mert háromgyerekes anyuka vagyok, meg azért is, mert a nagylányom éppen 12 éves múlt, és mert nekem is van tanári diplomám... 

"Az emberek felnőnek, s olyanok lesznek, mint az alvajárók, álmukban mindenféle gonosz és értelmetlen dolgot művelnek. Mindenkire vigyázni kell, de a felnőttekre leginkább."

"Hogy lehet a gyerekek sorsát megoldani, mikor az ő életük a felnőttek életének a függvénye?"

A regény másik fele, ami nem szorosan Zsófi története, az Dóra és a körülötte élő felnőttek keszekusza világa. Ehhez kapcsolódik még Pongrácz bácsi is, aki mint már a könyv elején kiderül, Dóra gyámja lesz, de sok másik felnőtt is.
Szabó Magda ebben a regényben is több főszereplővel dolgozik, ezt is a való életből hozhatta, hiszen ő is már nagyobb gyermek volt, mikor egy árvát befogadtak családjukba, és onnantól azzal is osztozkodni kellett mindenen. Zsófi önzetlenül ad az életben koravén Dórának, akiről szintén semmi igazat nem tudnak a felnőttek sokáig, illetve valószínűleg azért nem óhajtanak tudomást venni róla, mert ezzel az ő piszkos húzásaik is lelepleződnének.

Kedvenc szereplők:
Zsófi és Dóra, a tanárnő, Szabó Márta, illetve Pongrácz István, aki morgós, mint egy vén medve, de arany szíve van :)


Összegzés:
Én a címe alapján valami egészen habos babosra számítottam, valami jóval gyerekesebb történetre, de ez nem az. Ez egy többször is elolvasandó, megszívlelendő tanmese, mert a szülő-gyerek viszony, szülő-tanár-gyerek kapcsolat évekig létfontosságú, mint ahogy a adott szó, a házassági hűség is, barátság is.
Annak is ajánlom a könyvet, aki különleges szerkezetű történetet akar olvasni, mert a szereplők között relatíve kevés a párbeszéd, inkább magukban gondolkoznak, bajszuk alatt morognak, és ezt jegyzi le Szabó Magda. Nagyon szórakoztató Pongrácz stílusa is, aki falusiasan beszél, és gorombán, főleg abban a jelenetben, mikor a tanárnő elbeszélget az öreggel :)


Off:
ami kevésbé derül ki, csak megjegyzem, halkan, hogy iszonyatosak a regény borítói! :((
én a Magvető kék-fehér kiadását olvastam, még az Európa kiadó sorozatbeli kötete úgy-ahogy elmegy, de a többi annyira NEM illik a könyv belső tartalmához, hogy az méltatlan Szabó Magda emlékéhez. 

2015. október 25., vasárnap

Könyvmoly Párbaj Vol. 6. beharangozó

Könyvek! Listák! Olvasónaplók! Játék! Közösség! Nyeremények!

Mi ez? Hát a Könyvmoly Párbaj!




A kép a Könyvmoly Párbaj oldal fejléce :) nagyszerű választás!

Az olvasóblog ötlete még 2014 nyarán kicsírázott bennem, de aztán magánéleti elfoglaltságok miatt mással kezdtem el foglalkozni. Viszont határozottan emlékszem arra, hogy már akkor olvastam erről a kezdeményezésről, csak hát se időm, se blogom, se molyos rutinom nem volt.
Tekla viszont azt tanácsolta nekem, hogy azért kezdjek bele ebbe az izgalmas kezdeményezésbe, mert jó a csapat, és biztosan sok rutint fogok szerezni minél több posztot írok :)
Én ezt csak félig valósítom majd meg, mert a választható játéknemek közül a 7+7 alter listával indulok.

"Ha a 7 könyves verziót választod, ennyi könyvet kell előre megadnod, amiket majd a Párbaj során elolvasol és értékelsz. Lehetőséged van egy B lista készítésére is, ami egyfajta mentőövként szolgálhat arra az esetre, ha az eredeti listádról valamelyik könyvet nem tudod elolvasni. Fontos, hogy B listát csak akkor készíthetsz, ha arra pontosan ugyanannyi könyvet írsz fel, mint az A listára, vagyis jelen esetben hetet."

Főpolc:
  1. Markus Zusak: A könyvtolvaj 
  2. Neil Gaiman: Felkavaró tartalom 
  3. Vladimir Nabokov: Lolita 
  4. Mary Shelley: Frankenstein
  5. Robin Cook: Agymosás
  6. Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában
  7. Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt… 
Alter polc:
  1. Stephen King: Az írásról 
  2. Joanne Harris: Kékszeműfiú
  3. Szabó Magda: Merszi, Möszjő 
  4. Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle! 
  5. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 
  6. Borisz Paszternak: Zsivago doktor
  7. Pat Conroy: Hullámok hercege
Picit csalok, mert a két listán jócskán vannak olyan könyvek, amiket amúgy is elolvasnék, lévén várólista csökkentősek; illetve amiket húztam-halasztottam már legalább egy éve, csak a kezdőlökés kell a nekiülésnek :D
Quo vadis, Zsivago doktor ilyen, például.




Amitől egy picit parázok, az az olvasónapló, vagyis a blogposztok. Nyilván eddig volt egy stílusom, most pedig majd igazodnom kell egy megadott formához, és nagyon-nagyon remélem, hogy elégedettek leszünk mindkét oldalról :)
Az már bizonyos, hogy a párbaj bejegyzéseit egy külön oldalra is ki fogom tenni, nemcsak címkét fognak kapni a posztok.

Szóval a fenti könyvekről biztosan lesz blogbejegyzés, még akkor is, ha egy ideig csak elmentve, de nem közzétéve lesznek.
FONTOS:
Jelentkezni, csatlakozni ITT lehet még november elsejéig!

2015. október 23., péntek

Kedvenceim - Weöres Sándor: A teljesség felé

 "Önmagad beutazása: a mindenség beutazása."
'Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint
csillagtól csillagig.'
 "Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is
csak gyarló megközelítése az igazságnak."
'Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
   Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.'


„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.”
 (A szerző)

Fenti fotó a blog profilképe, és tudatosan választottam erre a célra, mint ahogy szándékos az is, hogy a kedvenc könyveim sorát ezzel az irodalomtörténeti gyöngyszemmel kezdem el.
Gondolom, hogy már a bevezetőben felsorolt idézetek némelyike is ismerős, de a Szórd szét a kincseidet kezdetű vers az egyik leghíresebb darabja a kötetnek.
Kicsit kínban vagyok, hogy minek is nevezzem ezeket a míves sorokat, melyek egyike-másika hiába egyszerű próza, a magas röptű költészet minden elemét magában hordozza, kiváltképpen a hangzáskultúrája kiemelkedően egyedi.
A kötet 1945-ben jelent meg először, és öt részből áll:
A forrás, A kard, A fészek, A szárny és A kristály.

Ha igazából csak a művek tárgyát nézzük, ez afféle füveskönyv, azaz "A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is. A „mi a teendő” kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak. Egyszerű, könnyen érthető élethelyzetek, bölcsességek, látszatok mögé leső, gondolatébresztő megállapítások és olyan közvetlen tanácsok sorjáznak benne, amelyeket úgy érezhet magáénak mindenki, mintha csak neki szólna." 


Én ezt a könyvet ajándékba kaptam, azzal a megjegyzéssel, hogy bár lehet, hogy elsőre nem fog tetszeni, de ehhez a kötethez, Weöres tanításaihoz fel kell nőni a léleknek, hogy be tudja fogadni azt. Azt hiszem, hogy rögvest első olvasásra egyetértettem ezzel a megállapítással, de most többedik nekifutásra csak szívből ajánlani tudom.
Idén januárban már olvastam egyszer, amikor valami megzavarta a lelkemet, de egyébként karácsony előtt szoktam végigmormolni a sorokat, rímeket, mintegy adventi lelki megtisztulásként.
Vannak 'kedvenc kedvenceim', vagyis olyan versikék, tanítások, amelyek elsőre beégették magukat a szívembe, és vannak időszakos kedvencek, amely sorok éppen akkor eltalálják a hangulatomat.

Befejezés

   Amit itt olvasol: több mint világnézet és kevesebb mint vallás.
   Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból
látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.
   Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni
misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs
benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul
meghal és poklot jár az emberért.
   Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem
hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

    `Csönge, 1944-45`

Jobban én sem tudnám megfogalmazni a kötet lényegét, mint Weörös, csak ajánlani tudok mindenkinek :)
Itt van a MEK adatlapja:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/weores/teljesse/teljfele.mek
Illetve hangoskönyvben Rátóti Zoltán előadásában hallgatható a youtube-on. 

2015. október 18., vasárnap

Mentőexpedíció hajrá! Hozzuk haza Mark Watney-t :)

Ez egy ritka blogbejegyzés lesz, mert nem vagyok egy nagy mozilátogató, átlag négyszer jutok el egy évben, és akkor sem az úgymond trendi, közönségdarabokra. Utoljára a Mad Max 2. részét néztük férjemmel, és hát Furiosa története nem csalt tízmilliókat a széles vászon elé.
Andy Weir könyv adaptációja, a The Martian, amit magyarul Mentőakciónak fordítottak, viszont igen.


Magáról a regényről már írtam, ITT lehet elolvasni a posztot, és nem lehetek elég hálás a Mini könyvklub tagjainak, hogy egyöntetűen ezt a könyvet szavazták meg olvasásra. Kitűnő történetet, és bízvást mondhatom, így bő három órával a film megtekintése után, hogy Ridley Scott rendező a hírnevéhez méltót alkotott.
Pedig őszintén féltem, hogy el fogják szúrni, túl hálivúdira veszik a figurát, hiszen a mozihoz kiadott második trailer tulajdonképpen minden akciót lelőtt előre.

Leírás
A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni. 
Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat. 
A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.
De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban.

No, ennyit a hivatalos reklámról, aki teheti mindenképpen tegye várólistájára a könyvet, és nézze meg a filmet is! :)

Kép forrása:

"– Mi a faszom az az Elrond projekt? – kérdezte Annie. 
– Valahogy el kellett neveznem. – válaszolta Venkat. 
– És az Elronddal sikerült előállnod? – folytatta Annie. 
– Mert ez egy titkos megbeszélés: – találgatott Mitch. – Az e-mailben az állt, hogy még az asszisztensemnek sem mondhatom el. 
– Elmagyarázok mindent, amint Teddy megérkezik – mondta Venkat. 
– Miért jelentene az Elrond titkos megbeszélést? – kérdezte Annie. 
– Nagy jelentőségű döntést fogunk meghozni? – kérdezte Bruce Ng. 
– Pontosan – bólintott Venkat. 
– Ezt meg honnan tudtad? – kérdezte az egyre bosszúsabb Annie. 
– Elrond – világosította fel Bruce. – Elrond tanácsa A Gyűrűk Urából. Azon a megbeszélésen döntik el, hogy elpusztítják az Egy Gyűrűt. 
– Jézusom – tört ki Annie-ből. – Egyikőtöknek sem volt csaja a középiskolában, mi?"
Könyvben és filmen is szereplő aprócska dialógus rejtett poént hordoz, mint a mellékelt amerikai mozipremier képe. Sean Bean játszotta Mitch Henderson-t, aki az Ares III küldetés földi Nasa vezetője, illetve Boromirt a Gyűrűk urában :D
Fandoms united.

Más említésre méltó tények:
  •  természetesen a főszereplő Matt Damon, akit én őszintén bevallom évekig összekevertem Ben Affleckkel. (túl sok filmben játszottak együtt) Nagyon jól hozta Mark természetes humorát, és töprengő oldalát is, bár a filmen eléggé cenzúrázták a káromkodásokat - lásd a könyv első mondatát is kihagyták: Rábasztam. (a legcsúnyább, amit kimondott: "ez bizony szívás" illetve egyszer őrjöng, de azt meg némán kellett eljátszania.)

  • Jeff Daniels nem először játszik híres filmben, példának okáért ismerős lehet a Dumb és Dumber-ből, ahol Jim Carrey-vel bolondozott együtt; vagy a 101 kiskutya élőszereplős változatából, mint a dalmaták gazdija.

  • a film zenéje, a diszkó telitalálat, sok képi-helyzeti poén forrása. Donna Summertől a Hot stuff már szerepelt a vásznon, az Alul semmi című angol vígjátékban; most Mark akkor hallgatja, amikor a plutóniumot szállítja a marsjáróban :DD Abbától a Waterloo akkor szól, mikor Mark végre odaér a Schiaparelli kráterhez, a film záró betétdala pedig mi más is lehetne, mint az I will survive (Gloria Gaynor).
    Teljes dallista itt.
  • Ridley Scott.Csak a címeket hozom, szerintem ez is elég, így is bemutatja a lenyűgöző munkásságát:
    A nyolcadik utas: a Halál (Alien 1.) 1979.
    Szárnyas fejvadász 1982.
    Fekete eső 1989.
    Thelma és Louise 1991.
    1492 - A Paradicsom meghódítása  1992.
    Gladiátor  2000.
    Hannibál (A bárányok hallgatnak folytatása) 2001.
    Robin Hood (Russel Crow-féle) 2010.
Végül még egy videó:  Matt Damon interjú

2015. október 17., szombat

Agatha Christie: Halál a felhők fölött

 "- Mire megérkeztünk Croydonba, már kialakult néhány feltevésem az üggyel kapcsolatban. Amint sikerült épségben szilárd talajra lépnem, az agyam máris a megszokott káprázatos gyorsasággal dolgozott. 
- Jól mondja, Poirot – vigyorgott Japp. – A pokolba az álszerénységgel!
Poirot megsemmisítő pillantást vetett rá, és folytatta."

Tartalom:
Ahol Hercule Poirot megjelenik; ott biztos, hogy történik valami. Ezúttal egy Párizs-Croydon között közlekedő repülőgép a helyszín. Rejtélyes és brutális módon megölnek egy utast. A tettes nem lehet más, csak a gépen tartózkodó személyek közül valaki. De ki? A krimiíró, aki így próbálja igazolni egyik elméletét? Netán az az arisztokrata hölgy, aki így próbálja igazolni egyik elméletét? Netán az az arisztokrata hölgy, aki így szeretné elleplezni magánélete sötét foltjait? Mindenki gyanús. Még maga a híres detektív, Hercule Poirot is. Tehát nem marad más lehetőség a számára, mint kideríteni az igazságot.
Poirot gyanúba esik illetve Halál a felhők között címmel is megjelent.

Azért linkeltem mindkét magyar kiadást, hogy fel lehessen ismerni, ennek az AC műnek több változata is van magyarul, sőt az eredeti angol változat is több címen jelent meg, az ismertebb a Death in the Clouds, de megjelent Death in the air-ként is.
Újfent egy zárt gyilkosságról van szó, csak kevés lehetséges elkövető van, akik közül egyesek szívesen végeztek volna az áldozattal, aki pénzt kölcsönzött nekik, de lehetőségük nem volt rá.
Akinek viszont elkövethette volna a gyilkosságot, annak nincs indítéka :D
Szóval a szokásos AC néni csavar...


"– Szörnyű dolgokra képes az élet… Az embernek olykor rengeteg bátorságra van szüksége. 
– Hogy megölje magát? Igen, felteszem, ehhez tényleg elég sok bátorság kell. 
– Nem csak ehhez – csóválta a fejét Poirot. – Olykor ahhoz is, hogy éljen."
Már magyarul is kapható a Poirot aranyköpéseit, bölcsességeit tartalmazó kis könyvecske, A kis szürke agysejtek nálam már várólistás, és úgy remélem, hogy e fenti kis párbeszéd is benne lesz majd a kötetben.
Meg más okosságok is, például:
" A gyilkosság olyan cselekmény, amelyet egy bizonyos cél elérése érdekében követnek el."
Ebben a regényben (is) a fő cél pénz megszerzése, de azt hiszem, hogy a gyakorlott AC olvasó hamar rájön, hogy ki a gyilkos, lévén a cselekmény ismétlése pár másik történetének. Ellenben Poirot és Japp csipkelődése elsőrangú :D

Értékelés:
5/5 csillag

Engem ez a kötet mindig elszórakoztat, végül is roppant vicces, hogy az esküdtszék Poirot tartja gyilkosnak.
Szívesen ajánlom a regényt, de nem a Hunga Print kiadást (ami nekem van meg, Halál a felhők fölött címűt), hanem az Európa kiadósat. A hungásban 13! oldal önreklám van, és tengernyi elgépelés - ebből a kedvencem poirot kisbetűvel.

De angolul találtam még ennél furábbat is, ez a régi borító, mintha egy horrorfilm plakátja lenne, vajon mire gondolhatott az illusztrátor...


2015. október 11., vasárnap

Olvasás éjszakája 2015

"Olvasva ez más világ" - ez volt a szombati országos kezdeményezés mottója, és egyetértek, tényleg minőségi változást tud hozni az olvasás, mint hobbitevékenység az olvasó ember életébe.
Idén két könyvet is elfogyasztottam ezen ünnepi alkalomból, A kviddics évszázadait és Flavia de Luce rejtélyei harmadik kötetét.


"Ha önben valaha is felötlött a kérdés: honnan eredhet a cikesz, miként lett a játék elengedhetetlen tartozéka a gurkó, és miért díszíti ezüstszínű hentesbárd a Wigtown Wanderers vérvörös kviddicstalárját – nos, ha mindez érdekli, nem nélkülözheti a Kviddics évszázadai című kézikönyvet. Ez az exkluzív kiadás a roxforti iskolai könyvtár tulajdonában lévő példány másolata, egy köteté, amelyet a diákok talán a leggyakrabban kölcsönöznek ki a sok-sokezer kötet közül.
A kötet megvásárlásával a brit Comic Reliefet támogatja, egy szervezetet, amely hosszú évek óta küzd a szegénység ellen a világ legelmaradottabb országaiban. Egy olyan munka részese lesz tehát, kedves vásárló és olvasó, amely még a cikeszt három és fél perc után elkapó Roderick Plumton 1921-es teljesítményénél is bámulatra méltóbb.
Albus Dumbledore"

Nyílt titok, imádom JK Rowling humorát, amit sikeresen bele tudott szőni ebbe a rövid olvasmányba, hiszen kötve-fűzve, csak 64 oldal az egész kis könyv.
De be lehet lesni a molyra: 40 idézetet tartottak érdemesnek a kötetből az olvasók, hogy kiírjanak, melyből a legeslegjobb poén ez:
"Bevallom, nem volt könnyű rávennem Madam Cvikkert, hogy váljon meg az egyik rábízott könyvtől, engedje, hogy lemásoljuk és szélesebb körben terjesszük azt. Mikor elmondtam, hogy a művet muglik számára is hozzáférhetővé kívánjuk tenni, könyvtárosnőnk átmenetileg elvesztette beszélőképességét, és hosszú percekig nem mozdult, nem is pislogott. Miután magához tért, együttérző figyelmességgel érdeklődött józan eszem holléte felől."
Az olvasó miután kiröhögcsélte magát, számos a focit, krikettet és egyéb labdajátékot összeötvöző történelmi feltáráson vehet részt, képzeletben végigkövetheti Rowling izgalmas kitalációjának még részletgazdagabb háttértörténetét.
Nem mondom, hogy az elmúlt években nem tudtam meglenni eme gyöngyszem nélkül, de amilyen rövid, velős, olyannyira jól esik az ember lelkének. Visszarepíti az olvasót abba az időbe, mikor még hangosan buzdította olvasás-filmnézés közben minden idők legfiatalabb fogóját :)
Legérdekesebb rész nekem az arany cikesz története volt, bár a versenyseprűk kialakulása is lebilincselő.
Jó, stabil 4,5 csillag, biztosan fogom még olvasni! :)


"Alan Bradley egy elbűvölő regénnyel tér vissza, amelynek főhőse a rettentően okos és rendíthetetlen tizenegy éves nyomozó, Flavia de Luce. A koraérett vegyész mérgek iránti szenvedélyének köszönhetően deríti ki a Palánkosban történt gaztettek közötti összefüggéseket. 
Flavia megkéri az idős cigányasszonyt, hogy jósoljon neki kristálygömbjéből, és meglepetésére a jósnő tud Harrietről, az édesanyjáról. Mi több, egykor ő maga is a Buckshawban, a de Luce család birtokán élt, a nő óvó felügyelete mellett. Egészen addig, míg Harriet el nem tűnt a hegyekben; ekkor Fenellának szednie kellett a sátorfáját. Flavia mindent helyre akar hozni, de tenni vágyásával az ellenkezőjét éri el, szerencsétlenséget hoz a cigányasszony fejére. A jósnőt éjnek évadján támadás éri a saját kordéjában. Vajon ez annak a helyi mendemondának a következménye, hogy őt okolják egy kisbaba évekkel korábbi elrablásáért? 
Flaviát nem hagyja nyugodni a dolog, még akkor sem, mikor „hőn szeretett” nyomozótársával, Hewitt felügyelővel kell osztozkodnia az ügyön. De hogyan kapcsolódik a bűntény az eltűnt csecsemőhöz? Mialatt Flavia ezen töpreng, egy másik testre bukkan. 
Hűséges kerékpárján, Gladysen járja a vidéket nyomok után kutatva, s eközben találkozik egy elegáns művésznővel, akinek a birtokában van egy igen kivételes tárgy, egy portré, amely segít fényt deríteni a legnagyobb rejtélyre: milyen is Flavia legbelül?"



Flavia de Luce rejtélyei sorozat első két részét még júniusban olvastam, itt írtam róla a blogon. A harmadik kötet nagyjából három hete került a várólistámra, mert megláttam Teklánál hogy olvassa :)
Nosza rajongtam neki egy sort, hogy melyik könyvről mi volt az én véleményem, és alig vártam, hogy szintén rátehessem a kezemet a regényre.
Ellenőriztem a könyv molyos adatlapján, de tényleg jól rémlett, eddig ez a rész a leghosszabb, bár nem tudom azt mondani szívből, hogy a legkidolgozottabb. Bármit is említenek a történet leírásában, NEM derül ki, hogy Flavia milyen legbelül, ez szerintem annál inkább is nehéz lenne, mert egy felnövekvő emberi lényről van szó, egy tizenegy éves, ízig-vérig lázadó kamaszról.
Flavia tökéletes griffendéles lenne, nem egyszerűen vakmerő, körülbelül harry potteri hülyeségei vannak: igaz nem sárkányt lovagol, viszont a besurranó betöréssel kombinált megfigyelés, pincébe mászkálás, de még - figyelem SPOILER!- a kötélen lógó hulla alapos vizsgálata sem áll tőle távol.
Ugyanakkor mardekáros is a hősnő, tud harcolni, bosszúvágyó és bosszúszomjas, nem kicsit hiú, Poirot módszereivel vezeti orránál fogva a körülötte élő felnőtteket.


Ha a leírásból úgy tűnt ki, hogy nem szeretném Flaviát, hát az tévedés, mert igenis, elbűvölően őszintének tartom őt, kalandjain meg kellemeseket borzongok, nevetek.
Viszont más szempontból nézve: nem tudnék örülni egy ilyen gyereknek :D konkrétan istencsapása a makacsság, amitől olyan, mint egy bulldog, nem ereszti saját elgondolásait.
Nekem az előző rész jobban bejött, itt megint hamarabb tudja egy felnőtt olvasó, hogy mi történt a babával, vagy hogy ki a felbőszült vörös bika.
De természetesen ettől függetlenül töretlenül várom a negyedik részt :))

2015. október 8., csütörtök

A változás fájdalma

"Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója."

"Life Begins At The End Of Your Comfort Zone" vagyis az élet a komfortzónán kívül kezdődik Neale Donald Walsch szerint.
A dolog aktualitása nálam most többszintű, egyfelől tanulok online Vidi Ritánál, és tegnap olyan házi feladatot adott, amivel lerombolta az egyik régebbi hiedelmemet, szó szerint bedobta a társaságot a mély vízbe, hogy lássuk, ki áll neki úszni :D
Általában iszonyatos nehézségek árán, rengeteg panaszkodással, de mindenki. Nagy tanulólecke volt, pedig még csak a negyedik 'órán' vagyunk túl.


" Minden emberben irgalmatlan erő feszül, amit lehet önfejlesztésre és önpusztításra is fordítani. Elnyomni bizonyos folyamatokat és érzéseket mindig nagyobb energiát emészt fel, mint hagyni őket megnyilvánulni. Összességében tehát rengeteg energiát pocsékolnak el azok, akik elfojtanak – olyan energiát, amit önfejlesztésre is lehetne használni."
Múlt héten panaszkodott az egyik barátnőm, hogy mennyire nem írom meg én sem a baráti körből, hogy vagyok, mi van velem, és két dolgot válaszoltam neki, hogy egyrészt ide írok, másrészt a Twitter mikroblog szolgáltatást használom. Most nézem, hát ott van az október elsejei fotó a rövid hajamról, de a lényeg nem: múlt héten elbeszélgettem a melóhelyen a biztonsági főnökkel, mert hiányom volt.
Nem a hiba a mellbevágó, végül is, mikor megláttam a képet, már mondtam, hogy mit rontottam el, hanem a tény. Szóval jelenleg rám fér a szabadság, mert két napig csak az járt a fejemben, hogy mit csinálok-csináltam másként, mire kell majd fokozottan odafigyelnem; és becsülettel bevallom megijedtem.
A változás, újratervezés fájdalmas.


Minden változás fájdalommal jár – akár a mindennapok gyakorlatában, akár érzelmeink terén igyekszünk rendet teremteni. Ugyanakkor mindenki szabadon dönthet arról: megfutamodik-e a kihívások elől, vagy szembenéz a félelmeivel, és nap mint nap megvívja személyes küzdelmeit.

Dr. Csernus Imre elmúlt években tartott előadásai újra és újra ezt a kérdéskört boncolgatják, legyen szó akár a társfüggésről, az intimitásról, az alkalmazkodásról, a szülői szerepekről vagy egyéb párkapcsolati problémákról. E kötet az előadások legjavából szemezget, amelyek nem csupán húsba vágó kérdéseket szegeznek szembe az olvasókkal, de felidézik a szerző személyes varázsát is.

Csernus könyve, A fájdalom arcai épp jó pillanatomban talált meg, habár meglehetősen sok témát ölel fel, azért titkon csak egy dolog érdekli a doktort: hogy gyávaságból, gyengeségből, a változástól való félelemtől hajtva mennyire szeretjük mi emberek struccként élni az életünket, homokba dugott fejjel. Valamennyien függők vagyunk, és nem kell hozzá kábszer. alkohol, dohány, éppúgy megteszi a társ, férj-szerető-elérhetetlen szerelem, vagy a tévé, számítógép, de akár egy hobbi. (igen elismerem, az olvasás is az!)
Régen volt már ilyenem, hogy nemcsak vágyom arra, hogy milyen jó lenne még egyszer végigolvasni egy könyvet, mielőtt visszaviszem a könyvtárba, hanem tényleg meg is tettem.

"De ha minden fájdalmasat és rosszat elkerülünk, akkor honnan fogjuk tudni, mitől jó a jó? Ha nincs viszonyítási alapunk? Legyenek a rosszak akár különböző traumák, akár fájdalmak, halálesetek utáni érzések: ezek valójában szükségesek. Mégis eltoljuk magunktól. Azért tesszük magunkat vakká, mert nem merjük látni, nem merjük észrevenni, ami körülöttünk van…És csak halmozódik a gyávaság."




A kedvenc idézetem:
"A mosoly lehetősége minden ember számára adott, de a mosolyt elérni csak következetes, kemény munkával lehetséges, miközben a tét a belső erőforrásaink fejlesztése. Aki megdolgozik ezért a mondatért: 'elfogadom, hogy emberből vagyok, és meg fogok halni, tudom, hogy az időm véges', az felismeri azt, hogy téblábolni kockázatos dolog, és még kockázatosabb nem beletenni élete összes szegmensébe mindazt, amit tud.

Figyeljék meg, hogy az az ember, aki szívvel-lélekkel teszi a dolgát, és mer élni nap mint nap, az tud mosolyogni. A többiek nem. Azok csak feleslegesen pazarolják az idejüket."


:D Nem kell aggódni, az élet megy tovább, már túl vagyok a mélyponton - senki se mondhatja, hogy ez nem lett elég személyes poszt. Az újabb diploma távolabbi cél, a svéd nyelvtanulás napi szintű, míg a GR tanfolyam minden másnapra ad új kihívást.
"Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója."
A könyvet jó szívvel ajánlom, nálam kívánságlistás lett.

Ihletet köszönöm Kelly Clarksonnak is:

2015. október 4., vasárnap

2015. könyvekben – kérdez – válaszol

Molyon kaptam meg a jelölést, Boglarinának köszönhetően <3

Az olvasmányaim listája elég vegyes, itt is megtalálható a blogon: http://czenema.blogspot.hu/p/2015-os-olvasmanyaim.html,  illetve a molyon is:  http://moly.hu/tagok/mariann_czenema/olvasasok?year=2015

2015. könyvekben – kérdez – válaszol
1. Best book you’ve read so far in 2015. / Legjobb könyv, amit 2015-ben olvastál.
Csak egy? Csak egy nincs! :)
Szerb Antal Utas és holdvilága újraolvasás volt, még mindig szerelem, Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyvéről,  A marsiról és Kafka a tengerpartonról  már lelkendeztem, főleg ők emlékezetesek.

2015. október 1., csütörtök

Szeptemberben olvastam (hó végi összesítés, elszámolás)

Vannak hónapok, mikor kiszámíthatatlan mennyit olvasok, és ez szeptemberre nagyon igaz; ahhoz képest, amilyen pesszimistán nekiálltam, hogy 'semmire se lesz időm', a végeredmény egész másként fest.
24 könyv
, a Hóleányba beleuntam, félbehagytam, összesen: 6,094 oldal.

születésnapi csokim az esti olvasmányommal :))