Hol volt, hol nem volt, a cybertéren túl, a valóság nem éppen szépséges táptalaján, egy főforgalmú út mellett egy bűnbarlang, telis-teli régmúlt korok kitalációjával, vagy éppenséggel kortárs barátaink agymenéseivel, papírba, bársonyba, keménybe, díszbe kötve, azaz egy könyvtár.
Hősnőnk, ki nem lát tovább szemüvegénél, egy szép napon motorizált tömegjárműre pattant, vagyis elbuszozott a fentebb már említett helyiséghez, és rövid időre fogságba ejtette a Banyameseként becézgetett kötetet.
Rövid ideig kerülgették egymást, inkább a nő a könyvet, semmint fordítva, de aztán eljött az idő, mikor az asszonyszemély háttérbe szorította kétségeit, elfordította fejét a köz molyolós értékítéletétől, és úgy döntött maga jár utána, jó-e fiatalkori bálványa lassan két éve megjelent műve, avagy sem.
Sajnos jó, és még sajnálatosabban eme reláció néminemű pénzköltéssel fog járni hősnőnk számára.
De sebaj, mert majdan a saját példányban ceruzával kicsinosíthatja a számtalannál számosabb, örökbecsű okosságot, lásd ilyesmiket:
– Milyen érdekes, hogy a meséinkben mindig helyén van az igazság i-je, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen. Nem úgy az életünkben.
– A valóságban sokkal nehezebb rendesnek, bölcsnek, bátornak lenni.
– Nem azért születünk embernek, hogy ezt valahogy mégiscsak megvalósítsuk?
*
Azon is rágódtam, mit mondok majd, amikor a mennyország kapujában Szent Péter megkérdezi: nos, milyen maradandót alkottál életedben, lányom? Mi hasznossal töltötted az életedet? Feleljem azt, hogy fogyókúrával, feszt fiatalosítással?
**
Már rég nem a vallás az egyedüli álomgyár. A filmipar mellett álomgyárak továbbá a tévécsatornák, bulvárlapok is. Sőt, a politika is ugyanolyan álomgyár, illúziókeltős-hazugságos agymosoda. Senki nem akar ébren lenni. A valóság a mazochistáknak való. Vagy a nagyon bátraknak.
Minő szépet és jót tudnék még regélni? Ki szerette a Szennyből az angyalt, vagy a Mennyből a csontvázat, mindenképp vegye kézbe eme kötetet is Meseanyó tollából.
Ki pedig mostan ismerkedne véle, bátran merüljön el a szótengerbe, csűrje-csavarja a szót, ideát, képzeletvilágot, nyisson szívet a toleranciára, gondoljon bátrat és valósítsa meg önmagát; nevessen sokat, legfőképpen tükörképe, környezete, a világ sznob valóságán. :D
Köszöntem, élmény volt, igyekeztem stílusos lenni, remélem sikerült.
Molyos értékelésem ez volt:
Olvastam én erről a könyvről jót is, rosszat is, ezért kissé félve álltam neki. Pedig szerettem, még akkor is, ha kicsit túl sok benne a tanító jellegű rész, Tündértánc-szerű. Viszont a szerelmi szál és különösen a sok-sok idézet, ami fejlécként díszíti a fejezeteket, hamar meglágyította a szívemet :)
4,5 csillag a lehetséges ötből; kívánságlistás elem. A fenti könyvet a Könyvmoly Párbajra, illetve a Boldog Születésnapot, Vavyan Fable! moly kihívásra olvastam el.
Hősnőnk, ki nem lát tovább szemüvegénél, egy szép napon motorizált tömegjárműre pattant, vagyis elbuszozott a fentebb már említett helyiséghez, és rövid időre fogságba ejtette a Banyameseként becézgetett kötetet.
Rövid ideig kerülgették egymást, inkább a nő a könyvet, semmint fordítva, de aztán eljött az idő, mikor az asszonyszemély háttérbe szorította kétségeit, elfordította fejét a köz molyolós értékítéletétől, és úgy döntött maga jár utána, jó-e fiatalkori bálványa lassan két éve megjelent műve, avagy sem.
Sajnos jó, és még sajnálatosabban eme reláció néminemű pénzköltéssel fog járni hősnőnk számára.
De sebaj, mert majdan a saját példányban ceruzával kicsinosíthatja a számtalannál számosabb, örökbecsű okosságot, lásd ilyesmiket:
– Milyen érdekes, hogy a meséinkben mindig helyén van az igazság i-je, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen. Nem úgy az életünkben.
– A valóságban sokkal nehezebb rendesnek, bölcsnek, bátornak lenni.
– Nem azért születünk embernek, hogy ezt valahogy mégiscsak megvalósítsuk?
*
Azon is rágódtam, mit mondok majd, amikor a mennyország kapujában Szent Péter megkérdezi: nos, milyen maradandót alkottál életedben, lányom? Mi hasznossal töltötted az életedet? Feleljem azt, hogy fogyókúrával, feszt fiatalosítással?
**
Már rég nem a vallás az egyedüli álomgyár. A filmipar mellett álomgyárak továbbá a tévécsatornák, bulvárlapok is. Sőt, a politika is ugyanolyan álomgyár, illúziókeltős-hazugságos agymosoda. Senki nem akar ébren lenni. A valóság a mazochistáknak való. Vagy a nagyon bátraknak.
Minő szépet és jót tudnék még regélni? Ki szerette a Szennyből az angyalt, vagy a Mennyből a csontvázat, mindenképp vegye kézbe eme kötetet is Meseanyó tollából.
Ki pedig mostan ismerkedne véle, bátran merüljön el a szótengerbe, csűrje-csavarja a szót, ideát, képzeletvilágot, nyisson szívet a toleranciára, gondoljon bátrat és valósítsa meg önmagát; nevessen sokat, legfőképpen tükörképe, környezete, a világ sznob valóságán. :D
Köszöntem, élmény volt, igyekeztem stílusos lenni, remélem sikerült.
Molyos értékelésem ez volt:
Olvastam én erről a könyvről jót is, rosszat is, ezért kissé félve álltam neki. Pedig szerettem, még akkor is, ha kicsit túl sok benne a tanító jellegű rész, Tündértánc-szerű. Viszont a szerelmi szál és különösen a sok-sok idézet, ami fejlécként díszíti a fejezeteket, hamar meglágyította a szívemet :)
4,5 csillag a lehetséges ötből; kívánságlistás elem. A fenti könyvet a Könyvmoly Párbajra, illetve a Boldog Születésnapot, Vavyan Fable! moly kihívásra olvastam el.
Sokáig én is hol volt, hol nem voltnak olvastam a címet, aztán amikor próbáltam rákeresni így a molyon és nem jött fel semmi, jöttem rá, hogy HolT volt :)
VálaszTörlés:D kösz, hogy szóltál, már nem értettem, hogy miért nem bírok könyvet mellékelni a blogposzthoz
Törlés