Szepesi Attila: Erdő
barna erdő zizeg a lombja
az elmúlásra már megért
fogyó csöndjét az éj befonja
és reszket mint elítélt
az elmúlásra már megért
fogyó csöndjét az éj befonja
és reszket mint elítélt
tündérkedik rigó az ágon
oly korszerűtlenül
ahogy a késő holdsugáron
Szent Dávid hegedül
oly korszerűtlenül
ahogy a késő holdsugáron
Szent Dávid hegedül
a völgyet elöntő homályban
ezernyi tölgy megáll magában
csak szél zúgását hallani
ezernyi tölgy megáll magában
csak szél zúgását hallani
az iszamos sötéten át
ahogy verik az éjszakát
lomha kerubok szárnyai
ahogy verik az éjszakát
lomha kerubok szárnyai
***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1342272
https://moly.hu/karcok/1342272
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!