A hét verse - Szepesi Attila: Erdő



Szepesi Attila: Erdő

barna erdő zizeg a lombja
az elmúlásra már megért
fogyó csöndjét az éj befonja
és reszket mint elítélt

tündérkedik rigó az ágon
oly korszerűtlenül
ahogy a késő holdsugáron
Szent Dávid hegedül
 
a völgyet elöntő homályban
ezernyi tölgy megáll magában
csak szél zúgását hallani
 
az iszamos sötéten át
ahogy verik az éjszakát
lomha kerubok szárnyai


***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1342272

Megjegyzések