MARIANN KÖNYVTÁRA

  Az idei év kicsit (NAGYON) döcögős, a kínai horoszkóp szerint a Tűz Ló évében vagyunk, és velem, családommal igencsak vágtatnak, száguldanak az események.   "A hatalmas tempó és a túlzott pörgés könnyen kimerítheti a szervezetet" - írja Gemini a horoszkóp kapcsán, és egyet kell vele értsek, szerintem is jócskán túlpörög a világ, akár a szűkebb, akár a tágabb értelemben nézem.  Igen-igen, ma van az év 218.napja, és én picit lemaradva, sajnos csak 208 olvasmánynál tartok. Hogy miről vagyok lemaradva? a 365 elolvasott könyvről, természetesen. Merthogy tavaly, meg év elején is, ez lett volna az idei cél. Mindenesetre, se a Moly statisztika, sem én nem vagyunk túl bizakodóan. Előbbi 343 könyvet jósol, én meg úgy vagyok, ha 300 sikerül, már bőven elégedett leszek.  No, azért nem nyavalygok, bőven történt velem az elmúlt két hónapban NAGYSZERŰ dolog is.  Például hogy megvan a várólista csökkentős kihívás,  a Fellegszálló című ifjúsági regény olvasásával teljesí...

  Ez itten egy lopott cím, kérem szépen, az „Utazás ​az íróasztalom körül” a Janikovszky Éva-emlékkötet címe, amit Vojnics-Rogics Réka állított össze és Lovász Andrea szerkesztett. Mindkét hölgy tanított anno a KRE-én a gyerekirodalmi szakon, remélem, hogy bokros teendőik mellett lesz erejük és idejük két év múlva is oktatni, mikor én visszatérek az egyetemre.  Merthogy nem tudom, hogy említettem-e már, de azért olvasok gőzerővel még mindig rengeteg gyerekkönyvet, és próbálom legyűrni a szakirodalmat, mert csak visszamennék tanulni. Semmi kézzelfogható oka nincs annak, hogy "gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember" végzettségre vágyom, mint a saját magam érdeklődése, kíváncsisága, tudásszomja.  Mármint haszna nem lesz ennek a diplomának, de egyszerűen néha élni is kell :P Minél idősebb vagyok, annál inkább azt gondolom, hogy ha van lehetőségünk, akkor a természetes érdeklődésünk irányába érdemes kutakodni, informálódni, ez hoz örömöt a dolgos szürke hétköznapokba, és ez s...

  Muszáj dicsekvéssel kezdenem ezt a posztot, és nem magamat dicsérem, hanem gyerekeimet, akik ilyen cukorfalat LEGO mosolygós növényekkel leptek meg Anyák napjára :D Nem tudtam, hogy szükségem lesz ezekre az apróságokra, de roppant jól mutatnak a hálóban.  Ma van az év 126.napja és eddig 112 könyvet olvastam el , több-kevesebb megelégedettséggel. Többször visszamentem Kőbányára friss kiadásokat feltankolni, Krasznahorkai ​stockholmi beszéde , Rényi Ádám újabb kötete, valamint A ​kiskutya, aki dinó akart lenni emlékezetesen klassz könyvek voltak.  A Wonderland Alapítvány lengyel gyerekirodalmi műveket fordít, és idén bukkantam rá könyveikre, Marta Guśniowska: Ha ​lúd, legyen kövér! című meseregénye teljesen elbűvölt.  Olvasás közben hol a Monty Python, hol a tavaly olvasott német gyerekkönyv, a Gyógytúra jutott eszembe – azok is helyzetkomikumon alapuló fekete humoros történetek. Általában szigorúbb szoktam lenni, de most kenyérre kent a sztori vége is, még pont n...

"Hajdanában, réges - régen élt egy legény Burjátországban. Úgy hívták, Bőhön. Vadász volt ez a legény, a burjátok úgy mondják, höbűn. Hát a legényt mindenki csak úgy emlegette: Bőhön höbűn. Egyszer, jókor reggel Bőhön höbűn elhatározta, hogy elmegy vadászni. Volt egy kis szekere, abba befogta szép kicsi fehér bikáját, s elindult. Kellett a szekér, hátha valami nagy vadat ejt, s akkor azt el tudja rajta hozni. Ahogy így ment, mendegélt, elhagyta már a falut, amikor szemébe ötlött egy rozsdás olló. Ott hevert az úton. Bőhön nem röstellt lehajolni érte, feltette a szekérre, s arra gondolt: - Bármi legyen, gazdagít. Így tanulta ezt az apjától, az meg az ő apjától..." burját mese alapján: Luzsi Margó meséje forrás: Karig Sára: Apagyilkos sámánfiak. Burját mesék és mondák. (Népek meséi sorozat) Bőhön höbűn = 165-166 p. Ebben a hónapban újabb Boldizsár Ildikó kötetet olvastam el, ott is szerepel Luzsi Margó meséje. Engem nagyon-nagyon megfogott a vadász nem mindennapi hozzáállása, b...

Az ember élete csupa-csupa kiszámíthatatlan fordulat. Most nem a tényleges nagyvilágra gondolok, koronavírussal, háborúval, politikával, gazdasági - időjárási változásokkal teli világra; hanem olyan külső hatásokra, amik előre be nem tervezetten felboríthatják egy egyén sorsát.  Persze, csak akkor, ha az egyén azt hagyja... Elbocsátó szép üzenet ;) 2023-ban úgy jöttem le a hegyről, a várból, az Oszk-ból, hogy nincs semmi a világon, ami ott tartana. Most mégis visszatérek az előző munkahelyemre, az Országos Idegennyelvű Könyvtárba, amely még mindig az Oszk égisze alatt működik.  Három évet töltöttem a FSZEK munkavállalójaként, javarészt a Kőbányai könyvtárban, de elég sokszor másik könyvtárakban is. Tulajdonképpen mindkét X. kerületi és XVII.kerületi fiókhoz volt jogosultságom, dolgoztam is mind a 4 (igen, NÉGY) könyvtárban.  November utolsó hetében egy hét alatt mind a négy helyen :( Elfáradtam, elég volt a helyettesítésekből, szombatozásokból. Elég volt abból a stresszbő...

 Korábbi évek gyakorlata az volt, hogy a hónap végi elszámolásnál az adott hónap neve szerepel, de rájöttem arra, ha másként szeretnék blogolni, akkor a címadást is más módon kell megoldanom.  "Az a csend, amit keresek, személyes élmény." A címadó idézet Erling Kagge: Csend a zaj korában című művéből származik, és az idei év első HŰHA élménye.  Szerintem erről még nem írtam, de azt hiszem, hogy az emberre IGAZÁN ható könyveket nem tudjuk a hatásuknak megfelelően reklámozni, hiszen akinek mesélünk az impulzusról, annak nincsenek velünk azonos tapasztalatai. Szóval Te nem én vagyok, én pedig nem Te - ezért nem tudom ugyanazt a benyomást átnyújtani egy műről, mint ami engem ért, hiába állítom be kedvencnek azt.  Holott, előzetesen, az értékeléseket olvasgatva, finoman szólva félve kezdtem Kagge írásának, de legalább vékony könyv, úgy voltam vele. Aztán kedvenc lett, amit 36 óra alatt kétszer olvastam el, és meg fogok venni ekönyvként is, hogy hordozhassam magammal, mind...

  Fenti képet Szarajevóban fotóztam, lakótelep kelős közepén van ilyen fancy galamblak :D Itthon vagyok a héten, mint minden augusztusban kiveszek egy hét szabit, hogy iskolába tudjam indítani a gyereksereget, és hogy le tudjam zárni a nyarat. Idén megint/újfent zaklatott évünk van, probléma-gond hátán, de mint tudjuk, az égiek/Isten/sors csak arra mér rá nagyobb csapást, aki el fogja tudni bírni. Egyelőre (lekopogom): győzzük, csak nagyobb néhány bukkanó a kelleténél.  Mivel van időm gondolkodni, volt időm azon is eltöprengeni, hogy miként állok a szilveszteri fogadalmammal.  2023-as terveim a következőek voltak: – várólista csökkentés ✔, – januárban van három vizsgám (két szóbeli + egy írásbeli, a néprajz, az a legnehezebb tantárgyam) ✔, – legalább 104 könyv elolvasása a SAJÁT magánkönyvtárunkból – minimum 120 könyv eladása/kiszortírozása itthonról – szakdolgozat elkezdése még az első negyedévben – abszolutórium megszerzése júniusban – szakdolgozat írás nyáron – ÚJ MUNK...

  Egy nagyon szexi Moly statisztikával kezdem az idei blogzáró, évzáró bejegyzésemet, mert egyszerűen MUSZÁJ megosztanom a személyes olvasási rekordomat XD Azt hiszem, van mire büszkének lennem. 2021-ben 168 könyvnél írtam meg az évzáró posztot, a végső szám pedig 172 kötet volt. Amit minden évben eltervezek magamnak: az a várólista csökkentés kihívás véghezvitele, illetve minimum 104 könyv elolvasása. 2022-ben úgy sikerült ennyi könyvet elolvasnom, hogy volt három nagyon kedves kollégám (barátom), akikkel szinte egymás kezéből vettük ki az olvasmányokat júliusig; aztán meg a munkahelyi gondokból szó szerint belemenekültem az olvasásba. 2022 ugyanis elég barna macis évem (évünk) volt, bizonyos szempontból alulmúlta még 2019-et is, pedig akkor az utolsó 24 órában kerültem be a kórházba, és majdnem belehaltam az agyhártya-gyulladásba. De most nem fogok vinnyogni arról, hogy mennyire extrém megterhelő munkaadóm van, mekkora pusztítást végez a könyvtárral és a kollégákkal, elég legyen ...

  Kép forrása: LINK . Kicsit nehéz eldöntenem, három hónap kihagyás után, hogy melyik a célszerűbb, az olvasmánylistával kezdeni, vagy zárni? De talán a szöveges beszámoló lesz a népszerűbb, tehát jöjjön az előbb: Nem mondhatnám, hogy 2021 könnyebb év lett volna 2020-nál, sőt, inkább az az érzésem, hogy egybefolyik a két év teljesen. Ahogy végignéztem az olvasmányaimat, illetve a google fotóimat, úgy sikerült visszaemlékeznem pár, már homályba eső részletre. Volt megint távoktatásunk, dolgoztam távmunkában, szemlézek (adatbázist töltök adatokkal), látogatójegyet töröltem, blog- és évkönyv cikket írtam; közösségi média tartalmat gyártottam a könyvtárnak, menedzselem a közösségi média profiljainkat; jártam tanfolyamokra, konferenciára, Elte könyvtári napra; vezettem csoportokat magyarul, angolul; tartottam adatbázis bemutatót, megint magyarul, angolul ... és e mellett még éltem, olvastam, elláttam a háztartást is.  Kicsit sok és hosszú volt az év, különösen a december sikerült m...

  Forrás. Jövő héten már a 40. hét kezdődik idén, tudtátok? Számomra ma esett le a tantusz, mikor ebédet rendeltem október 4-8 közti időszakra. Félelmetesen vágtatnak a napok, hetek, hónapok, és egyelőre számomra, meg a családnak is kihívás, hogy visszamentem 8 órába dolgozni. Holott a szeptemberi 22 munkanapból ötöt szabin voltam, kettőt távmunkáztam, mert lebetegedtem; kettőt pedig kiküldetésben, illetve konferencián töltöttem. A könyvtár FB oldalán ott volt a képünk, tavaly elmaradt az ELTE Könyvtári Nap, de idén kivonult az OIK is a Trefort kertbe. Másnap pedig Gödöllőn jártam, szakmai napon - láttam élőben Istók Annát és Szabados Ágit ;) Vezettem háromszor csoportot is, kétszer az OIK Nyílt napján, szerdán pedig egy esztergomi iskolából érkezett 22 hetedikes.  Szóval zajlott, zajlik az élet az OIK háza táján, és privátban is. Mivel relatíve többet vagyok bent, valamint hogy többször is volt beosztáscsere, variáció is, így rengeteget beszélgettem olyan kollégákkal, ak...