A hét verse - Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma

Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma 

Enyém volt s mégse enyém ma, 

enyém ma is, és idegen, 

ha eszembe jut, újra hajnal 

ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca 

csupa fény, felhő, remegés; 

virágzene: szóba fogni 

túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen. 

Ki tudja, nem álom-e? 

Tűnt évek titka, merengő 

fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma, 

nem enyém, s örökre az, 

neki üzenek, a szíve tudja, 

s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma, 

enyém ma is, és idegen, 

ha eszembe jut, újra hajnal 

ragyog az életemen.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/919076

Kép forrása:
https://moly.hu/karcok/919140