2017. január 30., hétfő

A hét verse - Szőllősi Mátyás: Contentio


CONTENTIO

Ez a lélegzés első és utolsó.
Első neked és utolsó nekem.
Utánunk nem marad csak páranyom
az ablakon. Zárt forma, hőhatás,
amely egyszeri, ideiglenes,
mi eloszlik, minthogyha valaki
elkenné és lassan szárad, akár a föld,
amit az eső, ónnal elkavarva,
tisztátalan reménnyel újratölt.
A víz a földbe fagy. Mosolyod is
kemény lelombozódott arcodon.
Fehér mosoly. Ordít a nyaki ér,
melyet kidomborít a mozgó szívizom.




Vers forrása:
szollosimatyas.hu

2017. január 25., szerda

Borsa Kata: Történetek ​a Borostyán teázóból




FÜLSZÖVEG:

Ha valaki olyan fiatal, mint Szekeres Jázmin, biztosan tele van nagy elhatározásokkal. Ha olyan önálló, mint a mai lányok általában, akkor bele is vág, hogy megvalósítsa a terveit. És ha annyira szereti a teákat, és olyan elszántan gyűjti a régi teásdobozokat, mint ő, akkor nincs mese, meg kell nyitnia élete első, önálló teázóját, és minden hozzá betérő vendégnek meg kell főznie azt a teát, amire szüksége van. Mert a tea az egy csoda, és csodák mindenkinek kellenek.

"A teában benne lakik a hegy, amin nőtt, az eső, ami öntözte, a napsütés, ami nevelte, a szedőasszonyok óvatossága, a pörkölők figyelmessége és végül a kereskedők gondossága is. Ismeretlen ízek, távoli tájak, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos történetei kavarognak a csészékben."
Szekeres Jázmin teázójában minden tea mesél, és polcról polcra, estéről estére elmondják saját születésük távoli történetét.






Vannak könyvek, amik azért kerülnek kezembe, mert érdekes címük van és viszonylag rövidek. Borsa Kata meséje erre példa, de persze mikor kiválasztottam, még nem tudtam, hogy annyira fog tetszeni, hogy egy ültő helyemben kétszer is elolvasom majd :)

Tíz fejezetből áll a könyvecske, habár az első némileg kilóg a sorból, mert abban ismerkedünk meg Jázminnal, a teázó tulajdonosával. Aztán következik kilenc történet, kettős mesék, előbb a valós világ történeteit olvashatjuk, Jázminról és a teázó vendégeiről, majd következnek a különleges teamesék. A kötetnek dupla szerkezete van, szerintem már ettől is különleges, és habár a nagylányom most annyira nem élvezi ezt a mesélési módot, én azt gondolom, hogy alapvetően a teához, mint italhoz illik az ismétlődő motívumok sokasága. Eredetileg a teakészítés szertartása is hagyományos, ismétlődő feladatokból álló folyamat, legyen szó a kínai vagy a japán módszerről is.
Borsa Kata pedig nagyon apró variánsokkal illeszti be a teadobozok meséjét, különlegesen hosszú és majdhogynem azonos két bekezdéssel. Jázmin kisétál a teázóból és kezdetét veszi a dobozok, füvek közti másik világ történeteinek sora, ha nagyon akarnám, azt mondanám, egy hosszúra nyújtott varázsige nyitja meg az átjárót a jelen és a múlt között.

"Hát lehet a teát nem szeretni? Nem lehet. A tea az egy csoda, igazi varázslat, sok ezer év, sok ezer kilométer rejtőzik ezekben a dobozokban, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos csodái. Ha ezek a teásdobozok mesélhetnének, micsoda mesék lennének azok (…)"

Bevallom őszintén nekem a kínai mesék sokkal jobban tetszettek, gyönyörű leíró nyelvezetet sikerült a szerzőnek kitalálni rájuk, ami bár mentes minden cirádától, dísztől, mégis egyedi, illik a lassabb, fennköltebb császári világhoz. Mintha egy-egy Andersen mesébe csöppenne bele az olvasó, sok esetben jóval hosszabb történetmesélést is el tudtam volna képzelni.

"Reggelente boldogan nézte, ahogy a hegyek között úszó komótos párafelhőket felszárítja a nap, és lassan kirajzolódik kíváncsi tekintete előtt a fenséges vidék, melynek lankás vonulatait élénkzöld teacserjékből szőtt takaró fedte."

"...attól, hogy nem olyan, amilyen szokott, még nem feltétlenül rossz, csak esetleg másképpen jó …"


Öt csillag volt, az illusztrátor Germán Fatime, aki kitűnően eltalálta, hogy a teamesékhez a vízfestékes képecskék illenek a legjobban. A belinkelt Jázmin tea tündére volt a kedvencem, de végig nagyszerű festmények díszítik az egész könyvecskét.
Nemcsak a nagylányomnak, másnak is jó szívvel ajánlom, én pedig megjegyeztem Borsa Kata nevét :))


2017. január 23., hétfő

A hét verse - Szálinger Balázs: Közétek dobva búcsúzom



Közétek dobva búcsúzom

Hogyha viszony: gyors lefolyású
Fényűzés legyen, ne viszony.

Ágya se legyen, jövője, múltja
Hulljon, haljon a percekért,
Ne összegezzem, ki ne tanuljam,
Felejtsem el a képletét.

Önző legyen, kényszer, de annak
Egy embernyi és emberes,
Gyémánt legyen, amit egy lábujj
Csak kifordít, de nem keres.

Kibontott hajak hulláma helyett
Vigyen a vízre egy hajék,
Elszomorítson, szégyelljem magam,
Lakasson jól a nyesedék.

Ami már volt, sose becsültem,
Ami még lesz, azt letudom.
Szép húgaim, ti huszonévesek,
Közétek dobva búcsúzom.

2008


Vers forrása:
Irodalmi Jelen.

2017. január 21., szombat

Nádas Péter: Az élet sója



FÜLSZÖVEG:

Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.



Múlt szombaton nagyon nagy lelkesedéssel végigjártam két könyvtárat, és túrtam mind a kötelező-ajánlott könyvtörténeti olvasmányok, mind a friss megjelenésű szépirodalmi művek között. Nem titkolom el, hiszen a molyon már leírtam - Nádas Péter műve merő sznobizmusból került a kezembe, hiszen kortárs, újdonság és még rövid is. Bár kételkedtem még két napja, hogy lesz-e időm olvasni, meg pláne blogot írni, azért 116 oldal még nem nagyon rövidítette meg a tanulásomat, ráadásul pont a XVI. századról szól a könyvecske, tehát passzolok is a könyvtöri vizsgámhoz :)

Mielőtt még azért kezdenék sírni, hogy lassan Guttenberggel meg kódexekkel álmodok, megemlítem, hogy Luther is részét képezi a tananyagnak, és érdekes módon Nádas Péter pont a reformáció egyik legérdekesebb vonását írta le, hogy miként segítette a polgárosodás forradalmát. A kötet java része környezeti tanulmány, leírása mind az alemán kisvárosnak, mind a gazdagodó kereskedőrétegnek, aki a pénzéhez mérten politikai hatalmat, befolyást is szeretne szerezni.

"Kockázatos vállalkozásokhoz csöndesen munkálkodó érdek vezet, ezen túl terülnek el az eszmék hegyvidékei. A történelmi tájon az érdekkövetések kis erecskéiből csorog össze a nagy emancipációs folyamat, s hozza a hátán a reformációt."
Abban egyet kell értenem másokkal, hogy a harangokról, templomról szóló leírás hosszadalmas, hogy talán a mai kor emberéhez mérten túl lassú a cselekmény, történik-e egyáltalán valami? de hát itt húsz év történelmi időszaka fogalmazódik meg, a hónapról-hónapra lebontott szövegrészletekben.
Kimondott szó kevés van, pont úgy, mint ahogy a gazdag úrhatnám sókereskedők is pletykálnak, áskálódnak, sugalmaznak mindaddig, míg kedvükre való változás történik a kisvárosban.

"A megfontoltságáról, igényességéről, valamint sójáról ismert városka hangzásvilágában az alaphangot ő adja meg, Szent Mihály harangja a város hangzó fundamentuma. A harmónia érdekében a többinek mind ehhez az egyhez kell igazodnia."
"Szava minden más harangszótól különböző. (…) Nem harmóniára, hanem belső mélységre nyit. Visszafogott, lágy hangot ad. S mint minden elmélyülésben, van benne valami követésre méltó, megbízható. Megyünk vele."
Forgách András rajzai briliánsan illenek a lassúdad szövegfolyamhoz, kikerekítik, kiegészítik a többféle technikával megjelenő illusztrációk a folyamatot, mikor új vezető réteg kerül hatalomra.
Áthallás, többletértelem nélkül ezt a könyvecskét nehéz olvasni, pláne most, hogy olyan ember lett usa vezetője aki, és olyan háttérsegítséggel, amivel...
(off: még mielőtt szó érné a házamat, direkt írtam kisbetűvel az usá-t :P )




Még néhány, nekem fontos, kedves, megjegyzésre érdemes idézetet felsorolok, a kötetet meg jó szívvel ajánlom:

"Az ember olyan állat, aki adott esetben a testi léténél is fontosabbnak tekinti az eszmét, holott az eszmék gyakran téveszmének bizonyulnak. Amiből egyenes úton nem következik, hogy minden eszme téveszme lenne, de az sem, hogy emberáldozattal kéne bizonyítanunk egy eszme igazát."

~*~*~

"A tudatlan ember nem fog semmin meglepődni, mert sejtelme sincs, hogy minek a megértéséhez mit kéne tudnia, és ez a láthatóval vagy a hallhatóval vajon milyen viszonylatban áll. A bárgyúság jót tesz a vérnyomásnak, jót tesz a zsírokkal kipárnázott és alkohollal elzsongított idegrendszernek is. Ha a világ megismerhetőségének problémája meg sem környékezte még az elmét, ha pénzes ládikájával oly ártatlanul él a bárgyú e világok legjobbikán, min egy ma született bárány vagy egy telített zsíroktól szaftos hamburger túlsózott szalmakrumplival, akkor szívszélhűdés is csak akkor érheti, amikor pénzes ládikáját elrabolják tőle. Ha egyáltalán ismeri anyanyelvének e szépen nyelvújított, orvosi használatra szánt, de régi értelmét őriző szavát."

~*~*~

Aki nem holtig tanul, mint a jó pap, az holtig szolga lesz. Ez azonban nemcsak az ő baja, hanem az összes többié.

2017. január 19., csütörtök

Danielle Paige: A ​Sárga Téglás háború (Dorothynak meg kell halnia 3.)


FÜLSZÖVEG:


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dorothy nevű lány Kansasből. Úgy ismerhetitek, mint tornádólány. Ózföldén kötött ki, ahol három barátra tett szert: a Bádog Favágóra, a Madárijesztőre és a Gyáva Oroszlánra. De túl nagy volt a mágia kísértése. Megváltozott tőle. És a barátai is kifordultak önmagukból. 
A varázslatos Ózfölde ma sötét, fenyegető hely. 
Amy Gumm vagyok. A tornádók nyilván odavannak a kansasi lányokért, mert engem is elkapott egy. És szintén Ózföldén kötöttem ki, ahol a jók a gonoszok, és a gonoszok a jók. A gonosz boszorkányok ráébresztettek igazi hivatásomra: a gyilkolásra. 
Csak egy módon akadályozható meg, hogy Dorothy elpusztítsa Ózföldét – és Kansast. Meg kell ölni. És én vagyok az egyetlen ember, aki ezt megteheti. De kudarcot vallottam. Emberek haltak meg miattam. Az én hibám, hogy portál nyílt a világok között, s most Ózfölde és Kansas is veszélyben van. Mi lesz, ha nem sikerül bezárnom? 
Dorothy gondoskodni fog arról, hogy soha többé ne térhessek haza.



Megint azzal kezdem, hogy már írtam a sorozat előző két részéről, katt a címekre: Dorothynak meg kell halnia és A Gonosz ébredése.
Ahogy már a második résznél is leírtam, továbbra sem tudom, hogy mitől nem működik a regény, miért az első kötet volt a legjobb, de az tény, hogy majd minden értékelő ezt vallja a molyon, és a goodreadsen is.

Próbálok nem nagyon spoilerezni, de talán az az egyik legnagyobb baj, hogy Amy sorsa nem úgy alakul, mégse lesz az, mint amit az előző rész utolsó pár oldala is lebegtetett, így mind ő, mind az olvasó kicsit becsapva érzi magát. De én biztosan, helyette is ;)
Annyit elárulhatok, ezt már lehet tudni a második részből is, hogy visszatért Kansasba, de amik ott történnek vele túl édeskések, idillikusak, és főleg nehezen hihetőek a szereplők jellemváltozásai. Ezúttal talán még több a csókolózás, ettől én el tudnék tekinteni, viszont szerencsére rengeteget szerepelnek a Gonoszok forradalmi rendjének tagjai is, aminek én személy szerint nagyon örültem.

Mint múlt héten a molyon kiderült, Mombi eredetileg az Óz második részében szerepelt, és én őt kedvelem a leginkább. Most elhatároztam, hogy egyfelől el fogom olvasni eredetiben azt a Baum mesét, de nem várok tovább Dorothy fordításaira sem, mert most komolyan idegesített a szerkesztetlenség, számos melléfordítás.
Például ilyesmire gondolok: hogy nem mindegy, hogy egy ház valakié, vagy éppen ő csak benne él, anyám apartmanháza azt sugallja, hogy ő a tulajdonos...
Van egy új szereplő is, akinek a neve "the Nome King" Baum harmadik Óz történetében volt a gonosz, viszont magyarul idegesítően néz ki, hogy "a Nome királynak"-nak fordították. :/ Szerencsésebb lett volna a névelő nélküli alakot használni.

Mindezek miatt, hiába olvastam el minden fejezetet kétszer is, hogy tovább húzzam az élmény, nem vagyok elégedett, sem a történet fordulataival, amik elég sablonosak, de végképpen kiakasztott a fordítás minősége.
3 és fél csillag :(

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/danielle-paige-a-sarga-teglas-haboru

2017. január 16., hétfő

A hét verse - Papp Für János: valami mindig





valami mindig

soha nem sírt, 
valami mindig 
a szemébe ment. 
összeszedte az 
elnémult tányérokat, 
elmosogatott, munkától 
felhorzsolt körömágy, 
bezöldültek a körmei. 
arca állandó omlásveszély. 
inkább elfordult és nem 
akart a szemembe nézni. 
azt mondta, hogy a 
karikák a szeme alatt 
a huzattól és a szemüveg 
miatt vannak. a nehéz 
ruhákkal kiment 
az udvarra, és vissza 
már kiszáradt lélekkel 
mondta: a vacsora tálalva 
van. 

valahol. 




Az InstaVers kötetben a fenti versnek egy variációja van, így kezdődik:
Anya soha nem sír, mindig a szemébe megy valami...

Eredeti vers forrása:
Dokk.

2017. január 13., péntek

Janikovszky Éva: Az úgy volt... - Kire ütött ez a gyerek?



FÜLSZÖVEG:

„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általában tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Az úgy volt, hogy elmentem könyvtárba, azzal a szent elhatározással, hogy csak visszaviszem a könyveimet. De rögtön az elsőben a kezembe akadt egy Janikovszky Éva kötet, az Akár ​hiszed, akár nem. Nosza, úton a következő könyvtár felé el is olvastam a nagyon jó humorú, családi kapcsolatokat és régmúltat bemutató könyvecskét...mindjárt kétszer is :)
A sikeren felbuzdulva persze a második és a harmadik könyvtárban is szétnéztem további JÉ könyvecskék után kutatva, így került a kezembe Az úgy volt és a már régen várólistára tett, Kire ütött ez a gyerek?


A Kire ütött ez a gyerek ezzel a roppant frappáns mondattal kezdődik, de a fülszöveg is tartalmaz idézetet: „Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.

Felnőtt fejjel is élvezetes volt mindhárom kötet, hihetetlenül jó nyelvi humora volt, van Janikovszky Évának, de persze a legjobb, legfanyarabb tükör az utolsó, már felnőttkor küszöbén álló fiatal felnőttről, nyegle kamaszról szóló mű volt.
Azonban mindhárom kötet tanmese, míg az Akár hiszed, akár nem a rokonság fogalmát és azt boncolgatja, hogy egyszer minden felnőtt volt gyerek - egy óvodás gyermek szintjén.  Az úgy volt rövid történeteiben egy tizenhárom éves kamasz csetlik botlik. Időnként roppant felnőttesen próbál viselkedni, máskor teljesen gyerekes, mégis csak és kizárólag bólogatni tud az ember, mikor nem kacag, hogy bizony ez így van, ilyenek a kamaszok.



Nem tudom, hogy honnét merítette JÉ az ötleteit, saját családjából, rokonságából, ismeretségi köréből, vagy csak írói megfigyelései által, de én betegre röhögtem magam a legidősebbeket taglaló Kire ütött ez a gyerek?-en. "És a család szégyenkezik, mert arra persze nem számítottak, hogy én is kinövöm magam." :D Most úgy őszintén, van olyan, akinek ez az érzelem nem ismerős a múltjából? Ugye hogy nincs!




"Azt mondtam Micikének: Akár hiszed, akár nem, anyu és apu, sőt nagymama és nagypapa, sőt MINDEN FELNŐTT GYEREK VOLT EGYSZER. Még az öregebb is.
Micike azt mondta, hogy anyu és apu gyerek volt egyszer, még az is lehet, hogy a nagypapa és a nagymama gyerek volt egyszer, de sem Margit néniről, sem Elemér bácsiról, sem a szomszéd néniről nem hiszi el. Azt biztosan csak úgy mondom....
Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban."

Végezetül hát persze nem véletlenül illesztettem be Réber László csodásabbnál nagyszerűbb illusztrációit, ritka, hogy ekkora összhang van a szöveg és a képi megjelenítés között. Ebből a szempontból természetesen a kisebbeknek szóló Akár hiszed a legszerencsésebb, ott nem csak rajzok tanítják, okítják a gyerkőcöket, hanem rengeteg régi fénykép is.
Mindhárom kötetet nagyon-nagyon szerettem, jó szívvel ajánlom bármilyen korosztálynak, és biztosak lehettek abban, hogy hozok majd még értékelést további Janikovszky könyvekről is :)

Moly adatlapok:
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-akar-hiszed-akar-nem
*
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-az-ugy-volt
*
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-kire-utott-ez-a-gyerek

2017. január 11., szerda

II. Blogszülinap :)



2015. legjobb döntése volt, hogy új hobbiba kezdtem, január 9-e számomra így nem csak Piton professzor szülinapja kapcsán jelentős, hanem a blogomba is akkor kezdtem írni.
:D
Rengeteg, sőt eszméletlen sok minden változott meg bennem is, meg az életemben is, amit java részben a netes olvasmánynaplómnak köszönhetek.
Hogy pontosan mik is ezek, már az utóbbi napokban folyamatosan próbálom végiggondolni, de legnagyobb valószínűséggel fogok kihagyni dolgokat, ezért hozzátoldások még bőven lehetnek ehhez a bejegyzéshez.



Legelőször is, Barátokat, Ismerősöket szereztem a blognak köszönhetően, mind itt a szűkebb blogger, könyves blogger világban, de a molyon is :D Nem szeretnék senkit se megbántani, ezért most nem listázom a neveket, de azért lehet mindenféle közösségi oldalakon látni, hogy kikkel cseverészek akár naponta, hogy kit figyelek árgus szemmel, vagy netalán kérdezek meg, mikor kétségeim vannak.
💖 Köszönöm, hogy vagytok, drágáim!

A másik eszméletlen nagy dolog, újdonság nyilván a Kiadóknak szóló köszönet lesz, őket leírom név szerint, mert - egyelőre még - rövid a lista. Köszönöm a bizalmat megint az Athenaeum, Corvina, General Press és Magvető kiadó munkatársainak, illetve Twister Mediának a támogató partneri kapcsolatot :D
Nyilván előtte is volt miről írnom, a három könyvtár bőven biztosít ahhoz alapanyagot, de semmivel sem összehasonlítható élmény, érzés, mikor jön egy mail: "Persze, hogy szívesen vesszük, ha ír(sz) nekünk, melyik könyvünket kéri/kéred?" 😊




A harmadik legfontosabb változás pedig az Egyetem volt, a Könyvtár szak <3
Várható volt, hogy ezt írom, persze, de muszáj, mert hihetetlenül nagy, oltári mázlinak, több mint szerencsének érzem azt, hogy a hobbi könyvmolyság után lehetőségem van a szenvedélyemnek élni majd, nap mint nap.
Egyelőre akkora a szerelem, hogy sem a könyvtári törvények, sem az osztályozáselmélet nem tudott eltántorítani, holott az utóbbi brrr, elég száraz, meg unalmas, meg hátborzongatóan elvont.




Most pedig pár tény:


 ~ tavaly 6 ezernél fordult a látogatói számláló - idén már 32 ezer felett fog :D még ha le is számítom az orosz robotokat (eszem az érdeklődő programkódjukat!), akkor is megnégyszereződött a blog forgalma, 365 nap alatt. 

~ Köszönöm a 15 feliratkozót, decemberben engem lepett meg legjobban a tény :)

~ Pláne Köszönöm a 215 moly figyelőt, néha nem is tudom, mivel érdemeltem ki, mert lusta vagyok minden olvasmányt értékelni ;)

~ teljesen meglepő módon maradt 187 követőm a tumblren is, a twitteren pedig 85, habár mindkettő lezárt blog, mert valahol hőbörögni is kell  😝

~ az instagram egy játéknak indult, amikor nekikezdtem még nem igazán tudtam, hogy mit tudok majd fotózni, tudok-e normálisan fotózni? Nos, mint kiderült, nem csak a minőség számít, hanem a mennyiség és a gyakoriság is, és Köszönöm, hogy már majdnem 100 követőm van ott is.
(és nyomhatnátok néhány követést, hogy meg is legyen a száz, jó? ;) ha már ilyen kedvesen, csöppet se arcba nyomulva megemlítettem :D) 



Ennyi dicsekvés után engedjetek meg megint egy kis zenei köszönetet nekem, az már elég jól működött a szülinapom is :)
Továbbra is Higgyetek magatokban Ti is, tartsatok ki az álmaitok mellett, és Köszönöm, hogy vagytok! 💕
Pusszantás Kedveseim ;)






Off: a bejegyzésben szereplő képek a pixabay.com-ról valók, kivéve az instás fotómontázst, mert az a bestnine.com oldalnak köszönhetem. 

2017. január 9., hétfő

A hét verse - Pion István: Nem lehet jó a semminek



Nem lehet jó a semminek

Nem lehet jó a semminek. 
Őt senki sem kérdi meg 
hogy van, mizujs. Ugyan dehogy! 
Azt mondaná, kösz, sehogy. 

Nem lehet jó a semminek. 
Őt senki sem érti meg, 
hogy van, hogy nincs. Egy kaptafa. 
Így se, úgy se látszana. 

Ha kérdeznéd, hogy hogy vagyok, 
azt mondanám, kösz, sehogy. 
S legyen sötét, vagy lámpa kell? 
Mindegy. Úgy sem alszom el. 





Vers forrása:
Dokk

2017. január 5., csütörtök

Ez volt 2016 :)


Jobb későn, mint soha, én is eljutottam az év végi összesítésig :) 10-én könyvtártan vizsgám van a Szabó Ervin Központi Könyvtárának vezetőjénél (Dippold Péter), aki egy darab időpontot adott meg, tehát tanulni kell, mint a kisangyalnak. 😛 Ma már 9/10 a kijegyzetelt tételeim száma, ezért mertem belefogni a blogírásba.

Ha már itt tartunk, mindjárt jelzem azt is: január végén van még egy vizsgám, könyvtörténet, csak 16 tétel, szolid száz oldalnyi ppt + még két könyvet el kéne rá olvasnom :/ Tehát az biztos, hogy maximum heti egy posztot tudok írni, a már beidőzített versek mellé. Sorry but I'm not sorry, az Egyetem mindennél fontosabb, illetve ez így nem pontos.
Ötösökre hajtok, és azért mellőzök sok mindent.



Nos ennyi bevezetés után:

Mint látható 268 könyvnél állt meg a számláló, tényleg elvittem szilveszterezni a Könyvtárosok kézikönyvének harmadik kötetét magammal a Mátrába, így az lett 2017 első befejezett olvasmánya :)
Vagy a molyon nézhettek rá a listámra, vagy itt a blogon is van egy 2016-os könyvek fül. Sőt van Goodreads-em is, ott főleg az ebook-ok segítettek 200 fölé eljutni.

Félbehagyott könyvek száma: 2
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek - (nem vagyok rá kíváncsi, h Piroska és a Farkas mit akarnak egymástól, bocsi)Jo Nesbø: A fiú - ( not my cup of tea - mondja a művelt angol, vagyis nem az ízlésem volt)

Oldalszámra: 59 ezer felett - ez becsapós, az elektronikus változatokat vagy nem számolja, vagy a legalacsonyabb oldalszámmal számítja, de ez idén mindegy is volt, nem jelentkeztem olyan kihívásra.



Elvileg a két ünnep között csak "visszavittem" a könyvtárakba az olvasmányaimat, de aztán három helyről összesen 19 kötet érkezett velem haza :D
Menthetetlen vagyok. A mesekönyvek java részét már elolvastam, felolvastam, terveimben szerepel mindenképpen egy Janikovszky Éva dícséret és a Történetek ​a Borostyán teázóból című meseregény magasztalása is. 


2016-ban 19 könyvről írtam recenziót, vagyis kritikai ajánlót, a népszerűségi listában így jön az első három:

Joby Warrick: Fekete ​lobogók

Závada Pál: Egy piaci nap

Robert K. Wittman - John Shiffman: Megfizethetetlen



Személyes leg-legjeim:

Legjobb könyv:egy nincs! Több van,  időrendben így olvastam őket:

Tóth Krisztina: Akvárium
Elizabeth Gilbert: Big Magic
John Williams: Stoner
J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them: The Original Screenplay



Legjobb ismeretterjesztő, szakkönyv: 
Itt is három van :)

Széchenyi Ágnes: Pályaképek
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő
Joby Warrick: Fekete ​lobogók





Jövő évi első recenzió ez a könyv lesz :)

2017. január 3., kedd

Münz András Szerelemszombat - könyvbemutató Vass Virággal



Münz Andrást eddig nem választották be a száz leggazdagabb magyar közé, nem kapott Nobel-díjat, és még egyik betegség ellenszerét sem fejlesztette ki. Persze ami késik… Bár még nem nevezték a futball atyjának, öngólok tekintetében szinte bajnoknak mondja magát. A Nők Lapja újságíró-szerkesztőjeként rengeteg hosszabb-rövidebb írást segített a világra. A Ludas Matyi legendás csapatának tagjaként nem volt más célja, minthogy megnevettesse az olvasót.
Bár egyre kevesebb esélyt lát, hogy világhírnévre tegyen szert, Münz András már többször is hangot adott a következő reményének: Egyszer egy zsákutcát csak elneveznek rólam!

Időpont: 2017. január 11-én 18 órára
Helyszín:  Hadik (Bartók Béla út 36., Budapest, 1111)


Münz András Szerelemszombat című kötetének bemutató beszélgetése - a szerzővel Vass Virág író, újságíró beszélget.
A könyv a helyszínen lesz először kapható!


Esemény Fb oldala:
https://www.facebook.com/events/1846810942231453/





Szerelem és más életközeli élmények

Szerelmesnek lenni jó. Akár hétfőn, akár kedden, akár szerdán, sőt, a hétvégét sem érdemes kihagyni. Szabad szombatra vagy vasárnapra nem vágyunk, szeretni ugyanis minden időszakban kitűnő foglalatosság. Fiatalon megpróbáljuk utolérni a kiszemelt célszemélyt. Néha ebben épp saját biciklink akadályoz meg bennünket. Időskorunkban már a buszon, az újság mögül szeretnénk rájönni, hogy az a bizonyos fiatal lány észrevett-e minket. Van, amikor túlkomplikáljuk a dolgokat, máskor a legegyszerűbb jelekből sem tudunk olvasni. Aztán eljön a pillanat, amikor már a fogorvosi asszisztensnő együttérző pillantásáért is hálásak lehetünk. 

Münz András rövid, vidám, néhol édes-bús történeteinek nagy része korábban a Nők Lapja hasábjain jelent meg. 


Hír forrása:
Athenaeum Kiadó hírlevele
Weboldal - FB


2017. január 2., hétfő

A hét verse - Szabó T. Anna: Örökség



Örökség
Lengyel Balázsnak

1.

Tanulni kell. Tőlük tanultam nézni.
Várost és mezőt, záporvert tetőt,
felhőábrát, vésett kőtömböket,
szétgéppuskázott házfalak előtt
virágzó hársfát, lekaszált füvet.

Tanulni kell. Tőlük tanultam élni.
Történetük az én történetem.
Répát, nyers krumplit nem ettem,
fagyott földbe sem temettem -
örökségem mégis ostrom,
bombakráter, lótetem.

2.

Tanulni kell. Tőlük tanultam írni.
Hogy továbbadjam, amit kaptak, adtak.
Verset a vershez, szót a kínhoz mérni,
és meghallani, amit elhallgattak.

Mert élnek ők, mert állnak az időben,
mert senki őket nem bánthatja többé,
a hangjuk is, az arcuk is időtlen.
Vannak és lesznek, örökkön örökké.



Vers forrása: