2016. március 29., kedd

Hétvégi Próféta 11. - Újabb Liebster Award :)

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :) Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.

Most egyértelműen Tigi-nek szól a hálám, aki megajándékozott ezzel a sorrendben harmadik blogdíjjal :)
Tudom, hogy azt ígértem, hogy az első hétvégén válaszolok, de mostanában az offline életem pörgősebb, inkább ott vagyok jelen, mint a neten.

Szabályok:
– Nevezd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
– Írj magadról 11 dolgot!
– Válaszolj a feltett kérdésekre!
– Jelöld meg a kihívottakat!
– Tegyél fel 11 kérdést!

11 apróság rólam:

  1. Idén ősszel leszek negyven éves :)
  2. Kávé és teamániás is vagyok, az elsőből csak mérsékelt koffeintartalmút iszom, de négy csészével is. 
  3. Kedvenc üdítőm a citromos ásványvíz, bár jöhet az almás-körtés gyümölcslé is.
  4. Kevés színt szeretek: fekete, fehér, kék, zöld, barna és szürke, lila színűek a ruháim. 
  5. Nem szeretem a süteményeket - mondom úgy, hogy az előbb ettem két szeletet a kávémhoz -, inkább a sós ízeket. Pl a stickletti ízesített ropi, vagy sajtos tallér bármikor jöhet.
  6. Januárban vettünk új digitális mikrót, és mindent tud, kivéve egyet: elégeti a popcornt :/ megőrjít minket.
  7. Kevés könyvjelzőm van, ez az amit biztosan fogok gyűjteni, venni a Könyvfesztiválon.
  8. Btw, Könyvfesztivál. Kettesben szoktunk menni a nagylánnyal, Fannival, de neki való program (mandala rajzolás Parádi Orsolyával) szombaton van, míg Benyák Zoli vasárnap dedikál :/ 
  9. Szeretek Anya lenni, én harcoltam ki a nagycsaládot, de az álomszülinapom egy teljes 24 óra egyedüllét! Ráadásul idegenben, ahol senki sem ismer engem, senkihez sem kell szólnom, csak pihennék, nézelődnék ki a fejemből. 
  10. Májusra tervezem, hogy regisztrálom anyukámat is a moly-ra, és felviszem a nevére a családi könyvtárunkat. (azon még elmorfondírozok, hogy legyen-e közös magánkönyvtárunk, mert azzal jócskán lecsökkenne az én olvasottsági mutatóm...)
  11. "SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
    előre láthatólag szeptemberig szabadságon vagyok, és hétközben kikapcsoltam a privát FB profilom.
    Aki nem tudja a magán mailcímemet, telefonszámomat, használhatja a bagolybizsu<kukac>gmail<pont>com-ot; de éjjel nappal elérhető vagyok a twitteren és a molyon!"
    :D eme hírecske eléggé kiverte a biztosítékot néhány követőmnél, ismerősömnél, pedig egyszerű a magyarázata. Csak három éve van FB fiókom, és bár tudom, hogy az a közhiedelem, hogy aki nincs fenn, az nem is létezik, azért mindenki - remélhetőleg - tisztában van azzal, hogy ez mekkora KAMU, szemfényvesztés, porhintés.
    Élni offline lehet igazán és kellene inkább, semmint egy virtuális világban azt lesni, hogy huszadrangú ismeretségeinkkel mi történt... Túl sok időt töltöttem fenn, mobilról is állandóan becsatlakoztam akár éjfélkor, de reggel ötkor is - szóval egyszerűbb kiiktatni az életemből a dolgot.
    (Próbáltam a leszabályozott, alig 30 emberre leredukált hírfolyammal is, de rájöttem, hogy az igazán fontos kapcsolatok általában máshol mutatják meg magukat, itt hozzászólásokban, molyos üzenetekben, twitteren. Pont elég a közösségi jelenlétem ezeken az oldalakon, most szabin vagyok, felmondtam, gyerekezek és svédet tanulok intenzíven.)
Könyvmoly selfie :)

Tigi kérdései:

1., Mi szerettette meg veled az olvasást?
 Jó kérdés, nem tudom :) Van bennem nagy adag kíváncsiság, az egyik kedvenc gyerekkori dalom az "Anyu mondd el nékem, mert kicsi vagyok, de minden érdekel és mindent tudni akarok!" volt Eszményi Viktóriától. Most meg a versenyszellem a molynak köszönhetően, illetve a sok figyelt érdekesebbnél-érdekesebb választásai.

2.,Melyik időjárás-jelentésnek hiszel és miért?
Telefonom van kettő, egyik gyatrább, mint a másik! Általában száz százalékig semelyiknek. 

3., Tettél már ki olyasmit az internetre, amit megbántál?
Szerintem még nem, ahhoz idős vagyok, hogy csupaszkodjak, a fényképeket időről-időre letörlöm, de blogot is lehet törölni :)

4., Megöltél valakit. Hogy szabadulsz meg a holttesttől?
Még mindig LOL :D
Ez volt az a kérdés, amin habár sokat agyaltam, de elsőre lepadlóztam. Aztán rájöttem, hat utcányira tőlünk a vonatsín...

5., Mire vagy a legbüszkébb?
A gyerekeimre :)

6., Te mondod, vagy neked mondják? “Én megmondtam.”
Én mondom, utál is érte a férjem, nagylányom :D Nagy hibám, bevallom.
7., Megoldhatsz egy globális problémát. Melyiket választod?
Azt hiszem az éhezést szüntetném meg, bár a gyerekbántalmazás, prostitúció is eléggé csípi a szemem.

8., Ha a pénz nem lenne akadály, hová utaznál?
Hát én olyan korlátolt vagyok, hogy csak két hely vonz ezer százalékosan: Anglia és Svédország :) gondolom, roppant meglepő válasz volt...

9., Mi a kedvenc sportod?
Ha nekem kell csinálni akkor biciklizés, ha nézni akkor F1 és jégkorcsolya.

10., Írás/blogolás terén ki a példaképed?
Többen, mind más miatt :)
Timi, Kincsesfüzet bloggere a tudatossága miatt; Gabo egyértelműen az ízlése és a stílusa miatt; valamint Tekla a rendkívül ügyes marketing tevékenysége miatt.


11., Hiszel a szerencsében?
Igen, de a kemény munkában, kitartásban, szorgalomban is. Ez együtt adja a sikert :)


Kihívottak:

Zsófi & Bea, a Könyvutca bloggerei :))


Eleve nagyszerű, hogy ketten vagytok, és remélem, mindketten válaszoltok is :)

A kérdéseim:
1., Kedvenc ételed, amit imádsz enni, illetve az is, amit imádsz megfőzni.

2., Ha virág lennél, mi lennél?

3., Kedvenc ruhadarabod, amitől nem tudnál megválni, vagy ki kellett dobnod, de a mai napig sajnálod?

4., Mennyit beszélsz egy nap: átlagosan/sokat/keveset?

5., A legutolsó film, ami tetszett. (mese is lehet)

6., Hiszel-e a horoszkópban? (Mi a csillagjegyed?)

7., Szerinted mi volt a történelem legrosszabb mélypontja?
(pl: középkori boszorkányégetések, inkvizíció, rabszolgatartás az USÁ-ban, erőszakos hittérítés, első vagy második világháború, Hirosima, holokauszt)

8., Ez mindkettőtök első blogja? Kinek az ötlete volt? Mióta érzitek sikeresnek?
(mert azt ugye tudjátok, hogy az :D )


9., Hogyan zajlik a Heti ez+az posztírás? Valamelyikőtök elkezdi, aztán a másik folytatja? Vagy megbeszélitek előre? Számítottok rá, hogy ez is népszerű lesz, vagy csak próba-szerencse alapon kezdtetek neki?

10., Melyik műfaj az, ami annyira nem érdekel, hogy sosem olvasnál olyan témájú könyvet?
(pl. én nem bírom a történelmi regényeket, kerülöm is őket)

11., Melyik az a könyv, amit a másik kedvéért olvastál el, és Te is imádtad? Illetve melyik az, amit elolvastál, de egyáltalán nem érted, hogy mit eszik rajta a társad?


2016. március 26., szombat

Mitch Cullin: Mr. Holmes

"– De miért ide jött? – kérdezte. – Miért önhöz?
Felhő úszott a nap elé, hosszú árnyékot vetett a parkra.
– Gondolom, a remény hajtotta – mondta Holmes. – Úgy rémlik, az a hírem, hogy tudom a megoldást olyankor is, ha az események reménytelen irányba fordulnak."


Tartalom:


1947-et írunk. A 93. életévében járó, régóta visszavonult Sherlock Holmes egy parasztházban él a távoli Sussexben házvezetőnőjével és annak serdülő fiával. Mindennapjaiban méhészkedik, naplót vezet és elméje gyengülése ellen hadakozik.
Holmes nem sejti, hogy élete alkonyán még egy eset vár rá. Egy eset, melynek megoldásához vissza kell tekintenie a múltba, ahol válaszokra lelhet olyan kérdésekre is, amiket még sosem tett fel magának. Válaszokra az életről, szerelemről és az elme képességeinek határáról.
Mitch Cullin csodálatos története a feledés elleni küzdelemről lenyűgözte a kritikusokat, a kötetből Bill Condon rendezésében és Ian McKellen főszereplésével nagy sikerű film is készült.


Eredetileg a történet két okból került a figyelmembe, Ian McKellen neve volt az egyik húzóerő, illetve Böszörményi Gyula író elragadtatott véleménye volt a másik indítéka a kíváncsiságomnak.
Gyorsan megvallom, én is szerettem ezt a fanfictiont, hiszen műfaját tekintve ez a kötet az.
(Nem fogom újra megemlíteni, de tény, az USÁ-ban teljesen természetes, elfogadott műfaj a rajongói továbbírás, karakter felhasználás; akár a nagyon neves sztárírók is alkotnak így, lásd SH lehetetlen kalandjai című gyűjteményt, amibe Stephen King és Neil Gaiman is írt.)
Molyos olvasásaim száma 700 felett jár, de egész életemben nagyjából ezer könyvet olvashattam el, és azt tudom ennél a hatalmas számnál mondani, hogy nem elég a csavaros történeti szál, megfelelő karakterábrázolás, pláne, ha adott, ismert szereplőről van szó, elvárok valami többet, valami pluszt, és ezt most meg is kaptam.
Ez a könyv valójában három novella egymásba fonódása, három idősíkon, három helyen, különböző szereplőkkel játszódik, de mindegyiknek középponti figurája Holmes. Mivel a világhíres detektív már igen idős, gyakoriak az emlékezetkiesései, memóriazavarai, ezekből a legkisebb gondja az, hogy éppen nem találja a papucsát, jóval nagyobb probléma, ha éppen nem tudja hol ébred fel, vagy kivel, mit beszélt meg.

"Ahogy ott ültek ott ketten, Holmes éppoly elkopottnak érezte magát, amilyen az évezredes kőtömb volt – csak nyugszik a halmok tövében, és valahogy mindig ott marad, miközben minden, ami ismerős, visszahúzódik, elsorvad vagy eltűnik."

A könyv magyar címkéi között a nyomozás, rejtély szavak szerepelnek, míg az eredeti angolnál a detektívtörténet és a krimi. Pedig ez a regény nagyon távol áll Doyle történeteitől, ha valaki ilyesmire vágyik, inkább olvassa el Anthony Horowitz fanfictionját, A selyemház titkát.
Ha hasonlítani akarnám, akkor azt mondanám, hogy leginkább Virginia Woolf gondolatfolyamos írásstílusához hasonló az idősík váltogató történet; de a kortárs írók között Murakami Haruki dolgozik hasonszőrű visszaemlékezős, a múltat újra megélős, elrévedős technikával.
Számomra a rejtély címke sem jellemzi jól a regényt, a misztikum, vagy a mágikus realizmus már inkább - bár eleve nehéz ez a bekategorizálás, mert mindhárom elbeszélésrészben más áll a középpontban.
Persze Holmes áll a fókuszban, aki a legtöbb olvasó számára a nagybetűs DETEKTÍV, néhol tiszteletlennek is tűnik, hogy valaki ennyire mássá formálja az eredeti karaktert, hogy éppen azt vegye el Sherlocktól, amiért Doyle megteremtette őt, a briliáns következtetőképességet, nagyszerű, egyedülálló agykapacitást.
De pont ettől más ez a könyv, és érdekes, hogy bemutatja, miként működhet egy igen öreg emberi lény, de egykor kifinomult agy:
"– Nagyon furcsa, Sherlock-szan. Sok-sok évvel ezelőtt történt, és most mégsem tűnik távolinak.
– Szó se róla – mondta Holmes. – Velem is előfordult nemegyszer, hogy élénk és váratlan benyomásokkal tört rám a múlt, s azokra a pillanatokra nem is igen emlékeztem, amíg újfent utol nem értek."



Kinek ajánlanám?

Előre is elnézést, de sznob leszek. Ez a könyv NEM való megveszekedett SH rajongóknak, akik a tanácsadó detektív kiváló következtetőképességét, állandó tettrekészségét csodálják, akik az akció kedvéért, vagy a Holmes-Watson közti barátságért olvassák Doyle műveit.
Ez a könyv a már sokféle könyvet elfogyasztott, elhivatottan sokrétű műfajokat kedvelő könyvmolyoknak való, akik szeretik, elviselik, ha egy történet kilép a szokott medréből, az általában elfogadott bekategorizálásból.
És persze minden molynak harmincon, negyvenen túl, mert bennünk már dolgozik a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz az öregség, az igazi, amikor a test még dolgozik, de az agy már nem mindig munkálkodik megfelelően.

Valamint mindenkinek, aki Széky János fordító munkáját óhajtja dicsérni, ilyen nagyszerű megoldásokért, a nyelvi bravúrokért:
"Utazásai során Holmes időről időre megérzett az emberi lét mélyén valami rettentő hiányérzetet, aminek lényegét sosem sikerült egészen megfejtenie."

"Tudta, hogy a legapróbb kavics is magában rejti a világegyetem minden titkát. Sőt, azok a kövek, amelyeket felvitt magával a sziklaszirt tetejére, az ő életét is megelőzték; amikor megfogant, amikor megszületett, kijárta iskoláit, megöregedett - ott vártak rá mindig a parton, mit sem változva. Azt a négy hétköznapi kődarabot, akár a többit, amin a lába taposott, ugyanazok az elemi erők hatották át, amelyek az emberiség, minden lehetséges teremtmény és el sem képzelhető dolog sorsát alakították."



Nekem most nagyon jól esett, hogy ennyire lelassulhattam olvasás közben, hogy felvehettem Holmes időskori tempóját, és én is vissza-visszalapoztam, újra átolvastam egy-egy részt, egész fejezetet is, nem is csak a teljesebb megértés, hanem inkább a stílus kiélvezése miatt.
4,5 csillag a lehetséges ötből, pár év múlva újraolvasós történet :)


Források a bejegyzéshez:
  • http://moly.hu/konyvek/mitch-cullin-a-slight-trick-of-the-mind
  • https://hu.wikipedia.org/wiki/Sherlock_Holmes

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com


2016. március 19., szombat

Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt...(Banyamese)

Hol volt, hol nem volt, a cybertéren túl, a valóság nem éppen szépséges táptalaján, egy főforgalmú út mellett egy bűnbarlang, telis-teli régmúlt korok kitalációjával, vagy éppenséggel kortárs barátaink agymenéseivel, papírba, bársonyba, keménybe, díszbe kötve, azaz egy könyvtár.
Hősnőnk, ki nem lát tovább szemüvegénél, egy szép napon motorizált tömegjárműre pattant, vagyis elbuszozott a fentebb már említett helyiséghez, és rövid időre fogságba ejtette a Banyameseként becézgetett kötetet.


Rövid ideig kerülgették egymást, inkább a nő a könyvet, semmint fordítva, de aztán eljött az idő, mikor az asszonyszemély háttérbe szorította kétségeit, elfordította fejét a köz molyolós értékítéletétől, és úgy döntött maga jár utána, jó-e fiatalkori bálványa lassan két éve megjelent műve, avagy sem.
Sajnos jó, és még sajnálatosabban eme reláció néminemű pénzköltéssel fog járni hősnőnk számára.

De sebaj, mert majdan a saját példányban ceruzával kicsinosíthatja a számtalannál számosabb, örökbecsű okosságot, lásd ilyesmiket:
– Milyen érdekes, hogy a meséinkben mindig helyén van az igazság i-je, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen. Nem úgy az életünkben.
– A valóságban sokkal nehezebb rendesnek, bölcsnek, bátornak lenni.
– Nem azért születünk embernek, hogy ezt valahogy mégiscsak megvalósítsuk?

*

Azon is rágódtam, mit mondok majd, amikor a mennyország kapujában Szent Péter megkérdezi: nos, milyen maradandót alkottál életedben, lányom? Mi hasznossal töltötted az életedet? Feleljem azt, hogy fogyókúrával, feszt fiatalosítással?

**

Már rég nem a vallás az egyedüli álomgyár. A filmipar mellett álomgyárak továbbá a tévécsatornák, bulvárlapok is. Sőt, a politika is ugyanolyan álomgyár, illúziókeltős-hazugságos agymosoda. Senki nem akar ébren lenni. A valóság a mazochistáknak való. Vagy a nagyon bátraknak.



Minő szépet és jót tudnék még regélni? Ki szerette a Szennyből az angyalt, vagy a Mennyből a csontvázat, mindenképp vegye kézbe eme kötetet is Meseanyó tollából.
Ki pedig mostan ismerkedne véle, bátran merüljön el a szótengerbe, csűrje-csavarja a szót, ideát, képzeletvilágot, nyisson szívet a toleranciára, gondoljon bátrat és valósítsa meg önmagát; nevessen sokat, legfőképpen tükörképe, környezete, a világ sznob valóságán. :D

Köszöntem, élmény volt, igyekeztem stílusos lenni, remélem sikerült.
Molyos értékelésem ez volt:
Olvastam én erről a könyvről jót is, rosszat is, ezért kissé félve álltam neki. Pedig szerettem, még akkor is, ha kicsit túl sok benne a tanító jellegű rész, Tündértánc-szerű. Viszont a szerelmi szál és különösen a sok-sok idézet, ami fejlécként díszíti a fejezeteket, hamar meglágyította a szívemet :)
4,5 csillag a lehetséges ötből; kívánságlistás elem.
A fenti könyvet a Könyvmoly Párbajra, illetve a Boldog Születésnapot, Vavyan Fable! moly kihívásra olvastam el.

2016. március 17., csütörtök

Fekete István: Gyeplő nélkül

"A Göncöl rúdja túlhajolt már éjfélen, a szérűben a kazlak lomhán őrizték a csendet, s a majorba vezető széles út vége messze valahol, talán a reggelbe ért.
Nem volt hideg, bár decemberbe fordult a kalendárium, s a tócsák homályos tükrét erőtlen jég hártyázta.
Ritka pára ült a major felett; az épületek árnyékot vetettek, az ablakok vakon álmodtak nyári csillogásról, s az ajtók kizárták a külső világot csillagaival, titokzatos sóhajaival, hűvös levegőjével, távoli kutyaugatásával együtt."



Kiadói tartalomismertető:
A közelmúlt emlékei és a megírás idejének élményei egyaránt rányomták bélyegüket ennek az 1946 tavaszán-őszén keletkezett regénynek hangulatára. A témaválasztást a csaknem tizenöt esztendős gazdatiszti múlt inspirálta, melynek keserű tapasztalatait a mezőgazdaságban 1945 óta történtek folyamatosan eszébe juttatták a Földmívelésügyi Minisztérium tisztviselőjének. Ráadásul Fekete István a regény tervezése idején vakult meg egyik szemére, és ez a tragédia alapjaiban befolyásolta szemléletmódját. Ekkoriban írta egyik levelében, hogy "az ostrom és a következmények az én idegeimet is alaposan megreszelték, és derengést még az elveszett szememmel se látok, pedig azzal sok mindent meglátok, amit eddig nem láttam".
A Gyeplő nélkül ispánnak nevezett főszereplője is hasonlóképpen tanácstalan. Egy dunántúli nagy uradalom intézőjeként keserűen tapasztalja, hogy nem "csupán" a természet pusztító erőivel és a gazdasági élet kiszámíthatatlan tényezőivel kell megküzdenie, hanem az emberek korlátoltságával is. Köztes helyzetben tevékenykedik: munkaadói és beosztottjai egyaránt gyanakvással figyelik, gyakorta megkérdőjelezve szakértelmét és becsületességét. Ebben a jelképes esztendőben játszódó történetben az ispán szereti a földet és a munkáját, így - akárcsak a gazdatiszt Fekete István - nehezen fogadja el a felismerést: mennie kell. Az életrajzi olvasattal ezért éppen úgy célszerű számolni, mint azzal, hogy a szerzői szándék szerint emlékeztető és intés kívánt lenni a múltból látszólag semmit sem tanuló jelen számára. S ez utóbbiak különösen figyelemre méltóvá teszik a regényt, mivel a felvetett problémák - mai színezettel - változatlanul időszerűek.
A Gyeplő nélkült is a manapság már nehezen beszerezhető első kiadás alapján rendeztük sajtó alá.






Ajánló:

A regény alig 190 oldal, de emlékezetes történet, annak aki egyfelől már olvasott Fekete István felnőtteknek szóló novellái, könyvei közül; másfelől nyitott azon történetek felé, amelyek emberi sorsokon keresztül mutatnak be társadalmi változásokat.
Fekete ezen regényét ötödikként írta meg, és a korabeli kritika nem fogadta szíves szóval. Egy ponton igazuk van, a történet nem optimista hangú, így az 1946-os általános építkezési lázhoz nem illik a mondandója, hogy az író több szempontból félti a Földet, a termőföldet, és a rajta, belőle megélő parasztságot, földesurakat az eljövendő új világtól.
A könyv számos önéletrajzi elemmel bír, ezért másoltam ide a kiadói tartalomleírást, a molyos, nyúlfarknyi fülszöveg helyett.
Sánta Gábor, a Lazi kiadó Fekete életmű sorozatszerkesztője nemcsak a kritikákról ír utószavában, hanem felsorolja, hogy a Gyeplő nélkül főszereplője, az ispán miként, miben hasonlított Fekete  Istvánra. Talán nem nagyon elrugaszkodott a véleményem, hogy a történet javarészt, 50-70 %-ban inkább megtörtént, visszaemlékezés, mintsem fikció.
Az ispán képviseli az értelmet és az érzelmet egyaránt a történetben, de hiába a szellemi vezetőszerepe, ha állandó súrlódások kereszttüzében ég; fentről a földesúr, a maga erejéből felemelkedett öregúr, és annak léhűtő családja szorítja; míg lentről a beosztottjai, a helybéli parasztság utálja őt.

"Kint már szikrázva égtek a csillagok és amíg hazaért, arra gondolt, milyen áldatlan, átkozott szakadék szélén járja az életet. Egyik oldalon meredek fal magassága - ez az uraság -, a másik oldalon szédítő mélység ez a cselédség. Az egyiknek alacsonyan van, a másiknak magasan. Az egyik az uraságot látja benne, a másik a cselédet. És marja mind a kettő és bizalmatlan mind a kettő és ő - ezt világosan érezte - nem tud tartozni se ide, se oda. Ha egyszer valami földöntúli nagy hatalma lenne,talán felnyúlna az urasághoz és lehúzná maga mellé, lenyúlna a cselédhez és felhúzná maga mellé és azt mondaná: - Hát értsük meg egymást végre, emberek...
Lassan hazaért és amíg a kulcsát kereste, szidta magát.
- Bolond vagyok és megváltót akarok játszani?
Halkan betette maga után az ajtót, óvatosan ráfordította a kulcsot. A bútortalan előszobába egy kis meleg, olcsó kölniszag úszkált s a konyha felől edénycsörömpölés hallatszott.
Megállt kicsit a sötétségben, még egyszer erősen ráfordította a kulcsot és úgy érezte, kizárta az egész értelmetlen, mocskos, békétlen, marakodó világot."

Az utószóban említésre kerül, hogy Fekete valószínűleg egy évtized  (1929-1940) eseményeit sűrítette egyetlen évbe, -  amúgy ez ugyanaz a technika, hogy a regényei egy szűkre vagy kissé bővebbre szabott egy év alatt esnek meg , éppen úgy, mint a Bogáncsban, vagy a Húban.
Meglehetősen sok társadalmi vonatkozása is van a történetnek, a háború utáni időben a fiataloknak már nem volt elég a földművelés, szívesebben vágytak a városba, akár bányavárosba is. Több valós alakja is van a könyvnek, az egyik "megesett" parasztlány története például konkrét emléket állít az öngyilkosnak.

Egyetértek Legeza Ilona ajánló mondatával:
A komoly mondandót, súlyos társadalmi látleletet hordozó történetet plasztikus tájleírások teszik emlékezetessé, természetábrázolását és epikumát a szelíd irónia, valamint megkapó állatrajzok (a komondor és kölyke sorsának művészi bemutatása) egyénítik.
Forrás: http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0561

2016. március 14., hétfő

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

"Nagyon remélem, hogy az író már a folytatást pötyögi :))
Letehetetlen volt, és most azon morfondírozok, hogy épp ideje volt Böszörményit olvasnom. Amíg a történet második felére várok, addig majd sort kerítek a gyerekkönyveire."
Ezt a véleményemet még tavaly májusban adtam az előző részre, de már írtam a vasárnapi beszámolóban, hogy szerettem, imádtam, rajongtam a második részt is. Habár a könyv címkéi között a krimi,  ifjúsági, new adult is szerepel, mégis a leginkább a történelmi regény kategória illik rá. Igaz ugyan, hogy jócskán kilép a beskatulyázás elől, de pont ettől válik egyedülállóvá, unikummá, kuriózummá - hogy nyelvileg is hű tudjak maradni a nagyszerű stílusához.



Nos, szögezzük le, akinek ez a két könyv nem tetszik, annak az ízlésével valami nagyon nagy baj van :)
Böszörményi Gyula rutinos író, alkotói polcán 55 elemmel. A gyerekkönyvek terén is sikert-sikerre halmozott, de az Ambrózy báró esetei - eljövendő - krimi trilógiája valami olyan egyedi, eredeti kuriózum, hogy nem véletlenül lett rövid időn belül első számú kortárs és krimi könyv a molyok értékelése szerint.
Mindkét rész gyönyörű külsejű, a tavalyi borítót is nevezték a Magyar Könyvek Viadalán, mint ahogy az ideit is. Korhű és illik a belső történethez is, talán csak annyit lehet felróni, hogy nem keménykötésű a két kötet, holott 1., megérdemelnék; 2., jobban illene az 500-600 oldalas hosszhoz, meg ahhoz a tényhez, hogy ezeket a könyveket nem csak egyszer szeretné elolvasni az ember.
Gyorsan megírom még, ami nem tetszett, hogy aztán tudjak dicsérni: figyelem SPOILER következik! - az én ízlésemnek túl sok az egyik női karaktert ért csapás, míg a másik javarészt selyemruhában parádézik. 
A lábjegyzetekkel még mindig nem vagyok én sem kibékülve, holott tényleg jogos az írói megjegyzés, jócskán kell fordítani a régies szlenget, a német beszédet, de azt hiszem egy idő után lehetett volna azonos mondatokra rövidítést kitalálni; vagy még kisebbre szedni a betűket.(Gondolok itt arra a félmondatra: "minden egyéb, ami róla itt áll, a fantázia terméke".) 

Részlet a tartalomból:
"1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki." - így kezdődik a tartalom leírás, és én attól mindig ideges leszek,  ha a belső történetnek semmi, vagy nagyon kevés köze van a marketingszöveghez >< a perzsa sah csak 1-2 oldalon került említésre, mert valójában a leírás vége igaz:
"A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!"

Megvallom, elég hamar rájöttem, hogy mi a krimi vonal lényege, hála Agatha Christie-nek, egy rutinos Poirot-rajongónak nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a csattanó. De mivel van itt számos mellékszál, egyik lenyűgözőbb, mint a másik, ezért végig érdeklődéssel, és izgalomtól csillogó szemmel olvastam a regényt.
A két Hangay lány sorsa, különösen Emma balsorsa egyre szövevényesebb, és úgy sejtem, hogy Böszörményi Író Úr jócskán tartogat még meglepetéseket, fordulatokat szegény elveszett báránykának. Nagyon jó, kiemelten szórakoztató a báró és Mili közti szerelmi szál, ami tényleg egy Sherlock Holmes - doktor Watson fanfiction is egyben :) mégpedig briliánsan és csöppet sem tolakodóan megírt kitalált történet, hajaz az eredeti Doyle-ra, míg Ambrózy hozza Holmes összes fensőbbséges dilijét és zsenialitását; addig Mili Watson szeretetreméltó hűségét és minden lében kanál hozzáállását.

Egy kis kedvcsináló részlet a két főhős szócsatáiból:
"– Na de báró úr! – Most tényleg megsértődtem. – Minek néz maga engem? 
– Örökké kíváncsiskodó, nyughatatlan kishölgynek, aki folyton épp az ellenkezőjét teszi annak, mint amit kérnek tőle – felelte tárgyilagosan, majd egy másik bérkocsi után intett."



„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények közt nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

A századfordulón feléledő magyar feminizmus már az első kötetben is szerepet kapott, de a második részben Erdős Renée színre léptetésével a szerző még inkább teret engedett a témának. Köszönjük innen is! :)
Számomra Renée neve már több helyről ismerős volt, Szabó Magda tinédzserkori kedvenc könyvének, a Santerra bíboros írónője; Nyáry Krisztián is dicsérte őt irodalomtörténeti könyvében, így talán érthető, hogy várólistás írónő nálam is. A Végzetes vonzalom című regénye már itt van a hálószobámban, de Böszörményi Gyulának köszönhetően most A nagy sikolyt is észben fogom tartani.

"Miért volna tilos beszélni, verset vagy regényt írni a női sóvárgásról? Arról a tűzről, mely a leányok ölét éppúgy perzseli, miként a kamasz fiúkét? Hát csak ők vágyakozhatnak? Csak a férfiak bitorolhatják egyedül a testi szerelem csatatereit, és nekünk ott is halgass, tűrj és engedelmeskedj lehet a nevünk? Nem, az ördögbe is, ezerszer nem! A nőknek igenis van testük, mely gyönyört kíván, ám ha ezt kimondani, leírni nem merjük soha, a sok mamlasz férfi ugyan honnan tanulhatná meg, miként járjon a kedvünkben?"
Remekbe szabott kis vélemény, Erdős Renée szájába csomagolva.

Csillagozás:
5/5 részemről jó szívvel fogom várni a következő részt, és addig is lelkesen olvasom a regény elkészüléséről megosztott apró műhelytitkokat, akár a molyon, akár az fb-én.

Könyv adatlapja:
http://moly.hu/konyvek/boszormenyi-gyula-a-rudnay-gyilkossagok

Facebook oldala:
https://www.facebook.com/ambrozybaroesetei/
Ez utóbbi oldalt főleg a regény olvasása után ajánlom, számos szereplő valós élettörténetét leírja, mutatja be őket fényképeken, illetve részleteket lehet olvasni Böszörményi Gyula alkotói naplójából.

"Ma fontos dolog történt: a gépemen az Ambrózy mappán belül létrehoztam a „Harmadik kötet” almappát, azon belül pedig „A KÖNYV” mappát. Ez egy rituálé, mindig így kezdek egy új regényt. "
http://moly.hu/karcok/645162

Ez a két hónappal ezelőtti karc pedig az idei év egyik legjobb könyves híre volt :)
Én mindenképpen itt leszek, szorítok Milinek, Emmának és Richárdnak, és várom a trilógia végét. Már ki is néztem neki egy helyet a könyvespolcomon :D


Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,

Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)

FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

2016. március 13., vasárnap

Vasárnapi Próféta 10.

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :) Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.



Elnézést, hogy megvárakoztatok mindenkit, de sajnos hiába van hosszú hétvége, nem igazán működik jól a netem, ezért ma már biztosan nem lesz Rudnay-gyilkosságok értékelés, holott befejeztem a regényt. (és elöljáróban annyit, hogy tetszett! :D)

Szerdán jártam könyvtárban, a Szilvási könyvet megvettem, míg a többit csak kölcsönöztem, habár Anyukám már lenyúlta Vekerdyt, őrá várnom kell majd. Popper Péter könyve igencsak izgalmasnak ígérkezik, mert az ezoterikus tanításokat és a köréjük kapcsolódó hiedelmeket, zűrzavarokat veszi sorra, lásd a halottidézést, New Age mozgalmat, de ír a buddhizmusról, általában a vallásosságról, beavatásokról, hogy mitől Mester egy mester, a halál előtti pillanatról - egyszóval igencsak más vizekre evezek majd olvasás közben a segítségével.

Merthogy szerencsére engem minden érdekel, vagyis inkább sok minden, a héten olvastam történelmi krimit, Jane Austent és két hamisítatlan, igazi Agatha Chrsitie-t is, de szívből tudom mondani, hogy mindegyik kikapcsolt, elbűvölt elszórakoztatott.
Remélem, hogy az én írásom is tetszeni fog az eljövendő olvasóknak, ma van a leadási határidő a PANDORA kihíváson, és holnaptól már olvashatók is az elkészült fanfictiönök, Sterek, Destiel, Merthur és Drarry párosokkal :)
Számomra most nehéz szülés volt írni, nemcsak azért mert kihagytam egy évet, hanem mert a felkészülési időszakban volt két hetem, amikor betegség miatt egyetlen árva szót se tudtam leírni.
De nem bántam meg a jelentkezést, jó volt újra visszatérni a merengősök közzé <3





Még egy dolog tart távol a blogtól, ez pedig a Duolingo nevű nyelvtanító alkalmazás. Tavaly nyár óta tanulgatok svédül, idéntől csinálom nagyobb erőbedobással; akik követnek twitteren, azok gyakran olvashatnak #svédtanulóscsiripet.
Svédben 65 leckéből áll az úgynevezett tanulófa, és most próbálom a fórumon, az fb zárt csoportban is kideríteni, hogy az rendben van, hogy egy év kell a végighaladáshoz, de vajon mennyit kell egy nap gyakorolni hozzá?!? Bár a mai napomat tekintve én most extrajókislány vagyok, úgy megörültem a tízes szintnek, hogy átismételtem mind a 17 előző leckét :))

Az angolt is újrakezdtem, ott egy hét alatt elértem a 10. szintre, már 45 %-on áll a tudásszintem. Ez itt csak ismétlés, de hát az is kell, főleg a nyelvtani szerkezetek miatt. Ha pedig végeztem az angol Duolingóval, akkor újra felelevenítem a nagyon mélyen eltemetett, gimnáziumi francia nyelvtudás morzsáimat - emléknek nem merném nevezni őket... max kövületnek.

Többen kérdezték, hogy mit fogok magammal kezdeni áprilistól, amikor újra itthon leszek, hát a napi svédtanulás biztosan az egyik fogadalmam lesz. Ha sikerül minden nap gyakorolnom, az jelentős fejlődés lesz, az áprilistól-szeptemberig terjedő öt hónap, vagyis 150 nap alatt :D


Majd én is így örvendezek Duóval :))
De csak hogy ne az én elfogult véleményemet hallgassátok, ITT egy cikk, hogy miért jó, és miért nem jó duolingózni. Kezdőknek, újrakezdőknek mindenesetre szívből ajánlom!

2016. március 10., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Testmódosítás

"A testmódosításba beletartozik a tetoválás (még a smink tetoválás is), a piercing, plasztika, stb. Ha nincs, az sem baj, véleményed biztos van róla :)" ez volt Szilvi, a Pillecukor blog szerzőjének, a VKP szellemi anyjának iránymutatása, és így lehetőségem van egy picit elvonatkoztatni a könyves témáktól is, személyesebb vizekre elvinni az Olvasóimat, Titeket.




Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.
A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el.


Kezdjük gyorsan egy vallomással, sminktetoválásom van :) még 2009-ben jártam kozmetikusnál, aki körberajzolta a számat, és csodák csodájára a festék legnagyobb része mai napig látszódik rajtam. Húgomról, aki velem egy időben csináltatta, már lekopott a festék.
Plasztikai műtétre viszont nem vágyom, hiába van három gyerekem, szerencsére nem hagytak annyira nagy nyomot rajtam a terhességek-szülések. Egyetlen szépészeti beavatkozás van, ami időnként elgondolkodtat, az a visszér műtét, mert az sajnos eléggé látszódik már a lábamon, családi örökség is, meg terhességi maradvány is.
No, de ennyi személyes jellegű információ után térjünk vissza a lényeghez, a leglátványosabb testmódosításhoz, a tetováláshoz :)






Ehhez nekem fele ilyen idősnek kéne lennem, de WOW, és ÚÚÚ, és nagyon szexi (már bocs az őszinteségért).  Kép forrása: http://pr0meteus.tumblr.com/post/64616143264  nem véletlenül jár már 40 ezer feletti kedvelésnél, reblognál.




Forrás:
http://dejadis.deviantart.com/art/holding-hands-320221856
Sorry but I'm NOT sorry :))


Harry Potter tatoo kifejezés nagyjából 9 760 000 találatot hozott a guglinál.
A legegyszerűbbek: Harry szemüvege és a villám alakú sebe
(úgy is, hogy valamilyen végtelen jelbe belefoglalják a szemüveget és fölé kerül a villám).



Deathly Hallows (Halál Ereklyéinek) jele - ilyen van az egyik barátnőmnek, a felkarján :)
 
A következő kifejezések még népszerűek, ezekről nem hozok képet:
Lumos, Nox, Expecto Patronum, Always, Until the very end, Open at the close, Mischief managed, 
I solemnly swear that I am up to no good.



Mondtam már, nekem Luna mondata tetszik :) bár Hedvig ellen se tiltakoznék nagyon... Szerintem a mellékelt képekből kitűnik, hogy nem igazán vagyok ellene a dolognak. Sőt, lehet... idővel, ha ennél is lököttebb leszek...Évekkel ezelőtt, mikor még a Lumos fórum fénykorát élte, sokat poénkodtunk azon, hogy csinálunk közös Lumos tetoválást.

Azért hozzá kell tennem az igazsághoz, hogy nem mindig voltam ennyire a tetkók mellett. Ma is azt gondolom, hogy könnyebb, ha kisebb a bőrdísz, el tudja takarni a ruha, mert egyfelől konzervatívak a munkaadók; másfelől Mo-on megvan a népeknek az a "kedves, jó" szokása, hogy unos-untalan beleszólnak mindenbe, vagy rákérdeznek mindenre >< mintha az egész ország egymást körbeszavazná, össznépi kiszavazó és kibeszélőshow van.
Viszont azt tudom, megtanítottak rá az évek, és a könyvek, hogy egy-egy testmódosítás a lelki eredetű bajok gyógyítója lehet, egy rajz adhat vigaszt, egy számsor idézhet fel emléket, családtagot, akár egy jel is segíthet újabb barátra, ismerősre lelni :) mint ahogy én a tetkója alapján jöttem rá Tekla kilétére :)


Na, már két órája írom ezt a rövid kis bejegyzést, mert folyton elterelődik a figyelmem :D be is fejezem gyorsan, inkább csak linkelem a többiek írását is.

2016. március 7., hétfő

Hétvégi Próféta 9.

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :) Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.


Kép forrása: http://katewaterhouse.com/shop-black-friday-sales/

Kicsit elkéstem, bocsánat, feltartott Alice Hoffman meséje:)
A héten keveset jártam erre, lévén négy munkanapot dolgoztam, meg muszáj voltam kiolvasni a Gyönyörű titkos múzeumát, mert holnap lejár a kölcsönzési határidő, és vissza kell vinnem.

Még múlt vasárnap este örvendezhettem azon, hogy Szatti, a Pennát a kézbe bloggere írt nekem blogajánlót-blogkritikát, aminek egyfelől nagyon-nagyon örvendtem, mert a reklámon túl, azért ő nagyon rutinos blogíró; másfelől teljesen más, elfogulatlan szemszögből nézte meg a kinézet-tartalom összhatását.... és hát hétfőn javítottam is egysmást a blogon :)

   * Most nincs fejlécképem, mert nem bírtam értelmeset összehozni, ellenben úgy állítottam be az oldal szélességét, hogy látszódjon a háttér.
   ** A saját írások külön oldalra kerültek, egymás alá linkeltem, képpel illusztráltam a blogon elérhetőeket
   *** Már 2013-2016-ig felsoroltam az olvasmányaimat, kétféle linket kaptak a könyvek: a félkövéren szedett címekre kattintva a róluk készült blogbejegyzéshez lehet eljutni, az egyszerű link pedig a moly értékeléshez visz ki :)) ez utóbbi, a molyos linkek szempontjából 2014 extra durva volt, hihetetlen, hogy mennyi könyvet értékeltem - illetve,hogy mostanában mennyire nem szoktam...

Március 3-án lejárt a pro tagságom, ez volt az utolsó három karcom a molyon:


Once an excited reader, always an excited reader. http://moly.hu/karcok/669363




Joaane Harris (Csokoládé trilógia írónője) küldte a twitteren ezt a fotót Jo-nak, mondván az Abszol útra emlékezteti őt ez a patika :)
http://moly.hu/karcok/667736



Tudtátok, hogy már 74 fordítása van Harry első kalandjának?
a Mugglenet-en van egy érdekes cikk egy gyűjtőről, aki birtokában van az összes kötetnek, minden nyelven, közelebbről is mutatnak fotót a japán, az olasz, az urdu, a mongol, a kínai, a Braille írással készült könyvekről is.
Btw az első olasz kiadáson nem volt szemüveg rajzolva Harrynek :)
http://moly.hu/karcok/669370

You have read 81 of 200 books in 2016. - Goodreads challenge több, mint jól áll.
A héten két jó angol ebookot olvastam, az egyik tanulástechnikákról szól (Super efficient learning); illetve a másik arról, hogy milyen blogposztok léteznek, és milyet érdemes írni :)


Március érdekes és eddig elég eredménytelen hónapnak ígérkezik olvasásilag, van még két könyvtári könyvem, egy Vavyan Fable és egy Jane Austen; három könyvklubban vagyok benne, de jelenleg csak egy könyvet kaptam meg mobiként a háromból, szóval két helyen biztosan késni fogok; meg amúgy is vasárnap éjfélig van leadási határidő a HP fanfic kihíváson.
Nagyon-nagyon úgy érzem, hogy megint Agatha Christie-hez fogok fordulni, csak még ki kellene találnom, hogy Miss Marple vagy Hercule Poirot szórakoztasson a héten :D
Bár még az is lehet, hogy mindketten...

Szép, esőmentes hetet kívánok Nektek!

2016. március 3., csütörtök

Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett

"Mindig azt gondoltam, hogy minden ember ellenzi a háborút, amíg egy napon rá nem döbbentem, hogy vannak olyanok is, akik mellette vannak.Különösen azok, akiknek nem kell tevőlegesen részt venni benne..."

Forrás: http://www.notablebiographies.com/Pu-Ro/Remarque-Erich-Maria.html

Eredeti neve Erich Paul Remark, 1898-ban született Németországban. (Osnabrück) Tizennyolc évesen sorozták be katonának, hamar a nyugati fronton találta magát, ahol sokszorosan meg is sebesült. Tanárnak tanult, de volt könyvtáros, újságíró, szerkesztő is. 16 évesen kezdett írni, leghíresebb regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan 1929-ben került a nagyközönség elé, miután két évig próbált neki kiadót találni.
Már 1931-ben vett magának egy villát Svájcban, amibe 1933-ban emigrált is a hatalomra jutott fasiszta, náci önkényuralom elől. Goebbels letiltotta Remarque valamennyi művét és nyilvánosan el is égették a művét, a 25 ezer nem kívánatosnak minősített cím egyikeként. (https://en.wikipedia.org/wiki/Nazi_book_burnings)
Világhírt hozó regényét 1930-ban és 1979-ben is filmre vitték, a másik nagyon ismert műve, A diadalív árnyékában 1948-ban és 1985-ben jutott erre a sorsra.




Eltekintve a borzalmasan szenzációhajhász kinézettől, ezt a Remarque könyvet is szívesen ajánlom, akár kiegészítő kötetként a Nyugaton a helyzet változatlan-hoz, de akár önállóan is.
A könyv hat novellát tartalmaz, amiket 1930-31-ben adtak ki az USÁ-ban, és a történeteknek csak egy része játszódik a fronton, a többi inkább a háború emberi lélekben romboló hatásmechanizmusát ábrázolja.
Az első novella, Az ellenség egy valóságban is előforduló helyzetet ír le, hogy a lövészárok két különböző oldalán táborozó felek, katonák, túlléptek a hadi helyzeten, és barátkozni kezdtek. Tették ezt mindaddig, amíg egy napon új parancsnok érkezett felügyelni rájuk, és azt átkúszó fiatal franciát lelőtte...
Remarque a főhős szájába adja véleményét:
"Sokkhatásként ért, hogy éppen olyan emberek, mint mi. A tény azonban az volt – isten tudja, elég különös –, hogy én ezen még sohasem gondolkodtam. Franciák? Az én szememben az ellenségek voltak, akiket meg kell ölnünk, mert el akarják pusztítani Németországot. De azon az augusztusi délutánon megvilágosodott előttem a fegyverek varázsereje. A fegyver megváltoztatja az embert. És azok az ártalmatlan bajtársak, azok a gyári munkások, segédmunkások, üzletemberek, iskolásfiúk, akik csendesen és megadóan üldögéltek, ha fegyvert kapnának, egyszeriben megint ellenségekké válnának....
Eredetileg nem voltak az ellenségeink, csak amikor fegyvert kaptak....arra gondoltam: annyi fegyver van a világon, hogy végül azok uralkodnak majd az embereken, és egymás ellenségeivé torzítják őket…
És sokkal később, Flandriában, megint ugyanazt figyeltem meg: Miközben tombolt az anyagcsata, az embereknek gyakorlatilag már semmi hasznát nem lehett venni. A fegyverek önmagukat hajították tébolyult indulattal egymás felé."




Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Verdun


Verduni csatában Remarque nem vett részt, de nagyon érdekes, és jócskán morbid beszámolót írt azokról a fémet kereső emberekről, akik a csata helyszínén, évek múltán kiásták a katonák testét, csak hogy hasznosítható, eladható fémre leljenek.
"Sehol a világon nincs ilyen csend, mert ez a csend egyetlen hatalmas megkövült kiáltás."
Csend Verdun felett

A harmadik történet, Karl Broeger Fleuryben egy képzeletbeli utazás meséje, a valóságból merített ihletet. Főhőse Karl, a volt szakaszvezető csak egy dolgot hiányol az emlékművekről:
"Ez nem mondja el az egész történetet, nem egyáltalán nem. De igazuk van abban, hogy emlékműveket állítanak, mert többet sehol sem szenvedtek az emberek, mint ott és az egész környéken. Csak egyvalami hiányzik: Soha többé. Igen."

Ezek után a könyv kissé szerelmesre fordul, három különböző történet jön, amelyben a szerelem és a háború hatását vizsgálja az író. Annette későn ébred arra rá, hogy mit szeretett volna tőle fiatalon elhunyt férje  (Anette és a szerelem); Johann Bartok tizenöt évet tölt egy büntetőtáborban, mire hazatér az addigra már újra férjhez ment feleségehez (Bartók János különös sorsa); míg egyedül Josef Thiedemann szakaszvezető éri el a boldogságot a Josef felesége című novellában. Ez utóbbi nemcsak azért különleges, mert a feleség kitart a férje mellett, évekig, akkor is, mikor az katatón állapotban él mellette, egy a fejét ért repeszsérülés miatt; hanem azért is, hogy az asszony milyen rendhagyó érzékkel sejti meg, hogy a férjét szembesítenie kell a múlttal, hogy tovább tudjanak lépni.Josef felesége a híd, amin vissza lehet térni a hátországba, nem úgy, mint Annette.

"Most először hallotta Annette, mi volt valójában a háború; most értette meg először, miről beszélt neki Gerhard az elutazása előtti éjszakán; most fogta fel első ízben, mi az, amit kapni szeretett volna tőle – pihenőhelyet, kikötőt, a szerelem parányi tüzét a mérhetetlen gyűlölet közepette, szikrányi emberséget a pusztítás közepette; melegséget, bizalmat, egy kis szilárd talajt, amin megállhat; a földet, az otthont, a hidat, amelyen visszatérhet."

Csak az utolsó történetnek van optimista hangja, de maga a kötet, még a rengeteg borzalom ábrázolása mellett is, eltökélten pacifista hangulatú. Mindenkinek szívesen ajánlom, rövid, de nagyon szép nyelvezetű szépirodalmi mű, és nagyon jó az életrajzi kiegészítésű utószó is.
Még egy idézet, a címadó novella elejéről, szerintem ez a hat történet közül a legszebb leírás, szinte költői kidolgozottságú:
"Senki nem tudja pontosan megmondani, mikor kezdődik: de hirtelen megváltoznak a szelíden lekerekített sima vonalak a látóhatáron; a vörös és a barna, az erdei fák leveleinek világító, izzó színei sajátos árnyalatokat öltenek, a földek okkersárgákba sápadnak és hervadnak, valami különös, valami csend és sápadtság üli meg a tájat, de nincs rá igazi magyarázat.
Ugyanazok a hegyláncok, ugyanazok az erdők, ugyanazok a mezők és szántóföldek mint azelőtt, ez még most is ugyanaz a táj, mint egy órával ezelőtt volt; ott húzódik az országút fehéren a végtelen messzeségbe, és a késő őszi nap aranyló fénye még most is édes borként ömlik szét a földön – és mégis, láthatatlanul, nesztelenül, behatol valami, ami egyszerre csak itt áll, ünnepélyesen és hatalmasan, és mindenre árnyékot vet."


5/5 csillag
http://moly.hu/konyvek/erich-maria-remarque-csend-verdun-felett
Forrásom volt még:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erich_Maria_Remarque (magyar nyelvű)
https://en.wikipedia.org/wiki/Erich_Maria_Remarque
(angol nyelvű)

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com