2019. augusztus 19., hétfő

A hét verse - Nemes Nagy Ágnes: Között



Nemes Nagy Ágnes: Között

A levegő nagy ruhaujjai. 
A levegő, amin szilárdan 
támaszkodik madár s madártan, 
az érvek foszló szélein a szárny, 
egy percnyi ég beláthatatlan 
következményű lombjai, 
az élő pára fái, felkanyarodva 
akár a vágy, a fenti lombba, 
percenként hússzor lélegezni 
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek 
nagy, mozdulatlan zökkenései, 
amint feküsznek, térdenállnak 
az ormok és a sziklahátak, 
a földtan szobrai, 
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, 
aztán megint a tömbök és a formák, 
meszes csonttól körvonalig 
kővé gyűrődött azonosság.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1216945

2019. augusztus 16., péntek

Szabó Magda: Az ​élet újrakezdhető



FÜLSZÖVEG:

Mindazok, ​akik szeretik és olvassák Szabó Magda műveit, könnyen hihetnék, hogy mindent vagy majdnem mindent tudnak az írónőről és a világról, amelyben élt és alkotott. Hiszen regényei, novellái lapjain életre kelnek családtagjai, felidéződik gyerekkora és ifjúsága, házassága, a kényszerű hallgatás évei, majd sikerei, amelyek egészen a világhírig repítették. 
Ám Az élet újrakezdhető című, interjúkat és vallomásokat tartalmazó kötetből kitűnik, hogy Szabó Magdának még maradtak megosztani való titkai, mert körülötte és vele „mindig történtek dolgok”, az ő élete „egy kész színdarab”. A neves újságírók, irodalmárok, kritikusok által készített, izgalmas kérdéseket feszegető interjúk hitelesen és érzékletesen rajzolják meg a portréját. Az emberét és az alkotóét, aki mindig azt írta, amit ő tudott, és aki azt hirdette, hogy az írónak soha nem szabad hazudni. Szabó Magda mindig felvállalta önmagát és értékeit. „Nem takarózom, lásson, aki látni akar” – mondta. És habozás nélkül felvállalta azt a nehéz küldetést, amit tehetsége és a környező valóság rótt rá. „Én nem vagyok civil, író vagyok” – vallotta.

Ugyanez a rendíthetetlen elkötelezettség sugárzik a kötet második részébe beválogatott levelekből, amelyeket Szabó Magda az olvasóinak írt. Valamennyi az írás, az irodalmi mű születésének a problematikáját elemzi, azt az egyszerre gyötrelmes és varázslatos folyamatot, míg az „író szóvá váltja önmagát és felismeréseit”. Egyfajta ars poetica ez, bevezetés az alkotás alkímiájába, amelynek egyik alaptétele, hogy nem csak az író választja meg, miről akar írni, a mű is kiválasztja magának az íróját. 

Az élet újrakezdhető című válogatás ékesen bizonyítja, hogy Ágyai Szabó Mária Magdolna Lenke Alexia életében és műveiben is mindvégig megmaradt annak, aki volt. Megmaradt Szabó Magdának.






Gyakran szokott azzal vádolni a külvilág, hogy mennyiségre, túl gyorsan olvasok. Őszintén szólva, nem tehetek a gyorsolvasás ellen semmit, ez vagyok én, viszont Szabó Magda interjúkötetet szándékosan lassabbra vettem, sőt voltak részek, amiket kétszer is elolvastam. 
Ahogy a fülszöveg is említi, a kötet két részre tagolódik, előbb olvashatjuk az interjúkat, tizennégyet, aztán hat rövidebb-hosszabb írói nyílt levelet, választ, olvasói kérdések nyomán. 

A novelláknak, esszéknek, véleményeknek többsége nem hiszem, hogy minden mai, vagy akkori olvasó szívébe utat talál, holott azon túl, hogy az írás, írói lét kérdéseit, módszereit bontogatja, másról is vallomást tesz. Ha kicsit hátrább lép a tisztelt olvasó, és elvonatkoztat, rájöhet arra, hogy Szabó Magda egyet kíván, kívánt minden rajongójának: hogy találjanak maguknak olyan értelmes hobbit, szabadidős elfoglaltságot, amiből talán lehet hivatás, munka is, de amelyikben lélekben ki tudnak teljesedni.
A legizgalmasabb szerintem ezek közül a vallomások közül A hős foglalkozása volt, mikor az olvasó nehezményezte szeretett írójánál, hogy negatív színben tüntette fel az általa is űzött foglalkozást végző hőst… Halkan jegyzem meg, ez még ugyebár az internet és a kommentelő trollok előtti korszak volt, hát akkor is megtalálták a művészt a zaklató kisemberek. 

Az interjúk kapcsán írtam a twitteren, hogy nekem nagyon tetszik a kötet, de egyet biztosan tudok mondani róla: NEM való azoknak, akik nem olvastak még semmit SzM-től, pláne nem olvasták el az összes regényét. Ugyanis szinte minden riport spoileres, mégpedig rettentően sok apróságot árul el egy-egy műről. 
Én világ életemben meg voltam arról győződve, hogy Somos Aranka karaktere Rickl Máriából ered, erre kiderült, hogy dehogy, mert Piroska antitézis szeretett volna lenni!
Aki ezt a fenti mondatot érti, nyilván legalább két Szabó Magda regényt olvasott már, amikben ezek a képzeletbeli vagy valódi alakok szerepeltek, de nem teszem meg azt a szívességet, hogy leírjam ide a talány megfejtését! És Ti se írjátok le ide, csak számítsatok rá, hogy az interjúk olvasása közben ilyesféle kiegészítő információkat fogtok kapni. 
Valamint arra is számítani kell, hogy itt-ott Magdus bizony építette a saját eljövendő múltbéli megítélését is, mert néhol vannak életrajzi adatok, amiket megszépített, vagy amiket a naplóikat olvasva (Nyusziék) kicsit másképpen is lehet értelmezni.

Nekem ez most 4 és fél csillag a lehetséges ötből, szívesen raknám a polcomra is, mert volt benne jó pár idézet, amikor viszketett a kezem, hogy nem húzhatok alá a könyvtári könyvben :)
Az írásról, írói elhivatottságról szóló részeket meg pláne újraolvasnám, bár a blogírás csak hobbi, de voltak mondatok, amikre csak bólintani tudtam: igen, ilyen élmény alkotni. 

2019. augusztus 12., hétfő

A hét verse - Dsida Jenő: Tündérmenet



Dsida Jenő: Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel. 
Testem hűs álmokat iszik. 
Apró csillagos éjtündérek 
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik, 
pihék, mohák közé, puhán, 
befödik zsenge nefelejccsel 
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben 
szemükben harmat, áhitat – 
csigák s iszonyú nagy füvek közt, 
a sárga holdvilág alatt.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/423682

2019. augusztus 9., péntek

Murakami Haruki: 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy)


FÜLSZÖVEG:


1984 már nem létezik. 1Q84 van. Kicserélődött a levegő, kicserélődött a táj – két hold ragyog az égbolton. Mindenkinek be kell illeszkednie az új világ rendjébe. Mint amikor új vad kerül be a vadonba, és megváltozott szabályok között kell életben maradnia. Murakami legújabb, minden korábbinál grandiózusabb – zenei és matematikai összefüggésekre komponált – trilógiája a világ teljességét igyekszik megragadni, eltörölve a valóság és a misztikum eddig ismert határait. A földi világ és az életek bonyolult hálózata az olvasót sem hagyja érintetlenül, menthetetlenül a könyv légies szövedékű gubójába kerül, egyre azt várva: mikor és miként születhet újjá – a másik világra…
Eredeti megjelenés éve: 2009

https://archive.nytimes.com/www.nytimes.com/interactive/2012/06/01/books/review/03snider.html




Nem nagyon tudtam olvasás után eldönteni, h akarok-e én írni erről a könyvről, illetve annyit tudtam, éreztem, hogy pihenésre van szükségem, nem olvasásra. Ma reggel bejelöltem már a hétvégi olvasmányaimat, de még mindig ott tartok agyilag, hogy az 1Q84 lefárasztott.

Ha jól számoltam, akkor összesen 78 fejezetes a mű, ami három kötetben jelent meg, de ugyanúgy egynek számít, mint például a Gyűrűk ura. Idetettem illusztrációnak ezt a kis poénos rajzot, amin 20 klisé, sablon található, amiket MH szívesen alkalmaz a műveiben, hát az 1Q84-ben ebből 16-ot ellőtt. 

A történet két szálon indul, Aomame (Zöldbab kisasszony) egy bérgyilkos, aki erőszakoskodó férjeket végez ki, míg gyerekkori szerelme Tengo egy egyetemi előkészítőben matekot tanít, szabadidejében pedig ír. A fiatal férfit a szerkesztője, Komacu felkéri, hogy dolgozzon/írjon át egy 17 éves lány által megalkotott regényt, a Légből szőtt gubót.
Aomame és Tengo is, bár már húsz éve nem találkoztak, szeretik egymást, sokszor jár az eszükben a párjuk, és soha nem szerettek bele másokba, még ha szexben bővelkedik is a regény. Egyetlen kézfogás nyomán estek szerelembe, és ez az első kötet tizenharmadik fejezetében derül ki, - MH vagy nem babonás, vagy pont így akarta mágikussá tenni a dolgot.

Még egy igen fontos ponton kapcsolódik a két fiatal élete egymáshoz, Tengóhoz költözik a Légből szőtt gubó kamaszlány szerzője, Fukaeri, míg Aomame azt a feladatot kapja főnökétől, hogy ölje meg Fukaeri szektavezér apját, az Előfutár Vezérét, aki kislányokat erőszakol meg szakrálisan.
A regény csúcspontjánál, felénél megesik a gyilkosság, habár a Vezér mint afféle beavatott, különleges személy már várja Aomamét. Innentől persze az Előfutár szekta emberei üldözik a fiatal nőt, míg Tengo haldokló apját látogatja, illetve egy magánnyomozót kerülget. 



Őszintén megvallom, én untam ezt könyvet már a felétől kezdve, és ha nincs az MH életműplecsni a molyon, ahová utolsó darabként kellett ez a regény, akkor fel is adtam volna, nem biztos, hogy végigolvasom-szenvedem az egészet. Mint írtam már: eszelősen sok a sablon ebben a történetben annak, aki gyakorlott MH olvasó.
A szex is zavaróan sok, nem is az a baj, hogy weird, azaz különös, bizarr, fura, azt megszokja MH-nál egy idő után az olvasó. Hanem most a mennyiség volt több az átlagnál, időnként olyan volt az egész regény, mint egy animizált mangasorozat, egy hentai. Hosszadalmas, véres volt, a szex teljesen céltalan, túlrészletezett és túl mágikus, de volt természetfeletti erő is, kísérteties alakok, rossz arcú emberrablók, bérgyilkosság, gyilkosság is. A két főhős közötti szerelmi szál, az egymás utáni vágyódás is egy animére emlékeztetett engem, azokban szokott ennyi sopánkodás, szenvelgés lenni. 
Nem derül ki a mágikus elemről, "little people", hogy kik ők, mik ők, csak felbukkannak itt-ott, aztán homályba vész a szerepük. Egy idő után már az se érdekelt, hogy összejönnek-e a főhősök, de mindezek mellett van vagy 20-30 szövegrész, amit kiválasztottam idézetnek. 

A legnagyobb poén szerintem azonban az, hogy MH maga adta Tengo szájába erről a műről az ítéletet még a második fejezetben:
"Ami a színvonalat illeti, jó, rá lehet fogni, hogy olykor nem üti meg a mértéket, de ha mondatról mondatra végigolvassuk, visszamarad bennünk valami csendesen kitapintható."

Szóval olyan olvasmány volt, ami után marad az olvasóban hiányérzet bőven.
Semmiképpen NEM ajánlom első MH olvasmánynak! Arra szerintem még mindig A ​színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei vagy Kafka a tengerparton való.


2019. augusztus 5., hétfő

A hét verse - Szabó T. Anna: Orsó



Szabó T. Anna: Orsó 

Pörgök 
a szoknya 
fodra száll, 
tekereg a tér 
selyemfonál, 
hűvösen, fájón tekeredik, 
lihegek, forgok, holtra szorít, 
szédülök, nincs én, nincs, csak a tánc, 
nincs, csak a kötelék, nincs, csak a lánc, 
forgás és pörgés rabja vagyok, 
tekereg a tér és körbeforog, 
a közepe forró széle hideg 
ég jég fordulj 
szédülj szédülj 
nincs soha 
nincs soha 
nincsen 
vége 
sem 
mi 
nek


****

2019. augusztus 1., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2019.júliusa, a Harry Potter olvasási maraton hónapja





2017 január hónapjától kezdve írok havi elszámolást a blogra, ez lesz a 30. ilyesféle poszt :))
Sok képet töltöttem le hozzá a telefonomról, olyanokat, amik felkerültek már az instagramra, de újakat is, amiket még nem láttatok.
Ezeket a szénabálákat Örményesen fotóztam, az egy csepp, ezer fős falu, Szolnoktól 38 kilométerre. Hihetetlen, de igaz, rettenetesen el vagyok én is szokva a vidéki léttől, pedig csak 1985 óta élünk Budapesten, eredetileg nyíregyházi a családunk.

Hello, szupercella!



Most lesz az a hónap, amikor nem fogok szabadkozni azért, mert sokat olvastam, hiszen részt vettem az első moly Harry Potter házak olvasási maratonon! Juhé, baromi fárasztó volt.
De most tényleg.
Én bolond, mert más szóval nehéz illetnem önmagam, képes voltam 5 ezer oldalnyi teljesítést bevállalni, mentségemre legyen szólva, a mi (Mardekár) csapatunk volt a legkisebb létszámú, csak 41-en jelentkeztünk!
Mondjuk a verseny végén átlagolás lesz, tehát a Hollóhát a 62 jelentkezéssel lehet, hogy pont pórul jár... No, mindegy, majd frissítem ide a poszt végén az eredményt!

Gyökérszoknyás fa, János-hegy



Ezeket a könyveket olvastam tehát júliusban:

  • Christine Leunens: Cellába zárva
  • Rosie Banks: Hómackók menedéke
  • Katja Pantzar: Sisu és én
  • Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése
    (innentől indult a maraton!)
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 11.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 12.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 13.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 14.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 15.
  • Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 16.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 17.
  • Zacher Gábor: A Zacher 2.0
  • Tim Harford: Alkotó rendetlenség
  • Peter Brock: Nelli
  • Patricia Schröder: VarázsBagázs – Banya-bonyodalom
  • Patricia Schröder: VarázsBagázs – Bűbájboszik
  • Patricia Schröder: VarázsBagázs – Szerepcsere
  • Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
  • Grant Cardone: The 10X Rule
  • Mörk Leonóra: Az utolérhetetlen Mr. Yorke
  • Charlie Fletcher: Kőszív
  • Katie Fforde: Recept a szerelemhez
  • Jeff Kinney: Egy ropi naplója – A harmadik kerék
  • Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Pechszéria
  • Katie Fforde: Száz boldog esküvőm
  • Darren Shan: Cirque du Freak  
"Harry, te ugye mindent tudsz a világról. Mondd meg nekem, hogy pontosan mire való a gumikacsa ?"

A twitteren megjegyeztem július 23-án, a 19. könyv olvasása után, hogy már kezdek besokallni a maratontól, és egészen izgalmas, hogy micsoda kis csevej alakult ki a csiripem kapcsán :)

Tény #1: nem mindenkinek való egy olvasási maraton.

Tény #2: én biztosan csak Anitigert, Hagyjatok! Olvasok! bloggerináját hívtam csatlakozni, mert róla tudtam, hogy mardekáros és könyvmoly, és benne van ilyesféle őrültségekben.

Tény #3: ha jövőre lesz HP maraton, akkor igen el fogok gondolkozni azon, hogy vagy nem veszek részt (hazudok, mert fogok); vagy oldalszám vállalása nélkül indulok neki a dolognak.

Tény #4: ebben a maratonra olvasott 23 kötetben sok a csalás, 7 manga van benne és 8 gyerekkönyv, mert az is ért!

Tény #5: semmi más dolgom itthon, a háztartás és a gyerekek mellett, nem dolgozom még, tehát időm mint a tenger.



Az olvasások egy részével az volt a gondom, hogy nem sikerült jó könyveket kiválogatnom a hónapban. 
Bihari Viktória könyve elég megosztó a molyon. Ellentétben sokakkal, nekem semmi bajom a stílussal, igen vicceskedik, mint egy standupos, igen, olyan alpári és fordulatos is. Direkt, le is írja – minden nagyobb színész, aki bohóckodott, közben haldoklik. (Lásd Robin Williams.) 
Az alpáriság jellemzőt meg kicsit túlgondoltnak érzem, ki az, aki nem szokott magában káromkodni, ha valamit elszúr?!? Ne szenteskedjünk már!
Nekem a szennyes kiteregetésével sincs gondom, ez egy fejlődésnapló, személyes, intim, pont azzal hat az olvasóra, hogy ennyire belehív a szövegbe. Nem hiszem, hogy nekem menne az ilyesféle kitárulkozás, de a „mindent, vagy semmit elv” másnál alkalmazása nem zavar. 
Ez is csak egy lehetséges út, módszer, életmód abból a bizonyos ezerféléből, amivel olvasóként találkozik az ember.

Július hónapban két rettentő rossz olvasmányt sikerült kifognom, Mörk Leonóra első regénye nagyon távol áll a mostani történeteitől, Katie Fforde: Recept a szerelemhez főhőse, Zoe Harper pedig simán elindulhat a legbugyutább szereplő díjáért, elég esélyes a győzelemre.
Zacher Gábor könyvéről írtam posztot, azt szívesen ajánlom, valamint klasszak a ropinaplók (különösen a Pechszéria!) és még mindig szerelem Darren Shan vámpírsagája.
Szigorúan Larten Crepsley miatt!

Kiskedvencek titkos élete volt a hónapi mozizás
A hónapban nem vettem fizikálisan könyvet, csak az amazonon kóboroltam (ismét).
Voltak júniusban terveim, hogy miket szeretnék olvasni, hát mit ne mondjak, csak félig sikerültek.
Murakami Harukitól az 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) című kötetét végre elkezdtem, illetve már olvasom a szépséges és elég sok új információt tartalmazó Szabó Magda interjúkötetet.

Három könyvtári könyvem várakozik a polcon, Fehér Boldizsár: Vak majom, Bauer Barbara: Még ​látlak odafenn és Rainbow Rowell: Fangirl.
Többet nem merek betervezni, mert ha minden igaz, akkor jövő hónapban érkezik két francia nyelvű regény a házhoz. De róluk majd csak augusztusban mesélek :)


2019. július 30., kedd

A politikai korrekt nem mindig korrekt – szerintem


Kaptam ebben a hónapban egy szívemnek kedves felkérést, hogy csatlakozzam az ehavi körbeposzthoz, amelynek témája ezúttal a PC, vagyis hogy mennyire és meddig korrekt-e a polkorrekt? „A finomkodás és a sokszínűség kérdései a téma, ami egy kicsit méhkas, de pont ez is a téma lényege” írta nekem Pupilla.
Sajnos csak útóvédben, ma bírok csatlakozni a posztokhoz, amelyekből végül három született: Pupilla,  Zenka és Reea adták közre tegnap a gondolataikat. Az ő bejegyzéseikre kissé válaszolva is fogom leírni az én véleményemet.

Nos, elöljáróban szögezzük le: liberális vagyok, mindenféle kisebbséget szívesen védelmezek. Kifejezetten lelkesen olvasok LMBTQ történeteket, sőt az általam alkotott 45 rövidebb-hosszabb novellából, fanfictionből 37 darab, tehát az abszolút többség egynemű párokról szól.
Mégis azt fogom mondani, hogy szerintem (megint) sikeresen átesett az emberiség a ló túloldalára, és már nem azért van PC mindenhol, mert így korrekt, hanem mert MUSZÁJ, mert trend.


Valahogy úgy képzelem, hogy az amerikai, mert ugyebár ott a legnagyobb a vásárlóerő, piacon egyszer csak valaki ír, forgat, megálmodik egy sokszínűbb, újító szándékú karaktert, történetet, filmet, regényt. Aztán annak az első fecskének lesz néhány követője, akik hamar megérzik a siker ízét, lehetőségét – ők az igazi véleményvezérek, ízlésformálók, influenszerek.
Aztán a tömegből még jó páran belátják, hogy mekkora biznisz tud itt teremni – és nekiindul a tömeggyártás.
Igazából teljesen mindegy, hogy miről van szó, emós, horror, zombi, angyalos, vámpíros, vérfarkasos, alakváltós, LMBTQ, haldokló young adultos, BDSM, softpornó, régi mesefeldolgozós-továbbírós történetekkel, disztópikus, vagy skandináv vértől tocsogós regényekkel; mindegyiknél dettó ugyanaz a sikertörténettől a hanyatlásig az út.


Merthogy az olvasók, nézők megunják a dolgot. Még az első fél tucat történet, film lemegy a torkukon, de a huszadiknál már nem lesz bombasiker a nagyon PC alkotás. És akkor nem beszéltem arról, hogy mennyire minősül az kreatívnak, ha beáll valaki huszadiknak egy sorba, trendbe :/
A LOL-könyveken belül, young adultban van számos olyan regény, amiben a gimis lánynak van egy-két legjobb barátnője plusz egy meleg legjobb barátja. Még az első pár könyvnél ez nem is zavaró, de ennyi gimis lány, dettó ugyanolyan problémákkal, dettó ugyanolyan felosztású baráti körrel még egy 180 millió fős országban sem lehet!
Marni Bates Smith gimi sorozata például erre a klisére épül, de a negyedik és ötödik kötet már a legtöbb olvasónak nyögvenyelősen megy le.





Rajzfilmet szívesen nézek, viszont az élő szereplős átdolgozások nem érdekelnek. Azért nem, mert egyszerűen a pénzről szólnak, arról, hogy egyes filmkészítők úgy gondolják, az a kreativitás csúcsa, ha már egyszer nagyon sok pénzt hozó rajzfilmeket egyszerűen újraforgatnak, és lehúznak róluk egy újabb bőrt… Illetve kihúzzák a nézők zsebéből a pénzt.
Én nem sokat tévézek, nem szeretem, idegesít a megvalósítás is sokszor, az örökös reklámok meg pláne, plusz nem szeretem, ha hülyének néznek. Márpedig valami nagyon átlagos, alacsony szinthez irányítják általában a tévéműsorok és mozifilmek nagyobbik részét.

Kíváncsi vagyok arra, ha minden rajzfilmet sikerül újraforgatni a Disney-nél élőszereplősre, akkor mit fognak kezdeni magukkal? Mert azt megértem, hogy ez az USA-ban egy hatalmas iparág, rengeteg ember dolgozik a filmstúdióknál, filmszínházakban, tévécsatornákban, de akkor én megválogatom, hogy mire adom ki a pénzemet, és mire nem.
Felmerült itt a Porgy és Bess színmű, hogy azt kötelező négerekkel színpadra állítani, de ez egy polkorrekten túli dolog. Egy Samuel Smalls nevű nyomorék fekete férfi valós történetéből írt Gershwin műről van szó, ahol a paritúrán szerepel, hogy csak feketék játszhatják el a szerepet!
Nyilván a magyar Operaházban voltak annyira, de annyira okosak, hogy úgy gondolták, hogy szembemennek egy 84 éves hagyománnyal.
Tehát az nem PC, az körülbelül olyan, mintha Mulan fehér lenne.


Hogy mennyire PC a fekete Ariel, vagy a szerelmes LeFou, a 2017-es A szépség és a szörnyeteg feldolgozásból?
Nem tudom, az első, Ariel mindenképpen marhaság színes bőrűként, mert Dániában Andersen korában a 19.században nem sok néger élhetett, a híres koppenhágai szobrot pedig egy balett táncosnő ihlette.
LeFou esetében már nem lennék ennyire határozott, én a 2017-es film előtt is olvastam olyan Szépség és szörnyeteg fanfictiont, amelyben Gaston hűséges társa csak egy valakit szeretett, és ezért követte őt mindenhová. Hogy a fanfictionökben terjedő ötletek mennyire jutnak tovább, hatnak kívülre, az érdekes kérdés lenne, habár ott van ugyebár mindjárt Cassandra Clare, aki egy Harry Potter fanfiction író volt, vagy a Szürke ötven árnyalata, ami egy Alkonyat-fanfiction.




Ha már fanfiction, és említettem Harry Pottert, hát igen, itt jönnek az igazi problémák.
Egy jó ideje már nem követem Jo anyánkat a twitteren, mert unom a sok politikát a profilján. Igazából nem is értem, nem ott élek, nem tudom befolyásolni a dolgokat, de ahogy több rajongója Trump megválasztása után égette a HP könyveket, ő sem.
Dumbledore melegsége nekem valahogy egyértelmű volt, a többi varázsló is furcsa szerzet volt, de csak az öreg járt világoskék, bordó vagy lila talárokban. Anthony Goldsteinről is sejthető volt, hogy zsidó, könyörgöm, ha van valaki, aki számtalanszor beszédes neveket adott, az pont Rowling volt.


Hermione színes bőre kapcsán már felhúztam a szemöldökömet, de a színpadi világ szerintem is más, egyetértek Pupival, ott nem zavart. Az viszont igen, hogy a huszadik évben nekiáll JKR is, és pl Joanne Harris is azon kardoskodni, hogy Mio igenis néger.
Namármost, ha jól tudom, és jól tudom, már 1997-ben, amikor az első HP könyv megjelent mind az USA, mind Nagy-Britannia lakosságának legalább harmada színes bőrű volt. Semmi baj nem lett volna, ha Mio rögtön az első könyvborítón fekete, de nem volt az.
Sőt, Emma Watsonnál fehérebb fehért nem is nagyon tudtak volna találni a 2000-es castingon, ahol ott ült Rowling, és ha jól emlékszem, még vétójoga is volt.
Tehát miért 20 év múlva vetődik fel ilyesmi egyáltalán?


Draco Malfoy melegsége kapcsán meg egyfelől gratulálok magamnak, legalizálták a ficjeimet és üzenem mindenkinek: hogy én megmondtam! Másfelől kicsit keserédes a dolog, mert ahogy Bubu írta: elszabadult JKR twitterfiókja.
Vannak az olvasóknak elképzelései, amiket időnként papírra, számítógépes oldalakra vett, és persze van a szerző, meg az ő világépítése. Igen, mi vagyunk a vendégek Jo világában, de Harry Potter kapcsán azt szoktuk meg, hogy Rowling szabadon hagyta szárnyalni a fantáziánkat, időnként jókat röhögött a rajongói teóriákon, továbbírásokon, rajzokon. 
Hogy húsz év után nekiáll korlátokat húzni, lerombolni a képzeletünket, ez nem jó dolog, ezért kár beleállni a trendbe és PC-nek lenni.
Kicsit félek, hogy mi fog kisülni majd Grindelwald és Dumbledore kapcsán is, nem szeretném, ha homoerotikába fordulna át egy eredendően kisfiú felnövekedéséről szóló történet.

A PC kapcsán dettó ugyanazt gondolom, amit mindenkor szoktam hangoztatni: a kevesebb az több. Néha merni kell különbözni a trendtől, pont az teremt másik trendet, de ezt csak halkan jegyzem meg, illetve nem lehet úgyse mindenkinek megfelelni.
Igen, az internet és főleg a közösségi oldalak rendkívül sokat szűkítettek a világon, könnyebben utoléri az írót, szerzőt, kiadót a negatív vélemény. De 7 milliárdan élünk a Földön, meg kell tudni alkudni a tekintetben is, hogy nem minden hagyományt, szokást írunk át, csak mert haladni kell a korral, vagy valakinek nem fog megfelelni, és negatív hozzászólása lesz.
Nekem a legnagyobb tanulság az, hogy a PC legnagyobb része trend, divat és persze pénz. 
Ha többféle vásárlót sikerül beleszuszakolni egy-egy műbe, többféle vásárló érzi megszólítva magát, több fogy az adott termékből. Amíg csak fehérekre koncentráltunk, addig a színes bőrű világ nem fogyasztott, de lassan ők lesznek többen, tehát muszáj a regény-és filmiparnak nyitnia feléjük. Dettó ugyanez vonatkozik bármilyen nyelvi, szexuális vagy vallási kisebbségre is. Egyre több a latin nyelvű az USA-ban, egyre több a spanyol nyelvű, vagy spanyolokról szóló alkotás. Egy időben majd minden nagyobb sztár énekelt legalább egy spanyol-angol popslágert is.

BTW, USA. Azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a PC fogalma a tengerentúlról érkezett, ugyanúgy, mint a meetoo, vagy az influenszerkedés.
Abban a demokráciában a szólásszabadság, mint első törvények egyike arra is lehetőséget biztosít, hogy egyes társadalmi csoportok, egyházak, gyülekezetek letiltsanak egy könyvet, regényt, filmet. Erről szól minden évben az ALA, Amerikai Könyvtárak Egyesületének szervezésében a Banned book week, vagyis a tiltott könyvek hete.
Kiadói, forgalmazói szemszögből érthető, ha igyekeznek megfelelni a legtöbb igénynek, ha félnek attól, ha valamelyik államban betiltják az adott művet, akkor az a szomszédos államokban is könnyen kereszttűzbe kerülhet.
De vajon jó az, ha minden amcsi dolgot átvesz a világ? Kétlem.


***


A többiek posztjai a polkorrektségről:
PupillaZenkaReea, Dóri
Illetve Bubu, Könyvkuczkó posztját Mennyit számít a szerző személye vagy szándéka egy mű megítélésében? címűt ajánlom még, bár nem a polkorrektről szól 
;)

2019. július 29., hétfő

A hét verse - Varró Dani: SMS-VERSEK



Varró Dani: SMS-VERSEK

sms 
azt írom + most 1 smsbe 
hogy beléd vagyok kedvesem esve 
vágyak dobálnak partra kivetnek 
billentyűzárát oldd ki szívednek

sms #2 
ó künn a hó a fákra es 
máris hiányzol drága S 
e szív csak érted esdekel 
jó lesz beszélni este tel 
a hó a szív oly olvadé 
csókol körülkarolva 

sms #3 
(a szerelem hálójában) 
szívünk a gépek hálóján remeg 
én Tom vagyok te Meg 
bár csüggenénk a természet csecsén 
én Tarzan te Jane

sms #4 
itt állok én e kerge hős 
kabátom vízlepergetős 
a szmájli számra ráfagyott 
ha nem szeretsz hát ne szeress 
ez itt csak egy teszt sms 
hogy nyomkodom tehát vagyok

sms #5 
1 gondolat bánt engemet 
kigomboljam az ingemet? 
csupán ha gomb lesz 2 szemed 
az én szemem pedig mit lát a luk 
s magamra gombolhatlak általuk

sms #6 
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker 
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/235848

2019. július 22., hétfő

A hét verse - Rékasy Ildikó: Felnőtt-titok



Rékasy Ildikó: Felnőtt-titok

Azt hittük, megválaszolatlan 
kérdéseinkre majd felel 
a felnőtt élet. Nem sejtettük, 
hogy a kérdések kopnak el.

E szégyenletes igazságot 
takargatták a jó szülők, 
míg reményt keltve titkolództak, 
mint holmi összeesküvők:

"Megértesz mindent idejében, 
csak várni és tanulni kell." 
S megértettük végtére – őket. 
Nem segíthettek semmivel.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/409522

2019. július 19., péntek

Szabó Magda: Nekem ​a titok kell És Üzenet odaátra


FÜLSZÖVEG:

Szabó ​Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. 
Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma.

Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, „utazik”. Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát, mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy, társát és útját kereső, „ezüst sikert álmodó”, „arany csodára váró” érzékeny, fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek pedig magánéletéről adnak hírt, ahol „rossz meg jó vegyesen” fordul elő. 


Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az embert és az írót.






„Ennek a tartalomnak a tulajdonosa tilt téged, nem tudsz hozzászólni.” Még múlt hónapban keveredtem az egyik molytárssal olyan konfliktusba, hogy tiltás lett a vége a részéről. Lol, oldjuk meg intelligensen a konfliktusokat, igaz? Vagy sem.
A problémám az, hogy a fiatalembert már hónapok óta figyeltem, minden egyes értékelésében leírta, hogy kifejezetten UTÁLJA a Jaffa kiadó Szabó Magda életműsorozatát, de minden egyes kötetet elsők között szerzett be a moly nyilvántartása szerint.


Namármost, akkor is az a véleményem, hogy felnőtt emberek vagyunk, ki-ki maga választja ki, hogy melyik kiadó, milyen könyvéért mennyit hajlandó kiadni, megveszi-e egyáltalán.
Ha egy könyvsorozat, kiadói sorozat zavar, NE vedd meg a darabokat, és ne az értékelésedben szidd a kiadót, hogy mit adott ki legutóbb, mit tervezz még kiadni. Nem áll fegyverrel a fejed mellett se kiadói munkatárs, se jogdíjörökös, ugyebár ;)
Minek fizetni a bosszúságért, sosem fogom megérteni – és ezen a véleményemen a tiltás se fog változtatni.
Azt se tartom logikusnak, ha valaki rákérdez, hogy ugyan miért fizetsz a saját károdra, akkor erre a tiltás lenne a megfelelő válasz, no de mindegy.


Az életműkiadást egyébiránt ritka nagy savazás, leszólás övezi a molyon, és bár igen, én is szoktam a Jaffának ajánlót írni, de láthatóan ez a saját véleményem, nincs birtokomban egyik könyvecske sem.
Szerintem ha egy kiadó egy TELJES életmű kiadására szerződött le, akkor ki fogja adni a teljes életművet, még akkor is, ha egyeseknek ez nem tetszik. Ugyanis megjegyeznénk, többen, akik tanulták a szerzői jogot, hogy Magyarországon a hatályos törvények szerint MINDENT ki lehet adni, amit a szerző még életében nem tiltott le, vagy nem semmisített meg.


https://moly.hu/konyvek/szabo-magda-uzenet-odaatra




Milyen ez a két kötet?
Kiegészítő információk tárháza. 
Novellák, tárcák, levelek, versek vannak a Nekem a titok kell könyvben. A hét novellából (Valami, Eszmélés, Miskolci levelezőlap egy szőlőfürtről, Karácsonyi víziók, Mécses helyett, Kusu macska és egy levél, Piri férjhez megy) négyen sikeresen elpityeredtem, rögvest mindjárt az elsőn, szépen néztem ki a buszon. A tárcák és vallomások egy része ismerősnek tűnt, más kötetekből, viszont mind SzM levelei, mind az interjúk teljesen újak, kiadatlanok voltak.
A versek is szépek voltak, de azt be kell vallanom, hogy az utószavak nem különösebben érintettek meg.

Az Üzenet odaátra megint egy vegyes kötet, a novellák megint briliánsak, ezúttal tizenegyet szerkesztettek bele ebbe a részbe. Önéletrajzaimból fejezet már ismert a Kívül a körön című kötetből, Záróvizsga, Válasz, Abigél, Koncentrikus körök és A holtig haza: Debrecen novellákat én is harmadjára olvastam.
Ami a kötet különlegessége, az a Halottaim részben rejlik, egy titok az Abigéllal kapcsolatban – amitől nekem biztosan leesett az állam.
Az útirajzos részt nehéz véleményezni, mert sajnos be kell, hogy valljam, hogy az utolsó kettő fejezet, a német és a holland utazást taglaló elég vázlatos, önmagának írt naplószerű, ilyen formájában unalmas. Valószínűsítem, hogy volt még Magdának terve ezekkel a feljegyzésekkel.


Tehát mindkét könyvet a könyvtárból vettem ki, igaz, hogy várni kellett az olvasással egy hónapot, megjelenés után. Viszont az életmű olvasáshoz mindenképpen kellenek ezek a kötetek is, és sokszor egy-egy kiigazító információ, vagy megismételt novella, tárca sokat ad az összképhez, ami kialakult bennem Szabó Magdáról. 
Alig várom, hogy az interjúkötet is kölcsönözhető legyen ;)

2019. július 15., hétfő

A hét verse - Juhász Gyula: Titkos értelmű rózsa

Forrás
Juhász Gyula: Titkos értelmű rózsa

Lehet, hogy soha ki nem ejtem, 
Mit boldog fájón rejt a lelkem.

Mint gyémántot a szürke tokban, 
Hordom e kincset mély titokban.

Szent e titok s e némaság szent, 
A sírban mondok rája áment.

De szemeimben ott lobogsz majd 
S te adsz ajkamra hosszú sóhajt.

A vérem lángra tőled lobban 
S virágot nyitsz haló poromban.

Magányos és fekete rózsát 
És – nélküled nem lesz mennyország!

***

2019. július 13., szombat

Zacher Gábor: A ​Zacher 2.0




FÜLSZÖVEG:


A ​nemzet toxikológusa sztorizik, tanít – még mindig van mondanivalója – és nem utolsósorban szórakoztat.

„Köszönöm, jól vagyok!"

Sokan megkérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy érzem magam, hogy vagyok, és mindenkinek ugyanezt válaszoltam.

Az első Zacher-könyv megjelenése óta eltelt nyolc évben sok minden megváltozott úgy a sokak által kedvelt sürgősségis és toxikológus háza táján, mint a világban. A kábítószer-piaci robbanás, a számtalan új drog megjelenése komoly kihívás elé állítja a szakembereket, és az alkohollal összefüggő esetek száma sem akar csökkenni. „A Zacher" olyan új, azóta fel- és elismert szenvedélyekről is mesél, mint az okostelefon-függés és a Snapchat-diszmorfia, de vet egy pillantást a múltba is. Kendőzetlenül elénk tárja: ha tudatmódosító szerekről volt szó, bizony eleink, köztük kiváló művészek sem voltak képesek mindig kimondani a hárombetűs varázsszót, a „nem"-et.


A tőle már megszokott könnyedséggel és humorral fűszerezve bepillantást enged kedvenc területére, a kézzelfogható mérgek és a mérgező (virtuális) függések világába, hogy közelebb kerülve hozzá, többet értsünk abból, miért érdemes nemet mondani – és felhívja a figyelmet arra, hogy léteznek jó függések is: ha rajta múlna, mindannyiunkat elküldene futni!


https://moly.hu/konyvek/zacher-gabor-a-zacher-2-0




Eredetileg nem Zacher Gábor könyvéről akartam írni a héten, de friss kiadvány volt a könyvtárban, kéthetes kölcsönzési idővel, tehát muszáj voltam gyorsan kézbe venni.
Nagyon rövid, velős kis kötet, a maga 228 oldalával, bár a hétköznapi pszichológia, szociológia és függőségek a témaköre, még sincs szakszövege.

A témák a következők, amiket Zacher doktor közelebbről megvizsgál:
- A digitális őslakosok fegyverei
- Virtuális és kézzel fogható mérgek
- Kémiai hadviselés
- Futás.. és más
- Hajléktalanság
- Példaképek és betépett álmodozók
- „Legalize it?” (marihuána legalizálása)
- A Honvédkórház.

No, kezdjük a utolsó fejezetcímmel, mert nyilván két dologról ismert Zacher Gábor, az egyik a toxikológia (azaz méregtan), a másik meg a honvédkórházas médiacirkusz. Ebben a részben egyszerű szavakkal leírja, hogy ő már anno, orvostanonc korában a Honvédkórházba járt gyakorlatra, műtősfiú volt. Később a Péterffy utcai kórházban dolgozott sürgősségi szakorvosként, majd osztályvezetőként, onnan ment haza, a Honvédba. Nincsenek csámcsogó, szaftos pletykák ebben a fejezetben sem, amúgy is egy keresetlen, hétköznapi stílus jellemző az egész kötetre.
Egy helyen le is írja, azért ilyen általános, átlagos a hangvétele, mert így könnyebb szélesebb rétegekhez eljuttatni a mondanivalóját – és ez a lényeg, nem az okoskodó, érthetetlen doktor stílus.


Azért tettem ide a videót, mert nagyszerűen összefoglalja a könyvet, Zacher Gábor már most óva int a modern technológia csapdáitól. Abszolút egyetértettem a zárójeles megállapításával, hogy hiába van 2,5 millió okostelefon hazánkban, ennyi OKOS ember viszont nincs – ha lenne, akkor olyan színvonalon élhetnénk, mint a skandináv országok. A többféle korcsoport, aki kütyühasználó – és függő, másképp károsodik a modern világ csapdáiban.
Nyilván a gyerek és kamasz agyakat rombolja leginkább a túlzott mobilhasználat, a mindent-elhiszünk, lájkvadász világon túl, még testképzavart, szorongást, depressziót és álmatlanságot okozva. Zacher doktor kiemeli könyvében azt is, hogy egyre több fiatalnak az offline, személyes kommunikáció mumus, míg vidáman csetelnek akár 7/24-ben.

A felnőtt lakosság meg vagy nem tud hibát, problémát elhárítani a folyton változó technikai feltételek mellett, vagy pedig túl sok adatot ad meg magáról, túlságosan ráhagyatkozik a számítógépes világra.
(Párhuzamosan olvastam Tim Hardford Az alkotói rendetlenség című művét, ott azt mesélte a szerző, hogy a Google olyan önvezető autókat is szeretne forgalomba hozni, amelyekben nincs kormány, tehát még akkor sem vehető át az irányítás, ha a vezető rendelkezik jogosítvánnyal. A GPS-ekre sem tanácsos állandóan hagyatkozni, hiszen nem minden útfelújítást jelölnek.) 
Az idősebb korosztály és az internet, pláne a fészbúk kapcsán szerintem lassan minden magyar állampolgár tud sztorit mondani, ezen rész nem volt meglepő a könyvből.


Viszont annál izgalmasabb, elrettentőbb volt a pár drog statisztika, alkohol fogyasztási adatok és a hétköznapi mérgeink rész. Zacher doktor kiemeli a média hatását, akik az évi 30-50 drogtúladagolásban meghalt szerencsétlenekről napokig írnak, mert a hír eladja az újságot, híradót, míg a 30 EZER alkohollal összefüggő halálesetről nem szól híradás. Nyilvánvalóan nem lenne szabad 30-50 fiatalnak sem meghalnia a drog miatt, de hogy egy kisvárosnyi mennyiségű ember halála a kutyát se érdekli itthon… no, hát az megdöbbentő. És akkor nem beszéltünk még a kapcsolódó családi problémákról, vagy a hajléktalanságról, bűnözésről, ami rögvest kötődik a túl sok italhoz.
Mennyi a sok?
Zacher Gábor szerint a 3 pohár feletti mennyiség, mert 4. után a legtöbb embernek elkezd rosszul működni a memóriája is, tehát a három, mint még fogyasztható a bűvös szám. 8 pohár alkohol egy átlagos egyént kiüt a doktor szerint, jó esetben úgy, hogy másnapra nem hal bele a saját hányásába. Nem úgy, mint pár rocksztár, például Jimi Hendrix.


Szóval jó volt ez a könyv, bátran ajánlom szülőtársaknak, meglehetősen széles körben beszámol a 2018-ban éppen forgalomban lévő drogokról. Rengeteg tabletta érkezik példának okáért Kínából, ahol a gyógyszergyárakban a fájdalomcsillapító-szorongásgátló- egyéb összetevőket különféle arányokban kevernek egy-egy tablettában, hogy aztán más néven forgalomba hozhassák. Hogy honnan tudnak a toxikológusok egy-egy új szerről? Ha egy fiatalt elkap a rendőr, és látszik rajta a tabletta hatása, remeg, felpörgött, kitágult a pupilla. De igazából a darknet, vagyis a sötét internet, a bűnözők, hekkerek menedéke az, ahol egy-egy szerről bármilyen konkrét infó, szinte az Eu-ba kerülése után fenn van. A hivatalos, orvosi út lassabb, hónapokkal, évekkel van lemaradva, és a mi, szülői felelősségünk, hogy felkészítsük a gyerekeinket, hogy mikkel találkozhatnak szórakozóhelyen, korcsoporton belül.
Beszélgetni kell, ennyi a nevelés titka Zacher Gábor szerint, nem a tiltás, vagy prédikálás.

Kapcsolódó cikk:

Csak negyven év múlva fogjuk látni, pontosan milyen pszichológiai és társadalmi hatásai vannak a digitálisan folyamatosan összekötött világnak"

***
Megjegyzés:
nincs csillagozva, számszerűen értékelve a kötet, mert igazából nem tudtam eldönteni, hogy most mit kéne/lehetne csillagozni. A stílus 5 csillag, a mondanivaló drog, alkohol, függőségek viszont értékelhetetlen. 

2019. július 8., hétfő

A hét verse - Garai Gábor: Ketten az őrségen



Garai Gábor: 
Ketten az őrségen

Nekem törvény volt, törhetetlen 
neked csak elhatározás. 
A bukásunk neked kudarc csak 
nekem sötét, tengernyi gyász.

Te mit kockáztattál? 
A híred, a házad? Meglehet. 
Nekem se hírem, se nevem, se házam 
én föltettem az életemet.

Föltettem az egyetlenegyet 
a már vissza nem válthatót. 
Ha vesztek, nem vár haza engem 
se kenyér, se remény, se csók.

Szerettelek. Válladon vittél 
hogy sebeimből folyt a vér. 
Most magad mented: mért maradnál, 
ha itt már minden véget ér!

Szerettelek. Jól verekedtél 
míg víg dicsőség volt a harc. 
Te nem vagy áruló, csak gyáva 
nem ölsz, csak menekülsz, ha csalsz.

Hallod! A bosszuló fehérek 
ütege már itt dübörög. 
Hát fuss el! Én a Napba néztem. 
S elvétem majd, ha rád lövök.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1293470

2019. július 5., péntek

Christine Leunens: Cellába ​zárva



FÜLSZÖVEG:

Abban ​a pillanatban elfogott az az érzés, hogy mindent el fogunk veszíteni. Igazából elég volt csak látni körülöttem a pusztítást, hogy tudjam. Most először tudatosult bennem, hogy el fogjuk veszíteni a háborút, és vele mindazt az etikát, az emberi tökéletesség fegyelmét, szépségét és érzését, amiért harcoltunk. Éreztem, hogy világ megváltozott, és nem jó irányba. Még én is. Ez volt a legnagyobb csalódás az egészben. 
Cserben hagytam Adolf Hitlert, akit tiszteltem. 
Nem mentem haza aznap este, egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. Csak kóboroltam céltalanul a városban, a szórványos bombázás úgy hangzott, mintha távoli tűzijáték volna, és nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem.

Johannes vakbuzgó fiatal náci, a Hitlerjugend ifjú tagja. A háborúban súlyosan megsebesül és elveszíti a fél karját, de számára még ennél is elrettentőbb történik: kiderül, a házuk padlásán a szülei egy zsidó lányt bújtatnak. Azt pedig egyenesen tragédiának éli meg, hogy képtelen ártani Elsának – mert beleszeretett. A fiú mindent megtesz, hogy elnyerje a lány szerelmét, ám Elsa szíve másért dobog. Johannes tudja, hogy szerelme csak addig marad meg neki, amíg tart a háború… 
És ekkor kitör a béke. 

Johannes hírt hoz Elsának: a németek győztek, és neki továbbra sem szabad kimennie az utcára, mert vadásznak a zsidókra. Vajon egymásra talál-e fogoly és rabtartó? Sikerül-e a lánynak megmenekülnie?

A REGÉNY ITT KAPHATÓ KEDVEZMÉNYESEN :))



"Mi egy új, kiváltságos nemzedék vagyunk, ezért mi leszünk az elsők, akik előnyt húzunk a korszerű iskoláztatási programból, és olyan tárgyakat tanulunk, amelyekre az előttünk lévőknek nem volt lehetősége. Sajnáltam a szüleimet, és magamban megfogadtam, hogy esténként minden erőmmel azon leszek, hogy tanítsam őket. "

Egy ideje rászoktam arra, hogy kivárok, míg az élmény lecsillapodik, nem frissen, még érzelmileg terhelt állapotban írok ajánlót, véleményt egy-egy könyvről. A Cellába zárva esetében határozottan jót tett nekem, hogy egy gyerekkönyv és egy életmódkönyv felülírta a világháborús történet furcsaságait.
Megnéztem a molyon, a Cellába zárva volt a 28. olyan olvasmányom, amelyik a 2.világháborúhoz kötődik, habár az idén az első ilyen témájú Már olvastam negatív hős szemszögéből szóló háborús művet, a Mesterségem a halált kifejezetten untam.


A Cellába zárva szintén egy náci szellemiségű mű, Johannes Betzler 1927-ben születik Bécsben, ekkortól indul a regény. Édesapja gyártulajdonos, anyja otthon neveli a kisfiút, és ápolja anyósát. A család még Johannes gyerekkorában szembesül a halállal, előbb a nagypapa távozik az élők sorából, majd Ute Betzler, a kislány 12 évesen a cukorbetegsége miatt hal meg. Johannes szinte csak a nővére hegedűjére emlékszik, meg arra, hogy a testvére be szokott zárkózni a szobájába gyakorolni a barátnőjével.
1938-ban elérkezik az Anschluss, Hitler a népszavazással megpuhítja Ausztriát, és egybeforrasztja Németországgal. Johannes élete is megváltozik, a fenti idézet jól mutatja, hogy micsoda agymosás alá veszik a gyerekeket az iskolákban. A kamaszfiú belép a Jungvolk-ba, a barnainges Hitlerjugend alsóbb korosztályába, és Johannes elkezd távolodni lélekben, agyban, szívben a családjától.

A család is nekikezd titkolózni a fiú elől, az apja párszor próbál beszélni a fiatal gyerekkel, de aztán hallgat a feleségére, és inkább távolságot tart a gyerektől. Johannest ez azonban nem érdekli, szívében apja elé helyezi Hitlert, apjánál apábbnak tartja a vezért, és minden vágya, hogy barátjával, Kippivel együtt bekerülhesen Hitler testőrségébe.
1943-ban aztán Johannes Kipivel ütegsegítőnek belép a háborúba, és rövid úton ágyútöltelékként végzik. Kippi főhősünk szeme előtt hal meg, míg Johannes nyomorékan, félkarúan marad 16 évesen.





Valójában a regény nagyobbik része ennyi előkészítés után kezdődik el, mert miután Johannes hazatér a kórházból, unalmában, fájdalmában, álmatlanságtól gyötörve felfedezi, hogy szülei a padlásukon bújtatják nővére, Ute barátnőjét, Elsát, aki zsidó.
A családi élet innentől kezdve még inkább a hazugságokról szól, Johannes eljátssza, hogy nem tud a lányról, az anyja pedig azt, hogy csak képzeli a hangokat, amik a padlásról hallatszanak, vagy patkányok vannak fenn. A fiatalember egyre erősebben kötődik a másik fiatalhoz, aki a házban él, és képzeletében szerelembe esik Elsával.
A háború közben mind jobban tombol körülöttük, Bécset már szinte naponta bombázzák, előbb Johannes apját viszik munkatáborba, majd elveszti édesanyját is, és a fiatal fiúra marad magatehetetlen nagyanyja ápolása, valamint a zsidó lány további bújtatása.


Hazugság hazugság hátán hangzik el a regényben, mert Johannest megöli majd a féltékenység, hogy Elsa még mindig az elhurcolt vőlegénye után sóhajtozik. A fiú teljesen kifordul önmagából, életének egy szem középpontja a lány lesz, még családtagjai élete árán is. Ez igazából nem is szerelem, amit érez, legalábbis Elsa is elmondja neki, hiszen rabként tartja fogva a lányt, ha nem is ketrecbe zárva, de szobába.
Önző, elferdült jellemű emberré növekszik Johannes, olyasmi figyelemmel és paranoiával követi Elsát, mint amikor a lámpa fénycsóvája csak egy tárgyat világít meg a szobában, és körben minden más sötétben marad. Olyannyira megszállottja a lánynak, mint Gollam a drágaságának, az egy gyűrűnek.


Nem mintha Elsa jobb lenne, bár részéről érthető az időnkénti depresszió. Én azzal nem tudtam megbarátkozni, hogy miért nem próbált megszökni Johannestől, mikor már nem hullanak a bombák, mikor már csend van? Macska-egér játékot űznek, lelkileg talán soha nem nő fel egyik karakter sem, és bizony a kapcsolatukban a Stockholm-szindróma is jócskán szerepet játszik.
Pont ez utóbbitól nem tetszett a regény, holott az eleje, míg a hitleri rendszer agymosásáról van szó, briliáns. De utána a sok hazugság, lelki csatározás, paranoia, téveszmék, depresszió, bántalmazó kapcsolat egyszerűen sok volt. Nem hinném, hogy szerencsés ötlet lett volna egyetlen könyvbe összegyűrni fél tucat lelki betegséget a 2. világháború borzalmaival körítve. 
Egy idő után untam is Johannes karakterét, a 90. oldalig azon gondolkoztam, hogy meglehetősen kamaszlányos, young adult sztereotípiáknak megfelelő a főszereplő. „Csupa lányos 'ha' járt a fejemben!” – írja magáról Johannes a 150.oldalon, és ezzel önmaga vall önmagáról ítéletet.


Azoknak ajánlom szívesen ezt a regényt, akik szívesen olvasnak a Stockholm-szindrómáról és persze azoknak is, akik szerették Merlétől a Mesterségem a halált.
Valószínűleg ők jobban meg fogják érteni Johannes világát, amely tőlem az összes önzésével, mániájával roppant távolt állt.


Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!




2019. július 2., kedd

Havi zárás: ez volt 2019.júniusa



Ha véletlenül valakinek feltűnt, hogy sokat olvastam júniusban, akkor csak megerősíteni tudom az érzést: mert tényleg extra sokat olvastam ebben a hónapban :))
Habár a Párhuzamos univerzumokat és Monok tanár úr könyvét áthoztam májusról, rengeteg egy napos olvasmány van a listámon.


Hvg könyvek kiemelt :))

Ért jó pár boldogság is,  meglett a 100 könyves plecsnim a molyon, és kaptam egy 30 ezer oldalas kitüntetést is - idén nem számolok oldalszámot, tehát az meglepi volt.
Fogalmam sincs róla, hogy magamhoz képest, a tavalyi, vagy előtte lévő évekhez képest hogy állok, a moly-on van statisztika fül, de meglehetősen érdekesen számítgat.
Az év elején 200 könyvet jósolt nekem, most meg 228 olvasmányt, de így is -39%-ban vagyok lemaradva - a nem tudom melyik évhez képest :/



Mardekáros karkötő az Aliexpressről van ;)



A hónapban kaptam 3 könyvet az Athenaeum kiadótól, nem sikerült kijutnom a Könyvhétre, de azért vásárolni tudtam a HVG könyvek kínálatából, egy 30  %-os kuponnak hála, és három angol könyvet vettem a kindle-re :D
Mind az Outer Order, Inner Calm; mind az Obstacle the Way akciós volt, csak 1,99+ áfa. 12, illetve 13 dollár helyett fizettem csak töredékárat, éljenek az akciók!


Apropó, akciók.
Beindultak a nyári könyves akciók, van a Líránál, Bookline-Librin, Book24-en, Mai könyv webshopban, 21.század kiadónál, Agave könyveknél, Kossuth kiadónál... és biztosan csak a felét soroltam fel.
Itt találtok több közvetlen linket, nem kell hozzá regisztrálni a molyra: https://moly.hu/zonak/akcios-konyvek
Őszintén szólva, mi általában a Líra hőségakcióját szoktuk elbukni, de idén a már polcainkon meglévő, és nektek ajánlom(!) Akhilleusz dala, TündérfogóSárkányok, farkasok és almák, Benyák Zoli: A nagy illúzió köteteken kívül nagyon kevés csalogató címet láttam :(
Ezeket a fenti könyveket én is olvastam, itt a blogon dicsértem is mindegyiket,  bőven megérik a 800-1000 forintot, amibe kerülnek.




Amiket júliusban tervezek olvasni:
~ Mrs Obama önéletrajza (saját könyv)
~
befejezni a Cellába zárvát (és írni róla) - reci
~ Tim Hardord: Alkotói rendetlenség (Hvg könyvek) könyvtári
~ Katja Pantzar: Sisu és én (Jaffa) könyvtári

- illetve itthoni állományból jó lenne:
* az új kiadású Elveszett ​próféciák
* Murakami Harukitól 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) kindle, életmű kitüntetéshez
* Fellegszálló (Fannié)
* esetleg Naomi Alderman: Hatalom című kötete (tavalyi vásárlás volt)


Nos, 8 könyv az nem is olyan nagyravágyó terv, pláne hogy indulok egy olvasási maratonon is ;)