2017. január 16., hétfő

A hét verse - Papp Für János: valami mindig





valami mindig

soha nem sírt, 
valami mindig 
a szemébe ment. 
összeszedte az 
elnémult tányérokat, 
elmosogatott, munkától 
felhorzsolt körömágy, 
bezöldültek a körmei. 
arca állandó omlásveszély. 
inkább elfordult és nem 
akart a szemembe nézni. 
azt mondta, hogy a 
karikák a szeme alatt 
a huzattól és a szemüveg 
miatt vannak. a nehéz 
ruhákkal kiment 
az udvarra, és vissza 
már kiszáradt lélekkel 
mondta: a vacsora tálalva 
van. 

valahol. 




Az InstaVers kötetben a fenti versnek egy variációja van, így kezdődik:
Anya soha nem sír, mindig a szemébe megy valami...

Eredeti vers forrása:
Dokk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése