2020. január 30., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2020. januárja


„Január a visszanézés és az előre pillantás hónapja” – ezt nem én állítom, hanem az egyik kedvenc Drarry fanfictionömben olvastam. A lényeg, hogy a mondat igazságtartalma tényleg nagy, a legtöbb ember egyszerre zárja még az előző évét le, miközben már készíti elő az éppen aktuális esztendejét is.
Nálunk a munkahelyen egyfelől zajlik a tavalyi év statisztikáinak összegzése, jelentés készül mindenről, másrészről már lessük, hogy mikor és mennyi szabadságra mehetünk 2020-ban.

Mindez a kettősség az olvasmányaimban is nyomon követhető, végre befejeztük Timo Parvela csodás gyerekkönyvének, a Miú és Vau éppen aktuális részét, újraolvastam Neil Gaiman Soseholját, de közben haladtam a várólista csökkentéssel is. Sőt, valójában szinte az egész hónapban csak a VCS-vel voltam elfoglalva, mint többször leírtam már, úgy rendeztem el a moly polcot, hogy hosszúság szerint sorakoznak rajta a kötetek. A rövid olvasmányokkal kezdtem neki az idei csökkentésnek, 7 könyvön vagyok túl. Eltekintve a tavalyi kórházas évet, még sosem álltam ilyen jól egyik évben sem – azt hiszem, hogy sikerült személyes VCS módszert kitalálnom.


Januári olvasmányaim voltak: 

  • Neil Gaiman: Neverwhere
  • Neil Gaiman: How the Marquis Got His Coat Back
  • L. Frank Baum: Dorothy and the Wizard in Oz
  • Timo Parvela: Miú és Vau
  • Veronica Henry: The Apple Orchard
  • Noelle Adams: Unguarded
  • Edith Eva Eger: A döntés
  • Noelle Adams: Stripping the Billionaire
  • Brené Brown: Braving the Wilderness 
  • Kertész Erzsébet: Bettina három élete





Lehet, hogy előbb-utóbb rászánom magam hosszabb értékelésekre, de addig is, pár mondatban írnék a hónapban sorra kerített 10 kötetről.


Neverwhere (Sosehol) újrázás volt, de vagy másodszorra több türelmem volt a főszereplő, Richard totojázásaihoz, vagy Gaiman stílusa ennyivel élvezhetőbb eredetiben. Mindenesetre egyszer annyira sikerült belefeledkeznem az Alsó Londonban játszódó kalandokba, hogy elfelejtettem leszállni a metróról! :D
A regényhez tartozó novella, How the Marquis Got His Coat Back volt a várólista csökkentő tétel. Mit ne mondjak, Marquis de Carabas tipikusan egy rosszfiú, aki hajlandó szívességért cserébe jónak is lenni, egy mardekáros jellem, és hát nyilvánvalóan a kedvenc karakterem. Szerencsére Neil Gaiman már bejelentette, hogy írja a folytatást, aminek Seven Sisters lesz a címe.
(A netes források még vitáznak rajta, hogy 2020 szeptember hányadikán jelenik majd meg)

Nem emlékszem, hogy ajánlottam-e már Timo Parvela művet, a Miú és Vau sorozat nálunk telitalálat volt. Miú a macska hiú, álmodozó, kreatív lélek, míg Vau kutya szolidabb, sokat dolgozó, kissé unalmasabb alak. A két gyerekem, és én jómagam is, hol Miúnak, hol Vaúnak adok igazat egy-egy mesében, kalandban. Élmény mindegyik könyv eddig, elégé komplex szókinccsel, több fordulattal.



https://www.instagram.com/czenema


Veronica Henry alkotása viszont finoman szólva is csalódás volt, még short storynak is túl rövid volt, szinte csak egy tárcahossznyi novella volt.
Noelle Adams két romantikus története nem volt rossz kikapcsolódás, holott én nem sűrűn olvasok hetero erotikus-romantikusokat. Unguarded a Szépség és Szörnyeteg sablon miatt érdekelt. Kicsit sok időnként a főhősnő, Charlie fejében lenni, 24 éves korára se nagyon nő fel a drága, de kétségtelen, hogy időtöltésnek, szórakozásnak nem volt rossz, és kedvet csinált az írónő többi művéhez is. Stripping the Billionaire nem volt annyira erotikus, inkább érzelmes, és meglepő módon a férfi szereplő, Ben jobban tetszett, mint Mandy.


Brené Brown: Braving the Wilderness című könyve könyvtári zsákmány, 200 forint volt, és szintén csalódás. Hullámzó volt, néha tényleg szinte elsírtam magam a szavain, vagy egyetértően bólogattam, néha pedig felvont szemöldökkel nem értem, hogy mi a problémája. Úgy döntöttem, hogy marad a polcomon, pár év múlva újraolvasom.
Kertész Erzsébet alkotása, Bettina három élete roppant hosssszú volt, brazil szappanopera stílusban, legalább 50 szereplővel. Ezt biztosan nem olvasom újra, még azon is gondolkoztam, hogy vagy elajándékozom, vagy behozom a könyvtárba eladásra. A többi értékelő amúgy vagy egyet ért velem, hogy túl terjengős a kötet, vagy pont a nyugalmas lassúságát dicséri :))

A hónap legjobb olvasmánya a Sosehol mellett természetesen A döntés volt, vitathatatlanul 5 csillagot érdemel még úgy is, hogy az eleje hasonló volt Baba Schwartz: Májusi cserebogár című visszaemlékezésével. A túlélők meséje a legfontosabb figyelmeztetés, nekünk többieknek - írtam a Májusi cserebogárról szóló értékelésemben, és most A döntés kapcsán is ugyanez a véleményem.


2020. január 27., hétfő

A hét költője - Sík Sándor: Este az ablakban



Este az ablakban


Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.

Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.


*~*~*

Vers forrása:


Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.


2020. január 23., csütörtök

Agymanók Book tag


Körülbelül ezer és egy éve nem volt a blogon book tag, és amikor elgondolkodtam rajta, hogy honnan meríthetnék ihletet, rögtön AniTiger blogja ugrott be, mert Anita viszonylag rendszeresen készít ilyen kis vidám összeállításokat.
Nagy meglepetésemre azonban az eredeti book tag kitalálója egy másik, szívemnek kedves blogger, Pupilla.

Pupilla eredeti posztja: Agymanók book tag
és
AniTiger - Agymanók Book Tag

Lessétek meg őket, garantáltan különbözik jó néhány ponton az ízlésünk! :)

Ez én vagyok, nem Derű :D


Derű - harsány hahota, vagy kecses kuncogás: egy vicces, vidám, derűs könyv, amiken jókat somolyogtál.

1615 könyv van jelenleg a molyos olvasmánylistámon, amihez pár száz fanfiction, angol nyelvű ebook hozzáadódik a goodreadsen.

Amiken biztosan sokat és többször is nevettem:
~ Gerald Durell Korfu-trilógiája :  Családom és egyéb állatfajták;  Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik és Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam (ami a második rész, de jobb, mint az első!)
Vavyan Fable: Mennyből a csontváz
Vavyan Fable: Szennyből az angyal
és az utánozhatatlan P.D. Wodehouse kötetei, kifejezetten a Kirabol a komornyikom.





Undor - torz arcfintorok, homlokráncolás és elfordított tekintet: egy könyv, amitől undorodtál, amiben szörnyű tettek, ocsmány lények, antipatikus karakterek voltak.

Ocsmány lényekkel általában semmi gondom, talán a zombi sztorik kivételével, amit egyszerűen hülyeségnek tartok, és nem olvasok.

Anya Seton: Avalon és Sabine Martin: Az ereklyevadász két olyan kötet volt, amiket Líra kiárusításon vettem, és annyi nemi erőszak volt bennük, hogy inkább elajándékoztam őket, sem mint, hogy megtartsam.

Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja szintén kiárusításos könyv volt, csöpögött a vértől, elég fura, misztikus vége is volt, olyan amit nem tudtam értelmezni, hová tenni - szintén elkerült itthonról.

Han Kang: Növényevő című könyve tetszett, csak néha az anorexia miatt gyomorforgató volt.

Berek Edit: Pokoltúra könyve rengeteg szempontból kiverte nálam a biztosítékot, és tényleg volt benne egy hihetetlenül antipatikus karakter, az apa.





Bánat - lefelé görbülő száj, krokodilkönnyek, bánatos nosztalgia: egy szomorú könyv, ami akár könnyeket is csalt a szemedbe.

~ Kis herceg ér? Azon mindig sírok, tök minden, hogy milyen nyelven olvasom :))

~ Anna Gavalda: 35 kiló remény könyvet ITT dicsértem a blogon

~ Madeline Miller: Akhilleusz ​dala sírós mű volt, pedig én nem vagyok sírásra hajlamos, és persze ismertem is, az alaptörténetet. Mégis :( bele se gondolok, mert brühühü..

~ Harry Potter 5-7-ig folyamatosan ;) Mondjuk Dumbi bácsit nem sirattam meg, viszont engem Hedvíg és Lupin halála teljesen taccsra tett. És a házvezetőmé, hát mit vétett az a szerencsétlen Piton, nem szenvedett eleget?!?
És Alan Rickman miatt is sírok, még mindig... 



Harag - dühkitörés, csapkodás, felbőszült mégismivoltez?-ek kiáltozása: egy könyv, amit a sarokba hajigáltál, még ha csak képletesen is, ami felmérgelt és haragszol rá.

~ Emily Brontë: Üvöltő ​szelek- től én üvöltöttem,

Lily Blake: Hófehér ​és a Vadász - olyan komolytalan volt, hogy a kedvenc jelenetem az volt, mikor mind a törpék, mind a herceg, mind a testőr Vadász alszanak, és csak Hófehér marad fenn !?! akkor végül is ki vigyáz, kire? :DD

Shirley MacLaine: Camino egy reinkarnációs-sci-fi-ezoterikus-blablabla volt. 

Aprilynne Pike: Szárnyak (Wings 1.) „Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője.
 
No, ezóta a regény óta NEM veszek meg SEMMIT, amin Meyer neve az ajánló. Még fanfictionnek is kiszámítható volt, ilyen általános iskola felső tagozatos lányoknak való.



Majré - c-c-c-c-cidri, lapulás, kislámpával alvás: egy könyv, ami olyan félelmetes volt, olyan ijesztő, hogy akár még rémálmaid is voltak tőle.

Ó, félős könyvet sem olvasok, mert nyuszi vagyok :D
Amit viszont szoktam, az vámpíros sztorik, Darren Shan egyik főhőse Larten Crepsley egyik nagy könyves szerelmem, de hát ugyebár mit lehet várni egy mardekárostól?!?
Szóval az ő történetein nem cidriztem, viszont álmodtam vele. Szívesen lennék vámpír. 


Ja, és nekem is meg kell jegyeznem, hogy Pupival értek egyet: halál unalmas kísértethistóriák voltak A csavar fordul egyet, vagy A fekete ruhás nő, valamint az ikonikus The Legend of Sleepy Hollow (Az Álmosvölgy legendája), amiből Tim Burton jó filmet forgatott, de a novella egy tömény csalódás, hótunalom.

~ Ami még eszembe jutott, hogy nem volt kellemes élmény, és sokáig nyomasztó emlék volt, David Mitchell: Felhőatlasz című műve, abból biztosan nem fogom megnézni a filmes változatot. 

~*~*~

Nálatok melyik kategória melyik könyvet tartalmazná? vagy olvastattok olyat a felsorolásomban, amivel egyet értettetek? 

2020. január 20., hétfő

A hét költője - Jámbor Pál(Hiador): Télen


Jámbor Pál(Hiador): Télen

Csak néha-néha zendül
A lant meg ujjaim között,
Mint a madár, ha messzeútról
Édes fészkébe visszajött:
El-elmereng a tenger-útra
Hidegre, fagyra és – pihen,
Gondolva, mily jó most a tornác!
Vágynál-e még röpülni? Nem!

Csendes vagyok, mint a halott tó,
Mit nem hasítnak gondolák,
Nem húz a leggyorsabb vitorla,
Tudom, tudom, mi a világ!
Küzdöttem mindenért, mi szent,
Oly lankadatlan és hiven.
Az eszme szép volt, zsold a közcél.
Vágynál-e még röpülni? Nem!

Nyugodtan nézem a világot,
Mely küzd, vergődik és – sülyed,
Mint a tengertől átkarolva
Örök hullámtól vert sziget.
Fogynak naponta a hajósok,
Pedig nő a hab szüntelen:
A révben a kincs és – a hulla.
Vágynál-e még röpülni? Nem!

Akarni jót az embereknek,
Oszlatni a vastag ködöt,
Ültetni fákat a vadonba,
Mit eddig tar bokor födött:
Hirdetni hajnalt, mint pacsirta,
És szállni, szállni végtelen,
Míg egyszer földre szór az orkán,
Vágynál-e még röpülni? Nem!

De hogyha úgy lehetne szállnom,
Mint volt először, boldogan:
Kisérve egy nemzet szemétől,
Amint ma is szállnak sokan:
Visszhangot keltve énekemmel,
Szeretve fönn, szeretve lenn:
Vágynál-e akkor még röpülni?
Ha szárnyat adna ő? – igen!


***
Vers forrása:




Jámbor Pál (álneve Hiador, Paks, 1821. január 16. – Szabadka, 1897. április 14.) magyar költő és író.

2020. január 10., péntek

5. Blogszületésnap


Roppant boldogan szabadulok el a tanulnivalók mellől mindaddig az ideig, míg megírom ezt a rövid posztot, inkább csak emlékeztetőnek magamnak is, hogy TEGNAP töltötte be 5. évét a blog.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre vagy kettőre, blogger leszek én :D - írtam az első blogszülinapi bejegyzésemben, míg a második évben azon morfondíroztam, hogy 2015. legjobb döntése volt, amikor új hobbiba kezdtem. Január 9-e számomra így nem csak Piton professzor szülinapja kapcsán jelentős, hanem a blogba is akkor kezdtem írni.

2015-ben az volt a fő elindítóm, hogy a könyvekről órákat tudok beszélni, olykor levegővétel nélkül is, és ez három év után sem változott szemernyit sem. A bőrlélegzésre való képességem sem, nemcsak a téma iránti rajongásom, immáron ötödik évben sem :D

Tavaly aztán keserűre sikerült a poszt, még bőven kiérződik rajta a kórházi lét, amin szerencsére már túl vagyok.


Elmúlt 12 hónap statisztikája


Szoktam ilyenkor legkedveltebb 10 bejegyzés képernyőképet betenni, Kovács Barbara verse felülmúlhatatlanul vezeti a statisztikát akkor is, ha kezdetektől kérem gugli barátomat, hogy számoljon nekem.
Valahol 203 ezer felett jár a számláló, google egyedül 79 ezer kattintás szállított eddig.


Országos Idegennyelvű Könyvtár (saját fotó)


A blog amúgy nem csak a közösségi médiában szerepel a profilom alatt, hanem az önéletrajzomban is - mint ahogy állásinterjúk alatt mindig szóba is került :)
Hiába no, szerves részét képezi az életemnek, még ha az utolsó fél évben ez annyira nem is látszódott, de büszke vagyok rá, hosszú távú projektnek szántam mindig is, valahogy természetes, hogy vannak benne hullámhegyek, hullámvölgyek.

Ahogy pedig az instagramon írtam már: A számmisztikában nem hiszek, de az érdekes véletlenekben igen - tegnap egyszerre volt blogszülinapom és járt le a próbaidőm, tehát mehettem fel újabb interjúra az igazgatóságra.
Ide csak annyit írnék: még bőven fogok fotózni az OIK-ról :))


Idén is köszönöm az olvasásokat, hozzászólásokat! 

2020. január 6., hétfő

A hét költője - Csanádi Imre: Erdei vadak, égi madarak


Csanádi Imre: Erdei vadak, égi madarak

Múlottam immár harmincöt éves,
harminchat maholnap.
Lentről a völgyből megsokasodtan
emlékek csaholnak.

Annyi dolog vár; fogytán türelmem,
hogy őket hallgassam.
Bólintok épp csak: féluton járok,
delelő magasban.

Féluton járok? delelő magasban?
kupacra ha tellett
amaz oromból, hajdanta mellyel
a Becsvágy hízelgett.

Nem pénz, nem rendjel, nem is hír vont engem,
s ha hír, nem akármi,
de hogy érclábon tudjak a zajló
időben megállni.

Ledönt? megállok? mi gondom többé!
hanem szégyent, szennyet
– bírjam erővel – rozsdáját akár
izzó vas, levedlek.

Nézhessen tisztán, meg ne piruljon
miattam utódom,
s melyből vétettem, nevemre a köznép
el ne komorodjon.

Erdei vadak, égi madarak –
eleim reátok
hagytak minden mást, tisztesség-adást,
siratást, sír-árkot.

Erdei vadak, égi madarak –
acélból, betonból
csillagokig csap, kizúg hatalmas
fényben az atomkor.

Erdei vadak, égi madarak –
eszmék, izotópok
örvénylésében meghalljam mégis
mint búgtok, sikongtok.

Erdei vadak, égi madarak –
érjetek oly készen:
szólít halálom: nyugodtnak találjon,
eldőlni ne késsem.


***
Vers forrása:
https://bit.ly/2ZRySrI

Csanádi Imre (Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23.)
költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.

2020. január 1., szerda

Ez volt 2019


Jobb későn, mint soha, két záróvizsga tétel kijegyzetelése, átolvasása között tartok annyi szünetet, hogy megírjak gyorsan egy posztot, mert aztán vissza a gályapadra, vagyis tanulni :) Illetve holnaptól már dolgozom, tehát munka mellett kell majd valamiféle varázslattal a fejembe mágiázni mindenféle tudást.
Január 13. és 15. a két bűvös időpontom, 13-án lesz az írásbeli, szolid 4-5 A/4-es oldal, aztán 15-én két tétel + a diplomavédés.

Szerencsére azon a három napon biztosan nem dolgozom, addig meg lekértem magam a bejárathoz, a beiratkozásra, ahol igaz, hogy hűvösebb van, mint az emeleti kölcsönzőben, de nem állnak meg sok ideig az olvasók, csak gyorsan visszaadják a könyveiket, hosszabbítanak, beiratkozást újítanak meg. Tehát a 8 órás meló legalább felét biztosan neki tudom szentelni a tanulásnak, és ez egy nagyon-nagy előny.
Könyvkarácsonyfa az OIK könyvtárában


Tegnap mutattam az instagramon, hogy készült évzárás, évkezdés, átköltözés egyik naptárból a másikba, és most fogok némi publikus infót is elárulni belőle.
Előre is bocsi, de kevesebb lesz a tartalom belőlem, mind a blogon, mind instán - 52, maximum 104 posztot tervezek mindkét helyre.
Őszintén szólva, nem én voltam az első, aki kitalálta, és az egyetlen, bármelyik közösségi médián, aki visszavonult, digitális detoxot tartott karácsony alkalmából. Mint ne mondjak: JÓ volt, nyugis, csöndes, családias, és egyáltalán nem hiányzott 30-ig semelyik oldal.

30-án csak azért léptem vissza a twittere, mert migrénem volt, és nem bírtam tanulni, amitől persze pánikrohamom lett, túl kevés záróvizsga tételt néztem addig át; illetve még mindig rettegek (mindig rettegni fogok tőle), hogy visszakerülök a kórházba.
De hátha így, hogy leírtam a mumust, akkor könnyebb lesz...


Máshogy is tervezem a kontentet, kicsit kísérletezni fogok. Meséltem már, hogy kedvenc kolléganőmmel, Timivel együtt bűvöljük a könyvtár FB oldalát és insta profilját, mindkét helyen meg van szabva, hogy hetente mennyi tartalmat kell feltölteni.
Ehhez pedig még decemberben becsatlakozott az OIK moly profilja is, azt egyedül viszem, és jobbára egyelőre csak próbálkozom azt kitalálni, hogy melyik tartalomformával, mennyi megtekintést, reakciót tudok elérni.

Mert ugyebár informatikus könyvtárosok vagyunk, és mindenből statisztikát gyártunk :D
Meg havi beszámolót, de így legalább én is nyomon tudtam követni, hogy mikor, hova, mit csináltam. Kicsit elröpült velem szeptember óta az idő. Egyszerre tűnik messzinek és közelinek az állásinterjú, vagy a szakdoga leadása.


Tehát statisztika:

  •  elolvastam 202 könyvet a Moly szerint
  •  142-őt a goodreads szerint (még egyszer sem volt olyan évem, amikor egyforma lett volna a két szám!)
  •  befejeztem az egyetemet, leadtam a szakdogámat, most a munka + háztartás + 3 gyerek mellett készülök a záróvizsgára
  •  szeptember 9 óta dolgozom; 
  •  volt idén 7 csoportvezetésem a könyvtárban, ebből 4 angolul, 3 magyarul; 4 középiskolás csoport és 3 egyetemi.
  •  a blogra felkerült 126 poszt, ebből 52 vers.
  •  átléptük csendben a 201 ezer látogatószámot (amin nem győzök csodálkozni, meg Köszi!)
  •  recenzióra idén 24 könyvet kaptam, 16 printet, 8 ekönyvet, amit ezúttal is köszönök a kiadóknak
  •  Duolingón ma léptem át a bűvös 300.napot :)) bezzeg a meditációt maximum 80 napig bírtam tartani, aztán bedőltem vele.
  • Molyon van 421 követőm (pedig milyen sassy vagyok ott!), Instagramon 335, twitteren 180, a blognak van 30 állandó olvasója (KÖSZI!) és a blog Fb oldalát 170-en követik.
    (Ez így együtt kevés,ha csak a mennyiségre megyek, de ahogy nézegettem, nagyjából 500 egyén követ itt-ott, kíváncsi a tartalomgyártásaimra, ami tökre WOW, mert hihetetlenül nem én vagyok az állandóság, kiszámíthatóság jelképe, amivel állítólag lehet követőszámot növelni)
  • 2020-ra 150 könyvet terveztem be, maximum elolvasni, a várólista csökkentésen túl van a fejemben egy projekt, amiről akkor fogok többet vallani, ha sikerül betartanom, legalább egy-két hónapot.
    A blogon és instán max. 104 poszt várható, de ha csak 52 lesz, akkor sem fogok kardomba dőlni.
    Maximum 24 könyvet fogok idén is recizni, de itt se lesz baj, ha csak 12-re redukálódik a mennyiség.
  • Amit tanulni fogok:
    - könyvtári marketinget Timivel, márciusban a Könyvtári Intézetben, már be van írva az idei beosztásba az a négy napunk.
    - szeretnék eljutni egy Pikrea Instagram workshopra, most hogy bőven van rá pénzem.
    - Duolingót megint frissítettem, természetesen ismét elszállt a francia tanfolyami haladásom fele, 68 leckét kell ott újráznom; svédből pedig 35 szint van, ami csak kettes, és jó lenne belőlük a hármas :))
  • meg fog változni a Hét verse rovat, kicsit, mert azt a tartalmat a molyra is szeretném felhasználni, mégpedig a könyvtár profiljához.
  • könyvet megint keveset fogok venni, idén is csak 36 került hozzám, és vagy húszat elajándékoztam. Többet fogok ebookot venni.
    (Sikerült év végén kifognom két akciót, a Daily Stoic csak 2,53 dollár volt, Melinda Gates sikerkönyve pedig 3,80.) Nézegettem a mostani akciókat, még A képlet érdekelne, ha megjött a fizum.


Az olvasmányaim közül szinte csak a nem fikciós műveket tudnám kiemelni, regények közül idén rosszul választottam, vagy éppen nem jó időpontban találtak meg, nem tudom.
Ha nagyon muszáj, akkor a fenti könyveket ajánlanám, majd mindegyik kapott blogbejegyzést is.

Végül a decemberi olvasmánylistám, 11 kötet, ebből 5 újraolvasás:

  1. Elizabeth Gilbert: Big Magic
  2. Darren Hardy: The Compound Effect
  3. Harriet Muncaster: Holdas Hanna szülinapi bulit tart
  4. Weöres Sándor: A teljesség felé
  5. Matt Haig: Reasons To Stay Alive
  6. Greg McKeown: Essentialism
  7. Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
  8. Jeff Kinney: Romhalmaz
  9. Jeff Kinney: Egy Bitang Jó Fej Srác Naplója
  10. Lydia Davis: Az annyi, mint
  11. Tim Harford: Az élet rejtett logikája


BÚÉK! 

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.