2017. október 17., kedd

Justin Trudeau: Ami ​összeköt



FÜLSZÖVEG:

Vajon ​előny vagy hátrány, ha egy történelmi jelentőségű elnök fiaként látjuk meg a napvilágot? Képesek vagyunk elviselni, hogy egész életünket a nyilvánosság előtt kell leélnünk? Hogyan éljük meg a saját tragédiáinkat és boldog pillanatainkat, ha azok nem csak ránk tartoznak? 
Vajon kicsoda Justin Trudeau? Kanada miniszterelnöke most végre feltárja, mi vezette el azokhoz az eszmékhez, amelyek ma politikai tevékenységét befolyásolják. Megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzte és fűzi a gyönyörű Sophie Gregorie-hoz. Végre megérthetjük, Justin fiatalemberként hogyan találta meg saját hangját, és miért döntött úgy, hogy politikai pályára lép. 
Betekintést nyerhetünk abba, hogy Trudeau miképpen kezelte a 2011-es liberális vereséget, és hogyan reagált arra, hogy a kanadai nép látszólag teljesen elveszítette a kapcsolatot a Liberális Párttal. Vajon mi motiválta abban, hogy a nehézségek ellenére folyamatosan segítette a párt megújulását?

Justin Trudeau meggyőződése, hogy Kanadát épp a sokszínűsége erősíti és teszi naggyá. És hogy mi a titok? Mit kell tenni, hogy egy ország felvirágozzon? Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem mindig azt, AMI ÖSSZEKÖT!

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/justin-trudeau-ami-osszekot

A könyvet ITT tudod kedvezményesen megrendelni! :)





Szerintem két eset van, mikor egy könyves bloggernek érdemes várnia az értékelés írásával: ha nagyon tetszett neki a könyv, amit olvasott, illetve, ha nagyon nem.
Szerencsére Justin Trudeau önéletrajzi művénél az első eshetőség forgott fenn, ahhoz, hogy a lányos, rózsaszín rajongói csöpögésen túl, értelmesen is le tudjam írni a véleményemet a kötetről, muszáj volt előtte mást is olvasnom, és szó szerint aludni pár éjszakát az értékelésem előtt.

Valószínűleg, akik online már követnek egy ideje, olvasgatják a blogot, pláne akik tudnak a tumblr oldalam létezéséről, de akik követnek twitteren is, már sejthetik, mit fogok írni: igen, én is liberális vagyok. A kevés nyilvános facebook adataim közül ez az egyik, amit nem szégyenlek ország, világ, online közösségek előtt felvállalni.
Természetesen drukkoltam két éve Justin győzelméért, nagyon boldogan posztoltam ki széltében, hosszában, hogy újra Liberális elnöke lett Kanadának, teljes rajongói boldogságban úsztam napokig.

Többen kérdeztétek, hogy milyen a könyv, már az első pillanattól kezdve, és ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám: olvasmányos. Trudeau jó stílusban ír, de ezen nem nagyon kell csodálkozni, hiszen eleve politikus családból érkezett, szinte vérében van az ékesszólás képessége. Az édesapja, Pierre volt Kanada 15. miniszterelnöke, míg anyukája, Margaret családjában a pedagógus pálya számított általánosnak.

Justin gyermekkora elég kettős volt, éppen úgy, mint szülei. Apja a francia gyökereket jelentette a családban, ezen a nyelven is beszélt velük, míg édesanyja az angolszász kultúrát és főleg a liberalizmust hozta magával otthonukba. 30 év korkülönbség volt a szülők között, és talán Pierre Trudeau munkamániája, talán Margaret Sinclair egyre erősödő depressziója tehetett róla, de elváltak 13 év után. Justin kamaszként ezt nehezen bírta feldolgozni, munkált benne is a bűntudat, mint minden gyermekben, illetve szerette volna anyját segíteni, hogy kilábaljon a betegségéből, de próbált teljességgel megfelelni a perfekcionista apjának is.

"Rájöttem, hogy ő és a szülők ugyanolyan esendőek, mint én, és hogy a felnőttek sem tökéletesek. Sok tekintetben gyermekek maradnak a lelkük mélyén. A félelmek, amiket gyermekként éreztünk, mérséklődnek az érettséggel és a korral, de ott maradnak, mint a csontvázak a szekrényben. Anyám betegségének legrosszabb szakaszának félelmei és rémálmai a gyermekkorából származtak. Nem hinném, hogy más lett volna, mint a többi felnőtt, csak a betegsége kinyitotta azokat a szekrényeket, amik más tudatában zárva maradnak. A csontvázak kiestek belőlük és felügyelet nélkül sétafikálni kezdtek."



Az, ha valaki híres szülő gyermeke, roppant megterhelő, mert elvárásokkal fordul felé a környezete, állandó összehasonlítást kell már gyermekként is elszenvednie, a kiteljesedett felnőttel szemben. A fiatal Trudeau is megérezte ezt, miután mindenki elvárta volna tőle, mint elsőszülöttől, hogy apja középiskolája után ő is a jogra menjen. De ehelyett Justin előbb bölcsészdiplomát szerzett, angol irodalomból, majd egy kisebbfajta hátizsákos világkörüli túra után snowboard oktató lett. Jellemzően mindenhol megszenvedte, ha bemutatkozott, így időnként csellel élt, például mikor beiratkozott egy bokszklubba, anyai családnevét kissé elváltoztatva, mint Justin St. Clair. Persze, előbb-utóbb rájöttek mindenhol, hogy ki ő, de valószínűnek tartom, hogy egész életében hasonlítgatni fogják tetteit, szavait, és főleg a politikáját apjáéhoz.

Ha őszinte akarok lenni, természetesen meg kell vallanom, hogy vannak unalmasabb, lassabb részek a műben, eredetileg Justin csak Kanadának írta meg a könyvet. Így tehát azok a fejezetek, amik Québec különválási törekvéseit, vagy más politikai társulásokat, kanadai törvényeket, politikusokat, a kétnyelvű társadalom nehézségeit, problémáit taglalják, nem biztos, hogy az európai olvasóknak izgalmat rejtenek.
Sőt, hadd legyek teljesen nyílt: egyáltalán nem mindig egyszerűen követhetőek, azonban számomra azért voltak érdekesek, mert mind angolul, mind franciául értek, ismerem a két nyelv különbségeit, el tudom könnyen képzelni a gondolkodásmódokból fakadóakat is.

"A francia nyelvtan megköveteli, hogy mielőtt belekezdünk egy mondatba, már tudjuk, mi lesz annak a vége. Tehát nagyfokú tudatosságot kíván a használójától. Ha így kezdted a mondatot, nem fejezheted be úgy. Ezért nehéz legyőzni a francia entellektüelek számára a lelkük mélyén szunnyadó Proustot, amikor a tévében vagy több ember előtt beszélnek.
Az angol mondatok bárhogyan végződhetnek, bármilyen konklúzióra juthatsz menet közben, attól függetlenül, hogyan is kezdtél bele egy gondolat kifejezésébe. A mondatod közepén úgy kanyarodhatsz más irányba, hogy nem rúgod fel a nyelvtani szabályokat. Az angol nyelv lazasága ismeretlen a franciában, ahol nagy figyelmet igényel összhangba hozni a tagmondatokat."

"Mint a kétnyelvűek általában, gyakran ugráltam a nyelvek között, általában önkényesen. A matekra franciául gondoltam, mert ez volt a matekórák nyelve. Amikor nyugaton franciát tanítottam és láttam, milyen sokat szenvednek vele a diákok, megmutattam nekik a francia nyelv romantikus aspektusát. Amikor hiányzik valaki, franciául azt mondod, hogy „tu me manques”. Vagyis a te a mondat alanya. Ellentétben az angol változattal, az „I miss you”-val, ami teljes egészében a beszélőről szól. Kis differencia, de a tinédzsereknek, akikben tomboltak a hormonok, nagyon tetszett."
Persze vannak a könyvben jócskán érzelmes részek is, például, mikor Michaelról, kisebbik öccsének haláláról ír, vagy mikor apja elvesztéséről. De ugyanilyen megindító a feleségével, Sophieval való megismerkedése is, sőt végtelenül romantikus, hogy már az első randin azt javasolta Justin, hogy jegyezzék el egymást.

Tehát ha azt kérdezitek, hogy szerettem-e én ezt a könyvet, ajánlom-e másnak, egy hatalmas igennel fogok válaszolni. Mert tényleg szórakoztató, olvasmányos, egyenes, jó stílusú mű, olyan, mint amilyet Trudeau arcára tekintve remél az olvasó.
Már a huszadik oldalon is csak annyi bajom volt vele, hogyan bírjam megállni, hogy ne idézzem ki a könyv egészét.
Számomra nagy élmény volt olvasni a kortesbeszédeit is, illetve a kötet utolsó pár fejezetét, amely már a politikai útját taglalja, de még szívmelengetőbb volt a mellékelt fotókat nézegetni… amiből lehetett volna jóval több is :D


Ez lett a kedvencem: 
http://www.cbc.ca/news/trending/justin-trudeau-yoga-photo-peacock-pose-2013-pierre-trudeau-1.3513238

Nemes egyszerűséggel "yoga trudeau"-nak címkézi még a gép is :D


Ennél jobban nem tudom ajánlani nektek a könyvet, a kiadónak viszont nagyon-nagyon köszönöm az előolvasás lehetőségét!

 Athenaeum kiadó
Weboldal Facebook - Moly

Share:

2017. október 16., hétfő

A hét verse - Szabó Lőrinc: Egy pohár víz


Szabó Lőrinc: Egy pohár víz

Hogy a napfény ráesett, 
szinte szívdobogva nézem 
ezüstszikrás börtönében 
az ezüsthideg vizet.

Víz, még sohse láttalak; 
és lelkem sok szennye-bűne 
boldogan megszégyenülve 
érzi, milyen tiszta vagy.

Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű! 
Tündértestű meztelenség, 
voltam én is, és leszek még, 
mint te, olyan egyszerű?

Jöjjetek, igaz imák: 
jó vizek, öntözzetek meg, 
és kit oly rosszul szeretlek 
válts meg, égi tisztaság!

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/977229

Kép forrása: Pixabay
Share:

2017. október 12., csütörtök

Mary Hooper: Édességek ​kicsiny boltja & Szirmok ​a hamuban


FÜLSZÖVEG:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán. 
Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség. 
Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük. 
A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri. 
A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára lehetséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.

Első rész adatlapja:
https://moly.hu/konyvek/mary-hooper-edessegek-kicsiny-boltja
Folytatás a molyon:
https://moly.hu/konyvek/mary-hooper-szirmok-a-hamuban




Akik régebben követnek, azoknak nem lesz újdonság, hogy felváltva olvasok, hol szakkönyvet, hol klasszikus irodalmat, hol gyerekkönyvet, hol kortársat, és igen bizony, időről-időre becsúszik a young adult, ifjúsági címke is, mégpedig pihenésképpen.
Most is így jártam, két kortárs magyar novelláskötet depressziótengere után vágytam valami habkönnyűre, gyorsan emészthetőre, és Mary Hooper könyvei ennek az elvárásomnak nagyszerűen meg is feleltek.

A molyon mindkét kötet címkéi között ott szerepel a „történelmi” jelző, hát az bizony jócskán félrevezetheti az olvasókat, ha csak szigorúan erre a szóra keresnek rá.
Hűséget nem tudom, hogy mennyire lehet felróni ennek a két történetnek, mert bár az írónő utal rá, hogy kinek a naplója indította útnak a regényeit, sőt a fejezetcímek alatt szerepel is egy-egy kiragadott naplórészlet; azért jócskán mai ez a két könyv. Erről pedig szerintem a teljesen átlagos főhős, a 16 éves Hannah tehet, akit elég sokáig a pestis helyett jobban érdekel a kinézete, tehát tipikus kamaszlány.
Ha a regényeket hirtelen a mába áttéve filmesítenék meg, mint ahogy a Veszedelmes viszonyokat átplántálták a Kegyetlen játékokba, Hannah bármelyik szőke amcsi leányzó lehetne, az első történet elején annyira tucatjelleme van.

Igaz, ami igaz, később sem fejlődik a karaktere valami fényesen, a második regény kezdetén kell neki az a pofon az élettől, hogy úgy tudja, hogy meghalt a neki tetsző fiatalember – szerintem ekkortól kezd élettel megtelni Hannah szerepe, innentől lehet őt megkedvelni, megsajnálni.
Mikor visszavittem a két könyvet a helyi könyvtárba, ott a gyerekrészlegért felelős kolléganő azt vettette a történet szemére, hogy nincs befejezve, levegőben lóg a vége. Tényleg nincs lezárva, azzal végződik a második regény, hogy Hannah újra hazamegy, de én nem éreztem azt, hogy több kellene a regényből.
Volt boldogság, megmenekültek a szereplők a londoni tűzvésztől, merthogy a második kötetben az a fő ellenség, a lepra után; azonban nagyon rózsaszínbe forduló végződéstől végképpen elvesztette volna a történelmi jellegét a történet, még azt a keveset is, ami addig jellemezte. Én személy szerint örülök neki, hogy giccsmentes maradt a befejezés, legfeljebb az a meglepő, hogy egy tini könyvben van így :P

Ami viszont nekem megint tetszett, és most bánom azt, hogy Fanni nagylányommal nem beszéltem át, mert ő ajánlotta a könyveket, maga a pestis terjedésének leírása, az emberi reakciók, főleg az orvosi csodaszerekről szóló részek voltak nagyon jók az első könyvben.
A folytatásban, a Szirmok a hamuban legemlékezetesebb része számomra a király, II. Károly felbukkanása volt. Mary Hooper nem tudom, hogy mennyire ért a varráshoz, de igen szemléletesen le tudta mindkét regényben festeni a korabeli kelméket, vásznakat, csipkéket, díszeket, és ez II. Károly külsejének leírásakor csúcsosodott ki.

Csillagokat tekintve csupa jóindulatból kap minkét regény 4-4 csillagot; illetve szórakoztató, pihentető olvasmánynak szívesen ajánlom a könyveket. :)


További linkek a témához:

Daniel Defoe: A londoni pestis
Fekete halál 

és

A nagy londoni tűzvész
Share:

2017. október 9., hétfő

A hét verse - Szabó Magda: Szonett



Szabó Magda: Szonett

Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák, 
és felrettentik lombjukon a csöndet, 
a síró felhők halkan rád köszönnek, 
fürge csikók zablájukat kioldják.

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep, 
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják, 
minden vízen feszülnek a vitorlák, 
torony körül vad csillagok keringnek.

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák, 
álmos virágok kelyhüket kitátják, 
az érhetetlen égből gyöngy pereg,

a napraforgók szirmuk fényre tárják, 
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát, 
lábadhoz ejti arcát s szendereg.

***

Vers forrása:

Share:

2017. október 5., csütörtök

Shrabani Basu: Viktória ​királynő és Abdul


FÜLSZÖVEG:


„Oly nagyon kedvelem őt – írta Viktória 1888-ban. – Jó, gyengéd és megértő… igazi megnyugvás számomra." 
A magas és jóvágású Abdul alig huszonnégy évesen érkezett Agrából Angliába, hogy az aranyjubileumát ünneplő Viktória királynő asztalánál szolgáljon fel. Az indiai ifjú alig egy év leforgása alatt az udvar befolyásos személyisége lett. 
Így kezdődött Viktória királynő hosszú uralkodásának talán legbotrányosabb évtizede. Az uralkodó mérhetetlen örömet és megnyugvást talált munsijában. Abdul mindeközben megosztotta az indiai szubkontinenssel kapcsolatos szerteágazó tudását India császárnőjével, aki soha nem jutott el az egzotikus országba. A királyi udvar megvetéssel tekintett a bizalmas kapcsolatra, amely egészen a királynő 1901. január 22-én bekövetkezett haláláig kitartott. 
Shrabani Basu eredeti dokumentumok alapján eleveníti fel Viktória és Abdul páratlan kapcsolatát, és vele a késő tizenkilencedik század Brit Birodalmának életét.
Szeptemberben ​Judi Dench főszereplésével, Stephen Frears rendezésében a filmvásznon is találkozhatunk a történettel.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/shrabani-basu-viktoria-kiralyno-es-abdul
A könyvet ITT tudod kedvezményesen megrendelni! :)




Egyszer volt, hol nem volt, volt egy indiai fiatalember, aki szegény, de jóravaló családból származott. Atyja egyszerű ápoló volt, úgynevezett bennszülött orvos egy börtönben, Agrában, ahol hősünk, Karim, aki második gyermekként látta meg a napvilágot, a hatgyerekes családjában, tisztviselő-helyettesként dolgozott. Agra kereskedelmi központnak számított akkoriban, a 19. század végén, ahol a börtönben élők fogságuk alatt szebbnél-szebb, díszesebbnél-díszesebb ajándékot készítettek India Császárnőjének, Viktória királynőnek.

Az agriai börtönből érkezett kézműves tárgyak nagy megelégedettségére szolgáltak őfelségének, olyannyira, hogy felszólította a börtön igazgatóját, hogy uralkodása jubileuma alkalmából látogassa meg, és hozzon magával két indiai felszolgálót, akik majd őt, a királynőt fogják kiszolgálni egy évig.
1887-ben, mikor Karim útnak indult Angliába, egy hónapi hajózásba és vonatozásba került, mire elérték az ünnepi lázban nyüzsgő Londont. A későbbi munsi egy másik szolgálóval érkezett meg a jubileumra, és bizony el kellett telnie jó pár hétnek, mire Viktória felfigyelt a filmben oly nagyon kiemelt barna szempárra, de legalábbis arra, hogy a fiatalabb indiai értelmes, és tehetséges.

Fél év után indulnak meg a híressé vált hindusztáni nyelvleckék, egészen sajátságos módszerrel tanult az ekkor már 68 éves királynő. Abdul Karim szótárat szerkesztett őfelségének a gyakran használt urdu szavakról, melyeket az érthetőség kedvéért latin betűkkel jegyzett le. A szavakat ábécébe rendezték, a kifejezéseket pedig a mindennapi életből merítették. Vörösbe kötött, aranyozott élű kis zsebkönyvek voltak Viktória királynő Hindusztáni naplói, melyek máig kiadatlanok; és amelyekbe urdul, majd alatta angolul voltak lemásolva a példamondatok.

Noha Abdul Karim eredetileg asztali inasnak, felszolgálónak, kvázi pincérnek érkezett az udvarhoz, alig egy év alatt nagyot emelkedett a ranglétrán: Munsi Háfiz lett belőle, azaz a királynő titkára és tanítója is egyben. És ez még csak a kezdet volt karrierjében, mert egyre gazdagodott, sőt önálló otthont is kapott, a Karim Cottage-ot, melybe beköltöztethette feleségét és anyósát. Mindenhová elkísérte a vénülő királynőt, sokszor helyette olvasott fel, tisztázta őfelsége levelezését – mind a hivatalos, államügyeket, mind a magánleveleket is; tehát kedvelt szolga lett, kegyenc.
Ez persze bőven okot adott mind a féltékenységre a brit szolgálók, tisztviselők között, de Abdult egyre kevésbé szívlelték saját honfitársai sem, a többi indiai, akik fölébe helyezte az uralkodói kegy.




Pupillával beszélgettünk arról a twitteren, hogy ebben a történetben a korrajz végtelenül érdekes, de nekem a királynő, Viktória alakja is nagyon vonzó volt. Hihetetlenül strapabírók az angol női uralkodók, szívósan dolgoznak szinte a halálukig, és persze a személyiségük is jelentős.
Viktória királynő korában volt Anglia a legnagyobb kiterjedésű, a Brit birodalom érdekeltségei behálózták a Földet Északi sarktól a Déliig, kelettől nyugatig. És nemcsak a terület nagysága, hanem a gazdasági, politikai befolyása is felfoghatatlanul, utolérhetetlenül nagy volt; elég, ha azt említem, hogy a kilenc gyermeke házasságaik révén minden európai, sőt az orosz uralkodói házzal is rokonságban voltak.

Mi végre hát a nagy hűhó az egyszerű indiai jöttment körül, aki mikortól felívelt a csillaga, már nem mindig viselkedett szimpatikusan?
Az uralkodás, a hatalom, főleg a felelősség roppant magányos teher. A királynő férje halála után sosem vette le a gyászruháját, mindig hordta a menyasszonyi fátylát – végtelenül hűséges teremtés volt. Abdul Karim előtt John Brown a skót szolgája volt, aki kegyenc hírében állt a királyi udvarban, amit talán bizonyít, hogy a skóttól kapott gyűrű a királynő kezén maradt koporsójában is.

De hogy Abdul titka mi lehetett? Talán a külső, sőt, bizonyára számított, hogy a jubileumra érkezett két indiai szolga közül Abdul Karim volt a vékonyabb, magasabb, fiatalabb. Számíthatott a férfi természetes intelligenciája is, hiszen alig pár év alatt teljességgel elsajátította az angol nyelv minden fordulatát. És persze számíthatott az is, hogy személyében Viktória királynő saját elfoglaltságot talált, mégpedig meglehetősen rendhagyót, hiszen ő volt az uralkodó, a férfi főnöke, de egyben tanítványa is. Őfelsége mindezeken túl haladó szemléletű volt, hajlandónak bizonyult félretenni mind a rang, mind a származásbeli különbségeket, amit a korabeli környezete nem tett meg, és nem is értett meg.
Persze, a kérdés fennáll: vajon leült volna egy asztalhoz bármelyik indiaival is, vagy csak Abdul Karimmal, és a férfi rokonságával?
Vajon mit szólt volna ahhoz, ha tudomására jutott volna, hogy a férfi Viktória halála után kérkedett a nála töltött évekkel, mutogatta a róla készült fotókat, és bárkinek, aki kíváncsi volt, beszámolt az udvari életéről?




Kinek ajánlom a könyvet?

A történelem, ezen belül nyilván angol és indiai történelem iránt érdeklődőknek. Rengeteg érdekesség kiderül a századfordulós sajtóból, etikettből is, európai történelem iránt érdeklődők is nyugodtan szánhatnak pár napot a kötetre.
Azok akik az egyenlőség, egyenjogúság hívei, feltétlenül kedvelni fogják Abdul alakját; viszont azok, akik szeretik a politikai színezetű regényeket, élvezni fogják a rendkívül sok levélváltásból vett idézetet, amelyek Brit Birodalom szerte felkavarták a kedélyeket.
És végezetül ajánlanám ezt a történelmi regényt azoknak, akik szerették a Mean Girls (Bajos Csajok) című filmet :D én ezt nem szerettem Abdul Karim alakjában, hogy dettó ugyanolyan, mint a Lindsay Lohan által játszott lánykarakter: minden konfliktusban benne volt ő is, mert hihetetlenül hamar, eszméletlen magasságokba emelte a királynő, és nem tudott szerény maradni.

A történetben váltakozva vannak lassabban csordogáló, unalmasabb részek, talán időnként túl sok a név is, de mégis Abdul dicsekvése, tárolókba elrendezett, kiállításként működő „szeretete” az, amiért nagyon jóindulattal 4 és fél csillagot adok. Hiszen a szerző beleadta minden erejét, nem tehet arról, hogy főhőse nem tudott úgy elbájolni, mint Viktória királynőt :-P


Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!

Weboldal Facebook - Moly



Share:

2017. október 2., hétfő

Havi zárás: Ez volt 2017. szeptembere



Hű, hát nagyon strapás hónap volt ez a szeptember, de előreláthatóan a következők sem lesznek jobbak. Pénteken már  novemberi időpontokat jegyeztem fel a konyhai családi naptárba, illetve a határidőnaplómba.

Pár mondatban, hogy mi is történt velünk:

- Már két iskolás gyermekem van, a 14 éves nagylány a felvételi + középiskola választás előtt áll; míg kisfiam most kezdte el a tanulmányait, 7 évesen. A suli tetszik neki, már van dicsérete, környezetismeretből, csak magatartási gondjai vannak. A "sokat beszél" bekerült már az üzenőbe, de a mai fogadóórán is fogom hallani...

- Megkezdődött nekem is az egyetem második éve, rögvest Hajdú tanárnő, a tanszékvezető osztályozáselmélet órájával. A tárgyszavakból, indexekből, tezauruszokból már 19-én zárthelyit írunk :( jó nekünk.

- Járok gyakorlatra is a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába, eddig 2 alkalmon vagyok túl. Perverz vagyok, mert a leltározást élveztem :D

- Programok tekintetében kicsit kilóg ez a hónap, nem sikerült eljutnom az Olvasás Éjszakáján tartott moly találkozóra - megmondom őszintén, olyan náthás voltam, hogy jobb is!

- Szeptemberben van a szülinapom, és hát picit elszálltam ajándékba kiválasztott könyv mennyiség tekintetében, de tulajdonképpen már csak egyet nem olvastam abból, amit megkaptam ;)


Viktória királynő és Abdul recenzió volt, a Saját szobát Bogitól kaptam; a többit vettem meg a szülinapi keretből :)
Nem olvasott: a Jók és Rosszak Iskolája 3.

- Visszairatkoztam a Keresztúri és a Kőbányai könyvtárba is, tehát most 3 Szabó Ervinben + a KSH-ban vagyok tag; ez összesen 8+8+8+7 könyvet jelent havonta :D XDXD
Nyilván nem használom ki a keretet, mert az még nekem is kezelhetetlen mennyiség lenne, de azért... Hetente hozok-viszek könyveket, valahová.

- voltunk a hónapban moziban, LEGO Ninjagót néztük meg, illetve tegnap kaptunk jegyet az Eötvös Cirkusz előadására. Mindkettő klassz élmény volt, az utóbbiról van fenn kép az instagram fiókomon.

- kemény két órás keresgélés és hozzá további két órás szerkesztgetés után, újfent kinézetet cseréltem a blogra. Reményeim szerint utoljára, mert habár én nem szeretem a pirosat, de a fekete-fehérrel elég időtlen, divatváltozásoknak ellenálló színkombináció.
Plusz a visszajelzések alapján úgy lett reszpozitív a design, hogy végre nem csúszik el semmilyen böngészőben, sőt mobilon sem; köszönöm az üzeneteket, itt is!
A legördülő menüsor megizzasztott, de megérte :D, elég büszke vagyok az eredményre. 



Mechwart liget




No, és ennyi mese után, ezeket a könyveket olvastam szeptemberben:




  1. Mikszáth Kálmán: Különös házasság
  2. Tevan Andor: A könyv évezredes útja
  3. Szabó Magda: Születésnap
  4. Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten
  5. Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
  6. Tóth Krisztina: Párducpompa
  7. Szabó T. Anna: Törésteszt
  8. Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja
  9. Mary Hooper: Szirmok a hamuban
  10. Birgit Bondarenko: Iskolás leszek!
  11. Bosnyák Viktória: A kacifánt nem elefánt
  12. Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről
  13. Popper Péter: Felnőttnek lenni…
  14. Lomb Kató: Így tanulok nyelveket
  15. Csernus Imre: Bevállalja?
  16. Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja
  17. Sjón: A macskaróka
  18. Walt Disney – Bambi 2
  19. Bartos Erika: Együtt lenni jó!
  20. Linnea Dunne: Lagom
  21. On Sai: Miogin bázis
  22. Brené Brown: Bátraké a boldogság
  23. Berg Judit: Cipelő cicák a városban
  24. Katie Daynes: Hogyan látunk?
  25. Shrabani Basu: Viktória királynő és Abdul



Amiről készült értékelés azt linkeltem; amiről majd érkezik: az az Athenaeum recenzió, Viktória királynő és Abdul, mert ma azt írom meg, és csütörtökre időzítem.
Illetve már készen van, és sorára vár Mary Hooper young adultja, az Édességek kicsiny boltja + Szirmok a hamuban. Mivel hátra van még egy recim, Justin Trudeau, a kanadai miniszterelnök könyvének olvasása, értékelése, inkább október második felében várhatjátok.


Egy roppant helyes őszi képpel búcsúznék, az egyik kedvenc moly zónámból hoztam.
Szép hónapot, jó olvasást kívánok októberre! :D

https://moly.hu/karcok/978543




Share:

A hét verse - Szabó Lőrinc: Kíváncsiság


Szabó Lőrinc: Kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A 
mindenség tündöklő titkaira, 
arra, ami adat és gondolat 
s ami csak villózik e név alatt, 
a képre kint, a tükörképre bent, 
s amit a tükör önmaga teremt.

A valóság üres kereteit 
építgettem, mint méh a sejtjeit, 
s vártam, amit majd a tapasztalat 
gyűjt bele, a mézet, az igazat.

És gyúltak bennem álmok és csaták, 
hitek próbái, pörök, kritikák, 
szedtem magamban, okkal, oktalan, 
ami jött, por, mag, pelyva, színarany: 
száz éden zárult, nyílt száz új szezám, 
s csak én maradtam igazi hazám, 
én, a néző… Azt adja a világ, 
amit belelát a kíváncsiság.

***
vers forrása:
Gabo karca :)


Share:

2017. szeptember 28., csütörtök

On Sai: Miogin bázis


"Mindig azt hitte a „légy önmagad” az a szűk ösvény, amin át a lélek Istenhez kapcsolódik.
De most azt kérik, legyen más. Hol van az a pont, ami még változás, és hol kezdődik az önárulás?"

FÜLSZÖVEG:

Mit jelent az, hogy „légy önmagad”? 

A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból. 
Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet. 
Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet… 
Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek? 
Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja. 
Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa? 
Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja? 
A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik… 
A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.



Ez lesz a harmadik posztom a Szivárgó Sötétség sorozatról, amelynek részei így követik egymást: 
1.: Scar; 2.:  Lucy; 2,5: Szürke szobák és 2,7: Miogin bázis.
Ez a kívülállóknak pénzlehúzásnak is tűnhet, holott arról van inkább szó, hogy iszonyatosan nagy munkából, rengeteg karakterrel és eseményszállal játszódik a történet, amit kidolgozni bizony-bizony jó időbe telhet.
De a rajongók hűségesek, még mindig lelkesen várjuk a sorozat harmadik részét, ami Artúr nevét fogja viselni, ezt már biztosan tudjuk.

Hogy mi többet tudunk? Hát legfeljebb sejtéseink lehetnek arról, hogy a két kisregényben megkezdek történetszálak tovább bonyolódnak, és azt ott megismert alakok szerepelni fognak.
Márkot például bűn lenne kiírni, Artúr legjobb barátja, aki időnként a negatív tükörképe, egyfelől jócskán szórakoztató figura, másfelől a véglegesen különböző meglátásaik nyomán szépen halad előre a cselekmény is.

"– Képzeljétek el Artúr arcát, ahogy kiugrok egy dobozból, és riszálni kezdem magam! – Márk felemelte a karját, és be is mutatta, hogy milyen erotikus csípőkörzést tud. 
Artúr odaért a sor elejére, ahol egy csinos lány merte az ételt. A teljes ebédlő fuldoklott a visszafojtott nevetéstől. 
Márk is érezhette, hogy valami nincs rendben, mert megállt, és leeresztette a karját.
– Mondjátok, hogy nem áll mögöttem! – nyögte."

Ez Márk, de ez is:
"– …aztán rájöttem, hogy keresztények. 
– Ekkor tértél meg? – dőlt előre mohón Hrabal a másik ülésben. Látszott rajta, a kérdés évek óta foglalkoztatja. 
– Dehogy! Fogtam a babát és újra elloptam. Mégsem hagyhattam ott egy gyerekszíveket evő szektánál. – Márk vigyorgott, látszott, szereti ezt az emléket. – Aztán Ignác atya elkapott, és azt mondta, ne aggódjak, mert épp van náluk elég gyerekszív raktáron. És munkát ajánlott, csempészni kellett. Gondoltam, maradok egy darabig, legalább rajta tartom a szemem a kis pelenkáson, nehogy azok a fura cukrászok belesüssék a pitébe."


A sorozat két legnagyobb erénye szerint itt szépen megmutatkozik, egyrészt a hihetetlenül sok karakter miatt könnyű valakibe beleszeretnie az olvasónak; másfelől pedig egyik szereplő jelleme sem fekete-fehér. Eszméletlenül sokrétűek, a jóban van bőven makacsság, öntörvényűség, izgágaság (Scar, Artúr), míg az elsőként gonosznak tűnő karakter pedig meglepő tettekre is képes - ez Márk is, és Késes is a Szürke szobákból.

Ami pedig végképpen nagyon tetszett, és főként ezért olvastam el kétszer is vasárnap éjjel a könyvet, azok On Sai (Varga Beáta) időről-időre a szövegbe burkolt, elrejtett okosságai.
Olyanok, mint a mottónak választott idézet, de ezek is:
"Bármit mondd a világ, van egy iránytű, ami bensőből vezérel."
"A halogatás a legjobb út, hogy a kis problémákból nagyok szülessenek."




A sorozat első részéről ITT írtam, míg a Szürke szobákról itt. Az biztos, hogy nálam jövő évi tervek között szerepel jó néhány újraolvasás, és ez a tetralógia előkelő helyen szerepel a képzeletbeli listámon :)

Nagyon jó szívvel ajánlom, briliáns sci-fi, nagyon eredeti világgal, számtalan elgondolkodtató szereplővel és gondolattal. A szokásos 5 csillag röppent rá a molyon.
Share:

2017. szeptember 25., hétfő

A hét verse - Áprily Lajos: Nosztalgia



Áprily Lajos: Nosztalgia

Idegenül ver itt a szívem, 
sok itt a zaj, sok a sugár. 
Nagyon szeretnék visszamenni: 
a hallgatás barlangja vár.

Magányom sziklaboltozatja, 
sötét, sok-esztendős tanyám, 
ahol a vérem dobbanását 
tanútlan csendben hallanám.

Barlangtüzem ki nem világít, 
fájdalmam szirtbe zárt titok. 
Panaszaim sötétbe dermedt, 
alaktalan stalagmitok.

S a mély ha néha megmorajlik, 
hallgatom: künn a szél szalad – 
s a sorsom szent búvópatakja 
tompán zuhog a föld alatt.


Share:

2017. szeptember 23., szombat

Linnea Dunne: Lagom

Mi lehetne egy svédekről szóló könyv természetesebb kísérője, mint egy IKEA csésze? :D


"Szóval mi is a lagom törvénye? 
Legegyszerűbben a kifejezés valami olyasmit ír le, ami „éppen elég” vagy „pont helyes” – mint a megfelelő minőségű tej a kávéban, vagy a tökéletes mértékű nyomás masszás közben. Az anyagi világon túllépve a jelentés egyre kifinomultabbá válik, a társas viszonyok szabályai között tökélyre fejlesztett kötéltáncra utal. 
Lagom az, ha elfogadjuk egy barátunk meghívását, hogy nála töltsük a hétvégét, de magunkkal visszük a saját ágyneműnket mert úgy tisztességes, ha nem kell még mosnia is utánunk. Lagom a jog, hogy otthon maradhatunk a beteg gyerekünkkel – fizetett szabadságon –, de soha nem élünk vissza e jogunkkal. 

Lagom az, hogy praktikus autót veszünk, nem pedig a legmenőbbet. Lagom az, hogy csak az egyik falat festjük dizájnosra a nappalinkban, a többit pedig fehéren hagyjuk, mivel az egész szoba kidekorálása túl sok volna. Lagom az, ha élénkvörös rúzst viselünk, ám a sminkünk többi részét szolidra vesszük. Lagom az, ha vesszünk egy hamburgert, de nem vesszünk hozzá krumplit, mivel a mértékletesség erény. Lagom az, ha pusztán a maradékokból ütünk össze egy vadonatúj vacsorafogást, mivel a pazarlás vétek."
7-8-9. oldal, Bevezető



Szoktam panaszkodni twitteren, hogy milyen lassan haladok a Duolingóval, hogy hiába gyakoroltam már be 41 minileckét a 66-ból, amiből a tanfolyam áll; azért messze nem érzem közelinek az azt alapfokot, mint amit el lehetne az applikációval érni.
De azért haladgatok, jelenleg naponta 2 gyakorlással, nem öttel, mint augusztusban, mert így lagom, így fér bele az életembe, így pont elég.

:) Szóval valahol nem véletlen nálam sem a svéd mánia, ami persze még ősidőkből, '89-90-ből gyökerezik, és biztosan két törzsgyökeres svéd zenész okolható érte, Marie Fredriksson & Per Gessle. Manapság persze már eljutottam odáig, ha Per svédül csiripel, posztol az Fb-én, nem ijedek meg, felismerek pár szót. De még messze-messze, homályba vész a cél: hogy ezen a nyelven is tudjak legalább olvasni.
Amíg azonban elevickélek odáig, pótléknak nagyszerűen megfelel Linnea Dunne könyve, amit legelőször is muszáj dicsérni a külsejéért. Mert kemény kötésű, nagyszerű, letisztult tipográfiája van, de a cím rajta dombornyomású - tehát bibliofíl alkatú olvasóknak igen ajánlott, tapizásra, simogatásra :D



Ha valamit a könyv szemére lehet hányni, hát az csak egyetlen dolog: túl rövid, túl velős... mondjuk lehet, hogy ettől lagom? A bevezető után sort kerített a szerző a munka és az élet egyensúlyára; majd a második fejezetben tárgyalja, hogy milyen a Lagom szerint enni. Fika szó, mint talán már olvastátok, csak nekünk magyaroknak gusztustalan, svédül a kávészünetet jelenti, amely során gyakran esznek a vikingek leszármazottai házi süteményt, főleg a híres kannelbullart, azaz fahéjas csigát.
Ezt utóbbit vagy meg lehet kóstolni a helyi Ikeákban, vagy ki lehet próbálni a receptjét, amit Linnea mellékelt a fejezethez. Ha már említettem a híres lakberendezési áruházláncot, természetesen csak azért volt, mert a könyvben is szerepel; a harmadik fejezet tárgya a design, divat és lakberendezés, míg a negyediké az egészség és a jóllét.


Volt jó néhány apró tény, amit a szerző csak szinte mellékesen jegyzett le egy-egy oldalra, engem még is megfogott; ebből mutatok egy csokornyit.
"A világon - népességszámra vetítve - Svédországban működik a legtöbb kórus: mintegy 600 000 ember tagja valamely énekkarnak."
" A RÄKNA till 10 - azaz 'Számoljunk el tízig' kampány arra biztatja a svédeket, hogy próbálják ki a módszert: ha épp megvennének valami újat, vagy kidobnának valami régit, előbb számoljanak el tízig, és kérdezzék meg maguktól, hogy tényleg szükség van-e rá, nem lehet-e megjavítani, és csak ezután döntsenek. Próbáld ki!"
"A közösségi érzés igen erős a svédekben: 92 %-uk érzi úgy, hogy van valakijük, akire szükség esetén számíthatnak."

Tegyél meg nekem egy szívességet, kedves Olvasó, olvasd végig még egyszer az utolsó mondatot!..
92 %
ez iszonyatosan magas szám, még nekem is, aki nagycsaládban élek, aki pozitív szemléletű vagyok, aki hirtelen nem is tudom, hány közösségi, social media oldalon vagyok jelen.
Ha van valami, amit én ebből a könyvecskéből le bírtam szűrni - a nyilvánvaló szókincs gyarapodáson kívül -, akkor az irigységet félretéve a rácsodálkozás, hogy így is lehet... lehetne.

Dunne hivatkozik Axel Sandemorse dán-norvég író 1933-ban publikált könyvére, amely szerinte jól írja le a skandináv országok átlagos életre törekvő szabályait. Más források szerint ugyanez a szemlélet lehet a dánok sikere is, hiszen ami átlagon alul van, majd elmúlik, de az átlagon felüli dolgoknak mindig örülni lehet, még akkor is, ha azok apróságok.
(ITT olvashatjátok a 10 pontot, amit Sandemorse megfogalmazott). 



Hogy én olvasás után mit viszek magammal ebből a könyvből? 
A svédek iránti rajongásom megmaradt, és bár stílusát, mondanivalóját gyorsan össze lehet foglalni, haladós ez a könyv, inkább csak afféle bevezető, útmutató egy kultúrába; nekem sajna tetszett annyira, hogy a karácsonyfa alá kívánjak belőle egy példányt :))
Azért is, mert szívesen kipróbálnám a recepteket, meg azért is, mert volt benne egy anekdota, a szerző édesapjáról, ami tisztára Fredrik Backman Ovéjére emlékeztettet.

Backman és Ikea rajongóknak kötelező legalább a könyvtárakból kivenni, de ne aggódjatok, ha nem jön be, mert érkeznek úgy is további hasonló címkéjű/című kötetek hamarosan - ez például novemberben ;)


Share:

2017. szeptember 21., csütörtök

Gyereknevelés ​dán módra



FÜLSZÖVEG:



Dánia ​évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek. 
A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jessica-joelle-alexander-iben-dissing-sandahl-gyerekneveles-dan-modra




"If You are open to growth, You tend to grow." - Ha nyitottak vagyunk a fejlődésre, akkor fejlődni is fogunk. 
Ezt a nagyon megszívlelendő, frappáns mondatot a harmadik fejezet, Hitelességhez írt jegyzetek között találtam, a New York Times egyik cikkének kezdőmondata volt, még 2008-ban. De megragadom itt az alkalmat, hogy kijelentsem: ez a mottó az élethez, és ezen belül a gyermekneveléshez való hozzáállást is lefedi, hiszen a világ fejlődik, folyton új információkat kínál a szülőknek is.

A dánok napjainkban két dologról híresek, hogy ők a "legboldogabb nemzet" számos kutatás szerint, jelentsen ez bármit is; valamit hogy elégedettségüket állítólag a hygge (meghittség) nevű életérzés, életstílus(?) biztosítja.

A dán gyereknevelésről szóló kötet ennél is továbbmegy, amerikai és dán szerzője szerint A DÁN MÓDSZER ALAPPILLÉREI a következőek:
Játék: 
Hogyan segít a szabad játék boldog, magabiztos és érzelmileg rugalmas felnőttekké válni?
Hitelesség: 
Hogyan teremt az őszinteség erősebb éntudatot? Hogyan dicsérjünk úgy, hogy a saját képességeinkről való rögzült szemlélet helyett az érzelmi rugalmasságot és rezilienciát erősítsük a gyerekekben?
Átkeretezés: 
Hogyan teheti jobbá az átkeretezés használata az egész család életét?
Empátia: 
Miért fontos az empátia megértése, elsajátítása és tanítása ahhoz, hogy boldogabbak legyünk?
Ultimátumok nélkül: 
Hogyan növeli a bizalmat, a rugalmasságot és a gyerekek boldogságát, ha elkerüljük a hatalmi harcokat, és demokratikusabb nevelési módszereket alkalmazunk?
Együttlét és hygge (meghittség): 
Miért fontos boldogságunkhoz és általános jóllétünkhöz az erős szociális háttér? Hogyan segít a meghittség megteremtése abban, hogy ezt a hatalmas ajándékot a gyerekeinknek is átadhassuk?




Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? könyv értékelésénél említettem, hogy a nyári szünet végén olvastam, előtte pedig ezt a dán szemléletű könyvet.
Két dolgot megemlítenék elöljáróban: véleményemet nyilvánvalóan befolyásolta a tény, mely szerint majd' három hónapot 7/24-ben együtt töltöttem a három gyerkőcömmel, és ebből bizony négy hétig az apjuk is vidéken volt. :D
A másik megemlítendő apróság pedig az, hogy én is azt gondolom, ez a könyv roppant rövid, majdhogynem inkább csak egy tanulmány, mintsem egy önálló gyereknevelési kézikönyv. A magyar kiadás 160 oldal, utána jönnek a jegyzetek, aztán Vekerdy doktor utószava... szóval kicsit soványka mű.

De azért nem rossz, könyvtári kölcsönzésre még így is szívesen ajánlom, holott idézetben már feltüntettem, hogy mikre összpontosít a könyv. Számomra két fejezet, a Hitelesség és az Átkeretezés volt a leginkább meggyőző, legrészletesebb, talán ott volt felsorolva a legtöbb tanulmány is; míg a többi inkább olyasmi, amit józan ésszel már tud az anyák többsége.
Most, hogy már lassan eltelt három hét is azóta, hogy végigböngésztem a könyvecskét, az is eszembe jutott, hogy nem csak a túltengő amerikai egyszerűsítő módszer miatt ilyen rövid a kötet, hanem elképzelhető, hogy azért, mert benne élnek a szerzők, és belülről megélve a legtöbb dolog jóval egyszerűbb, mint ahogy kifelé el tudnánk azt magyarázni.
(:D és most akkor nem tudom, hogy érthető voltam-e...)

A mű legnagyobb része inkább élményszerű, anekdoták fűszerezve csöppnyi háttéranyaggal, elég egyértelmű nyelvezettel, stílusban; ahogy olvasgattam a Goodreadsen, javarészt ezzel volt mindenkinek baja. Kicsit időnként olyan, mintha egy kötelező olvasmány kivonata, váza lenne; vagy egy csokor blogbejegyzés lenne kiadva - ezzel tudom legjobban szemléltetni a könyvecskét.
Tehát, ha valaki magvas gondolatok óhajtana olvasni, az kénytelen lesz egy vaskosabb könyvet kézbe venni, de aki csak egy újabb szemléletre kíváncsi, akár hétvégi gyorsolvasmánynak is, annak megfelelő lesz a kötet.




Két gondolatot biztosan magammal fogok ebből a könyvből vinni, a legelsőként felsorolt mottón kívül.

 Az egyik a kontrollhelyek fogalma:  „A belső kontrollos emberek úgy gondolják, hogy saját maguk befolyásolják az életüket, és a velük történő eseményeket. Indíttatásuk belső és személyes, a kontrollhely bennük található. 
Azok az emberek viszont, akik külső kontrollhellyel rendelkeznek, úgy hiszik, hogy rajtuk kívül álló tényezők, például a környezet vagy a végzet irányítják életüket, és nekik csak csekély hatásuk van rá. Az őket mozgató erő kívülről érkezik, ezért nem tudnak változtatni azon, ami velük történik. „
Nyilvánvalóan kevesen tisztán egyik vagy másik típusú egyének, de amiből több érzés van bennük, az a szemlélet alakítja az életüket… olyanná, amilyen.

A másik pedig ez a bekezdés:
"A dicséret szorosan összefügg azzal, ahogy a gyerekek az intelligenciájukról gondolkodnak. Ha folyamatosan dicsérik őket, hogy alapvetően milyen okosak és tehetségesek (ugye milyen ismerősen hangzik?), akkor kialakul bennük az ún. rögzült gondolkodásmód, azaz azt fogják gondolni, hogy az intelligenciájuk állandó, és ez így is marad. 
Ezzel szemben azok a gyerekek, akinek azt mondják, hogy munkával és tanulással az intelligenciájuk fejleszthető, ún. rugalmas gondolkodásmódot alakítanak ki, azaz az válik a meggyőződésükké, hogy fejleszthetik készségeiket, ha megdolgoznak érte."

4 csillag volt, ahogy már említettem, kölcsönzésre, szemléletmód tágításra jó szívvel ajánlom :)


Share:

2017. szeptember 18., hétfő

A hét verse - Petri György: Római elég



Petri György: Római elég

Mostanság hallgatok, eltűnök, eltünődöm, 
töpök és rengek, 
olykor – önnön agyrémem – földerengek 
kimért chiméraként öfényesítő lakkcipőmben, 
osztrigát szürcsölök e zord időkben 
– éheztem eleget ifjúkoromba’ 
hadd legyek most már én részvétlen és goromba, 
éppen elégszer kisemmiztek, megaláztak, 
a világ úgy viselt el, mint hőmérő a lázat, 
hülyének véltek, mikor a szívem lázadt, 
ezért növesztek tehát csigaházat 
lelkem köré, hogy ne lássék az alázat, 
az inkorrekt szenvedés, az öntetszelgő szégyen, 
hogy hajh miért, miért, miért nem éppen 
én vagyok a szenvedő alanya ennek 
a nyomor-nyelvtannak, amelynek szabályai szerint szenved 
embertársaim bő egyharmada, 
gyerekek, nők, csecsemők garmada, 
ezt nem veszi be a gyomrom semmiképpen, 
(talán ezért élek többnyire semmin vagy pépen). 
Egyenlőtlenség! Testvérietlenség! 
Ja, szabadság az van. Tessék élvezni! Tessék!


Share:

2017. szeptember 16., szombat

Moly kihívás ajánló



Az élet a komfortzónán kívül kezdődik - mondta állítólag először az önfejlesztés, szemléletmódváltás egyik guruja, Neale Donald Walsch.
Szerintem az a jócskán meglepő ebben a mondatban, hogy nemtől, kortól, és főleg vallási hozzátartozástól függetlenül szereti ezt az elvet számos nő és férfi a világon, holott mondjuk nem biztos, hogy egyet tudnának érteni például a Beszélgetések az Istennel című könyvvel, amit szintén Walsch írt. :)
Véleményem szerint ez is a komfortzónán kívüli rész, hogy tanuljunk a másiktól, hallgassuk meg, még akkor is, ha amúgy jócskán távol áll tőlünk az alapszemlélete.

Nos ezen mottó jegyében hoztam három moly kihívás linket, hátha kedvetek támad sokat olvasni, mert bizony ezekhez a plecsnikhez rengeteget könyvet kell forgatni.




1., Harry Potter angolul
Gondolom semmi meglepő nem volt a kezdő linkben :D
A feladat nagyon egyszerű, mind a 7 részt angolul kell elolvasni, 3 hónapon belül. - írja a kihívás gazdája, aki sokak nagyon nagy örömére az úgynevezett Harry Potter 8-at, Az elátkozott gyermeket nem kéri elolvasni. (De például a Rowling életmű olvasáshoz kell.)
A kihívás 2018. április 20.-án ér véget, április elsejéig lehet jelentkezni.



2018. december 31-ig kell elolvasni erre a kihívásra az eddig megjelent négy Alien kötetet, már annak, aki bírja a borzongást! :D
Tapasztalatból mondom, az első kötet meglepő módon nem is olyan véres, legalábbis a filmhez képest. Az elején az űrhajón való utazást mutatja be, a legénység életét a hiperűrugrás és ahhoz kapcsolódó mélyalvás után, tehát az eredeti történet jóval több sci-fi elemet ír le, mint ami aztán a vászonra került.





Ez a kihívás ér véget a legkésőbb, egészen 2022 szilveszteréig van rá ideje bármelyik  lelkes könyvmolynak belekezdeni az olvasásba :)
Aki azt hinné, hogy nincs miből válogatni, hát igen nagy tévedésben él, Agatha Christie történeteiből 40 magyar Poirot fordítás jött össze, erről a polcról lehet szemezgetni:
https://moly.hu/sorozatok/hercule-poirot


Remélem, hogy mivel elég különböző műfajokból merítettem, sokatoknak meghozza a kedvét a jelentkezéshez, olvasáshoz.
Én biztosan indulok 2018-ban a Poirot megmérettetésen :)) drukkoljatok, hogy nem kapjak  AC mérgezést! :P
Share:

2017. szeptember 14., csütörtök

Horányi Katalin: Tanuljunk ​tanulni



FÜLSZÖVEG:
Tanulás nélkül előrejutni nem lehet! Tanulni azonban tudni kell! A könyv lépésről lépésre vezet be a tanulás fortélyaiba. S legyél egyetemet végzett diplomás, vagy egy iskolából kibukott diák, kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy újra tanulnod kell. Itt az idő, hogy belásd, intellektuális énedet időről időre újra kell építened. Ehhez ad segítséget ez a könyv.





Arról beszélgettünk anyukámmal, miután ő is elolvasta ezt a könyvet, hogy milyen méltatlanul kevesen ismerik, szeretik, dicsérik Horányi Katalin művét, pedig volna mit rajongani rajta.
Még meglepőbb volt számomra az, hogy a moly címkéje sem pontos, ez a kötet ugyanis önfejlesztő könyv is, sőt tulajdonképpen az első 76 oldal csak az, utána foglalkozik bővebben a tanulási technikákkal.

De miért ilyen hosszú a bevezető?
Mert a szerző messziről kezd, egyfelől önmagáról mesél egy tanulságos történetet; majd részletezi, hogy milyen hátráltató tényezők jöhetnek az életben az olvasó tanulása, fejlődése közben... olykor megelőzve, de akár még megakadályozva is a fejlődést.
Azt hiszem, ez a könyv inkább felnőtteknek szól, de azt biztosan tudom, hogy olyan 16 év alatt kevés diáknak adnám a kezébe, mert azt kéri az olvasójától, hogy vegye számba, milyen okai vannak a tanulásának, mit vár az újabb képzettségétől, egyáltalán hová tart az életben…
Ez pedig fiatalabb korban nem lehet, nem szokott kérdés lenni.

„Mára elfogadott, hogy megfelelő tréninggel a legsatnyább alkatból is formálható sportos, izmos test. De vajon köztudott-e, hogy szellemünk is formálható, építhető?
Fejleszthetjük koncentrálóképességünket, megtanulhatunk fegyelmezetten tanulni, sőt örömöt is lelhetünk a szellemi munkában.”
Vekerdy Tamásnál olvastam ezt az idézetet: „Ami igazán eredményt hoz, az a mindennapok aprómunkája.” Nem véletlenül írtam le egymás után a két idézetet, előbb Horányi Katalin elképzelését, majd Vekerdy gondolatát, mélyen egyetértek velük.
De ha józan paraszti ésszel utánagondolunk, igazuk is van, ha minden nap eszel, akkor nem éhezel, jól elvan a szervezeted; ha minden nap mosakszol, akkor tiszta, ápolt maradsz; ha minden nap mosogatsz, akkor van tiszta tányérod… és így tovább.
Éppenséggel a mindennapos nyelvtanulás az alapja a Duolingo applikációnak is, tapasztalatból mondom, már akár három nap kihagyás után is vért izzad az ember, mire ledolgozza az elmaradásait. De éppen így van az olvasással, ha régen nem olvastál, a biciklizéssel, és a takarítással is… hajaj, mennyit tudna arról minden háziasszony mesélni, hogy mekkora kosz tud felgyűlni, ha huzamosabb időt kihagy a rendrakásban.

Tehát valamilyen módszer kell, sőt jólesik az embernek, ha célja van, de persze előbb ehhez azt kell tudni: van-e célja az életének? A diplomás, több nyelvet beszélő ember, vagy az, akinek többféle végzettsége van, mindig hamarabb talál magának munkát, több lehetősége van az életben, mint annak, aki nem képezi magát.
Még akkor is, ha nem használod fel a nyelvtudást, új kultúra, más szemlélet nyílik meg előtted; mint az előtt, aki sose volt kíváncsi semmi újra, eléldegél, mint egy növény a televízió előtt.
Pláne a mai hírekkel, fals híresztelésekkel megszórt, médiavezérelt, pletykaéhes világunkban, aki művelt, olvasott, „kereső” ember, az nem fog elhinni minden hamis tényt, nem ugrik bele egy-egy weboldal reklámhadjáratába, körültekintően, több oldalról tájékozódik.
Az nem lehet már mérvadó a világunkban, hogy "hiszen bemondta a rádió/tévé"!!!






Minden állandó, csak a változás örök! Hérakleitoszhoz társított, körülbelül 2500 éves mondást csak azzal tudnám megtoldani, hogy a fejlődés is hasznos, ha örök :)
Mert számos orvosi kísérlet kezdi bebizonyítani, hogy az, aki használja idősebb korban is az agyát, az elkerülheti az Alzheimer-kórt is.

Horányi Katalin könyve elsősorban felnőtt tanulóknak szól, és tartalmaz egy úgynevezett Navigációs füzetet, ami napokra lebontva segíti a tanulást. Javaslata szerint érdemes először 10-15 perccel kezdeni a tanulást, majd hetente növelni az idő hosszát, 25-30 percre.
Alapfeltételként rögzíti a nyugodt körülményeket, zavaró tényezők (családtagok) kiiktatását, jól megvilágított asztalt, könyv mellé jegyzetfüzetet, tollat.

Már a tanulást megelőző napon azt kéri – igen bölcsen-, hogy döntse el az olvasó, hány oldalt, mit fog pontosan tanulni; hánykor ül le tanulni, és jegyezze fel, hogy a valóságban mi sikerült az elképzeléseiből.
Az utolsó tanulási időszak után pedig jöhet az önértékelés: mit, mennyit sikerült haladni, sikerült-e kizárni a külvilágot; illetve jöhet a következő napi tananyag meghatározása.

A Navigációs füzetek egy hónapot ölelnek fel, heti hat nap tanulással számolva; a napi tíz perces koncentrálásból fokozatosan elérve a napi fél órás összpontosítást. És ami még kiegészíti a füzeteket, az négy esettanulmány, személyes beszámoló.
Egy drogos naplója, egy munkanélküli férfié, egy egyedülálló anyáé, és egy fiatal, otthonról kidobott leány története. Őszinte szembenézések ezek, illetve segítségek az olvasónak is. Hiszen, ha nekik sikerült tanulással megváltoztatni az életüket! Akkor ugyebár bárkinek :D


Szívből ajánlom ezt a könyvet, mi itthon úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk beszerezni belőle egy antikvár példányt.

Share: