2017. augusztus 14., hétfő

A hét verse - Ady Endre: A nyári délutánok



Ady Endre: A nyári délutánok

Mikor az Ég furcsa, lila-kék 
S találkákra mennek a lyányok, 
Óh, be titkosak, különösek 
Ezek a nyári délutánok.

Járunk bolondul és ittasan 
Nagyvárosi utcákon égve, 
Fekete, szigoru vonalak 
Rajzolódnak a nyári Égre.

A város árnyas és remegő, 
Ezer tornya, kéménye, karja 
Úgy mered a csókos Ég felé, 
Mikéntha ölelni akarna.

Mint zavarodott szerelmesek, 
Pírral s pihegve szemben állnak 
Az Ég s a Város. Szivük dobog 
Vad ritmusára a Halálnak.

Szemünk könnyes, mégis nevetünk, 
Föl-föltekintve vágyva, félve 
Arra, ki szép s kit nem ismerünk, 
Hideg szeretőnkre, az Égre.

S ott fenn az Égen, ott valahol, 
Egy-egy pillantást visszavetnek. 
Sírván nevetünk az Ég alatt 
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.

***
Kép forrása: link

2017. augusztus 10., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2017.júliusa



Ezúttal minden bevezető nélkül, ímhol a lista, aztán jön a mese ;)

Júliusi olvasmányaim voltak:
  1. Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában
  2. Thomas Brezina: A különös új lány
  3. Thomas Brezina: A világ legtitokzatosabb kincse
  4. Thomas Brezina: Amadeus, az ufo
  5. Corina Bomann: Holdfénykert
  6. Szabó Magda: Ki hol lakik?
  7. Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
  8. On Sai: Esővágy
  9. Murakami Haruki: Köddé vált elefánt
  10. Szabó Magda: Pilátus
  11. Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus
  12. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
  13. Silvana De Mari: Az utolsó tünde
  14. Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
  15. Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
  16. Berg Judit: Rumini kapitány
  17. Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
  18. Gabriel García Márquez: Száz év magány
  19. Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról


A tizenkilenc valójában csak tizenhét, júliusban sikerült csúcsot döntenem, mármint abból a szempontból, hogy két könyvet is félbe hagytam. Az utolsó tünde főszereplőjével volt elég sok bajom, ha az ember 7/24-ben össze van zárva hónapokra három gyerkőccel, akkor az, hogy az olvasmányában is hisztizik egy karakter nem túl szórakoztató... A kis tünde mindent.szó.szerint.vett :O fájdalmasan oktondi volt, nekem.

Mr Sebastian és a Fekete Mágus esetében viszont egy meglepő félreértés áldozata lettem. A fekete valójában négert takarna, eredeti címe Negro Magician lenne, és nem fekete mágiával foglalkozó varázsló, mint én képzeltem.

Ellenben volt ennek a hónapnak fénypontja is, őt Fredrik Backmannak hívják, mind az Ove telitalálat lett Fanninál, nálam is;  Britt-Marie pedig kedvenc.




Könyves elújságolnivalóm még az, hogy végre megint eljutottam a Budapesti Molyklub havi találkozójára, nagyon sokan voltunk, és nagyon jó élmény volt ismét. Most augusztusban a Normafához mennek ki, az nekem messze van, de alig várom szeptembert. Elvileg most az Olvasás Éjszakáján fogunk talizni :))

Magánéletileg még három nagyon fontos dolog történt velem júliusban:~ beiratkoztam a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába, ugyanis szeptembertől oda megyek gyakorlatra;





~ megvan az állami ösztöndíj, alias tandíjmentesség;




~ és három: készen van a lakásfestés.



Friss hírekért még mindig két helyen érdemes engem követni:
https://twitter.com/czenema
és
https://www.instagram.com/czenema/.
További Szép nyarat kívánok nektek, élménydúsat, olvasmányokban gazdagot :D Mi már voltunk nyaralni, holnaptól indul az iskolára bevásárlás, készülődés. Közben szépen elolvasom még Merlétől a Védett férfiakat, és már végzek is az idei várólista csökkentéssel. 

2017. augusztus 7., hétfő

A hét verse: Nyakó Zita – Lehettem volna


Nyakó Zita 
– Lehettem volna

Lehettem volna több 
egy álmos holdvilágnál, 
több egy érintésnél, 
egy búcsúcsóknál. 
Lehettem volna napsugár 
s ragyogtam volna éveket, 
kész voltam beragyogni, 
ragyogni végig egy életet. 
Lehettem volna több 
egy jóllakott mosolynál, 
lehettem volna… 
hisz most is éhezünk, 
lehettem volna: társad a harcban 
s a szerelem lett volna 
bajban a fegyverünk. 
Lehettem volna otthonod 
– lehettem volna s hittem hogy az leszek – 
lehettem volna minden csak teérted: 
lehettem volna…: – már nem leszek.



***



Vers forrása:





Kép forrása:

2017. július 31., hétfő

A hét verse - Moretti Gemma: Tükör



Moretti Gemma: Tükör

Ne számolgasd az éveket, 
nem lesz sem több, sem kevesebb, 
ha tükröd szemed elé tartod, 
ne keresd, azt a régi arcot, 
– a napmosolyú, gondtalant. – 
Megvívtál néhány kemény harcot. 
De hallgatózzál befelé, 
s ha felnézel, az ég felé, 
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt 
– mely réges-régen tiszta kék volt – 
lesz-e még újra égi szép? 
Ha tükröd magad elé tartod, 
s nem néz vissza a régi kép, 
ne fájjon, hogy a gondtalan, 
napmosolyú arcnak ránca van, 
nem is egy-kettő. Számtalan. 
Ami fontos: szemed a régi fénnyel, 
barátkozzon a változó éggel, 
s tudj mosolyogni, gondtalan. 
Mert a lelkedben béke van.


***
Vers forrása:
Kép forrása:
pexels.com


2017. július 24., hétfő

A hét verse - Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza



Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza


Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék, 
de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok.

Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd, 
de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt.

Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél, 
de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos.

Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék, 
de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat.

Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk, 
de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme.

Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk, 
de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon.

Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp, 
de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz.

Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel, 
de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled.

Azt akarom mondani, jó, újra óvatos leszek a vágyaimmal, 
de azt mondom, te már megint csak magadra gondolsz.

Azt akarod mondani, szinte bármit megtettél volna értem, 
de csak azt mondod, az eddigieknél többet nem várhatok el.

Azt akarom mondani, csak a szeretet maradását várom, 
de azt mondom, neked minden más fontosabb maradt nálam.

Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám, 
de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég.

Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető, 
de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég.





Vers forrása:
Hévíz irodalmi antológia
https://moly.hu/karcok/926041
*


2017. július 19., szerda

Lázár Egon: Ráadás


FÜLSZÖVEG:


A kilencvenöt éves Lázár Egon a bölcsességével és tapasztalatával lett a magyar színházalkotók doyenje. Finom öniróniával, úri tartózkodással meséli el életét, amely azonossá lett a színházéval. Elsősorban a Vígszínházéval, ahol négy nagyszerű igazgatónak szolgált. Lázár Egon fogalom, a színházi világban tájékozott emberé. Kitűnő író is, persze, az anekdotamesélés tette azzá. Az anekdota pedig a halhatatlanság biztos előlege.
Ungvári Tamás

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/lazar-egon-raadas


Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly



Őszintén megvallva: lehetett volna annyi eszem, hogy már a cím, Ráadás alapján megsejtem, hogy ez egy visszaemlékezés második része, és nem az első… De gondolom, ebből már sejthető, hogy nem volt :P
A recit azért kértem, mert bár én maximum kétévente egyszer járok színházba, mégis izgalmasnak tartom, hogy valaki évtizedeket töltsön el egy fogalom szintű, kultikus intézményben, konkrétan a Vígszínházban. Valószínűleg azért, mert ez a második memoár, ebben a kötetkében több szó esett Lázár Egon életéről, mint a színházról, de ezt én csöppet sem bántam.

Nagyon vékonyka ez a könyv, alig száztíz oldal, mégis süt belőle a bölcsesség és a derű. Ami annak fejében jócskán meglepő, hogy Egon bácsi zsidóként temérdeket szenvedett a második világháború alatt; nyilván nem tudott továbbtanulni, két évig munkaszolgálatos volt, majd három évig hadifogoly.
Számomra az volt rengetegszer a meglepő tény, hogy nincs semmiféle neheztelés a szörnyű emlékeiben, sőt nagyon-nagyon megszűrhette a visszapillantásokat, pedig sok halált látott.

A második világháború brutalitása után aztán gazdasági tisztviselő lett, dolgozott az Operában, majd a Déryné Színházban is, még a Víg előtt. A Dérynével kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy az 1950-es években hatalomra került kommunista párt ide száműzte a számára nem megfelelő elemeket, színészeket. A színtársulat tagjai évekig vándorszínházként működtek, vidékre vitték le a kultúrát, olyan színháztörténeti nevekkel, mint Ascher Oszkár.

A kötet végén van egy levél, egy méltatás Lázár Egonról, mind a személyiségéről és mind a munkásságáról. Ezt olvasva végig csak bólogatni tudtam, igen tényleg van egyfajta letisztultság Egon bácsi stílusában is, és a mondanivaló témáját tekintve is. Szavaiból árad a belső nyugalom, nem a magabiztosság, hanem a megélt évek, élettapasztalatok bölcsessége.
Én őszintén meghökkentem azon – valószínűleg azért, mert engem is befolyásol a szenzációhajhász külvilág-, hogy nincs egyetlen pletyka, rosszindulatú megjegyzés sem a visszaemlékezésében, sőt úgy sejtem, hogy az előző kötetben sem. Hihetetlenül hangzik, de érezhető, hogy Egon bácsi nem haragszik senkire, nincs haragosa, és nem azért, mert távolságtartó, hanem valami született diplomáciai érzék miatt.

Az egyetlen ok, amiért csak négy csillagot kapott a könyvecske, az a számtalan szóismétlés, azért látszódik, hogy nem írással főállásban foglalkozó egyén emlékiratát olvashatjuk - és, khm, ezen azért a szerkesztő tompíthatott volna. De talán ettől pont hiteles a könyv.

Jó szívvel ajánlom, színházat kedvelőknek, színházba járóknak és idősebb olvasóknak főleg.:)

2017. július 17., hétfő

A hét verse - Theodore Roethke: Sötét időben




Theodore Roethke - Sötét időben


Sötét időben látni kezd a szem,

A mélyülő homályban látom árnyam;

Visszhangom hallom az erdő szavában --

A teremtő, egy fának könnyezem.

Vadak közt, odvak kígyóival élek,

Ahol az ökörszem s a szürkegémek.



Mi más a téboly, mint a meghasadt

Lélek nemessége? Napjaim égnek!

Láttam fokát a kétségbeesésnek,

Az izzadt falra szegzett árnyamat.

Kanyargó ösvény -- vagy barlang az ott

A sziklák közt? A legszélén vagyok.



Kapcsolatok örök viharjai!

Rongyos hold, éjjeli madár-özön,

S fényes nappal az éjfél újra jön!

Az ember messze megy, hogy tudja: mi --

Egy könnytelen éjen meghal az én,

Nem vetül dolgokra emberi fény.



Sötét a fényem, s vágyam még sötétebb.

Lelkem hőségtől veszett légy, donog

A párkányon. Én melyik én vagyok?

Bukott ember, félelemből kilépek.

Az elme Isten, önmagába tér,

S az egy az Egy, szabad, bár tépje szél.

***

Fordító:
Ferencz Győző

2017. július 12., szerda

Corina Bomann: Holdfénykert


FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lilly ​Kaiser beletörődött abba, hogy a férje halála után magányos, bonyodalommentes élet vár rá, így amikor egy idegen besétál a berlini régiségboltjába egy antik hegedűvel, és azt állítja, hogy a hangszer Lillyé, a nő teljesen összezavarodik. Hiszen hogyan is örökölhetne egy ilyen kivételes zeneszerszámot?

A legjobb barátjával, Ellennel és a zenetörténész Gabriellel Lilly a hegedű titkainak nyomába ered. Az egyre rejtélyesebb jeleket követve Angliából először Olaszországba, majd Indonéziába viszi az útja, miközben szép lassan felfejti a hangszer történetét. Tudomást szerez az egzotikus szépségű, tehetséges Rose Gallway-ről, aki száz évvel korábban a hegedűjátékával elvarázsolta a fél világot – amíg egy nap váratlanul el nem tűnt.

Miközben Lilly újabb és újabb titkokkal szembesül, lassan a saját életét is új szemszögből látja. És ahogy minden egyes felfedezés közelebb viszi Gabrielhez, úgy éled fel benne a remény, hogy talán sikerülhet kitörnie a magányból, amely ez idáig bilincsbe zárta őt és a szívét.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/corina-bomann-holdfenykert




Elöljáróban muszáj két dolgot leszögeznem, egyfelől azt, hogy én nem vagyok egy nagyon romantikus szerzet. Másfelől viszont azt, hogy nekem sokat számít egy könyv külseje, címe is, és a Holdfénykert kinézete is, megnevezése is vonzott, mikor lehetőségem nyílt recenziót kérni.
Pihenni óhajtottam olvasás közben, és ezt az tapasztalatot, mármint a megnyugtató, lassú történetfolyamot, lazító élményt biztosan megadja a mű. De a pihentető, lassanként csordogáló sztori nem azt jelenti, hogy egyszerű lenne a regény szerkezete, sőt meglehetősen távol áll tőle.

A történet három szálon játszódik, elsőként 1920 -ban járunk, Londonban, mikor egy neves hegedűművészt, Helen Cartert baleset ér. Lilly Kaiser, a regény tulajdonképpeni főhőse napjainkat idézi meg életével, míg a huszadik század legelejére, 1902-be ugrik a történet, hogy Rose Gallway sorsába is belepillantást engedjen az írónő.
Az egész könyv ilyen többszálú, időnként események, szereplők, helyszínek közti ugrálásból áll, és be kell vallanom, hogy jócskán követel figyelmet az olvasótól, mert mindhárom hős körül gyülekeznek a további fő- és mellékszereplők.

Tehát nem egysíkúan szerelmi történetről van szó, ráadásul nagyon szép, plasztikus leíró nyelvezete is van a könyvnek - szinte már szépirodalmi stílusig igényes.
Íme egy példa:
„A konyhaablakból figyelte, ahogy a nap végleg eltűnik a fák kopasz ágai között, és valamivel később a lilás égbolt helyét egy ezernyi jeges csillaggal díszített, sötétkék bársonytakaró foglalta el. Berlinben sohasem volt ilyen az éjszaka, ott minden csupa fény volt, amely elnyelte a csillagokat, és az égboltot még a tiszta éjszakákon is valamiféle ködös narancsszínre festette. „



Kinek ajánlom ezt a könyvet?

Akik a romantikus, többszálú, lassú történetfolyamot szeretik, és nem bánják, ha az író kicsit sok mellékszálat vezet.
Azok ellenben, akik jobban szeretik a pörgős, cselekményes meséket, vagy azt imádják, ha a szerző meglepi őket, azok úgy fogják érezni, mint én, hogy csak négy csillagos a mű.
Rose és Helen közti kapcsolatra szerintem nagyon hamar rá lehet ébredni, egyedül a regény vége lepett meg. A kevesebb mellékszereplő jóval maradandóbb élményt okozott volna, például nem igazán értettem, hogy mi értelme volt Lilly barátnője alkalmazásában álló kertészt név szerint szerepeltetni, pláne a taxisofőröket. Nekem meglepő volt a kissé túl őszintén megfogalmazott szex is, valahogy nem illett az amúgy gyönyörűséges, leíró nyelvezetbe, ami a kötet sajátossága.
A stílusért járt volna az öt csillag, a kivitelezésben kicsit túlburjánzott.

Mindezeken túl, azt tudom mondani, hogy ez a könyv egy igazi pihentető nyári olvasmány, vízpartra, nyaralásra, vagy így, mint én, hétvégi lazulásra tökéletes választás 😏



Köszönet a recenziós példányért a General Press kiadónak!
Weboldal - Moly - Facebook


2017. július 10., hétfő

A hét verse - Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell


Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat. 
Ahogyan talpig zuzmarásak. 

Tanulni kell. A nyári felhőt. 
A lobbanásnyi égi-erdőt. 

Tanulni kell mézet, diót, 
jegenyefát és űrhajót, 

a hétfőt, keddet, pénteket, 
a szavakat, mert édesek, 

tanulni kell magyarul és világul, 
tanulni kell mindazt, ami kitárul, 

ami világít, ami jel: 
tanulni kell, szeretni kell.

***


2017. július 8., szombat

On Sai: Esővágy



FÜLSZÖVEG:
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/on-sai-esovagy


Múlt héten örömködtem egy sort Annamari blogján, hogy jaj milyen jó, nekem is itt várakozik a hálóban a könyv, olvassunk együtt :D Aztán ő egy kicsit hamarabb kezdett neki, mint én, de behoztam a lemaradásomat, sőt tegnap kihasználtam a mászkálós délelőttöt arra, hogy befejezzem a kötetet.
Minden történetet kétszer olvastam el, sőt liveblogoltam is olvasás közben a molyon, így ráébredtem, hogy szinte van egy kész blogbejegyzésem :))

Idemásolom a tartalomjegyzéket, így érthetőbb lesz a poszt:

Jóvágású vérfarkas nősülne 
Scar első bálja 
Hogyan ölne Jung? 
A mágia ára 
Az emlékkufár 
Sose szólj be egy varázslónak! 
Ébredés 
Csak mi, lélekharcosok 
Nyolc négyzetméter a világ 
Orkszar- és barackillat 
Mentsd meg Krisztust! 
Dajkamese 
Esővágy

Nem tudom, hogy melyikőtök milyen arcot vágott, szerintem a vérfarkasos cím és az orkszar már magában halálos, és bár On Sai hivatalosan sci-fi író, a válogatáskötet magában hordozza a fantasy elemeket is.
A hölgyről annyit kell tudni, hogy szerintem nagyon jó humorú emberi lény, szintén háromgyerekes anyuka, és a Könyvmolyképző kiadónál munkatárs, eljövendő írókat szokott tréningezni, kinevelni; az On Sai egyébiránt álnév, Varga Beáta az eredeti.
Két híresebb sorozata van, a Calderon és a Szivárgó sötétség, mindkettőről lelkendeztem már itt a blogon.





Az első novella már a címével megvett, „Jóvágású vérfarkas nősülne”. El tudom képzelni, amint egy vámpír hátradől kényelmesen egy fotelban, afféle Times-Reggeli Próféta keverékeként működő újságot lapozgat, és szemöldöke a magasba emelkedik, mikor meglátja ezt a hirdetést :-D
Nem túl mellesleg az illusztráció is jópofa ehhez a történethez, a kötet László Maya keze nyomán lett különleges. Nemcsak minden novella kapott külön rajzos címlapot, hanem saját díszítőbordűrök szépítik a történetek oldalszámozását. (Igen, jól sejtitek, az ott a Halál, de többet nem mondhatok, mert spoiler lenne.)
És amivel nagyon meg tud venni, azok a rejtett, apró poénok, amik csak második olvasásra tűnnek fel: 'Ments meg minket a dögvésztől, aszálytól és a Kígyóisten humorától, Uram!' 
Nekem Loki alakja rémlett fel a Kígyóistenről, fogadjunk, h majd halálra röhögte magát Halin :-)


Scar történetéről megint csak az jutott eszembe, hogy Bea igen kreatív módot választott az olvasók kínozására/felcsigázására :-D a Szivárgó sötétség világa fantasztikus, de még mindig várnunk kell a következő részre, és ez a harmadik novella, amit várakozás közben kaptunk.
(Két hosszabb történet megjelent önálló kisregény alakban is.)

Hogyan ölne Jung?:
A társadalmi alapötlet nagyon érdekes, elgondolkoztam azon, h én vajon igénybe venném-e. (Nem spoilerezem el :-D)
A vége is tetszett, h nem csillagszórósan pozitív, hanem nyitott maradt. Pedig benne volt a lehetőség valami giccsszerűben is, hálás vagyok érte, h nem fejlődött tovább - a kevesebb több elvet nem mindenki ismeri, mindig boldoggá tesz, ha egy író alkalmazza.

Az emlékkufár rendkívül összetett egy kis szösszenet, szerintem kétszeri olvasás után sem értettem, azt hiszem ehhez nőnöm kell, fejlődnöm... passz.
Viszont volt benne egy idézet, ami bekerült a határidőnaplómba: 'A mi korunk átka a választások sokasága, az ezernyi út, amin járhatunk. Kísértése pedig a „mi lett volna, ha” csábítása.' 



Nemrégiben beszélgettünk arról pár mollyal a színezős zónában, hogy az Esővágy kötet kinézetétől az embernek rögtön színes ceruzát, filcet támad kedve kézbe venni; míg engem ez után a békás rajz után fogott el a vágy :))
Egyébiránt a mese, mert hát ez egy fantasy, meseszerű elemekkel, a kötet egyik legszórakoztatóbb története. Bűbájos, humoros, fordulatos, tele van ismert elemekkel, mégis nagyon jól hat, igazi lelki felfrissülés. Mindkétszer a buszon olvastam el, hülyének is néztek, szokás szerint, hogy mennyit röhögcsélek rajta.
Az élményt meg tudom osztani veletek, itt a MEK-en a hangoskönyv változata.

Az Ébredést tudtam volna tovább olvasni, jó kis bevezetés volt az ashák világába, szuper regényanyag. (plíz-plíz!)
Lélekharcosok elolvasása után azon töprengtem, h mitől támad kedvem mosolyogni, mikor ennyire hihetetlenül komoly volt a téma. De jól esett a lelkemnek, habár mindhárom keresztény vallással foglalkozó történet esetében ezt kell mondanom.

Ellenben, hogy végre kevésbé jót is írjak, se a Nyolc négyzetméter, se az Orkszar nem tetszett. Az elsőben a szex nélkül lettem el volna, bármennyi soft pornót is olvasok angolul; míg a másik sztorinál nem tudom, hogy mi az, ami végül nem jött be. Pedig roppantmód tetszett az alapötlet...
És én nem rajongtam annyira a címadó Esővágyért sem, kicsit kiszámítható volt a vége, bár azt el kell ismernem, hogy jól sikerült történet. Néha a legnehezebb a klisékkel dolgozni, hogy ne egy giccsparádé, hanem még ízléses valami keveredjen ki belőlük.



Mentsd meg Krisztust! és a Dajkamese volt véleményem szerint a legtisztábban sci-fi novellák a kötetben, leszámítva persze Scar sztoriját. A mese egyáltalán nem az, hiába az a címe, inkább egy figyelmeztetés, tanító példázat, és meglepően hasonlít Margaret Atwood zseniális könyvére, A szolgálólány meséjére. Lehet, hogy pont ez adta az ötletet a címadásra... Mindenesetre mivel ilyen kis rövid szösszenet, érdemes lenne szélesebb körben terjeszteni, akár még angolul is, és elgondolkozni a benne rejlő dolgokon - még mielőtt felszáll az űrhajó a Mars felé.

Krisztus novellája pedig hihetetlenül kreatív feldolgozása az élettörténetnek, keverve a természetfölötti vallásost a természetfölötti tudományos fikcióval. Már az Emlékkufár és a Lélekharcosok is a kereszténység témájában játszódik, itt azonban Bea végigvezeti az olvasókat a keresztig, Golgotáig, és közben nem szépít, megmutatja az áldozat nehézségét is.
Nehéz felvállalni azt, hogy a közösségért, jövőért, az emberiségért úgy általában hal meg; a piedesztál tényleg magányos hely, ahogy már a Lélekharcosokban elővetítette ezt a gondolatot.
A szeretet úgy az igazi, ha érezzük a közvetlen sugárzását, személyes, egyénre szabott, és elér a másik lelkéig :) anélkül csak rajongás, talán múló hóbort.

4 és fél csillag, szívesen ajánlom akár On Sai-al való ismerkedésre, akár könyvtári kölcsönzésre; a rajongók meg úgy is le fogják vadászni az én pozitív vélemény nélkül is :D
Roppant kellemes két napot szerzett nekem a kötet, és igen, én is egyetértek számos előttem véleményezővel, ott motoszkálnak Bea ötletei az olvasás után is az emberben.
A számtalan szívecskét pedig nagyon-nagyon köszönöm 😍

2017. július 3., hétfő

A hét verse - Varró Dániel : Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson





Varró Dániel:
ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson 
valahogy mégis elfelejteni, 
leírod, aláhúzod, kiragasztod, 
szamárfülecskét hajtogatsz neki, 

kisimítod, odateszed a székre, 
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen, 
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre, 
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad, 

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt 
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt - 
mikor megnyugszol, akkor veszted el.




2017. július 1., szombat

Havi zárás: ez volt 2017. júniusa


Június volt az a hónap, mikor voltam olyan agyalágyult (v hülye), hogy bevállaltam egy napra két vizsgát, a gyermekeim tanévzárójával egy időben :D
No, de spongyát a lükeségemre, merthogyhát sikerült az első tanévet bukás, sőt kettes nélkül abszolválnom, a legrosszabb jegyem két hármas volt még az előző félévben; míg a mostanit öt darab jelessel sikerült zárnom.

Mint ahogy a bétám, Breathless szokta mondani, stréber vagyok, de piszkosul, amit mi sem mutat jobban, mint hogy április végétől június közepéig terjedő 55 napból képes voltam 40-en tanulni...
Azóta se nagyon bírtam kipihenni magam.
😅



Olvasni ellenben a vizsgák óta rengeteget olvastam, falom a könyveket, sőt számos új dologba is belevágtam.

Csak csupán 37 napig tartott, de végigszenvedtem franciául a kedvenc Jane Austen regényemet, a Büszkeség és balítéletet; és ezen úgy felbuzdultam, hogy elolvastam a Kis herceget is eredetiben.

Még nem hallgattam hangoskönyvet sem, de múlt hétvégén, színezés közben belekezdtem Neil Gaiman meséjébe, a Temető könyvébe (The Graveyard Book), amit a kiadó, a Harper Collins tett fel a youtube-ra. Neil 2009-ben ezért a könyvért megkapta az amerikai gyermekkönyvtárosok éves különdíját, és ezt megünneplendő, felolvasói körútra indult. Minden városban egy-egy fejezetet olvasott fel a művéből, és ezeket felvették, közkincsé tették. Neil Gaiman Reads The Graveyard Book - itt a link nektek is :))


Ennyi körítés után ímhol a lista, ezeket a könyveket olvastam el (olvastam fel) júniusban:
  1. Szabó Magda: Tündér Lala
  2. Cormac McCarthy: Isten gyermeke
  3. Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
  4. Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesi Miklós: Magyar könyvtártörténet
  5. Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig
  6. Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”
  7. Janikovszky Éva: A tükör előtt
  8. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
  9. Janikovszky Éva: Jó nekem!
  10. Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
  11. Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
  12. Varró Dániel: Bögre azúr
  13. Vekerdy Tamás: Honnan? Hová?
  14. Bertil Marklund: 10 aranyszabály avagy hogyan éljünk 10 évvel tovább
  15. Jessica Williams: Merre tart a világ?
  16. Marie Le Prince de Beaumont: Beauty and the Beast
  17. Jane Austen: Orgueil et préjugés
  18. Antoine de Saint-Exupéry: Le Petit Prince
  19. Hermione Granger – Képes kalauz
  20. Michael Kogge: Legendás állatok és megfigyelésük
  21. Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
  22. Lázár Egon: Ráadás
  23. Star Wars Mánia
  24. Berg Judit: Maszat a vonaton
  25. Berg Judit: Doktor Maszat
  26. Sven Nordqvist: Ismered Pettsont és Finduszt?


Június közepére ez is meglett :))


Ez a 26 piszkosul jól néz ki, de azért ebből tíz kötet 50 oldal alatti tartomány, vagy gyermekirodalom, tehát nem az a nagy mennyiség. (Ellenben egész jól állok a Janikovszky Éva plecsni felé vezető úton is.) Az egész hónapban az az egyetlen figyelemre méltó tény, hogy immáron három nyelven is olvasok, és remélhetőleg lesz ez négy is.

Mint egy párszor már említettem, nagyon-nagyon szerencsés vagyok, mert bár nem sikerült kijutnom a Könyvhétre sem, azért a kiadókban nem felejtették el a nevem, és kaptam négy könyvheti friss megjelenésű szépséget is :D
Már az utolsót, a Holdfénykertet olvasom, a 10 aranyszabályról ITT írtam, míg Ralf Rothmann könyvéről, ami kedvenc is lett, ITT.




Blogírás tekintetében a június az idei év mélyrepülése, csak kettő könyvértékelést írtam, a két recenziót, amúgy a versek és a könyvheti programajánlók tették ki a hónapot.
Shame on me, de nem ígérek javulást, mert ráébredtem, hogy nekem ez a havi 10 körüli poszt a kényelmes, a tartható tempó, tanulás mellett.
Most meg a jövő heti festés mellett pláne... Mindenesetre annyit biztosan mondhatok, hogy egészen szeptember első hetéig beidőzítettem heti egy verset, érkezik majd Varró Dani, Nemes Nagy Ágnes, Ady és Dsida Jenő is :D

Végezetül jöjjön egy kis zenei inspiráció, motiváció, nekem is, ma még nem duolingóztam, csak pakoltam :P 

2017. június 30., péntek

Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni



FÜLSZÖVEG:
Cselekményleírást tartalmaz!

A tizenhét éves Walter – az elbeszélő apja – egy uradalomban dolgozik fejőként. 1945 márciusában besorozzák a Waffen-SS kötelékébe a legjobb barátjával együtt. Míg a barátja, Friedrich egy harcoló alakulathoz kerül, Walter sofőr lesz a hadtápnál. Mindketten Magyarországon teljesítenek szolgálatot. Walter tanúja lesz a háború borzalmainak, és egy eltávozáson, amelyet bátorságával érdemel ki, megpróbálja megkeresni apja sírját, aki Székesfehérvár környékén esett el. Az egységéhez visszatérve megtudja, hogy a barátja dezertálni akart, elkapták, ki fogják végezni, és ő is tagja lesz a kivégzőosztagnak.

Ralf Rothmann 1953-ban született, író, költő, drámaíró. Könyvei világszerte népszerűek, ezt a regényét több mint húsz nyelvre fordították le. A Tavasszal meghalni hősei a korábbi háborús regényekben negatív hősök lettek volna. Rothmann új szempontot hozott a háború művészi feldolgozásának világába, amely nemcsak hazájában, de egész Európában új gondolatokat ébresztett.



Ebben a rekkenő júniusi hőségben nekem bizony kellett jó pár nap, mire kézbe vettem ezt a vékonyka kis kötetet, ami viszont a maga szolid kis 200 oldalával hamar elbűvölt.
Valahogy én is úgy vagyok, hogy azt hittem, lassan már minden lehetséges szemszögöt elolvastam a második világháborúról, de olvasás közben rájöttem, hogy messze nem volt igaz ez a feltételezésem. 

Ez a mű szerintem legalább annyira ütős és velős, mint Polcz Alaine rémséges visszaemlékezése, az Asszony a fronton. Ott is, és itt is, a szerző tart a főhőstől, az olvasóktól, sőt az egész világtól egy távolságot, mind az elbeszélés stílusa, mind módja szerint.
Ahogy Rothmann írja:
„Annak az embernek a komolysága volt ez, aki lényegesebbet látott, és többet tudott az életről, mint amennyit képes volt elmondani, és aki sejtette: ha lenne is hozzá nyelve, az sem hozna megváltást.„

Walter egyszerű lélek, hétköznapi életre vágyik, mint ahogy körülötte mindenki. Gyűlöletes a mód, ahogyan tőrbe csalják őt és a többi társát, mikor már alig van esély a győzelemre, mikor már bukás előtt áll az egész háború. A munkáján és a szerelmén kívül senki se nagyon érdekli, bár jóra való lélek és általában mindenkivel jól kijön, mégis gyakran viccelik meg, pont a komolysága, lelki távolságtartása miatt. Szerintem pont ez a tulajdonsága, hogy világ életében kívülálló, afféle kakukkfióka mindenhol segíti át őt a háborún, aztán az életen.
Rothmann nem láttat be hőse/apja fejébe, nincs lelkizés, monológ, gondolatáramlás, csak szellemként követhetjük Walter életének fontos, meghatározó mozzanatait, epizódszerűen. Mintha csak merengőbe merítenéd a fejed, hogy végigtekinthesd más múltját, a beleszólás minden reménye nélkül…

Merthogy, mint a cselekményleírást tartalmazó fülszöveg említi, eljön a pillanat, mikor még egyszer kiveszi a külvilág Walter sorsát a kezéből, és helyette puskát tesz bele. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mit tennék, mit tettem volna a helyében. És nekem ezért a pillanatért tetszett a regény, hogy olyan, eddig még nem olvasott történetet tárt elém, ami fel sem merült bennem. Az erőszak, a harc, a gyerek elárulja apját, anyját, a szerelmes a szeretőjét, már szerepelt második világháborús történetben, de talán ez, hogy barát kerül szembe baráttal, ritkábban. 
És miért hat? Mert olyan everyday, mindennapos, hétköznapi mindkét fél, Fiete még említi is, hogy neki sose volt más terve, csak leélni az életét, a saját kis köreiben.



Még csak hetven év telt el a második világháború óta, és hihetetlen, hogy ahol egykor véresen komoly harcok dúltak, temetetlen halottak feküdtek, ott most konzumcsecsemőként viselkedő emberi lények botladoznak a saját életük nehézsége felett keseregve. 
Rothmann könyve megállj parancsol az embernek, többszörösen elgondolkoztatásra kényszerít a dolgok fontossága felől, és szembenézésre sugall, jól lehet, gondolom nem is volt ez a célja, csak valahogy így alakult.
Walter egy gerinces ember, sőt még a gyengeségeiben is több emberség van, mint számos embertársunkban. Született példakép, úgy, hogy csöppet sem akart azzá válni, és egy életen át hordta a sors rá mért keresztjét.

Én is jó szívvel fogom ajánlani ezt a könyvet, és valószínűnek tartom, hogy két-három évenként szükségét fogom érezni, hogy elolvassam, afféle lelki stoptáblaként, ha túlságosan bedarál majd a tetszésre, külső megfelelésre sokat adó csillogó cybervilág. 
 5 csillag, kedvencelve.

Még egy idézet, kedvcsinálónak:

"A földeken üvegesen csillogtak a korai vetés levélkéi a hold alatt, amely még mindig nem állt magasan. Vadászbombázók siklottak el előtte, egy kisebb raj Kiel felé, látni lehetett a pilótákat a fülkékben. Az út mentén, egy elkerített legelőn szerecsenjuhok álltak egy kupac széna körül, vastag gyapjas állatok, és a juhász szekere alól egy collie rohant elő, de nem ugrott át az árkon. Hangtalanul futott mellette az erdőig, miközben a bundája minden lépésnél fellebbent, és aztán ugyanolyan halkan és büszkén fordult vissza. A magas bükkfák között a hold ködösebbnek tűnt, és a makkhéjak az úton megroppantak a gumiabroncsok alatt."

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!

2017. június 26., hétfő

A hét verse - Kányádi Sándor : Városi kánikula




Kányádi Sándor: Városi kánikula

Éjjel-nappal 
forró katlan, 
a hőség ki- 
bírhatatlan. 

Minden ház, mint 
egy-egy kályha, 
s mintha lépnél 
eleven parázsra. 

Se egy szellő, 
se egy felhő, 
se nyugatról 
se keletről. 

A nap mintha 
megállt volna, 
az éjnek is 
nap a holdja. 

S az utak, mint 
sárkánynyelvek, 
valósággal 
sisteregnek, 

s ugranának, 
ha nem volna 
híd alattuk, 
a folyóba.

***

2017. június 23., péntek

10 ​aranyszabály avagy hogyan éljünk 10 évvel tovább


Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!


FÜLSZÖVEG:
Az élettartamot meghatározó tényezők hetvenöt százalékában mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy meddig élünk. 
Erre a következtetésre jutott húsz év háziorvosi gyakorlat és húsz év tudományos kutatómunka után Dr. Bertil Marklund svéd orvos és egyetemi tanár, aki ebben a könyvben 10 egyszerű jó tanácsban foglalja össze a legfontosabb életviteli szabályokat, és meggyőzően állítja, ha megszívleljük tanácsait, 10 évvel meghosszabbíthatjuk életünket.
Minden egyes állítását statisztikai adatokkal, kutatási eredményekkel és saját orvosi praxisából leszűrt tapasztalataival igazolja. Meglepően hasznos, bölcs és tömör írása a hétköznapi ember számára is könnyen érthető.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/bertil-marklund-10-aranyszabaly-avagy-hogyan-eljunk-10-evvel-tovabb



Gondolom elnézitek nekem, hogy nem angol borítót, hanem az eredeti svédet hoztam még illusztrációnak, ehhez az egyszerű, de annál nagyszerűbb műhöz :))

Az írója egy háziorvos, aki praktizálása során úgy tapasztalta, hogy a legtöbb emberi betegség egy bizonyos problémára vezethető vissza, mégpedig arra, hogy gyulladás keletkezik az egyén szervezetében. És hogyan jönnek létre ezek a gyulladásos gócok? Leginkább elsősorban életmódbeli okokból, legyen ez egy káros szokás, dohányzás/alkohol; vagy káros nem szokás, például az egészségtelen táplálkozás és a mozgás hiánya.
Marklund doktor műve bevezetőjében három pontot hangsúlyozz ki: 1., erősíteni kell az immunrendszert; 2., a szabad gyökök mennyiségének csökkentésére kell törekedni és 3., a szabad gyökök káros hatásainak szabályozását antioxidiánsokkal kell kivédeni.



Olvasás közben az egyszerű földi halandót számos infógrafika, táblázat segíti az információk könnyebb feldolgozásában, és ez egy nagyon-nagyon szimpatikus vonása a kötetnek. A doktor úr 10 fejezetre osztotta művét, ezek a témák pedig szépen felölelik egy átlagos ember életét.
A 10 aranyszabály egyszerű, mégse annyira könnyű láthatóan megtartani őket, de azt gondolom, ha más nem, akkor a statisztikai adatok jócskán elgondolkodtatják a olvasót.

"Nem számít, hány éves vagy, és milyen a fizikai állapotod, a mozgás mindig megfiatalítja a tested" - állítja Marklund doktor. Sőt további okokat is felsorol, hogy például a rendszeres, napi 30 perces intenzív mozgás megvéd a túlsúlytól, akár 8 évvel képes meghosszabbítani az életkort, kevesebb lesz az esély a szív-és érrendszeri betegségekre, de a rákra és a demenciára is.




Kedvenc mondásom a könyvben ez volt:

"Az élet nemcsak azért van, hogy túléljük, hanem azért, hogy megéljük."


Nagyon mélyen egyet kell, hogy értsek a doktor úrral, főképpen azért, mert számomra nemcsak az antioxidánsokat felsoroló zöldség és gyümölcs táblázat volt extra hasznos, hanem azok a meglepő, olykor meghökkentő kutatási eredmények, mely szerint nem elég például a régen ismert testtömeg-indexet (BMI-t) figyelni, hanem az is jócskán fontos, hogy mekkora az egészséges haskerületünk! Ugyanis a nagy haspárna hajlamosíthat cukorbetegségre és magas vérnyomásra.

Sőt számomra még furcsább volt arról olvasni, hogy a pozitív életszemlélet akár mágikus 7 évvel is meg tudja hosszabbítani az ember életét. Gondoltátok volna?
No, persze nem a hamis keep smiling, hanem a tudatos fejlődés. Marklund doktor szerint a pozitív életszemlélet tanulható, ide is teszem nektek a fő különbségeket mutató szöveget, igen-igen elgondolkodtató - legfőképpen az utolsó mondatpár!





Összességében azt tudom mondani: nagyon hasznos ez a könyvecske! 
Kicsit időnként gyorstalpaló, viszont a táblázatokat szerettem benne. Elég pörgős könyv, olyan bármikor előkapható, igazán 21. századi – ez egyben a hátránya is. Néhány témánál én igényeltem volna a hosszabb kifejtést is, de Marklund doktor bevallottan törekedett inkább a rövidségre, hogy tömören és gyorsan adja át egy-egy témához kapcsolódó információit.

A mű főképpen az egészségtudatos életmód gyors kialakításához ad segítséget, de mivel átfogó jellegű, kiindulási pontként bőven megfelel.
Én ezt most 4 csillagra értékelem; a kinézetet viszont ötösre, egyszerűen mesésen szép a fehér-kék kombináció, ami a kötetet jellemzi. :)



2017. június 19., hétfő

A hét verse - József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza



József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza

Mikor nagyokat ütnek rajtunk, 
Milyen jó lenne nem ütni vissza 
Se kézzel, se szóval, 
Világitni a napvilággal, 
Elaltatni az éjszakával, 
Szólni a gyávaság szavával, 
De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne 
S élvén is vagyok most a béke. 
Kristály patakvíz folydogál 
Gyémántos medrü ereimben. 
Szelid fényesség az ingem 
És béke, béke mindenütt, 
Pedig csak én élek vele!… 
Fölemelnek a napsugarak, 
Isten megcsókolja minden arcom 
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem 
A pusztaság fele.

***
Kép forrása:
https://stocksnap.io/

2017. június 12., hétfő

A hét verse - Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma



Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma 

Enyém volt s mégse enyém ma, 
enyém ma is, és idegen, 
ha eszembe jut, újra hajnal 
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca 
csupa fény, felhő, remegés; 
virágzene: szóba fogni 
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen. 
Ki tudja, nem álom-e? 
Tűnt évek titka, merengő 
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma, 
nem enyém, s örökre az, 
neki üzenek, a szíve tudja, 
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma, 
enyém ma is, és idegen, 
ha eszembe jut, újra hajnal 
ragyog az életemen.

2017. június 8., csütörtök

A Magvető kiadó dedikálásai, programjai az Ünnepi Könyvhéten és a Margó Irodalmi Fesztiválon

Margó Irodalmi Fesztivál

Június 8. 22.00 Premier Kultcafé
Tóth Kinga: Holdvilágképűek

A szerzővel Bartók Imre beszélget
line
Június 9. 17.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Rakovszky Zsuzsa: Célia

A szerzővel Szabó T. Anna beszélget

Közreműködik: Kocsis Gergely
line
Június 10. 14.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Vida Gábor: Egy dadogás története

A szerzővel és György Péterrel Szegő János beszélget
line
Június 10. 16.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Csabai László: Szindbád, a forradalmár

A szerzővel Mészáros Gábor beszélget

Közreműködik: Rajkai Zoltán
line
Június 10. 16.30 Petőfi Irodalmi Múzeum
Esterházy-kalauz – bővített kiadás

Marianna D. Birnbaummal Péczely Dóra beszélget

Közreműködik: Máté Gábor
line
Június 10. 18.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Darvasi László: Az irodalom ellenségei

A szerzővel Németh Gábor beszélget

Közreműködik: Lovas Rozi és Tasnádi Bence
line
Június 10. 19.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Kezdőmondat Takács Zsuzsával

A szerzővel Bedecs László beszélget
line
Június 11. 17.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Szijj Ferenc: Növényolimpia

A szerzővel Jánossy Lajos beszélget

Közreműködik: Elek Ferenc
line
Június 11. 18.30 Petőfi Irodalmi Múzeum
Havasréti József: Nem csak egy kaland

A szerzővel Szegő János beszélget

Közreműködik: Németh Róbert
line
Június 11. 19.00 Petőfi Irodalmi Múzeum
Tóth Krisztina: Párducpompa

A szerzővel Schiller Mariann beszélget

Közreműködik: Dés András
line

Dedikálások a Vörösmarty téren, a Magvető pavilonjánál


Június 8. csütörtök

16.30 Nádasdy Ádám

17.30 Darvasi László

18.30 Tóth Kinga


Június 9. péntek

14.00 Oravecz Imre

15.00 Rakovszky Zsuzsa

16.00 Erdős Virág

17.00 Kocsis Árpád


Június 10. szombat

11.00 Havasréti József, Vida Gábor

12.00 Kántor Péter

13.00 Szijj Ferenc

14.00 Csabai László, G. István László

15.00 Marianna D. Birnbaum

16.00 Spiró György, Závada Pál

17.00 Parti Nagy Lajos

18.00 Cserna-Szabó András


Június 11. vasárnap

11.00 Grecsó Krisztián

12.00 Bodor Ádám

13.00 Bartis Attila

14.00 Tóth Krisztina

15.00 Szabó T. Anna, Dragomán György

16.00 Boldizsár Ildikó

17.00 Takács Zsuzsa, Kemény István


…az Írók boltjánál, a Liszt Ferenc téren
Június 10. szombat


15.00 A Körkép és a Szép versek szerzői

16.00 a Magvető könyvheti szerzői


…a Líra újbudai standjánál, az Allee bevásárlóközpont mellett
Június 10. szombat


11.00 Erdős Virág


További programok a Magvető Facebook-oldalán!
Hír forrása: kiadói hírlevél