SZEMEZGETŐ

 

Forrás.



A Szemezgető lesz az új rovat itt a blogon, amit az évzáró bejegyzésemben említettem.
Talán már feltűnt, hogy kicsit döcögősebben megy a blogolás egy ideje, ami fakad abból, hogy a könyvtári social media (FB oldal, Instagram, Moly profil, blog) tartalommal való megtöltéséért felelős egyik személy vagyok; de abból is, hogy éppen most az offline élet fontosabb, mint az online.
A könyves blogot befejezni nem akarom, még lezárni sem, mert ismerem magam, akkor elhagyott sivatag lesz belőle.

Más taktikák helyett itt lesz a Szemezgető, ami egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig.



Be kell vallanom, nem a könyv leírása, hanem a különleges címe, illetve a külleme csábított olvasásra- írtam 2015-ben a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságról.
A könyv levélregény, 1946. januárjában kezdődik. Az elején egy főhősnő van, Juliet Ashton 30 év feletti hajadon írónő, aki a háború alatt híressé vált egy kitalált figura, egy ápolónő kalandjait taglaló szatirikus könyvvel.

Szívből ajánlom mindenkinek, akit érdekel a második világháború egy pici, de roppant érdekfeszítő része. Bár tudtam róla, hogy Londonban a gyerekeket evakuálták, azért a Guernsey szigetén történtek még nekem is új információk voltak.
Letehetetlen volt :)

https://czenema.blogspot.com/2015/01/krumplihejpite-irodalmi-tarsasag.html


Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Novellát olvasni jó, habár teljesen más agy, lélekvilág, befogadókészség kell hozzá, mint a regényhez. A novella nem teljes, zárt világ, és mégis az - ezzel a paradox kijelentéssel tudom a legjobban körülhatárolni.
Aprócska jelenlét az írott szavak világában, afféle üveggolyó, áttetsző vagy homályba vesző tartalommal, mindig tükrözve a belenézőt magát is... a novella talán kicsit jobban megdolgoztatja az olvasót, mint a regény, de ettől jó néha ilyet is olvasni :)

TK meg abszolút így tett a gyűjteményében, sokszor lezáratlan képekben vágta el irományai végét, hogy aztán az olvasó továbbfűzhesse magában a történetszált, vagy keresse annak értelmezését saját világában.
4 csillag a lehetséges ötből - és szívesen ajánlom a kötetkét, de mindenképpen nyugodt lelkiállapotban, mert ritka módon lehangoló a novellák háromnegyede!

https://czenema.blogspot.com/2016/01/toth-krisztina-pillanatragaszto.html



Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból

Vannak könyvek, amik azért kerülnek kezembe, mert érdekes címük van és viszonylag rövidek. Borsa Kata meséje erre példa, de persze mikor kiválasztottam, még nem tudtam, hogy annyira fog tetszeni, hogy egy ültő helyemben kétszer is elolvasom majd :)
Öt csillag volt, az illusztrátor Germán Fatime, aki kitűnően eltalálta, hogy a teamesékhez a vízfestékes képecskék illenek a legjobban.

"...attól, hogy nem olyan, amilyen szokott, még nem feltétlenül rossz, csak esetleg másképpen jó …"

Tíz fejezetből áll a könyvecske, habár az első némileg kilóg a sorból, mert abban ismerkedünk meg Jázminnal, a teázó tulajdonosával.
Aztán következik kilenc történet, kettős mesék, előbb a valós világ történeteit olvashatjuk, Jázminról és a teázó vendégeiről, majd következnek a különleges teamesék.

https://czenema.blogspot.com/2017/01/borsa-kata-tortenetek-borostyan-teazobol.html




Lydia Davis: A történet vége

Lydia Davis regénye kifejezetten magasröptű irodalom, annak minden pozitív és negatív vonásával. Magával ragadó  stílus, egyszerű, de annál nagyszerűbb mondattapadásokra bukkanhat  a figyelmes olvasó, azonban közben bírni kell azt is, hogy nincs konzekvens szerkezet.
Elkezdődik a végével a történet, folyik a szerelemről, majd csalódásról szóló mese, időnként novelláknak tűnnek az epizódok, és közben Davis az alkotási folyamatról tesz közzé néhány megjegyzést. 

Nekem ez most öt csillagos volt, éppen jó időben kapott el az egész érzelmileg, értelmileg, de nem fogom mindenkinek ajánlani. 
Komplex a kötet, mint egy szerelem. Mint maga az ember. 

https://czenema.blogspot.com/2018/01/lydia-davis-tortenet-vege.html



 A Csigaház egy roppant feszített, sűrű légkörű mű, tulajdonképpen tele van drámai, szomorú történésekkel. Meglepő módon a legboldogabb, vagy inkább azt mondom, az igazán boldog páros nem polgári származású, nincsen nekik rangjuk, még pénzük is kevés; mégis kiemelkednek a bánatos történetből. Valahogy úgy éreztem olvasás közben, hogy Szabó Magda így próbálta kifejezni az igazságot: nem a rang, doktori cím, szép lakás, előkelő állás, pénz adja meg a boldogságot, hanem az a szívben lakozik.

Jó szívvel ajánlom a kötetet első ismerkedésnek az írónővel, rajongóknak pedig kötelező olvasmány, mert szerepel a Moly.hu Szabó Magda életmű listán :)
(Amúgy nem lehet igazából csillagozni, mert hát első munka, nem kiforrott mű.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit