2017. június 12., hétfő

A hét verse - Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma



Szabó Lőrinc: Enyém volt, s mégsem enyém ma 

Enyém volt s mégse enyém ma, 
enyém ma is, és idegen, 
ha eszembe jut, újra hajnal 
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca 
csupa fény, felhő, remegés; 
virágzene: szóba fogni 
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen. 
Ki tudja, nem álom-e? 
Tűnt évek titka, merengő 
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma, 
nem enyém, s örökre az, 
neki üzenek, a szíve tudja, 
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma, 
enyém ma is, és idegen, 
ha eszembe jut, újra hajnal 
ragyog az életemen.

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése