MARIANN KÖNYVTÁRA

Szép Ernő: Hinta Páros csillag fenn az égen Fenn a holdnak közelében Nékem olyan nagyon tetsző Az a csillag az a kettő Oda kötöm majd a hintám Ha beszáradt itt a tintám Elpihenve ringva rengve Onnan nézek csendesen le Onnan nézem ezt a Földet Ezt a kéket ezt a zöldet Csoda csendbe rengve lengve Ázsiákon elmerengve Afrikákon Ázsiákon Minden Polinéziákon Lejtve lejtve, csak felejtve Fájdalmaim mind elejtve Szép emlék lesz, félig álom Hogy itt jártam a világon. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1338441

Szép Ernő: Nagy nagy madár Nagy nagy madár ez a bánat És nem tudom honnan szállhat Honnan szállhat, hogy találhat A szívemre ez a bánat Sasmadár lesz ez a bánat Már megvénült, már elfáradt Vágyakozik meleg tájra A szívem gyenge dombjára Ide szokott ereszkedni Két szárnyával terjeszkedni Körmeivel belé vájni Úgy tanítja fájni, fájni Hol ihattál hol ehettél Ilyen mázsás mikor lettél Elterülve nyögök halkan Amíg itt tanyázol rajtam Se kérlelni se vadulni Nem tudok én szabadúlni Csak alélva várni tűrni Mikor tetszik elrepülni Hány fellege volt az égnek Mind elkísért hozzám téged Attól támad szerte széjjel Ilyen hajnaltalan éjjel *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1332961

Szép Ernő: Oly szép szívem volt Oly szép szívem volt valaha barátom, ibolyacsokor, kibomlott, nem tudom mikor, elfonnyadt, émely a szaga. Kényes volt, mint a lakktopán, amely csak bálterembe jó, vagy csúszni szőnyegen való, nem sárba menni ostobán. A szívem meleget adott, mint május, olyan meleget, minden növénynek eleget. Most hol jég, hol pokol vagyok. Kinyithattad vón mellemet, olyan tükör volt itt belül, kiben a csúf is felderül. Már vaksi, nem tud kellemet. Édes szív volt, piskóta volt, aki harapta, tudja még, de könnyem több volt, mint elég, és könnyben ázott, s elromolt. Mosolygott, mint a tengerek remek kagylója, s idegen, boldog zúgást tett idebenn. Nézd, eltörték az emberek. *** Vers forrása: https://verspatika.wordpress.com/ Kép forrása: https://unsplash.com/photos/hrlPhAZLyN8

Szép Ernő: Pitypang Nótába nem írnak  Gomblyukba nem tűznek  Nem tesz kirakatba  A virágos üzlet  Mert te nem vagy ritka  Mert te nem vagy drága  Csak az árokpartról  Nézel a világba  Mintha kis nap sütne  Orcád oly szép sárga  Te pitypang,  Te pitypang virágja Az urak, a dámák  Ugye rád se néznek  Tán le is tagadnák  Az ismeretséget  Pedig hogy meggyúrtunk  Hogy agyontépáztunk  Te kezes, te kedves  Falusi pajtásunk  Hófehér lelkedet  Szétfújtuk a nyárba  Te pitypang,  Te pitypang virágja Ezennel én tőled  Bocsánatot kérek  Köszönöm azt a kis  Könnyű gyermekséget  Köszönöm hogy itt vagy  Lehajlok utánad  Gyere bemutatlak  A kaméliának  Csak nevess rá bátran  Mezítlábos árva  Te pitypang,  Te pitypang virágja *** kép: Pixabay Vers forrá...

Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma  Enyém volt s mégse enyém ma,  enyém ma is, és idegen,  ha eszembe jut, újra hajnal  ragyog az életemen. Nézem s nem látom. Az arca  csupa fény, felhő, remegés;  virágzene: szóba fogni  túlsok és túlkevés. Virágzene, érthetetlen.  Ki tudja, nem álom-e?  Tűnt évek titka, merengő  fény- és illat-zene. Enyém volt s mégse enyém ma,  nem enyém, s örökre az,  neki üzenek, a szíve tudja,  s megdobban: úgy van, igaz! Enyém volt és mégse enyém ma,  enyém ma is, és idegen,  ha eszembe jut, újra hajnal  ragyog az életemen. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/919076 Kép forrása: https://moly.hu/karcok/919140

Szép Ernő: Recept Se meghalni, se nem élni,  Lemondani, de remélni. Ülni, föl-fölkelni, járni,  Várni, várni, várni, várni. Elaludni és álmodni,  Álmodozni, gondolkodni. Vágyni, vágyni, elepedni,  Hagyni a szívet repedni. Nézni, nézni, elámulni,  Csak bámulni és elmúlni. Örülni az égnek reggel,  Beszélni a gyermekekkel. Heverészni és sétálni,  Fütyörészni és tréfálni. Mindenkit mosollyal csalni,  Mulattatni, vígasztalni. Elfáradni és pihenni,  A könnyeket kiengedni. A könnyeket könnyen venni,  A szenvedést elszenvedni. Tenni venni, jönni menni,  Képzeletben messze lenni. Túl gondolni a világon,  Túl az óperenciákon. Vers forrása: Gabo karca Képek: Pixabay