Olvasás éjszakája 2015

"Olvasva ez más világ" - ez volt a szombati országos kezdeményezés mottója, és egyetértek, tényleg minőségi változást tud hozni az olvasás, mint hobbitevékenység az olvasó ember életébe.
Idén két könyvet is elfogyasztottam ezen ünnepi alkalomból, A kviddics évszázadait és Flavia de Luce rejtélyei harmadik kötetét.

"Ha önben valaha is felötlött a kérdés: honnan eredhet a cikesz, miként lett a játék elengedhetetlen tartozéka a gurkó, és miért díszíti ezüstszínű hentesbárd a Wigtown Wanderers vérvörös kviddicstalárját – nos, ha mindez érdekli, nem nélkülözheti a Kviddics évszázadai című kézikönyvet. Ez az exkluzív kiadás a roxforti iskolai könyvtár tulajdonában lévő példány másolata, egy köteté, amelyet a diákok talán a leggyakrabban kölcsönöznek ki a sok-sokezer kötet közül.

A kötet megvásárlásával a brit Comic Reliefet támogatja, egy szervezetet, amely hosszú évek óta küzd a szegénység ellen a világ legelmaradottabb országaiban. Egy olyan munka részese lesz tehát, kedves vásárló és olvasó, amely még a cikeszt három és fél perc után elkapó Roderick Plumton 1921-es teljesítményénél is bámulatra méltóbb.

Albus Dumbledore"

Nyílt titok, imádom JK Rowling humorát, amit sikeresen bele tudott szőni ebbe a rövid olvasmányba, hiszen kötve-fűzve, csak 64 oldal az egész kis könyv.

De be lehet lesni a molyra: 40 idézetet tartottak érdemesnek a kötetből az olvasók, hogy kiírjanak, melyből a legeslegjobb poén ez:
"Bevallom, nem volt könnyű rávennem Madam Cvikkert, hogy váljon meg az egyik rábízott könyvtől, engedje, hogy lemásoljuk és szélesebb körben terjesszük azt. Mikor elmondtam, hogy a művet muglik számára is hozzáférhetővé kívánjuk tenni, könyvtárosnőnk átmenetileg elvesztette beszélőképességét, és hosszú percekig nem mozdult, nem is pislogott. Miután magához tért, együttérző figyelmességgel érdeklődött józan eszem holléte felől."
Az olvasó miután kiröhögcsélte magát, számos a focit, krikettet és egyéb labdajátékot összeötvöző történelmi feltáráson vehet részt, képzeletben végigkövetheti Rowling izgalmas kitalációjának még részletgazdagabb háttértörténetét.
Nem mondom, hogy az elmúlt években nem tudtam meglenni eme gyöngyszem nélkül, de amilyen rövid, velős, olyannyira jól esik az ember lelkének. Visszarepíti az olvasót abba az időbe, mikor még hangosan buzdította olvasás-filmnézés közben minden idők legfiatalabb fogóját :)
Legérdekesebb rész nekem az arany cikesz története volt, bár a versenyseprűk kialakulása is lebilincselő.
Jó, stabil 4,5 csillag, biztosan fogom még olvasni! :)

"Alan Bradley egy elbűvölő regénnyel tér vissza, amelynek főhőse a rettentően okos és rendíthetetlen tizenegy éves nyomozó, Flavia de Luce. A koraérett vegyész mérgek iránti szenvedélyének köszönhetően deríti ki a Palánkosban történt gaztettek közötti összefüggéseket. 
Flavia megkéri az idős cigányasszonyt, hogy jósoljon neki kristálygömbjéből, és meglepetésére a jósnő tud Harrietről, az édesanyjáról. Mi több, egykor ő maga is a Buckshawban, a de Luce család birtokán élt, a nő óvó felügyelete mellett. Egészen addig, míg Harriet el nem tűnt a hegyekben; ekkor Fenellának szednie kellett a sátorfáját. Flavia mindent helyre akar hozni, de tenni vágyásával az ellenkezőjét éri el, szerencsétlenséget hoz a cigányasszony fejére. A jósnőt éjnek évadján támadás éri a saját kordéjában. Vajon ez annak a helyi mendemondának a következménye, hogy őt okolják egy kisbaba évekkel korábbi elrablásáért? 
Flaviát nem hagyja nyugodni a dolog, még akkor sem, mikor „hőn szeretett” nyomozótársával, Hewitt felügyelővel kell osztozkodnia az ügyön. De hogyan kapcsolódik a bűntény az eltűnt csecsemőhöz? Mialatt Flavia ezen töpreng, egy másik testre bukkan. 

Hűséges kerékpárján, Gladysen járja a vidéket nyomok után kutatva, s eközben találkozik egy elegáns művésznővel, akinek a birtokában van egy igen kivételes tárgy, egy portré, amely segít fényt deríteni a legnagyobb rejtélyre: milyen is Flavia legbelül?"

Flavia de Luce rejtélyei sorozat első két részét még júniusban olvastam, itt írtam róla a blogon. A harmadik kötet nagyjából három hete került a várólistámra, mert megláttam Teklánál hogy olvassa :)
Nosza rajongtam neki egy sort, hogy melyik könyvről mi volt az én véleményem, és alig vártam, hogy szintén rátehessem a kezemet a regényre.
Ellenőriztem a könyv molyos adatlapján, de tényleg jól rémlett, eddig ez a rész a leghosszabb, bár nem tudom azt mondani szívből, hogy a legkidolgozottabb. Bármit is említenek a történet leírásában, NEM derül ki, hogy Flavia milyen legbelül, ez szerintem annál inkább is nehéz lenne, mert egy felnövekvő emberi lényről van szó, egy tizenegy éves, ízig-vérig lázadó kamaszról.
Flavia tökéletes griffendéles lenne, nem egyszerűen vakmerő, körülbelül harry potteri hülyeségei vannak: igaz nem sárkányt lovagol, viszont a besurranó betöréssel kombinált megfigyelés, pincébe mászkálás, de még - figyelem SPOILER!- a kötélen lógó hulla alapos vizsgálata sem áll tőle távol.
Ugyanakkor mardekáros is a hősnő, tud harcolni, bosszúvágyó és bosszúszomjas, nem kicsit hiú, Poirot módszereivel vezeti orránál fogva a körülötte élő felnőtteket.

Ha a leírásból úgy tűnt ki, hogy nem szeretném Flaviát, hát az tévedés, mert igenis, elbűvölően őszintének tartom őt, kalandjain meg kellemeseket borzongok, nevetek.

Viszont más szempontból nézve: nem tudnék örülni egy ilyen gyereknek :D konkrétan istencsapása a makacsság, amitől olyan, mint egy bulldog, nem ereszti saját elgondolásait.
Nekem az előző rész jobban bejött, itt megint hamarabb tudja egy felnőtt olvasó, hogy mi történt a babával, vagy hogy ki a felbőszült vörös bika.
De természetesen ettől függetlenül töretlenül várom a negyedik részt :))