A hét verse - Papp Für János: valami mindig

valami mindig

soha nem sírt, 

valami mindig 

a szemébe ment. 

összeszedte az 

elnémult tányérokat, 

elmosogatott, munkától 

felhorzsolt körömágy, 

bezöldültek a körmei. 

arca állandó omlásveszély. 

inkább elfordult és nem 

akart a szemembe nézni. 

azt mondta, hogy a 

karikák a szeme alatt 

a huzattól és a szemüveg 

miatt vannak. a nehéz 

ruhákkal kiment 

az udvarra, és vissza 

már kiszáradt lélekkel 

mondta: a vacsora tálalva 

van. 

valahol. 

Az InstaVers kötetben a fenti versnek egy variációja van, így kezdődik:
Anya soha nem sír, mindig a szemébe megy valami...

Eredeti vers forrása:
Dokk.