MARIANN KÖNYVTÁRA

  Forrás. A Szemezgető lesz az új rovat itt a blogon, amit az évzáró bejegyzésemben említettem. Talán már feltűnt, hogy kicsit döcögősebben megy a blogolás egy ideje, ami fakad abból, hogy a könyvtári social media (FB oldal, Instagram, Moly profil, blog) tartalommal való megtöltéséért felelős egyik személy vagyok; de abból is, hogy éppen most az offline élet fontosabb, mint az online. A könyves blogot befejezni nem akarom, még lezárni sem, mert ismerem magam, akkor elhagyott sivatag lesz belőle. Más taktikák helyett itt lesz a Szemezgető, ami egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig. Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Be kell vallanom, nem a könyv leírása, hanem a különleges címe, illetve a külleme csábított olvasásra- írtam 2015-ben a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság ról. A könyv levélregény, 1946. januárjában kezdődik. A...

Szabó Magda: Érik az értelem Pihenj meg hüvelyedbe, kard, csak megvágod magad: saját lengését metszi át a fénylő mozdulat. Ne csapj túl kosaradon, ész, szelídülj a kerek csontok között, s béküljenek  a látóidegek: amit a kétszer ferde kép a szem mögött mutat, homállyal ne lehellje el a párás indulat. Félnél? Te szülöd az igét, mely test lesz, ha te éled; te felmentheted magadat, hisz el is te itéled. Rádtátják torkuk ösztönök, háló lobog feléd. Neked te légy a börtönöd, az őröd is te légy. Nem hozzád szól a hang, mit gyermekek s ebek követnek bűntelen. Ne moccanj! Benned és kívül érik az értelem.  Szüret, 113.oldal

Szabó Magda: Idegen, sárga parton A szók a mélybe buknak, mint kék halat a tenger, csak néha dob magasra egy hangot a sötét. A csók langyosra bágyad, elszunnyad ifjú száján, szeme tükrös faláról  visszacsúszik a kép. Nagy homlokán a fények kihunynak. Ujja fáradt:  az öntudat kihullik, megrendül a küszöb, s már gázol könnyű lépte idegen, sárga parton, híg, süppedő fövenyben, szelíd szörnyek között.  Szüret, 109.oldal

Szabó Magda: Közém s közéd a horizontot Ha néha szólítlak, vissza ne szólj, légy néma, mint az alkohol, mely a nyelvet megoldja, ám maga nem válaszol. Kutyád megölték. Széthordták ruhádat, könyveidet. Másé a házad. Mindenki meglopott. Ne nézd a hegy mögül aranyló szemeddel: hogy sirat a rablód. Én is hűtlen vagyok. Segíteni se próbálj. Hasztalan. Mit ér, ha bűneim bogát kibontod? Emeld közém s közéd  a horizontot, s hagyj magam. Ne irígyeld mohó számat, amely szívja a változót, s viseld el, hogy a változatlan törvényeit terajtad is betöltse, s örülj magadnak, holt-magadnak, hogy ágyat készíthetsz a magnak, s nem te leszel, ki ízleli, ha nő fanyar gyümölcse. Szüret, 92.oldal

Szabó Magda: Formátlanul A szók szövetjét feltépem körömmel, a rím ma botlik, ferdül és süket, az égre szórom – pukkanó rakéták – és gőggel nézem messzi fényüket. Ütem ütemre roskad, szétfolyik. A forma robban. Mosd szét, Végtelen. Eddig siklottál, balga gyík, s a nyelved enyvén tapadt az álnok szerelem. Alázatos fejemre rázuhan irtózatos súlyával az öröm. A vers elindul, felbukom bele, és térdelek narancsszín délkörön. Mint bibliás nép, jámbor remete, csak dadogok az égre egyedül, gyámoltalan szentségben, együgyűn, mezítelenül és rímtelenül. Szüret, 66.oldal

Szabó Magda: Kinek már álma sincs Rólad, terólad. Míg erőm tart, s a lopott pillanat szabadsága szavakra bomlik, megnyitja torkomat. Ó, hadd kiáltsam messzire, mi vagy nekem e súlyos ég alatt! Talán utólszor. Mert a nappal kiszopja csontjaimat, mert ébren várom, a hegyen hogy gázol át a virradat. Kinek már álma sincs, meddig tart élete? E test meddig lesz még erős? Itt lassan-lassan minden ismeretlen, csak a halál, meg te vagy ismerős. Hogy írjon verset, aki fél? Hogy írjon verset, aki fáradt, hogy írjon, aki nem remél, ki úgy tölti az éjszakákat, hogy mire új reggelre kél, várja, valaki nekitámad? Lásd, rólad írnék, s szüntelen másról beszélek én, világunk iszonyú vizében gázol e költemény. Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad sorsunk keserű kortyait nyelem, rémült testem meg tud pihenni békítő testeden, s az éjjel szörnyei közt lehelleted a védelem. Mily sötét van mindenütt! Csak az ablakunk fénylik. Csak...

FÜLSZÖVEG: Mindazok, ​akik szeretik és olvassák Szabó Magda műveit, könnyen hihetnék, hogy mindent vagy majdnem mindent tudnak az írónőről és a világról, amelyben élt és alkotott. Hiszen regényei, novellái lapjain életre kelnek családtagjai, felidéződik gyerekkora és ifjúsága, házassága, a kényszerű hallgatás évei, majd sikerei, amelyek egészen a világhírig repítették.  Ám Az élet újrakezdhető című, interjúkat és vallomásokat tartalmazó kötetből kitűnik, hogy Szabó Magdának még maradtak megosztani való titkai, mert körülötte és vele „mindig történtek dolgok”, az ő élete „egy kész színdarab”. A neves újságírók, irodalmárok, kritikusok által készített, izgalmas kérdéseket feszegető interjúk hitelesen és érzékletesen rajzolják meg a portréját. Az emberét és az alkotóét, aki mindig azt írta, amit ő tudott, és aki azt hirdette, hogy az írónak soha nem szabad hazudni. Szabó Magda mindig felvállalta önmagát és értékeit. „Nem takarózom, lásson, aki látni akar” – mondta. És haboz...

FÜLSZÖVEG: Szabó ​Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel.  Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, „utazik”. Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, ...

FÜLSZÖVEG: Három ​megsárgult füzet és néhány kitépett lap, a Szobotka Tiborra oly jellemző, jobbra dőlő betűkkel teleírva. Ebben a formában kerültek elő nemrég az író hagyatékából az 1953–1961 közötti évekről tanúskodó naplói, melyeket most első ízben vehetünk kézbe a Bánom is én című kötetben.  De vajon kifaggatható a múlt? És mi történik, ha egyszerre többen is szóra akarják bírni?  Szobotka Tibor naplóit forgatva az ember könnyen úgy érezheti, hogy feljegyzéseinek olvasása valójában dialógus. Olyan párbeszéd, melyben az író, az olvasó és az író felesége beszélget egymással.  Szobotka is javította utólag saját szövegeit, egyes részeket gondosan kitörölt vagy átsatírozott. Ám a naplókat férje halála után Szabó Magda is ellátta széljegyzetekkel. „Ezt hiába radíroztad ki, erre emlékszem” – írja egy helyen az írónő. Az efféle megjegyzések, illetve az egyes lapok tetejére írt kérdések teszik igazán elevenné a szöveget. Az író kezdetben a napi események tény...

FÜLSZÖVEG: Szabó ​Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. A kronológiai rendbe állított fotók, amelyek közül sok felvételt most először láthat a nagyközönség, születésétől haláláig örökítik meg alakját és sorsát, élete és pályája legfontosabb állomásait. Hétköznapi és ünnepi pillanatokban, szülővárosában, Debrecenben és Budapesten, a Júlia utcai lakásban, külföldi útjain, hivatalos és családi események alkalmával, író-olvasó találkozókon, díjátadáson, kollégáival, barátaival, szeretteivel és négylábú kedvenceivel. Igazolványkép éppúgy van a felvételek között, mint családi albumból való fénykép. Kilenc évtized képei bontakoznak ki a kötet lapjain, az első portrékat még édesapja készítette róla üvegnegatívra, majd számtalan családi-baráti eseményen készült felvétel, hivatásos fényképészek által készített fotók sorakozn...

FÜLSZÖVEG: Mindmáig ​az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.  S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorn...

Szabó Magda: Ősz Ilyenkor már csak a felleg kövér  meg az eső, mely bő kontyát kibontja,  ám apad a víz a rakpart kövén,  s a hegyek és fák sorvadnak naponta.  Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt,  sovány a város, olyan egyszerű lett:  nyurgább a kémény, horpaszak a házak,  hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.  A tömör levegő is lefogyott,  keskeny, hasít, és hajlik, mint a penge,  a szenvedély nem tombol, csak morog,  vackot keres, megbúvik a szívekbe.  A vidék is sovány. Diója csörren,  a mustja csorran, mégis ösztövér.  Benned nézem magam már, mint tükörben,  s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.  Köd birkózik az ideges szelekkel;  meddő az írás. Mégse voltam meddő.  Csörög a vers. A termésem kinek kell?  Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.  Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?  Kopár a hegy, vetkőzik a faág.  A viss...

Szabó Magda: A fény lécei közt Hintáját a holdhoz kötötte, belendült az alvó szobába. Ahogy megláttam, visszaléptem, ő jött felém, én egyre hátra. A fény lécében elbukott, térdre esett. Minden sarokhoz lehajolt, valamit keresett. Minden sarokhoz lehajolt. Én mentem hátra, egyre hátra, itt hagyta egyszer, erre volt, minden sarokhoz lehajolt, csak surrant, surrant a homályba. Sehol se volt. Semmi se volt. A fény lécében elbotolt. Sirni kezdett, mint a madár, ha valami torkához ér. Sikoltva takartam az arcom: megvakulok, olyan fehér. Csak bolygott, bolygott, hátra-vissza. Sikoltoztam a rémülettől. Hajnal jött, fényével felitta. Azóta itt jár minden éjjel, s minden sarokhoz lehajol. Leng-leng a szobában fehéren, hátha meglelné valahol. Letérdel minden zug elé. Két nagy szeme ragyog. Ragyog. Ha megtalálja: elviszi. Ha megtalálja, meghalok. *** *Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

https://stocksnap.io/ Szabó Magda: Madár Azt kérdezed, hogy ki vagyok,  micsoda kis lélek vagyok,  ki ablakodon kopogok,  és mint a gránát, tüzelek,  és lengek-ingok-libegek,  és hámba fogom a szelet,  és hintálom a levelet,  összekuszálom a leget,  s azt a suttogó szövetet,  amit a hajnal tereget,  mi villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás,  vagyok az élő zuhanás,  lengés vagyok, kerengés,  zengés meg visszamerengés  arra, amiről azt hazudod,  azt hazudod, hogy elfeledted,  ám én megszólalok feletted,  ám én átsuhanok feletted, megvillantom szárnyaimat,  a selyem kardokat,  melyek átmetszik az eget  és hazugságodat,  és akkor már tudod,  akkor rögtön tudod,  hogy az angyal vagyok,  aki gyerekkorodban  úgy magadra hagyott.

FÜLSZÖVEG: 1935 ​nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról degeszre tömött bőröndjeivel a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a „mágikus város” egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyészmérnökkel, Gerhard Ehrlichhel. Erről a két szerelemről és a „mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról” szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét örökítette meg Szabó Magda. És a folytatás – bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták – már nem készült el. A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait kutatja, mozaikdarabkák összeillesztésével, a múlt egymásra rakódott rétegeinek felfejtésével egy soha meg nem írt regény lapjait próbálja rekonstruálni. Fellelt regén...

Szabó Magda: A fény lécei közt Hintáját a holdhoz kötötte,  belendült az alvó szobába.  Ahogy megláttam, visszaléptem,  ő jött felém, én egyre hátra.  A fény lécében elbukott,  térdre esett.  Minden sarokhoz lehajolt,  valamit keresett. Minden sarokhoz lehajolt.  Én mentem hátra, egyre hátra,  itt hagyta egyszer, erre volt,  minden sarokhoz lehajolt,  csak surrant, surrant a homályba. Sehol se volt. Semmi se volt.  A fény lécében elbotolt. Sirni kezdett, mint a madár,  ha valami torkához ér.  Sikoltva takartam az arcom:  megvakulok, olyan fehér.  Csak bolygott, bolygott, hátra-vissza.  Sikoltoztam a rémülettől.  Hajnal jött, fényével felitta. Azóta itt jár minden éjjel,  s minden sarokhoz lehajol.  Leng-leng a szobában fehéren,  hátha meglelné valahol.  Letérdel minden zug elé.  Két nagy szeme ragyog. Ra...